Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-11 / 240. szám, kedd

Formalizmus nélkül Jegyzetek a Csemadok KB V. üléséről iy/.///fság, közéleti elkötele- IvV zettség és tárgyszerűség jellemezte a Csemadok Központi Bi zottságának Kassán (Košice) meg­tartott V. ülését, amelyen két fontos napirendi pontot vitattak meg: a kul­turális szövetség jövö évi munkater­vét, valamint az alapszervezetek gazdálkodásának és pénztárkezelé­sének új alapelveit. A Csemadok munkaterve a nagy horderejű társadalmi feladatokat, a közművelődés növekvő szerepét szem előtt tartva határozta meg a kulturális szövetség tennivalóit az ideológiai szférában, a tagság tuda­tának formálásában, az egészséges nemzeti azonosságtudat és az inter­nacionalista meggyőződés erősíté­sében, továbbá a szervezeti életben, valamint a művelődés, és az amatőr művészeti mozgalom szakaszán. Minden téren a minőségi követelmé­nyek kerültek előtérbe. Az előter­jesztett dokumentum egyértelműen leszögezte, hogy a szervezeti élet­ben és más területen is föl kell számolni a formalizmus minden megnyilvánulását, s olyan korszerű munkamódszereket kell meghonosí­tani, amelyek hatékonyabbá teszik a kulturális szövetség tevékenysé­gét. Erre sžúkség is van, hiszen napjainkban, a társadalom átépíté­sének forradalmi folyamatában mind nagyobb feladatok hárulnak a Nem­zeti Frontra, s egyes tagszervezetei­re, köztük a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségére is. E viszonylag rövid beszámoló ter­jedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen ismertessük a jól fölépí­tett, s minden - a kulturális szövet­ség tevékenységével összefüggő - lényeges területre kitérő munka­tervet. Mindenekelőtt arra kell felhív­nunk a figyelmet, hogy 1989 márciu­sában ünnepli majd a Csemadok megalakulásának 40. évfordulóját. Ez a jelentős évforduló lehetőséget kínál az eddig elvégzett munka érté­kelésére, a szükséges tanulságok és következtetések levonására, ,a folyamatosság megőrzéséhez. A jubileum minden bizonnyal hozzá­járul a tagság további aktivizálásá­hoz. A Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetségének je­lenleg 92 ezer tagja van, s a jubileu­mi évben szeretnék a taglétszámot 95 ezerre emelni, természetesen nem kampányszerűen, s nem is va­lamiféle adminisztratív bűvészmu­tatvánnyal. A munkaterv részletesen ismerteti a szervezeti élet, a közmű­velődés és az amatőr művészeti mozgaiom további fejlődését célzó feladatokat, kellő figyelmet szentel­ve a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a Csema­dok KB Népművészeti Együttesé­nek, a Szőttesnek, valamint a kultu­rális szövetség képes hetilapjának, a Hétnek. Érdekességként említjük meg, hogy a kulturális szövetség a jubi­leum alkalmából első ízben jelentet meg postai bélyeget. Jövőre a ter­vek szerint megélénkül a szövetség kiadói tevékenysége is. Először jele­nik meg a Hét évkönyve, s kiadják Szíjjártö Jenő kórusműveit is. Erdé­lyi Jánosról - születésének 175. év­fordulóján - tanulmánykötet lát nap­világot a Csemadok KB gondozásá­ban. Nyilván nagy érdeklődés övezi majd azt a kötetet, amelynek anya­gát az amatőr néprajzosok gyűjtésé­ből állítottak össze. Jövőre váloga­tás jelenik meg a Kazinczy Nyelv­művelő Napokon elhangzott előadá­sokból. A gyakorlati nyelvművelést, elsősorban az állami tisztségviselők, a pedagógusok, s nem utolsósor­ban az újságírók munkáját szolgálja majd az a kiadvány, amely a fonto­sabb hazai intézmények neveinek helyes magyar fordítását tartal­mazza. Már meghatározták a kulturális szövetség országos fesztiváljainak jövő évi időpontjait is. A Csengő Énekszót május 6-án és 7-én rende­zik meg Érsekújvárott (Nové Zámky). A Jókai Napok május 15-én kezdődnek, s a további időpontok a következők: országos népművé­szeti fesztivál: május 26-28, Duna Menti Tavasz: június 7-11, országos kulturális ünnepély: június 24-25. A Kazinczy Nyelvművelő Napokat jövőre is márciusban, a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat pedig hagyományosan októberben rende­zik meg. A Tavaszi szél... országos népdal- és népzenei versenyre no­vember 25-én kerül sor Bratisla­vában. Az ülésen részletesen elemezték a gazdálkodás és a pénztárkezelés új alapelveit, amelyek bizonyos érte­lemben nagyobb önállóságot bizto­sítanak az alapszervezeteknek. Le­hetőségük lesz bizonyos vállalkozá­sokra, anyagi helyzetük javítására. A további eredményes munka egyik alapvető feltétele az, hogy az alap­szervezetek vezetősége teljes mér­tékben ismerje és alkalmazni tudja a most ismertetett előírásokat, tehát élni tudjon a kínálkozó lehetősé­gekkel. Az előterjesztést követő vita sok­rétű, szókimondó, s mint már emlí­tettük, tárgyszerű volt. Ismét hang­súlyosan szóltak a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógus-utánpót­lási gondjairól, a kétnyelvűség gya­korlati alkalmazásának gondjairól. A határozat a Csemadok KB Elnök­ségének feladatául adta, hogy az októberi ülésen foglalkozzanak ezekkel a bíráló megjegyzésekkel, s tegyék meg a szükséges lépése­ket annak érdekében, hogy pártunk lenini nemzetiségi politikájának el­veit minden szinten, minden járás­ban és minden településen követke­zetesen érvényesítsék. Többen aggodalmuknak adtak hangot, mert a földművesszövetke­zeteknek az érvénybe lépett új sza­bályozók és adók miatt minden bi­zonnyal csökkenni fog a nyeresé­gük, következésképpen kevesebb pénz jut majd a helyi kultúra, többek között a Csemadok alapszervezetek tevékenységének támogatására. Remélhetően a szigorodó követel­mények ellenére sem szakad meg a jó kapcsolat a földművesszövetke­zet és a kulturális szövetség alap­szervezetei között, mert ezt hosz- szabb távon egész nemzetiségi kul­túránk, s végső soron egész társa­dalmunk megsínylené. Többen rá­mutattak arra is, hogy helyi és köz­ponti szinten egyaránt a Csemadok- nak is többet kell foglalkozni a kör­nyezetvédelemmel, s még aktívab­ban be kell kapcsolódni a környeze­tünket óvó, szépítő társadalmi mun­kába. Ö szegezésképpen elmondhat­juk, hogy a Csemadok Köz­ponti Bizottságának tagjai két hasz­nos és tartalmas napot töltöttek Kas­sán, mert nemcsak útmutatást, ha­nem ösztönzést is kaptak a további munkához, az alapszervezetek te­vékenységének további aktivizálá­sához SZASZÁK GYÖRGY BACHTÓL KORTÁRS SZERZŐIG Két koncert külföldi művészekkel x Úgy tűnik, már a műsorváltozás is a Bratislavai Zenei Ünnepségek ha­gyományaihoz tartozik, illetve az előre meghívott művészek szereplé­sének elmaradása is. A Szlovák Fil­harmónia koncerttermében október 1 -jére meghirdetett estet Lehel György helyett egy másik magyaror­szági karmester, Erdélyi Miklós ve­zényelte. Nem tudni, mennyire befo­lyásolta mindez, hogy feltűnően ke­vés hallgatója volt a kiváló, külföldön is jól ismert magyar karmester est­jének. Erdélyi Miklós jelenleg az Állami Operaház karmestere, de rendsze­resen vezényel neves szimfonikus nagyzenekarokat is. A Szlovák Fil­harmónia élén elsőként Witold Lu- toslawski huszadik századi lengyel zeneszerző Gyász-zenéjét szólal­tatta meg. A kizárólag vonósokra írt kompozíció azt a kortárs zenei vo­nulatot képviseli, amelyet Bartók Bé­la zenei forradalma teremtett meg. Nem véletlenül, hiszen Lutoslawski- nak a nagy magyar komponista a példaképe. Négytételes gyász-ze­néje ténylegesen is Bartók Béla ze­néjére íródott. Erdélyi Miklós úgy dirigálta a zenekart, mintha váloga­tott zenészek csapatát vezényelte volna. A kiváló vonósok ezúttal is úgy szólaltatták meg hangszereiket, mintha rendszeresen együttműköd­nének a neves magyar karmesterrel. Árnyalt és finomságokat is érzékel­tető játékuk hozzájárult ennek a mo­dern alkotásnak a mostani sike­réhez. Edward Elgar angol zeneszerző művein Berlioz és Richard Strauss hangszerelési hatása mellett első­sorban a későromantika stílusjegyeit fedezhetjük fel. Az e-moll gordonka- verseny (op. 85) szólistája Jozef Podhoranský volt. Az Erdélyi Miklós vezényelte zenekar szinte alázattal szolgálta a technikailag nehéz szó­lókat játszó gordonkást. Bár bizo­nyos felfogásbeli különbség észlel­hető volt a karmester és a szólista között, végül is a zenekar bravúro­san alkalmazkodott Podhoranský- hoz. Boldog lehet az a szólista, aki ilyen karmester irányította zenekar­ral dolgozik együtt. Ez a művészi alázat leginkább a negyedik tétel összjátékában volt nyilvánvaló. A szünet után az est zenei cse­megéje következett. Ludwig van Beethoven VI. (F-dúr) szimfóniája. A Pastorale névvel is jelölt alkotás a huszadik század végén a termé­szettől elszakadt, sőt azzal sokszor szembeforduló ember számára fel­szabadító erejű. Erdélyi Miklós meg­kísérelte ennek a lelki folyamatokat követő programzenének a modern értelmezését. Igyekezett kerülni a pátoszt, az üres érzelmességet, amit oly sokszor hallhatunk a VI. szimfónia tolmácsolásakor. így, mire a negyedik tétel „viharának“ szok­ványos felfokozottsága eluralkodna a zenekaron és a hallgatókon, Erdé­lyi megzabolázza a teremben ülőket. Az est karmesterének kifinomult eszköztára a Beethoven-szimfónia teljességét kiválóan szolgálta. Október 3-án a svájci Camerata Bern együttes, mondhatnánk azt is, szélsőséges repertoárral vonzotta a hangversenykedvelőket. Johann Sebastian Bach, Carl Philipp Ema­nuel Bach (Johann Sebastian má­sodszülött fia), Wolfgang Amadeus Mozart és Marek Kopelent kortárs cseh zeneszerző műveit szedte cso­korba. A Thomas Füri vezette kama­razenekar három hegedűszólistája - Monika Urbaniak, Andreas Preis- ser és Richard Tognetti - J. S. Bach három hegedűre írt D-dúr koncertjét (BWV 1064)- örömzeneként szólal­tatta meg. A fiatal tagokból álló ze­nekar szólistái mint egy bevezető, mély lélegzetvételt játszották el a hegedűversenyt. Jól érzékelhető volt, hogy olyan művészek játsza­nak, akiknek még élmény a zenélés, éppen ezért képesek önmaguk és a nézők elragadtatására. Ezzel sok tekintetben szembeállítható Marek Kopelent Veronika című, tizenegy vonóshangszerre írt szonátája. Ezt már karmester vezényelte, s a mű monotóniáját, modern akkordjait, felkavaró ellenpontozásait szinte sokkolóan tolmácsolták. A valamifé­le programzeneként is felfogható kompozíciós egyszerűsége sugallja egy kapcsolat történetét, a megszü­letésétől a megszűnéséig. Carl Philipp Emanuel Bach V. (h- moll) szimfóniája (Wq. 182) szinte üdítőleg hatott az előző sötét hangu­latú kompozíció után. A berni kama­razenekar ismét bemutatta játéká­nak fiatalos lendületét, elemi erejét, amelyből mintha hiányozna az ér­zelmi mélység. Mozart F-dúr indulója (K. 248) és F-dúr divertimentója két kürtre, két hegedűre, violára és nagybőgőre nemcsak kemény hangnemük miatt került egymás mellé, s lett a sváj­ci kamaraegyüttes koncertjének összekapcsolt befejező darabja. A csoport sok újat nem hozott ezzel a szakértők által összetartozónak vélt mű tolmácsolásával. Az inter­pretálásra ebben az esetben is a fia­talosság volt a jellemző. A diverti­mento két kürtjátékosa - Roberto Lorenzi és Hermann Ebner - nem eléggé érzékeltették a Mozart-mű szerenád jellegét. Ugyanakkor a ze­nekar saját karakteréhez méltó ele­venséggel fejezik ki a divertimentót. Persze, az mindenképpen foglalkoz­tathatja hallgatóikat, hogy a fiatalos játékmodor, az „örömzenélés" technikai tudással párosuló szemlé­lete elegendő-e minden zenemű esetében. SZÚNYOG JUDIT ■ ■ ■ A szakasz ■ ■■■ ■■■ ■ 'T| m ■ Itt (amerikai) A több Oscar-díjas amerikai pro­dukció - mely három helyszínen, a dzsungelben, vagyis a frontvonal­ban, a hátországban kiépített kato­nai támaszponton és a megfélemlí­tett harcosok lelkében lejátszódó nem kronoiogikus történetével az amerikai-vietnami háború borzal­mait, a támadó amerikai sorkatonák életének értelmetlen kiontását ele­veníti fel művészi eszközökkel - az igazságtalan háborút elítélő, humá­nus szándékkal létrehozott alkotás. Oliver Stone hollywoodi író-rende- ző-szinész önkéntesként maga is a gyalogosoknál szolgált Vietnam­ban - tizennyolc évvel a háború után forgatott filmje az átélő és a túlélő élményszerű elbeszélése. A szakasz a jelentős díjakat és a nagy érdeklődést témájának és filmes erényeinek köszönheti. De a Stone-filmre az is vonzza az em­bereket, hogy lássák, mit és mennyit mer bevallani az amerikai produkció annak a mészárlásnak a hátteréből és körülményeiről, amelyet Amerika elkövetett Vietnamban, továbbá, hogy miképpen értékelik a megtör­ténteket történelmi távlatból. A Szakasz az amerikai társada­lom lelkiismeretének filmje, amellyel madásokra érzékenyen reagáló, mély humanitású Chris megéli, majd elmeséli nagynénjének írt levelei­ben. Jogos a kérdés: ez a fiú e ne­mes tulajdonságaival miért sorako­zott be, természetesen, mint annyi­an, önként a gyilkosok közé. Azért, mert a háború odahaza azt jelentet­te, hogy: „Nem akarok bábu lenni, meg akarom ismerni az életet!“. De a vietnami dzsungelben már azt, hogy az amerikai sem akar halott lenni. Stone a Vietnam ellen bevetett korosztály ártalmas eszméinek e filmben ábrázolt negatív példájával a nyolcvanas évek fiataljait akarja figyelmeztetni a tudatlanság és az előítéletek káros voltára, hatására, illetve tudatukba vésni, hogy a férfit férfivá nem a támadó háborúban való részvétel teszi. A színészek - akik ösztönösen élnek, nemcsak játszanak a mun­dérban és a helyzetekben - egy-egy típust formálnak meg: Chris meg­személyesítője, Charlie Sheen a szi­gorú katonai fegyelem előtt meghaj­tó, később a tűzharcok „ölj, hogy meg ne öljenek, hogy túléld" íratlan törvénye szerint cselekvő közle­gényt. Barnes őrmester szerepében Tóm Berenger a katonai vezetőknek A film egyik legiszonyatosabb, legmegrázóbb jelenete: feléget egy vietnami települést a szakasz mementót állít a világnak nemcsak Vietnam, hanem saját sorkatonáinak elítélendő célokért kiontott élete miatt is. Azáltal, hogy támadó jellegű igazságtalan háborút viselt Vietnam­mal szemben, e háborúban - aho­gyan a film mutatja, nem következe­tes hadvezetéssel, távolról, vaktá­ban kiadott, gyakran képtelen pa­rancsokkal - brutális módon halom­ra mészároltatta saját katonáit is. A film azzal a megközelítéssel, hogy feltárja és kameraközeibe hozza az amerikai seregben, a frontharcos szemével tapasztalt igazságtalansá­gokat, elmarasztaló ítéletet mond a vietnami hazafiak ellen elkövetett bűnökért is. Stone őszinte. Nem kendőzi el az igazságot. Nagyitó alá veszi a Vietnamot megszállt hadse­regben eluralkodott korrupciót, amelynek eredményeként a sereg­ben kialakul két tábor: atűzvonalban bevetett frontharcosok, és a borzal­makat csak hírből ismerő, a hátor­szágban szolgálatot teljesítő mula­tozó „vasalt" egyenruhások. A leg­nagyobb szociográfiai igénnyel és hitelességgel épp a hátországban kiépített támaszponton levő tespe- dés leírása készült. Stone-nak A szakaszzal nem az a szándéka, hogy számba vegye a Vietnamnak okozott károkat. A há­ború brutalitását a szakasz minden­napjait bemutatva érzékelteti: a fron­ton a legszelídebb embert (Chris sorkatona) is közömbös, kiégett, brutális, fásult gyilkossá teszi az életösztön, az élniakarás. Stone le­szögezi: a katonát csak el kell külde­ni a frontra, az igazságtalan háború­ba és ölni fog. Hidegvérrel, közöm­bösen és brutálisan. Parancs nélkül is. Félelemből, és azért, hogy túlélje. A film három központi figurája közül az egyiket, Chris közkatonát a rendező saját autobiografikus vo­násaival jellemzi. A borzalmakat, a mindennapokat Stone úgy vetíti félénk, ahogy azt a jól szituált család­ja elől menekülő, egyetemi tanulmá­nyait megszakító, szimpatikus, a tá­azt a típusát alakítja, akiben azért bíztak az emberek, mert kitűnő kato­na volt, és megrögzötten gyűlölte a vietnamiakat. Elisa őrmester sze­repében Willem Dafoe a vezetőknek azt a típusát kelti életre, akik nem voltak fajgyűlölők, és jó tulajdonsá­gaiért szerették az emberek. A szakasz nemcsak a filmben látható szakaszt jelenti. Stone ennek az egyetlen kis létszámú alegység életének bemutatásával ábrázolja a polgárháborút, a vietnami háború­ban részt vett amerikai hadsereg harci felkészültségét, harcmodorát. A rendezőileg gondosan felvezetett drámai ív tetőpontján - az egység két őrmester-riválisának összecsa­pásában, és a vietnamiak lángten­gerrel pusztító rajtaütésszerű táma­dásában - rámutat az amerikai se­regben előfordult hiányosságokra: az amerikaiak nézetkülönbségek, soraikban felbukkanó ellentétek miatt saját magukkal, egymással is viaskodtak, s ez nem csupán a had­seregben szolgáló fehérek és nége­rek közti ellentét gyakori kiéleződé­sét jelenti. S a rendező azt sem tagadja el, hogy a nagy összecsapá­sokban megbénult a hadvezetés, az irányításban eluralkodott az önké­nyesség, a fejetlenség. A szakasz nem is annyira a dzsungeli hadszínteret, az idege­ket borzoló lövészárok-harcokat, kö­zelharcokat, a faluégetést és a per­zselő lángtengereket, a kín-keser­ves előretöréseket, meneteléseket elénk táró mozgalmas totál plánjai­val hat, hanem azokkal a kockáival - ezekben igazán eredeti és mélyre­ható Stone rendezése - amelyek­ben e megfélemlített és a megalá­zott emberek, katonák tehetetlensé­gét, halálfélelmét, kiszolgáltatottsá­gát, ösztönös cselekedeteit közvet­len közelről szemléli. Az érzelmet és az értelmet felka­varó film végén, évek múltán, újra rádöbbenünk: az amerikaiak gyilko­sok voltak Vietnamban. TALLÓSI BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom