Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-21 / 170. szám, csütörtök

A közös érdekeket szolgáló felelősségteljes lépéseket (Folytatás a 3. oldalról) dóm önöknek. Bennem ilyen be­nyomás alakult ki. El kell monda­nom, kedves barátaim, hogy ez mindkét fél részéről mély tévedés. Ebben a kérdésben a győzelem csak közös lehet. Más hozzáállás politikai zsákutcát jelent, a helyzet további kiéleződését, az indulatok kiéleződését, az ellenségeskedés fokozódását. Az események ilyen alakulása, azonban meghiúsít min­dent, amit számos nemzedék hozott létre, nacionalista őrülettel fertőzi meg a nemzetek tudatát és ezáltal sok évre a köztük levő viszonyt is. Talán Azerbajdzsánban és örmény- országban erre törekednek? Természetesen látjuk,hogy van­nak olyan emberek is, akik éppen ezt akarják, éppen erre törekszenek. Megbolondította őket egy őrült, em­bertelen gondolat: pusztuljanak akár az emberek százai és talán ezrei is, csak - úgvmond - erősítse ez a nemzeti szellemet. Ez politikai őrület és a felelőtlen­ség, embertelenség legfelsőbb foka! Ezek kalandorok, akiket szó szerint így kell nevezni. Talán eszébe juthat ilyesmi egy normális embernek? Fő­leg olyan embernek, aki felelősség­gel tartozik népének és más nemze­teknek, aki bizonyos jogkörrel ren­delkezik? Az örmény és az Azerbajdzsán SZSZK dolgozói millióinak érdekei­ből kell kiindulnunk. Talán most, amikor Örményország és Azerbaj­dzsán képviselőivel beszélünk, nem látjuk, milyen mélyen átélik mindazt, ami történt, és azt akarják, hogy minden jó és mielőbb megoldódjék? És még hány olyan ember van, aki csak most kezdi tudatosítani és egy­re jobban érteni, hogy károsak a fe­szültség élezése útján tett további lépések. Eközben vannak emberek, akik ezt az érzést azonnal megpró­bálják háttérbe szorítani azzal a váddal, hogy árulás, ha az ember megállásra szólít fel és elgondolko­dásra afelett, mit csinálunk és hová tartunk. El kell mondanom, hogy az egész ország valamennyi köztársaságá­ban az emberek határozott lépése­ket várnak tőlünk, hogy megakadá­lyozzuk Hegyi Karabahban, örmény- országban és Azerbajdzsánban a fejlemények további negatív ala­kulását. Mi megértjük vágyaikat, ezekben az egyszerű emberi böl­csesség nyilvánul meg. Ez kell, hogy vezéreljen minket, amikor dönteni fogunk a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége mostani ülésén megvitatott kérdésben. Ezekben az órákban va­lamennyien együtt mérlegeltünk, együtt gondolkodtunk, kölcsönösen kérdéseket tettünk fel egymásnak, hogy tisztázzuk a helyzetet, helye­sen értékeljük és megtaláljuk a kiu­tat a - ezt egyenesen ki kell monda­nom - létrejött zsákutcából. Nekem úgy tűnik fel, ha megsza­badulunk az emócióktól, azoktól a fájó pontoktól és szemrehányá­soktól, melyek itt mindkét részről elhangzottak, úgy most, ezen az ülésen mindezt megértjük és kiala­kítjuk a közös nézetet: mindkét nem­zet, valamennyi szovjet ember létér­dekeiből kiindulva mindenekelőtt meg kell erősítenünk a fennálló rea­litást és azt a tényt, hogy Hegyi Karabah az Azerbajdzsán SZSZK- hoz tartozik. Ez a kérdés egyik olda­la. Véleményem szerint, elvtársak, valamennyiünk számára világossá válik a helyzet. Ezzel együtt itt javas­latok hangzottak el a Hegyi Karabah lakosságának adandó garanciák megerősítésére, hogy ne ismétlőd­hessen meg az, ami a jelenlegi hely­zetet idézte elő. A múltban ugyanis sok volt az ígéret, de ezek számos esetben csak üres ígéretek voltak, sőt gyakorlatilag csalássá változtak Hegyi Karabah lakosságával szem­ben. Feltétlenül szükséges, hogy határozatunk tartalmazza ezt az ele­met is - a garanciákat arra, hogy nem ismétlődik meg az, ami volt. Ezzel eljutottunk a kompromisz- szumok témájához. Ez a téma itt elhangzott, és nem szeretném meg­ismételni mindazt, amit már elmond­tak. Úgy vélem azonban, hogy a ha­tározati javaslatot, amelyet ismernek az Elnökség tagjai és a köztársasá­gok képviselői, ki kell egészíteni az­zal a kitétellel, amely teljesebben lenne tekintettel Hegyi Karabah helyzetére és lakosságában meg­erősítené a bizonyosságot, hogy az élet a jobb irányába fog változni, hogy biztosítva lesznek a garanciák Hegyi Karabah normális fejlődésére az Azerbajdzsán SZSZK keretében. Nyilván időre lesz szükség ahhoz, hogy megoldjuk a felmerült kérdése­ket, azt, amit a központi bizottság és a kormány határozata szögez le He­gyi Karabah fejlesztéséről. Időre lesz szükség a kapcsolatok normalizálására is, az erőfeszítések egyesítésére, mivel még a munka- jellegú, emberi kapcsolatok is meg­szakadtak. Nyilván szükség lesz a Legfelsőbb Tanács Elnöksége képviselőinek csoportjára, s talán egyben a kormány, sőt az SZKP KB képviselőire is - a csoportban három ember lehetne amely segítené a két köztársaság együttműködésé­nek szervezését ennek a határozat­nak a teljesítése érdekében. Hiszen ez a határozat nagyon átfogó és Hegyi Karabah egész helyzetét a fejlődés egy teljesen más szintjére orientálja. Ezenkívül sok javaslat hangzott itt el a terület státusának, jogköreinek és lehetőségeinek növelésére vo­natkozóan. Ezt nyilvánvalóan szin­tén nem szabad figyelmen kívül hagyni, ezek a kérdések megköve­telik, hogy áttekintést nyerjünk. Ta­nácskoztunk a köztársaságok veze­tő képviselőivel, és talán a határo­zatban azon kívül, amit az első ré­sze tartalmaz, be lehetne iktatni egy pontot arról, hogy a Nemzetiségi Tanács keretében létrehozunk egy csoportot vagy bizottságot, amely megvitatna minden itt elhangzott ja­vaslatot. A Nemzetiségi Tanács elé bizonyára további javaslatokat is ter­jesztenek, s így lehetőség nyílik en­nek a problémának a jobb elemzé­sére. Annál is inkább, mivel a politi­kai rendszer reformja felé tartunk, ez a reform feltételezi a szövetségi köz­társaságok jogainak növelését, fele­lősségük és jogköreik növekedését, az autonóm köztársaságok jogainak és státusának kibővítését. Ennek az egész kérdésnek az elemzése során olyan megoldásokat lehetne kidolgozni, melyek tovább erősítik azokat a garanciákat, melyekről itt szó volt. Úgy vélem, ha ilyen módon kiegé­szítjük határozatunkat, az olyan do­kumentummá válik, melynek alapján kibontakozhat a normalizálás széles körű folyamata. Felszólítjuk Azerbajdzsán és Ör­ményország minden állampolgárát, tanúsítson öntudatot és valódi haza- fiságot, tegyen maximális erőfeszí­téseket a helyzet normalizálására és az emberek közti jó kapcsolatok megteremtésére. A Hegyi Karabah körüli esemé­nyek azonban már mély nyomokat hagytak a két nemzet közti viszony­ban és időre lesz szükség ahhoz, hogy kapcsolataik valóban testvéri­ekké váljanak. Azonban tenni kell, kölcsönösen közeledni kell egymás felé és eközben a felsőbb érdekeket kell szem előtt tartani. Emellett nem engedjük meg még a gondolatát sem annak, hogy a kul­túra, az oktatás, a tudomány, az információ és az egész szellemi élet terén Azerbajdzsán örmény lakos­ságát izolálják az Örményországtól. Ugyanígy hasonló figyelmességgel kell körülvenni az Örményországban élő azerbajdzsánokat. Ez, elvtársak, reális út, érvényes minden köztársa­ság számára. Feltétlenül az életből kell kiindulni. Ez a két köztársaság pártszerveinek és tanácsainak szent kötelessége nemcsak saját nemze­teikkel, hanem országunk minden nemzetével szemben. Azt hiszem, ütött a felelős tettek órája. Mi reméljük, hogy a magasfo­kú felelősségtudat példaképei a kommunisták lesznek. Reméljük, hogy támogatják őket a háborús ve­teránok, az érdemes dolgozók, akik nehéz próbákat álltak ki és vállvetve harcoltak. Támogatni kell őket a fia­taloknak, mivel nem szabad megen­gedni, hogy az, ami ma történik, árnyékot vessen jövőjükre. Ugyan­akkor, ha mindez megmarad a fiata­lok tudatában, az azt jelenti, hogy a helyzet ilyen alakulása bizonyos mértékig megismétlődhet a jövőben is. A javulásnak ehhez a folyamatá­hoz a saját részükkel hozzá kell járulniuk az értelmiség tagjainak, akikre hallgatnak az emberek. Meggyőződésem, hogy a becsü­letes és gondolkodó emberek több­sége Azerbajdzsánban és örmény- országban egyaránt megérti, jo­gos a kérdés ilyen megfogalmazása. Tudatosítjuk, hogy akadnak embe­rek, akik az utóbbi fél évben felgyü­lemlett érzelmek hatására megpró­bálják folytatni a konfrontáció felé mutató irányvonalat, megpróbálják kiélezni az indulatokat, nyomást gyakorolni a lakosságra. Kik ezek az emberek? Az események alakulása, azok a módszerek, melyekkel a za­vargásokat szervezik, a próbálkozá­sok, hogy a népet állandó feszült­ségben tartsák, egyre jobban lelep­lezik arcukat mind erkölcsi, mind' politikai szempontból. Karabah problémáival spekulál­nak az átalakítás ellenzői, a konzer­vatív és korumpálódott elemek, me­lyek a /pangás időszakában meg­tömték zsebeiket. Ezt, elvtársak, úgyszintén látnunk és értenünk kell. Előnyös számukra, hogy a Hegyi Karabahban élő örmények sorsa iránti állítólagos aggodalmukkal el­terelhetik magukról a figyelmet. Tu­dom, látjuk ezt és ezt nem tévesztjük szem elől. Éppen az ilyen és csak az ilyen elemek ellen kell irányulni a szovjet törvények hatalmának. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének határozatát - melynek javaslatát önök megkap­ták - elfogadása után természete­sen feltétel nélkül teljesíteni kell. Úgy véljük, támogatni fogja az egész szovjet nép és szilárdan bízunk Azerbajdzsán és Örményország munkásosztálya, földművesei, értel­misége és minden dolgozója határo­zottságában, tapasztalataiban és bölcsességében. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és kormánya mindent megtesz azért, hogy a helyzet normalizálásának fo­lyamata megszakítások nélkül és si­keresen valósuljon meg. Fejezzük be ezt az ülést azzal a meggyőző­déssel, hogy az egyetlen helyes megoldást választottuk, és ugyan­úgy cselekedtünk, ahogyan ma együtt beszéltünk. Csak az érdemi fordulat jelent kiutat Az MSZMP KB ülésének jelentőségéről „Az 1987. júliusi kibontakozási prog­ramban egyértelműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzolódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jel­lemzői, az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártédekezlet felis­merései és elhatározásai megteremtették a fordulat politikai lehetőségét" - áll a többi közt az MSZMP Központi Bizott­sága július 13—14-i üléséről kiadott közle­ményben. Fordulatra a magyar népgazdaságban mindenekelőtt azért van szükség, azért vált ennek követelése oly sürgetővé, mert minden más módszert már kipróbáltak- s nem váltak be. Legalábbis nem mara­déktalanul. A gazdaságban a hetvenes évek végén bomlott meg az egyensúly s visszaállítására azóta is jelentős erőfe­szítések történtek. Magyarországon úgy értékelik, hogy a különféle intézkedések és változások ,,nem érték el a kritikus tömeget", amely fordulatot eredményez­ne s érezhetően befolyásolná az egyen­súly javítását. A legutóbbi központi bizott­sági ülés arra mutatott rá, hogy a részin­tézkedések, részmegoldások nem képe­sek könnyíteni a jelentős - 17 milliárdos- konvertibilis adósságterhet, ennek útja egyértelműen csak a következetes és erélyes struktúraváltás. 1987-ben az in­tézkedések folytán a romlás mérséklődött ugyan, de folytatódott. Idén az elsó félév­ben elfogadható lett a fizetési mérleg, a külkereskedelmi áruforgalmi mérleg, a termelési mutatók teljesítése. De a költ­ségvetés, s ez lényeges gond, növekvő hiányt mutat, már most 10-12 milliárd forintról van szó, ami összefügg a külső fizetési mérleggel. A hiányt pótló össze­get ugyanis meg kell teremteni - ezt már nem lehet kölcsönből fedezni. A központi bizottság tagjai többségük­ben az ülés elé terjesztett két változat közül a radikálisabbat, a nagyobb terhe­ket, élesebb társadalmi konfliktusokat Ígérő, ám gyorsabb megoldást támogat­ták. Ez felettébb merész kiállás volt, hi­szen a dolgozóknak nem ígér az elkövet­kező két évben könnyítéseket, ellenkező­leg: inflációt, forintleértékelést (amely azóta mar egy kis fokozatban meg is valósult), korántsem elenyésző munka- nélküliséget s nem kevés kockázatot. A magyar kommunisták mégis ezt akarják vállalni mert a részmegoldások gyakorla­tát kilátástalannak tekintik. Érdekes moz­zanat, hogy ez nemcsak a felszólalók véleménye, hanem az ülés idején végzett közvélemény-kutatásban megkérdezette­ké is. A Magyar Népköztársaság gazdasági helyzete, problémái megoldásának módja számunkra sem közömbös. A hazánkban megindult átalakítási folyamat nem halad kitaposott úton, s minden tapasztalat érté­kes számunkra is. A magyar kommunis­ták tapasztalata, hogy a szerkezetváltás elodázása a problémák halmozódásával jár, a műszaki fejlesztés, a szakképzett­ség-növelés nem szorulhat a perifériára, a minőség kulcskérdés - mindez olyan tapasztalat, amely figyelmeztetés is egy­ben. Déli szomszédunk pénzügyi helyze­te közvetlenül is érinti egyik beruházásun­kat. Hiszen vannak olyanok, akik éppen a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcső munkálatainak befagyasztásában látják a pénzhiány megoldásának egyik lehető­ségét. Az ilyen nézetekre Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára válaszolt: „Ami a gabčíkovo -nagymarosi beruházást illeti, a leállítás többe kerülne, mint - a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve -a gyors befejezés. “ Az érdemi fordulat, amely kiutat jelent Magyarország jelenlegi gazdasági hely­zetéből, kétségtelenül áldozatokat is kö­vetel. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugdíj- törvény módosítását nem lehet a tervezett időpontban, a jövő év januárjától bevezet­ni. A piaci hatások megerősödése az irányítási mechanizmus szigorításával együtt ugyancsak kemény feltételeket te­remt a gazdálkodók, a dolgozók számára. Kikényszeríti a fordulatot - ahogy Ma­gyarországon mondják. Ez, ahogyan a központi bizottsági ülésen elhangzott, kiutat ígér az „alagútból". Az „alagútból“ egy ma még pontosan meg nem határo­zott értékrendú, valamennyi elemében nem körvonalazott, de szocialista társa­dalomba akarnak kijutni Magyarországon. „El kell ismernünk - mondotta zárszavá­ban Németh Miklós hogy nem találtuk meg a szocialista tulajdonnal való haté­kony, eredményes gazdálkodás mozgás­formáit. E téren még igen sok a tennivaló, annak ellenére, hogy sok próbálkozás történt". ÁDÁM PÉTER Az exportkorlátozások megszüntetéséről (ČSTK) - Brüsszelben kedden került sor hazánk külkereskedelmi minisztériu­ma és az Európai Közösségek Bizottsága képviselői hivatalos tárgyalásainak újabb fordulójára. A felek megvitatták az ipari termékekkel való kereskedelemről szóló megállapodást, melynek célja Csehszlo­vákia és az Európai Közösségek közti kölcsönös kereskedelem megszilárdítá­sa. E megállapodás alapján jönne létre az első hivatalos vegyes szerv. A korábbi fordulókon már jelentős ha­ladás született a vélemények egyezteté­sében, ezúttal azt vitatták meg, hogyan lehetne áthidalni a Közös Piac által a csehszlovák exportra kirótt mennyiségi korlátozásokat. Az újabb tárgyalási fordu­lóra ősszel kerül sor. Moszkva-Washington rádióhíd a jogi reformokról (ČSTK) - Újabb rádióhidat hozta* létre Moszkva és Washington között, melynek témája ezúttal a 19. országos pártkonfe­renciának a fogi reformokról szóló határo­zata volt. Szovjet részről a vitában részt vett Lev Baranov moszkvai ügyész, amerikai részről Vladimír Martin, az A BKP Központi Bizottságának ülése A szellemi szféra átalakításának időszerű feladatai (ČSTK) - Szófiában tegnap folytatódott a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése, amely a szellemi szféra átalakításával foglal­kozik. A tudományos front, a kultúra átalakításával, valamint az oktatási reform megvalósításával kapcsolatos dokumentumok tervezetéről a főbe­számolót Jordan Jotov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára terjesztette elő. Hangsúlyozta: a párt mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a szellemi szférának. Emlékeztetett a bolgár szocialista kultúra vitatha­tatlan sikereire, s megállapította, hogy a szeilemi élet jelenlegi helyze­te nem felel meg az új történelmi realitásoknak és céloknak. Rendkí­vül fontosnak minősítette azokat a téziseket, melyeket Todor Zsiv- kov fejtett ki a politikai bizottság ülésén. Ezek azokra a halaszthatat­lan intézkedésekre vonatkoznak, amelyek megteremtenék a feltétele­ket az értelmiség aktív részvételé­hez a bolgár társadalom forradalmi átalakításában. Érintik ezek a tézi­sek az értelmiség soraiban lejátszó­dó mélyreható folyamatok helyes politikai értékelését is. A változások új, szocialista értékek létrejöttéhez vezetnek, változnak az alkotás krité­riumai, ugyanúgy az alkotó munka eredményeinek értékelése. Todor Zsivkov tézisei foglalkoznak azokkal a hibákkal és gyenge pontokkal is, melyek egyes párt-, állami és társa­dalmi szervek munkájában nyilvá­nultak meg, s amelyek következté­ben a nyolcvanas évek elején a szellemi élet egyes szféráiban kedvezőtlen jelenségek kezdtek megnyilvánulni. Az említett tézisek közzététele elindította a társadalom szellemi élete megújításának mély­reható folyamatát, a párt és az értel­miség közti nyílt és elvhű párbe­szédet. Jordan Jotov elmondta, a megvitatás­ra előterjesztett dokumentumok célja a szellemi szféra átalakítása fő feladatai­nak és irányainak, az átalakítás eszközei­nek meghatározása, a szellemi szféra országfejlesztéshez való hozzájárulásá­nak növelése. Ezért van szükség a tudo­mány, a kultúra és az oktatás irányításá­nak, működésének és fejlesztésének úf modelljeire. A beszámoló után megkezdődött a vi­ta, s folytatódott tegnap, a tanácskozás második napján is. A hozzászólások ki­emelték Todor Zsivkov téziseinek jelentő­ségét. Ezeket már korábban közzétették és széles körű vita folyt róluk az egész pártban és a társadalomban. A felszólalók részletesen elemezték a tevékenységi te­rületükön kialakult helyzetet, értékelték a múltban szerzett tapasztalatokat, felhív­ták a figyelmet a még fennálló problémák­ra és hiányosságokra, elgondolkoztak megoldásuk leghatékonyabb eszközei felett. Sztanis Bonev, t. társadalomtudo­mányi akadémia rektora például leszö­gezte: a forradalmi átalakítást nem lehet megvalósítani a szocializmus új minőségi helyzetének elérése, a forradalmi elmélet megújítása és alkotó továbbfejlesztése nélkül. Hangsúlyozta, hogy a társadalom- tudományokban még mindig a sematiz­mus és a doktrínák uralkodnak, ami a gondolkodás megcsontosodottságához, számos marxista-leninista tézis leegy­szerűsítéséhez és vulgarizálásához vezet. „Amerika Hangja“ rádióállomás munka­társa és Dina Kaminskaja, volt moszkvai ügyvéd, akit mint a jogi kérdések szakér­tőjét mutattak be. A Moszkovszkije Novosztyi lapnak adott interjújában Lev Baranov elmondta, az amerikai fél figyelmének középpontjá­ban a legkülönbözőbb jogi kérdések áll­nak. Szóba kerültek többek között a szov­jet állampolgárok jogainak alkotmányos garanciái, a bíróságok függetlenségének megszilárdítása és a politikai döntések megvalósításának jogi mechanizmusa. Természetesen számos kérdésben eltért a két fél véleménye, ezzel együtt tudato­sítják, hogy a ma fennálló rendszerek mindegyike távol áll az ideálistól. Harcok Észak-Libanonban (ČSTK) - Az észak-libanoni Kubáját faluban kedden újból kirobbantak a har­cok, amelyekben 4 ember életét vesztette és 20-an megsebesültek. A szíriai bizton­sági egységek közvetítésével kedd este újabb fegyverszünetet kötöttek a siíta Dzsafar-klán tagjai és a falu keresztény lakosai. A szembenálló felek képviselői tárgyalóasztalhoz ültek. A tanácskozáson jelen volt Ghazi Kanaan tábornok, az arab biztonsági erők szíriai egységei tu­dósítói osztályának parancsnoka. A talál­kozó után a tábornok elmondta: A szíriai rendfenntartó egységek feladatát hama­rosan a helyi hatóságok veszik át. A Kubajatban kialakult helyzetet a jobboldali libanoni erők használják ki. Propagandakampányt indítottak Szíria el­len, azzal vádolják, hogy beavatkozik Li­banon belügyeibe. ÚJ SZÚ 4 1988. VII. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom