Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-28 / 255. szám, péntek

A csehszlovák föderáció húsz éve Ebben az esztendőben a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban több jelentős kerek évfordulóról emlékezünk meg. Ezeknek egyike a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény jóváhagyásának és kihirdetésének 20. évfordulója, amely október 27-28-ra esik. Ez az alkotmánytörvény volt az alapja a csehszlovák szocialista föderáció­nak, amellyel a CSKP és az SZLKP betetőzte a cseh és a szlovák nemzet teljesen egyenjogú, demokratikus alapokra épülő kapcsolatai államjogi rendezésének törekvését. Ez a történelmi évforduló megfelelő alkalom ahhoz, hogy foglalkozzunk a csehszlovák föderáció létrejöttével és jelentősegével nemzeteink és nemzetiségeink további fejlődése és közeledese szempontjából. Csehszlovákia fejlődése során Szlovákia helyzetének és általában Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdésnek megoldása nagyon bo­nyolult volt. A München előtti Cseh­szlovák Köztársaságban az uralko­dó burzsoázia a csehszlovákizmus ideológiájából indult ki, s nem oldot­ta meg, illetve képtelen volt megol­dani a Csehszlovák Köztársaság rendkívül elmérgesedett nemzetisé­gi kérdését. A csehek és a szlovákok államjo­gi kapcsolatainak rendezése új mi­nőségi szinten az antifasiszta nem­zeti felszabadító harcban, főleg a szlovák nemzeti felkelésben kez­dett kialakulni. Ez a felkelés Cseh­szlovákiában kezdete lett a nemzeti és demokratikus forradalomnak, amely 1948 februárjában átnőtt a szocialista forradalomba. A munkásosztálynak és a többi dolgozónak a CSKP vezetésével megvalósított februári győzelme és a proletárdiktatúra szocialista álla­mának létrejötte Csehszlovákiában megteremtette a szocializmus építé­sének s ezáltal a nemzetiségi kér­dés marxista-leninista alapokon tör­ténő megoldásának, majd fokozato­san - a Szovjetunió példája szerint - szocialista föderáció formájában végleges államjogi rendezésének döntő fontosságú előfeltételeit. Hazánkban a csehek és a szlová­kok államjogi viszonya megoldásá­nak bonyolultságát hangsúlyozva Gustáv Husák elvtárs egyebek kö­zött ezt írta: ,,A CSKP fokozatosan elsajátította a lenini megközelítést ehhez a nálunk is bonyolult és érzé­keny problémakörhöz. A burzsoázia szívós ellenállása dacára érvényt szerzett a szlovák nemzet önállósá­ga és egyenjogúsága alapelvének, győzelemre vitte Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági ki­egyenlítődésének irányvonalát. Ki­küszöbölte azokat a hibákat és fo­gyatékosságokat, amelyek e kérdés megközelítésében megnyilvánultak a szocializmus építésének szaka­szában is, és amelyek ellentmon­dásban álltak a nemzetiségi politika alapelveivel. A pártnak ez a törekvé­se törvényszerűen beletorkollt a CSSZSZK föderatív rendezése alapelvének érvényesítésébe, a soknemzetiségű Szovjetunió gaz­dag tapasztalatai alapján.“ Ugyan­akkor rá kell mutatni arra, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásá­nak számos fogyatékossága ellené­re Szlovákia a szocialista Csehszlo­vákiában a CSKP és az SZLKP vezetésével, valamint a cseh nem­zet munkásosztályának testvéri se­gítségével jelentős sikereket ért el a társadalmi és a politikai élet min­den területén. A csehszlovák szocialista föderá­ció alkotmánytörvény alapján jött lét­re, amely 1969. január 1-én lépett hatályba, s ettől fogva kezdett tulaj­donképpen gyakorlattá válni. A CSSZSZK ennek köszönhetően unitárius államból átalakult föderatív állammá, s keretében létrejött két nemzeti állam - a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság a CSSZSZK-nak, a csehszlovák szocialista föderatív államnak szubjektumai. Ez a körül­mény megkívánta a CSSZSZK egész politikai rendszerének átalakí­tását is. Létrejött a szövetségi állami szervek rendszere, amelyek közve­títésével a föderatív állam gyakorolja funkcióit. A Cseh Szocialista Köztár­saság és a Szlovák Szocialista Köz­társaság létrehozták legmagasabb szintű képviseleti szerveiket, s azok­nak a szerveknek rendszerét is, amelyek kifejezésre juttatják a cseh és a szlovák nemzeti szocialista ál­lamiságot és biztosítják annak érvé­nyesülését. Ezen túlmenően födera- lizálódott a CSSZSZK Nemzeti Frontja is, és ennek megfelelelően a föderáció szintjén és a nemzeti köztársaságok szintjén egyaránt lét­rejöttek a. Nemzeti Front illetékes szervei. A csehszlovák szocialista föderá­ciónak előkészítése és létrejötte az 1968-1969-es évek politikai válsá­gának időszakába esik, amikor is a jobboldal arra törekedett, hogy a CSSZSZK-ban átvegye a hatalmat és visszaállítsa az 1948 győzelmes februárja előtti rendet. Erre a célra élni, illetve visszaélni kívánt a CSSZSZK föderalizálásának he­lyes gondolatával is, amelyet a CSKP, az SZLKP és a szlovák Nemzeti Tanács vetett fel annak idején. Ezzel összefüggésben hangsú­lyozni kell, hogy a csehszlovák szo­cialista föderáció megteremtette an­nak kedvező előfeltételeit, hogy fel­gyorsuljon a Szlovák Szocialista Köztársaság Cseh Szocialista Köz­társasággal való gazdasági és szo­ciális-kulturális kiegyenlítődésének folyamata. Ebben a vonatkozásban már jelentős sikereket értünR el. A csehszlovák szocialista föderá­ció a nemzeti-állami rendezés for­májaként lehetővé teszi egyrészt a nemzetek és a nemzetiségek gyorsabb sokoldalú fejlődését és kö­zeledését, másrészt a CSSZSZK népe erkölcsi-politikai és internacio­nalista egységének kialakulását is. Záloga a cseh és a szlovák nemzet, valamint a CSSZSZK területén élő nemzetiségek politikai, alkotmányjo­gi, s fokozatosan gyakorlati egyenjo­gúsága biztosításának is. Éppen a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúsága alapelvének követ­kezetes érvényesítése a csehszlo­vák szocialista föderáció társadalmi és politikai gyakorlatában, valamint a tényleges egyenjogúság fokozatos elérése jelenti sokoldalú fejlődésük­nek és közeledésüknek döntő fon­tosságú tényezőjét. Ez a CSKP ve­zetésével valósul meg. Rá kell mu­tatni arra a tényre is, hogy a cseh­szlovák szocialista föderáció megte­remti a kedvező előfeltételeket nép­gazdaságunk, társadalompolitikai, állami és kulturális életünk további internacionalizálása, a nemzeti erő­források jobb kiaknázása, a szocia­lista demokrácia továbbfejlesztése és elmélyítése, valamint a csehszlo­vák szocialista államiság további ki­bontakoztatása és megszilárdítása számára is. A csehszlovák szocialista föderá- fció országunk új államjogi rendezé­seként mozgósító tényezője lett egyben az emberek munkakezde­ményezése alkotó képességei ki­bontakoztatásának is, ami kedvező­en nyilvánult meg a CSKP által ki­dolgozott gazdasági és szociális program megvalósításában is. A társadalompolitikai gyakorlat­ban a csehszlovák föderációról szó­ló novellizáii alkotmánytörvény, a CSSZSZK-ban élő nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény, valamint a CSSZSZK alkotmánya alkalmazása során a csehszlovák szocialista föderációnak és a két nemzeti köztársaságnak állami szervei mellett különleges szerepe van a munkásosztálynak és élcsa­patának, társadalmunk és államunk vezető erejének, a CSKP-nak, amely a szocialista internacionaliz­mus eszméjét képviseli, s társadal­munknak, valamint államunknak egységesítő tényezője. A CSKP a munkásosztály eszmeileg, politi­kailag és szervezésileg egységes, internacionalista (nem föderalizált) marxista-leninista pártja törvény­szerűen egyesíti soraiban azokat a tényezőket, amelyek elősegítik a pártpolitika megvalósítását szocia­lista föderatív államunkban és társa­dalmunkban, a politikai, az állami, a gazdasági és a kulturális élet min­den területén. Szavatolja továbbá a kitűzött feladatok teljesítését és hazánkban a további előrelépést a fejlett szocialista társadalom építé­sében. Az államjogi és a társadalompoli­tikai gyakorlatban a csehszlovák szocialista föderáció létrejöttét és működését elemezve, valamint érté­kelve, nyomatékos hangsúllyal mu­tatnak rá arra a fontos körülményre, hogy a CSKP XVII. kongresszusa nagy figyelmet fordított elsősorban a csehszlovák szocialista föderatív államiság, a szocialista demokrácia, a különböző szintű állami szervek tevékenysége és általában a CSSZSZK politikai rendszere to­vábbi tökéletesítésének kérdéseire. Kiemelik annak szükségességét is, hogy tökéletesíteni kell a népgazda­ság tervezését és irányítását, a szo­cialista állam funkcióinak gyakorlá­sát, a jogrendet, el kell mélyíteni a szocialista törvényességet, a kor­mányzó szervek irányító és egyez­tető tevékenységét, a csehszlovák föderáció szintjén csakúgy, mint a nemzeti köztársaságokban. A CSKP XVI. kongresszusához ha­sonlóan a párt XVII. kongresszusa is hangsúlyozta annak szükségét, hogy államunk végrehajtó szervei­nek tevékenysége fölött el kell mé­lyíteni a képviselőtestületek által gyakorolt ellenőrzést. Rámutatott to­vábbá annak szükségére, hogy fo­kozzuk a CSKP vezető szerepét, tökéletesítsük társadalmunkban és államunkban alkalmazásának for­máit és módszereit, ami végső soron különösképpen fontos egész politi­kai rendszerünk s egyben a cseh­szlovák szocialista föderatív állami­ság, valamint a cseh és a szlovák szocialista nemzeti államiság továb­bi tökéletesítése szempontjából. Mi­loš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtit­kára a CSKP KB 7. ülésén megálla­pította: ,,A párt XVII. kongresszusa határozatával összhangban meg­kezdődött a munka a CSSZSZK új alkotmányán. Azt kívánjuk, hogy az állam föderatív rendezéséből kiindu­ló alkotmány rögzítse az átalakítás­sal összefüggő alapvető változáso­kat. Azt akarjuk, hogy szocialista demokráciánk az állampolgári sza­badságjogok, jogok és kötelessé­gek, nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúsága legmagasabb rendű törvényeként megfeleljen társadal­munk helyzetének az ezredfor­dulón." Külön ki kell emelni azt a tényt, hogy a csehszlovák szocialista föde­ráció és mechanizmusa működésé­ben és tökéletesítésében tapaszta­lataink kútforrása a Szovjetunió. A csehszlovák szocialista föderá­ció államjogi garanciája nemzeteink és nemzetiségeink fejlődésének, kö­zeledésének és internacionalista egységének. A mondottaktól elte­kintve, a csehszlovák szocialista fö­deráció a CSKP vezetésével a mun­kásosztály döntő fontosságú eszkö­ze szocialista államunk fő feladatá­nak teljesítésében - a fejlett szocia­lista társadalom építésében. A CSKP és az SZLKP legutóbbi kongresszusain elhangzott javasla­tok, ösztönzések célja a csehszlo­vák szocialista föderatív államiság­nak, a cseh és a szlovák nemzet szocialista államiságának, a szocia­lista demokráciának és általában a CSSZSZK politikai rendszerének tökéletesítése. Ez nagymértékben hozzájárul sikeres előrehaladásunk­hoz a fejlett szocialista társadalom építésében, mégpedig a társadalom szociális és gazdasági fejlesztése meggyorsítása stratégiájának meg­valósításával, a gazdasági mecha­nizmus komplex átépítésének és a csehszlovák társadalom demokra­tizálásának útján. Dr. JAROSLAV CHOVANEC kandidátus Lengyelek között - Csehországban 'fS/SS*'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Gondokról, nehézségekről né­hány utcával arrébb, a színházban hallottam dr. Josef Wierzgon igaz­gatótól.-Több szempontból is különle­ges helyzetben vagyunk. Miénk az egyetlen olyan hivatásos színház az országban,amely nem járási szék­helyen működik. Rendkívül hetero­gén a közönségünk, hiszen rend­szeresen fellépünk a csaknem 100 ezer lakosú Karvinában, amelynek szociális összetétele ugyancsak ve­gyes, s tartunk előadásokat az alig ötszáz lelket számláló, teljesen me­zőgazdasági jellegű falucskákban is. Képzelheti, hányfajta igényt kell ki­elégítenünk. S van még egy sajátos­ságunk: mi vagyunk az egyetlen tár­sulat, amelynek két - cseh és len­gyel - tagozata van. Széttárja a karját:- Gondjaink? Hát sorolhatnám néhány órán keresztül... Az anyagi­ak és a tájolással kapcsolatosak ugyanolyanok, mint máshol. Az alapvető dilemmánk az, hogy ezt a sokfajta igényt miként elégítsük ki a jelenlegi művészeti gárdával, úgy, hogy szolgáljuk a közönséget, de a szakmai, az esztétikai mérce se legyen túl alacsonyan. Nem könnyű feladat ez. Jelenleg például a Ham­letet nemigen tudnánk eljátszani. Wladyslaw Mlynek, a „kantor“ (Lőrincz János felvétele) Talán igény sem lenne rá, de meg­felelő szereplőket sem találnánk egyik tagozatunkban sem. A Rómeó és a Júliát előadtuk, a női címsze­replő elég jó volt, a partnere viszont halvány. A színészutánpótlás állan­dó gondunk. A fiatalok az ambició­zusabbak, akik mindenáron ki akar­nak tűnni, szeretnének elszerződni legalább vidéki cseh kőszínházak­ba. A legjobbaknak sikerül, s így az utánpótlás-gondunk állandónak mondható. A lengyel tagozatunk ki­egyensúlyozottabb, habár a hetve­nes évek végétől egyre nehezebben tudunk fiatalokat küldeni a lengyel színművészeti főiskolákra, s ez nyo­mot hagyott a művészi munkánk­ban. Jelenleg 7 lengyel állampolgár­ságú színész erősíti ezt a tagozatot, ók művészi és anyagi szempontból is elégedettek. Jó szerepeket kap­nak, s a lengyelországi tiszteletdí­jakhoz képest nálunk nagyobb gá­zsiért játszanak. A mi célunk persze az, hogy helyi erőkre építsük az együttest; s megpróbálunk a körül­ményekhez képest korszerűbbek lenni. Ezt főleg a fiatalok igénylik. Körükben különösen nagy sikert aratott Rózewicz Kartotékja, vala­mint Gombrovicz A burgundi herceg­nő című művének előadása. A nyug­díjasok viszont eléggé hűvösen, sót ellenszenvesen fogadták ezeket az előadásokat. Igyekeztünk ugyanis a groteszk, az irónia eszközeivel is élni, ők viszont ezeket a próbálkozá­sainkat a lengyel nemzeti érzelmek megsértésének vélték. Egyszóval, nem könnyű a dolgunk, de művészi ambícióinkat nem adjuk föl. A jövő idényben szeretnénk bemutatni Ör­kény Tótékját, méghozzá lengyelül, nagyon kíváncsi vagyok, közönsé­günk hogyan fogadja ezt a tipikusan közép-európai groteszket. Akármerre jártam a három nap során, mindenhol tisztelettel emle­gették a ,,kantort" vagyis Vladyslav Mlynek tanítót, akire hosszú keres­gélés után, erdő melletti takaros családi házában találtam rá. Amikor ,,nauczycieľ‘-1, vagyis a mai szóhasználatnak megfelelő tanítót mondok, tiltakozik: ő kantor, vagyis néptanító, az aprófalvak, az itteni nemzetiség lelke, napszá­mosa.- A negyvenes évek végén kezd­tem ezt a hivatást, akkor fejeztem be a tényleges katonai szolgálatot. Ab­ban az időben olyan lengyel nemze­tiségű fiatalokat kerestek, akik hiva­tást éreznek a pedagógiai pálya iránt. így lettem kantor, vagyis nép­tanító. Valaha huszonötén kezdtük ezt a munkát, mára ketten vagyunk. A többiek jobban fizetett állás után néztek. De én maradtam akkor is, amikor nyolcszázat kerestem, a szomszéd meg kétezren felül Hi­vatástudatom és a feleségem erősí­tett munkámban. Szívemhez nőttek ezek a lengyel nebulók, a kis goia- lok, felelősséget éreztem és érzek sorsukért, boldogulásukért. A fele­ségem pedig sohasem vágta a fe­jemhez, hogy mennyit keresek, s ez igen nagy szó ebben az anyagiasko- dó világban. Tanítványaimat jóma­gam a fecskékhez hasonlítom. Tanít- gatom őket, hogy szárnyalni, boldo­gulni tudjanak, s azután eljön a nap, amikor elhagyják a családi fészket, az iskolát, én pedig remenykedve várom, hányán térnek vissza közü­lük felkészült szakemberként, len­gyelként a szülőföldre, a kulturális szövetségbe, hogy megsokszoroz­zuk erőinket a gyorsuló világ, a civili­záció veszélyeivel, ártalmaival szemben. Vladyslav Mlynek igazi néptanító: színműveket és kisebb zenekari mű­veket is szerez, amelyet többnyire a PZKO ad ki. E táj népköltészetéből készített válogatása Varsóban is megjelent. Művészeti vezetője a he­lyi Górol kórusnak, a helyi népművé­szeti fesztivál programbizottságának az elnöke. Órákon át beszél munká­járól, céljairól, szavaiból sugárzik a hivatástudat, s az a felismerés, hogy szinte minden percének célja, értelme van. Keskeny dombvidéki gyalogúton bandukolunk az országút felé, ahol Boguslav Sonawski családi háza ta­lálható. Aki kohómérnök Trinecben és a helyi énekkar karnagya. Acélos a kézfogása. Végigvezet a kertben, ahol uborkásüvegekből készített üvegházat, majd saját fara- gású székeit mutatja, amely a nép- művészeti tárgyakkal teli vendég­szobában látható.- Nálam a technika és a humán műveltség jól megfér egymás mel­lett, s azt hiszem, ez a természetes. Én Etienne Sourian neves pszicho­lógussal együtt vallom, hogy az em­ber lelke tele van dallamokkal, ame­lyek szeretnének feltörni. E spontán emberi megnyilvánulás legneme­sebb eszköze a karéneklés, ahol közösségek kovácsolódnak össze, gyarapodik az ember erkölcsi, nem­zetiségi értékrendje, formálódik az ember jelleme, tudata. Nagy kár, hogy énekkultúránk a hiányos isko­lai zeneoktatás miatt elsorvad, a gyermekek ma már kimondottan szégyellnek énekelni, pedig az ő lel­kűk mélyén is ott szunnyadnak ama csodás dallamok... A hivatalos beszélgetés fokozato­san baráti eszmecserévé oldódik, s mindketten elmondják, amit na­gyon fájlalnak. Az átgondolatlan kör­zetesítés miatt megcsappant a len­gyel kisiskolák száma, a nagyfokú iparosítás jelentős mértékben meg­változtatta a lakosság szociális összetételét és nemzetiségi arány­számát. S az elanyagiasodó szem­léletnek e tájon is érezhetők káros következményei: különösen a kö­zépnemzedék jelentős része fölös­legesnek, nyűgnek érzi a művelő­dést, a nemzetiségi kultúra ápolását. Anyanyelvűk fokozatosan romlik, újabb és újabb jövevényszavakkal keveredik. Ezekről a gondokról s a tennivalókról szinte minden partnerem beszélt. Nem csüggedten, hanem úgy, hogy a helyzet reális ismeretében a lehetséges megol­dásokat, vagyis a további munkát vették számba. Különösen örvendetes a fiatalok érdeklődése és fogékonysága a nemzeti­ségi kultúra iránt.- A PZKO jelenlegi tagságának több mint egynegyede harminc éven alu­li fiatal, s ez erőt, erkölcsi bátorítást ad munkánkhoz - mondta Vladyslaw Orszu- lik. - Minden lényeges politikai és egyéb feltétel adott ahhoz, hogy most és a jövő­ben is természetes állapotot jelentsen hű és dolgos csehszlovák állampolgárnak, egyszersmind pedig a nemzetiségi kultú­rájához, anyanyelvéhez is ragaszkodó lengyelnek lenni a közös hazában.- Az ott az Olza - mondtam magam­ban, amikor három nap múltán az elsuha­nó tájat néztem. Másnak tűnt, mint koráb­ban. A szívemhez nőtt, miként azok az emberek, akikkel e riport során talál­koztam. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom