Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-01 / 257. szám, kedd

Cseh és szlovák könyvek Pekingben Beszélgetés az Artia kereskedelmi igazgatójával Idén második alkalommal rendezték meg Pekingben a nemzetközi könyvvásárt, amelyen Csehszlovákia is részt vett. A jelentős ese­ményre a kínai fővárosba utazott Emanuel Pavlíček, az Artia külkeres- kedelmi vállalat kereskedelmi igazgatója is. Ott szerzett benyomásairól beszélgetett Jindra Nikodémovával, a Rudé právo munkatársával. • Igazgató elvtárs, hogyan jelle- beszél csehül, ő fordította le Hašek mezné az idei pekingi könyvvásárt?- A vásáron 36 ország 1482 cé­gének képviseletében 292 kiállító vett részt. A szocialista államok kö­zül a Szovjetunió, az NDK, Magyar- ország, Bulgária, Jugoszlávia és ha­zánk képviseltette magát, összesen 90 ezer könyvet mutattunk be. Az egész rendezvény rendkívül attrak­tív volt, mind a szakmai, mind pedig a nagyközönség számára. Több mint 100 ezer kínai és külföldi tekin­tette meg. A standokat szinte ellep­ték az érdeklődök, összehasonlítva az idei vásárt az 1986-os elsővel, amelyen szintén jelen voltunk, el­mondható, hogy a hivatalos részvé­telt az egyes kiadók konkrét jelent­kezése és a kiadói politika céltuda­tos érvényesítése váltotta fel. Több ország, így például az NSZK, Hol­landia és Franciaország egyetlen ki­adóvállalat védnöksége alatt vett részt a kiállításon. • És milyen volt a csehszlovák részvétel?- A csehszlovák kiállításon cseh és szlovák kiadók több mint 700 könyve szerepelt. El kell monda­nom, hogy kiállításunk - különösen a művészeti és szépirodalmi kiadvá­nyok, a gyermekkönyvek, a kortárs költők verseit tartalmazó kötetek, valamint a sporttal kapcsolatos és földrajzi publikációk - iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés. A látogatók között szép számmal akadtak olya­nok is, akik valamilyen módon kap­csolatban állnak Csehszlovákiával, csehül tanulnak, voltak már nálunk, esetleg baráti vagy kereskedelmi kapcsolatok fűzik őket hazánkhoz. Nagyon érdekes volt találkozásunk Lin Ling-can asszonnyal, a Kínai írószövetség tagjával. Nagyon jól Švejkjétľ ami bizonyára nem volt könnyű feladat. A hatalmas mentali­tás- és életmódbeli különbségek el­lenére a Švejknek hatalmas sikere volt Kínában, az első 100 ezer pél­dányt azonnal szétkapkodták és nemsokára újra kiadják. Lin Ling- can asszony most Čapek elbeszélé­seinek fordítására készül. • Van érdeklődés a könyveink iránt Kínában?- A kínai partnereknek nagyon tetszettek a cseh könyvek és szíve­sen együttműködnének velünk kínai könyvek kiadásában és nyomtatá­sában. Ez azonban elég bonyolult dolog, ha tekintetbe vesszük a kínai nyelv nehéz voltát, kiadóink és nyomdaiparunk termelési feltételeit, no meg a két ország közti nagy távolságot. Kínában 470 kiadó mű­ködik és így ott a szerzői jogok cseréjének nagyobb lehetőségei vannak. Az említett Švejken kívül kiadták Kínában Božena Némcová, K. J. Érben, J. K. Ty/müveit, Mácha Májusát, Jirásek regényeit. Karéi Čapek elbeszéléseit és drámáit, to­vábbá Ivan Olbracht, Bezruč, S. Čech, Marie Majerová, Julius Fučík, Vítézslav Nezval, Drda, Pujmanová, Antonín Zápotocký és J. Marek mű­veit. Megjelentették a cseh és szlo­vák irodalomtörténet kézikönyvét, a kínai folyóiratok gyakran közölnek verseket és elbeszéléseket cseh szerzőktől. Nálunk az Odeon kiadó- vállalat gondozásában több kínai szerző műve jelent meg cseh fordí­tásban. A jövő évben ez a kiadó újabb könyvet jelentet meg Pajzán és titokzatos történetek a régi Kínából címmel. Ezenkívül az Artia több kí­nai nyelvű művészeti, nyelvtudomá­nyi, történelmi munkát, enciklopédi­át, valamint turizmussal és sporttal kapcsolatos kiadványt vett át a kínai partnerektől hazai forgalmazásra. • Milyenek a Kínával folytatott együttműködés további tervei?-Az Artia a mi külkereskedelmi vállalatainknak megfelelő két kínai szervezettel működik együtt a kínai piacon. Képviselőikkel a könyvvásá­ron találkoztam, tárgyaltunk az együttműködés további lehetőségei­ről. A China International Book Tra­ding Corporation, amely az Artia útján főleg orvosi, művészeti és tör­ténelmi szaklapot, könyvet szállít hazánknak, szívesen rendezne jövő tavasszal kínai könyvkiállítást Cseh­szlovákiában. Azt hiszem, ez újabb lépés lenne népeink kultúrájának kölcsönös megismeréséhez. Évek óta együttműködünk egy másik kínai céggel is: a China National Publica­tions Export and Import Corporation cseh tudományos és ismeretterjesz­tő kiadványokat szállít tőlünk Kíná­ba. Ezeket a kapcsolatokat tovább akarjuk fejleszteni. • Milyen eredménnyel zárult Csehszlovákia számára a pekingi könyvvásár?- Az Artia külkereskedelmi válla­lat révén Csehszlovákia részt vesz valamennyi jelentős nemzetközi könyvvásáron, legyen az Lipcsében, Moszkvában, Frankfurtban, Bolog­nában vagy bárhol másutt. Ilyen szemszögből indokolt volt pekingi részvételünk is. Természetes, hogy a nyelvi akadályok következtében nem értünk el üzleti vonatkozásban különösebb eredményeket, ám an­nál jelentősebb volt részvételünk kultúrpolitikai szempontból. Az, hogy Kínában megismerkedhetett a szak­ma és a nagyközönség hazai könyv­kiadásunkkal, fontos szerepet ját­szik népeink kölcsönös megismeré­sében, a két ország kapcsolatainak bővítésében és a kulturális együtt­működés fejlesztésében. A színpadi lázadó SZÁZ ESZTENDEJE SZÜLETETT EUGENE O’NEILL Vitatták életében, s vitatják ma is, ugyanakkor mindannyiunk szeren­cséjére darabjait elérhető közelség­ben játsszák is a színházak. Teszik ezt annak ellenére, hogy az 1936- ban Nobel-díjat kapott amerikai drá­maíró színpadi művei se nem polgá­ri vígjátékok, se nem mesteri pon­tosságú krimik, se nem üres musica­lek, de még csak nem is nyárspolgá­ri nyavalygásokat pertraktáló nyílt­színi beszélgetések. Eugene O’Neill eqyike azoknak a drámaíróknak, akik képesek voltak színpadi forra­dalmakat elindítani. Nem avantgárd kísérletek tették ismertté, bár pályá­jának egyik-másik szakaszában ezekkel is megpróbálkozott. 1888. október 16-án született New Yorkban, egy bevándorolt ír színész családjában. Apjának mes­tersége végképp meghatározta élet­útját, hiszen miután egyetemi tanul­mányait megszakította, apja társula­tában volt színész. Betegsége gyó­gyítása során ismerkedett meg a drámairodalom legnagyobb alak­jainak műveivel, s később drámael­méleti szemináriumot is hallgatott a Harvardon. Olyan író pályája kez­dődött el ily módon, aki előzőleg nemcsak színpadot, hanem matróz­ként, aranyásóként, újságíróként az akkor formálódó amerikai társadal­mat is megismerte. Ugyanakkor eiső darabjaiban az ismeretek és élmé­nyek csupán mechanikus „lemáso­lásának“ szintjére jutott el. Dráma­írói „példaképeinek“ sorában a szá­zadforduló illetve egyetemesen olyan nagy újítóit fedezhetjük fel, mint Strinberg, Ibsen, Csehov, Gor­kij. Ebből is sejthető, hogy O’Neill mindvégig az útkeresés, színpadi és írói megoldások felfedezése vágyá­ban égett. Ugyanakkor minden for­mai botladozása ellenére is alkotói korszakainak kiemelkedő alkotásai az egyén és a társadalom viszonyá­nak alapkonfliktusait, a történelmi jelenidőben minduntalan visszatérő összeütközéseket, lelki küzdelmeket taglalnak. Ennek a drámaírói pályafutásnak két, egymást évek múlásával követő szakasza volt. Az első a pályakezdő író próbálkozásaitól (tengeren ját­szódó egyfelvonásosok) az első 1'920-ban bemutatott Túl a látóhatá­ron című drámáján keresztül, a Kü­lönös közjáték, a Brown a nagy isten, a Vágy a szilfák alatt, a Jones császár, a Szőrös majom és az Amerikai Elektráig ér. Ez utóbbi drá­matrilógiája kulcsmüve lett. Ebben sikerült művészi erővel, érzelmi aránytartással, pontos társada­lomábrázolással közölnie mindazt, amit a pályakezdő író szocialista eszmeiségű publicisztikai műveiben megfogalmazott. 1934-től 1946-ig bár utólag kiderült róla, hogy alko­tott, kísérletezett, mégiscsak több mint egy évtizedig visszavonultan élt. 1946-ban mutatták be az 1939- ben írt Eljő a jeges című drámáját. Ezután (saját kívánsága szerint) már csak halála után kerültek színpadra egyebek között olyan darabjai, mint az Egy igazi úr, a Hosszú út az éjszakába, a Boldogtalan hold, A költő és üzlete. Feltűnő, hogy a két alkotói sza­kasz szinte egyformán termette a je­lentős drámákat. Bár utólagos kriti­kusai még azzal is megvádolták, hogy útkeresései során Strinberget szolgaian utánozta, s az eltökélt szándéka a színpadi - a Háború és békéhez mérhető - drámafolyam megteremtésére tett kísérletei merő képtelenségek, az 1953. február 2-án elhunyt szerző, Amerika legna­gyobb drámaírója volt. Olyannyira így van ez, hogy utó­lag egykori nagynevű bírálói is kény­telenek voltak elismerni, hogy példá­ul az Eljő a jeges című műve előfutá­ra volt, világlátásában igencsak ro­kon a jóval később megszületett ab­szurd drámákkal. Bár a nem minden­áron való illúzióveszejtés a szán­déka, az amerikai „éden“, a „min­dent" felülmúló társadalom, a „me­leg anyaöl“ és a család amerikai mítoszainak elvesztéséhez az ő mű­vei nagymértékben hozzájárultak. A halála után bemutatott drámái kö­zül szinte valamennyiben megjele­nik a saját magáról mintázott hős. Ez egyben arra is választ ad, hogy végül is a kettészakadt írói pálya magasabb szinten visszatér oda, ahol az Amerikai Elektra nagysza­bású tragédia-sorozata jelezte a maradandóságot. A Hosszú út az éjszakába ugyancsak O’Neill legki­emelkedőbb művei közé tartozik. Ám ebben az életrajzi megegyezé­sek következtében nyilvánvaló, hogy a saját maga megélte drámá­kat képezi le úgy, hogy azok általá­nos érvényűek lesznek. A tényekkel való könyörtelen szembenézés, a most is két rossz közül a kisebbiket választani kényte­len emberek helyzete és a minden­kiről gondoskodó, mindenkinek he­lyet és biztonságot adó társadalom illúziójának elveszítése avatják ma is fontossá a színházainkban bemu­tatásra kerülő drámáit. Igaz O’Neill bátor műveit bátran kell színpadra vinni. A látszat-azonosulás, a külső belemagyarázás ellenére is a közel­múltban látott Eljő a jeges, vagy a még mindig műsoron lévő Brown, a nagy isten Bratislavában is elgon­dolkodtató produkcióként született meg. S elsősorban ez a most száz esztendeje született nagy színpadi lázadó és még nagyobb „Amerika- kritikus“ érdeme. DUSZA ISTVÁN ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■H ■ ÚJ FILMEK . Yesterday (lengyel) A yesterday angol szó, tegnapot jelent, s egyszersmind a hatvanas évek egyik népszerű Beatles-sláge­rének a címe. Onnan vette ez a film is, amely négy fiúról szól, négy gim­nazistáról, akik - mint oly sok fiatal abban az időben - rajong kedvence­iért, a liverpooli gombafejűekért, s példájukra együttest alakít egy lengyel kisvárosban. Nemcsak ze­néjükkel szeretnék követni a nagy példaképet, de nevüket is felveszik, életmódjukkal, hajviseletükkel, öl­tözködésükkel is azonosulni szeret­nének mestereikkel. Ám téved, aki a fenti ismertetés alapján valamiféle édes-bús nosz­talgiatörténetet vár a filmtől, amely az ifjúság múlásán kesereg és leg­alább az egykori kedves melódiák­ban fedezi fel a régi szép időket. Igaz, hallhatjuk a Beatles együttes néhány, azóta klasszikussá vált dal­lamát, s benne van mindaz ebben a filmben - szerelem, rivalizálás, csalódás, egymásra találás ami a megszépítő messzeségben oly csillogóvá teszi azokat az éveket. De Radoslaw Piwowarski munkája különbözik a hatvanas évek lázas­szép, megrázó-lázongó filmjeitől, s nem hasonlít a későbbi, a hatva­nas évekre emlékező filmekre sem, melyeknek ironikus, kesernyés hangján még átütött az akkori idők frissítő szelleme. Piwowarski „tegnapjában“ min­den nagyon hétköznapi, kisszerű és fájdalmasan szürke. Itt, ebben a le­pusztult kisvárosban már az is szen­zációnak számít, ha az ómódi ké­szülékeken véletlenül bejön a lu­xemburgi rádió zenéje, s az is bűn­nek minősül, ha a fiúk haja kissé hosszabb a kelleténél. Ebben a szűk, levegőtlen, a személyes am­bíciókat, vágyakat, fantáziát nyese­gető kisvárosban kisszerűek az ál­mok is, s mindent szétzúz az iskolai drill és az egyház szigorú fegyelme. Szemünk fénye S mert ilyen nagy a tiltás, szinte érthető, hogy a fiúk fantáziáját telje­sen kitölti-botölti a Beatlcsok imáda­ta. Ezért élnek. Ezért kerülnek szembe az iskolaigazgatóval, meg a pappal is, s ezért nem értenek szót az apák a gyerekekkel. S a naponta keletkező újabb és újabb konfliktu­sokban ezek a fiúk csak annyit tud­nak, sejtenek, éreznek, hogy nekik fontos, nagyon is fontos a beat és a hosszú haj. Mindenen túl éppen azért, hogy ne legyenek olyanok, amilyenek ők, a felnőttek, a nevelők és lelkipásztorok. A kisvárosi erköl­csök bigottsága, elmaradottsága, a megértés hiánya, a felnőtteknek önmaguk életnormáit kritikátlanul eszményítő és megkövetelő maga­tartása, a nemtörődömség, a kicsi­nyesség elől menekülnek a zene közösségteremtő, magányukat felol­dó oltalmába. S amikor ezt is el akarják rabolni tőlük, akkor ez sú­lyos tragédiát okoz, életük legfőbb tartalmától fosztja meg őket. A rendező nagyon pontosan és elegánsan fogalmaz. A történet hite­les, de nem didaktikus, a szereplők tipikusak, mégis egyéniek. Remek a korrajz, Radoslav Piwowarski jó érzékkel használja a zenét, s né­hány jelenet poetikus ereje ritka szép élményt ad. Érzelemgazdag film a Yesterday, de mellőzi a meg­szépítő emlékezés mámorító vará­zsát. Látszólag magánéleti kérdé­sekről beszél, látszólag csak zené­ről, szerelemről szól, valójában azonban kemény társadalomkritika, amelvnek értéke, hogy a társadalmi lét és erkölcs torzulásait a magán­élet látszólag jelentéktelen aprósá­gaiban mutatja fel. Nagyon tehetsé­ges, nagyon kulturált, nagyon rokon­szenves ez az alkotás, melyet szá­mos nemzetközi filmfesztiválon - Velencében, San Sebastianban, Cannesban, Isztambulban - díjjal jutalmaztak. (olasz) Olcsó hatásokra utazik Maurizio Ponzi mai témájú olasz filmje, s biz­tosra vehető, hogy nem is ered­ménytelenül. Sikerének okát nem nehéz megfejteni. Tömören össze­foglalva: professzionizmus és Sophia Loren. Ami az előbbit illeti: csakugyan szakértelem kell ahhoz, hogy egy ilyen naiv mese meggyőzően has­son, s kitöltsön mintegy száz percet. De ha egy film hőséül gyereket tesz­nek, a hatás szinte bizonyos, ennél csak az lehet biztosabb, ha ez a gyerek így vagy úgy sérült. Például egészen vagy félig árva. A Szemünk- fényének kis hőse, Ciro (Edoardo Ponti - Sophia Loren és Varlo Ponti fia - játssza) ilyen gyerek: anyjával él együtt, apját nem ismeri, soha nem is látta. Nem is láthatta, a fiú ugyanis kicsi kora óta vak. Minden együtt van tehát az olcsó könnyfacsaráshoz. S bár Maurizio Ponzi rendező kellemes humorral igyekszik elkerülni a sztori kínálta penetráns szentimentalizmus csap­dáit, ennek ellenére az érzelgősség szelleme nemcsak kísért a filmben, hanem végig is kíséri a történetet, amelynek bonyolítása közben a taxi­sofőrként dolgozó anya sorra járja az apasággal gyanúsítható hajdani klienseit, hogy előteremtse fia szem­műtétének költségeit. A pénz meg­szerzésére irányuló ügyeskedés és a műtét vígjátéki alaphelyzetnek elég bizarr. De az alkotó megpróbál­ta hihetővé, fogyaszthatóvá tenni ezt a szituációt. Igaz, ügyesen bonyolí­tott közhelyekkel, nagyon érzelme­sen előadott és kellemesen fogad­ható általánosítással, mely szerint az emberek kivétel nélkül jók. (Kár, hogy csak a mesében!) Az általános jóságnak ezzel a könnyes-érzelgős megjelenítésével a néző együttérzé­sére utazik a rendező. Sophia Loren hallatlanul rutinos és egy csöppet poros színészi esz­közökkel „cipeli“ hátán ezt a több helyen is megkérdőjelezhető törté­netet, amely szép lassan elérkezik a boldog befejezésig: a műtét sike­rül, az anya társra, a fiúcska apára talál. -ym­ÚJ ÉPÜLETBE KÖLTÖZIK A CSEHSZLOVÁK KULTURÁLIS ÉS TÁJÉKOZTATÓ KÖZPONT Korszerűbb körülmények között A budapesti csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ rendezvényeiről minden túlzás nélkül elmond­ható, hogy tartalmasak és népszerűek a magyarorszá­gi kulturális közvélemény körében. Azt már keveseb­ben tudják, hogy ez az intézmény az első ilyen jellegű külföldi létesítmények közé tartozik Magyarországon. Amint Jaroslav Musílek, a központ igazgatója el­mondta, az intézmény valóban sokat tesz a csehszlo­vák-magyar barátság további elmélyítéséért, s azért, hogy a magyarországi közvélemény minél többet tud­jon hazánk politikai, társadalmi és kulturális életéről, eredményeiről. Az intézmény évente átlagosan 80 kiállítást, 150 előadást, továbbá irodalmi esteket és különböző sajtóértekezleteket szervez. Budapesten azt is nagyra értékelik, hogy a csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ rendkívül rugalmasan reagál az időszerű eseményekre. Idén például csehszlovákiai szakértők részvételével a biotechnológiáról, a mikroelektroniká­ról, a robottechnikáról tartottak szakmai szemináriu­mot, s nagy érdeklődés övezte azokat a rendezvénye­ket, amelyeken a Škoda autógyár képviselői számoltak be terveikről, többek között a magyarországi partne­rekkel való kooperáció lehetőségeiről. Népszerűek a különböző irodalmi estek is, amelyeken a cseh, a szlovák és a magyarországi kulturális kapcsolatokról, a két baráti ország népeinek közös forradalmi hagyó mányairól és a szellemi értékek cseréjéről hangzanak el előadások. Számos népszerű cseh és szlovák színmű­vész, író, rendező is vendége volt ennek az intéz­ménynek. A jó munkával, a növekvő népszerűséggel gondok is párosultak. A központ boltjában nem folyamatos az ellátás, gyakran hiányzik egy-egy népszerű irodalmi mű, hanglemez, népművészeti-, vagy üvegáru. Bizonyos nehézségeket okozott az is, hogy az intézmény kinőtte azt az épületet, ahol eddig tevékenykedett. Ez a gond rövidesen megoldódik, mert a csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ a Népköztársaság útjáról jóval tágasabb épületbe költözik, s továbbra is Budapest központjában tevékenykedik. Az intézmény új otthona a Rákóczi úton lesz, szemben a Verseny áruházzal. A kétemeletes épületben már az utolsó simításokat végzik. Itt valóban korszerű körülmények között folytat­hatja munkáját a Csehszlovák Kulturális és Tájékozta­tó Központ. Több mint 2600 négyzetméteres területen kiállítóterem, továbbá könyvtár, vetítőterem és kama­raszínpad áll az intézmény munkatársainak rendelke­zésére. Korszerű eszközök segítik majd a nyelvtanfo­lyamokat is. A Tanács kőrútról ugyancsak ide költözik a Csehszlovák Kultúra boltja, s remélhetőleg nemcsak az árusítás kultúrája lesz színvonalasabb, hanem javul majd az áruellátás és a választék is. VILCSEK GÉZA ÚJ SZÚ 4 1988. XI. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom