Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-06 / 131. szám, hétfő
Ki irta az elsőt? Talán a Gilgames sumér eposz ismeretlen fterzője? Vagy a levegőégből leereszkedő lényeket emlegető dél-amerikai mítoszok alkotói? Esetleg Morus Tamás, a híres Utópia szerzője? Netán Jonathan Swift, a Guliver írója? S akkor még nem említettem Jókai Mór a Jövő század regénye című müvét, a sokat csodált francia Jules Verne fantáziáját, s az angol Wells Időgép- jét vagy Huxley Szép új világát. Ok lennének a ,,science fiction“klasszikusai? Annak tartják őket, pedig ha az ember jól belegondolj mai tudományos fantasztikus irodalom döm- pingjének tömegkiadványai felöl nézve inkább társadalomtudományi futurológiának tűnnek. Mégis: a nagy kortárs sci-fi írók - az amerikai Isaac Asimov, a lengyel Stanis- law Lem, a szovjet Sztrugackij-fivérek - a nagy elődökhöz méltó, kimutatható irodalmi értékeket felvonultató műveket írnak. Persze mindennek nem mond ellent, hogy az olvasói konjunktúra százszámra fogadja be a legnagyobb sci-fi szerzők nyomában járók műveit. Ez lenne a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy a tudományos fantasztikus irodalomnak nevezett munkák nagy részéből - éppen az írói tömegtermelés miatt - kiveszett a tudományos ihletettség. Fantasztikum az van bőven, de az Aszimov-féle tudósi ismeretanyag, vagy a Lem által évek óta kultivált pszichológiai és morális megközelítés, de a Sztrugackij-fivérek társadalomtudományi és műszaki beállítottsága már-márcsak a legjobb műveknek a sajátja. Bevallom, számomra egyelőre a három mai ,,sci-fi" író műveinél szakad meg a szál. Legújabban megjelenő könyveiket mindig elolvasom, de a tudományos-fantasztikumot, mint az olvasóközönség elkábi- tásának legújabb eszközét, nem nagyon szeretem. Olykor még a tudományos-fantasztikus írásokat, az erről szóló szakirodalmat és ismertetéseket közlő, a szocialista országokban egyedülálló magyarországi is figyelmeztető, vagy társadalmi parabolát rajzoló műtől. Az egyik is, másik is lehet érdekfeszítően izgalmas, de csak az utóbbiak kínálhatnak irodalmi értékeket. Persze azt sem mindig. A divat, mint mindig, megteremtette a tömegtermelést, s nemcsak a ruhával van úgy az ember, hogy a tizedik ugyanolyan nyakkendő után lekanyarítja a nyakából a sajátját. A sci-fit is megúnja, mint a mindennapos nyakkendőt. A dolog elüzletiesedett, s a műfaj tömegtermelését megsokszorozta a film is. A világsikerű E. T. mégisÚJ KÖNYVEK Értékek és bóvlik A „science Uaiaktika folyóirat egyes számait sem veszem meg. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben válogató- sabb, finnyásabb lettem. Több a fércmű, csak a fantasztikumra figyelő, csak az irracionális képtelenségek sorozatát, vagy a műfaj pecsétjével horror- és pornómüveket feltálaló szerző. A nagy számok törvényei szerint: az arányokat tekintve egyre kevesebb a jó mű, pedig számszerűen gyarapodott a számuk. Éppen ezért nehéz a választás, s találomra nem olvasok el akármit. Ezért maradok meg a régi szerzőknél, akiket nem győznek elégszer kiadni. Sokan terjesztették, hogy a sci-fi divatja majd elmúlik. Ez nem így van, hiszen ma már nemcsak a műfaj alépítménye, de a tudományos vizsgálata, irodalomesztétikai értékelése is mindennapos. Éppen ezért érdemes mindarra odafigyelni, ami ebben a műfajban történik. Annál is inkább, mert a laikus olvasó szinte lehetetlen helyzetbe kerül, amikor választania kell. Nehéz megkülönböztet^ a jövőbe helyezett kalandregényt, agresszív irodalmat a tudomány fejlődési irányaiból kikövetkeztetett, az esetleges veszélyekre Vannak? Szeretnénk ha lennének!? Sokunk kívánsága, titkos vágya az, hogy még életünkben megéljük azt a nagy pillanatot, amikor Földünk kapcsolatot teremt valamilyen más, adott pillanatban inkább csak képzeletünkben élő, világűrben civilizációval. Létezésükről ugyan eddig kézzelfogható „tárgyi" bizonyítékunk nincs, de a természet bőkezűségét, törvényeit figyelembe véve szinte lehetetlen, hogy az élet kiváltsága egyedül bolygónké legyen. Más kérdés, hogy kialakulnak-e egyszer azok a technikai feltételek, amelyek lehetővé teszik az egymásra találást, nullára csökkentve az űr óriási távolságait. Az ember létezése óta természeti jelenségekkel körülvéve él. Tudatának fejlődésével, ismereteinek bővülésével sok mindenre rájött, eredetére magyarázatot talált. De még napjainkban is bőven akadnak olyanok, melyek titkát nem ismeri. A gondolkodó elme azonban nem túlzottan szereti az ilyen hiányokat. Konkrét magyarázatok híján a fantáziáját hívja segítségül. A teljességből hiányzó pontokat elképzelt, kitalált, gyakran realitásokat megközelítő pontosságú részletekkel helyettesíti. Lényegében ezért születtek meg egykor az istenek alakjai, s végső soron ez a magyarázata a több mint harmincéves múltra visszatekintő UFO-jelenségnek is. 1956-ban jelent meg Howard Men- ger - a kitalálónak óriási sikert hozó - beszámolója az idegenekkel való találkozásairól. A téma éppen rejtélyességénél fogva még a természet- tudományoktól távol álló laikusok figyelmét is felkelti. Sajnos egyes lapokban, könyvekben újra-újra feltűnő híradások nem kis része épp ezt használja ki. Céljuk egyértelműen a szenzációkeltés, önnépszerűsítés. Az elmúlt hónapokban egymástól függetlenül két olyan könyv került az olvasókhoz, amelyek a jelenség magyarázatát tudományos oldalról próbálják megközelíteni. Hargitai Károly Társbérlők a Naprendszerben című könyvét a budapesti Akadémia kiadó jelentette meg. Ismertetőjében ezt olvashatjuk: „A szerző számos szakkönyv, hivatalos dokumentum, egyéni elbeszélések és saját élményei alapján számol be egy mindeddig sokat vitatott jelenségről, amely nagyjából két részre osztotta a világ közvéleményét: az UFO-hivök és nem hívők táborára. A szerző lényegében egyik táborhoz sem tartozik, azokkal ért egyet, akik a kérdés tudományos vizsgálatát sürgetik.“ A könyvet elolvasva azonban az az érzésünk, hogy a szerző nem egészen pártatlan, hiszen egy történet erejéig magát is a megfigyelők közé sorolja, s a tudományosság is csak az utolsó négy, alig 30 oldalt kitévő fejezetre korlátozódik. A szerző itt kísérli meg a jelenséggel kapcsolatos kérdések némelyikére a válaszadást. A kötet nagyobbik része csupán leírás. Könyvekből, lapokból kiollózott beszámolók; némileg történelmi sorrendbe állítva és területhez kötődően csoportosítva. Ennek legérdekesebbnek tűnő része a Pórul járt UFO-k című fejezet. De a fenti kitétel erre is teljes mértékben érvényes. Csak néhány kétségbe vonható eset leírására szorítkozik. A tudományossághoz közelebb álló utakon közelíti meg a kérdést Marcel Grün: Mimozemské civiliza- ce. Mýtus nebo skutečnost? (Földönkívüli civilizációk. Mítosz vagy valóság?) című könyve, amely a prágai Horizont kiadó gondozásában jelent meg. A szerző korántsem szentel olyan nagy figyelmet a konkrét megfigyelt eseteknek, mint Hargitai Károly. Inkább a leszűrhető tanulságokat, általánosabb vonatkozásokat foglalja össze - egy fejezet erejéig. A könyv további részében a világürbeli élet, a civilizációk létezésének lehetőségével foglalkozik, összefoglalva bennük a földi élet keletkezésének izgalmas kérdését, a világűr összetételét, objektumait, a rajtuk levő „életlehetőségeket" stb. Az utolsó két fejezet a jelent és a jövőt mutatja be, a kapcsolatfelvétel lehetőségének szempontjából; az emberi elme által létrehozott eszközökkel, azok jövőbeli változataival, amelyek egyszer lehetővé teszik majd számára, hogy a kérdésre mindenki számára megnyugtató választ tudjon adni. PUNTIGÁN JÓZSEF fietion“-ról mérésé előtt kevesen tudtak ennek irodalmi előzményeiről. A filmmel egyidőben aztán könyvsiker lett. Olyan siker, amely kijár minden könnyesen nevettető, érzelmes giccsnek. Csakhát ebben a dologban ott volt a ,.földönkívüli" is, aki jóságos, emberséges, melegszívű. Olyan lény, akit minden gyermek és felnőtt szeretne a közelében tudni. Leghétköznapibb vágyaink fogalmazódtak meg a legemészthetőbb feldolgozásban. Az E. T.-vel született meg a giccs a tudományos-fantasztikus irodalomban. S hogy mily közel állnak egymáshoz az értékek és a bóvlik, ahhoz elegendőnek látszik ennek a „film- történeti" adaléknak a pozitív testvére. Michael Ende A Végtelen Történet című könyv sikere után nyugat-német filmesek készítették el a mű filmváltozatát. Aki olvasta a könyvet, s ennek koronatanúi a gyermekek, az nagyot csalódott a filmben. Hogyisne csalódott volna. Hiszen a könyv helyszíne Fantázia, a szabad képzelet birodalma. Márpedig míg a könyv, az írott szó felszabadítja a képzeletet, addig a film, a képiség megköti, lehetőségeit beszűkíti. Előbb volt tehát siker A Végtelen Történet könyv alakban, s lett kisebb „siker" a filmvásznon. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy ez inkább meseregény, amelyben a fantasztikum van tudományos alapossággal adagolva, a Földön ma élő ember lelkivilága minden összetevőjének ismeretében. Nos, hát éppen ez az, ami izgat, ami érdekel a „tudományos-fantasztikus" vagy a „fantasztikus" irodalomban. Az ember felől érkező, az ember érdekében születő tudományos megalapozottság. Szeretem az irracionálisnak tűnő, a tudomány felöl azonban mégiscsak megmagyarázható rejtélyeket, izgalmakat. A „tudományos-fantasztikus" címkével ellátott irracionalizmustól viszont irtózom. Ugyanúgy, mint az irodalommal címkézett giccstől. DUSZA ISTVÁN IVAN HUDEC: Fekete lyukak Ivan Hudec regényének hőse egy művelt (vagy inkább félművelt?) csaló, derékba tört karrierű intellek- tüel, aki rájön a pénzszerzés köny- nyebb módjára, és ,,csak mosolyog azoknak a gazdagoknak a tanulságán, akik a művészet, a megismerés, az utazás szükségességét hirdetik, s a pénz körforgásába vissza- helyezhetetlen hülyeségeket gyűjtenek“ (Hudec). Nem elvetemült, inkább az élet és a társadalom értékeitől elidegenedett ember. A fordulatosán, fanyar, intellektuális humorral és társadalombírálattal megírt könyv az 1985-ös szlovák próza kiemelkedő alkotása volt. A kötetet Kopasz Csilla fordította. FÁBRY ZOLTÁN; összegyűjtött írásai 1954-től kezdve a hatvanas évek közepéig Fábry „zavartalanul" lehetett a második világháború után kibontakozó csehszlovákiai magyar irodalom, a harmadvirágzás kritikusa. A Harmadvirágzás (1954) és a Kevesebb verset - több költészetet (1955) című programadó tanulmányában Fábry a szocialista realizmus nevében harcot indít az irodalmi sematizmus ellen. E harcban az eszmei és esztétikai mértéket az elmúlt háromezer év kulturális folytonossága jelenti, amely a fasizmus- antifasizmus koordinátarendszerébe beépülve egy olyan, elsődlegesen etikai irodalomszemléletet eredményez, amely nem zárja el az utakat az esztétikum tágabb értelmezése elől sem... VILÁGKÖNYVTÁR • Idén is megrendezik Lipcsében az ötévenként sorra kerülő nemzetközi könyvkiállítást és vásárt. A hatodik évfolyam jellemzője, hogy a könyvnek az ember személyiségének fejlesztésében betöltött szerepét igyekszik majd dokumentálni. Egyes országok önálló standokon mutatják be legszebb és legjobb könyveiket, amelyeknek többségét a legtöbb helyen évente kiértékelt Szép könyv pályázatokon sikert aratott kiadványok alkotják. Ezzel együtt számos járulékos rendezvényre is sor kerül. Ilyen lesz a könyvművészet új tendenciáit bemutató kiállítás. Nem kevésbé lesz érdekes a könyvek grafikájának és tipográfiájának fejlődését bemutató kiállítás. Bemutatják A béke és a könyv című pályázatra készült köteteket és illusztrációkat is. Az érdeklődők láthatnak olyan tipográfiai lapokat is, amelyek a nagy francia forradalom 200. évfordulója alkalmából készültek. Ezzel párhuzamosan tematikus csoportosításban állítják ki az enciklopédikus müveket, a legszebb gyermekkönyveket, a képzőművészeti albumokat, valamint a világ íróinak életrajzi könyveit. Mivel Lipcse az NDK és Európa nyomdászatának, tipográfiai iparának egyik központja (ilyen irányzatú főiskolája, technikuma, múzeuma és nyomdagépipara is van), a nemzetközi könyvkiállítással egyidőben A könyvművészet és a fényszedés korszerű technikája címmel szimpóziumot is rendeznek. Sor kerül egy nemzetközi konferenciára is, amelyen a könyv és az olvasókultúra szocialista társadalomban betöltött helyét vitatják meg. • A világirodalmi adósságok törlesztésében valamennyi szovjet folyóirat részt vállal, így juthat hamarosan az olvasó kezébe egyebek között Franz Kafka életműve, Eugén Ionesco több drámája, Updike, Ke- sey egy-egy regénye, Orwell „1984"-e. A moszkvai Inosztranna- ja Lityeratura folyóiratnak olyan ve- télytársakkal kell osztoznia a népszerűségben, mint a Znamja és a Novij Mir, amelyek előfizetőinek száma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi időkben. • Phiiip Roth The Counterlife című müvét tartotta az 1987-es év legjobb regényének az amerikai kritikusok köre, a National Book Critics Circle. A magyar olvasók a regény első fejezetével a Nagyvilág tavaly októberi számában ismerkedhettek meg. A részlet Bázel címmel jelent meg. • Radnóti Miklós hatvanegy versét adta ki külön kötetben Clouded Sky (Tajtékos ég) címmel a DePaul Universits kiadásában megjelenő Poetry East című folyóirat. A verseket Stephen Polgár, Stephen Berg és S. J. Marks fordították. Az életműsorozat hetedik kötete a harmadvirágzás kritikusának első két évéről ad átfogó képet. ZS. NAGY LAJOS: Az elpárolgott fazék Zs. Nagy Lajos most harmadiz- ben jelentkezik szatírával, groteszk- jeivel, humoros karcolataival, nem ismeretlen hát az olvasóközönség előtt ez az oldala. Jelenlegi kötete jórészt válogatás az 1975-ben megjelent Emberke, küzdj! és az 1985- ös Rendetlen napló című köteteiből, bőségesen tartalmaz azonban új anyagot is. írásait az ötletgazdagság, a fura helyzetek meglátása és kiaknázása, irónia, valamint egészséges önirónia jellemzi, és mindez szerencsésen párosul Zs. Nagy sajátos humorával. Szórakoztató olvasmány tehát a kötet, kellemes kikapcsolódást ígér annak, aki szívesen tart görbe tükröt magának és a világnak. STANISLAV VÁCHA: A szerelem változásai Stanislav Vácha, a cseh írók középnemzedékének a tagja megpróbálja regényében „felderíteni", milyen törvényszerűségek szerint születik a szerelem, ugyanakkor az is izgatja, hogyan „foszlik szerte, enyészik el". E célból mutatja be két fivér különböző élettörténetét. A két életút nem véletlenül különbözik egymástól, a különbség a fivérek különböző életfelfogásából, az emberekhez, a világhoz való eltérő viszonyából ered. Végül a különböző álláspontokat konfrontálva, eljut a szerelem lényegéhez s az életben betöltött szerepéhez.
