Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-27 / 175. szám, szerda
Székfoglaló helyett Beszélgetés Vágó Ferenccel, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság elnökével Vágó Ferencet odahaza, a Dunaszerdahelyi járásban igazán mindenki ismeri, tehát nem kell „bemutatni“ a szó megszokott értelmében. Mivel azonban az ember sokszor még legközelebbi ismerősei életének állomásait sem tartja számon, vessünk egy pillantást arra az útra, amelyen keresztül most új tisztségéhez érkezett. Jó tudni, ki milyen tapasztalatok, tudás birtokában akar valamit, mennyi szavainak tettekben mérhető fedezete. Még akkor is, ha a jelszavas felsorolásban elsikkadhat az a sok erőfeszítés, az a szívós küzdelem, amellyel a társadalom előrehaladását szolgálni kívánó, képességeit, tudását ennek szolgálatába állító ember dolgozik. ÚJ SZÚ 1988. VII. 27.-Valóban csak röviden: 1933- ban születtem Tornócon (Trnovec nad Váhom). 1953-ban érettségiztem, ezt követően az akkori vágsely- lyei (Šaľa) járás ifjúsági mozgalmában dolgoztam, majd a katonaévek következtek, azután Galántán (Galanta) fe járási nemzeti bizottságon kaptam feladatokat. 1958-ban „átszegődtem“ a takarmányiparba, s ezen a területen dolgoztam harminc évig, vagyis mostanáig. Közben Nyitrán (Nitra) mezőgazdasági mérnöki képesítést szereztem. A tornóci üzemből a hatvanas évek elején ide jöttem, Dunaszerdahely- re. Itt alapítottam családot, itt van az otthonom. Voltam itt üzemigazgató, a gabonatröszttel egyesített vállalat igazgatóhelyettese, a bratislavai vállalatnál a termelési részleg főnöke, s ugyanitt 1977-ig igazgatóhelyettes, azután a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat termelési igazgatóhelyettese, 1977-től mostanáig a vállalat igazgatója. Közben voltam a járási pártbizottság, majd a kerületi pártbizottság tagja, tevékenykedtem képviselőként, s közéleti, társadalmi és politikai tisztségeimet is mindig igyekeztem maradéktalanul ellátni. ■ Július elsején foglalta el az elnöki széket, most, amikor a nemzeti bizottságok megnövekedett jogkörrel folytatják majd munkájukat. Milyen „hozományt“ kapott, milyennek látja innen az elnöki székből a járást, új munka- területét?- Amit pár nap alatt sikerült megtudnom, abból kiderül, hogy igényes feladatokat vállaltam, amikor ezt a megbízatást elfogadtam. De egy - a tanács által elfogadott - átfogó fejlesztési terv van megvalósulóban, amely jó alapul szolgál a megnövekedett igények, az új társadalmi feladatok teljesítéséhez. Egész járásunk, minden község és város fejlődését erőteljesen meghatározzák a mezőgazdasági termelésben elért kiváló eredmények. A lakosság társadalmi munkája mellett döntő jelentőségű az a tény, hogy a földműves-szövetkezetek is hozzájárulnak a falufejlesztéshez, mind anyagi mind erkölcsi támogatásukkal sokat lendítenek a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front által tervezett programok és akciók teljesítésén. Itt van például a gáz és a víz bevezetése. Csak nagyobb vonalakban: több mint 8 ezer 400 lakásban használhatják már a gázt, 53 kilométernyi gázvezeték készült el a járásban, a vízvezetékhálózatot 283 kilométerben éppúgy kimutathatjuk, mint lakosokra kivetítve. Ma már 64 ezer lakos ihat egészséges ivóvizet. Több mint 30 ezer ember lakókörzetében készült el a szennyvíz-elveze- tó hálózat. Ebben az évben 728 lakás kerül átadásra a járásban, 860 lakás építése pedig elkezdődik. Rendkívül fontosak a környezet- védelmi építkezések, főként a szennyvíztisztítók. Most áll befejezés alatt itt, Dunaszerdahelyen és Zlaté Klasyban az építésük és folyamatban van Gabčíkovóban meg So- morján (Šamorín). Egészségügyi intézményeink is korszerűsödnek, számuk növekedik. De sorolhatnám az épülő vagy korszerűsödő óvodákat, napköziket, üzlethálózatunk megvalósuló vagy megvalósítandó objektumait, a szolgáltatásokat, amelyek sokhelyütt kitűnőek, de általában mindenütt további fejlesztést is igényelnek... Amit mégis kiemelésre érdemesnek, nagyon fontosnak tartok, az a kultúra, a népművelés. Ezen a téren a nemzeti bizottságok általi közvetlen irányítás sokat tehet a községek valóságos igényeinek feltárásáért és kielégítéséért. Remélhetőleg megoldódik a művelődési otthonok, termek gondnokságának kérdése is, sok földműves-szövetkezet felajánlotta, hogy átveszi ezek kezelését, vagy legalábbis besegít fenntartásukba. És ez a folyamatos működésük alapfeltétele. ■ Úgy látom, már a tennivalóknál tartunk. Ez természetes is, hiszen az eredmények számbavételéből egyenesen következik a további feladatok meghatározása. Folytassuk hát ezekkel a sort.-Alaposan átgondolt, mindenre kiterjedő az az átfogó fejlesztési terv, amelyre utaltam. A sürgősségi szempontot, a sorrendet, a lakosság igényei diktálják, s ezzel párhuzamosan az országos, a társadalmi fontosságú feladatok. Társadalmi és egyéni érdek természetesen összecseng például a háztartási szemét lerakatait, egyáltalán a környezetvédelmet szolgáló építményeket illetően. A közellátás állandó javítása is ilyen feladat, a kor követelménye ezen belül az üzlethálózat szakosítása. Sürgető gondunk a tömegközlekedés korszerűsítése, bővítése. Tudvalévő, hogy járásunkból 8 ezer ember utazik ki naponta, ingázik. Nem mindegy, milyen körülmények között érkezik a munkahelyére, mennyi időt tölt utazással. Ezen - mármint a közlekedésen - belül sajátos feladatot jelent a vízlépcső- rendszer építése által érintett lakosság zavartalan köz- és egészség- ügyi ellátása, közlekedésének megszervezése. De még valóban nagyon új vagyok itt, erről - konkrétabban - talán később beszéljünk. Ami a nemzeti bizottságokkal szemben támasztott új követelményeket illeti, úgy gondolom, jó a „starthelyzetünk“. Olyan szolgáltató, termelő vállalataink vannak, amelyek szép haszonnal dolgoznak. Ebből - s a hasonló módon létesítendő további részlegek, üzemek nyereségéből - nagyobb távlatokra is számolhatunk a járás igényes fejlesztésével. A helyi nemzeti bizottságok jogkörének a kiszélesítése természetesen nem lesz egyszerű feladat. Számtalan szervezési kérdést kell megoldanunk, s közben önállóbb gondolkodásra, a személyes felelősség elmélyítésére, új hozzáállásra kell ösztönöznünk apparátusunk dolgozóit, tisztségviselőinket. Csökkenteni kell a bürokráciát, s ez nem csupán rajtunk múlik, de azért a saját házunk táján nekünk kell szétnéznünk. A demokrácia megszilárdítása: nos, ez nagyon szép feladat, de csupán akkor valósítható meg, ha az önállóan gondolkodó, személyes felelősségüket tudatosító vezetők vállalják mindenütt az emberekkel a rendszeres, mindennapi kapcsolatot a tennivalók érdekében. Erre kell felkészítenünk testületeink, szakbizottságaink vezetőit és tisztségviselőit éppúgy, mint minden egyes képviselőt. A közelebb a néphez igénye tulajdonképpen az együtt a néppel feladatává válik. A falugyűlések számtalan helyen már ezt a megközelítést ígérik. Azonban annyiféle új lehetőség, forma vár még kiaknázásra, hogy könnyelműség lenne kapásból felsorolni. Meg az lenne a jó, ha ezeket mindenütt a saját feltételeikre, körülményeikre mérten alakítanák ki, tökéletesítenék. Ami engem illet, szeretek dolgozni. Jó lenne, ha nem csalódnának bennem azok, akiknek a bizalmából ezt a megtisztelő munkakört rámbízták. Nem titok az sem, hogy Vágó Ferenc, „a Feri“ népszerű ember a járásban, s az sem, hogy sokat várnak tőle. De az elnök szerény, szűkszavú tájékoztatásra intett. Érthető, s megfontoltságot, közéleti tapasztalatokat, előrelátást egyaránt bizonyító ez az intelem. Az önös érdekeket, személyes előnyöket remélő várakozás tehát gyorsan megcsappanhatja annak a népszerűségét, aki elsősorban a közösségi érdekekre figyel. Ahol azonban összhangban vannak az egyéni és a közösségi érdekek - ebben a járásban a lakosok régen felismerték, hogy ez boldogulásuk és jólétük záloga - ott remélhetőleg a járási nemzeti bizottság új elnökének népszerűségét tovább öregbíti majd, ha a lakosság segítségével sikerül megvalósítania a fejlesztés tervét, s ehhez új, korszerű módszereket is érvényesítenie a közigazgatásban. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET FÓIDÉNY A KONZERVGYÁRBAN Kevés gyümölcsöt kínálnak a termelők A találmányok, újítások és műszaki újdonságok bmói kiállításán nagy sikert arattak a hazai konzervgyárak termékei. Jobbára csak ilyenkor, a bemutatókon döbbenünk rá, hogy milyen sok finomságot - új vagy felújított terméket - kínál az élelmiszeripar. Például az érsekújvári (Nové Zámky) Novofruct már hagyományosan a kiállítók között szerepel. Ez a konzervgyár hazánk legnagyobb élelmiszer-ipari vállalatai közé tartozik, évi termelésének értéke meghaladja az 534 millió koronát. Fő termékei a bébiételek és a cukorbetegek számára készülő Dia-készítmények. Nemrég ellátogattunk ebbe a határainkon túl is jól ismert konzervgyárba, ahol Száraz Pál vegyész- mérnökkel, a termelési részleg vezetőjével beszélgettünk. • Dél-Szlovákiát olykor a ker- tészkedók birodalmaként emlegetik. Azt hihetné az ember, hogy itt nem lehetnek alapanyag-gondjai a tartósítóiparnak.- Nagy általánosságban ez így is van, általában nincsenek ellátási problémáink. Persze, vannak időszakok, amikor kevesebb alapanyagot kínálnak a termelők. Ez az év sajnos nem a legkedvezőbben alakul. Már tavasszal nyilvánvaló volt, hogy a fagy jelentős kárt okozott a gyümölcsösökben, főleg a kajszi- és az őszibarackosokban. Sokat törtük a fejünket, hogy mivel lehetne pótolni a bébiételek legfontosabb alapanyagát adó gyümölcsféléket. Gondjainkat tetézte, hogy a felmérések szerint almából sem várhatunk elegendő alapanyagot. Az időjárás azonban, mint mindig, most is közbeszólt. Szerencsére ezúttal a javunkra „dolgozott“, s a tervezettnél több és jobb minőségű szamócát kaptunk feldolgozásra. Már júniusban jelentős készleteink voltak ebből a gyümölcsfélékből, így a bébiételekből sikerült teljesítenünk a termelési feladatokat. A választék bővítésére szintén gondoltunk, s mézzel ízesített sárgarépapürét is készítettünk. • Ilyen feltételek között, gondolom, a munkaszervezésben is előfordultak problémák.- Az akadozó ellátás a feldolgozásban szerencsére nem okoz különösebb gondot. Korszerű gépsorokkal dolgozunk, s szinte óráról órára át tudunk állni a különféle termékek feldolgozására, tartósítására. Nem mondom, volt néhány nehéz napunk a szamócaidényben, amikor a nyári vakáció egy részét nálunk töltő középiskolások segítségére még nem számíthattunk. A feldolgozási kapacitás maximális kihasználásával azonban sikerült jó minőségben tartósítanunk a termést. • Ezekben a napokban milyen alapanyagokkal dolgoznak?- A zöldborsó után cseresznyét és meggyet konzerváltunk. A cseresznyéből 60 tonnát hagyományos módon, 73 tonnát pedig a cukorbetegek számára tartósítottunk. Meggyből gyengébb volt a termés, ezért a kajszibarackkal együtt dolgozzuk fel, amiből sajnos szintén szerény a kínálat. Csemegeuborkából az idén 4 ezer tonnát tervezünk felvásárolni. Egyelőre úgy tűnik, ennek nem lesz különösebb akadálya. • Az ország egyik legkorszerűbb konzervgyárában valószínűleg nem csupán hazai piacra termelnek.-Termékeink zöme a hazai fogyasztói igények kielégítését szolgálja, de exportfeladataink is vannak. Például meggyből 50, csemegeuborkából 1820, szamócából pedig 90 tonna kerül kivitelre, jobbára a nyugat-európai országokba. Néhány évvel ezelőtt Ausztráliában is piacra leltünk. • A minőség nemcsak alapanyag, de műszaki felkészültség és technológiai fegyelem kérdése is. E tekintetben nincsenek gondjaik?-Ami a műszaki felkészültséget illeti, a KGST-országok viszonylatában előkelő helyet foglalunk el. Az idén 35 ezer tonna zöldség és gyümölcs feldolgozását tervezzük. Ilyen teljesítményre csak igazán korszerű berendezéssel lehet vállalkozni. Nem mondom, kellene már néhány új gépsor, de a nyugati gyártóvállalatokkal folytatott tárgyalások kissé vontatottan haladnak. A technológiát magunk fejlesztjük, tökéletesítjük, így ilyen vonatkozásban nincs különösebb problémánk. • Úgy tudom, vállalatuknál nem csak névlegesen létezik, de kiváló újításokat és találmányokat produkál a Csehszlovák Tudományos-műszaki Társaság alapszervezete, amelynek ön az elnöke.- Büszkék vagyunk arra, hogy tevékenységünk hozzájárul a vállalat kimagasló termelési eredményeinek eléréséhez. Ami engem illet, egyebek között kidolgoztam egy eljárást, amellyel növelni tudtuk a bébiételek beltartalmi értékét. A komplex racio- nalizációs brigádjaink szintén jól működnek és elsősorban az újítások gyakorlati megvalósításában érnek el kiemelkedő sikereket. Nálunk három műszakban folyik a termelés, s mivel főleg nőket foglalkoztatunk, érdekünk, hogy a termelés korszerűsítésével megkönnyítsük a munkájukat. SZITÁS GABRIELLA Q -7 érettem volna riportot készíteni 0^1 vele, megnézni munkáit, amelyekre olvasóink is felhívták figyelmünket, de hiába próbálom elérni, vagy legalább üzenetet hagyni neki. Aztán mégis! A sokadik telefont felveszi valaki: „elutazott, nem tudom, mikor érkezik, este hét után biztosan itthon lesz..." A tévében már a híradó kockái peregnek, amikor felkeresem lévai (Levice) otthonában. Tudom, hogy az időpont nem a legalkalmasabb látogatásra, hogy az utazás kifárasztotta, s bizonyára pihenni szeretne. Magyarázom is: csupán egy napon, órán szeretnék vele megegyezni, amikor ismét felkereshetném A csipkekészító Sümegh Vilma nénit azonban más fából faragták. Ha csipkéről és kézimunkáról van szó, nem fáradt, nincsen késő. Beljebb invitál, munkáit mutatja, magyarázza és mesél... Heten voltak testvérek. Ö, a legfiatalabb eredetileg textiltervezó szeretett volna lenni, de a háború közbeszólt. A csipkevetést 1941-ben a nóipari iskolában sajátította el, ám csipkézni csak jóval később - amikor már a két fia és egy lánya nagyok - kezdett. Eleinte ragaszkodik a hagyományos vertcsipke-motívu- mokhoz, kész mintákhoz, majd mind jobban távolodik tőlük s keresi az egyéniségének legmegfelelőbb ornamentikát, témát. Maga választja ki a színeket, keresi a díszelemeket, szerzi be a fonalakat. Műhelyében ma kizárólag saját maga megtervezett térítők, abroszok, kézelők, gallérok és egyéb tetszetős ruhadíszek készülnek. Ezek bársonnyal bevont táblákra, panelokra feszítve már képek. Képek, amelyeknek van mondanivalójuk. A legkorábban készült munkái közül elsőként a Várnát mutatja, amely egy bulgáriai kirándulás emlékeit, élményeit őrzi. A várnai kovácsoltvas kapukat, kerítéseket, gazdagon díszített ötvösmunkákat, melyek a majd másfél méter átmérőjű kép megalkotására ihlették. Egy másik képen leányfej és egy szegfű látható, Lili lányának 25. születésnapjára készítette. A virág eredetileg rózsa volt, de szerinte nem illett a kompozícióba. A G-kulcs alakú Sorsszimfóniát egy Beethoven-arc- képre építette, melyet rajztanár testvére festett. De mutat olyan térítőkét, amelyeket eredetileg megrendelésre készített.- Nem tudtam megválni tőlük - mondja - bármennyit kínáltak is értük. A csipke ugyanis nem eladó! Opál, Marina, Gótika, Vénasszonyok nyara, Pillangókisasszony, Jupiter, Vénusz ... Újabb képek, amelyeket egy-két mondattal kiegészít. Megtudom például, hogy a bulgáriai kirándulás után mindent elolvas, összegyűjt, ami a vert csipkével kapcsolatos, rendszeresen vesz részt tanfolyamokon, kiállításokon. Pedig 1980-ban súlyos balesete is volt. Hátgerinctöréssel több hónapos mozdulatlanságra kényszerült. A gyúgyi (Dudince) fürdőben kezelték. Itt ismerkedett meg azzal a szintén csipkéző beteg nénivel, aki kitartásával, fáradhatatlanságával felkeltette benne a reményt: ó is fog még csipkét készíteni. És valóban. A baleset után szebbnél szebb térítők, abroszok, ruhadíszek születnek műhelyében. Gyűjteménye ma már több mint 150 kész csipkéből áll.- Ez a most készülő fekete-piros terítő még a fűrészporral kitömött dobon van kigombostűzve - mondja, s próbál beavatni a műhelytitkokba. Hogy a munkát először meg kell álmodnia, terveznie, rajzolnia, s csak utána következik az orsók ide-oda helyezése, keresztezése. Vilma néni kézügyességét sokan megcsodálták. Versenyeken, kiállításokon, de vannak, akik lakásán is felkeresik. Több önálló kiállítása volt. Léván, Gyűgyön, Zselizen (Želiezovce), szerepeltek munkái Nyitrán (Nitra), sőt cseh- és morvaországi városokban is. Bratislavai bemutatkozásra mindmáig nem volt lehetősége, de értesüléseink szerint a szlovák főváros is hamarosan megismerkedhet művészetével. Sümegh Vilma néni képeiből ugyanis a CSEMADOK óvárosi alapszervezete a Kulturális napok rendezvénysorozat keretében kiállítást tervez. GÁGYOR ALÍZ (A szerző felvétele) Csipk&szimfónia