Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-18 / 194. szám, csütörtök

érföldkő a nemzetközi munkásmozgalomban (85 évvel ezelőtt tartotta II. kongresszusát Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártja) A szovjet kommunisták s velük együtt a nemzetközi kommunista mozgalom ezekben a napokban je­lentős évfordulóra emlékezik - 85 év telt el Oroszország Szociáldemokra­ta Munkáspártja II. kongresszusá­nak tanácskozása óta, amely 1903. július 30. és augusztus 23. között folyt le. Fő feladata egy olyan új típusú párt megteremtése, amely szilárd eszmei, politikai és szervezé­si alapelvek szerint épül föl. ,,A bol- sevizmus mint politikai gondolko­dásmód és mint politikai párt az 1903-as évtől létezik“ - írja V. I. Lenin. Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártja II. kongresszusának világraszóló jelentősége van. A bol­sevik párt létrehozása mérföldkövet jelentett az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom történelmében. A társadalmi fejlődés és a proletariá­tus harcának objektív szüksége és Lenin körültekintő politikai szervező tevékenysége hozta létre. Lenin gyújtó fölhívása: „adjatok nekünk forradalmárokból álló szervezetet, és alapjaiban változtatjuk meg Oroszországot!“ - visszhangra talált a dolgozók tudatában és szívében. Az új típusú párt létrehozásával a proletariátus olyan pártot kapott, amely az új történelmi föltételek kö­zött képes volt sikeresen vezetni a társadalmi felszabadításáért foly­tatott harcát. A XIX. és a XX. század fordulóján a kapitalizmus világviszonylatban fejlődésének monopolista szakaszá­ba lépett, melyben a végletekig ki­éleződtek ellentmondásai. Oroszor­A bosszú Futótűzként terjedt a hír - végre megérkezett! Itt is látták, ott is kaptak belőle, a sarki bolt­ban még volt, az áruházban még lesz.- Milyen?- Finom, kínai, csak kicsit drága.- Mennyit adnak belőle?- Sajnos, csak két cso­maggal.- Nem baj, az is valami. Amíg újabb szállítmány érkezik, talán kitart. Bizonyára mindenki kitalálta, hogy a toalettpapírról van szó, amelyet választékosán egész­ségügyinek szoktak becézni, kü­lönösen amíg hiánycikk volt. Nos, boldogan tódultak a szép­reményű vásárlók, hogy végre vehessenek belőle. Közkedvelt áruházunkba is megérkezett egy szállítmány. Vagy harmincan állták körül a pultot.- Csak kétszáz csomagot kaptam - tájékoztatta a várako­zókat az elárusítónó.- Kérek százat! - jelentette be igényét elszántan az első vevő. Az elárusítónó rakta óriási szaty­rába a csomagokat, közben a másodikként álló férii méltat­lankodni kezdett:-Miért nem adott neki csak kettótt? így hiába várnak az em­berek, nem jut mindenkinek.- Nem kaptam olyan utasí­tást, hogy csak kettőt adhatok. Akinek kell, hát hadd vigye! - vé­dekezett erőtlenül a nő a pult mögött.- Mit szól bele? Jut magának is, ne féljen! Még ezt is sajnáljuk egymástól? - torkolta az akadé­koskodó fértit a hátrább várako­zók közül. A férfi elhallgatott. Csak az arca lett lila, mint a cékla. Meg­várta, amíg a telhetetlen nő el­vonszolta a hatalmas csomagot. Ekkor az elárusítónó kimért pa­rancsol kéremjére kedvesen, de jól hallhatóan ezt modta:- Én is százat kérek... H. MÉSZÁROS ERZSÉBET szág minden ellentmondás - gazda­sági, társadalmi és politikai - cso­mópontja lett. Objektív és szubjektív okokból az imperialista országok so­rának leggyengébb láncszeme lett. Az orosz munkásosztály forradal­mi pártjának létrehozását Lenin nagy eszmei, elméleti tevékenysége előzte meg. Kidolgozta az új típusú párt ideológiai, politikai és szervezé­si alapelveit és tevékenységének módszerét. A párt a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, a dog­matizmus és a balos avanturizmus ellen vívott kérlelhetetlen harcban foimálódott és erősödött meg. A forradalmi pártért vívott harc­ban nagy szerepet játszott Lenin könyve a „Mi a teendő“. Az alapve­tő gondolat, amelyből Lenin kiindul és amely átszövi az egész művet, a pártnak mint forradalmasítónak, a munkásosztály vezető és szerve­ző erejének eszméje. Kiemeli benne a haladó elmélet jelentőségét a for­radalmi mozgalom számára, és hangsúlyozza, hogy ,, az élharcos szerepét csak az a párt töltheti be, amely haladó elmélethez igazodik“. Ez a megbízható forradalmi elmélet a marxizmus. Csak a marxista pár­tok képesek a szocialista ideológiát bevinni a munkásmozgalomba, a szocialista ideológiára támaszkod­va harcot folytatni a burzsoá ideoló­gia ellen. V. I. Lenin abból a tételből kiindul­va, hogy a marxista párt a proletariá­tus politikai vezetője, kidolgozta és tudományosan indokolta a párt szer­vezeti alapelveit: a kommunista párt a proletariátus osztályszervezete, szilárd, öntudatos élcsapat, a mun­kásosztály szilárdan szervezett él­gárdája; a társadalmi, politikai szer­vezet legmagasabb formája; szoros kapcsolatban van a tömegekkel; az internacionalizmus álláspontján áll. Ezek az alapvető és tudományosan indokolt alapelvei a párt felépítésé­nek és tevékenységének teljes mér­tékben beváltak, igazolták létjogo­sultságukat, objektív szükségszerü- ségüket. Az út, melyet az SZKP 85 év alatt megtett, teljes mértékben bizonyítot­ta Lenin pártról szóló tanításának nagy életerejét. A párt vezetésével győzött a nagy októberi szocialista forradalom, amely megmutatta az egész világnak a szocializmus és a kommunizmus építésének útját. Vezetésével győzött a szovjet nép az emberiség legnagyobb ellensége - a fasizmus felett. A bonyolult törté­nelmi útkereszteződéseknél a lenini párt mindig képes volt megtalálni az előrevivő helyes utat, egyesítve és föllelkesítve a dolgozó emberek mil­lióit. A marxista-leninista pártok és a CSKP tapasztalata is megerősíti, hogy ha akármilyen okokból meg­sértik a szocializmus építésének alapvető általános törvényszerűsé­geit, a pártépítés és a pártélet le­nini eszmei és szervezeti alapel­veit, az mindjárt negatívan hat visz- sza a párt forradalmi tevékenységé­re, egységére, akcióképességére. 1968-1969-ben nálunk is meggyen­gítette a szocializmus pozícióit. Épp az ismertetett alapelvek ellen intéztek támadást 1968-ban a jobb­oldali opportunisták és revizionisták. ,, Nem kételkedünk abban - hangoz­tatta Miloš Jakeš a CSKP KB 7. ülésén - hogy ellenségeink ma is azt kívánnák, hogy a gazdasági mecha­nizmus átalakítása és az egész tár­sadalmi élet mélyreható átformálása a szocializmus alap vető elveitől való eltávolodással járna. Frre azonban várhatnak. Arról, hogy hova vezet a marxizmus-leninizmus osztályál­láspontjától való eltávolodás, az 1968-1969-es válság éveiben meg­győződtünk, és levontuk belőle a ta­nulságokat. “ Pártunk - mint azt a CSKP KB 7. és 9. ülése hangsúlyozta - nagyra értékeli az SZKP úttörő szerepét és tevékenységének nagy nemzetközi jelentőségét a szocializmus elméle­tének és gyakorlatának továbbfej­lesztésében. A szocialista társada­lom átalakításának forradalmi prog­ramja, amelyet a szovjet kommunis­ták olyan nagy energiával és határo­zottsággal valósítanak meg minden területen, új távlatot nyit a szocializ­mus fejlődésének, fokozza tekinté­lyét és vonzerejét az egész világon. Amikor most megemlékezünk Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártja 85 évvel ezelőtt tartott II. kongresszusáról, mint a nemzet­közi munkásmozgalom mérföldkö­véről, számunkra azt is jelenti ez, hogy folytonosan merítünk az SZKP tapasztalatainak kiapadhatatlan for­rásából, és e tapasztalatokat megta­nuljuk helyesen és alkotó módon hasznosítani pártunk munkájában és a fejlett szocializmus építésének konkrét feltételeire alkalmazni. Dr. JÁN MACHYNIAK docens { KOMMENTÁLJUK J Egyenlő esélyek Idestova ötven nappal ezelőtt, konkrétan a második félév első napján új fejezet kezdődött a gazdasági mechanizmus átalakítá­sában. Az állami vállalatokról szóló törvény értelmében a szövet­ségi és nemzeti szerveknek és szervezeteknek hozzávetőlege­sen az egyharmada állami vállalattá alakult. Szlovákiában július 1-jén 149 állami vállalat jött létre. Közülük a legtöbb - összesen 87 - a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban. Azóta egyebek között 60 állami gazdaság szin­tén állami vállalatként kutatja a boldogulás útjait, a gazdasági és szociális felemelkedés lehetőségeit. Igen, az élenjárók mellett akadnak kevésbé jó, sőt olyan gazdaságok is, amelyek a már kitaposott ösvényen is évek óta botladozva jártak. Némelyikük annak ellenére sem tudta-tudja teljesíteni termelési és értékesítési feladatait, hogy több oldalról „megtámogatták“. Ez a tény sokaknak szemet szúrt, s bizony gyakran felvetődik a kérdés: ha lépten-nyomon az igényesség fontosságát hangsúlyozzuk, akkor ebben a kérdésben miért nem jártak el a központi szervek következetesebben? Miért adatott meg a lehetőség az átállásra már az első szakaszban több olyan gazdaságnak, amelyről köztudott, hogy nem a saját, de a mások lábán sem képes megállni? A vitatott kérdés több oldalról is megközelíthető, de ez a lényegen mit sem változtat. A helyzet megítélésekor abból a gyarkan szem elől tévesztett alapelvből kell kiindulni, hogy maga az átalakítás taem cél, hanem eszköz a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításához. A gazdasági mechanizmus átalakításával nem azt akarjuk elérni, hogy az alapelv helyessé­gének gyors és látványos igazolására képes, tehát a legjobb vállalatok állami vállalattá lépjenek elő, a többi pedig zötykölődjön a régi kerékvágásban. Éppen ellenkezőleg. A feladat úgy szól, hogy valamennyi vállalatnak fel kell nőnie az egyre igényesebb feladatokhoz. Ebben az átállás, az új mechanizmus aiapelveinek érvényesítése nem fékezni, inkább segíteni fogja a vállalatokat. Ebben már csak azért is reménykedtünk, mert az új alapelvek egyszer s mindenkorra véget vetnek a régi, a vállalati-vezetői kényelmességet és nemtörődömséget tápláló gyakorlatnak. Ezentúl a vállalatok vezetői nem tarthatják a végtelenségig a markukat, s nem reménykedhetnek abban, hogy vészhelyzet­ben majd csak a hónuk alá'nyúl valaki. Ahol kérték az állami vállalattá nyilvánítást, ott azt is tudatosítaniuk kellett a vezetők­nek és a dolgozókollektíváknak, hogy az új cégér nem csupán nagyobb önállóságot, több lehetőséget és jogot, de ezzel párhu­zamosan növekvő kötelezettségeket és maximális felelősséget is jelent. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a vállalatnak az önfinanszírozás alapelvei szerint kell gazdálkodnia. Továbbá a vállalati és a társadalmi érdekek összehangolásával meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy minden tekintetben mara­déktalanul eleget tudjon tenni a társadalmi megrendeléseknek. Legalább ilyen fontos követelmény, hogy az állami vállalat folyamtosan gyarapítsa a gondjaira bízott társadalmi tulajdont és egyre magasabb színvonalon elégítse ki a dolgozók szociális igényeit. Ha minderre képtelennek bizonyul, akár fel is számol­ható. Egyelőre mondhat, ki mit akar, majd a gyakorlat mutatja meg, hol mire képesek a vezetők és a dolgozókollektívák. Az állami vállalatoknál javában készülődnek a választásokra. A párt- és szakszervezeti gyűléseken, a munkahelyi kollektívák­ban sok szó esik mostanában a jövőről. így van ez rendjén, hisz részletesen meg kell vitatni az igazgatói tisztre pályázók ígéretes - a tegnapi szemüvegen át nézve gyakran túlságosan is merész­nek tűnő - fejlesztési elképzeléseit. Alaposan meg kell fontolni a döntést, hogy a jók közül a legjobbak kerüljenek a vállalatok élére. Olyan szakemberek, akik a társadalom és a vállalat dolgozókollektívájának javára képesek lesznek tökéletesen kihasználni a mindenki számára azonos esélyt kínáló feltétele­ket. KÁDEK GÁBOR VILÁGBANKI TÁMOGATÁSSAL Szerszámgépek a világ ötven országába A Töketerebesi (Trebišov) járásban a környezetvédelmi kérdések egyre inkább előtérbe kerülnek a választási program teljesítése során. 1990-ig a nyilvános csatornahálózatra kapcsolt háztartások számarányát a je­lenleg 23,7 százalékról 32,3 százalékra, a közüzemi ivóvízzel ellátott háztartásokét pedig 38,5-ről 50 százalékra akarják növelni. Kis szenny­víztisztítók építésére a jelenlegi ötéves tervidőszakban 40 millió koronát fordítanak. A képen: Milan Ondó (baloldalt) és Juraj Čuško a michaľanyi szennyvíztisztító építésén dolgozik. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) A katowicei füstös-kormos várostömö­rüléstől nyugatra, a „fekete Szilézia“ tő­szomszédságában, az Odera felső folyá­sa mentén terül el az erdőkben és rétek­ben bővelkedő „zöld Szilézia“, amelynek azonban szintén számottevő ipara van. A korszerű és nagy feldolgozóipari üze­mek közé tartozik a Rafamet szerszám- gépgyár Kužnia Raciborskában. Újabban sok szó esik erről az üzemről az ország határain túl is, az üzem ugyanis nagysza­bású korszerűsítésbe kezdett. A moderni­zálást és üzembóvítést a Világbank is támogatja. A Kužnia Raciborska-i gyár nehéz- húsz, háromszáz, sőt négyszáz tonnás- gépeket állít elő, amelyek azonban rendkívül precízek: fémmegmunkálási pontosságuk 1 mikron. Hasonló gépeket világviszonylatban csak néhány ország gyárt. Itt elsősorban vasútipari gépekről van szó, amelyek a mozdonyok és vasúti kocsik kerékpárjainak megmunkálását végzik, valamint nehéz univerzális ka­russzelesztergákról, amelyek henger ala­kú fémelemeket fórmáznak 1 -10 méteres átmérővel. Ami a vasúti kerék- és kerék- pár-megmunkáló gépeket illeti, a Rafamet világviszonylatban a legnagyobb gyártó és exportőrök élvonalába tartozik. Mindkét gépfajta számos érmet és ki­tüntetést kapott az Európában és más föld­részen rendezett nemzetközi vásárokon és kiállításokon. Ez a tény különösen hízelgő a Rafamet kollektívája számára, minthogy a gépek zöme saját konstrukció, amelynek csupán egyes részleteit dol­gozták ki közösen a lengyelországi mű­szaki egyetemekkel, valamint a Varsó környéki Pruszkówban működő Szer­számgépipari Központi Tervezőirodával. A Rafamet márkajelzését viselő gépek - ma már több mint 3000 darab - a világ­nak mintegy 50 országában termelnek, köztük a szocialista országokban is. De a szóban forgó gépeket megtaláljuk a francia Alsthom konszern és a japán Mitsubishi, a brazíliai Bernardini és az argentin Cartelone cégek üzemeiben is: üzemelnek észak-amerikai, indiai, pa­kisztáni, valamint nyugat-európai: angol, NSZK-beli, spanyol és dán gyárakban. Az idén együttműködési megállapodást írnak alá egyesült államokbeli cégekkel is. Mintegy negyven éve ismerik a Rafa- metet a Kínai Népköztársaságban. Kuz- nia Raciborskából a kínai üzemekbe 327 vasúti szerszámgépet és nehéz karusz- szelesztergát küldtek eddig. Kína a len­gyel szerszámgépipar egyik legjelentő­sebb partnerének és kooperációs társá­nak ígérkezik. A Rafamet megbecsült, jól csengő márkanév a világpiacon, egymást érik a külföldi megrendelések. Éppen ezért a gyár különösen nagy figyelmet fordít az üzem további bővítésére és műszaki re­konstrukciójára. A Világbank hiteleinek segítségével a gyár teljesen felújítja gép­parkját, öt számjegyvezérlésú fémmeg­munkáló gépsort, új esztergapadokat, csi­szológépeket és más gépeket helyez üzembe, ezen kívül az üzemi öntödét felszereli korszerű ellenőrző és mérőmű­szerekkel, s számítógéppel vezérel majd valamennyi termelési folyamatot. Len­gyelország legnagyobb szerszámgépipari üzeme fejlődésének újabb szakaszába lép, hogy a világpiacon még nagyobb sikereket érjen el. (APN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom