Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-16 / 270. szám, szerda

Birokra a „gonosz hegyi szellemmel“ Szállítás előtt a hengerelt lemezáru Helyzetkép a Kelet-szlovákiai Vasműben A tervezettnél nagyobb nyereség Látogatás a seredi Nikkelkohóban Nikkel - a vascsoportba tartozó kémiai elemek egyike. Ezüstfe­hér, enyhén barnás, fényes fém. Főleg nemesacél, rozsdásodást gátló ötvözetek készítésére, vastárgyak bevonására használják. Sok vonatkozásban nélkülözhetetlen, az ipari fejlődést, az embert szol­gálja. Vegyületei egyébként mérgezőek. Talán elsősorban ezzel magyarázható a német származású Nickel szó magyar jelentése: „gonosz hegyi szellem“. Gyártása nemcsak figyelemre méltó eredményekkel, hanem gon­dokkal is jár a seredi Nikkelkohóban. Nagyüzem ez, amelynek nemcsak kéményei, termelési csarnokai, hanem főleg már jó mesz- sziröl a szemünkbe ötlő óriási meddőhányója is útbaigazít bennün­ket. Célunk ugyanis éppen ez az üzem, amely a Nyugat-szlovákiai kerületben a vágsellyei (Šaľa) és a štúrovói papír- és cellulózgyár után a legnagyobb környezetszennyező. Erich Sloboda, a Galántai Járási mássá teendő folyón teszi meg. Az Nemzeti Bizottság alelnöke ennek egyik következményérői beszél: - Az utóbbi években számos érte­kezleten és nyilvános gyűlésen vetik fel az emberek a levegőszennye­zéssel járó problémáikat és bírálják a jelenlegi helyzetet is. Ez késztette az ipari irányítás és a népi igazgatás szerveit arra, hogy minden szinten kidolgozzák a kedvezőtlen hatások csökkentését szolgáló programokat. Azzal mindenki tisztában van, hogy a bajok orvoslása halasztha­tatlan feladat. Ennek bizonyítására csak egy példát említünk. Éves át­lagban a városban és a környéken, főleg a szelek szárnyán a meddőhá­nyóból a levegőbe kerülő por mérté­ke átlagosan a felével lépi túl a meg­engedett felső határt. De vannak olyan szeles időszakok, amikor ez a szennyezettség a többszörösére szökik fel. Mielőtt tüzetesebben kitérnénk erre, meghallgatjuk Vladimír Mišút kandidátusnak, a vállalat igazgatójá­nak válaszát arra a kérdésünkre, hogy tulajdonképpen milyenek is voltak az előzményei az üzem idete­lepítésének:- A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa ezzel kapcsolatos dön­tését 1956-ban hozta meg. Főleg a gégiparnak akkoriban mind több nikkelre volt szüksége. Ugyanakkor a nyugati országok a nikkelre kiviteli tilalmat léptettek hatályba a szocia­lista államokkal szemben. A válasz­tás erre a helyre egyebek között azért esett, mivel itt a mezőgazda­ságból elegendő munkaerő szaba­dult fel. Számoltak továbbá a Vág vizével is. Eredetileg ugyanis úgy tervezték, hogy a nikkelére, amelyet Albániából importálunk, hazai útjá­nak egy részét a hajózásra alkal­építkezés az ötvenes évek végén kezdődött, 1963-ban befejeződött és 1967-ben értük el, illetve túlszár­nyaltuk a tervezett kapacitást. A gyárat mi építettük és a berende­zése is csaknem teljes egészében hazai. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy gyártmányaink többnyire elérik a csúcsszínvonalat s az sem lebe­csülendő, hogy mintegy 1400 em­bert foglalkoztatunk. S most nézzük meg az érem két oldalát. Az egyik oldalon az áll, hogy az üzem tőszomszédságában, huszon­nyolc és fél hektárnyi földterületet elértéktelenítve, továbbra is ott ter­peszkedik a meddőhányó 5,5 millió tonnás, szüntelenül növekvő óriási tömege. Tizedmilliméternél kisebb porszemek formájában a termelés során kilúgozott érc, amely - s ez igen fontos körülmény - még sok és értékes kivonható elemet tartalmaz. Ebből évente a szél hatására ugyan „eltűnik“ vagy tízezer tonna, de ez elhanyagolható mennyiség. („Csak“ környezetkárosító hatásá­ban elhanyagolhatatlan.) S egyelőre megoldatlan két további probléma is. Nevezetesen az, hogy a gyár szennyvize még mindig tisztítatlanul kerül a Vágba, a másik pedig, hogy nagy mérvű a levegő kén-dioxid szennyezettsége. Az érem másik oldala, hogy a meddőhányót több millió koronás beruházással ellátták olyan perme­tező csőberendezéssel, amely je­lentős mértékben gátolja levegő- szennyező balesethelyzetek kiala­kulását és csökkenti az elszálló por mennyiségét. Persze, ez is csak ideiglenes és részleges megoldás, ha számba vesszük, hogy már az 1976-ban megrendezett pártkong­resszus konkrétan foglalkozott a végleges megoldással, de e tekin­tetben gyakorlati előrelépésről nem adhatunk számot. A meddőhányó eltávolításának egyik módja az len­ne, hogy ezt az anyagot idehaza felhasználnánk, illetve külföldön ér­tékesítenénk. E tekintetben némileg enyhítette a helyzetet, hogy a jelen­leg produkált meddő mennyiségé­nek mintegy kétharmadát Magyaror­szágra exportáljuk, illetve hazai ce­ment- és mészkógyárak veszik át. Az osztrák Voest művek is érdeklő­dést tanúsítottak ez iránt, csakhogy nekünk kellett volna a meddőt el­szállítanunk a saját költségünkön és az üzletkötés ezen egyelőre megbu­kott. A jövőt illetően még célraveze­tőbb lenne, ha a nikkelércet már feldolgozott, dúsított állapotban im­portálhatnánk, vagy idehaza dolgoz­hatnánk fel. Csakhogy az ilyen hul­ladékmentes technológia bázisán működő üzem építése, akár ideha­za, akár külföldön, milliárdos tétel... Technológiai és egyéb módosítá­sokkal sikerült elérni, hogy a szénre működő hőfejlesztő telepről a korábbi háromezer tonna pernyének már csak az egytizede kerül a levegőbe. Majdnem a felére csökkentették az elszálló ammóniák mennyiségét és a széndioxid szintje a megengedett határok között mozog. Kissé csök­kent a felszíni vizek szennyezése is. Ide kívánkozik még annak a megál­lapítása is, hogy az üzemben igen nagy gondot fordítanak az egész­ségügyi megelőzés és ellátás kérdé­seire. Ezzel magyarázható, hogy a nikkelkohóban dolgozók megbete­gedéseinek aránya kisebb más vál­lalatokénál. Az érem mindkét oldalának figye­lembe vételével igazat kell adnunk Michal Borgulának, a kerületi nem­zeti bizottság alelnökének, aki összegzőén így fogalmazott: - Az eddigi megoldásokkal nem vagyunk elégedettek. Ez azzal biztat, hogy a helyzet javítására az érdekelt szervek és maga a vállalat is folyamatosan megteszi a szükséges és széles körben joggal elvárt további gyakor­lati lépéseket, hogy bizonyítsuk: mégis csak erősebbek vagyunk a „gonosz hegyi szellemnél“. GÁLY IVÁN KÖSZÖNTŐ ■ A drága jó édesanyának, nagymamá­nak, dédikének, özv. Répás Andrásné Szatmári Lýdiának Marcelházán (Marcelová) 72. születésnapja alkalmából szívük teljes szeretetével gratulálnak, és még számta­lan együtt eltöltött esztendőt kívánnak egészségben: lánya, veje, unokái, unokamenyei, unokaveje és a kis dédunokák: And­rea, Péter, Lýdia és Anita, akik sok puszit küldenek a drága dédikének. Ú-4138 ■ 1988. november 16-án ünnepük házas­ságkötésük 20. évfordulóját Macsali Béla és felesége, Macsali Mária Kosúton (Košúty). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, jó erőt, egészséget és még hosszan tartó, boldog házaséletet kíván: lányuk: Zsuzsa, vejük: Gyula. A jókí­vánságokhoz csatlakoznak a nászék Várkonyból (Vrakúň). Ú-4195 ■ 1988. november 16-án ünnepük házas­ságkötésük 25. évfordulóját Pásztor Vince és felesége, Pásztor Mária Tešedíkovóban. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó egészséget és hosszan tartó, békés, boldog házaséletet kívánnak: lányaik. Ú-4363 kel, virágaikkal enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Külön köszönetét mondunk a szép búcsúbeszédért. A gyászoló család Ú-4431 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, ismerősnek, akik 1988. október 9-én elkísérték utolsó útjá­ra a vágai (Váhovce) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, nagyapát és dédapát, Bakó Istvánt, akit a halál 75 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mon­dunk a Vágai Hnb-nek, a pártszervezet tagjainak és a vágai önkéntes tűzoltók testülete tagjainak a megható, szép bú­csúbeszédekért. Köszönjük a sok koszo­rút és virágot, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-4409 ■ Köszönetét mon­dunk minden rokon­nak, barátnak, mun­katársnak, szom­szédnak és ismerős­nek, akik 1988. októ­ber 21-én elkísérték utolsó útjára drága halottunkat, Salgó Józsefet az érsekújvári (Nové Zámky) temetőbe. Köszönjük a sok virágot, koszorút, me­lyekkel enyhítették fájdalmunkat. Gyászoló felesége, leánya, veje és unokái Ú-4415 ■ Köszönetét mon­dunk mindazoknak, akik 1988. október 20-án elkísérték utolsó útjára a drága jó feleséget, édes­anyát, anyóst és nagymamát, Antaiics Ferencné Vajas Annát a bodaki (Bodíky) temetőbe és részvétük­■ Fájó szívvel emlé­kezünk drága halot­tunkra. Nagy Ferdinándra (Farnad - Farná), akit a kegyetlen halál öt évvel ezelőtt, 1983. november 16- án ragadott ki sze­rettei köréből. Emlé­két és jóságát szí­vünkben őrizzük. szerető felesége és két kis árvája. Ú-4198 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halot­tunkra, Gálffy Katókéra (Dióspatony - Orechová Potôň), akí 17 éves korában, hosszú betegség következtében hunyt el. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szo­morú évfordulón. örökké gyászoló özvegy édesanyja, testvérei: Elvira, Piroska családjával. Ú-4316 ■ Bármerre visz utunk, mindig hiány­zik kedves, mosoly­gós arca drága gyer­mekünknek, Mórocz Karcsikénak (Lúcs - Lúč na Ostrove), akinek szerető szive 1987. november 16-án szűnt meg dobog­ni. Akik ismerték és nem feledték, emlé­kezzenek velünk ezen a szomorú, első évfordulón. Szeretetét szívünkben örökre megőrizzük: szülei, testvérei, sógora, sógornője és Kittike. Ú-4323 1988. X- Vállalatunk történelmének egyik legsikeresebb évének záróidósza- kához értünk - kezdte a Kelet-szlo­vákiai Vasmű idei gazdasági mérle­gét elemző beszámolóját Jozef Leš- čišin docens, vállalati igazgatóhe­lyettes, a Vasmű vezető dolgozóinak minap megrendezett munkaértekez­letén. - Minden munkahely kollektí­vája örülhet, hogy a vállalat teljesíti az állami tervet, s a tervezettnél nagyobb nyereséggel számolhat. Ennek pedig nem kicsi a jelentősé­ge, e csaknem 24 ezer embert fog­lalkoztató, ez idén több mit 17 milli­árd korona értékű árut termelő nagy- vállalatban. Lássuk tehát a három negyedév folyamán elért eredményeket. Már az is biztató, hogy az értékelt idő­szakban az éves tervet 75 és 78,6 százalék között teljesítette a Vasmű kollektívája, ami azt is jelenti, hogy terven felül 320 ezer tonna kokszot, 40,5 ezer tonna nyersvasat, 32,4 ezer tonna acélt, csaknem 110 ezer tonna hengereltárut termelt, s a tervezett árutermelést 212 mil­lió koronával túlszár­nyalta. Természetesen nem lehet közömbös az ott dolgozó embe­rek előtt, hogy meny­nyiért, milyen minő­ségű árut termelnek, s azt hogyan, milyen áron értékesítik. Ezekre a kérdésekre utalva az igazgatóhe­lyettes hangsúlyozta, hogy a termékek mi­nősége az év elejétől kedvezően alakult. Az előző évhez viszo­nyítva az idén sokkal eredményesebben teljesítették a minő­ség javítására irányu­ló vállalati célprogra­mokat. Például a ma­gas műszaki-gazda­sági színvonalú termékek értéke a korábbi évhez hasonlítva 112,3 millió koronával nagyobb, ezek mennyisége elérte az árutermelés­hez viszonyított 8,5 százalékos részarányt, míg a terv 7,8 százalé­kot irányzott elő. Az 1987-es évhez viszonyítva sikeresen csökkentették a veszteséget is, mégpedig a selejt- böl származókat 14,1 százalékkal, a minőséggel összefüggő reklamá­ciós károk arányát 28,5 százalékkal. A vállalat gazdasági mérlegére kedvezően kiható eredményként könyvelhető el a raktárkészletek mennyiségének csökkentése, a ter­vezettnél 14,5 millió koronával na­gyobb értékben, valamint az áruér­tékesítési terv 336,8 millió korona értékben történő túlszárnyalása, ami az éves terv csaknem 78 százalékos teljesítését jelentette. Nem elhallgat­ható eredmény az sem, hogy a Vas­mű sikeresen teljesíti exportfelada­tait. A komplex szocialista racionalizá­ció feladatainak teljesítését illetően külön említést érdemel, hogy a Vas­műben az idén 142,8 tj energiával és 1957 tonna fémmel növelték az anyag- és energia-megtakarítást. A saját termelési értékből származó munkatermelékenységet 9,1 száza­lékkal, a havi béreket átlagosan 4 százalékkal emelték. A Vasmű dolgozóinak átlagos havi keresete megközelíti az egész évre feltétele­zett értéket - a 3977 koronát. A sikeres munka következménye­ként felsorakoztatott eredmények végső soron kedvezően hatottak a Vasmű gazdasági mérlegének kia­lakulására, s feltételezik az idei terv túlszárnyalását is. Erre konkrét és igen alapvető adatként utalhat az a tény. hogy a Vasmű az év elejétől - háromnegyed év alatt - a terve­zettnél 863,7 millió koronával na­gyobb nyereséget ért el, így az éves tervet 116 százalékra teljesítették már szeptember végén. Mindez valóban szépen hangzik, jogos derűlátásra ad okot a dolgo­zók körében. Igaz, az ötéves terv­időszak elejétől kezdve folyamato­san így van ez a Vasműben, amely Szlovákia vaskohászatában az áru­kivitel 40 százalékát biztosítja. Senki sem vonthatja kétségbe azonban, hogy a Vasmű sem men­tes a gondoktól. Ezekről a szubjektív és objektív jellegű problémákról is szó esett a szóban forgó gazdasági értekezleten. A termelés szakaszán jelentkező problémák közül a fém­konstrukció és a radiátorgyártás kö­rüli gátló jelenségek kerültek előtér­be. Például a Temelíni Atomerőmű és Kína részére gyártandó acél­konstrukciók esetében a késedel­mes termelést a magas fokú munka­igényesség okozta, de érezhetően közrejátszott a szakképzett szerelők és hegesztők hiánya is. A korábban fejlődő radiátorgyártás megtorpaná­sa főleg műszaki fogyatékosságokra vezető vissza. Egyébként a műszaki fejlesztés, a Vasmű jelenlegi, csaknem 25 milli­árd korona értéket képviselő alap­eszközeinek műszaki berendezé­seinek folyamatos felújítása, korsze­rűsítése a napirenden szerepel. Az idén nem kevesebb, mint 432,5 mil­lió koronát fordítanak a felújítási és korszerűsítési munkálatokra. A ha­sonló jellegű, főleg a termelés hasz­nosságát előmozdító intenzifikációs távlati program alapján bővül a Vas­műben az automatizált, robotizált munkahelyek hálózata is. Erre azért van szükség, mert a Kelet-szlovákiai Vasműben jövőre további 323,5 millió koronával kell növelni a nyereséget. Ezt pedig csakis korszerű beren­dezésekkel s ehhez méretezett, jól szervezett munkával lehet elérni. KULIK GELLÉRT A 2-es számú üzemben bővítik a folyamatos acélöntés technológiájával folyó termelést (Tibor Orlovsky felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom