Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-01 / 127. szám, szerda

A művelődéspolitika útjai és programja Jozef Lenárt beszédeinek gyűjteményes kötete A könyvesboltokban az elmúlt napokban jelent meg a Slo­venský spisovateľ kiadó gondozásá­ban a Politika kultúry - kultúra poli­tiky című kiadvány, amely Jozef Le­nárt művelődéspolitikai témájú be­szédeit tartalmazza. A kötethez Mi­roslav Válek nemzeti művész, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális minisztere írt magvas elő­szót, amelyben hangsúlyozza, hogy ez a publikáció nem pihentető olvas­mány, nem holmi kinyilatkoztatáso­kat tartalmaz, hanem elmélyült mon­danivalójával, meglátásaival együtt­gondolkodásra ösztönöz. A kötet fejezetei viszonylag hosz- szú időszakot fognak át, hiszen az első anyag beszámolóként az SZLKP KB 1959 májusi ülésén hangzott el. Ez a dokumentum azon az alapvető marxista tanításon alap­szik, mely szerint az ideológiai és a kulturális szférában végbemenő szocialista forradalomra is teljes mértékben érvényesek a kapitaliz­musból a szocializmusba való átme­neti időszak általános törvényszerű­ségei. A szerző részletesen elemzi a szocialista kulturális forradalom feladatait, szól e hosszantartó folya­mat lenini értelmezéséről, amelynek helyességét a gyakorlat teljes mér­tékben igazolta. Mindezek ellenére ma is akadnak olyan egyének, akik nem ismerik föl ezeket a törvényszerűségeket, s to­vábbra is szűklátókörűén értelmezik a kultúra fogalmát, igyekeznek elszi­getelni a politikai és a társadalmi valóságtól. Mi elítéljük a kultúra ilyen szubjektivista értelmezését, mert ez tudománytalan, helytelen és káros. Az ilyen nézetek végső soron a kul­túra nevelő funkciójának a semmi- bevételéhez vezetnek. S e nézetek­ben gyökereznek azok az elméletek is, amelyek a kultúra, a művészet, a tudomány és a politika, valamint az ideológia összeférhetetlenségét hirdetik. A szocialista kulturális forradalom hazánkban és minden más olyan országban, ahol a szocializmus épí­tésének az útjára léptek, rögtön ak­kor kezdődött, amikor a munkásosz­tály magához ragadta a hatalmat. Azóta Szlovákiában hatalmas, forra­dalmi jelentőségű fejlődés ment végbe a kultúra minden szakaszán is. Ma is fölöttébb időszerűek azok a szavak, amelyek tennivalóink kap­csán hangsúlyozzák: egyik fő fela­datunk az, hogy a dolgozókat pozitív szellemben, a proletár és a szocia­lista internacionalizmus elveire épít­ve neveljük, mélyrehatóan elemez­zük és magyarázzuk nemzetiségi politikánkat, emeljük ki nemzeteink­nek azokat a haladó hagyományait, amelyeknek törvényszerű és termé­szetes folytatása, eredménye a Csehszlovák Köztársaság meg­alakulása volt. Ugyancsak fontos feladatunk arra nevelni dolgozóin­kat, hogy legyenek büszkék a szo­cialista társadalom építése során elért eredményeinkre. Tovább kell bővítenünk nemzeteink és nemzeti­ségeink sokoldalú kapcsolatát, ösz­tönöznünk kell egymás életének, szellemi értékeinek jobb megisme­rését, le kell lepleznünk a ludákok szégyenletes szerepét, s ideológiá­juk káros hatását nemzeteink törté­nelmében, s ugyanígy rá kell mutat­nunk arra, hogy a burzsoá naciona­lizmus mennyit ártott a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép, s a szo­cializmus építése ügyének. Amikor a nálunk végbemenő kul­turális forradalom bizonyos sajátos­ságairól szólunk, akkor nem feled­kezhetünk meg arról, hogy a cseh országrészekhez képest Szlovákiá­ban az emberek egy részének tuda­tában a vallási csökevények, külö­nösen a katolicizmus hagyományai mélyebb gyökereket eresztettek. Ebből következik, hogy ideológiai, valamint politikai-nevelő munkánk­ban fontos feladatok hárulnak ránk a dolgozók tudományos világnézet­re való ateista szellemű nevelé­sében. A szerző meggyőzően elemzi a művészek küldetésének, társadal­mi elkötelezettségének problémakö­rét. Jozef Lenárt a Szlovákiai írók Szövetségének V. kongresszusán tavaly márciusban hangsúlyozta, hogy amikor a művészek alkotó­munkájával kapcsolatban a szocia­lista elkötelezettséget hangsúlyoz­zuk, akkor nem hajbókolást, mega­lázó szolgálatokat várunk tőlük, ha­nem azt, hogy sajátos eszközeikkel, alkotóan és a felfedezés erejével járuljanak hozzá fejlett szocialista társadalmunk további építéséhez. Tiszta szívből kívánjuk - hangsú­lyozta Lenárt elvtárs, hogy hazánk­ban a művészetnek legyen az eddi­ginél is nagyobb szerepe, hatása. Olvashatunk a kötetben a nemze­tiségi kérdésről is.- Lenárt elvtárs hangsúlyozza, hogy a burzsoázia által szított nemzetiségi ellentéteket, a gyűlöletet fokozatosan a testvéri, elvtársi egyetértés és együttműkö­dés váltotta fel. E kérdésekről szólva 1977- ben a csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi (Gombasek) kulturális ünnepélyén elhangzott be­szédében kiemelte a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségét. Október örökét magunkénak vallva hangsúlyozzuk, hogy e kiemelkedő történelmi eseményhez kötődik az a győztes harc is, amely nemzeti és szociális szabadságunkért kifejtett sok évtizedes erőfeszítéseink bete­tőzését jelentette. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy már a csehszlovák állam pusz­ta létrejöttét sem lehetett volna el­képzelni a történelmi jelentőségű korszakos esemény, az Október eszméi által ösztönzött tömegek for­radalmi mozgalma nélkül. Tudjuk, a forradalmár munkások tapaszta­latlansága, valamint a szociálde­mokraták jobboldali képviselőinek árulása miatt a dolgozóknak az ádáz osztályharc során nem sikerült ki­harcolniuk azt, hogy az új államnak szocialista jellege legyen. S ha ma ismét akadnak olyanok, akik a ma- sarykista demokráciát megpróbálják dicsfénnyel övezni, akkor emlékez­tetni kell őket arra, hogy vannak eb­ben az országban élő tanúk, akik nem feledték, saját bőrükön érezték: milyen ez a demokrácia. Munkanél­küliség, szegénység, éhség, kilakol­tató végzések, kivándorlás, nemze­tiségi elnyomás. Ez a demokrácia a gazdagokat szolgálta, s a nagytő­ke és a reakció uralmát, diktatúráját jelentette a dolgozók túlnyomó több­sége fölött. Lenárt elvtárs beszédé­ben fölelevenítette a Dél-Szlovákiá- ban akkor uralkodó állapotokat. A hatalmat a nagybirtokosok, a bá­rók, a gyárosok és a bankárok gya­korolták. Ezek az uralkodó osztályok - a Habsburgok hívei, továbbá a horthysták, a masarykisták, a lu­dákok, az esterházyak követői - és politikai rendszerük szította a gyűlöl­ködést nemzeteink és nemzetisége­ink között, hogy megmérgezzék kapcsolataikat. Ezt elsősorban azért tették, hogy megszilárdítsák a mun­kások, a parasztság, valamint más dolgozók fölötti osztályural­mukat. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a kizsákmányolóknak és a reakció­soknak ez a szégyenletes poli­tikája milyen hatalmas károkat, szenvedéseket és tragédiákat oko­zott, nagy mértékben fékezte a tár­sadalmi haladást és nemzeteink fej­lődését. Dél-Szlovákiánk fejlődése is meggyőzően igazolja, hogy a kommunista párt és a szocialista társadalom nem elégedett meg a nemzetek és nemzetiségek - ese­tünkben a magyar nemzetiségű ál­lampolgárok - egyenjogúságának formális kinyilatkoztatásával, hanem reális feltételeket teremtett és teremt a szociális, gazdasági, kulturális szférában, bevonva a népet az ál­lamirányításba, továbbá a kultúra és a művelődés szakaszán annak ér­dekében, hogy az elvek valósággá váljanak Jozef Lenárt elvtárs 1981-ben Szlovákia Kommunista Pártjának akkori kongresszusán kiemelte a Tanulságok jelentőségét, hangsú­lyozva, hogy ideológiai munkánkban továbbra is e dokumentum megálla­pításaiból és következtetéseiből in­dulunk ki. Könyvében bőven olvas­hatunk a válságos évek tanulságai­ról, s azokról a különbségekről is, amelyek a két országrészt jellemez­ték. A jobboldali, antiszocialista erők végső célja Szlovákiában is azonos volt, mint az ország más részeiben. A jobboldal képviselői igyekeztek összehangoltan cselekedni. Politikai álláspontjuk nagyon közeli volt, sőt alapjában véve összefonódott a Két­ezer szó című ismert ellenforradalmi kiáltvánnyal, s más hasonló iromá­nyokkal. 1968 nyarán a szövetséges hadseregek megérkezése után Szlovákiában a jobboldal politikai tö­rekvései is egyre több azonosságot mutattak a szocialistaellenes erők céljaival. U gyanakkor Szlovákia politikai fejlődésében akadtak bizo­nyos sajátosságok is, amelyekről nem lehet megfeledkezni, mert be­folyásolták és továbbra is befolyá­solják azokat a feltételeket, amelyek között megvalósul pártunk politikai irányvonala. Lenárt elvtárs részlete­sen szól Szlovákia páratlan gazda­sági fejlődéséről, amely a szocializ­mus építése során valósult meg és ez a tény ennek az országrésznek a szociális viszonyaiban aránylag nagyobb változásokat hozott, mint a gazdaságilag fejlettebb Cseh­országban. Ezek a változások a la­kosság többségének tudatában po­zitív fejődést eredményeztek, s megnyerték őket a szocializmus ügyének. A polgári köztársaság poli­tikai és gazdasági viszonyainak idealizálása, az úgynevezett ma- sarykizmus feltámasztásának a vá­gya itt nem lelt olyan talajra, mint a cseh országrészben. A politikai klerikalizmus, amely a cseh és a morva országrészekben bizonyos befolyást gyakorolt a munkásság és a parasztság egy részére, Szlováki­ában nyíltan a fasiszta irányvonalat szolgálta ki, s a szlovák állam - amely a hitleri Németország olda­lán hadba lépett a Szovjetunió ellen • - létezésének sötét éveiben lejáratta önmagát. Szlovákia Kommunista Pártjának soraiban viszonylag kevés az olyan kommunista, aki azelőtt más politikai párt tagja volt. Az 1968-as politikai események alakulásában szerepe volt annak is, hogy Szlovákia közvéleménye a ja­nuár utáni fejlődés egyik célját a nemzetiségi kérdés megoldásá­ban, a föderatív államjogi elrende­zés valóra váltásában látta. Ez a tény itt több hónapon át mellékvá­gányra terelte a politikai életnek azokat a kérdéseit, amelyeket a jobboldal vetett föl, s amelyekkel a szocialistaellenes erők egyre in­kább visszaéltek. Emlékszünk arra, hogy a jobboldali körök kifogásolták, miszerint Szlovákia lemarad az úgy­nevezett megújulási folyamatban. Szlovákia politikai helyzetének ala­kulásában nagy szerepet játszott az a tény, hogy amíg Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésében a jobboldali szárny szinte egyenget­te az utat a szocialistaellenes erők számára, addig Szlovákia Kommu­nista Pártjában az egész válságos időszakban ilyen helyzet nem követ­kezett be. Az itteni vezetés, Bil’ak elvtárssal az élen, különböző nyo­másokkal szembeszállva szilárdan a marxizmus-leninizmus talaján állt. Augusztust követően itt a párt élére Husák elvtárs került, akinek a veze­tésével az egészséges mag határo­zott harcot kezdett a szocialistaelle­nes erők ellen. Szlovákia az egész ország konszolidációs folyamatának jelentős tényezőjévé vált. Az 1968- as események, valamint a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők ténykedésének mélyreható elemzé­se után a szerző a Tanulságokat elemezve hangsúlyozza a párt ve­zető szerepének, eszmei egységé­nek, a Szovjetunióval való megbont­hatatlan barátságunknak jelentő­ségét. A további fejezetekben Jozef Le­nárt pártunk művelődéspolitikájának időszerű kérdéseit és feladatait elemzi. T ársadalmunk átépítésének időszakában élünk, s ezek a változások nem csupán társadal­munk szociális és gazdasági szer­kezetét érintik, hanem társadalmunk felépítményi szféráit, a tudományt, az oktatásügyet és kultúránkat is. A kultúrának, a művelődésnek fon­tos szerepe van a szocializmus tö­kéletesítésében, minőségi előrelé­pésében és demokratizálásában. E feladatok tudatosításához és megoldásához járul hozzá jelentős mértékben Jozef Lenárt válogatott beszédeinek gyűjteménye. RUDOLF JURÍK, az SZLKP KB osztályvezetője f ............................. KO MMENTÁLJUK ■- ■..J Ki jutunk a hullámvölgyből? Hazánkban a növénytermesztési ágazatnak a sokat bírált cukorrépatermesztésen kívül még egy igen gyenge ága van - a burgonyatermesztés. Az évek óta ismétlődő mennyiségi és minőségi gondok mélypontra juttatták a termelést. A csekély anyagi érdekeltség és a hiányos anyagi-műszaki ellátottság a termelőkedv hanyatlásához vezetett, így csak jelentős behoza­tal árán lehetett többé-kevésbé folyamatossá tenni az ellátást. Ezek után nem csoda, hogy a CSKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának legutóbbi ülése kritikusan értékelte a burgonyatermesztés helyzetét, s elmarasztalta a problémák megoldását halogató termelő vállalatokat, irányító és felvásárló szervezeteket, valamint az ültetőanyag szaporításáért és neme­sítéséért, illetve a kedvező anyagi-műszaki feltételek megterem­téséért felelős termelési-gazdasági egységeket. A burgonyatermesztés fellendítésére központi fejlesztési kon­cepciót dolgoztak ki, melyet szlovákiai vonatkozásban az SZSZK kormánya 1985 decemberében hagyott jóvá. Ennek alapján a kerületek, járások és termelő válfalatok szintén konkretizálták fejlesztési elképzeléseiket. A Népi Ellenőrzési Bizottság felmé­rése arról tanúskodik, hogy a tervek teljesítésében, sajnos, nem mindenütt járnak el következetesen. Gyakran indokolatlanul nagy különbségek tapasztalhatók a terméshozamokban, és a termés minősége sem kifogástalan. A mezőgazdaságilag fejlett országokhoz viszonyítva, nálunk mintegy harminc százalékkal kevesebb burgonya terem egy hektáron. A termelők a helytelen fajtaválasztékkal, az ültetőanyag gyenge minőségével, és nem utolsósorban a vegyszerek hiányával indokolják a kudarcot. Részben igazuk van, de helytelen, hogy a saját hibáikról keveset beszélnek. Pedig érdemes volna, hisz számtalan eredmény igazolja, hogy a gyakorlat mindössze 40-50 százalékra használja ki a rendelkezésre álló fajták biológiai termőképességét. Más lapra tartozik, hogy az önellátás megteremtéséhez a jövőben a kedvezőbb természeti feltételekkel rendelkező déli körzetek mezőgazdasági vállalatainak is hozzá kell járulniuk, mert a hegyi és hegyaljai gazdaságokban többnyire rosszul érik be a burgo­nya, és a munkaerőgondok miatt a termés betakarítása is problémát okoz. Az önellátás növelésének másik járható útja a veszteségek csökkentése. Ehhez nem csupán egészségesebb ültetőanyagra, hatékonyabb vegyszerekre és a termést jobban kímélő gépekre, de mindenekelőtt korszerű tárolókra van szükség. A tapasztala­tok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a klimatizált tárolókban legalább a felére csökkenthető a raktározási veszteség. Úgy tűnik, az ötéves tervidőszak végére megoldódnak a tárolási gondok, hiszen az új tárolók építése és a régiek korszerűsítése jó ütemben halad. Konkrétan az SZSZK-ban a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca szervezetei tavaly több mint 39 ezer, az idén pedig további 47 ezer tonna burgonya befogadására alkalmas raktárak építését kezdték meg, s a kereskedelmi szervezetek 4150 tonna tárolókapacitás átadását tervezik. A burgonya kapcsán a termés piaci előkészítéséről és feldol­gozásáról is szólni kell. E tekintetben főleg Szlovákiában sok még a tennivaló, tekintve, hogy a csehországi több mint 40 ezer tonnával szemben nálunk tavaly csupán 9 ezer tonna burgonya került a piacra konyhakész állapotban vagy végtermékké feldol­gozva. A feldolgozó kapacitás növelése nem csupán az élelmi­szer-választék bővítését szolgálja, de csökkenti a tárolási igényt, és - a 20-40 százalék feldolgozási melléktermék révén - gyara­pítja a takarmánykészletet. A tárca a problémák mielőbbi megoldása céljából az idén anyagi ösztönzőkkel - célprémiummal, gépvásárlási hozzájáru­lással - serkenti a termelökedvet, ami a burgonya termőterületé­nek növelését eredményezte. Jövőre valószínűleg tovább javul a helyzet, ugyanis januártól emelik a horgonya felvásárlási árát. Ezek alapján remélhető, hogy a burgonyatermesztésben kezde­tét veszi a fellendülés, s nagy erőfeszítések árán csökkenthetjük, majd megszüntethetjük a behozatalt, és saját erőből megteremt­hetjük a feltételeket ahhoz, hogy Szlovákiában a koncepciónak megfelelően 75-ről 87 kilogramra emelkedjen az egy főre számí­tott évi burgonyafogyasztás. KADEK GÁBOR A méhnyakrák egyike a leggyakoribb női daganatos megbetegedéseknek. Egészen kezdeti stádiumban történő diagnosztizálását új citodiagnosztikai módszerek teszik lehetővé. Az egyiknek a lényege, hogy mikroszkópon keresztül vizsgálják a hüvelytörletben található sejteket. A sejtmagok bizo­nyos típusú deformációja jelzi a rákot. A módszert dr. Jitka Kobilková, a prágai Károly Egyetem 2. számú nőgyógyászati klinikájának professzora és dr. Ján Siracký, a Bratislava! Kísérleti Onkológiai Intézet munkatársa dolgozta ki. Munkájukat az idén Klement Gottwald Állami Díjjal jutalmazták. Siracký doktor több mint 3 évtizede foglalkozik a rákos sejtek tanulmányozá­sával. Az Egészségügyi Világszervezet szakértőjeként részt vett a nőgyó­gyászén citológia monográfiájának összeállításában, s tagja a kanadai Quebecben székelő Nemzetközi Citológiai Akadémiának. Felvételünkön Siracký doktor (jobbról) és munkatársa, dr. Boris Kysela citométerrel a daganatban lévő osztódó sejtek arányát állapítja meg. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) újs; 4 1988. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom