Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-01 / 127. szám, szerda
Helyzetkép a cigányság társadalmi beilleszkedéséről ~ ^ ff Az elmúlt évtizedekben nemegyszer kisebb-nagyobb mértékben szem elől tévesztettük, hogy a társadalmi fejlődésünk egyes területein tapasztalt, részben még megoldatlan problémák szépítése vagy „szemérmes“ elhallgatása ügyünk javát, zavartalanabb előrelépésünket aligha szolgálja. Sót, alkalmat nyújt a különféle mendemondák, túlzások, torzítások akaratlan és célzatos terjedésének. Ez a szemlélet semmiképpen sem járult hozzá ahhoz, hogy tárgyilagosan és teljességében felmérve a helyzetet, anyagi és egyéb lehetőségeinkhez mérten erőnket latba vessük az ilyen visz- szás helyzetek hatékony megszüntetésére. Az emígy kezelt kérdések egyike volt nálunk a cigánykérdés is. Más szóval az a különféle okokból kialakult helyzet, amelynek rendezésére különben immár évtizedek óta többkevesebb sikerrel törekednek különféle szintű párt- és állami szerveink. Folyamatos rendezése, vagyis a cigány lakosság szervesebb társadalmi beilleszkedése ma is elhanyagolhatatlan feladatunk. Társadalmi hátterét, megítélésének és megoldásának lehetőségeit és esélyeit nem kis mértékben kedvezőbbé teszi éppen az az új szemléletű politika, amely szembe mer és akar nézni az úgynevezett kényes vagy nehéz, ellentmondásoktól, konfliktusoktól sem mentes kérdésekkel. Amely nemcsak intézkedik, hasznos és célravezető lépéseket tesz, hanem az eredmények mellett, köntörfalazás nélkül, számot ad arról is, amivel még távolról sem lehetünk elégedettek. S amely nem rejti véka alá: tennivaló bőven akad még s az ezzel járó feladatok - eltérő fokú felelősségvállalás mellett - joggal tekinthetőek össztársadalmi jellegű- eknek. Ilyen szemszögből nézve törekszünk legalább nagy vonalakban s így természetesen hézagosan felmérni a szlovákiai cigányság társadalmi beilleszkedésének legfőbb vonatkozásait azon információk alapján, amelyeket Ján Bubelini, az SZSZK cigány lakosság kérdéseivel foglalkozó állami bizottságának titkára bocsájtott sajtónk rendelkezésére. A foglalkoztatottság alakulása Történelmi áttekintések, egybevetések helyett törekvésünk célja feltérképezni a tavalyi helyzetet. A kérdés jelentőségét kiemelő körülmény, hogy az előző esztendőhöz képest - hosszú távú tendencia folytatásaként - ismét emelkedett, mégpedig csaknem három százalékkal a szlovákiai cigány lakosok száma, amely eléri a 242 ezer főt. Ez az SZSZK népességének 4,6 százaléka. A növekvés különben a fővárosban volt a legnagyobb arányú, de viszonylag a legtöbb cigány ember továbbra is a Közép-szlovákiai kerületben él (9 százalék). Közülük a foglalkoztatottak száma, bár mérsékelten, szintén növekedett és hányaduk meghaladta a hetven százalékot, sót Bratislavá- ban elérte a 83,6 százalékot. Ez mindenképpen a legfontosabb eredményként könyvelhető el. Hiszen a munkafolyamatba való beilleszkedés, a nagyobb gazdasági aktivitás olyan nélkülözhetetlen követelmény, amelynek híján bajosan képzelhető el a további előrelépés cigány polgártársaink anyagi, szociális és kulturális helyzetének alakulásában. A gyerekeknél kell kezdeni A jövőt meghatározó tényező a cigány gyerekekről és fiatalokról való gondoskodás fejlesztése. Itt is vannak eredményeink, de gondjaink is. Az óvodák cigánygyerekek általi látogatottsága egy év alatt 1,8 százalékkal lett nagyobb, s ebben a vonatkozásban a legjobb kerületben, a Nyugat-szlovákiaiban elérte a 82,2 százalékot, ami a múlthoz képest mindenképpen siker. Csakhogy a kerületek és a járások között vannak eléggé jelentős különbségek s a cigány óvodások száma évről évre hullámzóan alakul, a látogatottság sok esetben rendszertelen. Mégis, kedvezően értékelhető, hogy éppen azokban a járásokban, amelyekben viszonylag a legtöbb a cigányember, gyerekeik óvodai elhe- zésének az illetékes szervek által az ötéves tervidőszak végére előirányzott hányadát már tavaly elérték, illetve túlszárnyalták. Ez egyebek között vonatkozik a Rozsnyói (Rožňava), a Lévai (Levice) és a Galántai (Galanta) járásra, ahol ez a hányad már csaknem százszázalékos. Az alapiskolák cigánygyerekek általi látogatottsága is javult és kevesebb a mulasztott tanítási órák száma is, mégpedig főleg a Kelet-szlovákiai kerületben. Az eléggé jelentős eltérések viszont arra utalnak, hogy a jelenlegi ütem mellett aligha érhető el a tervidőszak végére a tanév alatti óramulasztás tervezett leszorítása az 55-60 óra szintjére. Szlovákiában általában javult a cigánytanulók eredményessége is, más szóval kevesebb köztük a bukott diák. Ez alól csupán a Középszlovákiai kerület a kivétel. Csakhogy még ennek tudatában is a jelek arra utalnak, hogy csupán az iskolaügyi szervek fokozottabb igyekezetével érhető el az évtized végére tervezett 93-95 százalékos eredményesség. Ismeretes, hogy a szóban forgó lakossági rétegben létszámához mérten magas a bűnözési arányszám. Ezen fokozatosan feltétlenül változtatni kell. Ennek egyik célravezető módja, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a cigánygyerekek iskolán kívüli nevelésére, foglalkoztatására is. Mérsékelten növekedett ugyan (55,3 százalékra) az alapiskola 1-4. osztályos cigánytanulóinak a napközi otthonokat látogató hányada, ez azonban még mindig kevés, mert 1990-ig ezt az arányt hetven százalékra szeretnénk „feltornázni“. Jó dolog az is, hogy mind több cigánygyerek vesz részt az iskolai étkeztetésben. Az azonban kifejezetten többet tevésre sarkalló tény, hogy az alapiskola 5-8. osztályos cigánytanulóinak az iskolai klubokat látogató száma megcsappant. A jobb lakásviszonyokért Végül, de nem utolsó sorban vessünk egy pillantást e réteg lakásviszonyaira, amelyek már évtizedek óta javulnak, de nem a szándékainknak megfelelő ütemben. Erre kedvezőtlen hatással vannak nemcsak az adott anyagi lehetőségek - a cigány dolgozók és társadalmunk viszonylatában egyaránt -, hanem a beilleszkedést még helyenként gátló helytelen szemlélet is. Tavaly ugyan felszámoltunk további tizenkét ún. pérót, de számuk még ma is eléri a 292-őt, összesen több mint tizenhatezer lakossal. A cigánycsaládok egyébként az elmúlt esztendőben majdnem kétezer régebbi és új családi házba, állami és szövetkezeti lakásba költöztek be s ez a folyamat nem rekedt meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a végleges megoldás még várat magára, hiszen nagy és költséges feladat ez. Ez utóbbi igazolására hadd jegyezzük meg, hogy az állam és a nemzeti bizottságok költségvetéséből tavaly kereken 63 millió koronát fordítottak a cigány népesség életének kulturáltabbá tételére és társadalmi beilleszkedésének előmozdítására. Ez irányú törekvéseink intenzitásának és következetességének növelését szolgálják azok a komplex intézkedések, amelyeket még a múlt év októberében fogadott el az SZSZK kormánya, majd ezt követően az SZLKP KB Elnöksége. Nem vitás, hogy megvalósításukból az eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek és egész lakosságunknak is. Ez szocialista társadalmunknak nemcsak anyagi, hanem egyben - nem kevésbé - erkölcsi kötelessége is. GÁLY IVÁN Jobb alkatrészellátás - kevesebb reklamáció Pontosan, megbízhatóan dolgoznak A lakossági szolgáltatások fejlesztése, minőségük javítása Füleken (Fiľakovo) is előtérbe került az ismert párt- és kormányhatározatokat követően. A losonci (Lučenec) székhelyű járási helyi gazdálkodási vállalat jelentős részt vállal a fejlesztésből, s olyan meghatározó ágazatokban üzemelteti szervízkirendeltségét, mint amilyen a rádió és a televízió, hűtő, mosógép és szinte valamennyi egyéb háztartási gép javítása. A város központjában egy férfi és női szabóságot és egy mintaboltot is üzemeltetnek. A televíziókészülékeket egyetlen műszerész, Peter Nagy javítja a tízezres városkában, így sem hosszú azonban a várakozási idő. A megrendelések könyvében lévő bejegyzések arról tanúskodnak, hogy két- három napon belül szinte minden egyes készüléket megjavít a fiatal szakember. Persze akadnak kivételek is, mindenekelőtt az országban hivatalosan nem forgalmazott típusok, vagy a régi, már nem gyártott késžúlékek esetében. Az alkatrész- ellátás a hazai gyártmányoknál nem megfelelő, és a szovjet készülékek alkatrész-utánpótlásában is időről időre problémák jelentkeznek. Az elmondottakhoz még hozzákívánkozik, hogy a vállalat tévéjavítói hívásra természetesen házhoz mennek. Az utóbbi időben kedvező a helyzet a háztartási gépek javítása terén is. Pavol Šimcuv műhelyvezető szerint a tizennégy napos javítási határidőt csak a legritkább esetben lépik túl, s igen gyakran két-három nap alatt elvégzik a javításokat. Az alkatrészek egyébként a háztartási gépek és egyéb villamos fogyasztók (melegvíztároló, radiátor) esetében sem okoznak különösebb gondot, kivételt talán csak az NDK-beli mosógépek képeznek. Sajnos előfordulnak olyan esetek is, hogy a megjavított gépeket hetekig kell raktározniuk, mert tulajdonosaik egyszerűen megfeledkeznek róluk. A férőhely miatt ez hátráltatja a gépjavítók munkáját. A helyi szolgáltatóház legnagyobb létszámú kollektívája a szabóságban dolgozik. Férfi öltönyök készítésével ugyan csak egyetlen szabó foglalkozik, a női részlegnek azonban hat munkatársa is van. Tétlenségre egyikük sem panaszkodhat, meglehetősen széles ugyanis a megrendelők, az ügyfelek köre. Béres Mária műhelyvezető szerint az elmúlt öt esztendő alatt szinte minden egyes ügyfélért, „megdolgoztak“. Nem látványos reklámfogással nyerték meg a közönséget, hanem tudatos, pontos, jó minőségű munkával. Nem törekedtek, s ma sem törekednek mindenáron nagy nyereségre, inkább csak tisztes haszonra. Egyik dolgozójuk például csak apró javításokat végez, olyanokat, melyekkel nem szívesen bíbelődnek otthon a lányok és asszonyok. Szolgáltatásaik árait is a kö- zépkeresetű nők zsebéhez szabják, alkalmazkodván az itteni munkáskörnyezethez. A viszonylagos olcsóság mellett a pontosság és a megbízhatóság a jellemzője ennek a kis közösségnek.- Amit megígérünk, annak teljesítését becsületbeli kötelességünknek tekintjük, s talán ennek köszönhető, hogy a járási székhelyről is felkeresnek bennünket, s még a távolabbi vidékeken is vannak állandó ügyfeleink - mondja Béres Mária. Persze, női szabóságról lévén szó, aligha lehetnének közkedveltek és sikeresek a divatáramlatok követése nélkül. Nyílt titok a hölgyvendégek körében, hogy ebben a kis műhelyben akár a legújabb francia divat szerint is elkészítik a merész vonalú ruhakölteményeket, a csinos kosztümöket, blúzokat. Mindehhez azonban a szolgáltató vállalat vezetésének megértése és támogatása szükséges. A szabóságot hazai és külföldi divatlapokkal, keresett méterárúval és korszerű gépekkel látja el, s szinte minden évben lehetőséget biztosít a dolgozók számára szakmai továbbképzésükhöz. Megfontolt, előrelátó üzlet- politika ez, mely az ügyfelek megnyerését és elégedettségét, végső soron pedig a vállalkozás sikerét szolgálja. -h. aAz ábrázoló mértan tanítását segítő számitógépes oktatási programokat dolgoznak ki a Bmói Műszaki Főiskola Gépészeti Kara matematikai és geometriai tanszékének szakemberei. Felvételünkön dr. Ludmila Chvalinová és dr. Josef Š lapal egy új programon dolgozik. (Vít Korčák felvétele - ČTK) LÁNYOK A KATONAI FŐISKOLÁN Férfi módra helytállnak A menetelő egységek lépéseitől visszhangzik a főiskolai udvara. A hallgatók fegyelmezetten, katonásan lépkednek. Csak amikor közelebb érnek, látom, hogy lányok. Jan Valenta őrnagytól megtudom, hogy a múlt év őszétől lányok is tanulnak a Výškoví Katonai Főiskolán. Ittlétüket, helytállásukat így jellemzi:- Semmiben sem maradnak el a fiúk mögött. A kiképzésben, a tanulásban egyaránt kitesznek magukért, sót számos területen a fiúknak is példát mutatnak. Amikor szóba került, hogy lányokat is felvesznek a főiskolára, az oktatók és a parancsnokok is kíváncsian várták, milyen változást hoz ez az iskola életében. Gyorsan átalakították a lányoknak szánt szálláskörletet. Minden szobának lett fürdőszobája, diákkonyha létesült és mosógépet is vásároltak. Aztán az ország különböző részeiből megérkeztek a lányok. Volt közöttük, aki szakközépiskolából jött, mások gimnáziumból, egyesek nem tudták, mit hoz számukra a katonaélet, de sokuknak konkrét elképzeléseik voltak.- Apám tüzérként szolgál a néphadseregben, bátyám ezen a főiskolán szerzett diplomát. Az ó nyomdokaikban szeretnék haladni, de természetesen nem tüzérként. Számomra a katonaélet nem volt ismeretlen - állítja Eliška Petránková törzsőrmester. A lányok, amikor megkapták a felszerelést, a terepszínű gyakorló és a méretre szabott egyenruhát, azon nyomban beöltöztek s bizony nagy tolakodás volt a tükör előtt. Nevettek önmagukon, bíztatták egymást, tréfálkoztak, aztán elérkezett a takarodó ideje. Másnap reggeli tornával kezdődött a foglalkozás, majd fegyelmező gyakorlattal folytatódott. Az első öt hónap alatt ugyanis katonai pótszolgálatukat töltötték le, úgy, mint a fiúk. Néhány nap, hét múlva megtanulták a kúszást, a szökellést, futólépésben áthaladni a tűzfolyo- són, az akadálypályán. A napok, a hetek múlásával a szó szoros értelmében katonák lettek. Nem kértek kedvezményt, férfiasan állták a megterhelést, kitűnő eredménnyel estek át az éleslövészeten. Aztán nemrég a hivatásos katonai állomány sorába léptek. Zubbonyuk váll-lapjára felkerült a törzsőrmesteri jelvény.-Amikor szándékomról szüleim tudomást szereztek, nem lelkesedtek. Én azonban nem változtattam elhatározásomon. Végül azzal váltunk el, hogy minden héten megírom, mi történt velem. Az ígéretem be is tartottam. Amikor az első eltávozáson voltam, ezzel fogadtak: Na, most aztán mindent mondj el, úgy ahogy van. Szót fogadtam, azóta szent a béke, örülnek, hogy itt, Výškovban jól érzem magam - emlékszik vissza Alice Sentlová törzs- őrmester. A" lányok megszokták a megterhelést, a nehéz, de szép katonai életet, azt is, hogy amikor a város utcáján végigsétálnak, megfordulnak utánuk a férfiak. A nem kellemes megjegyzéseket elengedik a fülük mellett. Akkor, amikor az egyenruhát magukra öltötték, tudták, sok nehézséggel kell szembenézniük az iskolában, a mindennapi életben. A főiskolán a fiúk csak akkor kezdtek más szemmel nézni rájuk, amikor megtudták, hogy a lányok nemcsak a matematikában, hanem a lövészetben is eredményesek.- Régebben járok egy fiúval, ő is itt tanul a főiskolán - jegyzi meg Libuša Cechová törzsőrmester. - Amikor megtudta, hogy én is itt akarok tanulni, hallani sem akart róla. Azt hiszem, féltékeny volt... Továbbra is együtt járunk. Mire befejezem a főiskolát, elválik, hogyan alakul a kettőnk sorsa. A lányok új színfoltot hoztak a főiskola életébe. A népművészeti együttesekbe korábban a városi iskolából toboroztak lányokat, s ez nem volt problémamentes. Nos, ez a kérdés is megoldódott. A karaté, a dzsudó sportnak hódolók száma is megnövekedett a lányok jóvoltából. A búvár szakkör vezetői is meglepődtek a nagy érdeklődés láttán. Az aerobik csoport megalakításáról a lányok maguk gondoskodtak, Nec- kárová, Okrinová törzsőrmestereknek ugyanis edzői vizsgájuk van.- Jómagam a dzsudó és a sportlövészen szakkörben tevékenykedem - újságolja Lenka Neoralová törzsőrmester. - Szabadidőmben a kimenő rovására a városi lovagló klubot látogatom. Nemrég az egyik színjátszócsoporttal is felléptem. Sikerem volt, most aztán nem tudom, melyik szabadidős foglalkozást válasszam. Azonban számomra mindennél fontosabb a tanulás. A lányok valóban jó tanulók. Túlnyomó többségük határidőben leteszi a vizsgákat, segítenek egymásnak. Van, aki valami miatt elkeseredik, amint az Alica Sentlovával is megesett.- Egy alkalommal már összecsomagoltam, hogy itthagyom az iskolát, aztán leültünk a lányokkal megbeszélni a dolgokat. Ma is itt vagyok. Egy évvel ezelőtt egyetlen lány tanult a Výškovi Katonai főiskolán: Dana Bajajová főtörzsőrmester, aki a tanulás mellett, most az egyik lányszakasz parancsnoka. Hallgató, de egyben elöljáró is. Hogyan oldja ezt meg?- Mint elöljáró igyekszem szigorú lenni, de a problémákat mindenkor közösen beszéljük meg. Ilyenkor nem számít a rang, a beosztás. Úgy érzem, bizalommal vannak irántam a lányok, s ez a jó.- Ha rajtam múlna, megváltoztatnám az egyenruha szabását - veszi át a szót Lenka Neoralová törzsőrmester. - Szerintem azért ilyen, mert férfiak tervezték, ők határozzák meg, hogyan öltözzenek a katonalányok. A korszerűsítés ezen a téren is helyénvaló lenne. Amikor eljön az este, a tanulás mellett a szerelem is szóba kerül, bár váltig állítják, hogy amíg nem fejezik be a főiskolát, nem mennek férjhez. Mindenkinek megvan az elképzelése a családalapításról, a gyermeknevelésről, a házimunkáról, mert tudják - és akarják is -, hogy a diploma megszerzése után nemcsak jó katonák, hanem jó feleségek, édesanyák is legyenek. Lassan maguk mögött tudhatják az első évet. S ha három év múlva kézhez kapják a diplomát, megkapják a hadnagyi rangot, a mérnöki titulust, a néphadsereg valamelyik egységében, a hadtápegységben, az ellátó szolgálatban kezdik meg hivatásos katonai életpályájukat. Hallgatótársaik, fölötteseik egyöntetűen állítják, hogy a lányok a Výškovi Katonai Főiskolán férfi módra helytállnak. NÉMETH JÁNOS ✓
