Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-27 / 175. szám, szerda
A nemzetközi kapcsolatok átalakítása visszafordíthatatlan Eduard Sevardnadze beszámolója a tudományos konferencián (ČSTK) - Mint már röviden beszámoltunk róla, Moszkvában hétfőn tudományos konferencia kezdődött a következő címmel: A tizenkilencedik országos pártértekezlet - külpolitika és diplomácia. A tanácskozáson Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, beszámolót terjesztett elő. ÚJ SZÚ 1988. VII. 27. Ebben a pártértekezlet eredményeivel foglalkozott, elmondta saját benyomásait a Mihail Gorbacsov által előterjesztett főbeszámolóról és a pártkonferencia küldötteinek felszólalásairól. Sevardnadze beszélt azokról az alapvető filozófiai-koncepciózus kérdésekről, amelyeket a szovjet diplomácia az elmúlt három évben oldott meg, s az ezekkel kapcsolatos következtetésekről. Kijelentette: Az átalakítás kezdete óta arra törekedtünk, hogy ösztönözzük legjobb alkotó erőinket. A külpolitikában a friss szelek és a tavaszi megújulás gyönyörű időszaka volt ez - az áprilisi plénumülést és a pártkongresszust követő időszak, Párizs és Genf, Vlagyivosztok és Reykjavík, Washington és Moszkva időszaka, a január 15-i nyilatkozat, valamint a delhi nyilatkozat időszaka. Olyan időszak, amikor bátor megoldásokat dolgoztunk ki a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolására, a szovjet csapatok Afganisztánból történő kivonására vonatkozóan. A szovjet diplomácia történetében először találkozott a diplomaták nagy létszámú kollektívájával a párt vezetője. Mihail Gorbacsov meglátogatott bennünket, beszédet mondott a külügyminisztérium plé- numülésén, s megszabta tevékenységük fő irányait. Megváltoztattuk struktúránkat, lényegünket, új tapasztalatokat gyűjtöttünk és új alapállásokat foglaltunk el. Az utóbbi három évben a Szovjetunió külpolitikájában jelentős, a jobb irányába történő változások mentek végbe. Az emberiség egy egész sor bizonyítékot szerzett, amelyek alátámasztják elhatározásunkat, hogy következetesen meg akarjuk valósítani az atomfegyverek 2000-ig történő felszámolásának programját, az általános biztonsági rendszer létrehozását, az „összeurópai ház“ gondolatát, az elégséges és nem támadó jellegű védelmet, a regionális konfliktusok megoldását, az idegen területeken levő támaszpontokról a csapatok visszahívását és így tovább. Eduard Sevardnadze beszédében többször említette azokat a véleményeket és javaslatokat, amelyeket a külügyminisztérium munkatársai fejtettek ki a pártkonferencia előkészítése során. Kijelentette: még mindig nem sikerült teljesen felszámolni azt a fékező mechanizmust, amely azokban az években alakult ki, amikor a túlzott centralizáció, valamint az adminisztratív-utasításos irányítási módszerek a külpolitikában is túlsúlyba kerültek, s egyes elvtársak mind a mai napig elutasítják a problémák kollektív és demokratikus megvitatását. Hangsúlyozta, amikor az ország sorsáról van szó, a különböző, esetenként homlokegyenest ellenkező vélemények megnyilvánulása törvényszerű jelenségnek számít. Anélkül, hogy csökkenteni akarnánk a konzervativizmus veszélyének jelentőségét, fontos, hogy tudatosítsuk a „balos“ elhajlások veszélyét is, s hogy hasonló türelemmel vissza kell utasítani azokat a kísérleteket, hogy minden létfontosságú kérdést egyszerre oldjanak meg. Eduard Sevardnadze megállapította, a szocializmus új koncepciója, amelyet a pártértekezleten előterjesztett főtitkári beszámoló vázolt, annak a monopóliumnak a végét jelenti, amely szentesítette az egyetlen variáns elvét, a dogmatizmust, az önmagunk tévedhetetlenségének tudatát. Az ilyen koncepciók elleni harc leghatékonyabb eszközei a demokratizálás, a nyilvános tájékoztatás politikája, a túlzóit titkolózás elutasítása. Az ország demokratizálása a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának is elkerülhetetlen feltétele. A 19. pártértekezlet következtetéséről, hogy a biztonság szavatolásában növelni kell a politikai eszközök szerepét, Eduard Sevardnadze elmondotta, ebből a külügyminisztériumra nagyon fontos, kettős jellegű követelmények hárulnak. Először: jelentős mértékben növekszik felelősségünk azért, miként értékeljük a nemzetközi helyzetet, valamint felelősségünk ennek az értékelésének a rugalmasságáért és megbízhatóságáért. Másodszor: új módon kell értelmezni a külügyminisztérium feladatát és a végrehajtó hatalom struktúrájában elfoglalt helyét, szavatolni kell, hogy nagyobb legyen az aktivitása, felelőssége és a hatékonysága külpolitikánk minden irányban történő kidolgozása során. Eduard Sevardnadze a továbbiakban a külpolitikai döntések jóváhagyásának alkotmányjogi mechanizmusáról beszélt, a beszámoló ezt nevezte a helyes döntések biztosítékának. A szónok hangsúlyozta, a mostani konferencia nemcsak a szovjet diplomácia munkatársait és a tudósokat érinti, a fő címzett a szovjet nyilvánosság, minden szovjet ember. Sürgető szükség van arra, hogy az egész nép részt vegyen a külpolitika alakításában. A szovjet diplomácia tevékenységének fő értelme a nép boldogulása, e diplomáciának világosan magyarázatot kell adnia önmagáról a népnek, a nép elvárásaival, reményeivel és vágyaival összhangban kell terveznie tevékenységét, amelyért felelősséggel is tartozik a népnek. A jogállamban, amelyet építünk, ez számunkra kötelező norma. A 19. országos pártértekezlet határozatáért - a legfontosabb külpolitikai döntések megvitatását és jóváhagyását szolgáló, alkotmányosan rögzített mechanizmusnak a létrehozásáról - népünk drágán megfizetett. A határozatért az ellenőrzésről, amelyet a nép által választott szervek végeznek demokratikus eljárás alapján, diplomáciánk is drágán megfizetett. E döntés megvalósítása teljes mértékben megújítja a diplomácia tekintélyét, visszaadja neki azokat az eredeti funkciókat, amelyek kizárólag az ó sajátjai. Az alkotmányosan rögzített mechanizmusról hozott határozatból fakad az olyan törvényhozói eljárás bevezetésének a szükségessége, amellyel összhangban minden olyan központi szerv, amely katonai és katonai-ipari tevékenységet folytat, a legfelsőbb össznépi választott szerveknek lenne alárendelve. Vonatkozik ez a katonai erőnek az országhatárokon túli kihasználásával összefüggő kérdésekre, a védelmi építési tervekre, a katonai költségvetések nyíltságára, összefüggésben a nemzetbiztonsági kérdésekkel. Az átalakítás új megvilágításba helyezte a népi diplomácia lehetőségeit. Az ENSZ-közgyülés 3. rendkívüli leszerelési ülésszakán meggyőződhettünk, hogy ez milyen nagy lehetőségekkel rendelkezik a békével kapcsolatos újszerű megközelítések kialakításában, s milyen nagy hatással van a politikusokra. Eduard Sevardnadze beszédében részletes történelmi áttekintést adott a szovjet állam külpolitikai tevékenységéről. A múlt tapasztalatait elemezve elmondotta: figyelembe kell venni a hatalom jellegét és rendszerét, azt, hogy a múltban milyen döntési módszerek érvényesültek, s milyenek voltak a konkrét történelmi körülmények. Emlékeztetett a szovjet diplomácia sikereire, így például a Hit- ler-ellenes koalíció létrehozására és megszilárdítására, a háború utáni világ elrendezésével kapcsolatos terjedelmes feladatok megoldására, az ENSZ megalakítására, a különböző rendkívül fontos szerződések megkötésére, főleg azokra, amelyek a lázas fegyverkezés korlátozását szolgálják, továbbá a helsinki Záróokmányra, amellyel megkezdődött az összeurópai folyamat. Mint mondotta, ugyanakkor távolról sem használtak ki minden lehetőséget arra, hogy megakadályozzák a „vasfüggöny“ létrehozását, s hogy csökkentsék a lázas fegyverkezés és a konfrontáció terjedelmét és élét. A szovjet külpolitika történetének őszinte és nyílt elemzése bizonyítja, hogy az ország belső életében bekövetkezett deformációk törvényszerűen hatottak a szovjet külpolitikai irányvonalra is. A belpolitikában minden elhajlás a lenini elvektől erős, negatív befolyással volt a szovjet diplomáciára. A szovjet diplomácia vezetője a továbbiakban megállapította: az új politikai gondolkodás a békés együttélést az atomkor realitásainak részeként kezeli. Teljes joggal elutasítjuk, hogy ebben az osztályharc egyedi formáját lássuk. Az olyan elveken nyugvó egymás mellett élés, mint amilyen a támadásról való lemondás, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás stb., nem azonosítható az osztály harccal. Az egymással szembenálló két rendszer harca már nem tekinthető korunk meghatározó tendenciájának. A jelenlegi szakaszban döntő jelentőséget kap az a képesség, hogy gyorsan, a modern tudomány, a fejlett technika és technológia alapján megsokszorozzuk az anyagi javakat, hogy azokat igazságosan osszuk el, s egyesített igyekezettel megújítsuk és védjük az emberiség túléléséhez elkerülhetetlenül szükséges forrásokat. A Nyugat által ránk kényszerített lázas fegyverkezés egyik oka a szocializmus gazdasági kimerítésének a terve volt. Ma már teljesen nyilvánvaló az igazság, amelyre Mihail Gorbacsov 1986 májusában, a külügyminisztérium plénumülésén rámutatott: Teljesen tarthatatlan az egyes stratégák gondolatmenetében és tetteiben is megnyilvánuló olyan orientáció, mely szerint a Szovjetunió ugyanolyan erős lehet, mint a vele szembenálló államok bármilyen lehetséges koalíciója. Az ehhez való ragaszkodás azt jelenti, hogy nyilvánvalóan a nemzeti érdekekkel ellentétben cselekszünk. Mihail Gorbacsov azt mondta, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy „le akarjuk utánozni“ az USA-t, a NATO-t és Japánt azok összes katonai-technikai újdonságai terén. A mai világban az ország biztonsága ugyanakkor a megfelelően felkészített és ellátott fegyveres erők feltétlen meglétét is jelenti. A szovjet külügyminiszter beszédében nagy figyelmet szentelt a Szovjetunió és a többi szocialista ország kapcsolatai fejlesztésének és szilárdításának: Az átalakítás és a megújulás időszakában a szocialista világrendszer, a szocialista közösség, a mi hatalmas, felbecsülhetetlen értékű kincsünk. A béke és a haladás,tényezőjeként ugyanakkor az egész civilizáció, az egész emberiség gazdagságának is tekinthető. Ezt terjeszteni és tökéletesíteni, fejleszteni a szövetségesi kötelékeket, ez azt jelenti, hogy a békét tesz- szük megbízhatóvá és szilárdabbá, ez az erősebbé válást, a békealkotó koncepciók megvalósításának szavatolását jelenti. A továbbiakban Eduard Sevardnadze arról beszélt, miként közelít a Szovjetunió a fejlődő országokhoz, a velük folytatott együttműködéshez, hogyan tekint a fejlődőknek nyújtott segítségre és a regionális konfliktusok rendezésére. Mint mondotta, a feszültség csökkentéséhez és a regionális problémák megoldásához nem könnyű, göröngyös út vezet, de ez a folyamat már megkezdődött és széles körben érvényesül. Afganisztán „láncreakciót“ váltott ki. Eduard Sevardnadze beszédében megkülönböztetett figyelmet szentelt a szovjet állam jellegének, e szempont jelentősen befolyásolja helyét a nemzetközi közösségben a mai civilizált világban. Mint mondotta: Most számoljuk fel a stagnálás éveinek maradványait, s olyan külpolitikát alakítunk ki, amely mindörökre kizárja a tetteink és ideáljaink közötti különbségeknek még a lehetőségét is. Amikor az emberi jogokhoz való hozzáállás átalakításáról beszélt, hangsúlyozta, hogy az nem azért történik, mert bárki is nyomást gyakorol a Szovjetunióra, vagy pedig spekulálnak ezzel a témával, hanem azért, mert az ilyen hozzáállás felel meg a szocializmus eszményeinek és elveinek. Leszögezte, a tudomány egészen a közelmúltig elszakadt a diplomáciától. Az utóbbi három évben a helyzet javult. A szovjet külpolitika nyitott a szovjet és az egyetemes tudomány előtt. Politikai szempontból a 19. pártkonferencia irányvonalának megvalósításáról van szó, ez a tudománynak a politikába való közvetlen bekapcsolására vonatkozik. A kérdéssel kapcsolatban részletesen elemezte, a történettudomány a nemzetközi jog, a leszerelés, valamint a külgazdaság terén milyen feladatokat kell megoldani annak érdekében, hogy bővüljön az együttműködés a tudomány és a diplomácia között. A kultúrát a béke hasznos, aktív követének nevezte, s hangsúlyozta, hogy a külkapcsolatok terén az átgondolt kulturális politikának mindazt ki kell használnia, ami az értelmiség lényegének nevezhető. Az értelmiségiek számára bővíteni lehet a külföldi nyilvánossággal való érintkezést azzal, hogy létrehozzák a kötetlen nemzetközi kapcsolatok csatornáinak szélesebb hálózatát a kulturális és a tudományos dolgozók között. Felsorolt néhány ösztönző gondolatot a külpolitikai újságírással kapcsolatban. Javasolta, a különböző akciók tervezésekor ne csak a tudósok véleményét vegyék figyelembe, hanem a legjobb szovjet újságírókét, a külpolitikai szakértőkét is. A szovjet külügyminisztérium központi apparátusának átalakításáról, a külképviseletekről elmondta: a minisztérium jelenlegi struktúrája, valamint új funkcionális, területi-ágazati osztályai egyre inkább a külpolitikai stratégia prioritásaira orientálódnak. Az átszervezés a külügyminisztériumban általában véve bevált. Beszédének végén Eduard Sevardnadze kijelentette: „Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok átalakítása- a külpolitika és a diplomácia párhuzamosan történő átalakításával együtt- visszafordíthatatlan. Visszafordíthatatlan azért, mert a szocialista hazánkban végbemenő megújulás és változások közös áramlatának a része, mert a párt irányvonalát követi és kifejezi a nép vágyait.“ Az SZKP KB és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határozata A Karabahra vonatkozó gyakorlati intézkedésekről (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége határozatot fogadott el A gyakorlati intézkedésekről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének Hegyi Karabahra vonatkozó határozatai megvalósítására. A határozat megállapítja, hogy a szovjet parlament elnöksége által július 18-án hozott határozattal összhangban döntés született arról, hogy az SZKP KB és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének képviselőjeként Hegyi Karabahba küldik Arka- gyij Volszkijt, a Legfelsőbb Tanács képviselőjét, az SZKP KB osztályvezetőjét. Feladata, hogy a helyszínen szervezze és koordinálja az azerbajdzsán, az örmény és a karabahi párt-, állami és gazdasági szervek tevékenységét az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a minisztertanács Hegyi Karabahról szóló határozatai megvalósítása során. E tevékenységhez megkapja a szükséges felhatalmazást. Az Azerbajdzsán KP és az örmény KP Központi Bizottságainak, a két köztársaság legfelsőbb tanácsai elnökségeinek és minisztertanácsainak, valamint az illetékes szövetségi minisztériumoknak és a központi hivataloknak feladatul adták, hogy az SZKP KB és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének képviselőjét segítsék és támogassák feladatai teljesítésében, melyek az elfogadott párt- és állami határozatok feltétlen megvalósításával függnek össze. Ebből a célból jogot kapott arra, hogy a felmerült kérdések megoldására szükség esetén meghívja az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a minisztériumoknak és más központi hivataloknak a felelős dolgozóit. A szovjet parlament elnökségének határozatával összhangban a parlament Nemzetiségi Tanácsának képviselőiből egy különbizottságot hoztak létre. Nicaragua A kontrák megsértik a tűzszünetet (ČSTK) - Az ellenforradalmárok nicaraguai területeken fegyveres összetűzések provokálásával igyekeznek rákényszeríteni a nicaraguai hadsereget a még érvényben levő ideiglenes tűzszünet megsértésére. A kontrák így próbálják biztosítani az Egyesült Államok további anyagi támogatását. A nicaraguai nemzetvédelmi minisztérium bejelentette: az elmúlt napokban az ellenforradalmárok által provokált harcokban csaknem 20 kontra vesztette életét, a nicaraguai hadsereg pedig nagy mennyiségű lőszert zsákmányolt. Az egyes falvak ellen intézett terrorista támadások során viszont hét lakost hurcoltak el az ellenforradalmárok. A jelenlegi helyzetben negatív szerepet játszik az ellenzéki politikai erőket tömörítő ún. 14-ek tömbje. Victor Manuel Tirado, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetője élesen bírálta a tömb tevékenységét és rámutatott, kormány- ellenes akciói a sandinista forradalom vívmányai ellen irányulnak. Daniel Ortega nicaraguai államfő külföldi újságíróknak adott interjújában hangsúlyozta, az Egyesült Államok a Somoza-diktatűrához hasonló reakciós rendszer hatalomra juttatását tervezi az országban. Washington céljait támasztja alá, hogy az ellenforradalmi csoportok vezetőségébe került Enrigue Bermudez, Somoza gárdájának egykori ezredese. A Reagan-kormány magas beosztású tagjai mindent megtesznek az ellenforradalmárok egyes frakcióinak újraegyesítése érdekében. A nicaraguai államfő ennek ellenére hangsúlyozta, kormánya továbbra is kész folytatni a tárgyalásokat az ellenforradalmi csoportokkal. Grósz Károlyt ma fogadja Ronald Reagan (ČSTK) - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a minisztertanács elnöke New Yorkban hétfőn találkozott Richard Nixonnal, az Egyesült Államok volt elnökével. Ezt követően Bostonba érkezett, ahol Michael Dukakis massachussetsi kormányzóval, a Demokrata Párt elnökjelöltjével folytatott megbeszéléseket. A Reuter hírügynökség jelentése szerint mindkét találkozón az időszerű nemzetközi kérdések álltak a megbeszélések előterében. Az MSZMP főtitkára beszámolt Magyarország gazdasági helyzetéről és politikai irányvonaláról is. Grósz Károly Washingtonban tegnap George Shultz külügyminiszterrel, William Verity kereskedelmi miniszterrel és további hivatalos személyiségekkel folytatott eszmecserét. A hivatalos látogatás mai programja szerint Ronald Reagan elnök fogadja a magyar vendéget. USA - Fülöp-szigetek Megszakadtak a támaszponttárgyalások (ČSTK) - Manilában tegnap bizonytalan időre megszakadtak a Fü- löp-szigeteken levő amerikai támaszpontok jövőjével kapcsolatos, immár április óta folyó kétoldalú tárgyalások. Olechowski Washingtonban (ČSTK) - Tadeusz Olechowski lengyel külügyminiszter amerikai kollégája, George Shultz meghívására tegnap hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba érkezett. Útjára elkísérte őt az amerikai-lengyel kapcsolatokban és a nemzetközi biztonság, valamint a leszerelés kérdéseiben illetékes szakértők csoportja. Washingtonba utazása előtt a lengyel külügyminiszter New Yorkban találkozott az amerikai politikai és üzleti körök, az amerikai lengyelek, valamint a sajtó képviselőivel. Phenjani javaslat (ČSTK) - Ho Dam, a Koreai Munkapárt KB Politikai Bizottságának tagja a KCNA hírügynökségnek adott nyilatkozatában közölte: a KNDK javasolta Dél- Koreának, hogy politikai pártjai vegyék fel a kapcsolatokat a Koreai Munkapárttal. Az előterjesztett javaslat szerint a kapcsolatokat a két Korea parlamentjei közti együttműködés keretében valósítanák meg. A megbeszélések előterében az a manilai követelés állt, hogy Washington 180 millió dollárról 1,2 milli- árdra emelje a Clark Field légi- és a Subic Bay haditengerészeti támaszpont éves bérleti díját. A kérés teljesítése kulcsfontosságú szerepet játszik az Egyesült Államok legnagyobb külföldi támaszpontját érintő, 1991-ben lejáró jelenlegi szerződés esetleges meghosszabbításában. A megbeszélések politikai jellegét nagymértékben befolyásolta, hogy a Fülöp-szigeteki szenátus a múlt hónapban jóváhagyta azt a törvényt, amely a szigetország területén tiltja a nukleáris fegyverek jelenlétét. Szovjet ellenőrök a Travis támaszponton (ČSTK) - A San Francisco közelében levő Travis légitámaszpontra tegnap megérkezett a szovjet katonai szakértők újabb csoportja. A Pershing 2 rakéták egyes elemeit gyártó magnai üzem 22 ellenőrével együtt helyben ellenőrzik a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai megállapodás teljesítését. A TASZSZ-nak adott nyilatkozatukban a szovjet szakértők nagyra értékelték az ellenőrzések első szakaszának konstruktív légkörét.
