Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-14 / 138. szám, kedd
Francia parlamenti választások Egy párt sem szerezte meg az abszolút többséget A kommunisták játszhatják a „mérleg nyelvének" szerepét ÚJ SZÚ 1988. VI. 14. (CSTK) - A Franciaországban vasárnap véget ért idö előtti parlamenti választásokban sem a Szocialista Párt, sem pedig a jobboldali pártkoalició nem szerezte meg az abszolút többséget. Ez azt jelenti, hogy Franciaországban újabb érdekes politikai időszak következik, amelyben a ,,mérleg nyelvét" meglepetésre a kommunisták játszhatják a törvényhozásban. A párizsi belügyminisztérium által héttón reggel közzétett végleges eredmények szerint a szocialisták és szövetségeseik (a Baloldali Radikális Mozgalom és néhány független jelölt) 276 mandátumot szereztek. Ez ugyan 61-gyei több, mintamenynyivel az előző parlamentben rendelkeztek, de a hőn óhajtott abszolút többséget (289 mandátum) nem sikerült megszerezniük. A jobboldalnak 271 képviselője lesz az új nemzetgyűlésben. Figyelemre méltó fejlemény, hogy a jobbközép csoportosulásnak számító Szövetség a Francia Demokráciáért (UDF) felülmúlta a Jacques Chirac vezette Tömörülés a Köztársaságért Török - görög kormányfői tárgyalások (ŐSTK) - Turgut özal török kormányfő háromnapos hivatalos látogatásra Görögországba érkezett. Harminchat év múltán ez az elsö eset, hogy az ankarai kormány elnöke Athénba látogat. A tárgyalásokra biztonsági okokból a görög főváros melletti egyik fürdőhelyen kerül sor. özal és vendéglátója, Andreasz Papandreu görög miniszterelnök elsősorban az égei-tengeri közös határral kapcsolatos vitákról fog tárgyalni. Mint ismeretes, a tenger alatt a kontinentális talapzaton kőolajat találtak, s emiatt van vita a két ország között. A kormányfői megbeszélések másik fő napirendi pontja Ciprus lesz, melynek egy részét 1974 óta a török hadsereg tartja megszállva. Özal és Papandreu az idén már kétszer találkozott egymással, először a svájci Davosban majd Brüszszelben. Akkor állapodtak meg arról, hogy a vitás kérdések rendezése céljából közös bizottságokat hoznak létre. Aquino európai körúton (CSTK) - Corazon Aquino Fülöpszigeteki államfő tegnap hatnapos európai körútra indult, melynek során Svájcba és Olaszországba látogat. Olaszországban várhatóan az országnak nyújtandó fejlesztési segélyről folytat elsősorban tárgyalásokat, Svájcban pedig azokat a dollármilliókat próbálja majd visszaszerezni, melyeket még a megbuktatott Marcos elnök utalt át törvényellenesen a svájci bankokban levő magánszámláira. Aquino elutazásával kapcsolatban készültségbe helyezték a Fülöp-szigeteki hadsereget. Szovjet - osztrák űrkutatási együttműködés (ŐSTK) - A szovjet kormány a közelmúltban javaslatot tett Bécsnek egy közös űrrepülés megvalósítására. Ausztria ezzel kapcsolatban megtette az első lépést: pályázatot hirdetett első emberének a világűrbe történő kiküldésére. A felhívásra 177-en jelentkeztek - közülük 15 nő. A főiskolai végzettségen és a kitűnő egészségi állapoton kívül mindnyájuk számára követelmény az orosz nyelv ismerete. Az érdeklődók közül négyen jutnak el a Moszkva melletti Csillagvárosba, ahol a szigorú tesztek és rövid felkészülés után számuk kettőre csökken. Ausztria részvétele a szovjet úrkutatási programban már konkrét eredményekre támaszkodik. A Vénuszra kiküldött szovjet szondákon helyet kaptak az osztrák tudományos-műszaki berendezések, s a Mars holdjának, a Phobosnak vizsgálatánál szintén számolnak az osztrák közreműködéssel. (RPR) pártot. A szélsőjobboldali Nemzeti Front számára a választások totális kudarcot jelentettek: csupán egy mandátumot mondhat magáénak az eddigi 31 helyett. Le Penék egy hónappal ezelőtt, az elnökválasztásokon még 14,5 százalékos szavazataránnyal hatalmas meglepetést okoztak, s ennek fényében fogható fel fiaskóként a front vasárnapi szereplése (ugyanakkor látni kell, hogy még mindig kétmillióan szavaztak rá). A Francia Kommunista Pártnak 27 képviselője lesz a nemzetgyűlésben. Ez ugyan nem elegendő az önálló parlamenti csoport létrehozásához (a határ 30 mandátum), ám tekintettel a két nagy vetélytárs közötti döntetlen eredményre, a kommunisták jelentős szerepet játszhatnak a párizsi politikai porondon. Tőlük fog ugyanis függeni, hogy a kormányzó Szocialista Párt és Mitterrand elnök a nemzetgyűlésben elfogadtatja-e törvényeit. Georges Marchais főtitkár vasárnapi tévényilatkozatában nyomatékosan kijelentette, hogy a jelenlegi feltételek között kizárt a kommunisták részvétele a kormányban csakúgy, mint a parlamenti többségben. Elmondta, a kommunista képviselők támogatni fognak minden olyan intézkedést, amelyek összhangban állnak az ország és a nép érdekeivel. Emlékeztetett rá, hogy az FKP mindig elutasította a szigorú szociális intézkedések politikáját, a nemzeti érdekek hanyagolását - mindegy, hogy szocialista párti vagy jobboldali kormány állt-e hatalmon. A népi erők új egységét javasoljuk az új politika érdekében - mondotta Marchais. A londoni Wembley Stadionban „Szabadságot MandelánakI" jelszóval több mint 10 órás rock-koncertet szervezett szombaton a brit apartheid ellenes mozgalom. Felvételünk a koncerten készült. (Telefoto - CSTK) Lépések a Pakisztánban fogva tartott szovjet katonák kiszabadítására (ŐSTK) - Sahid Amint, Pakisztán moszkvai nagykövetét tegnap a moszkvai külügyminisztériumba kérették. Julij Voroncov első külügyminiszter-helyettes ismét felvetette, hogy az afgán fegyveres ellenzék pakisztáni területen levő táboraiban továbbra is fogva tartanak szovjet katonákat. A Szovjetunió már évek óta sürgeti, hogy Pakisztán tegyen lépéseket a kiszabadításukra, s hogy hazatérhessenek. A múltban az ilyen lépések eredményeként több szovjet katonát sikerült kiszabadítani, akik visszatértek a Szovjetunióba. Akkor a Szovjetunió kellőképpen értékelte a pakisztáni fél eljárását. Az afgán konfliktus rendezéséről szóló genfi megállapodások aláírása után a Szovjetunió többször fordult ezzel a kérdéssel - amely az egész szovjet népet aggasztja - a pakisztáni vezetőkhöz, nem egy alkalommal személyesen Ziaul Hakk elnökhöz. A nagykövet tudomására hozták: a Szovjetunió elvárja, hogy a pakisztáni elnök teljesíti Ígéreteit, s hogy az iszlamabadi vezetés mielőbbi konkrét lépéseket tesz az ügyben. A szovjet külügyminisztérium úgyszintén üzenetet intézett több olyan ország vezetőihez, amelyek baráti kapcsolatot tartanak fenn Pakisztánnal, továbbá az ENSZ-hez és más nemzetközi szervezetekhez, kérve, nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a szovjet katonák mielőbb visszatérhessenek hazájukba. Iráni offenzíva (CSTK) - Az iráni egységek hétfőre virradó éjszaka offenzívát indítottak a front déli szakaszán és átlépték az iraki határt. A bagdadi vezérkar tegnap közölte: az iraki hadsereg szembeszegült a támadókkal és a déli területeken most heves harcok folynak. Hírügynökségek szerint az irániaknak sikerült megvetniük a lábukat iraki területen. A bagdadi közlemény hozzáfűzte: Irak ellentámadásra készül, hogy visszavonulásra kényszerítse az iráni csapatokat. Újabb áldozatok a megszállt területeken * (CSTK) - Az izraeli kormányképviselők azt állítják, hogy a megszállt arab területeken „haldoklik" a palesztin felkelés. A Ciszjordániából és a Gazai-övezetből érkező hírek viszont nem ezt bizonyítják. A hét végén több arab faluban és menekülttáborban tüntetések voltak. Az izraeli katonák ismét brutálisan léptek közbe. Két fiatal palesztint lelőttek ós több tüntetőt letartóztattak. Duhaisa táborban heves összetűzésekre került sor a fiatal arabok és az állig felfegyverzett izraeli katonák között. Khalilban nyolc iskolást súlyos gázmérgezéssel szállítottak kórházba. Vasárnaptól több helyen ismét érvénybe lépett a kijárási tilalom. Számos faluban már néhány nap óta nincs ivóvíz és szünetel az áramszolgáltatás is. Készül az amerikai Demokrata Párt választási programja Megkezdődött a CDU kongresszusa Napirenden: a politikai irányvonal meghatározása (CSTK) - Wiesbadenban hétfőn megkezdődött a nyugatnémet kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) kongresszusa. A háromnapos tanácskozás legfőbb feladata a CDU további politikai irányvonalának a meghatározása, különös tekintettel a külpolitikai, gazdasági és katonai kérdésekre. A küldöttek több mint ezer határozati javaslatot vitattak meg, s ezek vonatkoznak a CDU és a NATO viszonyára, a nukleáris fegyverek problémakörére, az NSZK és az NDK kapcsolataira, stb. A CDU a legnagyobb jobboldali polgári párt az NSZK-ban, s kongresszusára abban az időszakban kerül sor, amikor belső ellentétek és viták osztják meg. A CDU tagságának jelentős része igyekszik realista módon reagálni a nyugatnémet társadalomban végbemenő változásokra és a szociális mozgalmak fellépése nyomán az erőviszonyokban bekövetkezett változásokra. A konzervatív erők azonban kitartanak reakciós politikájuk mellett mind a nemzetközi életet, mind a nyugatnémet társadalom helyzetét tekintve. A kongresszust Helmut Kohl kancellár nyitotta meg, aki a CDUnak 15 éve elnöke. (CSTK) - Az amerikai Demokrata Párt választási programjában „terrorista államnak" bélyegzi meg Dél-Afrikát. Ezt vasárnap közölték a párt választási platformjának kidolgozásával megbízott előkészítő bizottság tanácskozása után. A bizottságban elsősorban Michael Dukakis és Jesse Jackson tanácsadói között folyt a vita. Mint ismeretes, Dukakis massachussettsi kormányzó lesz a demokraták elnökjelöltje, az előválasztásokon pedig Jesse Jackson néger politikus volt a legnagyobb riválisa. A pretoriai rezsim megbélyegzését a haladó néger politikus tanácsadóinak sikerült kierőszakolniuk, s ezen kívül szintén az ó nyomásukra került be a pártprogram fő pontjai közé a kábítószer-ellenes harc, valamint a hajléktalanok problémáinak a megoldása. A két tábor nem tudott megegyezni Jackson további követeléseit illetően, főleg ami a fegyverkezési kiadások befagyasztását, az atomfegyverek elsőkénti alkalmazásáról való lemondást és a nagybirtokok megadóztatását illeti. Ezekben a vitatott kérdésekben a bizottságnak június 25-én kell döntenie. A párt választási programját, amely egyébként az elnökjelölt programja is lesz, még az elnökjelölő pártkonvenciónak (kongreszszusnak) is jóvá kell hagynia, ezt július 18-án tartják Atlantában (Georgia állam). Az amerikai sajtó is nagy figyelmet szentel Jackson és Dukakis vitáinak. S itt nemcsak nézeteltérésekről van szó, hanem arról is, hogy Dukakis nem ismeri el: Jacksonnak automatikusan joga van az alelnöki tisztség megpályázására. A fekete bőrű lelkész pedig, akire az előválasztásokon a Demokrata Párt 2 millió tagja adta le szavazatát, s az atlantai konvenció ezer küldöttjét tudhatja maga mögött, ragaszkodik ehhez a jogához. A kózvéleménykutatások ugyancsak számos találgatásra és vitára adnak okot, hiszen az eddigi eredmények szerint Dukakisnak nagyobb esélye van a győzelemre, mint a Republikánus Párt jelöltjének, George Bush jelenlegi alelnöknek. Vietnami - amerikai kapcsolatok A NORMALIZÁLÁSHOZ KETTEN KELLENEK Az utóbbi hónapokban szaporodnak az amerikai kongresszusi képviselők látogatásai Hanoiban. Azonban a Fehér Háznak és az amerikai külügyminisztériumnak 15 évvel az amerikai csapatqk távozása után sem sikerült eljutnia a felismerésig, hogy normalizálni kell a kapcsolatokat Vietnammal. Miről tárgyaltak akkor a Reagankormány és a washingtoni törvényhozás képviselői a vietnami fővárosban? Erre kértem választ Dang Ngiem Baitól, a vietnami külügyminisztérium észak-amerikai ügyekkel foglalkozó osztályvezetőjétől. Jelenleg négy humanitárius kérdéskörről folyik a párbeszéd: a háborúban elhunyt amerikai pilóták földi maradványainak kiadásáról; az amerikai-ázsiai gyerekek kiköltözéséről az USA-ba (a háborúban részt vett amerikai katonák leszárrnazottairól van szó); azoknak a vietnami családoknak az egyesítéséről, amelyeknek egyes tagjai az USA-ban élnek; az egykori saigoni rezsim magas rangú vezetőinek szabadon bocsátásáról és az USA-ba való költözésükről - őket különböző bűntettek elkövetése miatt átnevelő táborokban helyezték el. Miképpen alakult a vietnami-amerikai kapcsolatok fejlődése a háború után? Hanoi már 1975 óta ezek normalizálására törekszik. Hasonló törekvés volt tapasztalható James Carter volt amerikai elnök részéről is, aki akkoriban Hanoiba küldte tárgyalni L. Woodcockot. Carter azonban engedett a jobboldal nyomásának, s ez meghiúsította a kapcsolatok rendezésének a reményét. Egészen 1987 augusztusáig az Egyesült Államok kifejezetten ellenségesen viselkedett Vietnammal szemben, álláspontja egyáltalán nem volt konstruktív. Kezdetben megpróbálta kierőszakolni az amerikai pilóták földi maradványainak felkutatását és kiadatását, s úgy viselkedett, mintha Vietnam kötelességéről, egyoldalú ügyéről lett volna szó. Csupán John Vessey tábornoknak, Reagan elnök különmegbízottjának augusztusi látogatása hozott változást. Az USA hajlandónak mutatkor zott az együttműködésre a két felet érintő humanitárius kérdésekben. A vietnami-amerikai kapcsolatok - ha normalizálásról nem is beszélhetünk - lényegében új szakaszukba léptek, mivel az ügyek megoldásába mindkét kormány bekapcsolódott. Washington ráébredt arra, hogy a Vietnammal szembeni ellenségeskedés nem hozhat haladást, s az Egyesült Államok még mindig mérlegeli jövendőbeni szerepét Délkelet-Ázsiában, valamint a kambodzsai kérdés megoldásának lehetőségeit. Vietnam első ízben 1974. március 6-án adta át az Egyesült Államoknak az elhunyt pilóták földi maradványait. Az azóta eltelt 14 év alatt összesen 216 holttest maradványait szállították az Egyesült Államokba, ezenkívül 42 olyan elpusztult amerikairól is adatokkal szolgáltak Washingtonnak, akiknek a földi maradványait nem sikerült felkutatni. Washingtonban olyan adatokat tettek közzé, hogy Délkelet-Ázsiában 2400 katona túnt el, s ebből Vietnamban legkevesebb 1500. Hatfield szenátor, aki tavaly áprilisban Vietnamban járt, egy jelentést terjesztett a Kongresszus elé, amelyben az áll, hogy a kutatómunkák nehézségére való tekintettel (természetesen az azonosítás rendkívül bonyolult), valószínű, hogy 350 katona földi maradányainál többet nem tudnak felkutatni. Hasonló becslésekre jutott az amerikai hadügyminisztérium is. Beszélgetésünk során Dang Ngiem Bai elmondotta: az amerikai pilóták földi maradványainak kiadatása már nem a normalizálás legfontosabb feltétele. Az első helyre a kambodzsai helyzet megoldása került. Ami az említett gyerekek sorsát illeti; már hozzávetőleg 10 ezer utazott ki Vietnamból. Ebbe a csoportba egyébként mintegy 30 ezer személy tartozik, s ezt úgy kell érteni, hogy egy gyermekhez két-három rokon is tartozik; az amerikai fél szívesen előnyben részesítené az ilyen kapcsolattartást Dél-Vietnamban. Hanoi számára azonban szociális kérdésről van szó. ezeknek nem sikerült beilleszkedniük ebbe a társadalomba, a helyi lakosság bizonyos mértékben idegenként tekint rájuk, egyébként ők is annak érzik magukat. A családegyesítési program megközelítőleg 70 ezer embert érint, de az Egyesült Államok főleg az egykori saigoni rezsim magas rangú képviselői iránt tanúsít érdeklődést. Ez utóbbiak többségét a múlt év szeptemberében elengedték az átnevelő táborokból, s egy, ez év februárjában közzétett hivatalos hanoi jelentés szerint még 159 személy marad bizonyos ideig a táborokban. Az egykori tábornokok, szenátorok USA-ba való távozásával Vietnam azzal a feltétellel ért egyet, hogy Washington írásos kötelezettséget vállal: nem fogja őket Vietnam-ellenes felforgató tevékenységre kihasználni. Erről a kérdésről még folyik a tárgyalás. A Fehér Ház és a külügyminisztérium még mindig negatívan viszonyul a kapcsolatok normalizálásához. Jelentós változás tapasztalható viszont az amerikai törvényhozás részéről. Ezt az amerikai szenátorok hanoi látogatásai is bizonyítják. így például T. Ridge a képviselőház tagja és J. McCain szenátor a viszony rendezésének hívei. Egyre több hive van a Kongresszusban annak a gondolatnak, hogy Vietnamban amerikai érdekképviseletet kell létesíteni és megfordítva. L. Pressier szenátor, aki úgyszintén Hanoiban járt, a közelmúltban kijelentette, hogy ezt az új amerikai kormányzat majd bizonyosan lehetővé is teszi. Úgyszintén a viszony normalizálását sürgetik az amerikai akadémikusok köreiben is, s a múlt év vége óta az amerikai sajtó több objektív írást közölt Vietnamról. Hanoi természetesen fontosnak tartja ezt a Kongressszusban végbement változást, olyan tényezőnek, amely előkészítheti a talajt a vietnami-amerikai viszony normalizálásához az elkövetkező években. JIRÍ ROŐKOT (Rudé právo)