Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-08 / 133. szám, szerda
IGAZGATÓK ÉS VÁLLALATI TANÁCSOK Önigazgatás alul- és felülnézetben A szovjet vállalatok negyedév óta igen nagy figyelmet fordítanak az önelszámolással járó vállalati önállóságra, a munkásönkormányzat problémáinak megoldására. Nemcsak a vállalatvezetők, hanem a dolgozók körében is növekszik az igény, hogy mélyrehatóbban megismerjék a gazdaságot, azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyeket a peresztrojka hoz mozgásba, azt, milyen erőfeszítéseket követel az átalakítás és mit hoz a dolgozóknak, a társadalomnak, az államnak. A munkásönkormányzatot a januárban életbe lépett vállalati törvény alaposan körülírja, mégis sok még a megválaszolatlan kérdés. A moszkvai 1. számú csapágygyárban felmerült: kidolgoznak-e valamiféle működési szabályzatot az üzemrészek dolgozói tanácsa részére? Azt tartják, a szabályozás fékezheti az emberek kezdeményezéseit. A szakszervezetek az ellen emelték fel szavukat, hogy egyes minisztériumok és főhatóságok akarják kézben tartani a vállalati tanácsokat. Minden eszközzel, rábeszéléssel és nyomással próbálják elérni, hogy az igazgatóság minél több képviselője kerüljön be a tanácsba, elnöke pedig mindenképpen az igazgató legyen. Moszkva megyében az év elején megválasztott 2809 vállalati tanács közül 1830 élén állnak igazgatók és csak 68 tevékenységét irányítja munkás. Ez arra vall, hogy a minisztériumok félnek a munkásönigazgatást magukra a munkásokra bízni. Ez a gyakorlat - a szakszervezetek véleménye szerint - a vállalati tanács munkáját nem tudja függetleníteni az igazgatóétól és feltétlenül szűkíti a demokráciát. Amennyiben egy hatalomvágyó igazgató irányítja a vállalati tanács ülését, nem arra törekszik, hogy meghallgassa mások véleményét és kollektív döntés szülessen. Formálissá válik az igazgató beszámolója a testület előtt és általában utasítja a tanácsot. Az ő kezében van a vezető újjáválasztása is. Már nem a vállalati tanács határozza meg egy-egy vezető választásának dátumát, hanem az igazgató, mint két tisztség betöltője. Ilyennek képzelik el a minisztériumi bürokrata posztokról az önigazgatást. Az igazgató az esetek többségében természetesen hozzáértő szakember, első az egyenlők között. Neki, mint egyszemélyi vezetőnek különleges jogai és felelőssége van, de a vállalati tanács nem tölthet be csupán tanácskozó szerepet. A vállalati törvény kimondja, hogy a feladatok végrehajtásában a vállalati gyűlésé vagy a konferenciáé a döntő szerep. A gyűlések között a választott tanács önállóan működik. A Szakszervezetek Központi Tanácsa és az állami munkaügyi bizottság a közelmúltban összegezte a vállalati tanácsok megválasztásának tapasztalatait. Ajánlásaik között szerepelt, hogy a tanács elnökévé tekintélyes munkást, brigádvezetőt, mérnököt, alacsonyabb szintű vezetőt válasszanak. Nem javasolják, hogy az igazgatót vagy a társadalmi szervezetek, párt- és állami szervezetek vezetőit jelöljék erre a tisztségre. A leghatékonyabbnak a 30 tagú vállalati tanácsot tartják úgy, hogy tagjainak legfeljebb egynegyede kerül ki az igazgatóság munkatársaiból. így lehet a tanács mozgékony és operatív. Ma a legjobbak között tartják számon a Volgái Autógyár, az Uralmas, a harkovi traktorgyár, a krivojrogi acélmű vállalati tanácsait, amelyekben tekintélyes munkások irányítják a saját tevékenységüket. Az SZKP arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokratizálási folyamat az ellentmondások leküzdését, az új és a régi harcát jelenti. A Moszkvában június 28-án megnyíló 19. pártkonferencia megvizsgálja, miként lehet teljesebben kihasználni a demokratizmus kínálta lehetőségeket a peresztrojka megvalósításában, a társadalom megújításában. FJODOR BREUSZ (APN-MTI-PRESS) Csökkentik az adminisztratív dolgozók számát 1988. január 1 -én lépett életbe az úgynevezett vállalati törvény. A gazdálkodás új feltételei, melyeket három szóban fogalmazhatunk meg - önirányítás, önfinanszírozás és rentabilitás - a Szovjetunió ipari termelésének 60 százalékát adó vállalatoknál érvényesülnek. Míg a vállalatvezetők és beosztottaik feje amiatt fáj, hogyan tudják biztosítani a jövedelmezőséget, a megfelelő anyagi eszközöket, hogy a munkás ne csalódottan hagyja el a pénztárat a bérfizetés napján, a minisztériumokban egészen más témák kavarják fel a szenvedélyeket. A gazdasági mechanizmus reformja együtt kell hogy járjon az adminisztratív irányítási módszerekről a gazdasági módszerekre, a papíron kiadott instrukciókról a dolgok ésszerű intézésére történő áttéréssel, melynek célja a jó minőségű végeredmény. Ezért az „ágazati törzsek“ munkatársai, a küszöbönálló csökkentések és átcsoportosítások feszült és természetesen kellemetlen várakozásában élnek. Az intézkedések objektív szükségszerűsége nyilvánvaló. Először is: a parancsuralmi rendszer funkcionálásának hosszú évei alatt az irányító apparátus olyannyira felduzzadt, hogy a nemzeti jövedelem két éves növekedését „fogyasztotta el“: az apparátus fenntartására és munkabérének fizetésére - melynek száma csaknem elérte a 18 millió főt - évente 40 milliárd rubelt kellett fordítani, míg a nemzeti jövedelem éves növekedése az utóbbi időben közel 20 milliárd rubel volt. Másodszor - és ez a legfontosabb - az új gazdasági mechanizmus az alapvető jogokat és felelősséget felülről leadja, vagyis az irányítás piramisát a fejtetőre állítja. Ilyen körülmények között a „törzseknek“ olyan szervekké kell válniuk, melyek feladata egy-egy ágazat fejlesztési stratégiájának kidolgozása. A taktikai döntéRadikális intézkedéseket a dinamikus gazdasági fejlődés érdekében Bogomolov akadémikus a reformról Oleg Bogomolov akadémikus, a Szocialista Világgazdasági Intézet igazgatója a szovjet gazdasági reformról és a külgazdasági kapcsolatokról tartott a közelmúltban sajtóértekezletet Moszkvában. Azt húzta alá, hogy a jövőben a szovjet gazdaságnak a haladó munkaformákra kell összpontosítania. A dinamikusabb és egészségesebb fejlődéshez radikális intézkedésekre van szükség. Ezzel kapcsolatban húzta alá, hogy az állami vállalatról (egyesülésről), valamint a szövetkezetekről szóló törvény iránt az egész szovjet társadalom nagy reményeket táplál. A gazdaságban lassabban halad az átalakítás mint a politikai és kulturális szférában. Az átalakítás évei alatt a mezőgazdaság tudta felmutatni a legjobb eredményeket, főleg a gabona- és a hústermelés terén. Az akadémikus véleménye szerint a népgazdaságban jelenleg folyik az állami költségvetés újraelosztása oly módon, hogy elsősorban a lakosság szociális szükségleteit elégítsék ki, s ezen belül is a lakásépítés került előtérbe. A sajtóértekezleten sokat beszéltek arról, hogy a szovjet gazdasági fejlődés szempontjából milyen jelentősége van a külföldi partnerekkel folytatott együttműködés különböző formáinak. Ivan Ivanov, a miniszter- tanács mellett működő, a külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozó állami bizottság alelnöke szerint egyre nagyobb hangsúlyt kap a közvetlen kapcsolatok kialakítása, valamint a vegyesvállalatok létesítése külföldi partnerekkel a Szovjetunió területén. Jelenleg 46 ilyen létezik, s mintegy további 500 javaslat áll elbírálás alatt. A már meglevő vállalatok hozzávetőleg 230 millió rubel beruházást igényeltek, ennek az ösz- szegnek az egyharmadát a külföldi partnerek hozzájárulása képezi. Az új gazdasági formák lehetővé teszik a Szovjetunió számára, hogy 2000- ig megkétszerezze külgazdasági kapcsolatainak terjedelmét és radikális változásokat hajtson végre a szovjet export struktúrájában. Szóba kerültek a szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok is, s a jelenlegi helyzetre az a jellemző, hogy ezek elmaradnak a politikai szféra dinamikus fejlődés mögött. 1984 óta a szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok terjedelme csökkent. (ČSTK) sek meghozatala a vállalatok hatáskörébe tartozik. Az irányító apparátus csökkentése tehát elkerülhetetlenül szükséges. A jelenlegi szakaszban a Szovjetunióban a szövetségi és köztársasági minisztériumok mintegy 100 ezer munkahelyét kell megszüntetni. Ennek 10 százalékát azok a megüresedett helyek jelentik, amelyeket a minisztériumok, mivel tudták, hogy mi vár rájuk a jövőben, az elmúlt hónapokban alakították ki úgy, hogy a felszabaduló munkahelyekre nem vettek fel újakat. Újabb 10-20 százalékot jelentenek a nyugdíjaskorú- ak, bár itt természetesen nem mindegyikük részesül egyenlő elbírálásban, hiszen tapasztalt szakemberek nélkül sehol nem lehet meglenni. A fennmaradóaknak elég széles választási lehetőségük és kellő idejük marad helyzetük rendezésére. A tervezett elbocsátásról a dolgozót legalább két hónappal előbb kell értesíteni. Ezenkívül 1 hónap fizetett szabadságot is biztosítanak számára, majd újabb 1-2 hónapig álláskeresés címén kap kompenzációt. Természetesen csak abban az esetben, ha nem tud időben elhelyezkedni. Minden egyes minisztérium mellett a minisztériumi vezetés képviselőinek, a társadalmi szerveknek, a szakszervezeteknek részvételével bizottságokat szerveznek, melyek különböző munkahelyeket ajánlanak fel, elsősorban az adott minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, az elbocsátott dolgozó szakképesítésének megfelelő beosztást. Lehetőség nyílik egy új, természetesen a régi foglalkozáshoz közelálló szakma elsajátítására, amelynek érdekében a fizetés megtartása mellett átképző tanfolyamokat szerveznek. A regionális pótlékok miatt anyagilag még nyerhet is az a volt irányító apparátusi dolgozó, aki bátor lépésre vállalkozik és az ország valamely távolabbi területére költözik (Szibéria, Távol-Kelet, Észak), ahol igen nagy szükség van mérnöki, műszaki szakemberekre. Természetesen az is elképzelhető, hogy a felsorolt lehetőségek egyike sem felel meg az elbocsátott dolgozónak. Ez esetben az illető a városi tanácshoz tartozó kerületi munkaközvetítő központhoz vagy irodához fordulhat, amelyek nyilvántartják a betöltetlen helyeket. Egyetlen ember sem lesz tehát kiszolgáltatva a sors kénye-kedvé- nek, senkit nem fenyeget a munka- nélküliség, s a munkahely-változtatás nem mutatkozik meg a családi költségvetésben. VITALIJ DIMARSZKIJ (APN) KOMMENTÁLJUK Közmegbecsülés Sokan és sokat fáradoznak azért, hogy az országban rendben menjenek a dolgok, tudatosítva: az életszínvonal további emelkedése elsősorban munkánk hatékonyságától és minőségétől függ. Ez az átalakítás sikerének is egyik alapfeltétele, s e tekintetben sok még a tennivaló. Arról van szó, hogy az élet minden területén különbséget kell tennünk az eredményesen és a hanyagul dolgozók, a hatékonyan és a ráfizetésesen termelők, a cselekvők és csak a szájukat járatók, a felelősséget vállalók és a felelősséggel visszaélők között. Rendkívül fontos, hogy az eddigieknék nagyobb nyilvánosságot kapjanak e kérdések. Új módon, korszerűen, a ma követelményeinek megfelelően, tehát jobban és sokkal nagyobb eredményt felmutatva kell csinálnunk mindent, minden szinten. Ezzel összefüggésben elkerülhetetlenül szükséges, hogy magasabbra tegyük a mércét a vezetőkkel szemben. Hiszen az, hogy egy munkahelyen milyen a légkör, a munkaerkölcs és a fegyelem, az mindenekelőtt a vezetés színvonalától függ. Ahol rossz a vezetés, szervezetlen a munka, laza az ellenőrzés, irreálisak a célkitűzések, s nincs becsülete a jól végzett munkának, az egyik munkatárs többet engedhet meg magának, mint a másik, ott jó közérzetről, munkaerkölcsről aligha beszélhetünk. Az ilyen munkahelyen a dolgozó ember felelősségérzete elsorvad, vagy ki sem alakul a jó gazda tudata. Óhatatlanul vetődik fel sokunkban a kérdés, milyen is a jó vezető? Mindenekelőtt le kell szögeznünk: a szakmai tudást nem lehet különválasztani a jellembeli tulajdonságoktól. Vezetői szinten a fokozott követelményeknek nap nap után megfelelni csak a szilárd jellemű, céltudatos, elvileg s politikailag elkötelezett vezető tud, akinek szakmai képessége, rátermettsége, hozzáértése is vitathatatlan. Bár a pártbizottságok többsége megértette, hogy a követelményekkel összhangban sürgetően szükséges az irányítás és a szervezés tökéletesítése, a gyakorlatban viszont még keveset tettek a megújulást segítő szemléletváltásért. Ezt a hiányérzetet jól tükrözték kivált a járási, de részben a kerületi pártkonferenciák is. Sajnos, számos pártbizottságnak csak amolyan információs szintű a kapcsolata a gazdasági vezetőkkel. Hallani olyan véleményt is: „Megvoltunk mi eddig is békességben egymással, minek ezt a jó légkört áskálódással megbolygatni“. Az igaz, a „jó“ légkör, a „békesség“ megvan ezeken a munkahelyeken, csak a tervteljesítéssel és a termékek minőségével van évről évre baj. Ebből következik, hogy a vezetőkre az átalakítás folyamatában fokozott felelősség hárul. Még mindig sok a „helyezkedő“ vezető, aki nem tud lépést tartani a fejlődéssel, munkaterületén nem képes áttekinteni a feladatokat, vét a szocialista erkölcsi normák ellen, nem tudja, hol van az a határ, amelyet semmiképpen sem léphet át. Az ilyen vezető előbb- utóbb elveszti tekintélyét, a dolgozók bizalmát, az általa irányított munkaterületen eluralkodik a bizonytalanság, a közömbösség és a felelőtlenség. Tehát alapvető követelmény, hogy vezetői tisztséget olyan személy töltsön be, akinek emberi magatartása, szakmai és politikai felkészültsége legjobb a közösségen belül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: tekintélye csak az olyan vezetőnek van, aki mindennapi életével, munkájával, szakértelmével, szerénységével érdemli ki a megbecsülést, tiszteletet. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy a jó vezetőt az minősíti a leginkább, ha működési területén rendben mennek a dolgok, teljesítik a tervmutatókat. Másfelől minősíti az is, milyen a kapcsolata a dolgozókkal, hogyan segít gondjaik, problémáik megoldásában s nyíltan szembeszáll az olyan tűrhetetlen szemlélettel, miszerint „te elnézed az én hibámat, én meg a tiedet“. Kiváltképpen a kommunista vezetőknek kell minden tekintetben példát mutatniuk, mert a közösség a pártmunkásban nemcsak a közéleti embert látja, hanem a kommunistát is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a párton kívüli tisztségviselő más normák szerint élhet és dolgozhat, mint a párttag. Olyan dolgok ezek, amelyekkel bátran szembe kell néznünk. Ezt a kérdést sem odázhatjuk el, ha valóban előbbre akarunk lépni. TÖRÖK ELEMÉR Egy „elfelejtett“ közlekedési csomópont reneszánsza Kassa (Košice) külső közlekedési körgyűrűjén több csomópont található. A szepsi út, a Fasor utca és a Szlovák Nemzeti Felkelés sugárút kereszteződésében van az egyik legforgalmasabb. Ott naponta 24 ezer gépjármű halad át, ami csúcsidőben 210 gépjármű/óra kapacitásnak felel meg. A jelenlegi csomópont „négyágú“, melybe három irányból villamos sínpálya is csatlakozik. Ez év végéig a Fasor utcában (Alejová) is elkészül a villamospálya s akkor a kereszteződés még bonyolultabbá válik, a közlekedés még jobban lelassul. Ha nem építenénk át a térséget, akkor a járműfelállási szakasz eltolódna a mostani 15 méterről legalább 25 méterre (a csomópont közepétől számítva), áttekinthetetlenebb lenne a kereszteződés - főleg a balra kanyarodóknak okozna sok gondot -, ugyanakkor pedig lassulna a forgalom. Megvizsgálva és összehasonlítva a szóba jöhető összes megoldást a városi közlekedéstervező intézet arra a következtetésre jutott, hogy a legmegfelelőbb és legegyszerűbb egy körforgalmú csomópont kialakítása lenne. Elképzelésünkkel a városi közlekedésrendészeti felügyelőség is egyetért. A körforgalmú csomópont kialakítása mellett szól többek között az, hogy:- a kereszteződés négy igen forgalmas út találkozási helye- a balra kanyarodó járműforgalom hányada magas, több, mint 25 százaléknyi,- a csomópontba érkező járműfolyamat homogén- a találkozó utak rendeltetése egyforma, fontossági szempontból egyenértékűek. Az új csomópont egy 95 méter átmérőjű, középső szigettel rendelkező körforgalmú kereszteződés lesz. A fonódási szakaszok hossza meghaladja majd az 55 métert, ami 50-60 km/óra sebességnél 3000-3500 gépkocsit képes egy óra alatt átengedni. A középső sziget körüli körpályán a forgalmi sávok száma három plusz egy sáv a jobbra akadálymentesen leforduló gépkocsiknak. Ebben a kereszteződésben nem lesz jelzőlámpás forgalomirányítás. Természetesen, a villamosoknak előnye lesz a gépkocsikkal szemben. Az új kereszteződés átengedő képessége óránként 500 gépjárművel növekszik, a tömegszállítást lebonyolító villamosok gyorsabban haladnak majd át ezen az útszakaszon, mint most, mindamellett növekszik a gépjárművek és a gyalogosok biztonsága is. A csomópont kivitelezője a Kassai Mélyépítő Vállalat. MITRÓ ISTVÁN mérnök, a városi közlekedéstervezési intézet tervezési főmérnöke
