Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-27 / 254. szám, csütörtök

CSEHSZLOVÁKIA MEGALAKULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Hét évtized tanulságai Joggal vagyunk büszkék arra, amit elődeink és a mai nemzedékek kiharcoltak önmaguknak, s arra is, amit a világnak adtak. Nagyrabecsü­léssel vállaljuk e haladó hagyományokat. Erőt adnak ahhoz, hogy továbbvigyük és ápoljuk az előttünk járó generációk által reánk hagyott örökséget. A történelmi tapasztalatok hiteles értékelése rendkívül fontos megismerő, ideológiai és er­kölcsi szerepet tölt be, szilárdítja a történelmi tudatot, és segít az alkotó társadalmi légkör megteremtésében. A történelemből levont tanulságok pótolha­tatlan értékűek. A nagy pozitív eseményekből és a kimagasló személyiségek cselekedeteiből ugyanúgy levonjuk őket, mint a távolabbi vagy a közelmúlt történelmének negatív oldalaiból. Hetven évvel ezelőtt a cseh és a szlovák nemzet valóban történelmi pillanatokat élt meg. Szétesett az Osztrák-Magyar Monarchia. Romjain létrejöttek az úgynevezett utódálla­mok. 1918. október 28-án Prágában ünnepé­lyesen kihirdették Csehszlovákia megalakulá­sát. Az új köztársaságot mint közös hazát a szlovák nép kívánságával összhangban októ­ber 30-án magáénak ismerte el a szlovák politikai képviselet is. Abban a meggyőződés­ben tette ezt, hogy teljesül - mint az a szlovák nemzet martini deklarációjában áll - „önrendel­kezési joga a teljes függetlenség alapján“, és a szlovák nemzet a többi nemzettel szövetség­ben ,.eléri azt, hogy a maga módján továbbfej­lődhet és ereje szerint hozzájárulhat az emberi­ség általános fejlődéséhez“. Csehszlovákia születésének napját ugyan­úgy, mint a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény elfogadásának 20. évfordu­lóját a cseh-szlovák együttélés jelképének te­kintjük, ezért október 28-át a CSSZSZK állami ünnepévé nyilvánítottuk - mondotta Miloš Ja­keš, a CSKP KB főtitkára a Központi Bizottság 10. ülésén. A nagy október hatása A cseh és a szlovák nemzet öntudatosodá­sának és politikai érésének folyamata volt az a harc, amelyet fejlődésük érdekében a közös hazában való együttélésért vívtak. Amikor a tő­kés világ mély antagonisztikus ellentétei abba a háborúba torkollottak, amely a gyászos első világháború nevet kapta, meggyorsult a világ új elrendezésére vonatkozó elméletek, a cseh, valamint a szlovák nemzet jövőbeli fejlődéséről kialakított elképzelések kikristályosodása. Nemzetpolitikai környezetünkben is gyarapo­dott azoknak a száma, akik elutasították a Habsburg-monarchia föderalizálásának gon­dolatát és - T. G. Masaryk, E. Beneš és M R. Štefánik, a külföldi ellenállás képviselőinek kon­cepciójával összhangban - az önálló csehszlo­vák állam létrehozását követelték. Alapjában ásták alá ezzel annak gondolatát, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia akár csak megre­formált formájában is fennmaradhasson. A nagy októberi szocialista forradalom hatal­mas erőket szabadított fel. Az Antant politikája és annak propagandaeszközei, hogy gátat ves­senek a nagy október hatásának, fokozatosan megváltoztatták eddigi tartózkodó álláspontju­kat Közép- és Dél-Európa kis nemzeteinek önállósodási törekvéseivel kapcsolatban. Az oroszországi eseményeknek rendkívüli visszhangjuk volt. Megmutatkozott ez a forra­dalmi mozgalom világméretű fellendülésében. Az Osztrák-Magyar Monarchiát is megrázták a hatalmas tömegtüntetések, amelyek a viszo­nyok radikális megváltoztatását és a közélet demokratizálását követelték. A háborúellenes és nemzeti felszabadító küzdelem belsőleg rendítette meg és bomlasztotta a birodalmat. Meghatványozta azok erejét, akik számára nyil­vánvaló volt, hogy a világ társadalmi-politikai struktúrája nem lehet olyan, vagy hasonló, mint amilyen 1917 előtt volt. A Csehszlovák Köztársaság létrehozása a néptömegek mérhetetlen erőfeszítésének eredménye volt, azzal a vággyal telve, hogy véget vessenek a nehéz életkörülményeknek, amelyekbe az osztrák-magyar uralkodó réteg politikája taszította őket. Egyértelműen meg­nyilvánult ez 1918-ban, a május elsejei ünnep­ségeken és a munkásosztály, a dolgozó réte­gek további politikai föllépésében: a katonai lázadásokban, a monarchiaellenes, a békéért és a társadalmi igazságért indított tömegtünte­tésekben. A Csehszlovák Köztársaság keletkezését és létezését nem lehet történelmietlenül megítélni. Ha értékelésében következetesen járunk el, azaz a marxista-leninista történelmiség és pár­tosság szellemében, nem hallgathatjuk el, hogy hatalmas haladás volt a múlthoz mérten, és a környező országokban uralkodó viszonyok­hoz mérten |s. Kezdettől fogva a legfejlettebb burzsoá államok közé tartozott. A néptömegek, amelyeknek döntő érdemük volt jellegének kia­lakításában, széles körű politikai jogokat és szabadságot harcoltak ki, és olyan szociális vívmányokat, mint a nyolcórás munkaidő, a sztrájkjog és hasonlóak. A fejlődés aránylag tág lehetőségeit teremtették meg a társadalmi élet egész területén. írta: VILIAM PLEVZA akadémikus A társadalmi haladást azonban a politikai rendszer burzsoá demokratikus osztályjellege határozta meg, amelynek a cseh burzsoázia vált vezető erejévé. Ezért a dolgozó rétegek nyomora Csehszlovákia megalakulása után csökkent ugyan, de nem szűnt meg. Azok a szociális változások, amelyek a forradalmi hullám emelkedésének idejében bontakoztak ki, fokozatosan korlátozódtak, és végül megre­kedtek. Az a remény, amelyet a T. G. Masaryk által hirdetett ún. humanista demokráciába ve­tettek, a burzsoá társadalmi rendszer feltételei között megvalósíthatatlannak bizonyult. A nemzetek és a nemzetiségek viszonya A cseh és a szlovák nemzet kapcsolatának megszilárdításához meghatározó mértékben hozzájárultak a két nemzet forradalmi demok­ratikus erői, amelyek Szlovákiában az igaz­ságosabb társadalmi viszonyokért - ráadásul a nemzetiségi elnyomás új megnyilvánulásai ellen is - küzdöttek. Az ö érdemük és a cseh nemzet kiváló képviselőinek köszönhető - főleg a szlovákiai szellemi-kulturális élet fejlesztésé­ben -, hogy elmélyültek a csehek és a szlová­kok, nemzeteink és nemzetiségeink dolgozó rétegeinek baráti kapcsolatai. A burzsoá vezetés azonban képtelen volt megoldani á szlovák nemzet és a köztársaság­ban élő nemzetiségek helyzetét, kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen alapuló viszonyuk kérdését, és biztosítani konstruktív együttmű­ködésüket. A burzsoá csehszlovakizmus s a belőle eredő politikai gyakorlat abból az elképzelésből indult ki, hogy a szlovákok csu­pán az egységes csehszlovák nemzet egyik, a gyengébbik és fejletlenebbik ágát alkotják. Szlovákiában a cseh és a vele együttműködő szlovák burzsoázia rabló érdekei érvényesül­tek. Szöges ellentétben a szlovák és a cseh nemzet közös érdekével, a csehszlovák állami­ság megszilárdítása szükségességének ellent­mondva tagadták a szlovákok önállóságát és korlátozták a nemzetiségek politikai jogait. Az a törekvés érvényesült, hogy a köztársaság keleti területeit - mint mezőgazdasági függelé­ket - gazdasági, társadalmi és kulturális elma­radottságban tartsák. Paradoxon, hogy a csehszlovák politikai ha­talom, amely igyekezett a legfejlettebb demok­ratikus szociálpolitikai rendszerű tőkés államo­kat is utánozni, a nemzetiségi kérdés tekinteté­ben rendkívüli módon érzéketlen volt. Képtelen volt megnyugtatóan megoldani a szlovák nem­zet és a nemzetiségi kisebbségek a németek, magyarok, ukránok és lengyelek helyzetének és fejlődésének kérdését. A szlovák nemzet és a nemzetiségek egyenlőtlen helyzete gazdasá­gi, politikai, szociális és szellemi-kulturális téren egyaránt megnyilvánult. Fokozódott Szlovákia és Kárpát-Ukrajna (amely ebben az időben Csehszlovákiához tartozott) lemaradása a cseh országrész mögött. Az adott helyzet jogos elégedetlenséget vál­tott ki, és termőtalajt biztosított a szlovákok és a nemzetiségek nemzeti érzelmei torzulásának. A konzervatív klerikálnacionalista szlovák bur­zsoázia és az elnyomott nemzetiségek burzso­áziája számára lehetővé tette a nemzetiségi sérelmek indokolt bírálatát, de azt is, hogy a nemzetiségi sérelmekkel visszaéljenek Az uralkodó burzsoázia képtelensége a cseh-szlovák kapcsolatok kielégítő megoldá­sára és a nemzetiségek jogos követeléseinek teljesítésére a köztársaság külföldi ellenségei­nek malmára hajtotta a vizet. Végső soron lehetővé tette, hogy Hitler, Horthy és Beck a nemzetiségi kérdést a csehszlovák nép élet­bevágó érdekei ellen reakciós céljaira használ­hassa ki. A csehszlovák állam osztályjellegű belső berendezkedésével szorosan összefüggött po­litikai orientációja is. A csehszlovák állam biztonságát és létét a győztes antant államoknak, főleg Franciaor­szágnak kellett garantálnia. Ez a külpolitikai orientáció nem állta ki a történelem próbáját. A Nyugat demokratikus hatalmai önző érdekei­ket tartották szem előtt. Bebizonyosodott, hogy azokért képesek voltak elárulni csehszlovák szövetségesüket is. Fokozatosan feladták a versailles-i békeszerződés elveit, hogy végső soron feláldozzák Csehszlovákiát a náci ag- resszornak és szövetségeseinek. Az osztály, a nemzetiségi és külpolitikai ellentétek jelentős mértékben hatottak a társa­dalom legtömegesebb szociális erejére- a munkásosztályra - és annak politikai orien­tációjára. A köztársaság nem sokkal létrehozá­sa után belsőleg differenciálódni kezdett: A munkásmozgalom reformista irányításával szemben nagyon gyorsan formálódott a forra­dalmi marxista-leninista irányzat. Míg a Cseh­szlovák Szociáldemokrata Párt jobboldali veze­tői alávetették magukat a burzsoá Csehszlová­kia uralkodó köreinek és beléptek a kormányba, a szociáldemokrata mozgalom baloldali erői ezt az orientációt következetesen elutasították. A szociáldemokrácia egyszerű cseh és szlo­vák tagjai bonyolult politikai küzdelembe léptek. Ebben fokozatosan megszabadultak a cseh­szlovák állam jellegével és küldetésével szem­ben táplált illúzióktól. Elvesztették a párt refor­mista vezetésébe vetett bizalmukat, és azokat a hamisnak bizonyult reményeiket, hogy a bur­zsoá demokrácia keretei között reformok útján társadalmilag igazságos világot építhetnek. A CSKP - a forradalmi munkásság politikai képviselője Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely 1921-es megalakulása után a forradalmi mun­kásság politikai képviselőjévé vált, a társadalmi problémák megoldásának új alternatíváját tűzte ki. A tőke ellen folyó harc élére állt, és a mély társadalmi változások feltételeinek megterem­téséért küzdött. Vezette a munkásosztályt a po­litikai, gazdasági, szociális érdekeiért vívott harcban. A munkásság követeléseiért, a szoci­álisan igazságos társadalom megteremtéséért folytatott küzdelmében megszerezte szövetsé­gesül a parasztságot es a dolgozó értelmiséget is. Bohumír Šmeral, a CSKP alapítója már 1921. január 13-án a Nemzetgyűlés képviselői­nek kamarájában kijelentette: „Elismerjük az önálló Csehszlovák Köztársaság létét, nem­csak mint egyszerű valóságot, hanem mint nagy történelmi haladást a korábbi helyzethez viszonyítva. Ez az állam a mi államunk is. Mi' nem felbomlasztani, hanem meghódítani akarjuk.“ A tőkés világ két háború közti történelmében egyre világosabban nyilvánultak meg a burzsoá rendszer mély ellentmondásai. A harmincas évek első felében ezek rendkívül pusztítóan jelentkeztek a szociális és gazdasági szférá­ban, és súlyos politikai és erkölcsi válságot idéztek elő A tőkés országok további fejlődé­sükben válaszúthoz érkeztek. Nem volt sok választás arra vonatkozóan, hogyan kerüljék el az élet minden területén tapasztalható bomlást. A döntésnek szó szerint sorsot meghatározó jelentősége és hatása volt. A német nácizmus, amely 1933 január vé­gén került hatalomra, a felgyülemlett társadalmi problémák fasiszta megoldásának rettenetes ténye elé állította a világot. Olyan jellemzői voltak, mint a legreakciósabb erő< hatalmi mo­nopóliuma, a kegyetlen terror, önkény, világ­uralmi tervek. A nácizmus félelmet keltett, de követőkre is talált. Szocialista nemzet - az októberi forradalom hatására megjelent új jelszó az 1918-as prágai május elsejei tüntetésen (Fotó: archív) A burzsoá demokráciák - köztük a csehszlo­vák is - a fennálló hatalmi helyzet mindenáron való fenntartására törekedtek. A kommunista mozgalom bátran elvetette eddigi elképzeléseit az új társadalom felépíté­sének útjairól és merész, új taktikai és stratégiai eljárásokat fogalmazott meg. Megmutatta a fa­sizmus ellen folytatott hatékony harc útját Egyetlen politikai erővé vált, amely meggyőző­en bizonyította, hogy az előrevivő társadalmi mozgást nem biztosíthatja sem a fasiszta dikta­túra, sem az a törekvés, amely a politikai viszonyokat a dolgozó nép jogos politikai, szo­ciális és szellemi-kulturális követeléseinek elu­tasításával kívánja konzerválni. Egyetlen ész­szerű lehetőséggé a demokrácia megszilárdítá­sa és a külső, valamint a belső fasiszta veszély ellen folytatott hatékony harc vált. A fasiszta veszély elhárításáért folytatott küzdelem A harmincas évek második felében Cseh­szlovákia a burzsoá demokrácia utolsó szigeté­vé vált Közép- és Délkelet-Európában. Vala­mennyi többi államban, amelyek ebben a tér­ségben keletkeztek az első világháború után, fasiszta vagy jobboldali rendszerek kerültek hatalomra. Igaz, Csehszlovákiában is voltak fasiszta és jobboldali reakciós erők, amelyek támadták a burzsoá demokratikus államot. A köztársaság „átorientálását“ ösztönözték. A „kemény kéz“ uralmát követelték. Az antifasiszta harc a csehszlovák munkás- osztály aktivizálásának hatalmas politikai ere­jévé vált. A kommunisták következetesen har­coltak a köztársaság, a béke és a demokrácia védelmére kialakítandó népfrontért, az egység megteremtéséért. Figyelmeztettek arra, hogy csupán a nép jogos igényeinek kielégítése teremti meg a dolgozók elégedettségének és a csehszlovák államiság védelmének feltételeit. A fasiszta veszély elhárításáért és Csehszlo­vákia védelméért küzdő demokratikus erők mozgalmában egyre világosabban megmutat­kozott, hogy a belpolitikai életben semmivel sem pótolható szerepe van a köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek baráti kapcsola­tai megszilárdításának, főleg a csehek és a szlovákok testvéri egysége erősítésének - mint Csehszlovákia szuverenitása meghatá­rozó tényezőjének. A CSKP eljutott a csehek és a szlovákok kapcsolata koncepciójának pon­tos megfogalmazásához. 1938. július 30-án a CSKP szlovákiai vezetőségének kassai (Ko­šice) ülésén Klement Gottwald azt mondta: „A cseh és a szlovák egymással a legközelebbi rokonságban lévő nemzet. Közös tőből eredtek. Természetes kapcsolatok fűzik őket össze, amelyek egyre szorosabbá válnak. Ez a kötelék már a múltban lehetővé tette, hogy az osztrák és magyar úri önkény ellen a csehek és a szlo­vákok együtt indultak harcba, közösen alapítot­tak államot, közös hordozói az állami létnek és elhivatottak arra is, hogy az állami létet közösen védelmezzék.“ A forradalmi erők és az uralkodó politikai pártok közt hosszú évek alatt elmélyült bizal­matlanságot ebben az időben még nem lehetett leküzdeni. És ez lehetetlenné tette az összes antifasiszta, pártjaik és szervezeteik konstruk­tív együttműködését. Csehszlovákiában a fa­siszta reakció nem volt képes ugyan saját erejéből hatalomra jutni, de dolgozó népünknek kegyetlen megpróbáltatásokat kellett kiállnia, amelyeket a müncheni árulás, a bécsi döntés és ezek következményeként Szlovákia jelentős részének a horthysta Magyarország által történt megszállása, a köztársaság szétzúzása, a náci terror, a cseh nemzet fizikai megsemmisítésé­nek veszélye, a szlovákiai klérikális fasiszta rendszer hozott magával. Mindebből levonhatta azt a következtetést, hogy a burzsoáziának mint nemzet- és államalkotó erőnek a csődje után a második világháború alatt az antifasiszta nemzeti felszabadító harc élére új vezetőt állít­son - a kommunisták által politikailag képviselt munkásosztályt. Harc a szocialista csehszlovák államiságért A szlovák nemzeti felkelésben, a prágai felkelésben és a cseh népnek a második világ­háború alkonyán tett más antifasiszta erőfeszí­tésében kifejezésre jutott a csehszlovák állami­ság új alapokon való helyreállításának prog­ramja. A München előtti köztársaság hibáitól mentes állam létrehozásáról volt szó. Politikai, szociális és nemzetiségi szempontból igaz­ságos köztársaságról, amely külpolitikailag a megbízható, a közös harcban vérrel megpe­csételt szovjet-csehszlovák szövetségre fog támaszkodni. Az antifasiszta burzsoázia, amely miután a szovjet hadsereg fölszabadította az egész köztársaságot, osztozott a hatalomban, kényte­len volt nyílt küzdelmet folytatni a nép többsé­gének megnyeréséért. 1948 februárjában eldőlt a csehszlovák ál­lam jellegéért folyó politikai küzdelem. Megnyílt az út a csehszlovák szocialista államiság meg­teremtése előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom