Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-26 / 253. szám, szerda
F elgyorsultak az események a november elsejére kiirt izraeli parlamenti választások és a november 12-ére Tuniszba összehívott palesztin parlamenti ülés közeledtével. Az arab-izraeli viszonyban - vagy inkább viszályban - az egyébként megszokott események teljesen más megvilágításba kerülnek. Vonatkozik ez a múlt heti Hez- bollah-féle gerillaakcióra a dél-libanoni ún. biztonsági övezetben, ahol több izraeli katona meghalt, és az öngyilkos merényletet követő elmaradhatatlan megtorlásra: Dél-Liba- non izraeli bombázására is. Izraelen végigsöpört a felháborodás - s mind a Likud-tömb, mind a Munkapárt azt szavazást tartanak a döntésről. Persze ennek a nagyvonalúinak látszó) gesztusnak van feltétele is: a palesztinoknak bele kellene egyezniük egy ideiglenes, legalább 6 hónapig tartó tűzszünetbe. Ez a mai helyzetben, egyértelműen a politikai erővé vált palesztin népi felkelés visszaesését eredményezné, így nem meglepő, hogy a PFSZ szóvivője a program közzététele után nyomban elutasította azt, hozzáfűzve, hogy választásokról csak nemzetközi felügyelet mellett lehet szó. Bármennyire is felemás a Munkapártnak ez az elképzelése, mégis teljesen új vonást jelent az izraeli politikában. Talán éppen ez adta az Közbeszólás reméli, hogy ez javítja győzelmi esélyeit. Likud-körökben - talán nem is alaptalanul - abban reménykednek, hogy szimpatikusabb lesz harcias, hajthatatlan pozíciójuk, mivel a választók nem fognak különbséget tenni a libanoni síiták Hezbollah pártja és a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet között. Az arab - az arab, tehát ellenség. Ellenben a munkapártiak úgy vélik, ez a gyászos esemény is rádöbbenti a választópolgárokat: véget kell vetni az örökös hadiállapotnak, s ennek érdekében a mérsékeltebb pártra fognak szavazni. Simon Peresz pártvezér, külügyminiszter azért nem akart túl sokat kockáztatni és harcias nyilatkozatot tett: „Izrael bebizonyítja, elég hosszú a karja ahhoz, hogy lesújtson a támadás kitervelóire." Bebizonyította... Nehéz megítélni, mennyire volt „szívből fakadó'ez a nyilatkozat vagy milyen mértékben csak választási porhintés, hiszen Peresz pártja új politikai programmal indul a választásokon. Azt ígéri, hogy győzelme esetén 8 hónapon belül szabad választásokat írna ki a megszállt területeken, és tekintet nélkül a megválasztott vezetők politikai hovatartozására a munkapárti kormány hajlandó lesz tárgyalni ezzel a vezetéssel a végleges rendezésről. Amennyiben a tárgyalások eredményesek lesznek, Izraelben népösztönzést arra, hogy mozgásba lendüljön az arab erők egy része is. Egészen pontosan a PFSZ vezetése, továbbá Egyiptom, Jordánia és részben Irak. Szombaton a jordániai Akabában maratoni tárgyalásokat folytatott Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Husszein jordániai uralkodó. Vasárnap Arafat és Mubarak Bagdadban folytatta a konzultációkat. Egyik tanácskozásról sem adtak ki hivatalos közleményt, de a szokásos „kiszivárogtatásokból“ kiszűrhető, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács ülésén kikiáltandó független palesztin állam körüli nézetegyeztetések mellett éppen az izraeli választások szolgáltatták a fő témát. Husszein király még a hármas csúcstalálkozót megelőzően nyilatkozott az amerikai ABC tévétársaságnak. Interjújában kijelentette, hogy a közel-keleti béke esélyeire súlyos csapást, a térség államaira pedig nagy fenyegetést jelentene, ha az izraeli választásokon Jicchak Samir és az általa vezetett Likud aratna győzelmet. A hasemita uralkodó szerint Peresz és Munkapártja eddigi kijelentései a nemzetközi rendezési konferenciáról és a „területért békét“ elv érvényesítéséről előrelépést jelenthetnek a rendezés irányába. Mubarak egyik munkatársa az akabai találkozó után elmondta, a három vezető egyik célja az volt, hogy „ráébressze az izraeli szavazópolgárt igazi érdekeire". Jordániai források emellett azt közölték, hogy a PFSZ hamarosan valószínűleg hasonló tartalmú és értelmű üzenetet intéz Izrael arab választóihoz. Ezek után nem meglepő, hogy Samir miniszterelnök élesen reagált az akabai tanácskozás másodkézből szerzett eredményeire és döntéseire. Azzal vádolta a három politikust, hogy súlyosan beavatkoznak az izraeli választásokba. Ezt megelőzően már Husszein említett interjúját is bírálta az izraeli jobboldal, és Akabához hasonlóan a Munkapárt választási manőverének minősítette. Husszein nyilván számított ilyen reagálásra, mivel az ABC-nek nyilatkozva kategorikusan cáfolta, hogy Peresz és közte bármiféle, a jövőt érintő bizalmas egyezség lenne. Beleszólt a csúcstalálkozó a palesztin parlament ülésének előkészítésébe is. Husszein ugyanis azt hangoztatta, hogy „palesztin kérésre“ hajlandó közös jordán-palesztin küldöttséget delegálni a tervezett nemzetközi konferenciára. Ugyanakkor Mubarak elnök vasárnap esti televíziós beszédéből arról számolt be, hogy a PFSZ és Amman egyetértésre jutott a jordán-palesztin konföderáció kérdésében. M ivel a palesztin ellenállási mozgalom egyes szervezetei már régen elutasították a konföderáció tervét, érthető, hogy ezúttal is élesen reagáltak ezekre a kijelentésekre. George Habbas, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért vezetője azt fejtegette, hogy ez próbálkozás a már elvetett ammaní egyezmény felélesztésére és Peresz támogatására. Szíria maga nem nyilatkozott, de az általa kiemelten támogatott három szervezet vezetője szerint Akabában a cionistáknak és a jordán rezsimnek tettek engedményeket, ami egyben a Camp Öavid-i kapituláns megállapodások felélesztését jelenti. Nehéz megjósolni, mit is hoz az elkövetkező néhány hét a Közel-Keleten, de annyi elmondható, hogy az akabai csúcstalálkozó nem volt éppen szerencsés közbeszólás sem az izraeli, sem palesztin vitákba. GÖRFÖL ZSUZSA NICARAGUA Akár a hurrikán... A Joan hurrikán, mielőtt végigsöpört egész Nicaraguán, Managuá- ban pusztított. Mintha fontolgatta volna a dolgot, lassan közeledett az Atlanti-óceán felől, majd elérve a partvidéket, a kikötővárosokban már félelmetesen tombolt. Managua lakossága pedig homokzsákokból épített védőfalakat a házak köré, mintha háborús veszély közeledne... Az utóbbi, reménytkeltő, viszonylag nyugodt és viharok nélküli hónapok után a hurrikán gyorsaságához hasonlóan romlott a Nicaragua körüli helyzet. A hondurasi határnál ismét megnövekedett a feszültség, több helyen voltak incidensek, egyre gyakoribbak lettek az amerikai felderítő harci berepülések Továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az amerikai vagy a hondurasi csapatok, illetve a határterületekre visszahúzódó kontrák nagyobb méretű támadást indítanak. Ez az egész térségre nézve súlyos következményekkel járhat, akár a hurrikán, amely nem kerülte el Hondurast vagy Costa Ricát sem. Szó volt ugyan arról, hogy az ENSZ katonai megfigyelő csoportokat küld a nicaraguai-hondurasi határra, illetve a kontrák javaslatára (akiknek az előbbi megoldás nem igen volt ínyükre) Costa Rica-i, gua- temalai és hondurasi összetételű békefenntartó erőket hoznak létre. Ez ügyben mindmáig nem történt semmi. A novemberre tervezett San José-i közép-amerikai csúcstalálkozó programján valószínűleg ez a kérdés is szerepelt volna, megannyi megoldásra váró égető problémával együtt. De ismét füstbe ment a terv - a tárgyalásokat Salvador „pénzügyi okokra“ hivatkozva egyoldalúan decemberre halasztotta el. A nicaraguai nemzeti megbékélés a visszájára fordult. A kérdést ma már nem lehet csak a managuai kormány és a kontrák kapcsolataira leszűkíteni. A helyzet elemzésénél több szempontot kell figyelembe venni: a külső tényezőket, az ellenforradalmárok különböző csoportjainak összekuszált viszonyát, illetve ellentéteit, de elsősorban a bonyolult és állandóan változó nicaraguai belpolitikai helyzetet. A Sandinista Nemzeti Felszaba- ditási Fronttal (FSLN) szemben álló ellenzéki pártok eddig nem alkottak olyan erőt, amely a javukra billenthette volna a nicaraguai mérleget. Az utóbbi időben azonban a felgyorsult belpolitikai események középpontjába kerültek. Október elején öt ellenzéki párt új politikai tömböt alakított, s nem kis meglepetést okozott, hogy e sandinistaellenes koalícióban egyebek között a maoista kommunista párt, valamint a bur- zsoá pártok egyesítették soraikat. Az új „balközép ellenzéki front" alapjául az a szeptemberi San José-i nyilatkozat szolgál, amelyet Ériek Ramirez, a Keresztényszociális Párt elnöke, és - ami figyelemre méltó- Eden Pastora volt ellenforradalmi vezér, egykori sandinista parancsnok irt alá. Ez utóbbi azt állítja, hogy a jelenlegi helyzetért a sandinisták a felelősek, mivel „az FSLN eredeti programjával ellentétben nem teremtették meg a politikai pluralizmus feltételeit“. A San José-i dokumentumban egy „harmadik útról“ van szó, s eszerint a nicaraguai helyzetet a széles körű politikai párbeszéd és a kompromisszumok útján lehetne megoldani. Az ellenzék, úgy tűnik, keveri a fogalmakat. A „harmadik út" az ellenforradalomhoz vezet, s a kompromisszumokat a sandinista kormány már rég megkötötte a guatemalai béketerv aláírásával. ,,Vagy a függetlenségünket védjük és az intervenció ellen harcolunk, hogy a külföldi agresszió oldalán állunk. Egy harmadik út nem létezik “- mondotta Ortega elnök. Nem véletlen, hogy a nicaraguai katolikus egyház feje aktívan támogatja a belpolitikai konfliktus kiéleződését. Miguel Obando y Bravo érsek (aki egyben a kormány és a kontrák között létrejött ún. sapoai egyezmény ellenőrzésére létrehozott bizottságnak is tagja) és a független nemzeti megbékélési bizottság több más képviselője tovább akarja folytatni a managuai kormány ellen irányuló kampányt, s a tárgyalóasztalnál maga mellé szeretné ültetni az ellenzéki pártok vezetőit. Őket pedig ugyanolyan célok vezérlik, mint az amerikai támogatást élvező kontrákat - a destabilizáció, a sandinista forradalom elfojtása. Obando y Bravo irányítója szeretne lenni a belpolitikai eseményeknek, sőt közvetítő szerepet játszik Washington és az ellenforradalmárok között. Nemrégiben például 19 gépkocsit és egyebeket tartalmazó szállítmányt hozott az országba abból a pénzből, amelyet az amerikai Kongresszus az ellenforradalmároknak szavazott meg. Ugyanakkor a managuai parlament egyértelműen büntetendő cselekedetnek minősítette bárminemű amerikai segély elfogadását. Mindebből nyilvánvaló, hogy az érsek melyik vonalat támogatja. Minek köszönhető a belső ellenzék fokozott aktivitása? Mint ismeretes, a washingtoni törvényhozók 75,6 millió dollárt szavaztak meg a kontrák számára. A Reagan-kormányzat terveiben nemcsak az ellenforradalmárok szerepelnek, de a belső ellenzék is. Az említett összegből ugyanis neki és az általa szított destabilizációs kampányra 2 milliót szánt. A belső ellenzék „látványos“ összefogása, az amerikai katonai segély, a határövezetben kialakult helyzet nem sok jót ígér. Csak bízni lehet abban, hogy a háborús veszély elhárítása érdekében decemberben mégis megtartják a közép-amerikai csúcsot. A sandinista kormánynak addig is szembe kell néznie a külső és belső nyomással. Ami nem köny- nyű, hiszen a politikai megpróbáltatások mellett Managuának más súlyos terheket is a vállán kell hordania - az egyre romló gazdasági helyzetet, a fokozódó közellátási gondokat, s nem utolsósorban a természeti csapás következményeit... URBÁN GABRIELLA Az átalakítás szótára Az átalakítás szükségessé teszi a politikai munka javítását, és új követelményeket támaszt minden kommunistával szemben. A megoldásra váró feladatok alkotó hozzáállást, önálló, kezdeményező és felelősségteljes cselekvést igényelnek, és ezekhez a feltételeket a pártalapszervezetekben kell megteremteni. Itt futnak össze az átalakítás és demokratizálás feladatai gyakorlati megvalósításának kérdései, összegezte röviden, de annál sokatmondóbban a CSKP KB Elnöksége a központi bizottság 9. ülésén. Hat hónap nem rövid idő, ezért halaszthatatlan, hogy a pártalapszervezetekben felmérjék, miben változott meg ezalatt a fél esztendő alatt a munka stílusa, milyen újszerű formákat alkalmaznak, s mindez mennyiben teszi hatékonyabbá a tevékenységet, milyen mértékben ösztönzi önmagukkal szemben nagyobb igényességre a kommunistákat, az alapszervezet tagjait. Fontos és hasznos a felmérés azért is, mivel a CSKP KB 10. ülése után újabb feladatok várnak az alapszervezetekre. Az irányelvek az ideológiai munka szemszögéből részletezik a gyorsítás és az átalakítás követezetes megvalósításának feltételeit, amelyeknek most a pártalapszervezetek politikai-szervezési munkatervében az első helyre kell kerülniük. A 7., majd a 9. ülés határozatai teljesítésének kritikus és önkritikus elemzése feltárhatja az esetleges hiányosságokat és hibákat, és az ezekből adódó tanulságokat is hasznosítva az alapszervezet következetesebben teljesítheti a 10. ülés határozataiból reá háruló újabb feladatokat. Előfordulhat, hogy a fél év munkájáról készített mérleg nem lesz egyértelműen pozitív, de nem szabad, hogy ez a következetes értékelést elodázza. A gondolkodás átalakítása és a cselekedetek céltudatos irányítása nem egyszerű, különösen ha figyelembe vesszük, hogy több pártalapszervezetben hosszú éveken, esetleg évtizedeken át kialakított adminisztratív jellegű irányítási módszereket, egykor bevált mára azonban már elavult, tartalmatlan sablonokat kell végérvényesen megszüntetni. Határozottan és céltudatosan, hogy a lenini munkastílus az alapszervezet tevékenységének egészét áthassa. Melyek a legjellemzőbb, leggyakrabban előforduló hibák, és végérvényes megszüntetésükbe hogyan vonható be az egész tagság? A kérdés első részére pontos választ kap a pártalap- szervezet, ha a központi bizottság legutóbbi ülésein elfogadott irányelveket összeveti a saját gyakorlatával. Az összevetés módjára számtalan célszerű lehetőség kínálkozik. Ezek sorából ezúttal a Komáromi (Komárno) Jednota pártalapszervezetében bevezetett módszert emelném ki. A pártbizottság kezdeményezésére összeállították a gyorsítás és az átalakítás szótárát, és az egyes címszavakat, fogalmakat a párttaggyűléseken, esetleg a pártoktatáson is sorra veszik. Két-három tag a politikai szótár megfogalmazása, valamint a saját ismeretei alapján elmondja, mit jelent egy-egy kifejezés. A részvevők az elhangzottakat kiegészítik a saját nézeteikkel, üzemi és munkahelyi tapasztalataikkal. Vagyis az elméletet szembesítik a gyakorlattal. Az ilyen és az ehhez hasonló együttgondolkodás során pontos kép alakul ki arról, melyek az üzem előrelépését fékező tényezők. A személyes pártfeladatok elemzésekor például aligha kerüli el a figyelmet azok célszerűsége és ösztönző ereje. Mert nem mindegy, hogy a pártbizottság az időszerű feladatokhoz keresi meg a megfelelő egyéneket, vagy csak egyoldalúan, az egyének számára gondol ki pártfeladatokat. Ráadásul általánosakat, amelyek teljesítését ellenőrizni sem lehet. A szavak és a tettek egysége - és máris következhet az összehasonlítás, hogy egyes kommunisták személy szerint mit tesznek a munkahelyen annak teljesítéséért, amit a taggyűlésen elfogadtak és megszavaztak. És így folytatható az eszmecsere, sorra véve a személyes számvetéseket, a párt irányító és ellenőrző munkáját, a tagok észrevételeivel, javaslataival és bírálataival kapcsolatos formát. A politikai irányítás érvényesülését, illetve a gazdasági propaganda, a politikai és személyes agitáció, valamint a tömegpolitikai munka egyes részeit. Mind olyan területe ez az alapszervezeti pártmunkának, amelyet a 7. és a 9. ülés, majd a legutóbbi, a 10. ülés határozatai hangsúlyoznak, és amelyek az értékelés során még véletlenül sem kerülhetik el a figyelmet. Például annak a fontossága, hogy a személyes számvetések rendszeresek legyenek, a gazdasági vezető beszámolója emberközpontú legyen, hogy a pártalapszervezet és annak tisztségviselői ne vegyék át a gazdasági részlegek, illetve vezetők feladatait és felelősségét. Továbbá, hogy az agitáció, a tömegpolitikai munka közvetlenül a munkahelyen, a dolgozókollektíva körében hasson. Csak a közös, az egész tagságot foglalkoztató, így készített felmérés fedi fel következetesen a hiányosságokat és válik a hatékony pártmunka alapjává. EQR| FERENC V. ‘«..AÉ$Á' A Vysoké Mýtó-i Karosa vállalat dolgozói most próbálják ki a B-831-es típusú városi autóbusz prototípusát. A vizsgálatok eredményeinek értékelése és a gyárban folyó felújítások befejezése után a busz sorozatgyártása 1993- ban kezdődik. A képen: Josef Hakl (jobboldalt) és Bohumil Hanti a levegő vezeték-rendszerben méri a nyomást. (Petr Josek felvétele - ČTK)
