Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-16 / 270. szám, szerda

„Alapos előkészület után...“

Választási kulisszatitkok a bratislavai Rempóból

Októberben már tájékoztattuk olvasóinkat a bratislavai Rempo küldöttgyűlésének első üléséről, amelynek napirendjén a dolgozókollektívák tanácsának és az új igazgatónak a megválasztása szerepelt. Csak emlékeztetőül: a vállalati önigazgatás új szervébe javasolt 11 tagot és 4 póttagot a küldöttek többsége megszavazta. Három igazgatójelölt közül pedig a legfiatalabbat, Gabriel Hajdút választották a vállalat élére.

A választási gyűlés közel négy órán át tartott. Előkészítéséről és lefolyásáról véleményt kértem Jozef Ignáci tó/, az előkészítő bizottság és a szakszervezet üzemi bizottságának elnökétől, Ján Knotek fő/, az üzemi pártbizottság elnökétől, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesétől és Drahomír Filačtó/, az újonnan választott dolgozókollektívák tanácsának elnökétől.

Mi történt az első küldöttgyűlésig?

A Rempo július elsején lett vezér- igazgatóságból állami vállalat. Náluk is négy hónapon belül, a szükséges előkészületek után kellett megtartani az első küldöttgyűlést. Ezt az időpontot az alapító számára az állami vállalatról szóló törvény szabja meg így. Minden a határidőn belül történt. A vállalatnál idejében megkezdte tevékenységét az előkészítő bizottság, amelynek feladáta a választások lebonyolításának megszervezése, alapos előkészítése.

(Jozef Ignáci: ,,Hogy mik voltak az első lépések? Az alapító, az SZSZK Ipari Minisztériuma kezdeményezésére kezdődött meg a biJozef Ignáci: „A választásokat alapos felvilágosító munka előzte meg“

zottság megszervezése. Szakszervezeti vonalon szintén megindult a munka. Az egyes üzemek jelölteket javasoltak a bizottságba. Képviselőik névsorát a szakszervezet üzemi bizottsága elfogadta. Az előkészítő bizottság első ülésén tagjaink sorából válaszoltunk elnököt. Olyan javaslatot kaptunk az alapítótól, hogy lehetőleg szakszervezeti funkcionárius és az irányításba tevőlegesen bekapcsolódó munkatárs legyen ebben a beosztásban. Rám esett a választás.")

Szervezési kérdés, hogy az önigazgatás szerveinek és az igazgatónak a megválasztását egy időpontban vagy kettéválasztva tartják-e meg. Sok szempont közrejátszhat ennek eldöntésében.

(Jozef Ignáci:,,Mi a népgazdaság tervszerű irányításának kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság módszertani ajánlásából indultunk ki. Ebben az áll, hogy a küldöttgyűlés első ülésén mindkét választást egyszerre lehet megtartani. Ezen túlmenően esetünkben az is nyomott a latban, hogy tevékenységünk kiterjed Szlovákia szinte egész területére, s így több helyről érkeztek a küldöttek is. Nem mindegy, egyszer vagy kétszer kell Bratislavába utazniuk. “)

Megjegyzésként hozzáfűzöm: az említett ajánlás nem zárja ki a másik lehetőség választását sem, ám a szlovák ipari tárca hatáskörében ezzel nemigen találkoztam.

őt évre

Párhuzamosan a választások előkészületeivel, elkezdődött a küldöttgyűlés előkészítése. Napirendre került a küldöttek összetétele, a választási kulcs megállapítása, a dolgozókollektívák tanácsának létszámára és a szavazási formára tett javaslat, valamint a választások időpontja.

(Jozef Ignáci: „összesen hatvanegy küldöttet javasoltunk a gyűlésbe, mindegyik húsz dolgozót képviselt. Megválasztásuk szakszervezeti gyűlésen történt. Mindössze a bratislavai üzemben volt másképp, ahol szakszervezeti részlegenként állítottak jelölteket. Arra szintén odafigyeltünk, hogy területi eloszlásban is megfelelő legyen a dolgozók képviselete a gyűlésben. Ezt az önigazgatási szervet öt évig, vagyis a tanács és az igazgató megválasztásának időtartamáig szeretnénk azonos összetételben megtartani. Tehát nincs szó arról, a választások után netán újra képviselőket keresnénk a küldöttgyűlésbe. Ez csak formális lenne. Maradnak azok, akik bizalmat kaptak, s ezentúl ók is felelősséget vállalnak a Rempo közös dolgaiért, mégpedig folytonosan, öt éven keresztül. “)

(Drahoslav Filač: „Persze, az elképzelhetetlen, hogy mindig mindenki jelen legyen. Tön/ényszerúen következik ebből, a póttagokat is bevonjuk a gyűlés munkájába. Hosszabb távoliét, betegség idején már volt is módunk póttaggal dolgozni: az ábécé szerinti első kettő kapott lehetőséget. “)

Aki végignézte-hallgatta a választási gyűlést, nemigen érezhette ki a tanácskozás légköréből hogy a Rempo önállósulásához vezető egyik sorsdöntő lépés tanúja. Régi kivitelezésben tárult eléje az újszerű lehetőség. Amikor még nyilvánosan szavaztak a küldöttek, mindenki a javaslatokat fogadta el. Ellenszavazat, tartózkodás és kiegészítések nélkül. Következett a jelöltek bemutatása a dolgozókollektívák tanácsába. Kádervéleménybe illő életrajzok futószalagon. Ha ezeket előre írásban kapják a küldöttek, biztosan unalmas húsz perctől szabadították volna meg őket. Egy szoros szavazatarány kivételével nem hozott semmilyen izgalmat a tanács tagjelöltjeinek megválasztása. Váratlan eredmény csak az igazgatójelöltekre leadott szavazatok összeszámolása után született, mert a legfiatalabbra esett a többség választása. Bejelentése után nem volt hangos ünneplés a teremben, a taps is csak innen- onnan hallatszott. Mi lesz most? - ötlött fel szinte mindenki fejében.

Ján Knotek: „A jelölteket külön- külön minden szempontból értékeltük“

Holtpontjára került a tanácstalanság. Ekkor az alapító képviselője kért szót, hogy a legszükségesebbeket elmondja, szavaztasson, ha kell. Utána a megválasztott igazgató mondott néhány mondatot meglepetésében. Ezzel ért véget a gyűlés.

(Jozef Ignáci: „Jó ideje készültünk erre a néhány órára. Hogy simán ment minden, az annak is köszönhető, hogy dolgozóink körében alapos felvilágosító munkát végeztünk a szocialista önigazgatás jelentőségéről. Nézetkülönbségek így is adódtak. Főként a tanács jelölőlistájának összeállításakor. Az üzemekben olyanokat is javasoltak, akik jelölésével nem értettünk egyet, s helyettük másokat kértünk. Egész tevékenységünk arra irányult, valamennyi dolgozónk egyenlő arányban legyen képviselve az önigazgatási szervekben. “)

Kevés az idő, sok a teendő

A gyűlés egyik szünetében megtartotta első ülését a dolgozókollek- tivák tanácsa. Egyetlen napirendi pont az elnök és alelnök megválasztása volt Titkos szavazással mindketten megszerezték a többség bizalmát.

(Drahoslav Filač: ,,Élelemben

még egyszer sem éreztem ilyen felelősséget. Hisz lényegében a vállalati végrehajtó szerv élére kerültem, így ezentúl közös felelősség terheli vállunkat a vállalat tevékenységéért. Először nemet mondtam, amikor felajánlották jelölésemet, ráadásul a titkos szavazás eredményének közléséig bizakodtam, hátha más lehetőség is felmerül. De alighanem itt van rám szüksége a vállalatnak, s ezt dolgozóink is támogatják. Társadalmi funkcióimból így legalább egyet le kell adnom, hogy jusson időm erre a munkára. Teljesen új, amibe belekezdtünk.

Ugyancsak meg kell ismerkednünk a vállalati adatokkal, összefüggésekkel. Rövidesen a tanácskozások ütemtervét is elkészítjük. Eközben számíthatunk az SZLKP illetékes

Drahomír Filač: „Életemben még egyszer sem éreztem ilyen felelősséget“ (Juraj Vereš felvételei)

osztálya és az alapítók támogatására, arra, hogy megosztják velünk gyarapodó tapasztalataikat. Vállalatunk programja világos, s a tanács sem jár majd más úton, mint amire az igazgató készül. Együtt, összehangoltan kívánunk a jövőben dolgozni. “)

Véleménynyilvánításukra várt az alapító

Átalakult a pártszervezet irányítása is. A CSKP KB Titkárságának ide vonatkozó alapelvei szerint - mivel a Rempo azon állami vállalatok közé tartozik, amelyek munkahelyei több járásban és kerületben találhatók - nemrégen új típusú szerv, a pártbizottság kezdte meg tevékenységét. Tagjai az egyes alapszervezetek elnökei lettek.

(Ján Knotek: „A jelölteket külön- külön minden szempontból értékeltük. A tanács jelölőlistáját illetően voltak észrevételeink, amelyeket figyelembe is vettek. Külön foglalkoztunk az elnök és alelnök személyével. Annál is inkább, mert Filač elvtárs egyben a pártbizottság tagja. Szintén megtárgyaltuk mindhárom igazgatójelölt előzetes kinevezését. Ján Kóňa megbízott igazgató, Ján Tokár kereskedelmi igazgatóhelyettes és Gabriel Hajdú, bratislavai üzemigazgató jelölésével egyetértettünk. Csak véleményünk megérkezése után igazolta vissza az alapító a végleges álláspontját. Vagyis megvárta, hogy egyetértünk-e mindennel. Ján Tokár pártonkívüliként is élvezte bizalmunkat, akárcsak a tanács azon tagjelöltjei, akik nem tagjai a CSKP-nak. Tizenegyből csupán hat párttag került ebbe a szervbe. Kiválasztásukba, jelölésük előkészítésébe a pártbizottság is bekapcsolódott. “)

Manapság még meglepetés, ha fiatal jelölt kerül az igazgatói székbe Gabriel Hajdú ezek közé tartozik, mindössze 34 éves. Segítségre is szüksége lesz, elvárások is megfogalmazódnak vele szemben. Mindkét esetben a pártbizottság részéről.

(Ján Knotek: „Számunkra egyáltalán nem meglepetés a végeredmény. Mindhárom jelöltnek bizalmat szavaztunk, mindegyik győzelmével számoltunk. A fiatal igazgató bármikor számíthat segítségünkre, támogatásunkra. Gyakoroljuk viszont majd ellenőrzési jogunkat, s elvárjuk, hogy beosztásából eredően érvényesítse a párt vezető szerepét. “)

Gabriel Hajdú novmber elsejétől igazgatja a bratislavai Rempót.

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Az acélgyártó konverterekben képződő gázok felfogására szolgáló berendezést helyeztek üzembe a trineci vasműben. A nyert gázt tisztítás után mélykemencék fűtésére használják fel. így évente mintegy 41 ezer tonna fűtőanyagot takarítanak meg. A felvételen előtérben a gáztároló, mögötte pedig a konverterek láthatók.

(Petr Berger felvétele - ČTK)

A város tisztaságáért

Miért nem tudják megoldani a több éves problémákat?

A hatvanas évek elején a Vajáni (Vojany) Hőerőmű és a Bratislavai Slovnaft vajáni üzemének építésével egyidőben felgyorsult Nagykapo- son (Veľké Kapušany) a lakásépítés. A járulékos építkezések is nagyobb lendületet kaptak. Az addigi faluból mihamar város lett. Három új lakónegyed is épült, amelyek a Hviezdoslav, Tolsztoj és Centrum I. lakótelep nevet kapták. A lakosság száma is megduplázódott, ma már meghaladja a tízezret. A Tő- keterebesi (Trebišov) járás második legnagyobb városa. A város körzetében található a járásban működő gyárak, üzemek nagyobb része. A legfurcsább az egészben az, hogy a dolgozóknak ennek ellenére, naponta ingázniuk kell. Ugyanis közvetlenül a városban csak a járási ipari vállalat asztalosüzeme, a Béke Efsz és a szolgáltató üzem működik.

A városatyáknak vannak ám gondjai. Nyilvános gyűléseken, a pártszervezetek taggyűlésein, a polgári bizottságok ülésein egyre gyakrabban vitatják meg a lakosság panaszait. Nem véletlenül. A problémák egyre tornyosulnak. A szolgáltatások, a közellátás színvonala, a város tisztasága jogos bírálat tárgyát képezi. Pedig az utóbbi években számos intézkedést tettek, főleg a város tisztántartása terén. A várt eredmény azonban még mindig várat magára.

A legilletékesebbek is csak azt tudják mondani: tehetetlenek vagyunk.

Meg merem kérdőjelezni ezt a kijelentést. Azt hiszem, Nagykaposon az illetékesek nem értenek az emberek nyelvén, vagy a szervező munka színvonalában van a hiba. Tény, hogy a rend fenntartására fordított összeg nem tükröződik a város arculatán.

Két évvel ezelőtt a lakótömbök előtt „díszelgő“ kukákat konténerekkel váltották föl, amelyeket az egyes üzemek vásároltak. 15-20 lakásra jut egy. Talán egy hétig rend is volt a lakónegyedekben, de amikor gyerekekkel kezdték leküldeni a szemetet, az a tárolók mellé került, mert a kisebbek nem tudták, vagy nem bírták elmozdítani a kontejne- rek tetejét. A cigányok is gyakran kutatnak bennük, nem kis rendetlenséget hagyva maguk után. A kontej- nerek több utcában a forgalmat is akadályozzák, mert közvetlenül az úttesten állnak. Az is megtörténik, hogy suhancok az utca közepére tolják azokat. Mindezt elkerülni viszont egyszerű dolog. Számos városban betonlapokat fektetnek le és a kontejnereket ezekre erősítik. Az pedig, hogy az apró gyerekek hordják le a lakásokból a szemetet, a felnőttek bűne.

Van a városnak egy olyan része, ahol szinte veszélyes kerékpárral, akárcsak gépkocsival közlekedni. Ugyanis a város központjában négy lakótömböt cigányok lakják. Ezek körül mindenütt üvegcserepek, konzervdobozok, fadarabok, papír- és textilhulladék tömege található. Az utcákon is. Pedig csaknem minden reggel a sepregető kocsi rendet teremt. Emiatt hiába neheztelnek az emberek. Anton Mikolaj, a városi nemzeti bizottság elnöke szerint lehetetlen rendben tartani ezt a környéket. Évente többször is nagytakarítást végeznek, de a rend csak egy-két napig tart. Sajnos egyes cigányok nem képesek tiszta környezetben élni. Sajnálatos, hogy mind jobban elhúzódik a cigányok számára építendő lakások építése.

Egyre többet hallunk, olvasunk arról is, hogy a lakótelepek lakosai közömbösek környezetükhöz. így van ez Nagykaposon is. Tavaszi nagytakarítás idején úgy-ahogy részt vesznek lakókörnyezetük megtisztításában, de később már nem sokat tesznek a rend érdekében. Például a lakótömbök között létesített virágágyakat benövi a dud- va. Még a rózsabokrokat is alig látni. Ján Šoltés, a területfenntartó vállalat vezetője szerint a vállalat 30 dolgozója nem képes mindent rendben tartani. Nagy szükség volna a lakosság aktívabb támogatására.

De nemcsak a virágágyak gazdátlanok, a lakótömbök egyes bejáratai is elképesztő látványt nyújtanak. Ezen a téren a lakóbizottságokat, a polgári bizottságokat és a városi nemzeti bizottság képviselőit illeti elmarasztalás. Vannak olyan képviselők is, akiket a választók alig ismernek. Vonatkozik ez a polgári bizottságok tagjaira is. Helytelen, hogy kötelességüket csak az üléseken való részvételben látják (azt sem mindig). Nem tesznek családi látogatásokat, nem találkoznak választóikkal.

Míg az előző választási időszakban versenyben álltak egymással a polgári bizottságok a lakókörnyezet rendezése területén, ma szó sem esik ilyesmiről. Márpedig ilyen hozzáállással aligha tudják megvalósítani a mindennapi életben a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának és a Nemzeti Front Központi Bizottságának felhívását az életkörülmények javítására. Ezért mielőbb értékelni kell a polgári bizottságok és a vnb képviselőinek munkáját. Szükség van új munkaformák bevezetésére, egyes esetekben a polgári bizottságok tagjainak lecserélésére, a lakosság aktívabb bevonására a feladatok teljesítésébe.

Vaszily László, a városi pártbizottság elnöke is szomorúan állapította meg, hogy tűrhetetlen a helyzet, ami a város tisztaságát illeti. Látva azt, hogy a városi nemzeti bizottság plenáris ülésein hozott határozatoknak nem volt foganatja, a városi pártbizottság utasította a párt alapszervezeteit, hogy tegyenek radikális intézkedéseket a helyzet javítása érdekében. Egyes üzemek megfeledkeztek arról - az is lehet, hogy tudatosan - hogy 1981 - ben védnökséget vállaltak egyes városrészek felett. Ennek alapján az üzemekben működő szocialista munkabrigádok munkaterveiben az is szerepelt, hogy védnökségi munkájukat mind eredményesebbé teszik. Sajnos, évek múltával feledésbe mentek ezek a dolgok, aminek most látják a kárát. Bizony nem kellemes járási aktívákon azt hallani, hogy Nagykapos a legpiszkosabb városok egyike. A pártbizottság elnöke azt is elmondta, hogy rövidesen értékelni fogják a képviselők és a polgári bizottságok munkáját.

A polgári bizottságok körzeteiben a novemberben tartandó nyilvános gyűléseken egyes tagokat leváltanak. Szó lesz arról is, hogyan képzelik el a jövőben ezen szervek munkáját, mit várnak a körzeteikben élő emberektől. Természetesen a város tisztaságán lesz a fő hangsúly. HOROSZ ÁRPÁD