Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-11 / 240. szám, kedd
FELSZÓLALT AZ ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETI KONFERENCIÁN Példái kell mutatnunk A szeptember végén megtartott országos szakszervezeti konferencia 700 küldötte között volt Milan Farkáé, a Kelet-szlovakiai Vasmű dolgozója, az acélművek egyik szakszervezeti műhelybizottsági elnöke, aki a gigantikus kohómű csaknem 24 ezer dolgozóját képviselte ezen a jelentős tanácskozáson és a vitában véleményüket is tolmácsolta. • Milyen érzésekkel készült az országos szakszervezeti konferenciára és milyen tapasztalatokkal tért haza?- Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy rám esett a választás, • Tudomásunk szerint éppen ezzel a témakörrel, a szakszervezetek tevékenysége további tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozott az országos tanácskozáson elhangzott felszólalásában.-Valóban ezt szorgalmaztam, a szakszervezeti munka tökéletesítésének szükségességét saját tapasztalatainkból kiindulva, főleg az alapszervezetek rugalmasabb, hatékonyabb tevékenységét gátló, túlzottan bürokratikus adminisztrációval, formaságokkal megterhelt munkaformáknak a megváltoztatását. Minden területen, így a szakszervezetekben is, csakis az a munka Ahol az acél készül s hogy fel is szólalhattam, elmondhattam észrevételeinket ezen a jövőt formáló országos tanácskozáson. Nem csalódtam, az országos szak- szervezeti konferencia helyzetelemző, világos célokat meghatározó légköre mindannyiunkat meggyőzött társadalmunk átalakításának szükségességéről és arról, hogy ez a folyamat elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan. Nagyon élénken él bennem Miloš Jakeš elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának útmutatása, többek között az, hogy: az átalakítás nem divat, hanem maga az élet, a társadalmi szükségletek diktálják, és hogy: a megvalósításra kerülő valamennyi intézkedés célja létrehozni a társadalom növekvő szükségletei jobb kielégítésének s az emberek életének megbízhatóan működő bázisát... Az ilyen célokért érdemes és közös erővel szükséges legjobb tudásunk szerint munkálkodni, de mindenekelőtt, ehhez a feltételeket is meg kell teremteni a társadalmi élet minden területén, így a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban is. (Tibor Orlovský felvétele) válhat vonzóvá, érdekessé, sőt mozgósítóvá is, amit az ember meggyőződéssel, az adott munkahely szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelően, a társadalmi igények kielégítésének sikerérzetével, saját elhatározásából és nem csupán felsőbb utasításokra végez. Természetesen, mindenekelőtt a termelő, alkotó, sikerélményt jelentő munkára gondolok. Elmondtam, milyen problémákkal küzdenek az alapszervezetek, hogy ezek tisztségviselőit gyakran 3-4 helyre hívják ugyanabban az ügyben, ugyanannyi helyről kérnek jelentéseket. De részt kell venniük a pártgyüléseken, a SZISZ, a CSSZBSZ és más tömegszervezetek értekezletein is, továbbá a munkaértekezleteken és iskolázásokon. Szerintem ez tűrhetetlen állapot, hiszen előfordul, hogy egyik-másik szakszervezeti tisztségviselő havonta 5-7 tanácskozáson, értekezleten vesz részt, legtöbbször munkaidő alatt. Ugyanez érvényes a tagokra is. Nem vagyok meggyőződve ezeknek a gyakori tanácskozásoknak, ismétlődő témakörökkel foglalkozó értekezleteknek szükségszerűségéről, hasznosságáról. Éppen ellenkezőleg. Már a szakszervezetek X. és XI. kongresszusán, sőt ezeket megelőzően is foglalkoztak ezzel a helyzettel, amelynek rendezése eléggé rugalmatlanul folyik, illetve csupán részleteiben változott meg. Munkatársaim megbízásának is eleget téve javasoltam az értekezletek számának csökkentését, az ismétlődő, felesleges jelentések mellőzését és a FSZM alapszabályzatának ilyen értelmű módosítását egyéb szervezeti kérdésekben is. Arra lenne szükség, hogy a szakszervezeti szervek és szervezetek több időt fordíthassanak az élő kapcsolatteremtésre a munkahelyekkel, a termelésben dolgozó kollektívákkal, a dolgozó emberekkel, saját tagságukkal. Az átalakítás folyamatában ez hatványozottan fontos feladat mindannyiunk számára. • Véleménye szerint milyen szerep hárul a szakszervezetekre a társadalom átalakításának folyamatában?- Az országos szakszervezeti konferencia ezt világosan megfogalmazta. Miroslav Zavadil, a Szak- szervezetek Központi Bizottságának elnöke beszámolójában kijelentette: valóban forradalmi feladat áll előttünk, új feltételek között kell gyarapí- tanunk a februári győzelemnek örökségét, amelynek egyik kovácsa a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom volt. Az egész szakszervezeti mozgalomra, valamennyiünkre ma is felelősség hárul a szocializmus megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez szükséges változások megteremtésében... Nem elegendő azonban csupán deklarálni felelősségünket, tennünk, cselekednünk kell, példát kell mutatnunk. Dolgozóink elvárják, hogy az átalakítás megteremtse a tisztességes, jól végzett munka megbecsülésének minden feltételét. Az emberek azt várják, hogy a gyakorlat is meggyőzze őket arról, hogy az átalakítás az egyén és a társadalom számára egyaránt hasznos. Ebben nekünk, a szakszervezet tisztségviselőinek fontos szerepünk van. Remélem, a dolgozók széles rétegeivel együttműködve, mindehhez sikerül megfelelő feltételeket teremtenünk. Ma ez az egyik legfontosabb feladatunk. Köszönöm a beszélgetést. KULIK GELLÉRT Miért utólag minősítik az árut? A kertbarátok értékesítési gondjairól ÚJ SZÚ 1988. X. 11. Lépten nyomon hallja az országjáró, hogy a zöldség értékesítése egyre nagyobb gondot okoz a termelőknek. Számos esetben előfordult, hogy az első minőségi osztályú áruért nem kapták meg a szabványban meghatározott pénzösszeget, ugyanakkor egyesek a gyengébb minőségű árut is jól tudják értékesíteni. Tény, hogy nincs rend ezen a téren. Erről panaszkodtak nemrég a vágtornóci (Trnovec nad Váhom) zöldségtermelők is. Alexander Marček, a helyi nemzeti bizottság elnöke elmondta, hogy az idén is sok problémával kellett megbirkózniuk. Igaz ugyan, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva könnyebben tudták beszerezni a vetőmagot, a növényvédő szereket, valamint a műtrágyát, de annál nagyobbak voltak a problémák az áru értékesítésénél. Pedig a kertbarátok igazán jól felkészültek, hogy minél több jó minőségű zöldséget szállíthassanak a felvásárló szervezeteknek. Az első nehézségek akkor jelentkeztek, amikor az áru osztályozására került sor. A termelők számos esetben jó pénzt vártak, mégis csalódniuk kellett.- Véleményem szerint olyan szerződéseket kellene kötni, amelyekben feltüntetik a szállítói-átvevői kapcsolatokra vonatkozó szabványokat, valamint a rugalmas felvásárlás és a kétoldali felelősség feltételeit is. Meg kellene határozni, hogy a termelő időszakonként mennyi és milyen minőségű zöldség eladására kötelezi magát. A másik oldalon a felvásárlónak garantálnia kellene, hogy a minőségi elbírálás feltételeit a felvásárlás után nem módosítják. Ugyanis számos esetben előfordult, hogy a jó minőségű árut a szállítás után az átvevők leértékelték. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ebből mennyi kellemetlenség, huzavona és meg nem értés származott. A termelés alakulásával kapcsolatban a nemzeti bizottság elnöke egyebek között megjegyezte:- Fő terményünk a paradicsom. Ezért örömmel vennénk, ha a felvásárlók a jövőben alaposan felkészülnének a termés rugalmas átvételére. A kertbarátok készek kifogástalan árut szállítani, viszont elvárják, hogy a termés jó minőségben érkezzen meg a fogyasztókhoz, és a termelők is megkapják a pénzüket. Klinko Anton, a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége helyi alapszervezetének pénztárosa szintén a nehézségek miatt elégedetlenkedett.- Többször előfordult, hogy az elsőosztályú árut utólag másodosztályúvá minősítették. Kérdezem én, milyen bizalma lehet ezek után a termelőnek a felvásárlókkal szemben? Ilyen igazságtalanságok nagyon lerontják az együttműködést. Kupka István, az alapszervezet elnöke egyrészt az eredményeket emlegette, másrészt bírálta az értékesítési feltételeket.-Alapszervezetünk tagjai jó paradicsomtermesztők. Évente 230-240 tonnát kínálnak megvételre. A termeléssel nincs baj, viszont az értékesítés rengeteg gondot okoz. Az osztályozási problémák elveszik a termelők kedvét. Ideje lenne ezen a téren végre rendet csinálni. Nem tudom megérteni, hogy ha a megbízott felvásárló - aki véleményem szerint jó szakember - első osztályba sorolja a termést, akkor minek alapján lehet néhány nap múlva leértékelni, a második vagy harmadik osztályba sorolni az árut? Úgy gondolom, hogy a szerződéseknek a kétoldalú együttműködést kellene szolgálniuk. Lehetetlen állapot, hogy például 160 tonna megrendelt paradicsom helyett esetenként csak 15 tonnát vesznek át. Panasz után panaszt hallottam a tornóci kertbarátoktól. Már most készülnek az új évre, a szerződések megkötésére. Sajnos, elég rosszak a tapasztalataik. Igaz, a Zelenina galántai üzeme az idén a megegyezés szerint átvette tőlük a paradicsomot, de a más körzetekbe szállított áru osztályozásával nem voltak megelégedve. Évek óta hangoztatjuk, hogy a szállító-átvevői kapcsolatokban nyíltságra, közvetlenségre és rugalmasságra kell törekedni. Ezek után érthetetlen, hogy esetenként miért hagyják a termelőket kétségek között gyötrődni. És miért kell a termelőnek várni a pénzére? Sokkal egyszerűbb volna, ha a megvásárolt terményért az alapos és körültekintő osztályozás után helyben fizetnének. A felvásárló szervezeteknek egyúttal garantálniuk kellene, hogy az átvett áru a megállapított minőségben érkezik meg a megrendelőhöz. Az utólagos osztályozás rengeteg problémát okoz és valószínű, hogy esetenként spekulációra is lehetőséget ad. Ideje lenne tehát ezen a téren rendet teremteni, hogy a fogyasztók minél többet vásárolhassanak a tornóci és más községek kertészkedői által termelt, az esetek többségében valóban kifogástalan minőségű zöldségfélékből. BALLA JÓZSEF Tettekre van szükség Választott igazgató a kórház élén Három hónappal ezelőtt új igazgató került a Nyitrai (Nitra) Járási Egészségügyi Intézet élére, dr. Emil Bakoš, a tudományok kandidátusa személyében. Pontosabban, a járási egészségügyi intézet 3300 dolgozójának 322 küldötte, érvényesítve a CSKP KB 7. ülésének határozatait, melyek szerint növelni kell a dolgozók részvételét az irányításban, megválasztotta igazgatóvá. Egy kicsit az előzményekről. Április elsejével a volt igazgatót felmentették tisztsége alól, s a megüresedett igazgatói helyre pályázatot írtak ki. A két jelölt dr. Marta Danková, a vértranszfúziós osztály véradó részlegének orvosa és dr. Emil Bakoš, a sebészeti osztály főorvoshelyettese volt. Még a választást megelőzően a jelöltek bemutatkozó látogatást tettek és programbeszédet mondtak a járás hat intézetében. Felvázolták a jövő sürgős tennivalóit, ismertették elképzeléseiket. A választásokon titkos szavazással a választók 79 százaléka a 43 éves Bakoš doktor mellett döntött Amikor a három hónap előtti eseményekről, a megválasztása utáni érzéseiről faggattam az igazgatót, udvariasan bár, de kitért a válaszadás elől. - Nem beszélni, hanem tenni kell. Sürgősen. Azért, hogy emelkedjen az ellátás színvonala já- rásszerte és főleg itt, a járási kórházban. Azt bevallom, sokat töprengtem, míg jelentkeztem a pályázati felhívásra. Úgy gondoltam, - és ezen a rám nehezedő tengernyi gond nem változtat semmit -, hogy most nekünk, a 40-45 éves korosztálynak kell átvenni a stafétabotot, az irányítást, most nekünk kell bizonyítanunk. Olyan programot tűztem ki célul, amelynek teljesítése közérdek - mondta elszántan, s hozzátette: - Annak ellenére, hogy tudom mit akarok, a megoldás nem egyszerű, és nem konfliktusmentes. Es nem mennek a dolgok olyan gyorsan, ahogy elképzeltem Ma már tudom, hogy csak 3-5 év múlva várhatók az elsó eredmények. Mi a járási egészségügy legnagyobb gondja-baja? Elsősorban a kórházi ágyak hiánya. Hiszen bármennyire hihetetlen, az utóbbi több mint húsz év alatt a kórház nem bővült egyetlenegy ággyal sem. A sebészeti, a belgyógyászati, az ortopédiai, neurológiai és a szemészeti osztályokon a legsúlyosabb a helyzet. Ha a statisztikus szemével nézzük a problémát, a kép még sötétebb. Az országos átlag (ezer lakosra) 7,9 ágy, míg a járásban 6,5. Ha figyelembe vesszük, hogy a járási kórház 845 ezer lakost szolgál, az ágykapacitás nem éri el az átlag felét sem. S közben a járás egyre terebélyesedik. A helyzeten nem változtat az sem, hogy a kórház egyes részlegeit sorra felújítják. Sokan és sokhelyütt rámutattak arra, hogy a fejlődő járásban szükség van újabb rendelőintézetekre, műszerekre Erről az igazgató is szólt. Hangsúlyozta az új sebészeti pavilon gyors felépítésének szükségességét, s ugyanúgy az utókezelésre szorult betegek helyzetének mielőbbi megoldását- További fájó pont a kórház műszerellátottsága. Korszerű diagnosztizáló készülékek nélkül nehezen képzelhető el az eredményes gyógyászat. Pénzre van szükségünk, s nem kevésre... Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a műszerek többségét csak valutáért lehet beszerezni. Tehát ha a felettes szervek is meg akarják oldani a jónak igazán nem mondható egészség- ügyi ellátást, nagyobb anyagi támogatást kell kiharcolni a járási egészségügyi intézet számára! S az is segíthet a helyzeten, (sót!) ha a járás anyagilag erős szövetkezetei, vállalatai is támogatnák a kórházat úgy, mint pl. a Plastika nemzeti vállalat, amely felmérte lehetőségeit s ultrahang készüléket vásárolt a kórháznak. A megoldásra váró feladatok között a káderkérdés is szerepel. Egy igazgatónak ahhoz, hogy valóra válthassa elképzeléseit, lelkes munkatársakra van szüksége. Olyanokra, akikben bízni lehet, akikre támaszkodhat. Akik a jó ügy érdekében ellent is mondanak neki. - A bó- logatókra nincs szükség. Olyanokra annál inkább, akik tudják mit akarnak. S természetesen keresik a legoptimálisabb megoldást is. Fontosnak tartom az eszmecserét a főorvosokkal, akik hivatottak arra, hogy szóljanak elképzeléseikről, gondjaikról, s a vitatott kérdésekben közösen kell döntenünk. Az igazgató nyíltan beszélt az orvoshiányról. 1986-ban a járásban 14, tavaly év végén már 23 orvosi hely maradt betöltetlen. S hogy ez rányomja bélyegét a gyógyítás színvonalára, a dolgozók elégedettségére? Sajbos, a fiatal orvosokat, lakás híján, nem tudják stabilizálni. Az utóbbi 8-10 év alatt a járási egészségügyi intézet évente 2-4 lakással rendelkezett, igaz az idén valamelyest javult a helyzet, hiszen hat lakást utalhatnak ki. Ám honnan szerezzenek biokémikusokat, kórboncnokokat, általános orvosokat? S mi késztesse maradásra a korszerűtlen kórházban az orvosokat? A felvetett gondokból a kivezető út keresése nemcsak az igazgató feladata. Az egészségügyi dolgozók többségének az a véleménye, hogy közösen kell és lehet orvosolni a felhalmozódott problémákat. Tudják, hogy a dolgok azért fajulhattak el ennyire, mert az előző vezetés nem volt kíváncsi véleményükre. Az új igazgató, aki immár húsz éve dolgozik a kórházban, bizalmat élvez mind munkatársai körében, mind a járási párt és állami szervekben. Ahhoz, hogy előrelépjen a járás egészségügye, lépni kell neki, valamennyi egészségügyi dolgozónak, de a felettes szerveknek is. Konkrét lépésekre van szükség. PÉTERFI SZONYA A Keleti Vasútigazgatóság szakembereinek vezetésével elkészült a bratislavai vasúti csomópont távvezérlésű térközbiztosító berendezése. Üzempróbái most folynak, a tervek szerint az év végén már elkezdheti működését. Az új rendszer bevezetése fokozza a vasúti közlekedés biztonságát, kiküszöböli az emberi tévedések lehetőségét és jelentős munkaerő-megtakarítást eredményez. A felvételen az új térközbiztosító berendezés működését ellenőrzik a Keleti Vasútigazgatóság mérnökei. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK)
