Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-26 / 253. szám, szerda

Ivan Knotek elvtárs beszéde ÚJ szú 1988. X. 26. (Folytatás az 1. oldalról) ségének megszilárdításában. Ezzel a tö­rekvéssel és nemzeteink érdekeivel ellen­tétben állt a cseh és a szlovák burzsoázia politikája, nem tudta megoldani a cseh­szlovák nép széles rétegeinek létfontos­ságú kérdéseit. Szlovákiát különösen kedvezőtlenül sújtotta a munkanélküliség, a parasztság eladósodása, a lakosság rossz egészségi állapota, a fiatal nemze­dék kedvezőtlen kilátásai. A szociális kérdések mellett az uralko­dó burzsoázia a nemzetiségi kérdést sem tudta megoldani. A hivatalos állami ideo ­lógia és politika rangjára emelt csehszlo- vakizmus koncepciója a szlovák ludákok szélsőséges nacionalista erői malmára hajtotta a vizet. Ez belsőleg gyengítette a köztársaságot és tragikus következmé­nyei voltak abban az időben, amikor a hit­leri fasizmus fenyegette. Az ötven év előtti szomorú esemé­nyekre emlékezve kiemeljük, hogy a cseh és szlovák dolgozók és a nemzetiségek haladó erői döntő többségükben a cseh­szlovák államiság megőrzése mellett fog­laltak állást. A kommunisták harcoltak a legkövetkezetesebben a köztársaság megvédéséért. Az 1938-1939. évi tragikus esemé­nyek fájdalmas tanulságot jelentenek a cseh és a szlovák nemzet számára. A hazafias érzelmek megsértése, a reak­ciós ludák vezetők könyörtelensége, s vé­gül az a felismerés, hogy egyedül a Szov­jetunió állt mellettünk a legnehezebb idő­szakokban, törvényszerűen tükröződött a cseh és a szlovák nép antifasiszta nemzeti felszabadító harcában. Célja a csehszlovák állam felújítása, egy olyan népi és demokratikus állam megteremté­se volt, amely igazságosan oldja meg a csehek és szlovákok viszonyát és kül­politikai irányvonala a Szovjetunióra tá­maszkodik. Ezeket a célokat határozta meg egyértelműen 1943 decemberében Szlovákiában a nemzeti ellenállás prog­ramdokumentuma. Kezdeményezői Karol šmidke, Gustáv Husák és Ladislav Novo- meský, az SZLKP V. illegális Központi Bizottságának tagjai voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács a szlovák nemzet képvi­selőjeként a karácsonyi egyezményben kifejezte akaratát, hogy a szlovák és a cseh nemzet további sorsát a Csehszlo­vák Köztársaságban a csehek és szlová­kok közös államában az egyenrangúság és egyenjogúság elve alapján alakítsa. A szabad, szociális és nemzetiségi szempontból igazságos Csehszlovákia volt a célja a dicső szlovák nemzeti felke­lésnek is. Ezért a célért küzdött az illegali­tásban több ezer szlovák és cseh hazafi, az első csehszlovák hadtestben és a 2. világháború harcterein. A szabad Cseh­szlovákiáért folytatott antifasiszta küzde­lem vezető ereje a kommunista párt volt, amely a köztársaság haladó népi és de­mokratikus irányzatáért küzdött A kom­munista párt képviselőinek, mindenek­előtt Klement Gottwald, Jan Sverma és más elvtársaknak örök érdeme marad, hogy a burzsoá politikusokkal szemben kiharcolták a szlovák nemzet önrendelke­zésének, a csehek és szlovákok egyenra- gúság alapján való együttélésének elvét. Hazánknak a hős szovjet hadsereg általi felszabadítása után a cseh és a szlovák nép közös erőfeszítése ered­ményeként kiküszöböltük a háború súlyos következményeit, valóra váltottuk a gaz­daság felújításának és fellendítésének terveit. Az ehhez szükséges politikai és gazdasági alapot az 1945. október 28-án elfogadott államosítási törvény teremtette meg. A csehek és szlovákok nemzeti frontja alapján a kommunisták megnyerték a ha­zafias és demokratikus erőket a nemzeti és demokratikus forradalom céljainak va­lóra váltására, a közélet megtisztítására, az államosításra, a földreformra, az okta­tás és a kultúra demokratizálására, a szak- szervezetek és ifjúság egységére, a nem­zeti bizottságok hatalmának megszilárdí­tására. Nemzeteink és nemzetiségeink egysége megszilárdult a reakciós burzso­ázia, a sovinizmus és a nacionalizmus elleni harcban. Ebben döntő szerepe volt a munkásosztálynak és forradalmi élcsa­patának, a kommunista pártnak. Büszkék vagyunk arra a fejlődésre, amelyet az elmúlt négy évtizedben értünk el az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság­ban, de különösen Szlovákiában. Az ipa­rosítás révén a köztársaság korszerű, fejlett részévé vált. Míg 1937-ben Szlová­kia Csehszlovákia ipari termelésének 2 százalékát állította elő, ma ez az arány 30 százalék, a mezőgazdaságban pedig részesedése 17 százalékról egyharmadra növekedett. Meggyőző sikereket értünk el az okta­tásügyben, a tudományban, a kultúrában, az élelmezés, a lakáskultúra, az egész­ségügyi ellátás, a szociális biztosítás és az életmód színvonalának emelésében. Csehek, szlovákok, magyar, ukrán és más nemzetiségű polgártársak jogosan vagyunk büszkék arra, hogy a mai szocia­lista Szlovákia a két nemzet és a nemzeti­ségek internacionalista együttműködésé­nek gyümölcse. A korszerű fejlett szocia­lista Szlovákia megfelel a cseh nemzet érdekeinek is, feltétele a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységének, ha­ladásának és felvirágoztatásának. A szocialista építésben elért sikerek mellett az elmúlt időszakban fogyatékos­ságok, hibák és tévedések is előfordultak, s ezek miatt a nemzetiségi politika terüle­tén nem használtuk ki teljes mértékben a szocializmus lehetőségeit és előnyeit. Mint ismeretes, a Tanulságok című doku­mentum elemzi ezeket a tényeket, vala­mint a szocialistaellenes erők azon törek­vését, hogy saját céljaikra használják ki a pártnak a hibák kiküszöbölésére kifejtett törekvését. Ezzel összefüggésben hang súlyozni szeretnénk, kötelességünk, hogy védjük és fejlesszük a csehek és szlová­kok, valamint a nemzetiségek testvéri együttélését, határozottan fellépünk mind­az ellen, ami ártana ennek az együtt­élésnek és gyengítené a csehszlovák álla­miság eszméjét. Az állam egységének megszilárdítá­sában elvi jelentősége van a szövetségi államjogi rendezésnek. Ezekben a na­pokban emlékezünk meg arról, hogy 1968. október 30-án Ludvík Svoboda köz- társasági elnök aláírta a csehszlovák szö­vetségről szóló alkotmányos törvényt. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez kife­jezte nemzeteink akaratát és nem az ún. prágai tavasz képviselőinek eredménye volt, amint ezt ellenségeink el akarják hitetni. A csehszlovák szövetségről szóló törvény jóváhagyásával államjogi téren is érvényesült nemzeteink egyenjogúságá­nak elve. Lehetővé vált alkotóképességük teljes kibontakoztatása, közeledésük, energiájuk kihasználása a közös cseh­szlovák haza érdekében. Az 1918 óta megtett útra emlékezve az elért eredmények feletti büszkeség újabb tettekre ösztönöz bennünket a csehszlovák szocialista haza gazdag­ságának megsokszorozása érdekében. A CSKP XVII. kongresszusa ennek előse­gítésére hagyta jóvá a szociális-gazdasá- gi fejlesztés meggyorsításának stratégiá­ját. A kitűzött célok elérése érdekében hajtjuk végre a gazdasági mechanizmus és a társadalmi élet többi területének átalakítását, s ennek érdekében fejleszt­jük a szocialista demokráciát. A CSKP KB 7., 9. és 10. ülése: vala­mint az SZLKP KB ezt követő üléseinek szemszögéből világosabban látjuk a kitű­zött célok nagyságát, az előttünk álló feladatok bonyolultságát és igényessé­gét. Fordulatot kell elérnünk az intenzív fejlődés, a hatékonyság, a minőség javí­tása felé, a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása, a dolgozók képességei­nek jobb kihasználása, a KGST kereté­ben az integrációs folyamatokban való részvétel adta lehetőségek jobb kamatoz­tatása útján. A CSKP gazdaság- és szociálpolitikájá­nak céljaiból és feladataiból kiindulva, az SZLKP kongresszusának határozata ér­telmében kötelességünk, hogy hatéko­nyan kihasználjuk Szlovákia erejét s nö­veljük hozzájárulását az egységes cseh­szlovák gazdaság fejlesztéséhez. Erre irányul erőfeszítésünk a 8. ötéves tervidő­szakban. Tudatosítjuk, hogy a gazdasági mechanizmus és a társadalmi élet más területeinek átalakítása nem valósulhat meg önmagától, az embereknek maguké­vá kell tenni céljainkat. Ezért az elvi jelen­tőségű lépések mellett határozottabban és céltudatosabban kell kiküszöbölnünk a közömbösségből, a nem következetes irányításból eredő fogyatékosságokat. Nem lehetünk elégedettek azzal, aho­gyan egyes termelők és irányító szervek a 8. ötéves terv feladataihoz viszonyul­nak. Nyíltan meg kell mondanunk, ha a központi szervektől egészen a vállalati szervekig az eddiginél igényesebben, kö­vetkezetesebben, elórelátóbban viszo­nyultak, volna a feladatokhoz, nem kellene most olyan nagy energiát fordítanunk ar­ra, hogy fordulatot érjünk el a népgazda­ság hatékonyságában, a termelés minő­ségében, a hazai piac ellátásában, a komplex lakásépítésben és más terüle­teken felmerülő hibák kiküszöbölésében és erőinket az átalakítás döntő kérdéseire irányíthatnánk. Az adott helyzetből kiindulva készen állunk, hogy az összegyűlt problémákat konkrét intézkedésekkel oldjuk meg. Nem megy mindenütt minden egyszerre, de azt, amit a szubjektív hatások befolyásol­nak, - és ide tartozik a problémák jelentős része - azt valamennyiünknek meg kell oldanunk, tekintet nélkül arra, milyen a társadalmi helyzetünk, s milyen tisztsé­get töltünk be. A gazdasági mechanizmus és a társa­dalom átalakítása nagyon konkrét feladat, amely minden állampolgárra vonatkozik. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a társa­dalmat kissé leegyszerűsítve bírálókra és bíráltakra osszák anélkül, hogy mindenki elgondolkodna saját munkája minősége felett. Nem tűrhetjük meg a feladatok nemteljesítését, a rossz munka- és tech­nológiai fegyelmet, a szocialista törvé­nyek megsértését, a kötelességek elmu­lasztását az oktatásügy, az egészségügy, a kultúra, az életszínvonal stb fejleszté­sében. Sokkal jobban kell kihasználnunk a szocializmus előnyeit és az eléri ered­ményeket. Nagy hiba lenne, ha nem lát­nánk, mit értünk el a szocialista építés negyven éve alatt. A haladás megkövete­li, hogy az átalakítás során kihasználjunk minden pozitívumot és kiküszöböljünk mindent, ami fékezi szocialista társadal­munk harmonikus és dinamikus fejlődé­sét. Ideológiai ellenfeleink különböző ta­nácsokat adnak, kétségbe vonják dönté­seinket. Hatásukra egyesek az átalakítás ürügyén gazdasági és politikai káoszt akarnak kelteni társadalmunkban. Szocialista jogállam vagyunk, amely­ben a demokrácia nemcsak külső jel. Nem frázis, amikor a nép hatalmáról be­szélünk, hiszen csak Szlovákiában a nemzeti bizottságoknak több mint 60 ezer képviselője vesz részi a nép ügyeinek irányításában és intézésében. Amikor a szocialista pluralizmusról be­szélünk, kiemeljük a Nemzeti Front je­lentőségét, amelynek három politikai párt és 26 társadalmi szervezet a tag­ja, és valamennyien elismerik a CSKP vezető szerepét. Alkotmányos törvénye­ink megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy minden állampolgárunk, politikai, nemzetiségi és felekezeti hovatarto­zására való tekintet nélkül, a szocialista állam teljes jogú polgára legyen. Ez azon­ban nem jelenti, hogy minden rendben van. A szocialista építés negyven éve megmutatta, hogy foglalkozni kell a szo­cialista demokrácia további tökéletesíté­sével. Ezért a CSKP KB kezdeményezé­sére megkezdték a CSSZSZK új alkotmá­nyának kidolgozását, ezért törekszünk a Nemzeti Front politikai aktivizálására, ezért módosította a Szlovák Nemzeti Ta­nács a nemzeti bizottságokról szóló tör­vényt, ezért akarjuk a társadalomban fel­számolni a fölösleges papírmunkát és bürokráciát. A CSKP KB 10. ülése és az SZLKP KB ülése figyelmünket társadalmunk kérdé­seinek átfogó megoldására irányította. Céljaink konkrétak és forradalmiak A gyakorlati megvalósításban az SZKP 19. konferenciájának határozataira és a testvérpártok tapasztalataira támaszko­dunk. Teljes mértékben figyelembe vesz- szük mindazok javaslatai! és észrevétele­it, akik támogatják társadalmunk átalakí­tását és tetteikkel bizonyítják, hogy őszin­tén érdekük a csehszlovák szocialista haza további fejlesztése. Tudjuk, sok aka­dályt kell leküzdenünk, de ez nem gátol­hatja problémáink megoldását. A szocia­lista építés eredményeiből kiindulva tuda­tosítjuk felelősségünket a jövő nemzedé­keivel szemben. Kötelességünknek tart­juk, hogy minden színien nem kinyilatkoz­tatásokkal, hanem konkrét tettekkel való­sítsuk meg a társadalom átalakítását. Mi, kommunisták tudjuk, hogy a szocializ­must nem önmagunknak építjük, és nem is építhetjük fel saját erőnkből. Ezért min­den becsületes embert felszólítunk arra, hogy aktív munkával, a 8. ötéves terv feladatairak teljesítésével járuljon hozzá a CSKP által kitűzött célok valóra váltásá­hoz, Az előttünk álló célokat nem érhetjük el anélkül, hogy Csehszlovákia nem kap­csolódna be a testvéri szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott nemzetközi együttműködésbe. Nem zárkózunk el azelöl sem, hogy az egyenjogúság, a kölcsönös előnyösség és az egymás ügyeibe való be nem avat­kozás elvei alapján együttműködést foly­tassunk a nem szocialista országokkal is. Tudjuk, hogy társadalmunk további fejlődése a világbéke megőrzésétől függ. Támogatjuk a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásainak eredményeit, mi­vel a világbéke nemcsak nemzeteink, ha­nem a világ valamennyi nemzetének ér­deke. Ezéri ebből az alkalomból is őszin­tén köszöntjük külföldi barátainkat, akik­kel összeköt bennünket a béke megőrzé­sének gondolata, az a szándékunk, hogy a kulturális gazdagságunkat megőrizzük a mai és a jövő nemzedékek számára. Testvéri üdvözletünket küldjük honfitársa­inknak, akik idegen földön sem feledkeztek meg szülőföldjükről, vagy őseik hazájáról, támogatják múltunkat és szocialista jele­nünket. Testvéri üdvözletünket küldjük a cseh népnek, amellyel hetven éve kö­zös államban élünk. A csehszlovák állam fennállásának nyolcadik évtizedébe azzal a hazafias elhatározással lépünk, hogy mindent megteszünk, amire a múltunk, jelenünk és jövőnk kötelez hazánk szo­cialista felvirágoztatása érdekében. Új szakasz a Szovjetunió és az NSZK együttműködésében MIHAIL GORBACSOV ÉS HELMUT KOHL BESZÉDE A DÍSZVACSORÁN A KREMLBEN (ČSTK) - A szovjet vezetés hétfőn a Kremlben díszvacsorái rendezett Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és felesége tiszteletére. Ezen jelen volt Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter, valamint Kohl kíséretének több más tagja. Szovjet részről megjelentek: Mihail Gorbacsov a feleségével, Nyikolaj Rizskov, Jegor Ligacsov, Nyikolaj Szljunykov, Eduard Sevardnadze, Alekszandr Jakovlev, Jurij Maszljukov, Dmitrij Jazov, Alekszandra Birjukova és több más vezető személyiség. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra,’ a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke beszédében a ven­dégek üdvözlése után kijelentette: Rend­kívüli eseménynek farijuk ezt a látogatást, a nagypolitika általános összefüggéseit tekintve országaink szerepe pótolhatat­lan. Ezért olyan kapcsolatokra van szük­ségünk, amelyek a bizalomra és a realitá­sokra épülnek, vagyis amelyek megfelel­nek a kor szellemének. A főtitkár a továb­biakban megelégedéssel nyugtázta, hogy a tárgyalásokon a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak új fejezetéhez ve­zető megbízható utakat keresték. Rámu­tatott: e szempontból a kancellár látogatá­sa, majd pedig az én utam az NSZK-ba fordulatot jelenthet. Oroszország népei­nek kapcsolatai a németekkel évszáza­dokra tekintenek vissza. Sok minden anyagi jelleget öltött a konkrét dolgokban, a hagyományokban, a kultúrában és ab­ban, hogy kölcsönösen viszonylag jól is­merjük egymást, s a tekintetben is, hogy a szovjet állampolgárok közül sokan né­met származásúak. Sok német barátunk van - mondta Mihail Gorbacsov. Az NDK állampolgárai­val szilárdan összeköt bennünket a közös társadalmi rendszer, összekötnek a szo­cialista célok. Elvtársak és szövetségesek vagyunk. Az NSZK más utat választott, ez a köztársaság más rendszerhez, más katonai-politikai szövetséghez tartozik A háború utáni időszak minden drámaisá- ga és kellemetlenségei ellenére azonban az a szükségszerűség, hogy megtaláljuk a közös hangot, valamint a világban vég­bemenő változások is arra ösztönöztek bennünket, hogy a helyes irányban halad­junk. Ez vonatkozik az 1970-es moszkvai szerződésre, valamint a Nyugat-Berlinról szóló négyhatalmi megállapodásra. Az európai és a világpolitika mérföldkövei ezek. Emlékezünk arra a szerepre, ame­lyet e történelmi eseményekben Willy Brandt és az itt jelenlévő Hans-Dietrich Genscher betöltött. Ezzel kapcsolatban meg szeretnék említeni egy olyan dolgot, amiről időnként megfeledkezünk. Azt, hogy mindeddig az NSZK az egyetlen NATO-tagállam, amely a Szovjetunióval szerződést kötött az erő alkalmazásáról való lemondásról. Termé­szetesen üdvözöljük az NSZK viszonyá­nak normalizálását az NDK-val, Lengyel- országgaľés Csehszlovákiával. Ezek nyi­tották meg az utat Helsinki felé. Nem lennék őszinte, ha nem szólnék Nyugat- Berlinről. Meglepetéssel halljuk az NSZK- ból, hogy állítólag ez a kérdés jelenti kapcsolataink próbakövét, s ha a Szovjet­unió úgymond ebben nem enged, akkor a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokat le kell fékezni. Az így felvetett kérdés nem­csak az 1971-es négyhatalmi megállapo­dással ellentétes, hanem a helsinki folya­mattal is összeegyeztethetetlen. Nem el­lenezzük Nyugat-Berlin részvételét az eu­rópai és nemzetközi ügyekben, hajlandók vagyunk tiszteletben tartani a specifikus gazdasági és kulturális érdekeit. De csak azzal a feltétellel, hogy a város különle­ges státusa változatlan marad. Az ún. német kérdésről az utóbbi idő­ben több ízben is szóltam. A mostani helyzet a múltból fakadt. A történelemből fakadó dolgok tagadására irányuló igye­kezet, vagy az, hogy a realitásnak meg nem felelő politikával akarják meggyorsí­tani a fejlődést, beláthatatlan, sót, veszé­lyes következményekkel járhat. Goethe szavaira szeretnék emlekeztetni: az új igazságra a régi tévedés a legveszélye­sebb. Mihail Gorbacsov a továbbiakban arról beszélt, hogy megbízható anyagi alapot lehet létrehozni a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok sikeres fejlődéséhez. A Szovjetunióban folyó átalakítás ú| lehe­tőségeket teremt a magasabb szintű gaz­dasági kontaktusokhoz. Szilárdan elhatá­roztuk, hogy megváltoztatjuk a nemzetkö­zi munkamegosztásban betöltött szere­pünket, s aktív gazdasági együttműkö­désbe kezdünk a külvilággal. Látjuk, hogy az NSZK-ban sokan megértették ezt a szándékunkat és hajlandók ebben tá­mogatni bennünket. A szovjet vezető a továbbiakban kije­lentette: Azoknak, akik hajlandók velünk mint egyenlő az egyenlővel együttműköd­ni, azoknak megbízható kezet nyújtunk. A nemzetközi helyzetet elemezve többek között rámutatott: Mi itt Európában egyre többet beszélünk a kelet-nyugati kapcso­latokról. Azonban a politikai szótár része lett az Észak-Dél kifejezés, s már megje­lent a Dél-Kelet szóhasználat is. A meg­lévő problémák koordinátái ezek, közö­sen kell keresnünk a mindenki számára ■elfogadható megoldásokat, különben nem valósul meg az emberiség túlélése. Az első helyen - és ez politikai axióma - a leszerelés áll, amely hatalmas anyagi és szellemi erőket szabadíthat fel a fej­lesztéshez. Gondolom: a globális felada­tok megoldására irányuló igyekezetekben különleges szerep vár Európára, beleért­ve a mi országainkat is. Ennek érdekében Európának, s úgyszintén a Szovjetunió­nak és az NSZK-nak is rendeznie kell saját ügyeit, s az olyan együttműködés útjára kell lépni, amely megfelel történel­münknek, lehetőségeinknek. A „hideghá­ború" maradványait és sztereotípiáit még nem küzdöttük le, esetenként erősen je­lentkeznek a politikában is. Ugyanakkor ma már nem lehet úgy beszélni Európa széthúzásáról, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Helsinki nyitotta meg az összeu­rópai folyamatot. Madrid, Stockholm, Bécs és természe­tesen a négy szovjet-amerikai csúcstalál­kozó, a közepes és rövidebb hatótávolsá­gú rakéták felszámolásáról kötött szerző­dés ösztönzést adott a bizalom kialakítá­sához. Sót, lehetővé tette az „európai ház“ gondolatának a felvetését is. Ezt nemcsak a közvélemény támogatta, ha­nem a politikai köröket, a kormányokat is megragadta a gondolat. De tovább kell lépni. Gorbacsov ismét emlékeztetett arra a javaslatára, hogy „európai Reykjavíkot“ kell tartani. Kijelentette: imponál nekünk az a kiegészítés, amellyel Mitterrand elnök állt elő, vagyis, hogy ezt a hagyo­mányos fegyverekről és fegyveres erőkről megkezdett tárgyalások folyamán meg lehetne rendezni. Értelme az lenne, hogy a tárgyalásoknak a legmagasabb szinten adjon ösztönzést, meghatározza a legkö­zelebbi és távolabbi célokat, elejét véve annak, hogy a tárgyalások vég nélküli vitává váljanak a másodlagos kérdések­ről. A szovjet vezető a továbbiakban be­szélt az összeurópai gazdasági együtt­működésről, megemlítve azt a javaslatot is, hogy Moszkvában rendezzenek konfe­renciát a humanitárius kérdésekről. Helmuth Kohl válaszbeszédében első­sorban arra mutatott rá, a Kelet és a Nyu­gat közötti régi konfliktusok fokozatosan eltűnnek, s korparancsnak mondotta a háború - legyen szó akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekkel folytatott háborúról - megakadályozását. Ezért a politikai párbeszéd során a fó figyelmet a leszerelésre és a fegyverzetellenőrzés­re kell fordítani. A mostani tárgyalások során mindkét fél bizonyította, hogy képe­sek becsületesen tisztázni érdekeiket, biztonságuk megőrzése mellett. A kancel­lár sürgető feladatnak nevezte a vegyi fegyverek világméretű betiltásáról szóló megállapodás megkötését. Mint mondot­ta, mielőbb tárgyalásokat kell kezdeni Európában a stabilitás megteremtéséről a hagyományos fegyverzetek terén. A Szovjetunióban folyó változásokat úgy értékelte, hogy azok biztatóak a kölcsö­nös megértés és együttműködés szem­pontjából. Kohl kijelentette: Kapcsolataink fej­lesztésének folyamatába teljes mérték­ben be kell kapcsolni Berlini is. Ennek a városnak a helyzete már régen a kelet- -nyugati kapcsolatok barométerének te­kinthető A négyhatalmi megállapodás szilárd alap, szigorú tiszteletben tartása és teljesítése mellett az eddig megoldat­lan kérdésekre is lehet ésszerű megoldá­sokat találni. A hétfői események krónikájához tarto­zik még, hogy Mihail Gorbacsov és Hel­mut Kohl a Kremlben találkozott a nyugat­német vállalkozói körök több mint 70 képviselőjével is. Kohl leszögezte, hogy a két fél közösen akar új fejezetet nyitni a két ország kapcsolatainak történetében. Mihail Gorbacsov értékelte, hogy a jelen­lévők közül sokan a saját tevékenységük­kel is hozzá akarnak járulni a gazdasági kapcsolatok bővítéséhez" Aláhúzta, hogy sokmindenben csatlakozik az előtte szóló kancellárhoz, s ez már valamit jelent A mostani látogatáshoz vezető út nem volt könnyű, ez az első párbeszédünk, amely jó légkörben zajlott, és sok problé­mát érintett. „Nem kerültük el a nehézsé­geket sem. Elégedett vagyok a mostani találkozó eredményeivel“ - mondotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom