Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-19 / 247. szám, szerda

Az átalakítás alapvető feltétele az emberi tényező aktivizálása Vitafelszólalásának bevezető részé­ben Jan Fojtík elvtárs nagyra értékelte az SZLKP KB Elnökségének beszámolóját, amelyet a tanácskozás első napján Gejza Šlapka elvtárs terjesztett elő. Ez a beszá­moló a CSKP KB 10. ülésének határoza­taiból indul ki, és azon kötelességekre való tekintettel konkretizálja őket, ame­lyek az ideológiai frontra a társadalmi fejlődés megkezdett szakaszában, a tár­sadalom élete minden területe kezdődő átalakításának, gazdaságunk extenzív fejlődéséről az intenzívre való következe­tes áttérése kezdetének, társadalmunk to­vábbi demokratizálásának, a szocialista társadalmi rendszer előnyei és lehetősé­gei minél nagyobb mértékű kihasználásá­nak szakaszában hárulnak. A vita is arról tanúskodik, hogy az ideológiai munkának ez az alapvető irányvétele, amelyet a 10. ülésen elmon­dott vitazáró beszédében Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára is kidomborí­tott, ezen az ülésen teljes megértésre és támogatásra talál. A CSKP KB 10. ülése számos új és nem könnyű feladatot tűzött ki az egész ideológiai front elé. Az elnökségnek erre az ülésre készült beszámolója nem vélet­lenül kapta ezt a címet: Fejleszteni és a kor követelményeinek szintjére emelni az ideológiai munkát. Ha összegezni akarjuk a CSKP KB 10. ülésének határozatait, röviden azt mond­hatjuk, hogy megközelítőleg az alábbi követelményeket szabták meg: Először: el kell érni azt, hogy az embe­rek megértsék, mi az átalakítás célja, lássák szükséges és halaszthatatlan vol­tát, az azon történelmi feladat által adott jellegét, hogy a jelenlegi feltételek között folytatni kell a forradalmat, hogy olyan bonyolult és hosszútávú folyamatot lássa­nak benne, amelynek átfogónak kell len­nie, a társadalom életének minden szfé­ráját kell érintenie. És hogy megvalósítá­sa folyamán eljárásunknak összhangban kell állnia társadalmunk fejlesztésének szükségleteivel és az egész szocialista közösség érdekeivel, amelynek osztha­tatlan része vagyunk. Másodszor, meg kell találnunk a fejlő­dés új és minél jobb útjait, és valóban hatékonyan fel kell használnunk a társa­dalom szellemi potenciálját. Az ideológiai munkának feltétlenül elő kell segítenie a minden ember alkotó gondolkodását és alkotókészségét ösztönző demokratikus légkör megteremtését. Az emberi tényező aktivizálása az átalakítás alapvető feltéte­Jan Fojtík elvtárs beszéde az SZLKP KB ülésén le és célja. Ebből kell kiindulni az ideoló­giai munkában, ennek keli meghatároznia e munka tartalmi irányvételét és konstruk­tív jellegét. Harmadszor, el kell érni az ideológiai munka, valamint a politikai és az irányító párttevékenység oly szükséges szerves kapcsolatát minden területen. Reagálni kell a társadalom valós problémáira, ame­lyeket meg kell oldani a szocialista pers­pektíva érdekében, nem szabad megtűrni az élettől való elszakadást, segíteni kell az embereket - különös tekintettel a fiatal nemzedékre - abban, hogy eligazodjanak a jelenkor alapvető kérdéseiben, és he­lyes aktív álláspontot alakítsanak ki e kér­dések iránt. A CSKP KB 10. ülésén előterjesztett elnökségi beszámoló e tekintetben szá­mos ösztönzést tartalmaz, és konkrétan kijelöli azokat a feladatokat, amelyekkel most rendszeresen foglalkoznunk kell. Ezek a gazdasági reformmal, annak meg­értésével kapcsolatosak, hogy a gazda­sági növekedés új minőségét kell elér­nünk. összefüggésben állnak a szociál­politika serkentő jellegével, az embert arra kell ösztönözni, hogy szociális jogait egybekapcsolja a társadalom iránti köte­lességeivel. Vonatkoznak ezek az ember állampolgári helyzetére, helyére, a társa­dalomban, amelynek politikai rendszerét a valódi szocialista pluralizmus vonásai­nak kell jellemezniük. És vonatkoznak az egész szellemi szférára, az oktatásra, a tudományra, a kultúrára és a művészet­re, a tömegtájékoztató eszközök tevé­kenységére, amelyek társadalmi szerepe eddig nem látott mértékben nő. Nem utolsósorban kapcsolatban állnak egész külpolitikánkkal, az új politikai gondolko­dásnak a nemzetközi kapcsolatokban tör­ténő érvényesítésével. És végezetül, negyedszer az a célunk, hogy magát az ideológiai munkát is felül­vizsgáljuk és átalakítsuk az új szükségle­teknek és követelményeknek megfelelő­en. Az az alapelv, amelyből ennek során kiindulunk és amelyet következetesen ér­vényesítenünk kell, a glasznoszty, a nyílt politika és a széles körű nyilvános tájé­koztatás. Továbbá ez azt jelenti, hogy propagandánknak a társadalomtudomá­nyok szilárd hátterére, alkotó elméleti te­vékenységre, alapos elemzésekre, hite­les statisztikára kell támaszkodnia, s ki kell küszöbölni belőle a dogmatizmust, a doktrínák erőltetését és az utasítgatást. Ez azt jelenti, hogy a propagandát egybe kell kapcsolni a mindennapi tömegpoliti­kai és agitációs munkával, s hogy az emberekkel nyílt és őszinte beszélgetést kell folytatni minden olyan időszerű prob­lémáról, amely aggasztja őket, és amelyet meg kell oldani. Fejleszteni kell a meg­győzőmunkát, amfelynek nálunk régi ha­gyománya van, habár sajnos erről a ha­gyományról sok helyen teljesen megfe­ledkeztünk. Csak így lehet megszilárdíta­ni a széles néprétegek a pártpolitikába helyezett bizalmát, egyre nagyobb mér­tékben és hatékonyabban bevonni őket az átalakítással kapcsolatos társadalmi változások folyamatába és elérni azt, hogy az átalakítás a legsajátabb ügyükké váljon. A továbbiakban Fojtík elvtárs az átala­kítás értelmezésének problémáival foglal­kozott. Ebben nem kampányt vagy a kö­vetkező két-három évre szóló kampány­sorozatot kell látnunk. Az átalakítás sok­kal fontosabb, valóban történelmi feladat. Érinti a fejlődésnek egy egész szakaszát, amelyben lényeges társadalmi változá­soknak kell végbemenniük. Valóban a változások egész komplexumát jelenti: a radikális gazdasági reformot, a politikai rendszer demokratikus jellegének lénye­ges elmélyülését, az államhatalmi szer­vek és apparátusuk ésszerű működését és főleg - ami mindezen sikeres változta­tások kulcsa - a párttevékenység olyan formáinak és módszereinek alkalmazá­sát, amelyek szavatolják a párt társadalmi vezető szerepét. Minden azon fog múlni, képes lesz-e a párt a társadalom politikai vezetésére, nem pedig irányítására, ahogyan ez eddig többnyire jellemző volt. Ez nem jelenti azt, hogy a társadalmi élet peremére kell szo­rulnia, vagy a háttérben megbújva kell tevékenykednie éppen ellenkezőleg, a társadalom életének valódi fókuszává kell válnia. Éppen ezért azonban úgy kell tevékenykednie, hogy a népgazdaság­nak, az ország szociális és szellemi életé­nek fejlesztésére egyesítse a társadalom összes alkotó, konstruktív erőit. Meg kell akadályoznia, hogy különféle fékező me­chanizmusok maradjanak meg és működ­jenek, hogy a gazdaság deficites és vesz­teséges legyen, az aránytalanul nagy ter­melési szükséglet, a fogyasztó érdekei­nek semmibevétele, az állandó hazai pia­ci zavarok, a termelési ritmus, a szállítói- megrendelői kapcsolatok zavarai, a beru­Ignác Janák elvtárs zárszava ÚJ SZÚ (Folytatás az 1. oldalról) gyan fognak hozzájárulni azokhoz a fontos változásokhoz, amelyek al­kotó kezdeményezést és határozott fellépést követelnek meg mindazzal szemben, ami gátolja a dolgozók alkotókészségének érvényesülését. Ez a propagandától és az agitáci- ótól megköveteli, hogy minden egyénnél hatékonyan formáljuk a szocialista gazda tudatát, a bírála­tot mindazzal szemben, ami árt a szocializmusnak. Formálni kell a becsületes és a minőségi munka kultuszát, amelyet az érdemek alap­ján kell jutalmazni, nempedig más­ként. A fogyatékosságok felszámo­lása keretében harcolni kell „az át­alakítás kivárása" ellen, és létre kell hozni a kötelességérzet légkörét, haladéktalanul foglalkozni kell a fo­gyatékosságokkal és a problémák­kal, amihez nincs szükség beruhá­zásokra. sőt felülről adott belee­gyezésre sem. Ha azt akarjuk, hogy az ideológiai munka hatékony legyen, offenziven kell reagálni a mindennapi élet feladataira és reális problémáira. Ez persze azt követeli meg, hogy ne csak a központi szervek, hanem egyben a pártalapszervezetek is jól ismerjék környékük és környezetük politi­kai helyzetét. Az emberek életének és problémáinak pontos ismerete, elsősorban a visszáságok szubjektív okainak és hordozóiknak leleplezése, annak megis­merése, ami a kollektívákat foglalkoztatja, továbbá nézeteik, problémáik és a megol­dásukhoz való viszony megismerése te­szi lehetővé az eszmei nevelőmunkában követett eljárás helyes meghatározását és pártunk politikájának sikeres megvaló­sítását. Az ideológiai munka átalakításával összefüggő igényes feladatok megoldá­sára törekedve ismételten nagyra értékel­jük a szovjet népnek és kommunista párt­jának úttörő szerepét a szocialista közös­ség dinamikus fejlődésének helyreállítá­sáért és az emberiség békés jövőjéért folytatott küzdelemben. Munkánk gazdag forrása az átalakítás lenini lényege és ideológiai alapja, továbbá az SZKP 19. országos értekezletének eredményei, amelyeket mélyrehatóan el kell sajátíta­nunk, és főként fel kell használnunk mun­kánkban. örülünk annak, hogy a fiatalok nagy érdeklődést tanúsítanak az átalakítás iránt. Ebben a folyamatban önmegvalósí­tásuk lehetőségeit látják, vele kapcsolják össze jövőjüket és társadalmunk fejlődé­sét. A fiataloknak mindig jó érzékük volt az új és forradalmi iránt, s az átalakítás éppen ilyen tulajdonságokat követel meg. Ezt merészebben fel kell használnunk párt-, káder- és ideológiai munkánkban. Az ideológiai dolgozók fontos feladata, hogy megtanítsák a fiatalokat helyesen eligazodni az osztályszempontból meg­osztott, ellentmondásokkal teli és egy­mástól kölcsönösen függő világban, a marxizmus-leninizmusnak és az új gon­dolkodásnak megfelelően, továbbá öntu­datos odaadást alakítsanak ki bennük a szocializmus ügye iránt. Kötelesek va­gyunk keresni és megtalálni nemzeteink s nemzetiségeink internacionalista érzé­sei és együttélése alakításának még ha­tékonyabb formáit. A cseh nemzet iránti testvéri kapcsolat ápolását nem magától értetődőnek kell tekinteni, hanem ezt is tovább kell erősíteni, fejleszteni és mélyí­teni a felnövekvő nemzedékben! Erre al­kalmat ad a Csehszlovák Köztársaság létrejöttének 70. évfordulója, amelyről idén emlékezünk meg. Tények és példák segítségével kell bemutatni a nemzeteink által a nemzeti szabadságért és szociális felszabadulásért folytatott forradalmi küz­delmet, a közös antifasiszta harcot és a szocializmus építésének útját. Köteles­ségünk kiemelten védelmezni és minősé­gileg továbbfejleszteni a csehek, a szlo­vákok és a nemzetiségek testvéri együtt­élését és határozottan szembeszállni mindazzal, ami ezt az együttélést meg­csorbítaná, ami a csehszlovák államiság eszméjét gyengítené. A szerzett tapasztalatok mutatják az ifjúság világnézeti nevelésének problé­máit. Számos fiatal osztályöntudatának, szocialista értékorientációjának, hazafias és internacionalista érzésének elégtelen­sége nem kizárólag külpolitikai befolyá­sok következménye. A gyökerek elsősor­ban a család elégtelen hatásában, vala­mint az ifjúság körében végzett eszmei nevelő és másfajta munka formális voltá­ban keresendők. Mintha megfeledkezné­nek arról a régi igazságról, hogy minden új nemzedékért, gondolkodásáért és cse­lekvéséért mindig újonnan kell harcolni, meg kell nyerni ezt a nemzedéket és segíteni az élethez való aktív viszonyának formálódását. Az ideológiai munka módszereit a tu­dományosságnak és a tárgyszerűségnek, az emberek nézeteire való gyors reagá­lásnak kell jellemeznie. Meg kell szaba­dulnunk az adminisztratív módszerektől, s érzékenyen, szakavatottan és közérthe­tően kell megvilágítani azokat a legbo­nyolultabb kérdéseket is, amelyekkel az állampolgárok és a fiatalok találkoznak, s meg kell nyerni őket pártunk politiká­jának. Különösen fontos, hogy az ideológiai front tevékenysége konkrétan visszatük­röződjön a népgazdaság fejlesztését cél­zó állami végrehajtási terv feladatainak átfogó teljesítésében. Az év elmúlt kilenc hónapjában első­sorban a mennyiségi mutatókat sikerült teljesíteni. Habár bizonyos javulás a fej­lesztés minőségi mutatóinak valóra váltá­sában is bekövetkezett, e téren elmara­dunk a 8. ötéves terv céljai mötött. Ez negatívan hat a szükséges erőforrások képzésére. Az irányítás minden szintjén összpon­tosított erőfeszítéseket kell tenni az idei terv, a mennyiségi és a minőségi mutatók teljesítésére egyaránt, s ezzel kell megte­remteni a feltételeket a további szociális fejlődéshez. Nem teljesítik kielégítően a komplex lakásépítés feladatait, s ez a helyzet a dolgozók, főleg a fiatalok jogos bírálatá­nak tárgya. Ezt részben a beruházók, a kivitelezők, a tervezők, egyúttal azon­ban a nemzeti bizottságok is okozzák. Következetlenül oldják meg a beruházói előkészítés, az anyagi-műszaki ellátás és a szállítói-megrendelői kapcsolatok prob­házási politika ösztönössége, a munkaerő ésszerűtlen felhasználása stb. jellemez­ze. És semmi esetre sem szabad fogyaté­kosságokat propagandával elkendőznie, megkerülnie, lebecsülnie és még kevésbé igazolnia. Felelősség hárul rá a szocializ­mus további fejlődéséért és megszilárdu­lásáért, perspektívájáért. És ahhoz, hogy ezt a felelősséget érezze és aszerint járjon el, nincs szüksége informális ellen­zéki politikai erőkre, amelyek erre a pozí­cióra a legkülönfélébb tüntetések szerve­zésével kényszerítsék s amelyeket nyu­gatról irányítanának és fizetnének. Fojtík elvtárs a továbbiakban a CSKP KB 10. ülése elé terjesztett elnökségi beszámoló alapján a gazdasági mecha­nizmus komplex átalakításáról szólva hangsúlyozta, hogy az állami vállalatról és a szövetkezetekről szóló törvények jóváhagyásával és a teljes önelszámolás bevezetésével a központban is teljesen új munkastílust kell kialakítani. A központ tevékenységének javítására, nem pedig szerepének gyengítésére törekszünk. A demokratikus centralizmus elve szá­munkra kötelező. Ha komolyan foglalkozunk a minőségi­leg új gazdasági növekedés problémájá­val, amelynek forrásává a termelési té­nyezők intenzívebb hasznosítása útján (az ún. költséges mechanizmusról az ér­tékesítő mechanizmusra való áttérés kö­vetkeztében) létrehozott nemzeti jövede­lemnek kell válnia, s közben nem látjuk, hogy a teljes önelszámolás bevezetése a központ irányító munkájának javítását és szerepének növelését is megköveteli, akkor semmit sem értettünk meg a gaz­dasági mechanizmus átalakításából. Gazdaságunk stratégiai tervei egyre nagyobbak és nagy felelősségtudattal kell őket kezelnünk; ennek során nemcsak pusztán gazdasági, hanem elsősorban politikai és szociális szempontokat is kö­vetnünk kell. A politikának a gazdasággal szembeni elsőségéről (természetesen az olyan politikának, amely „a gazdaság koncentrált kifejezése“ ) szóló lenini gon­dolat állandóan időszerű, sőt még inkább érvényes, mint bármikor a múltban. Telje­sen elégtelen lenne ma, ha a gazdasági reformot leszűkítenénk a radikális decent­ralizálást és az értéktörvény hatásköré­nek szabaddá tételét célzó néhány intéz­kedésre. Amint a gyakorlat bizonyítja, ez veszélyes is lenne. Főleg akkor, ha a gaz­dasági reformot olyan „demokratizálás­sal“ kapcsolnák egybe, amely káoszt idézne elő a termelési folyamatokban, amely nem határozná meg világosan mi­lyen céllal és miért vezetjük be az önigaz­gatást a vállalati szférába. A kollektívák önigazgatási szerveire azért van elkerülhetetlenül szükség, hogy leküzdjük a dolgozók bizonyos elidegene­dését a termelőeszközöktől, a társadalmi tulajdon állami formájától. A dolgozóknak valódi gazdáknak kell érezniük magukat. Ezt akkor érjük el, ha valóban ilyen gaz­dák helyzetébe kerülnek. Most ez' az alapvető kérdés. Gyakorlati megoldásától függ majd a gazdasági reform és az egész átalakítás sorsa. Nem fogunk visszatérni a magántulaj­donon alapuló rendszerhez és politikai felépítményéhez, a polgári demokratikus pluralista társadalomhoz. Igen, ez a rend­szer vitathatatlanul képes rendkívüli telje­sítményekre késztetni a dolgozókat, de azt is tudjuk, milyen áron. Mély meggyő­ződésünk azonban, hogy a társadalmi tulajdon és az ennek megfelelő szocialis­ta pluralista felépítmény alapján új típusú munkahelyi és az állampolgári motiválást lehet kialakítani, amely nem lesz kevésbé hatékony, és valóban humánus lesz. Nem lesz szüksége az ember kizsákmányolá­sára és állandó létbizonytalanságára. Ezek új vagy olyan kérdések, amelyekhez kissé másként kell viszonyulnunk, mint eddig. A szocialista társadalmi tulajdon csak akkor válik be, ha olyan formák között realizálódik, amelyek minden dol­gozó számára lehetővé teszik, hogy érde­keit egybekapcsolja a társadalom, az ál­lam érdekeivel. Beszédének végén Fojtík elvtárs ki­emelte, hogy átfogóan kell tekinteni a tár­sadalmunk átalakításával kapcsolatos ideológiai munka minden kérdését. Nem szabad formalizmusba, technokratizmus- ba fulladnunk, a túlszervezettség és a lé- lektelenség áldozatává válnunk, megfe­ledkeznünk arról, hogy a legfontosabb az alkotókészség. Az alaptételt éppen az ideológiai munka adja meg. A mai ember nem túri meg a közhelyeket, realista, politikánkban is tárgyszerűséget követel meg, azt akarja, hogy minél jobban tájé­koztassák. Fontos számunkra az ember világnézete, azok az értékei, amelyeken életfelfogása alapul, amelyekben életé­nek és munkájának értelmét látja. Fontos számunkra a személyiség, az olyan har­monikusan fejlődő ember átfogó nevelé­se, aki boldogan tud élni, érvényesülni az életben, s fejleszteni tudja képességeit lémáit, és elégtelen, az építőipari munkák minősége és hatékonysága. Az SZSZK kormányában az érintett ágazatokban és a nemzeti bizottságoknál dolgozó kommunistáktól elvárjuk olyan megoldások elfogadását, hogy ebben az ötéves tervidőszakban átadják a tervezett számú lakást. Ugyancsak tőlük függ a komplex lakásépítés előkészítése a 9. ötéves tervidőszakra; ezt már most meg kell kezdeni Ugyancsak aggaszt bennünket a hazai piaci helyzet, mert megbomlott stabilitása, részben objektív, részben pedig szubjek­tív okoknál fogva. Erről tanúskodnak az embereknek az SZLKP Központi Bizott­ságához naponta beérkező levelei, ame­lyekben elégedetlenségüket fejezik ki egyes alapvető árucikkek és szolgáltatá­sok hiányával és minőségével kapcsolat­ban. Ezekről a fontos problémákról, ame­lyek megkeserítik az emberek életét, már többször az SZLKP KB Elnöksége és a szlovák kormány is tárgyalt, de minded­dig nem történt javulás. Az érintett ágaza­toknak nagyobb aktivitást kell tanúsítani­uk a fogyatékosságok és a problémák megszüntetése során, és szükséges, hogy következetesebben végrehajtsák a jóváhagyott intézkedéseket. Nagyra ér­tékeljük, hogy a szakszervezetek javasla­tot tettek a szükséges árucikkek terven felüli előállítására. Ezt a kezdeményezést támogatjuk: A lakosság ellátásának javí­tásához az eddiginél lényegesen na­gyobb mértékben kell hozzájárulniuk a nemzeti bizottságoknak és a kereske­delmi szervezeteknek. Ezzel kapcsolatban arra akarok rámu­tatni, hogy a komplex kísérletet végrehaj­tó egyes szervezetek és némely állami vállalatok termelésüket és gyártmányai­kat a társadalmi szükségletek figyelmen kívül hagyásával igyekeznek megtervez­ni, s egyúttal csökkenteni akarják a kultu­rális és a nevelőtevékenység fejlesztésé­re fordított erőforrásokat. Ez végső soron hatással lenne a belföldi piac stabilitására és a kulturális élet fejlődésére. Szöges ellentétben áll ez az állami vállalatról szóló törvénnyel. Szükséges, hogy ezek­kel az aránytalanságokkal az irányító szervek mielőbb foglalkozzanak, s össz­hangba hozzák a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekeket. Ezt keli aktívan elősegítenie a párt eszmei nevelő-, szer­vező- és ellenörzötevékenységének. Az év hátralevő hónapjait a jövő évi tervfeladatok megfelelő lebontására is fel kell használni. Ennek érdekében a pártszervezetek­nek mozgósítaniuk kell a kommunistákat, és meg kell teremteniük az igényesség légkörét, amelyben nem lesz hely a társa­dalmi érdekek figyelmen kívül hagyásá­nak, az alibizmusnak, a megoldatlan el­lentéteknek és az elkényelmesedésnek. Ezért a szakszervezeti és az ifjúsági szer­vezeteknek, valamint a tudományos-mű­szaki társaság szervezeteinek kezdemé­nyezését is szervezni kell. A jelenlegi időszakban a 9. ötéves terv kidolgozásával kapcsolatos munkák te­tőznek. Ez rendkívüli igényeket támaszt a tervezésben követett új eljárásokkal szemben, amelyeknek a társadalmi priori­tások és célok céltudatos érvényesítésén kell alapulniuk, figyelembe kell venniük a strukturális változtatásokat, tisztázniuk kell, mely gyártási programokat fejlessze­nek és melyeket építsenek le. Ez az eljárás nem lehet véletlenszerű, szubjek­tív, hanem kidolgozott prognózisokból kell kiindulnia, amelyekhez tudományos in­tézményeink hozzájárulnak. Ignác Janák elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy egész tevékenysé­günkben törődnünk kell a párt tekintélyé­nek és élcsapat szerepének növelésével, egységének megszilárdításával, a néppel való kapcsolatának elmélyítésével, a kol­lektívák politikai magvát képező pártalap­szervezetek tevékenységének fejleszté­sével. Rendkívül fontos, hogy a pártszer­vek és főleg az alapszervezetek élén járjanak az átalakítás folyamatában, kö­vetkezetesen ellenőrizzék a jóváhagyott határozatok végrehajtását. Ma is teljes mértékben érvényes a le­nini gondolat: nem elegendő, hogy élcsa­patnak nevezzük magunkat, így is kell eljárnunk, hogy más csapatok is lássák és elismerjék, hogy élen járunk. Mindez - szögezte le végezetül - min­den szerv és szervezet tevékenységében igényességet, bíráló nyíltságot követel meg. amelyben nincs helye az elkényel­mesedésnek. Saját példamutatásunkkal kell mozgósítanunk az átalakításért, a szocialista fejlődésünk meggyorsításá­ért küzdők sorait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom