Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-08 / 159. szám, péntek

Az SZKP 19. országos konferenciájának határozatai (Folytatás a 3. oldalról) eszméi köré tömörítette a széles néptömegeket és megszervezte a társadalmi viszonyok forra­dalmi átalakítását célzó munkát. A kommunista párt így ismét bebizonyította, hogy a társada­lom programjellegú céljainak hordozója, és a nép élcsapataként lép fel. A párt- és állami szervek funkciói behatáro­lásának feltételei között - egész szélességében és figyelembe véve a jelenlegi feltételeket - helyre kell állítani a pártnak mint a társadalom élcsapatának lenini koncepcióját, ez az élcsa­pat a marxizmus-leninizmus alapján biztosítja az ország fejlesztése legfontosabb kérdéseinek alkotó kidolgozását, kidolgozza az átalakítás ideológiáját, és ezzel - valamint a tömegek soraiban végzett szervezőmunkájával, a töme­gek ösztönzésével és lelkesítésével - megha­tározza egész soknemzetiségű társadalmunk előrehaladásának helyes, szocialista orientá­cióját. A párt megvalósítja a káderpolitikát, biztosítja a káderek ésszerű elosztását a meg­reformált politikai rendszer demokratikus me­chanizmusainak segítségével. Az SZKP-nak az állami és gazdasági szervekben, a társadalmi szervezetekben és dolgozókollektívákban tevé­kenykedő kommunisták által kell megvalósíta­nia politikai irányvonalát. A párt az alkotmány és a szovjet törvények keretében működik. Az ország sorsa és a szocializmus számára döntó jelentőségű átalakítási feladatok teljesí­tése megköveteli a párt vezető szerepének fokozását, és új mércékkel kell értékelni azt, hogyan teljesíti ezt a szerepét. Az SZKP sosem engedi meg, hogy megis­métlődjék valami ahhoz hasonló, ami összefüg­gött a személyi kultusz és a pangás időszakai­val, melyek mély deformációkat idéztek elő a szocialista társadalomban, egész évtizedekre lefékezték fejlődését, óriási emberáldozatok­hoz, mérhetetlen erkölcsi és eszmei vesztesé­gekhez vezettek. 6. A konferencia jóváhagyja az SZKP KB nemzetközi tevékenységét, amely az új politikai gondolkodásmódon és a Szovjetunió békeeró- feszítéseinek a világpolitikába való bekapcsolá­sa új módszerein alapul. Megerősíti, hogy kizá­rólag a világfejlódés ellentmondásainak megol­dásához és a konfliktushelyzetek rendezésé­hez való politikai hozzáállás teszi lehetővé a Szovjetunió számára, hogy a történelem által meghatározott szerepét játssza az emberiség túlélésének és további haladásának biztosítása során. Ezzel összefüggésben a konferencia nagyra értékeli a szocialista országokkal való interna­cionalista együttműködés megszilárdításának, a szovjet-amerikai kapcsolatok megszilárdítá­sának az összeurópai folyamat fellendítésé­nek, Ázsiában és a Csendes-óceán térségé­ben, Latin-Amerikában és Afrikában a kapcso­latok fejlesztésének irányvonalát és az ebbe az irányba tett gyakorlati intézkedéseket, a gyü­mölcsöző kapcsolatokat az el nem kötelezettek mozgalmával, a különböző politikai pártokkal és a világ közvéleményével. Helyesli az erőfeszí­téseket, amelyek az Egyesült Nemzetek Szer­vezete tekintélyének támogatására és a regio­nális konfliktusoknak a nemzeti megbékélés és a szabad választás elvein alapuló megoldására irányulnak. A konferencia helyesnek tartja a szovjet vezetés hozzáállását a háborús veszély elhárí­tásának kérdéséhez a nyílt, konstruktív párbe­széd és leszerelés alapján, ez a hozzáállás megnyitotta az utat a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés meg­kötéséhez és ahhoz, hogy gyakorlati síkra ke­rüljenek át a tárgyalások a nukleáris, vegyi és hagyományos fegyverekről. A konferencia teljes mértékben helyesli azt a döntést, hogy a genfi megállapodások alapján kivonják a csapatokat Afganisztánból és a kap­csolatokat ezzel a szomszéddal mint független, semleges és el nem kötelezett országgal. A külpolitikának egyre jobban hozzá kell járulnia országunk forrásainak felszabadításá­hoz a békés építésre, az átalakításra, szorosan össze kell függenie a társadalom demokratizá­lásával, beleértve a döntések kidolgozásának folyamatát és teljesítésük ellenőrzését. Az egész védelmi építésnek ezentúl túlnyo­móan a minőségi mutatókra kell orientálódnia, ami a technikát, hadtudományt és a fegyveres erők összetételét egyaránt illeti. Garantálnia kell a szovjet állam és szövetségesei megbíz­ható biztonságát, s emellett védelmi doktrí­nánkkal szigorúan összhangban kell megvaló­sulnia. Az átalakításnak olyan külpolitikára van szüksége, amely megfelelően tükrözi humánus alapját, a szovjet társadalom számára széles teret nyit a kölcsönösen előnyös együttműkö­déshez és a sokoldalú demokratikus kapcsola­tokhoz a környező világgal. A konferencia jóváhagyja az SZKP irányvo­nalát a kommunista és munkáspártok, a béké­ért és a társadalmi haladásért, a szabadságért és a demokráciáért küzdő valamennyi társadal­mi erő harcával való következetes szolidari­tásra. 7. A konferencia - kifejezésre juttatva 20 millió kommunista akaratát és a szovjet nép létérdekeit - kijelenti: A párt következetesen és céltudatosan fogja elmélyíteni a forradalmi át­alakítás folyamatát, biztosítani visszafordítha­tatlanságát és mindent megtesz azért, hogy ezeket a célokat sikerüljön elérnie. A konferencia felszólít minden pártszerveze­tet, minden kommunistát és pártonkívülit, hogy még aktívabban kapcsolódjanak be a társada­lom megújításának folyamataiba, melyek törté­nelmi jelentőségűek hazánk sorsa szempont­jából. 8. A konferencia szükségesnek tartja, hogy az SZKP Központi Bizottsága biztosítsa mind­azoknak a konkrét javaslatoknak és kérések­nek a megvitatását, melyeket a konferencia küldöttei terjesztenek elő az őket megválasztó kommunisták nevében, valamint azoknak a ja­vaslatoknak és kérdéseknek a megtárgyalását, melyeket azok a kollektív és egyéni felhívások tartalmaznak, melyeket a tézisekről folyó vita idején juttattak el a központi bizottsághoz. A tárgyalások eredményeiről a központi bizott­ság tájékoztasson a tömegtájékoztató eszkö­zök által. A szovjet társadalom demokratizálásáról és a politikai rendszer reformjáról 1. Az átalakítás, az ország forradalmi meg­újulása, a párt és a társadalom életének de­mokratizálása során az elmúlt három évben szerzett tapasztalatok előtérbe állították a politi­kai rendszer mélyrehajtó reformjának szüksé­gességét. A szovjet állam a proletariátus diktatúrájának eszközeként született és a társadalmi fejlődés bizonyos stádiumában össznépi állammá válto­zott. A feladat ma az, hogy a szovjet államiság teljes mértékben megfeleljen ennek a fogalom­nak és hogy a Szovjetunió minden ügyét a nép és meghatalmazott képviselői oldják meg, hogy ezek az ügyek teljes és hathatós ellenőrzés alatt álljanak. A politikai rendszer küszöbönálló reformjá­nak a konferencia véleménye szerint a követke­ző feladatokat kell megoldania:- minél nagyobb teret kell nyitnia a társada­lom önigazgatása előtt és létre kell hoznia az állampolgárok, a képviseleti hatalmi szervek, a párt- és társadalmi szervezetek, valamint a dolgozókollektívák kezdeményezőkészségé­nek teljes kibontakozásához szükséges feltéte­leket;-tökéletesíteni kell valamennyi osztály és társadalmi csoport érdekei és akarata demok­ratikus érvényesítésének mechanizmusát, s ezeket az érdekeket összhangba kell hozni a szovjet állam bel- és külpolitikájának megva­lósítása során egyaránt;- biztosítani kell minden nemzet és nemzeti­ség további szabad fejlődéséhez, barátságuk és egyenjogú együttműködésük internaciona­lista elvek alapján történő megszilárdításához szükséges feltételeket;- radikálisan meg kell szilárdítani a szocia­lista törvényességet és a jogrendet, hogy ki legyen zárva a hatalom bitorlásának és a hata­lommal való visszaélésnek a lehetősége, haté­konyan szembe kell szállnia a bürokratizmussal és a formalizmussal, létre kell hoznia az alkot­mányos jogok és az állampolgári szabadságjo­gok védelmének megbízható garanciáit, s úgy­szintén a társadalommal és az állammal szem­beni kötelességeik teljesítésének biztosítékait;- pontosan el kell határolnia a párt- és az állami szervek funkcióit, összhangban azzal a lenini koncepcióval, miszerint a kommunista párt a társadalom politikai élcsapata és a szov­jet állam a néphatalom szervezete és eszköze;-olyan hatékony mechanizmust kell létre­hoznia, amely biztosítaná a politikai rendszer időben történő önmegújítását, figyelembe véve a változó belső és nemzetközi feltételeket, s ugyancsak biztosítania kell a szocialista de­mokrácia és az önigazgatás elveinek fejleszté­sét és érvényesítését az élet minden területén. A politikai rendszer reformjának átfogónak kell lennie, magában kell foglalnia minden lánc­szemet, a gazdaság, az egész társadalom átalakításával együtt kell végbemennie, még­pedig a lehető legrövidebb időn belül. 2. A politikai rendszer reformjának döntó iránya a népi képviselők tanácsa, mint a szocia­lista államiság és önigazgatás alapja szuvere­nitásának a biztosítása. A konferencia szükségesnek tartja a taná­csok törvényhozó, közigazgatási és ellenőrző funkcióinak a megszilárdítását, annak biztosítá­sát, hogy a tanácsok megvitassák és megoldják az állami, a gazdasági, a szociális és a kulturá­lis élet valamennyi fontos kérdését, továbbá meg kell újítani a választott szerveknek a vég­rehajtó szervekkel és azok apparátusával szembeni irányító pozícióit. A párt gazdasági, szociális és nemzetiségi politikáját mindenek­előtt a népi képviseleti szervek által kell érvé­nyesíteni. A helyi ügyek irányítását az önigazgatás, az önfinanszírozás, az önellátás, a regionális és az országos érdekek összehangolása elvei alapján kell átszervezni. Ehhez létre kell hozni azokat a szükséges feltételeket, amelyek között biztosítva lenne a tanácsok felelőssége és önállósága az általuk igazgatott terület átfogó fejlesztése problémáinak megoldása során. A hosszú távú normatívákon, köztük az általuk irányított területen levő valamennyi vállalattól történő elvonásokon alapuló stabil jövedelem- forrásokkal kell rendelkezniük és fel kell hal­mozniuk a gazdasági fejlődéshez, a lakosság életének javításához, a környezetvédelemhez és más sürgető feladatok megoldásához elen­gedhetetlen eszközöket. A kiegészítő jövedel­mekből, köztük a lakossági elvonásokból ere­dő, költségvetésen kívüli fejlesztési alapokat kell létrehozniuk azzal a szilárd garanciával, hogy a jó gazdaságirányításnak és a szocialista vállalkozásnak köszönhetően szerzett eszkö­zökkel szabadon rendelkezhetnek. Fel kell újítani a tanácsok munkájának szer­vezését: bővíteni kell azoknak a kérdéseknek a körét, amelyeket kizárólag az ülésekerrolda- nak meg; biztosítani kell, hogy a képviselőket szolgálati és munkahelyi kötelezettségeik alól rendszeresen felmentsék, ha a tanácsokban, állandó bizottságokban és a választókörzetek­ben tevékenykednek. Abból kell kiindulni, hogy a törvény keretei között minden tanácsnak lehetősége nyílik arra, hogy munkájának formá­it és módszereit a helyi feltételekre való tekin­tettel válassza meg. A végrehajtó bizottságok összeállítása, az osztály- és részlegvezetők kinevezése és megerősítése során szabállyá kell válnia a többes jelölésnek, a titkos szava­zásnak és a pályázati rendszernek. El kell érni, hogy a tanácsok munkája minden szinten nyílt legyen, s hogy a választók állandó figyelemmel követhessék azt. A konferencia síkraszáll azért, hogy titkos szavazással válasszák meg a helyi hatalmi szervekben (kivéve a falusi szerveket) a taná­csok állandó elnökségét és kivétel nélkül min­den tanácsban azok elnökét. A képviseleti szervek szerepének fokozásá­hoz hozzájárulna, ha a tanácselnöki tisztségbe rendszerint a megfelelő pártbizottság első titká­rát javasolnák. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságának tagjai, valamint az osztály- és részlegvezetők, a bírók, az állami döntőbírók és ügyészek nem lehetnek az illető tanács képviselői. Ezt az elvet ki kellene terjeszteni a Szovjetunió, a szövetsé­gi és az autonóm köztársaságok kormányainak és főhatóságainak tagjaira, illetve vezetőire. A választott tisztségekben, valamint a taná­csok által kinevezett személyek által betöltött tisztségekben végzett tevékenység két egy­mást követő megbízatási időszakra való korlá­tozása jelentős demokratikus szabály. Ha fel akarjuk újítani a tanácsok tekintélyét és befolyását, lényegesen tökéletesíteni kell az érvényes választási rendszert. A konferencia pozitívan értékeli az SZKP XXVII. kongresszu­sa után ezen a téren szerzett tapasztalatokat, elengedhetetlennek tartja a továbblépést és annak biztosítását, hogy a jelölést semmi sem korlátozza, hogy a jelöltekről széles körben és szabadon folytatódjék a vita, hogy a jelölőlistá­kon több jelölt szerepeljen, mint a mandátumok száma, hogy szigorúan be legyenek tartva a választások demokratikus szabályai, hogy a képviselők rendszeresen beszámoljanak vá­lasztóiknak és biztosítva legyen a képviselők leváltásának lehetősége. A körzetekben széles jogkörökkel kell felru­házni a választási gyűléseket, amelyeknek a képviselőjelöltek versenyszellemben történő kiválasztása demokratikus fórumaivá kell válni­uk. A tanácsok akkor válhatnak valóban műkö­dő szervekké, ha elvhú, széles látókörű embe­reket, olyanokat választanak tagjaikká, akik szilárdan fognak küzdeni a szocialista megúj­hodásért, akik képesek iesznek megfelelően képviselni választóikat és érvényesíteni tudják a számukra biztosított jogokat. A konferencia síkraszáll azért, hogy a népi képviselők tanácsai számára minden szinten egységes megbízatási időszakot - öt évet - ha­tározzanak meg. A küldöttek az SZKP KB téziseiről folytatott vita eredményeit összefoglalva és a magán a konferencián elhangzottakat figyelembe véve szükségesnek tartják a legfelsőbb államhatalmi szervek átalakítását. Síkraszállnak azért, hogy a Szovjetunió legfelsőbb államhatalmi szerve a jnépi képviselők kongresszusa legyen, amely­ben a területi és nemzeti-területi választókörze­tek képviselői mellett helyet kapnának a politi­kai rendszer fő láncszemeit - a pártot, a szak- szervezeteket, a Komszomolt és más tömeg­szervezeteket, valamint a szövetkezeteket, az alkotó és tudománys szervezeteket - képviselő küldöttek. Ezeket a küldötteket az említett szer­vezetek központi bizottságának plenáris ülése­in vagy kongresszusain demokratikus úton vá­lasztanák meg. A Szovjetunió népi képviselőinek kongresz- szusa évente egyszer tartana ülésszakot és feladata lenne a Szovjetunió élete legfontosabb alkotmányos, politikai, szociális és gazdasági kérdéseinek a megoldása. A kongresszus létre­hozza a viszonylag nem nagy létszámú kétka­marás Legfelsőbb Tanácsot, amely állandóan tevékenykedő törvényhozó, irányító és ellenőr­ző szerv lenne, s titkos szavazással választaná meg a Legfelsőbb Tanács elnökét. Fel kell számolni a kamarák funkcióit illető személyte­lenséget és újjá kell szervezni az állandó bizott­ságok és a képviselők munkáját. Új hozzáállásokat kell érvényesíteni az összes többi tanács tevékenységének alakítá­sa és szervezése során, s ezt törvényben kell lefektetni. 3. A konferencia a politikai rendszer reformja egyik fontos területének tartja az irányítás de­centralizálását, s a funkciók és a jogkörök olyan újraelosztását, amely helyi szinten biztosítaná a maximális kezdeményezőkészséget és önál­lóságot. Ki kell zárni a reszortizmust és a lokálpatrio­tizmust, és biztosítani kell a központ funkcióit, mert a hatalmas, soknemzetiségű államban másként nem lehetne érvényesíteni a szocializ­mus előnyeit és tiszteletben tartani az össz- szövetségi érdekeket. A konferencia megállapítja, hogy a gazdasá­gi reform és a politikai rendszer reformja során megnövekszik a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak, mint legfelső végrehajtó és irányító hatalmi szervnek a szerepe és felelőssége. A minisz­tertanács a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak számol be munkájáról, ez a testület felelős a bel- és külpolitikáért, a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés terveinek és távlati prog­ramjainak a kidolgozásáért és megvalósítá­sáért. A társadalom demokratizálása megköveteli az egész állami apparátus felépítésének állan­dó egyszerűsítését és munkamódszereinek tö­kéletesítését. Meg kell szüntetni a felesleges láncszemeket és optimális szintre kell csökken­teni az apparátus létszámát. Új típusú appará­tusra van szükségünk, amelyet a nép demokra­tikus úton ellenőriz, amely nagy szakértelemmel rendelkezik, ismeri a korszerű információs módszereket és eszközöket, képes ösztönözni a gazdasági és szociális haladást. A konferen­cia megállapítja az e téren végzett munka jelentőségét és síkraszáll meggyorsításáért, valamint azért, hogy az irányítási rendszer egyetlen láncszeme se maradjon ki az átalakí­tásból. Célszerű lenne létrehozni a társadalmi­állami ellenőrzés egységes rendszerét, amely a választott szerveknek lenne alárendelve. A politikai rendszer reformjának megvalósí­tása során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szovjet szocialista szövetség fejlesz­tésére, a Szovjetunió valamennyi nemzete és nemzetisége egyenjogú, testvéri szövetségé­nek további erősítésére. 4. A konferencia elvi jelentőségűnek tartja a szocialista jogállamnak, mint a szocializmus­nak teljes mértékben megfelelő politikai hatalmi szervezet formájának a létrehozását. E feladat megoldása elválaszthatatlanul összefonódik a szovjet ember jogainak és szabadságjogai­nak maximális biztosításával, az államnak az állampolgárral és az állampolgárnak az állam­mal szembeni felelősségével, a törvény tekinté­lyének megerősítésével, s valamennyi párt- és állami szerv, társadalmi szervezet, kollektíva és állampolgár által történő szigorú megtartásával, az igazságügyi szervek hatékony munkájával. E szervek tevékenysége gyökeres átalakításá­nak a jogi reform magvává kell válnia, amelyet, a konferencia véleménye szerint viszonylag rövid időn belül célszerű megvalósítani. 5. A politikai rendszer reformja feltételezi az olyan fontos láncszemek átalakítását, mint a társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti mozgalom, a nő­szervezetek, a háborús veteránok és érdemes dolgozók szervezetei és mások, amelyek a szovjet társadalom különböző rétegeinek ér­dekeit és vágyait fejezik ki, hozzájárulnak a párt és az állam kül- és belpolitikájának alakításá­hoz, amelyben szervesen összefonódnak egész népünk érdekei. Pozitív jelenségnek kell tartani, hogy az utóbbi időben számos új társadalmi szövetség és tömörülés alakult, amelyek a szocialista megújulás elősegítését tartják céljuknak. A konferencia ugyanakkor elítéli a társadalom szocialista pilléreinek megbontását, a nemzeti­ségi és faji ellenségeskedés szítását, a háború, az erőszak és az erkölcstelenség propagálását célzó mindennemű tevékenységet. A konferencia nagyra értékeli a társadalmi szervezetek tevékenységét és rámutat életük demokratizálásának, önállóságuk, felelősségük és az olyan hiányosságaik határozott felszámo­lása szükségességére, mint a túlszervezettség, a formalizmus és a tettrekészség fékezése. Maga a párt minden erejéből hozzá fog járulni ahhoz, hogy a társadalmi szervezetek találják meg új helyüket a társadalomban, hogy határo­zottabban kapcsolják be potenciáljukat a megú­julási folyamatba és hogy tovább fejlődjön az átalakítást támogató össznépi hazafias moz­galom. A történelmileg kialakult egypártrendszer fel­tételei között létfontosságú kérdés a szabad párbeszéd, a bírálat és az önbírálat, az önkont­roll és az önértékelés mechanizmusainak állan­dó hatása a pártban és a társadalomban. 6. A párt szilárd elhatározása, hogy hozzájá­ruljon a dolgozók szociális jogainak megszilár­dításához, amely jogok a szocialista társadalmi rendszer előnyeinek kifejezői. Az ezen az úton elért sikerek a gazdasági reform megvalósítá­sától és országunk szociális-gazdasági fejlődé­sének meggyorsításától fognak függeni. Ezzel (Folytatás az 5. oldalon) 1988. VII ÚJ SZÚ 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom