Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-08 / 159. szám, péntek

Az SZKP 19. országos konferenciájának határozatai A XXVII. kongresszus határozatainak teljesítéséről és az átalakítás elmélyítésének feladatairól ÚJ SZÚ 1988. VII. 8. 1. Az SZKP 19. országos konferenciája megvitatta Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának beszámolóját az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és az átalakítás elmélyítésének feladatairól, vala­mint a 12. ötéves tervidőszak elsó felének fő eredményeiről, és megállapítja: Következetesen megvalósul a szovjet társa­dalom sokoldalú és forradalmi megújulásának, gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsí­tásának stratégiai irányvonala, melyet a köz­ponti bizottság áprilisi (1985) plénumülése és a XXVII. pártkongresszus dolgozott ki. Megállt a csúszás a gazdasági és társadalmi-politikai válság felé. Az átalakítás eszméinek és tetteinek hatásá­ra konszolidálódik a társadalom, növekszik a munkásosztály, a parasztság és az értelmi­ség alkotó energiája. Az emberek hisznek az átalakításban és szorgalmazzák elmélyítését és azt, hogy visszafordíthatatlan jelleget öltse- nek a forradalmi változások. A demokratizálás és a nyilvánosság alapjai­ban változtatta meg az eszmei-politikai és a tár­sadalmi légkört. Megkezdődött a gazdaság egészségesebbé tételének folyamata, a gazda­ság fordulatot vett az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítése felé. Erősödnek a gazdálkodás új módszerei. Az állami vállalat­ról (egyesülésről) szóló törvénnyel összhang­ban az egyesülések és a vállalatok áttérnek az önelszámolásra és a rentabilitásra. Elkészült és széles körű megvitatás után jóváhagyásra ke­rült a szövetkezetekről szóló törvény. A termelésben bevezettük a munka új hala­dó formáit a szállítási szerződések alapján, továbbá a haszonbérleti szerződéseket és a magánjellegű munkavégzést. Folytatódik az irányítás szervezeti felépítésének átalakítása abból a célból, hogy kedvező feltételek jöjjenek létre a gazdaság alapegységei hatékony gaz­dálkodásához. A párt kezdeményezésére megkezdett tevé­kenység lehetővé tette a dolgozók reáljövedel­mei növekedésének felújítását. Gyakorlati in­tézkedések valósulnak meg az élelmiszerek és közszükségleti cikkek gyártásának fokozására és a lakásépítés bővítésére. Megvalósul az oktatás és az egészségügy reformja. A szellemi élet országunk haladásának befolyásos ténye­zőjévé válik. Nagy munkát sikerűit elvégezni a jelenlegi világfejlődés realitásainak átértékelése, a kül­politika dinamizmusának megújítása és foko­zása terén. így az átalakítás a szovjet társada­lom életének egyre jelentősebb részévé válik és állandóan fokozódó átformáló hatással van rá. A konferencia egyben megállapítja, hogy az átalakítási folyamatok ellentmondásosan, bo­nyolultan és nehezen zajlanak le a régi és az új konfrontációjában. Bár nyilvánvalóak a pozitív tendenciák és az első eredmények, mindeddig nem következett be a gyökeres fordulat a gaz­dasági, szociális és kulturális fejlődésben. Még nem sikerült teljesen leszerelni a fékező me­chanizmust és helyettesíteni azt a gyorsítás mechanizmusával. A gazdaság sok tekintetben még extenzív úton fejlődik. Nem sikerült még felszámolni a mennyiségi mutatók nyomását. A gazdaság szerkezete lényegében még mindig költségközpontú. Lassan fejlődik a tudo- mányos-technikai haladás, nem teljesülnek a nemzeti jövedelem növelésének és a források megtakarításának tervei. Nem tapasztalható lényeges javulás a termékek minőségében. Országunk pénzügyi helyzete továbbra is bo­nyolult. Még mindig feszültség van az élelmi­szerekkel és fogyasztási cikkekkel való ellátás terén, és nincs kielégítve a szolgáltatások iránti lakossági igény. Még mindig égetó a lakás­kérdés. A társadalom demokratizálásával együtt a radikális gazdasági reform egész átalakítá­sunk alapja. A reform most új ösztönzést kap a politikai rendszer átalakításától. Lényegében ebben az ötéves tervidőszakban kell befejezni. És ettől függ a politikai rendszer tervezett rekonstrukciójának üteme és sikere. A most bevezetés alatt álló új gazdasági mechanizmus azonban néha kudarcot vall an­nak következtében, hogy a központi hivatalok nem teljesítik következetesen a párt és a kor­mány határozatait. A gazdaság intenzív fejlesz­tésének komoly akadálya továbbra is az egyen- lősdi és a mások munkáján való élósködés. Bizonytalankodás tapasztalható a gazdálkodás szövetkezeti formáinak bővítéséhez, valamint a szállítási szerződések és haszonbérleti szer­ződések alapján való gazdálkodáshoz szüksé­ges feltételek kialakításában. Fékezi az átalakítást a múlt súlyos öröksége. Nem lehet azonban csak ezzel magyarázni a meghirdetett változások lassú bevezetését. Sok minden a párt-, állami és gazdasági szer­vek, valamint a társadalmi szervezetek jelenlegi munkájának hiányosságaiból ered. Hiányzik a szükséges kitartás és céltudatos­ság az SZKP XXVII. kongresszusa, az SZKP KB januári és júniusi (1987) plénumülései hatá­rozatainak teljesítése során. Nehezen törnek maguknak utat az irányítás új demokratikus módszerei, a nyílt politika és a nyilvánosság. Konzervativizmusba és közönybe, a gondolko­dás és a cselekvés dogmatizmusába ütköznek. A társadalom különböző szintjein, beleértve a dolgozókollektívákat is, nem változott megfe­lelően a munkához, az ügyhöz való hozzáállás. Egyelőre nem vált törvényszerűvé a saját köte­lességek becsületes teljesítése. A munkafe­gyelem szintje sem felel meg az átalakítás követelményeinek. Mindez megmutatkozik a munka végeredményein. A társadalmi, az állami és a gazdasági tevékenység valamennyi szintjén még sok olyan dolgozó van, akik nem akarnak vagy nem tudnak lemondani az utasításos-adminisztratív módszerekről és minden újat fájdalmasan fo­gadnak. Nem kevés még az olyan ember, aki fél az átalakítás mértékétől és mélységétől és inkább megállna félúton, félmegoldásokkal kor­látozná az átalakítás forradalmi tartalmát. Ezzel egyidőben előfordulnak próbálkozások az ese­mények fejlődésének mesterséges meggyorsí­tására és az egyes szakaszok átugrására, felhívások hangzanak el, hogy mindent egy­szerre kell megoldani, tekintet nélkül az objektív előfeltételekre és a társadalmi tudat szintjére. Az utasításos-adminisztratív rendszert jel­lemző bürokratikus irányítási módszerek meg­szüntetésének érdekében a konferencia hatá­rozottan támogatja az irányvonalat a miniszté­riumok és további központi hivatalok funkciói­nak és munkamódszereinek megváltoztatásá­ra, a felesleges szintek felszámolására és ezek jogainak átruházására a helyi szintre, az appa­rátus lényeges korlátozására és az apparátus­ban dolgozó káderek képzettségének emelésé­re. Ezt nem szabad halogatni. Számos pártszervezet tevékenysége elma­rad az átalakítás feladataitól, ezek nem voltak képesek időben és helyesen felmérni a fékező folyamat okait, kivárnak és határozatlanok a ré­givel szembeni harcban és a tevékenység új formáinak és módszereinek gyors elsajátításá­ban egyaránt. Mindez arról tanúskodik, hogy az átalakítás további elmélyítésére és visszafordíthatatlan­ságának megbízható garantálására van szük­ség. A konferencia hangsúlyozza, hogy az átalakítás a szocializmus megszilárdításának és fejlesztésének, a nép érdekeit szolgáló tár­sadalmi fejlődés időszerű problémái megoldá­sának egyedüli lehetséges útja. Ezen az úton szilárdan és határozottan kell előrehaladni, ki­tartást kell tanúsítani és realisztikusan kell ki­használni minden adott szakasz lehetőségeit. A konferencia úgy ítéli meg, hogy ma előtér­be kerül a politikai rendszer gyökeres reformja. Éppen ennek kell megteremtenie az átalakítás elmélyítésének új lehetőségeit a társadalmi élet valamennyi területén és biztosítani visszafordít­hatatlanságának garanciáit. 2. A szociális-gazdasági területen a legfon­tosabb feladat a nép életszínvonala sürgető problémái megoldásának meggyorsítása. Mindenekelőtt el kell érni országunkban az élelmiszer-ellátás lényeges javulását. Ez na­gyon fontos szociális és politikai kérdés. Megoldásához a legrövidebb út a kolhozok és szovhozok potenciálja sokoldalú feltárásán keresztül vezet, a szállítási és haszonbérleti szerződések különböző formái fejlesztésének alapján, a szövetkezetek széles hálózatának létrehozása alapján - egyrészt a jelenlegi gaz­daságok keretében, másrészt a további vállala­tokkal és gazdasági ágazatokkal való kölcsö­nös kapcsolatokban. Haladéktalan intézkedé­seket kell tenni a mezőgazdasági termékek szállítása, feldolgozása, raktározása és eladá­sa javítására, hatékonyan kell kihasználni ezen ágazatok vállalatai műszaki rekonstrukciójára és építésére szánt eszközöket. A konferencia úgy véli, országunkban meg­értek a szükséges feltételek ahhoz, hogy a kol­hozok és a szovhozok teljesen áttérjenek a gazdálkodásnak ezekre az új elveire, s hogy fel kell számolni minden olyan akadályt - helyi és központi szinten -, ami ennek útjában áll. E feladat megoldásáért megkülönböztetett fele­lősség hárul a kolhozok és a szovhozok közvet­len vezetőire és szakembereire, a falusi kom­munistákra és a népi képviselők tanácsaira. Azonnal véget kell vetni minden próbálko­zásnak, hogy utasítgassák a kolhozokat és a szovhozokat. Ezek képesek önállóan dönteni saját gazdasági tevékenységükről, képesek önállóan meghatározni a vállalatközi kapcsola­tok és a termelési szolgáltatások formáit. A mostani mezőgazdasági politika alapvető kérdései közé tartozik a falu szociális átalakítá­sa, a vidéki munka- és életfeltételek javítása, a szükséges anyagi és műszaki források bizto­sítása. A mezőgazdasági politika lényege a vá­ros és a falu közti szociális és gazdasági egyensúly helyreállítása, magában a mezőgaz­daságban a termelési viszonyok megváltozta- tása. Az új gazdasági mechanizmus nyújtotta le­hetőségek kihasználása során meg kell gyorsí­tani a piac ellátását különböző árucikkekkel és szolgáltatásokkal, mindenütt hozzá kell látni a fogyasztási cikkek gyártásának növeléséhez. Alapjaiban kell felújítani a könnyűipart és a fo­gyasztási cikkeket gyártó további ágazatokat. Jobban ki kell használni a helyi forrásokat, a szövetkezeti mozgalom lehetőségeit és a ma­gánjellegű munkavégzést. A helyi tanácsokat és dolgozókollektívákat fokozottabban érde­keltté kell tenni a terület lakossága szükségle­teinek kielégítését célzó termékek gyártásának növelésében. A konferencia jóváhagyja az elfogadott in­tézkedéseket, melyek célja a lakásépítés mér­tékének és ütemének növelése és minőségé­nek javítása annak érdekében, hogy teljesüljön az SZKP XXVII. kongresszusa által kitűzött feladat: 2000-ig gyakorlatilag minden család önálló lakáshoz vagy családi házhoz jusson. A konferencia megállapítja, hogy az állami, szövetkezeti és magánjellegű lakásépítés bőví­tését, a dolgozókollektívák és a helyi tanácsok kezdeményezését fékezi az építőipar gyenge­sége, mindenekelőtt az építőanyag-hiány, a speciális gépek és berendezések nagy hiá­nya. Ezért a konferencia szorgalmazza, hogy a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok kormányszervei haladéktalanul oldják meg ezeket a kérdéseket. Ezzel egyidőben gondosan ki kell dolgozni és meg kell oldani a lakásalap megfelelő szin­ten tartásával, a lakáselosztás demokratikus ellenőrzésének biztosításával és az igazságos lakbér meghatározásával összefüggő kérdé­seket. A konferencia nagyon fontos feladatnak tart­ja az egészségügy, a környezetvédelem és az ökológiai helyzet javítása területére vonatkozó, már jóváhagyott programok feltétlen teljesíté­sét. Ezeken a területeken minden intézkedés alapját az emberek érdekei kell hogy képezzék; jelentősen növekednie kell a munka szociális orientációjának és hatékonyságának a gazda­sági ösztönzés új módszerei bevezetése és a programok korszerű tudományos-műszaki előkészítése által. Az egész szerkezeti és beruházási politika alapja, az újratermelés üteme és szerkezete meghatározásának kiindulópontja az SZKP XXVII. kongresszusának a gazdaság új szociá­lis orientációját célzó irányvonala kell hogy legyen. , Ez az irányvonal elválaszthatatlanul össze­fonódik a gazdasági növekedés új minőségé­vel, a termelés sokoldalú intenzifikálásával, a forrásokkal való takarékoskodással, a tudo­mányos-műszaki haladás meggyorsításával és a gépipar rekonstrukciójával. Ennek a hozzáál­lásnak kell meghatároznia a 13. ötéves terv koncepcióját is. A gazdasági reform kibontakoztatása és el­mélyítése során be kell fejezni az új gazdasági mechanizmus kialakítását, minden dolgozókol­lektívát és minden munkahelyet tájékoztatni kell a reform elveiről. Lényegesen növelni kell az emberek érdekeltségét a lehető legjobb vég­eredményekben, teljes mértékben meg kell szüntetni az egyenlősdit, bátrabban és minde­nütt a munka mennyisége és főleg minősége szerinti bérezés elvéből kell kiindulni, nem sza­bad megengedni az olyan helyzet kialakulását, hogy rossz munka mellett kényelmesen lehes­sen élni. A konferencia hangsúlyozza, hogy minden gazdasági és szociális feladat megoldását csak a szovjet emberek becsületes és magasan produktív munkája alapján lehet biztosítani. A konferencia célszerűnek tartja: a jelenlegi ötéves tervben megteremteni a gazdasági me­chanizmust; központi és helyi szinten átalakíta­ni az irányítás szervezeti rendszerét és a kül­gazdasági kapcsolatok rendszerét. Meg kell gyorsítani az átállást a termelési eszközökkel való nagykereskedelemre, meg kell valósítani a népgazdaság pénzügyi helyzete javításának programját, beleértve a rendteremtést a költ­ségvetésben, a pénzügyi és hitelrendszerben és a bankok tevékenységében, össznépi vita után végre kell hajtani az árképzés reformját és felül kell vizsgálni a nagykereskedelmi, felvá­sárlási és kiskereskedelmi árakat. A kiskeres­kedelmi árak reformjának megvalósítása során szilárdan abból az elvből kell kiindulni, hogy az árváltozások semmilyen módon sem károsít­hatják az emberek életszínvonalát. 3. A forradalmi átalakítás elképzelhetetlen a társadalom intellektuális és szellemi poten­ciáljának sokoldalú aktivizálása, a tudomány és a technika haladása, a tudósok és a mérnöki káderek tudományos-műszaki hozzájárulásá­nak növelése, e káderek tekintélyének növelé­se és munkafeltételeik javítása, az emberek általános és politikai kultúrája kialakítását és emelését célzó egész rendszer korszerű szintre emelése nélkül. A konferencia hangsúlyozza az alapkutatás és az alkalmazott kutatás intenzív fejlesztésé­nek, a felfedezések és újítások gyakorlati beve­zetése sürgető problémája megoldásának, to­vábbá a tudomány és a termelés állandó kap­csolatának nagy jelentőségét. Szükség van a tudományos élet megszervezésének új for­máira. Sürgetően szükséges a társadalomtudo­mányok mélyreható átalakítása, ezeknek le kell küzdeniük a dogmatizmust és az élettől való elszakadást. Kötelességük a szocializmus fej­lődése aktuális és távlati kérdéseinek, a világ­méretű fejlődés problémáinak alkotó módon való feldolgozása, a politikához és a társada­lomhoz való reális hozzájárulás növelése. A konferencia állást foglal a tudomány és a kultúra további demokratizálása, e terület anyagi bázisának létrehozása és fejlesztése mellett oly módon, hogy az megfeleljen a társa­dalom átalakítása követelményeinek. A párt támogatja az igazság keresésének és művészi kifejezésének sokszínűségét, a versenyszelle­met, az újszerűséget és a kontinuitást, bízik a tudomány, a kultúra, az irodalom és a művé­szet képviselőinek a néppel szembeni magas fokú felelősségében, aktivitásában és áldozat- készségében. A konferencia elvi jelentőséget tulajdonít az átalakítás elméleti arzenálja megsokszorozá­sának, az ideológiai munka megújításának, mentesítésének a rutintól, félrebeszéléstól és sablonosságtól. Elvi jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy az átalakítás tartalmával és hangne­mével megfeleljen az élet realitásainak, fontos­nak tartja azt a képességet, hogy tisztességes és egyenes beszélgetést folytassanak az em­berekkel az őket érintő valamennyi kérdésről. Az SZKP és egész társadalmunk felelősség­teljes feladata a fiatal generáció nevelése és művelése. A konferencia követeli a közép- és felsőfokú oktatás reformjának következetes és mielőbbi megvalósítását. Vonatkozik ez anyagi bázisának megszilárdítására, s ami a legfonto­sabb, a tanító, a pedagógus, a nevelő szerepé­re is. A párt az átalakítás kezdeményező és aktív erejét látja az ifjúságban. A konferencia fontos­nak tartja, hogy a fiatal nemzedékkel szemben meggyőző, egységes állami politikát valósítsa­nak meg, olyan politikát, amely megteremti a feltételeket a fiatalok mielőbbi önállósodásá­hoz, ahhoz, hogy maximális mértékben érvé­nyesítsék képességeiket és megvalósítsák életcéljaikat, a lehető legjobban fel legyenek - készülve országunk és a szocializmus sorsáért való gazdasági, politikai és erkölcsi felelősség időbeni átvételére. A konferencia szorgalmazza a Komszomol pártirányítása lenini hagyományainak megújítá­sát, a Komszomol szervezeti önállóságának megőrzését, azon jogának fenntartását, hogy részt vegyen a politikai tevékenységben és a politika kidolgozásában, védelmezze a fiata­lok érdekeit a párt- és gazdasági szervekben, valamint a tanácsokban. Az egész társadalom­mal szemben megkülönböztetett felelősség hárul a Komszomolra munkájáért a pionírmoz­galomban - az állampolgári elkötelezettség és erkölcs eme alapiskolájában. A konferencia felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy energikusabban kell megoldani azokat a problémákat, melyek köz­vetlenül érintik a nők érdekeit. A nőknek széles körben kell képviseltetniük magukat az irányító szervekben, fentról egészen az alsóbb szin­tekig. Növelni kell szerepüket a társadalomban és a politikai életben, védelmezni és óvni kell az anyák tekintélyét és jogait, meg kell teremteni a feltéteteket kötelességeik teljesítéséhez és nagyobb gondoskodást kell tanúsítani a fiatal családok iránt. 4. A konferencia jóváhagyja a politikai rend­szer reformjára tett javaslatokat, melyeket Mi­hail Gorbacsov beszámolója tartalmazott, és állást foglal ezek gyakorlati megvalósítása mel­lett. Kulcsfontosságú jelentőséggel bír a párt- és állami szervek funkcióinak behatárolása és a tanácsok szuverenitásának helyreállítása lentről felfelé. A bírósági rendszer és további olyan intéz­mények reformjával egyidőben, melyek bizto­sítják az állam és az állampolgárok közti vi­szony jogi rendezését, a társadalom minden tagja politikai, gazdasági, szociális és személyi jogainak védelmét, mindez végül is a szocialis­ta jogállam építésének befejezésére irányul. Ebben a legfőbb elv az lesz, hogy mindenki és minden feltétlenül alá van rendelve a tör­vénynek. A politikai rendszer hatékony működése leg­fontosabb előfeltéteinek tekinti a konferencia a legfelső állami szervek átalakítását, ami félté-. telezi a Szovjetunió népi képviselői kongresz- szusainak összehívását, a kétkamarás legfel­sőbb tanács rendszeres tevékenységét, a leg­felsőbb tanács elnöke tisztségének létrehozá­sát, kiváltságaik demokratikus kihasználását és a hatalom legfelső szintjei - beleértve a minisz­tertanácsot is - alkotmányosan meghatározott együttműködését. A konferencia állást foglal a társadalmi szer­vezetek és egyesületek - a szakszervezeti, Komszomol - és nőszervezetek, a háborús veteránok és a munka veteránjai stb. szerveze­teinek, valamint az alkotószövetségek - tevé­kenységének megújítása mellett az átalakítás szellemében, szorgalmazza szerepük jelentős növelését a politikai rendszer működésében, a lakosság különböző rétegei érdekeinek érvé­nyesítésében és egyeztetésében, az egész nép érdekében. 5. A konferenciának az a véleménye, hogy az SZKP, amely magához ragadta a forradalmi kezdeményezést, képes volt a társadalom és maga a párt helyzetének objektív bíráló elem­zésére, előterjesztette az átalakítás programját, (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom