Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-01 / 127. szám, szerda

Csehszlovák - mongol közös közlemény (ČSTK) - Miloš Jakeš ulánbátori tárgyalásairól a következő csehszlo­vák-mongol közös közleményt adták ki: Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke meghí­vására 1988. május 30.-31. között hivatalos baráti látogatást tett a Mongol Népköztársaságban Miloš Jakeš, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára. Miloš Jakeš elvtárs koszorút he­lyezett el Damdin Szuhe Bátor és Horlogin Csojbalszan, az MNFP és a mongol népi állam megalapítóinak mauzóleumánál. A CSKP KB főtitká­ra és kíséretének tagjai ellátogattak a Klement Gottwald cipőgyárba és megtekintették a mongol úttörők központi palotáját. Ulánbátorban csehszlovák-mongol barátsági nagygyűlésre került sor, amelyen Miloš Jakeš és Dzsambin Batmönh beszédet mondott. A legfelsőbb csehszlovák pártvezető szívélyes fogadtatásban részesült, amelyben kifejeződött az az őszinte barátság, tisztelet és szolidaritás, amelyet Csehszlovákia és Mongólia testvér­pártjai éreznek egymás iránt. Miloš Jakeš és Dzsambin Bat­mönh tárgyalásokat folytatott, ame­lyen részt vett: csehszlovák részről - Ladislav Adamec, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szövetségi kormány alelnöke, a cseh kormány elnöke, Michal Štefaňák, a CSKP KB tagja, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője, Jaroslav Mo- lek, a CSKP KERB tagja, a CSKP KB általános osztályának vezetője, Jaromír Johanes, a külügyminisz­ter első helyettese, Jirí Neméc kül­kereskedelmi miniszterhelyettes és Dušan Rozbora, Csehszlovákia mongóliai nagykövete; mongol rész­ről - Cerendasin Namszraj, az MNFP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Csojnorin Szű­rén, az MNFP KB tagja, miniszter­elnök-helyettes, könnyűipari minisz­ter, a mongol-csehszlovák gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködési kormányközi bizott­ság mongol tagozatának elnöke, Lodongin Rincsin, az MNFP KB tagja, az MNFP KB nemzetközi osz­tályának vezetője, Jadamdzsavin Loszolszüren, az MNFP KB tagja, a KB általános osztályának vezető­je, Punszalmagin Ocsirbat, az MNFP KB tagja, a külgazdasági kapcsolatok minisztere, Darmin Jondon, az MNFP KB tagja, a kül­ügyminiszter első helyettese és Jondongin Ocsir, az MNFP KB tagja, Mongólia csehszlovákiai nagykövete. A baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében lezajlott tárgya­lások során Dzsambin Batmönh és Miloš Jakeš kölcsönösen tájékoztat­ta egymást a Csehszlovákiában és Mongóliában folyó szocialista építés menetéről és időszerű kérdéseiről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok állását és távlatait, s véleménycse­rét folytattak a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom jelenlegi fejlődésének legfontosabb kérdéseiről. Vala­mennyi megvitatott kérdésben meg­mutatkozott a nézetek azonossága. Dzsambin Batmönh szólt az MNFP XIX. kongresszusán és az azt követő KB-üléseken hozott, az or­szág szociális-gazdasági fejlődésé­nek meggyorsítását, a nép anyagi és kulturális színvonalának további növelését célzó határozatok teljesí­téséről. Részletesen foglalkozott a mongol pártnak és kormánynak a gazdasági mechanizmus tökélete­sítése, a gazdasági reform megvaló­sítása és a szocialista demokrácia további fejlesztése során végzett te­vékenységével. Miloš Jakeš tájékoztatott a CSKP XVII. kongresszusa stratégiai irány­vonalának, valamint a CSKP KB 7. és 9. ülésén hozott határozatoknak a teljesítéséről, s arról, miként jár el a párt a gazdasági mechanizmus gyökeres átalakítása és a társadalmi élet demokratizálásának elmélyítése során. A két párt vezetőjének véleménye megegyezett abban, hogy a testvéri országok kommunista és munkás­pártjainak újszerű, alkotó hozzáállá­sa a szocialista építés kérdéseihez a jelenlegi sorsfordító szakaszban a szocializmus alkotó potenciáljának még teljesebb feltárásához vezet és hozzájárul a világ békéjének és biz­tonságának megszilárdításához. Mindkét fél megelégedését fejez­te ki a Csehszlovákia és Mongólia között a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus el­vei alapján szüntelenül fejlődő test­véri kapcsolatok felett. Hangsúlyoz­ták a CSKP és az MNFP szoros együttműködésének fontos szere­pét, s megerősítették, hogy bővíteni kívánják az együttműködést politi­kai, ideológiai, gazdasági, kulturális téren, és az 1973-ban aláírt barátsá­gi és együttműködési szerződés szellemében más területeken is. A kereskedelmi-gazdasági és tu- dományos-műszaki együttműködés áttekintése során a két vezető síkra- szállt a hatékonyság további fokozá­sáért, az e területen meglevő tarta­lékok és lehetőségek teljesebb kiak­názásáért, a 2000-ig szóló időszak­ra vonatkozó, hosszú távú gazdasá­gi és tudományos-műszaki együtt­működési program következetes megvalósításáért, a termelővállala­tok közötti közvetlen kapcsolatok fo­kozásáért és bővítéséért. A két főtitkár megerősítette, hogy a CSKP és az MNFP egyaránt a szocialista országok egysége és összeforrottsága megszilárdításá­nak elvi irányvonalát követi. Mindkét fél síkraszállt a szocialis­ta gazdasági integráció további el­mélyítéséért és a KGST tevékeny­ségének tökéletesítéséért. A jövő­ben is szorosan együttműködnek a KGST-országok tudományos-mü- szaki haladása 2000-ig szóló komp­lex programjának megvalósításában és a nemzetközi szocialista munka- megosztás koncepciójának követke­zetes teljesítésében. Nemzetközi kérdésekről szólva Miloš Jakeš és Dzsambin Batmönh azonos nézeteket vallott az Ázsiá­ban, Európában és a világban kiala­kult helyzettel kapcsolatban. Hang­súlyozták, a nemzetközi kapcsola­tokban rendkívül fontos az új politi­kai gondolkodásmód érvényesítése, az utóbbi időben megnyilvánuló po­zitív tendenciák megszilárdítása. A két párt vezetője kiemelte, a köze­pes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szov­jet-amerikai szerződés a nukleáris háború veszélyének felszámolása, a lázas fegyverkezés megszünteté­se és a reális leszerelésre való átté­rés szempontjából történelmi jelen­tőségű. Határozottan fellépnek a le­szerelési folyamat kiteljesedéséért és továbbra is a legfontosabb fela­datnak tartják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kössön megállapodást a hadászati támadó­fegyverek 50 százalékos csökkenté­séről, s szigorúan tartsa be a rakéta­elhárító rendszerek korlátozására vonatkozó szerződést. Csehszlovákia és Mongólia szor­galmazza a leszerelés átfogó prog­ramjának kidolgozását és elfogadá­sát. Ez a program magában foglalná a nukleáris, a vegyi és más tömeg- pusztító fegyverek felszámolását, valamint a fegyveres erők és a ha­gyományos fegyverzet csökkenté­sét. Ezzel összefüggésben nagy je­lentőséget tulajdonítanak az ENSZ- közgyűlés 3. rendkívüli leszerelési ülésszakának. Dzsambin Batmönh elvtárs teljes támogatásáról biztosította azt az át­fogó csehszlovák kezdeményezést, amelynek célja, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO érintkezési vona­lán hozzák létre a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. E javaslat megvalósítása, akárcsak Csehszlo­vákia és az NDK közös -, a közép­európai atommentes folyosó és vegyi fegyverek nélküli övezet létre­hozását célzó - indítványának a va­lóra váltása hozzájárulna a politikai légkör javításához és az összeuró­pai folyamat elmélyítéséhez. Az ázsiai-csendes-óceáni tér­ségben kialakult helyzet áttekintése során a két vezető síkraszállt azért, hogy a régió váljon a béke és a jó­szomszédi együttműködés övezeté­vé, s hogy a térség biztonságát valamennyi ott levő állam közös erő­feszítése révén garantálják. Miloš Jakeš elvtárs nagyra érté­kelte Mongólia erőfeszítéseit egy olyan mechanizmus megteremtésé­re, amely Ázsia és a csendes-óceá­ni térség államainak viszonyában kizárná az erő alkalmazását. Ugyan­csak nagyra értékelte Mongóliának a térség államai közötti széles körű párbeszéd és baráti együttműködés fejlesztését célzó törekvéseit. Mindkét vezető ismételten meg­erősítette, hogy teljes mértékben tá­mogatja a Szovjetunió ázsiai béke­javaslatait, akárcsak Vietnam, Laosz és Kambodzsa konstruktív kezde­ményezéseit, amelyek célja, hogy Délkelet-Ázsia változzon a béke, a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés övezetévé. Vietnam és Kambodzsa nemrég hozott dön­tése a vietnami önkéntesek létszá­mának jelentős csökkentéséről és fokozatosan történő teljes kivonásá­ról jelentősen hozzájárul a Kambo­dzsa körüli helyzet mielőbbi politikai rendezéséhez. Támogatták a KNDK békekezdeményezéseit, amelyek a Koreai-félszigeten kialakult fe­szültség csökkentésére és békeöve­zetté, atomfegyverek nélküli zónává változtatására, Korea békés egyesí­tése feltételeinek létrehozására irá­nyulnak. Csehszlovákia és Mongólia üd­vözli az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezéséről szóló genfi megállapodásokat, amelyeket vala­mennyi részt vevő félnek következe­tesen kell teljesíteniük. A felek komoly aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy tovább éleződik a Közel-keleten, a Perzsa­öbölben, az Afrika déli részén és Közép-Amerikában kialakult konflik­tushelyzet. Síkraszálltak a regionális konfliktusok politikai rendezéséért, A két fél rámutatott, hogy az el nem kötelezettek mozgalma növek­vő szerepet játszik a békéért, a fegy­verkezési verseny ellen, az igaz­ságos és demokratikus alapokon nyugvó nemzetközi gazdasági kap­csolatok kiépítéséért vívott harcban. Miloš Jakeš és Dzsambin Bat­mönh megerősítette a két párt elha­tározását, miszerint elősegítik a kommunista és munkáspártok egységének és összeforrottságának megszilárdítását, az egyenjogúság, a függetlenség, az önállóság, az elvtársi megértés és az internacio­nalista szolidaritás elvein alapuló kölcsönös kapcsolataik fejlesztését. A CSKP és az MNFP szorgalmazza a kommunista és munkáspártok, a szocialista, szociáldemokrata és más politikai pártok együttműködé­sét a béke, a biztonság és a társa­dalmi haladás biztosításáért vívott harcban. A két vezető mély megelégedését fejezte ki a tárgyalások eredményei­vel kapcsolatban, amelyek hozzájá­rulnak a CSKP és az MNFP, Cseh­szlovákia és Mongólia kapcsolatai­nak további fejlődéséhez és hatéko­nyabbá tételéhez, a két párt nemzet­közi együttműködésének elmélyíté­séhez. Miloš Jakeš őszinte köszönetét mondott a forró testvéri fogadtatá­sért, amelyben ő és kísérete része­sült. Miloš Jakeš csehszlovákiai hiva­talos baráti látogatásra hívta meg Dzsambin Batmönh elvtársat. A meghívást örömmel elfogadták. KABUL Megválasztották az afgán parlament két kamarájának vezetőit (ČSTK) - Az afgán parlament hétfői ülésén szervezési kérdéseket vitatott meg. A nemzetgyűlés tagjai megválasz­tották az egyes kamarák elnökeit: a sze­nátus elnöke Mahmud Habibi lett, a kép­viselőház elnökévé pedig Khalil Ahmad Abavit választották meg. A két vezető politikus aktívan járul hozzá a nemzeti megbékélés programjá­nak megvalósításához. Mahmud Habibi az Afgán Tudományos Akadémia levele­ző tagja, több állami tisztséget töltött be, jelenleg egyebek között az Afgán Újság­írók Szövetségének alelnöke. Hatvanegy éves. Az ötvenhét éves Khalil Ahmad Abavi a legutóbbi időben a kabuli városi nemzeti megbékélési bizottság elnökének tisztségét töltötte be. A parlament két kamarájának elnökei egyetlen politikai pártnak sem tagjai. A képviselők és a szenátorok a nem­zetgyűlés állandó szerveinek megalakítá­sáról is tárgyaltak. DÍSZVACSORA a KREMLBEN Realizmus nélkül nincs normális, stabil viszony (ČSTK) - Mint már közöltük, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége a Kremlben hétfőn díszvacsorát adott Ronald Reagan amerikai elnök és felesége tiszteletére. A vacsorán a két vezető beszédet mondott. MIHAIL GORBACSOV beszédének bevezető részében üdvözölte a megjelen­teket és emlékeztetett rá, hogy a repre­zentatív teremben a múltban az ország számára rendkívül fontos döntéseket hoztak. És itt szeretném hangsúlyozni most a feltárt igazságot - folytatta az SZKP KB főtitkára -, miszerint a nemzet­közi vitákat már nem lehet a fegyverek erejével megoldani. Ehhez a felismerés­hez jelenkorunk realitásai vezettek el bennünket. Tetszik nekem a „realizmus“ fogalom, s az is tetszik, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban hangzik el az ön szájából, elnök úr. A realizmus kategóriá­ja nélkül elképzelhetetlen a normális és stabil szovjet-amerikai viszony, amely oly jelentős mértékben befolyásolja az egész világ politikai légkörét. A realizmusnak köszönhetően, min­den különbség mellett, képesek voltunk eljutni a rendkívül egyszerű közös követ­keztetésre, amelynek azonban történelmi jelentősége van: a nukleáris háborúnak nem lehet győztese és nem szabad kirob­bantani egy ilyen háborút. A kérlelhetetlen logika szerint ebből további következteté­sek erednek. Főleg: vajon szükség van-e azokra a fegyverekre, amelyeket nem lehet alkal­mazni anélkül, hogy elpusztítanánk ön­magunkat, sót az egész emberiséget? Úgy vélem, e gondolat megértése vált Reykjavík alapvető eszméjévé. Ezt az álláspontot képviselik varsói szerződésbeli szövetségeseink is. A nuk­leáris leszereléssel kapcsolatos vala­mennyi kérdésben erős támaszt érzünk bennük. Világosan felhatalmazták a szov­jet vezetést, hogy az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon törekedjen a nuk­leáris fegyverek lényeges korlátozására és csökkentésére. A szocialista országok vezetőivel és más országok tekintélyes személyiségeivel folytatott tárgyalásaim alapján elmondhatom, hogy a katonai konfrontáció, valamint a lázas nukleáris és hagyományos fegyverkezés leküzdése közös törekvés. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a realis­ta megközelítés minden irányban és min­den földrészen utat tör magának. A jelen­legi problémák politikai megoldásának gondolata egyre erősödik. A legkülönbö­zőbb politikai és társadalmi erők mindin­kább törekednek a párbeszédre, a jobb kölcsönös megismerésre és megértésre. Nos, ha már ilyen a népek akarata, akkor gondoskodni kell arról, hogy a realista politika tartalékai ne csökkenjenek, ha­nem növekedjenek. Ehhez arra van szükség, hogy kölcsö­nösen jobban megértsük egymást. Emlé­keztetnék az ön szavaira: ,,Az ellentétek elhárításának egyedüli módja, ha előbb megértjük azok lényegét“. Ez helyes gon­dolat. Csak annyit fűznék hozzá, hogy az ellentétek felszámolására irányuló törek­vések során nem szabad megkövetelni a különbségek felszámolását. A világ sok- arcúsága a kölcsönös szellemi és anyagi gazdagodás legjelentősebb forrása. Mihail Gorbacsov a továbbiakban ki­tért rá, hogy a Szovjetunió iránt a világban megnövekedett az érdeklődés, de hozzá­fűzte, a Szovjetunió azt szeretné, ha he­lyesen értenék meg a világban. Progra­munk a több demokrácia, nyilvános tájé­koztatás, a több szociális igazságosság. Célunk a szabadság maximuma az em­ber, a személyiség és a társadalom szá­mára. Nemzetközi szempontból az egye­temes civilizáció részének tartjuk magun­kat, s itt mindenkinek joga van a szociális és politikai választásra, a nemzetek kö­zösségében elfoglalt méltó és egyenjogú helyre. A béke és a haladás kérdéseiben az egyetemes értékek prioritásából indulunk ki és a béke megóvását tartjuk a legna­gyobb célnak. Ezért vagyunk hívei a nem­zetközi biztonság átfogó rendszerének, amelynek megteremtése az emberiség túlélésének feltétele. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjetunió bővíteni kívánja az emberek közötti kapcsolatok minden formáját, javítani szeretné az in­formációk minőségét és fejleszteni akarja kapcsolatait a tudomány, a kultúra, az oktatás, a sport és bármilyen más emberi tevékenység területén. De a belügyekbe való beavatkozás nélkül, anélkül, hogy valaki másokra kényszerítené nézeteit és saját rendjét, anélkül, hogy a családi és személyes problémák az államok közötti konfrontáció ürügyeként szolgáljanak. A népeknek jobban meg kell érteniük egymást, a másikról meg kell tudniuk az igazságot és meg kell szabadulniuk az elfogultságtól és az előítéletektől. Ameny- nyire én tudom, az amerikaiak többsége- akárcsak mi - meg akar szabadulni a nukleáris háború démonától. De őket- akárcsak bennünket és a világ minden emberét - egyre inkább aggasztja az ökológiai katasztrófa veszélye. Ezt a fe­nyegetést szintén kizárólag együtt hárít­hatjuk el. Egyre sürgetőbben kerül napirendre a világgazdasági helyzet valóban globális problémája. A civilizáció gazdasági alapja összeomlik, ha nem szűnik meg az esz­közök és erőforrások pazarlása katonai célokra, ha nem rendeződik az eladóso­dás problémája és nem stabilizálódik a vi­lág pénzügyi helyzete. Nemzetközi kapcsolatainkban a reali­tások megértése vezet bennünket - mon­dotta Mihail Gorbacsov. így született meg az új gondolkodásmód, amelynek kö­szönhetően a koncepciót és a gyakorlati lépéseket illetően is áttörés következhe­tett be kapcsolatainkban. Elnök úr, mos­tani találkozónk bizonyos értelemben be­tetőzése a szovjet-amerikai kapcsolatok fontos időszakának. Meg kellene szilárdí­tanunk mindazt, amit elértünk és új ösz­tönzéseket kellene adnunk a jövőre nézve. A Szovjetunió és az Egyesült Államok garantálja az afgán politikai rendezést. Ez is nagy jelentőségű példa. A garantáló államokra rendkívül felelősségteljes idő­szak vár, és reméljük, hogy mindkét or­szág méltóképp teljesíti a rá háruló fela­datokat. Legfőbb feladatunk továbbra is a ha­dászati támadófegyverek ötven százalé­kos korlátozásáról szóló szerződés kidol­gozása, s ezzel párhuzamosan a rakéta­elhárító rendszerek korlátozására vonat­kozó szerződés megtartása. Mai tárgya­lásainkon nagy figyelmet szenteltünk ezeknek a problémáknak. RONALD REAGAN beszédében elő­ször is köszönetét mondott a vendégsze­retetért, majd megemlítette, hogy rendkí­vül gazdag programot bonyolított le. Utalt rá, hogy a szovjet és az amerikai nép, amely a háborúban szövetséges volt, eléggé közelről megismerte egymást, ugyanakkor az amerikai nép és az egész világ nemzetei rendkívül nagyra becsülik a Szovjetunió népeinek történelmét. Az amerikai elnök megemlítette, hogy a kultúra területén a Szovjetunió népei évszázadokon keresztül jelentős kincsek­kel gazdagították az egész világot. Úgy vélem, népeinknek közös vonásai vannak, s éppen ezért kormányainknak is meg kell találniuk a közös nyelvet - foly­tatta Reagan, majd hangsúlyozta, hogy az újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó jól kezdődött. Megtettük az első lépést nukleáris arzenáljaink jelentős csökkenté­se, s annak tudatosítása felé, hogy az országaink közötti feszültség és bizalmat­lanság nagyrészt az ember alapvető joga­inak és feladatainak a különböző értelme­zéséből ered. Megtettük az első lépést a kölcsönös megértés rendszerének kia­lakítása felé. Ezek, főtitkár úr, jó kezdeti lépések. Mindkettőnknek van okunk a büszkeségre. De amint mondottam, mindez csupán a kezdet. A nukleáris arzenálok még mindig túl nagyok. Az értelmetlen, tragikus fegyveres konfliktu­sok a világ számos térségében még min­dig folytatódnak. A helsinki Záróokmány­ban megfogalmazott elvek még mindig nem váltak valósággá. Az amerikai és a szovjet nép közelebbről kezd megis­merkedni egymással, de ez még mindig nem elegendő. A következő hónapok során, amíg én leszek az elnök, tovább fogom keresni a közös talajt a lábunk alatt Es annak, aki átveszi tőlem ezt a hivatalt, megmondom, ezt a keresést folytatni kell, mert ezt a keresést siker koronázhatja. Szeretnék még egyszer köszönetét mondani a vendégszeretetért, s meghá­lálni azt egy ajándékkal - mondotta Ro­nald Reagan, majd egy játékfilmet adott át Mihail Gorbacsovnak. A film az amerikai polgárháború idején játszódik, s lényege, hogy a vitás kérdéseket más módon is meg lehet oldani. A film címe szó szerinti fordításban: Baráti meggyőződés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom