Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-27 / 175. szám, szerda
AZ SZKP KONFERENCIÁJÁNAK EREDMÉNYEIRŐL A garanciák megteremtése A 19. pártkonferencián éppen csak fellángolt a forró vita, amikor már világossá vált: ez az értekezlet különleges, sót talán egyedülálló helyet foglal el az SZKP történetében. Ezen a fórumon a 20 millió szovjet kommunista meghatalmazott képviselőinek erőfeszítése és figyelme főként arra összpontosult, hogy választ keressenek a kérdésre: ez az SZKP vezérelte megújulás hogyan érinti magát a pártot, az átalakítás meggyorsításában és az ország politikai rendszerének tökéletesítésében játszott szerepét. Sok minden most először történt. Első ízben léptek szónoki emelvényre „be nem tervezett“ felszólalók, kaptak a helyükön szót munkások, a pártalapszervezet képviselői. Először fordult elő, hogy a hallgatóság segített megrendszabályozni a fórum munkáját, oly módon, hogy mondanivalójuk rövidre fogására ösztönözte azokat a felszólalókat, akiket elragadott a szónoki hév. Sokak számára újdonságnak számított a felszólalók és az SZKP KB főtitkára között minduntalan kibontakozó párbeszéd is, amikor a kölcsönös válaszok során nevükön nevezték a dolgokat, és tisztázódott, hogy miben ért egyet a vezető és a küldött, s miben különbözik a véleményük. A szavazás során nem féltek ellenvéleményt nyilvánítani. A kritika tüzében nehéz perceket ólt át sok olyan ember, aki magas tisztséget töltött be az irányító apparátusban, a párt és az állam legfelső szintjein. Érzelmi kitörések is előfordultak. Elég csak emlékeztetni az úgynevezett Jelcin-drámára. A vitában figyelemre méltó volt, hogy milyen következetesen és bizonyítékokra hivatkozva védelmezték álláspontjukat a termelésben dolgozó kommunisták: az ipari egyesülések igazgatói, a mezőgazdasági szövetkezetek elnökei és a munkások. Irányvonaluk a lehető legegyszerűbb és leglogikusabb volt: mindent el kell követni, hogy a munkások és a parasztok igazi gazdák legyenek üzemükben és földjeiken, otthon legyenek az országban. Ezzel kapcsolatban a kritika különleges tüzébe kerültek a központi irányító szervek, s minisztériumok, amiért rá akarják erőszakolni akaratukat azokra, akik árukat és élelmiszereket termelnek. Éppen ők, a bürokrácia képviselői igyekeznek meghiúsítani azoknak a törvényeknek a megvalósítását, amelyeket nemrég a vállalatok és kolhozok önállóságának növelésére hoztak annak érdekében, hogy megnyissák az utat a gazdaságos gazdálkodás előtt. Jogos a kérdés: volt-e a konferencián ellenállás és milyen erők részéről? Nos, egyetlen küldött sem vonta kétségbe az átalakítás, a megújulás szükségességét. Előfordult, hogy vélemények ütköztek össze. Különböző álláspontok rajzolódtak ki, és nemcsak részletkérdésekről. A harc főként az irányítás adminisztratív-utasításos módszerei ellen folyt. A vélemények és az álláspontok különbsége, a nyilvánossággal kapcsolatos szemlélet a múlt értékelése kapcsán is észlelhető volt. Ha a művészi értelmiségről beszélünk, akkor könnyen észre lehet venni azt, hogy szemben álltak egymással az egyetértés korának nosztalgiája jegyében élő küldöttek és azok, akik nem tudják elképzelni az előrehaladást a múltra vonatkozó teljes igazság ismerete nélkül, bármilyen kemény legyen is az. A nyilvánosság - a glasznoszty- volt a konferencia egyik hőse, jegyezte meg jogosan Mihail Gorbacsov. Ezzel együtt az a követelés hangzott el az újságírókkal kapcsolatban, hogy fokozzák a felelősséget közölt írásaikért. Az átalakítás - mint ismeretes- napirendre tűzte a szocialista pluralizmus kérdését. E pártfórumon a legszélesebb viták a politikai rendszer javasolt reformjának azon pontja körül lángoltak fel, amely azt irányozza elő, hogy a pártszervezetek első titkárának és a megfelelő terület tanácselnökének tisztségét ugyanaz a személy töltse be. A küldöttek ezzel kapcsolatos aggályait és kétségeit különböző okok motiválták. A járási bizottságok első titkárai nem titkolták azokat az aggodalmaikat, hogy ez mértéktelenül túlterheli őket teendőkkel és felelősséggel. Más küldöttek pedig ebben a javaslatban ellentmondást láttak a párt által hangoztatott elvvel szemben, amely szerint el kell határolni az állami és a pártszervek funkcióit. Az SZKP KB főtitkára állhatatosan és türelmesen bizonygatta, hogy ebben a gondolatban minden egyetlen célnak van alárendelve - hogy helyreállítsák a tanácsok erejét, a hatalom forrásává tegyék őket és biztosítsák, hogy ellenőrizhető legyen a végrehajtó szervek munkája. A konferencia világos választ adott arra a kérdésre, miként lehet az átalakítást visszafordíthatatlanná tenni. Egyértelművé vált, hogy csak a demokratizálás, a gazdasági reform és a politikai rendszer átalakítása révén. Ez pedig azt is követeli, hogy a párt egész életét és tevékenységét e feladatokkal összhangban szervezzék meg, a határozatokat pedig minél gyorsabban valósítsák meg a hétköznapok színterén. SZPARTAK BELGOV (APN) A moszkvaiak nagyon gyorsan megszerették az új vásárcsarnokot, amelyet tavaly november elején adtak át. A 2000 négyzetméteres eladótérben kényelmesen lehet vásárolni, ezenkívül vendéglő és szövetkezeti étkező is van a komplexumban (ČSTK-felvétel) A szövetkezés megújulása Átalakulnak napjainkban a szövetkezetek a Szovjetunióban, a szövetkezeti törvény a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésének napirendjén is szerepelt. Az agráriparban nagy az érdeklődés az egyesülési forma iránt, amely a mai színvonalon teremti újjá a 20-as években működött szövetkezeteket. Ez a kezdeményezés a Tula megyei Lenin kolhoz elnökének, Vaszilij Sztarodubcevnek a nevéhez fűződik, aki egy egész körzet kolhozait és szovhozait Novomoszkovszkoje néven szövetkezeti-állami egyesüléssé szervezte. Sok hivatali akadályt kellett leküzde- nie, amíg sikerült egyeztetni az új szövetkezés státusát. Akadtak hivatalnokok, akik az aláírás fejében saját hivataluk vagy főhatóságuk számára akartak előnyöket szerezni. Sztarodubcev azonban nem adta meg magát.- A Novomoszkovszkoje egyesülés a gyakorlatban valósította meg az önkénÚj törvény - új feltételek Az új szövetkezeti törvény módosítja a szövetkezetek működésének gazdasági, szervezési és jogi feltételeit. Ezzel a Szovjetunióban egyenrangúvá vált az állami és a szövetkezeti szektor. Három hónapos országos vita előzte meg a törvény elfogadását, mely iránt nagy volt az érdeklődés. A Legfelsőbb Tanácsnak mintegy 200 ezer javaslatot és kiegészítést kellett figyelembe vennie. Ennek alapján a törvény 50 cikkelyéből'42-t módosítottak, illetve megváltoztattak. A szövetkezeti szektor már azelőtt is létezett a Szovjetunióban, de az állami szektorral összehasonlítva csak másodrendű szerepet játszott. A szövetkezetek a központi szervek irányítása alá tartoztak, nem voltak gazdaságilag önállóak. Most megváltozott a helyzet, a szövetkezetek ezentúl önállóan gazdálkodhatnak. Az új törvény két szövetkezeti forma (termelő és fogyasztói) létrehozását teszi lehetővé. Nagy szerepet játszik a szövetkezeti mozgalomban a demokrácia elve és az önigazgatás. Az új törvény védi a szövetkezeteket az állami és a felettes szövetkezeti szervek törvénytelen beavatkozásától. Ezek a szervezetek most például maguk fpgják meghatározni termékeik árait, a szolgáltatásokért járó összeget, önállóan fognak dönteni a tagok béreiről, amelyeket nem korlátoznak, hanem adó formájában szabályoznak. Az új törvény egyebek között engedélyezi, hogy a szövetkezetek külföldi kapcsolatokat is létesíthessenek. A szövetkezeti mozgalom fejlesztésére most megvannak a politikai, gazdasági, szociális és jogi feltételek. A parlament ülésén Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács elnöke hangsúlyozta: az átalakításból született szövetkezeti törvénynek hatékonyan kellene segítenie az átalakítást. (č) tes szövetkezés lenini elveit, - hangsúlyozza Vaszilij Sztarodubcev. - Az egyesülésben minden tag megőrizte gazdasági és jogi önállását. A tagok megtermelik, feldolgozzák és értékesítik az élelmiszereket, elvégzik a meliorációt, a technikai és az agrokémiai munkákat. így csaknem ötszázzal csökkent az irányító apparátus létszáma, abban csak azok a tapasztalt emberek maradtak, akik tanácsot tudnak adni. A nyereség fő forrása a feldolgozás lett. Korszerűsítették a tej-, a hús-, és az édesipart, amelyre a korábbi gazdáknak nem jutott pénze. A készterméket a Novomoszkovszkoje saját üzleteiben értékesíti, s ez is nyereséget hoz. A mezőgazdaság mellett kiegészítő ágazatok - varroda, ajándéktárgy készítés - hoznak újabb bevételt, és ezek a mezőgazdasági holtszezonban is munkát biztosítanak. Néhány más ágazat, mint a prémesállat tenyésztés, a bárány- bőr kikészítés konvertibilis valutát hoz, ebből külföldi technológiát, berendezéseket vásárolunk. Kapcsolatunk is van külföldi partnerekkel, például egy kanadai céggel, a szarvasmarha embrió átültetésével végzett fajtanemesítés egyik legismertebb cégével. így gyorsan megújul az állomány. Ugyanazzal a céggel létesítettünk közös vállalatot embrió eladásra harmadik országban. Az egyesülés egyéves tapasztalata szerint ez a szövetkezési forma bevált. Bár kedvezőtlen volt az időjárás, a föld igazi gazdájává vált szövetkezetiek a vidék mezőgazdasági történetében a legmagasabb hozamokat érték el: például a gabona termésátlaga hektáronként 8 mázsával emelkedett, és elérte a 38 mázsát, a fejésátlag pedig a 3600 kilogrammot. A Lenin kolhozban, ahol az egyesülés vezetője, Sztarodubcev az elnök, a tejhozam meghaladta az 5,5 ezer litert. A megnövekedett nyereségből az egyesülés gyorsabban fejlesztheti a falvakat, eredményesebben oldja meg a szociális problémákat, javítja az emberek élet- és munkakörülményeit. ZAN KACER (APN) kommentáljuk-----------------■ ' " ' —.11.................... A terv teljesítve, de az áru kevesebb Nincs szükség különösebb szakszerű felmérésre ahhoz, hogy megállapíthassuk, az utóbbi időszakban az áruellátás nincs a kívánt szinten. Az alapvető ok abban rejlik, hogy még a lakosság fizetőképessége az elmúlt 2-3 évben dinamikusan emelkedett, az árualapok nem növekedtek ezzel párhuzamosan. 1986-87-ben 4 milliárd 650 millió korona értékű áruval kevesebb került a tervezettnél a piacra. A legnagyobb adósok a szövetségi általános gépipari és az elektrotechnikai tárcához, valamint a CSSZK és az SZSZK Ipari Minisztériumához tartozó vállalatok. Ök „járultak leginkább hozzá“ a kedvezőtlen helyzet kialakulásához. Nemcsak az árukínálat szűkült, hanem a kereskedelem készletei is lényegesen megfogyatkoztak, hisz az elmúlt év végén 23,3 milliárd korona értékű volt az árukészlet, ami az előző évhez viszonyítva 1,5 milliárddal kevesebb. Igaz ugyan, hogy az idén az első negyedévben tavalyhoz képest 11 százalékkal több árut szállítottak a gyártók, de ez nem jelent érezhető változást, ugyanis az áruszerkezet nemigen változott a keresett cikkek javára. Ennek szemszögéből ellentmondásosnak tűnik, hogy valamennyi döntő fontosságú kereskedelmi szervezet viszonylag magasan túlteljesíti a kiskereskedelmi forgalmi tervét: az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumához tartozó szervezetek több mint 737,6 millió koronával, a fogyasztási szövetkezetek pedig 231,3 millió koronával. Több színes televízió, varrógép, automata mosógép, személygépkocsi, hűtőszekrény és mélyhűtő került ugyan a piacra, mint a korábbi időszakban, viszont a keresletet ezekből a cikkekből nem sikerült kielégíteni. A vásárlók még mindig hosszabb ideig kénytelenek az üzleteket járni, ha mélyhűtőt, hazai gyártmányú színes tévét, automata mosógépet, közkedvelt, NDK gyártmányú varrógépet, vagy akár sportkerékpárt, szórakoztató elektronikai cikkeket, személyi számítógépet, bizonyos bútort, és számos apróságot szeretnének a háztartásukba beszerezni. A textilféleségekből elsősorban a természetes alapanyagúak, a lábbeliből viszont sajnos, a női, a férfi és a gyermekcipők választéka egyaránt szűkös. E nem éppen örvendetes megállapítások után jogosan vetődik fel a problémák megoldásának, a hiányok felszámolásának kérdése. Nem véletlen, hogy a CSKP KB 7. ülésén is több bírálat érte a kereskedelmet, s ezután a szövetségi kormány májusban nyomatékosan felhívta a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok figyelmét, hogy maradéktalanul tegyenek eleget a tervezett szállításoknak. Az áruellátás javítását szolgálja majd az az 1,8 milliárd devizakorona értékű rendkívüli behozatal is, melyet rövidesen megvalósítunk. Előreláthatólag a negyedik negyedévben Indiából és Egyiptomból érkeznek fogyasztási cikkek, de egyelőre - míg az import nem növekedhet a kellő mértékben - a hazai gyártókkal szembeni elvárások jelentik a döntő tényezőt. Ami a gép- és az elektrotechnikai ipar termékeit illeti, a szövetségi kormány konkrétan meghatározta az elvárásokat: például 1989-ben 370 ezer, 1990-ben pedig 400 ezer színes televíziót kell szállítaniuk a termelőknek (és további 150 ezret hozunk be külföldről). Gyártóinkat évente 35 ezer videomagneto- fon szállítására kötelezte, a hűtőszekrények és a mélyhűtők iránti keresletet az évenként behozott 90 ezer darabbal próbáljuk majd kielégíteni. A textil- és lábbeligyártás fokozását is feladatul adta a kormány, de nem valószínű, hogy ezekből a termékekből minden fogyasztói elvárásnak sikerül eleget tenni. S hogy van-e kiút ebből a helyzetből? Bizonyára igen. Az illetékeseknek az a legfontosabb feladatuk, hogy az adminisztratív irányítási módszerek helyett a gazdaságiakat érvényesítsék, s hogy a gyártók és a kereskedelem közti ellentmondásokat felszámolják, az eddig leküzdhetetlennek tűnő akadályokat áthidalják. Nem elégedhetünk meg az egymásra mutogatással: amit én gyártok, az neked nem kell, amit te kérsz, azt nekem nem kifizetődő termelni. A kölcsönösség elve alapján kell megoldani ezeket a gondokat, hisz a tét nagy: a lakosság elégedettsége. A vevőt ugyanis kevésbé érdekli (sőt a legtöbbször bosszantóan hat rá) a tervek túlteljesítése, számára egy a fontos, hogy utánajárás nélkül megvásárolhassa a keresett árut. DEÁK TERÉZ A csehországi mezőgazdasági vállalatok közül egyre több foglalkozik gyógynövények termesztésével. Évente 1700 tonna gyógynövényt adnak le, de ezt a mennyiséget 2000-ig két és félszeresére szeretnék növelni. Elsősorban anyarozs, kamilla és borsos menta iránt nagy a kereslet. Felvételünk a legnagyobb anyarozstermesztő szövetkezetek egyikének, a Lhota pod Pŕeloučí-i Efsz földjén készült (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1988. VII. 27.
