Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-05 / 235. szám, szerda

Csehszlovák - kínai kapcsolatok (CSTK) - A csehszlovák-kinai gazda­sági, kereskedelmi és tudományos-mű­szaki együttműködési bizottság negyedik ülésére tegnap Pekingbe érkezett Jan Štérba külkereskedelmi miniszter. Huan Ji-cseng energiaipari miniszterrel együtt ők a plenáris ülés társelnökei. A csehszlovák vendég ellátogat Kan­tonba és a Hongkonggal határos Sencsen különleges gazdasági övezetbe. Jan Štérba ezután visszatér Pekingbe, ahol találkozik Cseng Tuo-pinggel, Kína kül­kereskedelmi miniszterével, majd a felek jegyzőkönyvet írnak alá a tanácskozásról. A Kínában tartózkodó František Ond- ŕich, miniszter, a CSSZSZK Népi Ellenőr­zési Bizottságának elnöke tegnap Peking új könyvtárában mondott beszédet azon a nagygyűlésen, amelyet a kínai központi kormány ellenőrzési minisztériumának és más ellenőrző főhatóságainak munkatár­sai rendeztek. Felszólalásában jellemezte a Csehszlovákiában végbemenő átalakí­tási folyamat és az új gazdasági mecha­nizmus lényegét, valamint tájékoztatta a résztvevőket az ellenőrző rendszer fő irányairól. Csökken az olaj világpiaci ára (CSTK) - Az olaj világpiaci ára hétfőn 30-40 centtel csökkent. A barellenkénti (kb. 160 liter) ár ily módon 1986 augusz­tusa óta a legalacsonyabb értékre zuhant. Szakértők attól tartanak, hogy a „fekete arany“ ára 5 dollár körüli értékre is eshet, mivel a Kőolajexportáló Országok Szer­vezetének (OPEC) egyes tagországai többet termelnek, mint az Opec által meg­határozott kvótáik megszabják. New Yorkban a texasi olaj hordójáért 13,06 dollárt adtak, vagyis az ár egy nap leforgása alatt 30 centet csökkent. Az Északi-tengerből kitermelt Brent típusú olaj csak 11,75 dollárt, a közel-keleti olaj pedig mindössze 9,65 dollárt ért. Az OPEC 13 tagállama jelenleg na­ponta 20,6 millió barrel olajat termel ki, jóllehet a szervezet legutóbb 15,06 millió' barreles napi mennyiségben állapodott meg (Irak kitermelését leszámítva). A vi­lág harmadik legnagyobb olajtermelője, Szaúd Arábia naponta „csak" 1 millió hordóval lépi túl a számára megállapított 4,34 millió barrelt. A rijadi kormány nyilatkozatban közöl­te, hogy a szervezet többi tagországa is rendszeresen túllépi kvótáit és Szaúd- Arábia sem hajlandó ezentúl visszafogni termelését. Mivel a szervezet tagorszá­gait gazdasági gondok sújtják, alig van remény arra, hogy megállapodnak a kiter­melés szabályozásában. Afgán tiltakozó jegyzék a pakisztáni támadás miatt Szilárdítani keli a koalíciós hazafias front egységét (ČSTK) - Az afgán külügyminisztérium képviselői Kabulban hétfőn tiltakozó jegy­zéket adtak át a pakisztáni ügyvivőnek amiatt, hogy a közelmúltban a pakisztáni fegyveres erők afgán területek ellen haj­tottak végre támadást. A közzétett adatok szerint a pakisztáni reguláris egységek szeptember 30-án nehézfegyverekkel lőt­ték a határ menti Komar tartomány polgári objektumait és az afgán fegyveres erők állásait. Nyolc helyi lakos vesztette életét, további tíz pedig megsebesült. Az afgán kormány élesen tiltakozott e barbár tett ellen, amely egyben a genfi megállapodá­sok súlyos megsértését jelenti. Hétfőn az afgán szélsőségesek föld -föld rakétákkal és nehézfegyverekkel lőtték Kabult, valamint Kandahar és Farah városokat, a hasonló nevű tartományok központjait. Az előzetes adatok szerint Kandaharban 13 személy vesztette éle­tét, Farahban egy, viszont több tucat a sebesültek száma. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt sajtószerve, a Hakikate Inkilabe Sza- ur tegnap ismét felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a hazafias erők tagjai közti ellentétek szítása és azok a próbálkozások jelentenek, hogy egy politikai pártra vagy szervezetre hárítsák a felelősséget a múlt hibáiért. A lap sze­rint az ilyen eljárás veszélyezteti az or­szág további fejlődését. Rámutat, meg kell szilárdítani a koalíciós hazafias front egységét a béke és a társadalmi haladás érdekében, ugyanakkor közösen kell le­vonni a megfelelő történelmi tanulságo­kat, és részletesen elemezni a jelenlegi helyzetet. A Kabul Times, az angol nyelvű afgán naDilap az utóbbi időben az Afganisztán ellen indított ellenséges kampánnyal foglalkozik. Megalapozatlan vádaskodá­sok sora hangzott el, miszerint afgán repülőgépek megsértik Pakisztán légite­rét. A kampány időzítése nem véletlen- szerű, az iszlamabadi militarista körök ürügyet keresnek ahhoz, az ENSZ-köz- gyűlés 43. ülésszakán rágalmazhassák Afganisztánt, s egyben eltereljék a figyel­met arról, hogy Pakisztán sorozatosan megsérti a genfi megállapodásokat. BUKAREST Jelentős lemaradás a tervteljesítésben (ČSTK) - Hétfőn ülést tartott az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága, ame­lyen a negyven megye pártbizottságainak első titkárai és a legnagyobb gazdasági egységek vezetői vettek részt. Nicolae Ceausescu legfelső román vezető itt elhangzott beszédében értékelte a román gazdaság helyzetét. Egyebek közt el­mondta: a népgazdaság az idén nem teljesítette a kitűzött feladatokat. Számos ágazatban, s különösen a gépiparban jelentős a lemaradás. Ceausescu a ro­mán külkereskedelemmel kapcsolatban is mély elégedetlenségének adott hangot. Az élelmiszeripar eddigi eredményei az elmúlt év hasonló időszakának szintjét sem érték el. Vranitzky az európai házról és a közöspiaci tagságról Az osztrák kancellár szovjetunióbeli látogatásra készül (ČSTK) - Franz Vranitzky esedékes szovjetunióbeli látogatása kapcsán nyilat­kozott a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija napilapnak és többek között megerősítet­te: az osztrák kormány kész a kapcsola­tok fejlesztésére a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. ,,A Nyugaton is kedvező visszhangot kiváltott új szovjet politika eredményeként mindinkább csökken a két katonai tömb között húzódó határvonal jelentősége. Ebben a helyzetben Ausztria számára lehetőség nyílik a szocialista országokkal való szorosabb együttműködésre. Éppen ebben látom az európai ház értelmét," hangsúlyozta az osztrák kormányfő. Vranitzky egyúttal rámutatott küszö­bönálló moszkvai látogatásának jelentő­ségére és jelezte, hogy a szovjet vezetők­kel esedékes tárgyalásain az egyik kulcs- fontosságú téma Ausztria és a Közös Piac kapcsolata lesz. Úgy vélte, megen­gedhetetlen, hogy Ausztria elszigetelőd­jön a nagy európai piactól. „Elhatározá­sunk értelmében 1992-ig bekapcsoló­dunk a belső piac létrehozásába és a Kö­zös Piachoz fűződő kapcsolatainkat át­szervezzük. Ausztriának a Közös Piacba való belépéséről eddig nem határoztunk“ - jelentette ki Vranitzky kancellár. Hozzá­fűzte, hogy ez a kérdés csak azután dől el, ha tájékozódnak az osztrák közvéle­mény állásfoglalásáról. Az osztrák kancellár hangsúlyozta, hogy Ausztria semleges státusa semmi­lyen esetben sem változik. „Politikai és jogi értelemben Ausztria semleges állam marad“ - jelentette ki Vranitzky. Ma népszavazás Chilében Vihar előtti csend Tegnap feszült nyugalom volt Chilében, amolyan vihar előtti csend, telve bizonytalansággal. A vi­lágsajtó egy dologban egyetért: nem lehet megjósolni, mivel végződik a mai elnökválasztás, amellyel Au- gusto Pinochet szeretné nyolc évvel meghosszabbítani már így is több mint 15 éves diktatórikus uralmát. Chilében egyre többen utasítják zás lefolyása miatti komoly aggodal­makról, míg John Whitehead kül­ügyminiszter-helyettes sürgős kon­zultációkra magához rendelte a chi­lei nagykövetet. Fokozta a népszavazás tisztes­ségességével szembeni kételyeket a chilei kormánynak és a rendőrség­nek a külföldi megfigyelőkkel és új­ságírókkal szembeni magatartása Az 1973-as fordulat óta ezekben a napokban rendezték a legnagyobb diktatúra-ellenes tüntetéseket Santiagóban (Telefoto ČSTK) el a diktatúrát, a népszavazás során bizonyára sok „nem“ hangzik majd el. Tartani lehet azonban attól, hogy nem a 7,4 millió választásra jogosult állampolgár fogja eldönteni a nép­szavazás eredményét. Az ellenzék már figyelmeztetett arra, hogy a dik­tatúra több változatot is előkészített a számára nem megfelelő választási eredmény megváltoztatására. Patricio Aylwin, az ellenzéki Ke­reszténydemokrata Párt vezetője hétfőn újságírók előtt kijelentette, két tervről megbízható információkat szerzett az ellenzék. Az első szerint a Pinochet-rezsim igyekszik majd meghamisítani a leadott szavazatok számát. Ha ez nem válna be, provo­kátorok fegyveres csoportjai állnak készenlétben, hogy terrorizálják a választókat. Ezután következne a rendkívüli állapot kihirdetése és a népszavazás eredményeinek semmissé nyilvánítása. Vagyis vala­mi hasonlót terveznek Chilében, mint amit a haiti katonai junta tett, amikor vérbe fojtotta a számára ked­vezőtlenül alakuló választásokat. Annyira riasztóak, ugyanakkor valószínűek a tervezett csalásokról és erőszakról szóló hírek, hogy azokra az Egyesült Államok is kény­telen volt reagálni. Phyllis Oakley külügyi szóvivő sajtóértekezletén ugyancsak említést tett a népszava­ÚJ SZÚ 1988. X. 5. M ekkora is pontosan ez a terület, még mindig nem tudom. A különböző források 900-1500 négyzetméterről beszélnek. Tenyér­nyi - mondhatnánk teljesen jogosan, viszont talá­lóbb, ha azt mondjuk: viszálynyi. Izrael 1982 májusában - a különbéke fejében - visszaadta Egyiptomnak a Sínai-félszigetet, de Tabát meg­tartotta magának. Ez egyrészt érthető is, hiszen a 15 évig tartó megszállás alatt egy csinos kis üdülőfalut hoztak itt létre, sőt egy ötcsillagos luxusszállót építettek, nem is szólva az ide veze­tő 300 kilométeres aszfaltútról. De mindenekelőtt az édesvizkutakról van szó, amelyek kielégítik a Negev-sivatagban lévő Dimona nukleáris köz­pontjának vízszükségletét. Vagyis végeredmény­ben Izrael fontosabbnak tartja a tabai vizet, mint a sínai olajat. Persze már évekkel ezelőtt volt szó arról, hogy Dimona a Jordán-folyóból kapja a vizet, de kör­nyezeti katasztrófától tartva elálltak ettől a tervtől. Másrészt érthetetlen, miért makacskodik Izrael egy földsáv ügyében - bármennyit is fektettek bele ebbe a területbe - ha szüksége van az Egyiptommal kötött különalku megőrzésére. Már­pedig szüksége van rá mind a Likudnak, mind a Munkapártnak. Egyiptomnak viszont azért kell a különbéke, hogy megmaradhasson az amerikai külföldi segélylista második helyén, még ha az így kapott összegével nagyon messze is áll az első számú kedvezményezett országtól, Izraeltől. Csakhogy az időközben kialakult „ fagyos béke" is kevés Tel Avivnak, a szadati idők élénk kap­csolataira lenne szüksége ahhoz, hogy más arab országokat is be tudjon csalogatni a különalkuk zsákutcájába - bár a kialakult helyzet józan mérlegelése erre vajmi kevés reményt ad. Mindezeket számba véve azt láthatjuk, hogy mind Egyiptom, mind Izrael vezetői számára inkább presztízskérdésről van szó. Az ,,igazi" cionisták tíz év után is árulónak tartják Begint, és Likud-tömbjét, amiért belement a terület vissza­adásba, s hevesen támadják a Munkapártot, amiért részben magáévá tette Husszein király ,.területet békéért" koncepcióját. Ha erről az oldalról nézzük a Taba-viszályt, azt látjuk, megol­dásának elhúzódását talán inkább az okozta, hogy az Izraelt az utóbbi években kormányzó nagykoalíció tagjai sem együtt, sem külön-külön nem voltak képesek eldönteni, pozícióik meg­erősítése szempontjából mi lenne jobb: Taba visszaadása vagy minden áron való megtartása. Igyekeztek felmérni, hogyan fogadná az egyik vagy a másik döntést az izraeli közvélemény, hogyan az arab államok, s nem utolsó sorban a közös nesztor, Washington. Egyiptommal el­lentétben Izraelnek nem kell attól tartania, hogy elveszíti az USA támogatását - annál sokkal erősebb a washingtoni zsidó lobby. Az viszont Taba nagyon reális veszély, hogy erkölcsileg elbizony­talanodik, széthull az izraeli társadalom. Egysze­rűen belefáradt az évtizedek óta tartó háborúsko­dásba, a politikai és területi (!) bizonytalanságba. Nehezen viselik a tömegek azt is, hogy szorgal­mas munkájuk gyümölcseit feléli az állandósult hadiállapot, egy re romlik az ország gazdasági helyzete, a világ szemében Izrael az USA eltar­tottja. Ugyanakkor a harcias, fanatikus cionisták is úgy érzik, elárulták őket, hiszen az ország vezetői nem teljesítették ígéretüket, hogy terüle­tet vissza nem adnak. Ezek után Taba csak csepp a sínai homoktengerben. Most, hogy a genfi nemzetközi döntőbíróság Egyiptomnak ítélte Tabát, fontos adut kapott a Mubarak-rezsim. Sikerült bebizonyítania (leg­alábbis reméli, hogy sikerült): fáradhatatlanul harcol az ország „nemzeti érdekeiért“, képes azok védelmezésére, ha kell, szembeszáll Izrael­lel, de még az Egyesült Államokkal is. Ugyanak­kor íme, itt a fényes bizonyíték: a Camp David-i alku nem halott, még csak nem is egy rossz szerződés, hiszen rá hivatkozva sikerült vissza­szerezni a még idegen kézen lévő utolsó darabka egyiptomi földet is. I zrael - bár a pénteken közzé tett döntés után voltak olyan hangok Tel Avivban, hogy sosem nyugodnak bele ebbe a verdiktbe - meg­lehetősen nyugodtan fogadta Taba elvesztésé­nek hírét. A sajtó is úgy vélekedett, hogy „nincs ok a gyászra". Taba már most is turistaparadi­csom, miért ne lehetne továbbfejleszteni? Tud­ván, hogy Egyiptomnak másra sincs pénze, nem még ilyesmire, Izraelben abban bíznak, lehető­ség nyílik valamilyen kooperációra, a létesítmé­nyek közös üzemeltetésére, minek fejében az izraeliek talán szabad beutazást is nyerhetnének a területre. Egyiptomban egyelőre még nincs szó ilyen tervekről, Egyiptom egyelőre csak elégedett és örül. Azt viszont már jelezték, hogy a ,,fagyos béke" esetleg enyhülhet, ha Izrael nem folyamo­dik újabb halogatásokhoz a döntés végrehajtása során. GÖRFÖL ZSUZSA is. Több mint 30 ország 390 megfi­gyelőt indított Chilébe, közülük hét­főre már 330 megérkezett. Hűvösen fogadták valamennyiüket, Enrico Leivát, a katalán parlament tagját, viszont ismeretlen tettesek durván bántalmazták. Jobboldali harci cso­portok kövekkel és botokkal támad­tak a külföldi újságírókra. Ezeket a provokatőröket a chilei rendőrség pénzeli, s Ricardo Garcia külügymi­nisztertől már előre „feloldozást“ kaptak tetteikért. A miniszter ugyan­is kijelentette, Chilének nincs szük­sége a megfigyelők jelenlétére, sem az újságírók kíváncsiskodására, akik - szerinte - eltorzítják az igaz­ságot a készülő népszavazásról. Az igazság azonban az, hogy a chilei diktatúra nyilvánvalóan mindenre kész, csak ne veszítse el a játszmá­nak ezt a menetét. Bizonyítja ezt az is, hogy - az emberi jogok védelmével foglalkozó ellenzéki szervezetek adatai szerint - a tegnapi viszonylagos nyugalmat megelőző viharos napok során a diktatúra több mint 1200 ellenzőjét letartóztatták, három személyt meg­gyilkoltak, 102-t pedig megsebesí­tettek. Pinochet hóhérai életveszé­lyesen megfenyegették az ellenzék több vezetőjét, igyekeznek megfé­lemlíteni a választópolgárokat. Ha­lállal fenyegetik Juan Pablo Lete- liert, a Népi Egység kormánya 1976-ban meggyilkolt belügyminisz­terének, Orlando Leteliernek a fiát, s ugyanúgy a haladó egyházi sze­mélyiségeket is például Carlos Ca­mus püspököt. Vitathatatlan, hogy ma nehéz napja lesz Chilének, amire abból is következtetni lehet, hogy az ellen­zék nyilatkozata szerint tisztességes szavazás esetén Pinochet 20 szá­zalékos szavazatkülönbséggel vesztene. Ugyanakkor a rezsim által finanszírozott közvélemény-kutató ügynökségek adatai szerint Pino­chet 5-6 százalékkal győzni fog. Ez az előre bejelentett győzelem is azt bizonyítja, hogy a rezsim eleve be­tervezte a népszavazás eredménye­inek legalább „mérsékelt kiigazítá­sát". (č) Szakszervezeti fiatalok világkonferenciája (ČSTK) - Budapesten tegnap megkezdődött a dolgozó ifjúság ne­gyedik világkonferenciája. A Szak- szervezeti Világszövetség égisze alatt megrendezett fórumon 106 or­szág szakszervezeti küldöttsége vesz részt, s jelen van Gáspár Sán­dor, az SZVSZ elnöke és Ibrahim Zakarija, annak főtitkára is. A szakosított szekciókban folyó tanácskozásokon a fiatal nemzedék élet- és munkakörülményeivel fog­lalkoznak, de napirendre kerülnek a foglalkoztatottsággal, műveltség­gel és a személyiség fejlődésének lehetőségeivel kapcsolatos kérdé­sek is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom