Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-17 / 220. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szeptember 10-töl 16-ig SZOMBAT: VASÁRNAP: HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: Gustáv Husák megkezdte hivatalos látogatását a KNDK ban. • Irak és Irán képviselői kéthetes szünet után folytatták tárgyalásaikat, az egyezkedések azonban holtpontra jutottak Záróokmány és politikai nyilatkozat elfogadásával Nicosiában befejeződött az el nem kötelezettek négynapos külügyminiszteri tanácskozása Mihail Gorbacsov Krasznojarszkba érkezett • Moszkvában tárgyalt a finn miniszterelnök Andrej Gromiko fogadta az osztrák alkancellárt • Első nyugati látogatására az NSZK-ba érkezett az albán külügyminiszter A szemipalatyinszki kísérleti lőtéren közös szovjet-amerikai robbantást hajtottak végre. • A rossz időjárási viszonyok miatt II. János Pál pápa kénytelen volt megszakítani útját Johannesburgban Sri Lankán érvénybe lépett az indiai rendfenntartó erők ötnapos tüzszünete • Jicchak Samir befejezte kétnapos nem hivatalos magyarországi látogatását Berlinben befejeződött a Varsói Szerződés tagországai parlamenti elnökeinek tanácskozása Útkeresés - párbeszéddel Mozgalmasak Lengyelország hétköznapjai. Korábban a sztrájkhullám tette őket azokká, a hét folyamán pedig a kerekasztal-tárgyalá- sok előkészítése. A munkabeszüntetések hatalmas károkat okoztak az amúgy is súlyos gondokkal küszködő országnak. Becslések szerint a politikai motívumoktól sem mentes sztrájk miatt 53,7 milliárd zloty, 20 millió dollár és 9 millió rubel kár érte a lengyel népgazdaságot. Az ország zilált gazdasági helyzetében ezek megrendítő adatok, hisz újabb súlyos csapást jelentenek a bukdácsolva haladó reformok megvalósításában. Nem is szólva arról, hogy külkereskedelmi szempontból a különböző nemzetközi piacokon megingathatja az ország tekintélyét. A belpolitikai válság az elmúlt napokban némileg csillapodni látszott, távolról sem lehet azonban azt mondani, hogy a felborzolt kedélyek végképp megnyugodtak. Erre utal a belügyminiszter e héten folytatott „két- menetes tárgyalása is Lech Walesával, a volt „Szolidaritás“ vezetőjével. Ma még eldöntetlen, mi lesz a tárgyalások vége, az azonban nyilvánvaló, hogy a volt ,.Szolidaritás“ vezetőinek kapóra jött az új társa- dalmi-politikai feszültség, s ezt akarják felhasználni arra, hogy politikai erővé váljanak. Ebben az egyház vezetői is támogatják őket. A püspöki karnak a sztrájkok idején nyilvánosságra hozott álláspontja, valamint a volt „Szolidaritás“ vezetőinek a gdanski Brigitta-templomban a múlt hét végén folytatott tárgyalásai egyaránt ezt bizonyították. Követeléseik során az első helyen szerepel a feloszlatott szervezet legalizálása. Pro és kontra vélemények e téren Lengyelország szerte elhangzottak. A kormányszóvivő azonban elsősorban azt hangsúlyozta, nem engedik, hogy az üzemek a politikai harcok színterévé váljanak, azaz nem járulnak hozzá, hogy egy üzemben több szakszervezet is működjön. A hivatalos szakszervezetek képviselői ellenzik a „Szolidaritás" legalizálását, a kialakult helyzetben viszont rendkívül élesen léptek fel a kormánnyal szemben. Lényegében arra szólították fel képviselőiket, hogy a szejm következő ülésén bizalmatlansági indítványt terjesszenek be a kormány ellen. A kormány viszont türelmet kért, s a reformok következetes végrehajtásában látja a továbblépés lehetőségét. A kialakult bonyolult helyzetben a nemzeti megegyezés érdekeit segítő kerekasztal-tárgyalások mutatnak pillanatnyilag némi reményt arra, hogy a különböző politikai és társadalmi csoportok, valamint az ellenzék képviselői között egyfajta történelmi kompromisszum körvonalai bontakozzanak ki. Az érdemi megbeszélések kezdetét e hét végére várták, ez azonban feltehetően attól függ, hogyan végződnek a volt '„Szolidaritás“ vezetőjével megkezdett tárgyalások, melyeket megelőztek a héten a koalíciós pártokkal, a tömegszervezetekkel, a szakszervezetek (OPZZ) képviselőivel, valamint a lengyel népfrontmozgalom (PRON) képviselőivel folytatott megbeszélések. Ezek alapján nincs kizárva, hogy „beindul“ a párbeszéd. A kerekasztal-tanácskozás gondolatát egyébként még a sztrájkok idején Czeslaw Kiszczak belügyminiszter vetette fel. Ha végül is zöld utat nyer a gondolat, a megbeszéléseken tabutémák nélkül ülnének a tárgyalóasztalhoz az érintettek - mindazok a társadalmi erők, melyek elfogadják az ország alkotmányát. Olyan vitatott problémák is napirendre kerülhetnek, mint a szakszervezeti pluralizmus kérdése, vagy a hatalomgyakorlás módjának korszerűsítése, a politikai struktúrák megreformálása, a parlament reformja, a választási rendszer megújítása stb. Ezek a kérdések feltehetően a szejm jövő héten kezdődő ülésén is felvetődnek, bár ezen a fórumon a reformprogram gyorsítása, a gazdasági gondok enyhítése és a kormány munkájának megítélése kverül elsősorban előtérbe. A nemzeti megegyezés gondolata egyébként nem új keletű. Wojciech Jaruzelski már 1981-ben javasolta, hogy a parlamentben hozzák létre a nemzeti megegyezés tanácsát. Akkor azonban az ellenzék a politikai konfrontáció útját választotta. A LEMP KB most augusztus végén foglalkozott a kialakult helyzettel. A tanácskozáson Jaruzelski kijelentette, a helyzet összetett, de a párt egy percre sem veszítette el ellenőrzését az események felett. A KB maga is úgy látta, hogy a februárban végrehajtott ár- és bérintézkedések nem hoztak eredményt, a hiba azonban - megítélésük szerint - nem a reformprogramban, hanem következetes megvalósításának hiányában keresendő. Wladi- slaw Baka, a KB titkára a „lenni vagy nem lenni“ kérdésében jelölte meg a lengyel gazdaság helyzetét. A párt első titkára viszont arról szólt, nőtt az aggodalom a reform és az ország jövője miatt, s ez sürgetővé teszi az előrelépést. Azt sem hallgatta el, hogy a párt „családon belül“ bírálta a kormány munkáját, hangsúlyozta azonbaŕi azt is, a kormány jövőjéről a szejmnek kell döntenie. A párt nem lehet árnyékkormány - jelentette ki Jaruzelski - s utalt arra is, a LEMP folytatja erőfeszítéseit a közmegegyezés érdekében, valamint azért, hogy létrehozzák a parlament második házát. Elvetette a szakszervezeti pluralizmus megteremtésére irányuló követeléseket, hangsúlyozta viszont az ellenzék differenciáltabb megítélését. Kiemelte annak szükségességét, hogy a LEMP a jelenlegi nehéz helyzetben offenzívába menjen át. A gondokkal küszködő, megoldásokat kereső lengyel politikai közélet mai hétköznapjait a közmegegyezésre törekvő szándék jellemzi. Ennek sikere elsősorban attól függ, hogy az érintettek realitásérzéke, helyzetfelismerése az ország érdekeit tekinti-e fontosnak, vagy - a korábbi gyakorlatot folytatva - az ellenzék újra szakítópróba elé igyekszik állítani az országot. Ez utóbbiban aligha számíthat sikerre. Ezzel szemben a megegyezés ügye, az okos kompromisszumok keresése a járható utat jelentené. A közös nevezőt, amely nélkül nincs továbblépés, nincs kibontakozás. Mi változik Burmában Az amúgy is mozgalmas ázsiai térség legújabb feszültséggócában, Burmában a múlt szombaton már úgy tűnt, megtörhet a jég: hiszen az éppen hatalmat élvező Maun Maun elnök előterjesztette javaslatát a több párt részvételével történő általános választások megtartására, amit a parlament vasárnapi ülésén jóvá is hagyott. Csakhogy a döntés már valójában az „eső után köpönyeg“ erejével hatott annak ellenére, hogy a kormányellenes erőknek kezdetben pont ez volt az egyik alapkövetelményük. Az országban kirobbant nagyszabású zavargásokat már nem sikerült lecsillapítania. Az események alakulása folytán ugyanis most már sokkal több kérdés vár tisztázásra - az ellenzék már nem elégszik meg a félmegoldásokkal, radikális változást követel. Nem is csoda, hiszen a tábornokok kormányzásának csaknem negyed évszázada alatt az egykori legnagyobb rizsexportőr „arany föld" a legszegényebb fejlődő államok sorába jutott. A mára már tarthatatlan helyzet miatt pedig az ellenzék az ország életében korántsem szokványos iramot kezdett diktálni. Burmában az elmúlt másfél hónap alatt több változott, mint az utóbbi két évtized során. A bársonyszékben egymást váltották az elnökök - négy héten belül Maun Maun volt a harmadik. S bár a nem sok jót ígérő jóslások ellenére egyelőre nem követte két közvetlen elődje példáját, a kormányellenes erők egyre határozottabban sürgetik lemondását. Az elnök nem élvezi a külvilágtól csaknem légmentesen elzárt ország lakosságának bizalmát: „előéletén" túlságosan sötét folt, hogy épp a közelmúlt törvénytelenségei idején volt az igazságügyi tárca birtokosa. S a legújabb fejlemények is bizonyítják, az ellenzéket nem lehet megvásárolni. Főleg azok után nem, hogy a kormány még alig két hete hallani sem akart a radikális változásokról, sőt, a választások gondolatát is elvetette, egyedül a többpártrendszerről tartandó népszavazásra lett volna hajlandó. Az elnök akkor szintén úgy nyilatkozott, az ország egyeduralkodó pártja, a Burmái Szocialista Program Párt előrehozott kongresz- szusáig nincs mód a lényegi változtatásokra. Az ellenzék viszont türelmetlen. Az ajánlatot puszta taktikai manővernek minősítette. A meghirdetett sztrájkokon túl ultimátumot nyújtott be a kormánynak, nem tágít eredeti .követelésétől, A demokrácia és a pluralizmus bevezetésén kívül egy ideiglenes kormány létrehozását sürgeti, s nem hajlandó elismerni a kormány által felállított, a választások ellenőrzésével megbízott öttagú bizottságot sem. A jelenlegi forró légkörben, amikor a kormányellenes erők egyik legradikálisabb csoportja, a diákság lett a fő hangadó, s a hadsereg és a rendőrség soraiból is állítólag egész alakulatok állnak át a felkelőkhöz, az erőviszonyok változásai nehezen követhetők. Tény, hogy a katonai hatalom napjai megszám- láltattak, a nagy kérdés most az, sikerül-e erőszak nélkül megvalósítani a fejlődés követelményeit, s képes lesz-e megújulni a „buddhista szocializmus“ talaján álló ország. FÓNOD MARIANNA Hogyan fordítsuk helyesen a zariadenie és odvod szavakat? Az anyanyelvűnkön kívül idegen nyelvet vagy nyelveket beszélők tapasztalatból tudják, hogy a különböző nyelvekben még az egymás megfelelőiként számon tartott szavak jelentésszerkezete sem azonos mindig; gyakori jelenség például az, hogy egy szó valamelyik jelentését egy másik nyelvben más szóval, szóalakkal fejezzük ki. Erről a tényről azonban a fordítás során nemegyszer elfeledkezünk, s az idegen - a mi esetünkben szlovák - szót csak egyféleképp fordítjuk. Nyelvművelőink ezzel a hibatípussal már többször is foglalkoztak, úgy tűnik azonban, hogy a téma továbbra is időszerű, hiszen újabb és újabb ilyen hibák bukkannak fel. Ebben a cikkben csak két esettel foglalkozunk részletesebben: a zariadenie és odvod szavakkal, illetve ezek megfelelőivel. Tapasztalatom szerint a hazai magyar sajtótermékekben meglehetősen gyakori, hogy a zariadenie szót csakis berendezés-nek fordítják, még azokban az esetekben is, amikor más kifejezést kellene alkalmazni. A szlovák zariadenie és a magyar berendezés jelentései valóban egybeesnek a következő esetekben: 1. helyiség használati tárgyainak összessége: 2. műszaki felszerelés, készülék, szerkezet; 3. szervezet, rendszer. A szlovák szónak azonban ezeken kívül van még egy további jelentése is: intézmény és annak épülete, illetve bizonyos célra használatos helyiség; ebben a jelentésben fordul elő pl. a következő szókapcsolatokban: predškolské zariadenia, kultúrne zariadenie. Itt a zariadenie szót nem lehet berendezés-nek fordítani, hiszen a magyarban ilyen jelentése e szónak nincs; helyette az intézmény, létesítmény szavakat kell használnunk. A predškolské zariadenia szókapcsolattal a bölcsődét és az óvodát nevezzük meg, magyar megfelelője: gyermekintézmények. A kultúrne zariadenie kifejezést kétféleképp is fordíthatjuk: kulturális (művelődési) intézmény vagy létesítmény. Sokszor csak a tágabb szövegkörnyezet alapján lehet eldönteni, hogyan fordítsuk a zariadenie szót. Egyik hetilapunkban fordult elő ez a mondat: „Természetesen a most uralkodó állapotokon is lehetne javítani, ha a testnevelési szövetség nagyobb megértést tanúsítana, és rugalmasabban rendelkezésünkre bocsátaná berendezéseit.“ A következőkben a tornatermek és sportpályák bérleti lehetőségeiről beszél a nyilatkozó, egyértelmű tehát, hogy az idézett mondatban is az említett létesítményekről volt szó. A következő példa egyik járási lapunkból származik. A cikk írója - az oktatásügyi szakosztály egyik munkatársa - az iskolákban folyó oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételeit elemzi. Majd így folytatja: „Kétségtelen, hogy az oktatási berendezésekben a munka hatékonysága főleg az iskola vezetésén múlik.“ Az elmondottakból következik, hogy ebben a mondatban az oktatási berendezés helyett oktatási intézményt - vagy egyszerűbben: iskolát - kellett volna írni. A zariadenie szót helyesen lefordítani azért sem ütközik nehézségbe, mert szótáraink a berendezés és felszerelés mellett feltüntetik az intézmény és létesítmény szavakat is mint a zariadenie magyar megfelelőit. Csak arra kell tehát ügyelnünk, hogy mindig a megfelelő szót használjuk. Nehezebb a dolgunk azonban, ha az odvod szót akarjuk lefordítani. A szlovák-magyar szótárakban ezeket az ekvivalenseket találjuk: 1. elvezetés, levezetés; 2. beszolgáltatás, beadás; 3. sorozás. Nem szerepel viszont az elvonás szó, s ez bizony elég sok gondot okoz, mert napjainkban az odvod éppen ebben a jelentésében fordul elő a leggyakrabban. A szakemberek - mikor az adóról és a vállalatoknak az állammal szembeni egyéb pénzügyi kötelezettségeiről magyarul beszélnek, nem tudják ezeket hogyan megnevezni. Az elvonás közgazdasági szakkifejezést nem ismerik, a beszolgáltatás-i, beadás-1 nem akarják használni, marad tehát a helytelen elvezetés. Ezért olvasunk, hallunk ilyen mondatokat: „Ha a kötelező elvezetések nem csökkennek, vállalatunk nehéz helyzetbe kerül“; „Nem tudom, hogy lesz ez például a mi esetünkben, mert mi az összes hasznot elvezetjük az államkasszába.“ Az első mondatot nem nehéz kijavítani, csak az elvezetési kell felcserélnünk az elvonás szóval. A másik esetben már nem ilyen egyszerű a dolgunk, mert a mondat megfogalmazója az odvádzať szót fordította elvezet-nek. Nyilvánvaló, hogy ez nem jó, hiszen a magyarban ennek a szónak nincs ilyen jelentése. Az elvonás főnévhez kapcsolódó elvon igét viszont csak akkor használhatjuk, ha átfogalmazzuk az érintett részt: az összes hasznot elvonja az állam. A legkevesebb változtatással az a megoldás jár, ha így javítjuk a mondatot: Nem tudom, hogy lesz ez a mi esetünkben, mert mi az összes hasznot befizetjük az államkasszába. Az elvezetés szót természetesen továbbra is használhatjuk, ha pl. gáz, víz stb. elvezetéséről beszélünk. Ha az odvod szó azonban mint közgazdasági szakkifejezés szerepel a szövegben, magyarul az elvonás szót alkalmazzuk! SZABOMIHÁLY GIZELLA Megfelelőbbet Sosem látott eredmények, sosem látott sikerek, sosem látott pompa stb. - ezek a jelzős kifejezések gyakran fordulnak elő a szlovákból magyarra fordított szövegekben. Jó volna leszokni róla, hogy a szlovák nevídané melléknevet minden esetben gépiesen sosem látottnak fordítsuk. Van arra más, magyarosabb, megfelelőbb kifejezés, nem is egy. Például: páratlan, rendkívüli, ritka. Mennyivel magyarosabban hangzik így: ritka jó eredmények, rendkívüli sikerek, páratlan pompa. MAYER JUDIT Janiga József: A Csallóközi motívumok című sorozatból 1988. IX.
