Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-04 / 182. szám, csütörtök

Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Alkotóan - céljaink eléréséért Vállalatunk a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás választási programja beruházási részének fő kivitelezője, de kiveszi részét Brati­slava építéséből is. Építünk óvodá­kat, iskolákat, iskolai étkezdéket, diákotthonokat, üzleteket, rendelőin­tézeteket, utakat, járdákat, közmű­veket, ipari épületeket stb. Ez utób­bira példa a bratislavai Tesla vállalat leendő dunaszerdahelyi üzemének gyártási csarnoka a hozzátartozó ki­egészítő, szociális és irodaépületek­kel, melyek értéke együttesen közel 70 millió korona. Ezenkívül végzünk épületjavító és -karbantartó munká­kat a Z akció keretében és az egysé­ges földműves-szövetkezetek, vala­mint az állami gazdaságok építkezé­sein szakipari szerelő munkát is vállalunk. A lakosságnak nyújtott szolgáltatásaink értéke 1987-ben elérte a 8,5 millió koronát. A helyi építőipari vállalatok általá­ban javító és karbantartó munkákat végeznek. Ezzel szemben a Duna­szerdahelyi Járási Építővállalat te­vékenységének 65 százaléka a be­ruházások megvalósítására irányul, és csupán 35 százalékát kötik le a javítómunkák. Ez a termelésszer­kezet lényegesen növeli az anyag- költségeket, és hatással van a saját termelési érték, illetve vállalatunk több mint ezer dolgozója bérének alakulására. Ez a sokrétű munka gondos szervezést, irányítómunkát, tervezést, jó anyagellátást és meg­felelő gépparkot igényel. Ennek ellenére az elmúlt időszak­ban, és még most is sok gondot okoz az akadozó anyagellátás: nincs elegendő cement, falazóa­nyag, vasbeton épületelem, betona­cél, faanyag, szerelvény stb. Ezen­kívül elöregedett a gépparkunk, amelyet nem áll módunkban megfe­lelően felújítani, hiszen évente 6,2 millió koronával csökken a vállalat állóeszközeinek értéke. Ezzel szem­ben új szállítóeszközök és mecha­nizmusok vásárlására az előírások szerint 1988-ban például mindössze 4 millió koronát költhetünk. Az irányítómunkát és a munka- szervezést ezidáig is igyekeztünk megfelelő, jó szinten végezni. Beru­házóinknak a múlt évben 34, össze­sen 132,8 millió korona értékű épít­kezést adtunk át, melyeknek 79,4 százalékát, tehát számszerint hu­szonhetet, az első minőségi osztály­ba soroltak, mégpedig úgy, hogy közülük 12 hibátlan volt. Az említett pozitívumok mellett munkánkat, per­sze, több hiányosság nehezíti, ame­lyeket igyekszünk mielőbb kiküszö­bölni. így például a termeléskiesé­sek, a munkaidő nem eléggé haté­kony kihasználása, a szervező és az irányító munkában okoz zavarokat. Mint az ország legtöbb építővállalata esetében, nálunk is túlságosan sok a megkezdett építkezések száma. Márpedig azért, hogy a jövőben va­lóban gazdaságosan működhessen vállalatunk, ezen a helyzeten sürgő­sen változtatnunk kell. A vállalat vezetőit, technikusait és fizikai dolgozóit szükség szerint kü­lönböző szakmai továbbképzésben részesítjük, hogy ezáltal is felkészül­jünk az új gazdasági feltételeket ígé­rő jövőre. A jelenlegi gazdasági szabályzók sajnos nem ösztönzik kellően a ha­zai vállalatokat munkájuk végzésé­ben a nagyobb hatékonyság elérésé­re. Vállalatunk 1988-ra tervezett jö­vedelmezősége 13 százalékos, ami 19,5 millió koronát tesz ki. A kötele­ző adóbefizetés mellett a vállalati alapok feltöltésének mértéke is megszabott, így a fennmaradó négymillió korona nyereségünket új­rafelosztás címéri a felsőbb szervek fejlesztési alapjába utaljuk át, amelyből a rászoruló vállalatok kap­nak állami támogatást. A jól műkö­dő, jól gazdálkodó vállalatoknak te­hát érdekükben áll csökkenteni a tervezett nyereséget, hogy ezáltal kevesebb pénzösszeget kelljen el­vezetniük. A halványabb eredmé­nyeket elérő vállalatoknak viszont ugyancsak érdekük fűződik a terve­zett nyereség csökkentéséhez, hi­szen szükség esetén nő a számukra nyújtott állami támogatás nagysága. A meglévő gazdasági szabályzók tehát nem tették érdekeltté a vállala­tokat a nyereségnövekedés elérésé­ben sem. A gazdasági mechaniz­mus átalakításával kialakuló feltéte­lek megszüntetik ezt a helyzetet. A mi vállalatunkban 48 önelszá­molású egység működik, amelyek mindegyikénél - egészen a nyere­ségig - le vannak bontva a gazdasá­gi eredmények. Ezektől függ a mes­ter, az építésvezető negyedéves prémiuma, és az egész dolgozókol­lektíva nyereségrészesedése. Jövő év júliusától a Dunaszerda­helyi Járási Építővállalat is állami vállalattá válik. A vállalat önállósága dolgozói számára is nagyobb fele­lősséget jelent. Ahhoz, hogy az új gazdasági feltételek (a szociális költségek 20 százalékról 50 száza­lékra emelkednek, s a mi ese­tünkben ez 12 millió korona többlet- költséget jelent) között is megtudjuk állni a helyünket, még sok belső problémát kell megoldanunk. Még­pedig úgy, hogy a dolgozókat anyagi érdekek serkentsék a munkavég­zésre, a jó minőségű munkára, a mesterek és az építésvezetők pe­dig nagyobb önállóságot kapjanak az általuk irányított önelszámolású egységekben. A megfelelő feltételek kialakítása után bevezetjük a részarányos bére­zési rendszert, amely lényegesen egyszerűbb is lesz, mint a jelenlegi. Mivel az anyag értékétől „megtisztí­tott“ teljesítmény - vagyis a hozzáa­dott érték - alapján számítjuk majd ki vállalatunk dolgozóinak a bérét, remélhetőleg sikerül feltárnunk az anyaggazdálkodás terén levő tarta­lékainkat is. Tudjuk, hogy a jövőben a meghatározott árakon kívül szer­ződéses árakat is alkalmazhatunk az építőiparban. Ahhoz azonban, hogy majd felelősségteljesen, reális árajánlatokat adhassunk üzletfele­inknek, még jobban ki kell építenünk a vállalat előkészítő osztályát, és segítségével minden építkezéshez megfelelő termelési költségvetést készítenünk. Ezáltal építkezéseink költségvetési árán kívül meg lesz­nek előre határozva a ráfordítási költségek is, tehát színvonalasabbá válhat a belüzemi tervezés. A gazdasági életben a jó dönté­sekhez kellő mennyiségű és minő­ségű információ is szükségeltetik. Mi a jövőben a bérelszámoláson kívül a termelési költségeket, az anyag- gazdálkodással kapcsolatos adatok feldolgozását, az önelszámolású gazdasági egységeink számvitelét és a megrendelések gazdasági ügy­vitelét is a számítástechnika segít­ségével szeretnénk végezni. Bízunk abban, hogy az említett terveink megvalósításával vállala­tunk életképes marad, hogy mun­kánkkal elégedett lesz a járás lakos­sága, s hogy egyszersmind ezáltal jó megélhetést biztosítunk munka­kollektívánk minden egyes becsüle­tesen dolgozó tagjának. ANTAL BARNABÁS és GYULAI LAJOS, a Dunaszerdahelyi Járási Építóvállalat termelési, illetve gazdasági igazgatója Új feltételek között Noha az Agrozet konszern min­den vállalata részt vesz 1987. július elsejétől a gazdasági kísérletben, a Komáromi (Komárno) járásban azonban az első termelési egység voltunk, amely a kísérletbe belefo­gott. Az új feltételek között nemcsak a gazdasági változásokról, hanem a gazdálkodás megváltozásáról, az emberek gondolkodásmódjában be­következő változásokról is szó van. Ha sikerül elérni azt, hogy a dolgozó csakugyan a magáénak is vallja a vállalatirányítás törekvéseit, saját jól felfogott érdekében jobb és haté­konyabb termelésre törekszik, akkor a kísérlet sikerének alapfeltételei kö­zül tulajdonképpen az első már telje­sült is. A népgazdaság és a társada­lom átalakításának folyamatában egyébként erre az átalakulásra is támaszkodni kell. Ez a folyamat azért nehéz, mert nem látványos eredmények, kiugró teljesítmények, vagy rekordok jellemzik, hanem megfontolt, mindenre ügyelő, az ed­digi munkavégzést kritikusan átérté­kelő folyamat kezdődik el, amely nagy ugrások nélkül folyamatosan vezet egy újfajta, eredményesebb munkastílushoz. Nálunk egy év után e folyamat eredményei már megmutatkoztak, s úgy érzem, mindenki számára kö­telezővé vált az új szemlélet kialakí­tása. Nemcsak azért, mert a veze­tés, vagy maga a kísérlet ezt követe­li, hanem mert a munkatársak, a kol­lektíva érdekei is ezt várják el az egyes dolgozóktól. A másik fontos tapasztalat a ter­vezésben jelentkezik, amelyet össze kell hangolni a keresettel, a piac igényeivel. Ezzel kapcsolatban az is megmutatkozott, hogy egyes gazda­sági szférák nem képesek lépést tartani azokkal az igényekkel, ame­lyeket éppen a kísérletben részt ve­vő vállalatok szükségletei támaszta­nak velük szemben. Ezek közül a legnagyobb akadályt az árképzés módja gördíti a vállalatok gyorsabb és szabadabb mozgása elé. Hogy mit hozott számunkra a kí­sérlet a konkrét eredmények tükré­ben? Az év első felében a tervmuta­tóinkat már túlteljesítettük, tehát ha minden jól megy, akkor ez év végén elmaradhat az idegölő hajrá. A termelés folyamatosságának biz­tosítása a hazai gazdasági környe­zetben jó eredménynek számít. Saj­nos, az ami az elért eredmények alapján természetes lenne, nem kö­vetkezett be. A kitermelt nyereséget ugyanis nem az elért eredményeink alapján kaptunk meg. Erről a vezér- igazgatóság szintjén döntenek. Te­hát az elvonások és befizetések után megmaradó nyereségünk nem is a miénk. így a műszaki fejlesztés, az ideálisabb munkafeltételek kiala­kítása már úgy látszik nem a mi hatáskörünkbe tartozik, noha ehhez az anyagi feltételeket megteremtet­tük. Ezt persze tudják a dolgozóink is, akiktől - ennek ellenére - a to­vábbiakban is lelkesedést és kezde­ményezést várunk - várnak el. Az egy év tapasztalatai azt is bizonyítani látszanak, hogy a bürok­rácia egy „csodálatos lény“, amely­nek ha egyik fejét levágják, kettő nő helyette. Megszűntek ugyanis az eddig fölöslegesnek tartott mutatók, elemzések, de más formában újab­bakat kell készíteni, iktatni és felkül- deni, amelyet mi az előbbieknél nem kevésbé vélünk feleslegesnek. A kí­sérlet arra is szolgál, hogy az új feltételek eredményei mellett a hibá­kat is megmutassa, de erre időben oda kell majd figyelni. SZABÓ LAJOS, a komáromi Agrozet üzem gazdasági és kereskedelmi igazgatóis A kaptafa-készítés a cipógyártási technológia alapvető eleme. A jó minőségű kaptafák nélkül nem készülhet jó cipó. A partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyárban egy olasz gépsor évente 150 ezer polietilén kaptafát gyárt - hulladékmentes technológiával - a barde- jovi JAS Cipőgyár részére is. Képünkön Róbert Lalúch a kész kaptafákat szedi le a gépről. (ČSTK-felvétel) Ha az érdek közös... Sok cikk olvasható manapság a közvetlen kapcsolatokról, gyakran beszédtéma ez a vállalatvezetők, gazdasági szakértők között. Mi is együttműködési és baráti kapcsolatokat létesítettünk évekkel ezelőtt a leningrádi Szputnyik kom­bináttal. A legfontosabb területen a gyártásban és a szakosodásban azonban nem sikerült jó eredménye­ket elérnünk, főleg a különböző gátló előírások miatt. A legnagyobb prob­lémát a termékek ára jelentette, mi­vel a szovjet külkereskedelmi válla­lat, amelyik az árucserét lebonyolí­totta volna, az általunk még elfogad­ható árszint alá akart menni. De legalább megismertük egymást, s ez is valami. A csehszlovák és szovjet kor­mányközi szerződés alapján most mindkét vállalat bekerült azok közé, amelyek számításba jöhetnek a köz­vetlen termelési kapcsolatok kialakí­tásán.. I. így a múlt óv januárjában aláírásra került a gazdasági és tudo­mányos-műszaki kapcsolatokról szóló szerződés, amely megalapoz­za a villamos háztartási fogyasztók hosszú távú kooperatív gyártását. A továbbiakban csatlakozott még ehhez a szerződéshez egy újabb szovjet partner is, a kijevi Elektro- bitpribor tudományos-termelési egyesülés. Az egyes vállalatok adottságai­nak felsorolása már eleve választ adhat arra, mit hozhat számukra a közvetlen kapcsolat. A leningrádi gépipari egyesülés, a Szputnyik ki­építése még folyamatban van, nagy termelési területtel rendelkezik, ahol a jövőben a jó minőségű hazai villa­mos fogyasztók gyártását kell meg­alapoznia. Eddig csak 600 wattos állóházas porszívókat és kávédará­lókat gyártottak. Fejlesztőrészlegük nincs. Az Elektro-Praga számára az a fontos, hogy építenek egy mű­anyag sajtoló részleget, amely nálunk nincs, de a további fejlődésünk szempontjából meghatározóan fon­tos lenne. A Szputnyikban 1990-ig meg kell kezdeni a modernebb por­szívók gyártását, évente mintegy félmilliót, vagy még többet is, ezért tapasztalt szakembereket keresnek a termelés megindításához. Az ilyen porszívó alapja a jó teljesítményű motor, amelyet a Szputnyik a ta­pasztalat és a felszerelés hiánya miatt nem akar gyártani. Nálunk vi­szont megvan a kellő szakértelem, a sokéves tapasztalat, és a - bátran - mondhatom - európai színvonalú motor is. Az Elektrobitpribor alkalmazott kutatással foglalkozik, amelynek eredményeit a Szovjetunió egy sor elektromos háztartási fogyasztókat gyártó vállalata hasznosítja. Terme­léselőkészítéssel, a szerszám, illet­ve préselóformák készítésével és célgépek gyártásával foglalkoznak. A zajcsökkentés, a fűtólapok fejlesz­tése és az elektronika terén egyes eredményeik a mai vállalatunk szá­mára is érdekesek. A legfontosabb azonban az, hogy szabad kapaci­tással rendelkeznek a műanyagpré­sek formáinak gyártására, ami Csehszlovákiában a legnehezebben beszerezhető gyártási eszközök kö­zé tartozik. A következő lényeges momentu­ma a kapcsolatnak az, hogy szá­munkra a hazai piac nagyon kicsi. Vannak újonnan kifejlesztett termé­keink, amelyeket azonban a gyártási és eladási lehetőségek korlátozott­sága és a felszerelés hiánya miatt nem kezdhetünk gyártani. Legfonto­sabb termékeink mint már említet­tem a porszívók és ezek motorjai. A gyártás automatizálására is meg­vannak már a terveink, csak a jelen­tős beruházást igénylő megvalósítás után a kétszeres-háromszoros ter­melésnövekedésnek már új piac is kellene. Ezért is előnyös ez az együttműködés. Abban is megegyeztünk, hogy az Elektro-Praga az új műszaki és tu­dományos ismeretek alapján mind­egyik fél számára elvégzi az új ter­mékek tervezési és konstrukciós munkáit. A termeléselőkészítés a ki­jevi Elektrobitpribor feladata lesz. Ebben az évben szeretnénk eljuttat­ni Leningrádba kisebb mennyiségű porszívót - vagyis ezeknek alkatré­szeit, amely majd képet ad azután arról, milyen az ottani szerelési tech­nológia és felmérhetjük a szovjet piacon az eladási lehetőségeket is. Jövőben célunk egy új, elektronizált, komfortos porszívó gyártásának megkezdése. Ehhez közös beruhá­zásokkal is számolunk, és nem ki­zárt a közös külkereskedelmi tevé­kenység sem. Nehézségek természetesen akadnak mindkét oldalon. Nálunk a jelenlegi megrendelésekkel telje­sen leterhelt a gyártási kapacitás, a szovjet félnél a külkereskedelmi tevékenységre jogosító engedély hiányzik. Részeredményként köny­velhetjük el azt, hogy megtaláltuk azokat a komponenseket és anya­gokat, amelyek a szovjet fél viszont- szállításait képezhetik. Ezekkel ná­lunk csökkenthetjük a nem szocialis­ta országokból származó behoza­talt. További nehézségeket jelente­nek az eltérő szabványok és normák - amely sajnos nemcsak a mi terüle­tünket érinti - ezért néhány kivételre is szükségünk lesz. Ez az akadály az egységesített KGST normák ki­dolgozása után szűnhet meg. Nem utolsósorban probléma az árak kér­dése, amit egyelőre kénytelenek voltunk megkerülni - közvetlen kész- és félkésztermék-cserében egyeztünk meg -, de remélhetőleg a nálunk és a Szovjetunióban is folyó nagykereskedelmi árrendezés ezt a problémát is megoldja majd. JIRÍ CHMELÁŔ, az Elektro-Praga Hlinsko igazgató|a i

Next

/
Oldalképek
Tartalom