Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-16 / 270. szám, szerda
A mezőgazdaság újjászületésének orjoli változata Az orjoli vidék - Oroszország középső része - arról ismert, hogy innen származik majdnem a fele a legnagyobb orosz íróknak, akik az országnak dicsőséget szereztek, és akikre joggal vagyunk büszkék. De éppen itt, azon a vidéken, amelyet Turgenyev és Bunyin, Fet és Tyutcsev és ezen ősi orosz föld sok más híres fia is megénekelt, a legutóbbi évtizedekben több mint 700 olyan falu és község tűnt el, amelynek több évszázados történelme volt. Az átalakítás megkezdése révén ezek a falvak fokozatosan újjászülettek. Ennek az újjászületésnek egyik kezdeményezője Jegor Sztrojev, az SZKP orjoli területi bizottságának első titkára volt. Ô is az orjoli vidéken született. Előbb a párt járási bizottságának titkárává választották, egy ideig az SZKP KB apparátusában dolgozott, azután pedig már a területi párt- szervezet vezetőjeként tért vissza szülőföldjére, az orjoli vidékre. Jegor Sztrojev most a területen végbement változásokról számol be, amelyek az oroszországi nemfeke- teföld-övezet egész körzetére nézve jellemzőek. Az orjoli vidék, más egyében kívül, arról nevezetes, hogy 1943 augusztusában itt, az orjoli-kurszki ívben hatalmas ütközet volt a fasiszta megszállókkal. Több ezer falu és község, sok-sok ipari üzem, út, sőt kert és szántóföld is elpusztult, s tűz martalékává vagy teljesen használhatatlanná vált. Az orjoli falvak számára - mint különben az egész ország részére is - nehezek voltak az úgynevezett pangási időszak évei, amikor admi- nisztratív-utasításos irányítási módszereket alkalmaztak a mezőgazdaságban. Lényegében a parasztság számlájára állították helyre a háború által szétrombolt gazdaságot, építették újjá a felperzselt városokat, valósították meg az iparosítást, oldották meg a tudományos-műszaki és más problémákat. A kolhozok megtárait sok éven keresztül teljesen kiseperték, s a „felülről“ jövő utasítások szerint odaadták a nehéz, olykor kimerítő munkával termelt összes gabonát és más terményeket. Még emlékszem arra az időre, amikor például egy zsák gabona ára kisebb volt a zsákénál, egy kilogramm gabonáért pedig csupán 4 kopejkát adtak (egy doboz gyufa ára). Sok paraszt elveszítette a hitét, hogy sorsa jobbra fordulhat, s beszegezte házának kapuját, otthagyta szántóföldjét és kaszálóját, csodálatos madárdalos vidékét - és ment, ki merre látott. Városba, építkezéshez, üzemekbe és gyárakba. Az ipari Brjanszknak és Tulának, meg a közel eső Moszkvának természetesen munkáskézre volt szüksége. Emellett a legtehetségesebb, legenergi- kusabb emberek mentek el, a falu szine-java, ahogyan mondani szokás. Ily módon aláásták a paraszti lét gyökereit, a paraszt elveszítette legfőbb rendeltetését - hogy élelmiszerrel lássa el az országot, s fokozatosan eltűnt mint olyan osztály, amelyet ezeréves történelem nevelt ... KÉRDÉS: - De hiszen ismeretes, hogy a legutóbbi másfél évtizedben óriási összegeket fektettek be az oroszországi nemfeketeföld-övezet mezőgazdaságába - és az orjoli terület is ehhez tartozik. A mezőgazdasági termelés azonban mégis körülbelül az 1970-es szinten maradt, egyes járásokban pedig még ezt sem érte el. Lényegében az összeomlás szélére került. Tovább folyt a parasztok tömeges városba költözése, sok falu elnéptelenedett. Mivel magyarázható ez? SZTROJEV: - Felülről jövő utasításra az anyagi eszközöket (mégpedig sok pénzt) nem arra fordították, hogy a parasztot megtartsák a földön, hogy jó munka- és életkörülményeket teremtsenek falun, hanem az élettől gyakran elszakadt „koncentrációs“, „iparosítási“, „kemizálási“ stb. tervek megvalósítására. Péidául vasbetonból készült, hatalmas állat- tenyésztési komplexumokat hoztak létre - és kiderült, hogy egyszerűen nincs munkaerő. Ezek a komplexumok sem több tejet, sem több húst nem adtak, de sok millió rubelt öltek beléjük, és ezek a forgóeszközök befagytak. Ugyanakkor a nem termelési célú építkezés tilalma .miatt azokban a falvakban fokozódott a lakáshiány. Sok községben még elemi iskolák, orvosi rendelőintézetek, óvodák, klubok sem voltak. Másutt pedig ezek valójában düledező házakba szorultak. Ugyan ki akar ilyen viszonyok között élni? Előbb a fiatalok mentek el a falvakból, azután az idősebbek. Csak az öregek maradtak, akik itt akarták leélni az életüket. A szántóföldek ezért parlaggá váltak. Az orjoli vidék, amely régóta gabonával látta el Moszkvát és Pétervárt, már az ezen a földön élő embereket sem tudta kellőképpen táplálni. Tovább nem lehetett így gazdálkodni. Csupán a falu szociális átszervezésére vonatkozó, nagyméretű intézkedések akadályozhatták meg a végleges pusztulást. És nemcsak az orjoli vidéken, hanem az egész oroszországi nemfeketeföld- övezetben. Többek között erre utasította a gazdasági és pártvezetőket az SZKP KB 1985. áprilisi plénuma, amely az átalakításnak, a tervutasításos módszerekről az irányítás gazdasági módszereire való áttérésnek az irányvonalát tűzte ki. A beruházási politikában ezentúl a parasztok életkörülményeinek megjavítása kapott elsőbbséget - lakások, óvodák, kórházak, iskolák, klubok építése, vagyis a falu gyökeres átalakítása. Az orjoli nemfeketeföld-övezet- ben mintegy másfél ezer kisebb- nagyobb falunak volt szüksége ilyen átalakításra. A iegnyomorúságosab- bakkal kezdték, amelyek a tönk szélére jutottak, és saját erejükből már nem tudtak újjászületni. így jött létre az orjoli terület szociális-gazdasági fejlesztési programja, amely a nép körében a ,,100-as program“ elnevezést kapta. Célja az, hogy az 1986-1990-es ötéves időszakban a 106, leginkább elmaradott gazdaság lakótelepeit rendezzék, modern komforttal lássák el. Erre fordították mindazoknak a beruházásoknak a 60 százalékát, amelyeket a terület a mezőgazdaság fejlesztésére kiutalt. Ez a program ma már megvalósulóban van. Az építők csupán 1988-ban 17 „vadonatúj“ falut adtak át „kulcsrakészen“, ahogyan mondani szokás. Ezekben több száz parasztcsalád ünnepelt házavatást. A területen jelenleg egyidejűleg több mint 70 új falu, s másfélszer annyi lakás, kétszer annyi iskola és kórház épül, mint az előző években. Milyenek ezek az új falvak? Vegyük például a mcenszki járásban levő Zsilinót, amely azoknak a helyeknek a közelében épült, ahol Ivan Turgenyev író élt. Ezt nem túl régen még kihalásra ítélt falunak tartották. Ma itt újra teljes szociális infrastruktúra jött létre. 103 család számára lakóházak épültek gazdasági épületekkel, kultúrpalota, óvoda, iskola, kórház, szolgáltatóház, bevásárlóközpont, kávéház létesült. Gáz, vízvezeték, központi fűtés - minden van. Zsilino szemlátomást újjászületett. Míg azelőtt az egész faluban mindössze 7 gyermek élt, az itteni óvodába most 130 kisgyermek jár. Ahol pedig, mint mondani szokás, gyermekek vannak - ott jövő is van. Sok volt földműves, aki valamikor elhagyta a községet, most visszatért. Az orjoli terület városaiból, máshonnan, Belorussziából, Ukrajnából, az észak-kaukázusi Kubányból, sőt még Moszkvából és Leningrádból is. Nos. ebben nincs semmi szokatlan. Hiszen nálunk, az orjoli vidéken olyan helyek vannak, amelyek joggal nevezhetőek pompásnak: tiszta, átlátszó vizű folyók és patakok, világos pagonyok és ligetek. KÉRDÉS: - De milyen hatással voltak az agrárgazdaságra ezek a szociális változások? SZTROJEV: - A terület mezőgazdasági termelése majdnem két évtizeden keresztül nem nőtt, hanem csökkent. A mezőgazdasági szektorba befektetett minden rubel... 30 kopejka veszteséget hozott. Már a falu szociális rendezése terén tett legelső lépések lehetővé tették azt, hogy szószerint szétrobbantsuk a pangást - a mezőgazdasági termelés hozamát három év alatt majdnem egyharmaddal növeljük, gabonából évente körülbelül 800, burgonyából 90, tejből majdnem 80, húsból pedig 22 ezer tonnával többet kapjunk, mint azelőtt. A mezőgazdasági termelés ilyen gyors ütemű növelése eddig még ismeretlen volt az orjoli vidéken. Ez nemcsak a parasztok jólétének fokozására nyújtott módot, hanem arra is, hogy jelentősen megjavítsuk a terület lakosságának ellátását a legfontosabb élelmiszerekkel. Ma azonban számunkra a lényeg még csak nem is a mezőgazdasági termékeknek ez a növekvő tonnahozama - bár önmagában véve ez is nagyon fontos. Az a legfontosabb, hogy az emberek hisznek az átalakításban, visszatérnek szülőföldjükre. Az orosz falu újjászületése folytatódik. (APN) Nyelvhasználat a Szovjetunióban Az Észt SZSZK-ban a hatóságok hivatalos nyelvvé kívánják nyilvánítani az észt nyelvet. Az ezzel összefüggő szenvedélyes megnyilvánulások felkeltették a nyilvánosság érdeklődését. Sőt, az emberek valamiféle szenzációt látnak ebben - írta Borisz Prohorov, a TASZSZ hírügynökség tudósítója. Különböző országokban különféleképpen oldják meg a hivatalos nyelvkérdést. A Szovjetunióban a történelmi fejlődés során kétnyelvű rendszer alakult ki. Ukrajnában, Üzbegisztánban és Moldáviában a nemzeti nyelvvel együtt általánosan használatos az orosz is. A nemzeti nyelven kívül a Szovjetunió területén az oroszt a népek közötti megértés eszközeként használják Ha a Szovjetunióban nem létezne egy közös nyelv, akkor a soknemzetiségű társadalomra a babiloni népek sorsa várna - állapította meg a TASZSZ tudósítója. A Szovjetunió alkotmányában nincs cikkely a hivatalos nyelvről. Néhány szovjet köztársaság alaptörvénye a helyi lakosság nyelvét ismeri el hivatalosnak. Örményországban például az örmény nyelv a hivatalos. Emellett a törvényeket és a fontosabb dokumentumokat örményül, oroszul és azerbajdzsán nyelven adják ki. Az egyenjogúság alapján a köztársaság területén az emberek más nyelveket is szabadon használhatnak. Hasonló cikkelyeket tartalmaz a Grúz SZSZK és az Azerbajdzsán SZSZK alkotmánya is. Észtország, Lettország és Kirgizia alkotmányában nincsenek cikkelyek a hivatalos nyelvről. Ezt talán a dokumentumok szerzői nemtörődömségének lehet tekinteni, de lehetséges, annak a következménye, hogy a múltban e kérdésre nem fordítottak oly nagy figyelmet, mint ma. Mindenesetre ha az észt nyelvet hivatalos nyelvvé nyilvánítják, akkor ugyanolyan rangja lesz, mint évek óta a grúz vagy az örmény nyelvnek. A fellobbant indulatokat talán azzal lehet magyarázni, hogy a nyelv körüli problémákat egyesek a népek és nemzetiségek közötti viszony kiélezésére akarják kihasználni. Ha nem vesszük figyelembe a politikai hátteret, és csak a nyelvi problémára összpontosítunk, akkor a helyzet távolról sem megoldhatatlan. A Kirgiz SZSZK-ban pl. egy évvel ezelőtt törvényt hagytak jóvá arról, hogy az iskolákban két nyelven folyjon az oktatás. Azelőtt a gyerekek, a szülők kívánsága szerint, vagy kirgiz vagy orosz nyelven folytatták tanulmányaikat. (ČSTK) t KOMMENTÁLJUK } A figyelmeztetéstől a tettekig Az alkoholizmus, mint betegség, a halálozási lista harmadik helyén áll. Ám ettől a betegségtől, mintha mégsem félnénk. Igaz, nem pusztít olyan gyorsan, mint az infarktus vagy a rák, de egészségkárosító hatása, szociális következményei súlyosak. Csak egy figyelmeztető példa: az öngyilkosok 40 százaléka alkoholista. Míg társadalmunk, minden intézkedés ellenére, tolerálja az ivást, az alkoholizmust elveti. Pedig - segítségül néhány adat- a fiatalkorú bűnelkövetők 40 százaléka alkoholos befolyásoltság alatt viszi véghez tetteit. Ősidőktől fogva örömünket, bánatunkat pohár mellett viseltük el a legjobban, a legkönnyebben. Ebben nőnek fel gyerekeink, ezt látják serdülőink. Csoda-e, hogy a gyerekek többsége hétévesen megkóstolja, kilencévesen pedig már rosszul is volt az italtól?! A szakmunkásképzők tanulóinak 60 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt, (a sör is az!) s az élvezetet a dohányzással párosítja. Mindez nem csupán a fiúk privilégiuma, a lányok 40 százaléka is a rendszeres dohányosok kategóriájába sorolható. A miértről, az okok fejtegetéséről könyvtárnyi tanulmány, írás, elemzés jelent meg. Miért keresik a fiatalok az alkohol mámorát, miért érzik jól magukat a tüdőt tépő füstben és miért hiszik el, hogy a kábítószertől felszabadulnak? Sajnos, tény, hogy évről évre több a szipózó, mértéktelenül gyógyszerezö fiatal. (Az SZSZK-ban a közbiztonsági szervek statisztikája szerint 1618 narkóst tartottak nyilván, a Közép-szlovákiai kerületben 665-öt, a Kelet-szlovákiaiban 397-et, a Nyugat-szlovákiaiban 338-at, Bratislava városban 218-at.) A fiatalok többsége a kábítószer után kíváncsiságból nyúl, ám a cigaretta, az alkohol után unalomból, illetve azért, mert közvetlen környezetükben ezt látták. A szakmunkásképzőkben a szakköri tevékenység - ha van olyan - nem kelti fel érdeklődésüket és elvetik a testmozgást. Igaz viszont, sokhelyütt a testmozgásra - a tornaterem, sportpályák híján - nincs lehetőségük sem. A legsúlyosabb gond és ebből vezethető le a kórkép, hogy sokan nem szakmaszeretetből, érdeklődésből választottak a továbbtanulást, hanem kényszerből, azért, mert a felkapottabb szakmunkásképzőkbe nem jutottak be. A fiatalok csalódottságukban és mert a tananyag sem érdekli őket, elkezdik, vagy folytatják az iskolakerülést, színrelép az alkohol, a cigaretta, a drog. Az is igaz, hogy ha a gyerekek háta mögött jól működő családok állnának, megállítanák őket és elterelnék figyelmüket más, hasznosabb időtöltés irányába. Ám sajnos, sokan felborult családokban élnek, amelyekben nem fordítanak nagy gondot nevelésükre. Megállapított tény, hogy ha alkoholista van a családban, az egész családot kezelni kell. Felkarolni a tétovázó, önmagukat kereső fiatalokat, - ha a szülők erre képtelenek - az iskola, a nevelő, a társadalmi szervezetek feladata. Ám előbb rá kellene világítani viselkedési zavaraik okaira, melyeknek gyökerei épp a családokban keresendők. Hiszen számos pszichológiailag egészségtelen családból, ahol az apa szerepét lebecsülik, elnyomják, sérült egyén kerül ki, aki talán azért, hogy észrevegyék, kirívóan viselkedik, nem fér a „klisébe“. S hogy bizonyítson - főleg önmagának- valamiben eredményes, első akar lenni. Ha nem másutt, akkor a bandán belül. Ha nem másban, italozásban, kábítószerezésben. A felnőttek halasztást nem tűrő feladata, hatásosan megelőzni a fiatalok alkoholistává, kábítószerezővé való válását. Időben kelJ odafigyelni a fiatalok hol, kivel és mivel töltik szabadidejüket. Mert nem szégyen idejében megbeszélni a pedagógussal vagy a pszichiáterrel, pszichológussal a vélt vagy a valós magatartászavarokat. Ugyanis ha a kezdeti gondokat figyelmen kívül hagyjuk, előbb vagy utóbb a közbiztonsági szerveknek kell közbelépniük. PÉTERFISZONYA A púchovi Makyta vállalat központi üzemének nagyszabású rekonstrukcióját követően jelentősen nőtt a termelés. Az előkészítés fázisát a számítástechnika segítségével nagy mértékben lerövidítették, s a szabást az Investronica és az Invesmark automatizált rendszerek segítik. A számitógépes rendszereknek köszönhetően kialakultak a feltételek a termelés fokozatos automatizálásához. A felvételen Pavla Bartošová és Anna Kašovi- cová a számítógép segítségével szab ki egy női ruhát. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK)
