Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-07 / 211. szám, szerda
Nyíltság, nyilvánosság A peresztrojka szótárában sajátos helyet foglal el a nyíltság. Az emberek a glasznosztyot gyakran úgy értelmezik, hogy ez nem más, mint kritika, a hibák feltárása, az élet árnyoldalainak bemutatása. Tágabb értelemben viszont azt jelenti, hogy a közvélemény elé tárják a különféle tényeket. De a nyilvánosságnak rendkívül fontos része az, hogy az emberek a legkülönbözőbb kérdésekben kifejthetik véleményüket. Tehát nemcsak a tömegek tájékoztatásáról van szó, hanem a különféle nézetek és érdekek visszacsatolásáról és számbavételéről. Az SZKP KB T ársadalomtudományi Akadémiájának szociológusai nemrég felmérést készítettek arról, milyen a dolgozók politikai tudata, véleménye a peresztrojkáról. A megkérdezett 11 ezer munkás és .másfél ezer vezető 85 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a nyíltság kézzelfoghatóvá vált, és segíti a szocializmus fejlesztését. A nyíltság a garancia, hogy nem ismétlődnek meg a múlt hibái. Enél- kül nem létezhet demokratizmus, nem vehetnek részt a dolgozók az irányításban, a politikai alkotásban. Lenin a nyíltságot olyan kardnak nevezte, amely meggyógyítja a maga ütötte sebeket. De mint minden fegyver, a kard is komoly felkészülést igényel forgatóitól. 1985 áprilisa óta a szovjet újságok és folyóiratok 14 millió új olvasót szereztek. Leginkább azokra a sajtószervekre érvényes ez, amelyek érzékenyen és következetesen reagálnak az emberek tájékozódási igényeire. Megnőtt az érdeklődés az irodalmi folyóiratok iránt: a Novij Mir példányszáma több mint kétszeresére, a Druzsba národov példányainak a száma ötszörösére, a Lityera- turnaja Gazeta előfizetőinek a tábora pedig 700 ezerrel nőtt. A szovjet sajtó igyekszik egészségesebbé tenni a társadalmat, következetesen előmozdítani a munka, a gondolat, a józan értelem és a felelősség becsületét, arra tanítja az olvasót, hallgatót, nézőt, hogy türelmes legyen a szokatlan gondolatok iránt. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök keresik saját arculatukat és hangjukat, helyüket és befolyási területüket. A régi gondolkodásmód csak a társadalom életének „kisebb hiányosságokkal pettye- zett“, derűs képét rajzolta meg. így alakult ki a konfliktusmentes szocializmus képe, amely sorsszerűn törekszik a kommunizmus felé. Ma az újságokban sokféle nézetet, véleményt, értékelést látunk. A sajtó megélénkülésének jele például, hogy mind erőteljesebbé válik a vita, megjelennek olyan fogalmak, mint a szocialista pluralizmus, hogy sok fájó pontra és a történelem fehér foltjaira is ráirányul a figyelem. Megnőtt az elemzéseket, elgondolásokat, vitára szánt kérdéseket tartalmazó levelek száma. A Szovjetunióban ma nincsenek olyan témák, amelyeket ne érhetne bírálat, amelyek kimaradnak a glasznoszty- ból. Érvényes ez a hosszú ideig tabunak minősült témákra is, mint például a kábítószer-fogyasztás, a bűnözés, a munkások és az igazgatóságok konfliktusa és így tovább. A moszkvai körzeti tévéműsor nézői például bármelyik napon felhívhatják a Halló, 181 -10-50 rovatot, jó példákat közölhetnek, amelyek támogatást érdemelnek, vagy hibákat tehetnek szóvá. Szükségessé vált, hogy kidolgozzák a nyilvánosságról és a sajtóról szóló törvénytervezetet, amely lefekteti az újságírók jogát a tájékozódásra és annak felhasználására, és jogi garanciákkal védelmezi az újságírót. A nyíltság első tapasztalatai azt mutatják, hogy fontosak a kulturált viszonyok, a vita és a bírálat kultúrája, amelynek sokszor híjával vagyunk. A glasznoszty közepette az irodalmi közegben megjelentek a csoportszenvedélyek, a türelmetlenség. A párt központi bizottsága kifejtette álláspontját arról, milyen veszélyeket hordoznak a leszámolások, a kritikáért való bosszú. A tömegtájékoztatás igyekszik lehetőséget adni a legkülönbözőbb nézeteknek. Ez azonban kevés. Arra van szükség, hogy megvitassanak minden véleményt, s az igazságkeresés ne korlátozódjon egyetlen állaspontra, hogy a már elfogadott vagy a kimondottól eltérő vélemény is teret kapjon, és ezt normálisan fogadják, hogy a vitákban az érvek és ne a hatalom döntsön. A történelmi tárgyú publikációkban felvetődő kérdések arra vallanak, hogy azokat egyformán ártalmas rózsaszín vagy fekete szemüvegen át vizsgálni. A történelem mélyre tudja rejteni forrásait. A nyíltság kézzelfoghatóan érinti eleven emberek valós érdekeit. Fél tőle a bürokrata, aki csak azért jár mások előtt, mert tájékozottabb náluk, így érthető, ha védelmezi ezt az előnyt. A nyíltság ellenzői között néha egész kollektívák vannak, amelyek nem mindig megérdemelten kapnak prémiumot, szociális juttatásokat. Hadilábon áll a glasznoszttyal némely hatalmi szerv, amely nem tud mivel kitűnni a társadalom előtt, és nem szokta megmagyarázni cselekedeteit a népnek. Erre volt példa tavaly tavasszal, amikor a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottsága nem tartotta szükségesnek, hogy kikérje a lakosság véleményét az Angleter Szálló lebontásáról. Ezért a lakosság, főként a fiatalok megpróbálták maguk leállítani az akciót. Jár-e negatívumokkal is a glasznoszty? Ma még nem ritka az olyan kísérlet, hogy a nyíltságot, a bírálatot személyi vagy csoportos, helyi vagy ágazati érdekek érvényesítésére, esetleg leszámolásra, vagy ami még rosszabb, bírálat megelőzésére próbálják felhasználni. Ismertek az olyan emberek, akik gyorsan magukra öltik az újért harcolók, a kollektíva védelmezőjének talárját, így hosszú időre megteremtik önmaguk bírálhatatlanságának nimbuszát. Olyanok is akadnak, akik szerint a nyíltság árt a szovjet társadalomnak, mert ország-világ előtt feltárja a hiányosságokat, és sokakat kiábrándít a szocializmusból. A nyíltság, az igazság, a nyilvánosság mindig is növelte a szocializmus tekintélyét, az elhallgatások, a féligazságok viszont a szocialista rendszer ellen hatnak. A rárakodástól megtisztított Szovjetunió-kép napjainkban új vonzerőt nyer, mert benne testesülnek meg a szocialista rendszerben rejlő előnyök. Jelentős vívmányaink és a múlt hibáinak becsületes, teljes és helyes politikai értékelése ad igazi iránymutatást a jövőre. A pártnak, az országnak, az embereknek egyaránt szükségük van az őszinteségre, a becsületességre, az elvhúségre és az igazságra. VLAGYIMIR MILJUTYENKO, az APN vezetőségének elnökhelyettese Családi üzlet Moszkvában Régi jelszó - új tartalom A dolog azzal kezdődött, hogy a 32 éves Pjotr Besszmertnij, aki egész a közelmúltig egy tröszt mérnökeként dolgozott, elhatározta, hogy családi vállalkozásban egy üzletet vesz bérbe. Egybeesett ez a moszkvai agráripari komplexum vezetőinek álláspontjával, akik azt szerették volna, hogy üzletüket ne olyan ember vegye át, aki tisztában van minden kibúvóval, hanem valaki, aki a szakmában teljesen új. Pjotr Besszmertnij ilyen volt. A volt mérnök, a Lenyivka utcai családi vállalkozás vezetője jogot kapott, hogy közvetlenül szerződjön különféle gazdaságokkal zöldsjg- és gyümölcsszállításra, beszerezze azt a lakosságtól, a nap folyamán változtathassa az árakat, ő maga határozza meg a dolgozók számát és fizetését. Pjotr Besszmertnij jól él e jogokkal. Emlékbizottság alakult A szovjet fővárosban megtartotta alakuló ülését a Memorial, a sztálini személyi kultusz áldozatainak emlékét ápoló társaság. Alapítói között vannak a szovjet alkotó értelmiség, a művészek szövetségeinek képviselői, az Ogonyok és a Lityeratúrnaja Gazeta című hetilapok. A társaság céljai egyebees- nek az SZKP Politikai Bizottságának törvénytelenségeket kivizsgáló különbizottsága tevékenységével A Memorial magánkézben levő korabeli dokumentumokat, leveleket, visszaemlékezéseket, fényképeket szándékozik összegyűjteni. Támogatják a sztálini terror áldozatainak az emlékére Moszkvában létesítendő emlékműkomplexum tervét. A komplexum, amelynek fölépítésére már megkezdték az önkéntes adományok gyűjtését, emlékműből, valamint archívumból és múzeumból állnak. Megtervezésére nyílt pályázatot hirdetnek, amelyen külföldi művészek is indulhatnak. A szovjet sajtóban nagy visszhangja van a kezdeményezésnek. A heti- és napilapok szinte minden számban közölnek részleteket, eddig tiltott vagy ismeretlen önéletrajztöredékeket, visszaemlékezéseket, szépirodalmi alkotásokat, amelyek a mindmáig kevéssé ismert harmincas-ötvenes éveket dolgozzák fel. Mind nagyobb teret kap a ,.lágerirodalom“, azaz az egykor ártatlanul és büntetőtáborokba zárt, koholt vádak alapján elítélt emberek visszaemlékezései. A napilapok levelezési rovatai tömegesen közölnek az emlékmű létesítésére vonatkozó javaslatokat, vagy ellenvetéseket. Egyesek a Vörös teret vagy az Ismeretlen katona emlékműve melletti Kreml-falrészt tartják méltónak. Mások ezt ellenzik, mondván, hogy az ártatlanul elítéltek hóhérai közül sokan (például Visinszkij volt államügyész) a Kreml falában vannak eltemetve, egyeseket pedig a Lenin Mauzóleum mögötti Sztálin-mellszobor rettent el a gondolattól. Hivatalos állásfoglalás, kezdeményezés a sztálini időszak áldozatainak szánt emlékmű elhelyezésére eddig még nem született. (N) „Csapatát“ például 70 százalékban családi kapcsolatai alapján válogatta össze. Együtt dolgozik vele felesége, édesanyja, az egyik nagymama, egy unokaöccs, egy unokahúg, a bácsikája és a nénikéje. A többiek olyan közeli barátok, akikben teljes mértékben megbízik. Pjotr már az üzlet nyitása előtt meghirdette alapelvét: A vásárló érdekei mindenekelőtt. A jelszó nem új. Nap mint nap halljuk, immáron 70 éve, ám foganatja eddig kevés volt. Könnyű meggyőződnünk erről, ha elmegyünk bármelyik moszkvai zöldségüzletbe, ahol mind az áruk külleme, mind frissesége sok kívánnivalót hagy maga után. Ezzel szemben bármikor menjen az ember a Besszmertnij család vezette üzletbe, tisztaság, friss levegő fogadja. Frissek az áruk is, szinte belekéredz- kednek a vevő kosarába. Olyan, mintha az ember a piacon lenne. Csak az árakból derül ki, hogy sajátos rendben működő, állami üzletben van. Milyen hatékonysággal működik az új üzlet? öt hónap alatt egy hasonló zöldségüzlet, ahol hattal többen dolgoznak, feleannyit forgalmazott, mint ez. Februárban például a családi vállalkozás 127 ezer rubelt, a szomszéd zöldségüzlet pedig csak 63 ezer rubelt forgalmazott. A különbség meggyőző. Hogyan keresnek a vállalkozásban részt vevők? Egyesek szerint majdnem 500 rubelt havonta. A valóságban azonban, mint az várható volt, a fizetések szerényebbek. Átlagban a havi 300 rubelt érik el. A haszon felét átutalják az agráripari szövetkezet számlájára, a többiből fedezik a termelési költségeket: a helyiség bérleti díját, a világítást, gázt, vizet, telefont, szállítási költségeket, göngyöleget. Egyszóval a vállalkozás még korántsem olyan jövedelmező, mint ahogy első pillantásra kinéz. A fizetésért bizony meg kell dolgozni, a lehető legtöbb árut kell eladni a lehető legkevesebb dolgozóval. BORISZ SZADEKOV (APN) Emberközelbe kerülni A nemzeti bizottságok munkája a figyelem homlokterében áll. Lakosságunk ennek alapján méri le az államigazgatás, az ügyintézés rugalmasságát, a mindennapi életben felmerülő nehézségek, gondok orvoslásának, egyéni és közösségi szükségletek kielégítésének módját, színvonalát. A nemzeti bizottságok tevékenységének fő irányait a CSKP KB 6. plenáris ülésének határozatai körvonalazták, s a közelmúltban a párt elnöksége is foglalkozott munkájukkal. Megállapította, hogy bár egyes területeken jó eredményeket értek el, a szocialista demokrácia fejlesztésében, a gazdasági mechanizmus komplex átalakítása folyamatában még nem felelnek meg a kívánalmaknak. A településfejlesztés mellett számos más területen is növekedett a nemzeti bizottságok jogköre. Ma már az alsófokú nemzeti bizottságok dönthetnek olyan kérdésekben is, amelyek korábban a felsőbb szervek hatáskörébe tartoztak. Tény azonban, hogy a korábbi beidegződésektől a legtöbb helyen csak nehezen tudnak szabadulni, s nemegyszer inkább kivárnak, minthogy gyorsan, rugalmasan döntenének. A városokban, de nem egy esetben a központi községekben sem fordítanak olyan figyelmet a lakossági szolgáltatások fejlesztésére, amilyet az ott élő emberek joggal elvárnak. Perbetén (Pribeta) építészeti hivatal létrehozását tartják szükségesnek, de mivel nehézségekbe ütköznek, várnak. Minden bizonnyal arra, hogy a jnb mit szól hozzá, ad-e munkaerőt, holott az ilyen hivatal létrehozására a központi községekről szóló rendelkezések lehetőséget adnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az alsófokú nemzeti bizottságok gyakran a helyi kérdések megoldásához is a felsőbb szervek áldását várják. A megnövekedett jogkört az illetékes szervek nem mindenütt és nem mindenkor veszik figyelembe. Márpedig mindaddig, amíg e téren jelentősebb előrelépés nem történik, ez a fejlődés, a demokrácia elmélyítése kerékkötőjévé válhat. Ez pedig ellentétben áll a párt irányvonalával, azzal a törekvéssel, hogy a köz- igazgatási munkába bevonják a lakosok széles rétegét. Szerencsére egyre több járásban ismerik fel, hogy a régi munkamódszerekkel ma már nem lehet dolgozni, hogy a döntés- hozatal előtt ki kell kérni a lakosok, a dolgozók véleményét is. A Martini járásban erre jó lehetőséget adnak az ún. Gottwald- napok, amelyeken részt vesz a járás összes tisztségviselője. A Töketerebesi (Trebišov) járásban annyifelé osztották a járást, ahány szakosztály van. Egy-egy körzetbe öt-hét falu tartozik. A jnb dolgozói minden hét keddjén a helyszínen vannak, hogy segítsék a nemzeti bizottságok munkáját. Az észrevételekről, a megoldásra váró dolgokról a jnb vezetőinek ülésén számolnak be. Aminek intézése azelőtt egy hónapot vett igénybe, azt az említett körülmények között egy hét alatt rendezik. A kézzelfogható eredmények egyike, hogy az év első felében egyharmadával kevesebb volt a panaszok száma, mint az előző év hasonló időszakában. Az alsófokú nemzeti bizottságokon is múlik, hogy tudnak-e élni a megnövekedett jogkörrel, a lehetőséggel hogy nyíltan megmondják-e a felsőbb szervek miben gátolják munkájukat, s miképp lehetne még jobban könnyíteni az ügy intézésén. Nádszegen (Trstice) például a nemzeti bizottság saját hatáskörében ügyfélfogadási irodát szándékszik létrehozni. így akarja elérni, hogy a lakosok helyett az ö emberük kilincseljen a járás hivatalaiban, intézze el az építkezési engedélyhez szükséges formalitásokat. A nemzeti bizottságok munkája kétségtelen sokrétű és összetett, főleg a mai gazdasági helyzetben, amikor állami vállalatok létesülnek, és folyik a gazdaság átalakítása. Nehéz a megszokott útról letérni, a beidegződött munkamódszerektől megválni, pedig ez szükséges és elengedhetetlen. Az új munkastílus kialakításánál a helyi viszonyokból kell kiindulni, de mindenképpen élni kell az adott jogkörrel. Természetesen - amint ezt hangsúlyozta a CSKP KB Elnöksége is - meg kell teremteni számukra a szükséges előfeltételeket is. Ám addig is, amíg ez megtörténik, a rugalmasabb ügyintézés érdekében többet lehet tenni. Egyebek között azért is, hogy a nemzeti bizottságok emberközelbe kerüljenek. NÉMETH JÁNOS Most folynak Prága-Lethanyban a legnagyobb hazai gyártmányú személyszállító repülőgép, az L-610-es prototípusának szilárdsági próbái. A felvételen Jaroslav Frühbauer, Marie Vidieóanová és Božena Kadlecová a tenzométereket szereli fel az új gép törzsében. (Stanislav Peáka felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1988. IX. 7.
