Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-01 / 257. szám, kedd

Gustáv Husák pohárköszontoje A CSKP KB főtitkára nevében és saját nevemben is a lehető legszívé- lyesebben üdvözlöm önt és kísére­tének tagjait hazánkban és itt, a prá­gai várban. Ezt a látogatást Cseh­szlovákia és Angola népe barátsága további bizonyítékának, sokéves kapcsolataink tanúságának tekint­jük. Közös eszméink vannak, és kö­zösen törekszünk megvalósításuk­ra. örülünk annak, hogy az elmúlt hét év folyamán sikerült valóra válta­ni barátsági és együttmüködési szerződésünket, amelyet első cseh­szlovákiai látogatása folyamán ír­tunk alá. Ezzel szilárd alapot terem­tettünk a politikai, a gazdasági, a tu­dományos-műszaki és a kulturális kapcsolatok fellendítéséhez. Külö­nösen nagyra értékeljük a CSKP és az MPLA-Munkapárt, valamint tár­sadalmi szervezeteink bővülő együttmúködését. Sokat ígérőén fej­lődik az együttmüködés az angolai káderek továbbképzése terén. Or­szágainkat ugyan sok ezer kilométe­res távolság választja el egymástól, de népünk számára közeli mindaz, ami ebben a baráti országban törté­nik. Rokonszenvvel figyeljük az an­golai nép mindennapi forradalmi küzdelmét az új, szociális szem­pontból igazságos társadalom építé­séért. Nálunk ezekben a napokban a csehek és a szlovákok önálló álla­ma létrejöttének 70. évfordulójáról emlékezünk meg. A jubileumi ün­nepségek olyan légkörben zajlanak le, amelyben az egész pártot és minden dolgozót a szocialista építés időszerű feladatainak megoldására mozgósítunk. A CSKP XVII. kong­resszusán és a párt központi bizott­ságának legutóbbi ülésein elfoga­dott határozatokkal összhangban a gazdasági mechanizmus gyökeres átalakításának és a szocialista de­mokrácia fejlesztésének útjára lép­tünk, amely egyidejűleg szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének fő iránya. Az általunk kitűzött célokat csak a világbéke megőrzésének fel­tételei között érhetjük el. Ezért Csehszlovákia népe aktí­van váltja valóra a szocialista orszá­gok közös békés programját. Saját kezdeményezéseinkkel is törek­szünk az átfogó nemzetközi bizton­ság megteremtésére. Őszinte öröm­mel fogadtuk, hogy a szovjet-ameri­kai rakétaszerzódés megkötését kö­vetően kezdődött a valós leszerelés folyamata Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a Szovjetunió kitartó erő­feszítései révén fokozatosan sikerül további lépéseket megtenni a lesze­relés, az enyhülés és a nemzetközi biztonság erősítése felé vezető úton. Csehszlovákia jelentős és konk­rét kezdeményezéssel állt elő a Var­sói Szerződés és a NATO érintkezé­si vonalán létesítendő bizalmi, együttműködési és jószomszédsági övezet létrehozásával kapcsolatban. Ezenkívül tartós figyelmet fordítunk a nemzetközi helyzet minden aspek­tusára a világ minden térségében. Határozottan síkraszállunk a helyi konfliktusok igazságos rendezésé­ért. Elítéljük a fejlődő országok neo- kolonialista kizsákmányolását, ami eladósodásukkal együtt korlátozza gazdasági és szociális fejlődésük lehetőségeit. örömmel állapíthatom meg, hogy eddigi megbeszéléseink alátámasz­tották: adottak a lehetőségek pártja­ink és országaink kapcsolatainak to­vábbi bővítéséhez és gazdagodásá­hoz, s mindkét fél arra törekszik, hogy az eddigi tapasztalatok és az új, hagyományostól eltérő együttmü­ködési formák felhasználásával a le­hető legtöbbet tegye meg kölcsönös kapcsolatainak minőségileg maga­sabb szintre való emeléséért. Né­pünk nevében biztosítjuk önöket ar­ról, hogy továbbra is szilárdan az angolai forradalom oldalán állunk. Békét és új sikereket kívánunk az angolai népnek, hazájának sokolda­lú felvirágoztatásához. Jósé Eduardo dós Santos pohárköszöntője ÚJ SZÚ 1988. XI. 1. Megtisztelve érezzük magunkat azon üdvözlő szavak hallatán, ame­lyek az imént az angolai nép és küldöttségünk címére elhangzottak, s meggyőződésünk, hogy nemzete­ink és kormányaink immár hagyo­mányos barátságát és együttműkö­dését ez a látogatás még tovább erősíti. Kormányaink már sok éve gyü­mölcsöző gazdasági, műszaki és kulturális együttműködést fejtenek ki, amelynek eredményeit kedvezóek- nek ítéljük meg. A kapcsolatok to­vábbi megszilárdítására tett közös erőfeszítéseink ellenére még mindig nem sikerült kihasználnunk minden gazdasági és műszaki lehetőséget. Ennek okai különbözőek, országunk részéről mindenekelőtt a katonai sta­bilitás hiánya, valamint a nehéz gaz­dasági és pénzügyi helyzet. Ennek ellenére úgy véljük, hogy mindkét ország javát szolgálja a konkrét együttműködés fejlesztése az 1981 - ben megkötött barátsági és együtt­működési szerződés alapján. Ango­la úgy véli, folytatni kell a vegyes bizottság munkáját, hogy biztosított legyen a csehszlovák vállalatok részvétele az angolai ipar, mező­gazdaság, energiatermelés és ke­reskedelem fejlesztésében. Bizonyára tudják, hogy orszá­gunkban a gazdasági és pénzügyi fejlesztés programját hajtjuk végre, amelynek célja a gyors gazdasági és pénzügyi rendeződés, az orszá­gunk rendelkezésére álló erőforrá­sok kihasználása. E program valóra váltása szempontjából lényeges a délnyugat-afrikai rendezés, ame­lyet az Angola, Kuba, Dél-afrikai Köztársaság és az Egyesült Államok részvételével folyó négyoldalú tár­gyalások segítségével kell elérni. Már az eddigi eredmények alapján állíthatjuk, hogy lehetséges olyan globális egyezmény, amely szava­tolja a Namíbia függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-határozat végrehajtását és Angola biztonsá­gát. Annak ellenére, hogy a Dél­afrikai Köztársaság már számos nemzetközi egyezményt megsértett, a kapott nemzetközi garanciák alap­ján bízhatunk abban, hogy Pretoria ezúttal komolyan jár el az Afrika délnyugati részén uralkodó feszült­ség enyhítésében. Másrészt meg­győződésünk, hogy az Angola által szabott feltételek, főleg az, hogy ne segítsék fegyverrel külföldről az UNITA fegyveres bandáit, lehetővé teszik, hogy ezt a problémát közke­gyelem és nemzeti megbékés útján rendezzük. A külföldi erők eb­be a kérdésbe azért avatkoznak be, hogy növeljék az árat, amelyet az angolai nép fizet azért, hogy megvédje szuverenitását e beavat­kozással szemben. A halottak, a se­besültek és háborús menekültek száma eléri a több száz ezret, s fel­becsülhetetlenek a gazdasági károk s nemzetünk szellemi és fizikai szenvedései. Az olyan afrikai orszá­gok tapasztalatai, amelyek hasonló problémákat éltek át, mint Angola, az ösztönzés fontos forrását jelentik kormányunk számára. Habár a nemzetközi helyzet to­vábbra is bonyolult, jelenleg vi­szonylagos enyhülésről beszélhe­tünk a közeledés pozitív folyamatá­nak köszönhetően. A Szovjetunió­ban zajló átalakítás a forradalmi vál­tozás tényezőjét jelenti a szocializ­mus építésének módszertanában, s pozitív hatása érződik a nemzetkö­zi kapcsolatokban. Azonban aggaszt bennünket az a tény, hogy egyes helyi konfliktusok megoldásának perspektívája bi­zonytalan, s ezek a konfliktusok je­lentős mértékben ártanak a mostani békefolyamatnak. Csehszlovákiai látogatásunk al­kalmat adott arra, hogy eszmecserét folytassun országaink kétoldalú kap­csolatairól és a nemzetközi helyzet­ről. Meggyőződésem, hogy megta­láljuk azokat a formákat, amelyek segítségével erősíteni tudjuk nem­zeteink és kormányaink barátságát és együttműködését. SZOVJET ÉS AMERIKAI TÖRTÉNÉSZEK VITÁJA A hidegháború kirobbanásának körülményeiről Vita az USA moszkvai nagykövetségének épülete körül (ČSTK) - A múltról a jövő nevében - ezt a címet viseli a moszkvai Pravdában tegnap megjelent cikk, melynek szerzője, J. Heddis professzor, az ohiói egyetem történettudományi intézetének igazgató­ja, a hidegháború kirobbanásának körül­ményeiről ir. Az amerikai történész Lev Bezimenszkij és Valentyin Falin au­gusztus 29-én, ugyancsak a Pravdában megjelent cikkével polemizál. Nem lehet kizárni, hogy 1945-ben sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem kívánta a hidegháborút - írja Heddis professzor. A tragédia abban rejlett, hogy mindkét ország egyoldalúan igyekezett garantálni saját biztonságát, s nem járt el közösen. Az amerikai történész elismeri, hogy a Nyugat több hibát követett el a háború idején éppúgy, mint a háborút követő időszakban. A történelem azonban ritkán olyan egyszerű, hogy az eseményeket feketén-fehéren lehessen értékelni. A nyugati tudósok nem juthatnak hozzá a hidegháború időszakából származó le­véltári anyagokhoz - Írja az amerikai történész. Ugyanakkor beismeri, hogy a Nyugat „részben felelős" a hideghábo­rú kirobbanásáért, miközben azt kívánja elhitetni, hogy az Egyesült Államokat szinte saját akarata ellenére rántották a konfrontációba. Heddis professzor cikkét a Pravda ha­sábjain 0. Rzsesevszkij, a szovjet tudo­mányos akadémia általános történeti inté­zete hadtörténeti osztályának vezetője kommentálja. Egyetért azzal, hogy a hi­degháború kirobbanását vizsgálva a Szovjetunió politikáját is nagyitó alá kell venni. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a háború és a béke közötti fontos idő­szakban az USA és más tőkés országok szélsőséges körei a forradalmi demokrati­kus és nemzeti felszabadító erőkkel szemben a külpolitikai expanziót és a ke­mény irányvonalat propagálták. Winston Churchill 1946 márciusi fultoni beszédé­ben nyíltan harcba szólított a „viiágkom- munizmus" ellen. Gazdasági téren a szo­cialista országok szigorú blokádjának programját hirdették meg. A hidegháború időszakában hozott szovjet külpolitikai döntéseknek alapjá­ban véve válaszjellegük volt, s a harc logikájához, nem pedig az együttműkö­dés politikájához igazodtak - Írja a szovjet történész. Ilyen helyzetben nyilván hibák is bekövetkeztek, amelyekért a Szovjet­uniónak végül nagy árat kellett fizetnie. A Szovjetuniót belerántották a lázas fegy­verkezés spiráljába, s az ország gazda­sági és szociális fejlődése lelassult, ami tulajdonképpen Washington célja volt. Rzsesevszkij végül azt javasolja, hogy a hidegháború kialakulásának történeté­ről dolgozzanak ki közös szovjet-amerikai tanulmányt. xxx Vita folyik jelenleg arról is, ahogy az Egyesült Államok az új moszkvai nagykö­vetség épületének kérdését kezeli. Mint ismeretes, Washingtonban úgy döntöttek, hogy az új objektumot lerombolják, s ezt azzal indokolják, hogy a Csajkovszkij ut­cai épületben lehallgató berendezéseket helyezett el a szovjet fél. Erre reagálva Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő moszkvai sajtóértekezle­tén a hét végén kijelentette, a nagykövet­ség épületének sorsa az Egyesült Álla­mok dolga, az ó pénzéről van szó. Az ügynek azonban politikai oldala is van. Moszkva figyelmét nem kerülte el a szov­jetellenes hangulatkeltés. Annak ellenére, hogy az amerikai fél egyetlen konkrét bizonyítékot sem tudott szolgáltatni, foly­tatódik a Szovjetunió elleni vádaskodás Legalábbis furcsa, hogy a dologgal éppen most hozakodtak ismét elő, amikor ked­vező lehetőségek körvonalazódnak a szovjet-amerikai viszony fejlesztéséhez - fűzte hozzá Geraszimov. Tegnap pedig azt közölte Gennagyij Geraszimov, hogy az Egyesült Államok már beterjesztette a Szovjetuniónak 29 millió dolláros kártérítési igényét. A szóvi­vő elutasította azt az állítást, hogy a szov­jet fél felelős az amerikai nagykövetség építésének késedelméért. Geraszimov hozzáfűzte: a Szovjetuni­ónak ugyancsak vannak igényei az Egye­sült Államokkal szemben, melyek talán még az amerikai követeléseket is megha­ladják. Washingtonban elkészült a szovjet nagykövetség épülete, de üresen áll, ami­ből a szovjet félnek jelentős anyagi vesz­teségei származnak. A szovjet diplomá­ciai személyzet nem költözhet be az új épületbe, mivel az amerikaiak nem tud­nak dűlőre jutni moszkvai nagykövetsé­gük sorsát illetően. Az MSZMP főtitkárának nyilatkozata Grósz Károly megválik a kormányfői tisztségtől (ČSTK) - A Magyar Hírlap, a kor­mány napilapja pénteken terjedel­mes beszélgetést közölt Grósz Ká­roly pártfőtitkárral és kormányfővel, amelyet útban Teheránból Buda­pestre adott újságíróknak. Grósz Károly egyrészt iráni tár­gyalásait értékelte, másrészt pedig megvonta tizenhathónapos kor­Dukakis akcióba lendül? (ČSTK) - Michael Dukakis, a Demokrata Párt elnökjelöltje va­sárnap magabiztosan kijelentette: a november 8-i elnökválasztásokig a közvéleménykutatási eredménye­ket illetően lekörözi republikánus el­lenfelét, George Busht. Dukakis ta­nácsadói szerint a massachussettsi kormányzónak sikerült hat pontra (17-ről) csökkentenie Bush előnyét, s az olyan kulcsfontosságú államok­ban, mint például Kalifornia, állítólag már kiegyenlítődtek az esélyek. Amerikai megfigyelők véleménye szerint Dukakisnak az utóbbi napok­ban sikerült felfuttatnia kampányát. A vasárnapi ún. „vonatkampány“ keretében - több vidéki kaliforniai ALGÉRIA ===== Algéria ma ünnepel. Vegyes ér­zelmekkel, kétségek között, hiszen október elején világossá vált, hogy a független ország hosszú ideig lesz kénytelen szembenézni rendszeré­nek mély válságával. 1954. november 1 -én, épp 34 éve dördültek el a francia gyarmatosítók­kal harcba szálló algériai hazafiak első lövései. A Nemzeti Felszabadí- tási Hadsereg tagjai elkeseredett küzdelembe kezdtek. Megkezdődött a függetlenségi háború, amely csak­hamar megnyerte a tömegek támo­gatását. Párizs minden eszközzel a forradalom elfojtására törekedett. Megteltek a koncentrációs táborok és börtönök, a felkelőket kivégezték, illetve elhurcolták, emberek ezrei tűntek el nyomtalanul. De a legbru- tálisabb terror sem tudta megfékezni a függetlenségért harcoló hazafia­kat. A hősi küzdelmet - amely 1,5 millió áldozatot követelt - nyolc év múlva vitte győzelemre az országos mozgalommá terebélyesedett Nem­zeti Felszabadítási Front. 1962 már­ciusában aláírták az eviani kompro­misszumos egyezményt. De Gaulle tábornok kormányzata elismerte az észak-afrikai állam függetlenségét. Ami viszont utána következett, az OAS, a „francia Algériáért" harcoló titkos hadsereg terrorakciói, az is­mét felszínre került ellentétek, a franciák tömeges távozására Al­gériából - mindez nem járult hozzá a két ország közötti kedvező légkör megteremtéséhez. Az algériai-francia kapcsolatok javítása érdekében többször történ­tek próbálkozások, Pompidou és Giscard d’Estaing idejében is. Ko­állomáson állt meg - Dukakis azt hangoztatta, hogy ő olyan liberális, aki Roosevelt, Truman és Ken­nedy hagyományait folytatja. Ezzel a republikánusok támadásait igye­kezett visszaverni. A liberális jelzőt, természetesen pejoratív értelem­ben, Bush pártja ragasztotta Duka- kisra. Dukakis jelenlegi üzenetének lé­nyege: azzal vádolja Busht, hogy a gazdagok felé hajlik, amíg ő, a de­mokrata jelölt a nép képviselője. Va­sárnap este Dukakis felszólította Busht, hogy tartsanak egy harmadik tévépárbajt is. Nem valószínű, hogy a jelenlegi alelnök, aki az első két tévévitában megállta helyét, elfo­gadja a kihívást. mányfői tevékenységének mérlegét. Szólt arról is, hogy a korábbi szán­dékoknak megfelelően még ebben a hónapban megosztják a pártfötit- kári és kormányfői funkciót. Grósz meg kíván válni miniszterelnöki tisztségétől és erre vonatkozó kérel­mét a parlament november 24-én sorra kerülő ülése elé terjeszti. Ezen az ülésen választják meg egyúttal az MSZMP KB PB és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa Elnökségé­nek közös javaslata alapján az új kormányfőt. Egyelőre öten pályáz­nak erre a tisztségre, s közülük kerül ki az új miniszterelnök. Grósz Károly elmondta azt is, hogy folytatódik az ún. társasági törvény kidolgozása, valamint most készítik az alapanyagokat a gyüle­kezési és az egyesülési törvény szö­vegéhez. A főtitkár-kormányfő a 16-16,5 százalékos inflációt nem tartja rossz eredménynek, akárcsak a külkereskedelmi mérleg alakulását sem, amely ugyan javult, de nem a várt mértékben. Az elmondottak­hoz hozzáfűzte, hogy a vezetés egy­séges, viták ugyan vannak, de politi­kai kérdésekben nagyon kicsik a vé­leménykülönbségek. molyabb áttörésre csak Mitterrand, illetve Sadli Bendzsedid kormányza­ta alatt került sor. Algéria a függetlenség kivívása után gigantikus változtatásokba kez­dett. Államosították a francia ültetvé­nyesek földjeit, hatalmas, szemet gyönyörködtető ipari üzemeket épí­tettek. Nem tudták azonban kikerülni a fejlődő országok gondjait. Kizáró­lag a jó megélhetést kínáló olaj- és Csend és földgázkincsre alapozták a gazda­ság fejlesztését. Nem gondoltak a gépek, a berendezések felújításá­ra, a mezőgazdaság fellendítésére. Akkor úgy tűnt, nem is kellett. Az élelmiszer egyre nagyobb hiányát külföldről pótolták, hiszen ez az olaj­ból szerzett milliókból könnyen ment. A virágkornak akkor lett vége, amikor a világpiacon rohamosan csökkent az energiahordozók ára. Mindehhez hozzájárult a demog­ráfiai probléma. 1962 óta Algéria lakossága csaknem megkétszere­ződött, mind több és több élelmiszert kellett importálni. A jólétet a kiábrán­dultság és az elégedetlenség kora váltotta fel. összébb kellett húzni a derékszíját. De kinek a rovására? Az élelmiszerüzletekből hol ez, hol az hiányzott, csökkent az élet- színvonal, megnőtt a munkanélküli­ek száma. A már-már elviselhetetlen helyzet az utcákra kényszerítette az embereket, s elsősorban a fiatalo­kat. A lassan szaporodó gondok, a felgyülemlett politikai és vallási problémák október elején kirob­bantak. Algírban, Oranban és más váro­sokban azóta helyreállt a - viszony­lagos - nyugalom, az utcákon csend van. A harag elcsitult, feloldották a rendkívüli állapotot, a halottakat eltemették, az államfő november 3-ra bejelentette a népszavazást a reformtervezetről. Ismét remény­kedni lehet. Sadli Bendzsedid elnök mélyre­ható politikai és gazdasági reformo­kat ígért. Algériának ehhez szüksé­ge lesz a külkapcsolatok bővítésére is: a szocialista országokkal, törté­nelmi és földrajzi helyzetéből kifo­lyólag az egykori gyarmattartójával - Franciaországgal. Párizs épp ezért aggodalommal tekintett az ok­tóberi eseményekre. Nem jó szem­mel nézte az elnyomó intézkedése­ket, attól tartva, hogy eluralkodik az erőszakhullám. Hiszen „Algéria nél­külözhetetlen partner, nélkülözhe­tetlen a Maghreb-egyensúlyhoz, a Maghreb pedig nélkülözhetetlen a világ eme térsége egyensúlyához. Kívánjuk, hogy találja meg újra bel­ső békéjét és gazdasági egyensú­lyát“ - mondotta Roland Dumas francia külügyminiszter. Hogy sikerül-e megoldani a prob­lémákat, még nem tudni. A csütör­tökre tervezett népszavazás után ez talán eldől. Egy biztos: határozott és megfontolt lépésekre van szükség. Csakis a radikális reformok követke­zetes megvalósításával lehet áthi­dalni az ország válságát. URBÁN GABRIELLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom