Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-28 / 150. szám, kedd

Védjük jobban a környezetünket Időszerű tennivalók a Kelet-szlovákiai kerület fejlesztésében ÚJ SZÚ A Kelet-szlovákiai kerületben a legutóbbi kerületi pártkonferencia óta sok szép eredményt értünk el. Még meggyőzőbb kép alakul ki az elvégzett munkáról, ha szétnézünk falvainkban, városainkban, járása­inkban. Ezért most csak a szociális­gazdasági fejlesztésünk legsürge­tőbb feladatairól szeretnék szólni. A CSSZSZK kormánya program- nyilatkozatában ismételten hangsú­lyozta, hogy az átalakítás és a de­mokratizálás sok területen érinti a nemzeti bizottságok munkáját is. Fölmerül a kérdés, hogyan készül­tek fel a nemzeti bizottságok a kü­lönböző szinteken kerületünkben a szocialista demokrácia elmélyíté­sének jés a gazdasági mechanizmus átalakításának új feladataira. Erre a kérdésre nem könnyű feleletet ad­nom. A 8. ötéves terv kezdetén jóvá­hagytuk a Kelet-szlovákiai kerület fejlesztéséről szóló dokumentumot. Ebbe olyan akciókat vettünk be, amelyeknek nélkülözhetetlenségé­ről meg voltunk győződve. Mivel nem sikerült kellő mérték­ben megvalósítanunk az intenzifiká- lás folyamatait, adósak maradtunk a hatékonysággal és az egész nép­gazdaság fejlesztése minőségének javításával, a nemzeti jövedelem nö­vekedése a XVII. kongresszus által előirányzottnál 15 milliárd koronával alacsonyabb, s ebben része van a Kelet-szlovákiai kerületnek is. Ezért a kerület területi fejlesztésé­nek tervét az eredeti terjedelmében nem valósíthatjuk meg. Sokan ezt a realitást nem képesek megérteni. Megnyilvánult ez a nemrég tartott járási pártkonferenciákon is, ame­lyeken számos új beruházás igénye hangzott el. A Kelet-szlovákiai Nem­zeti Bizottság az előtt a feladat előtt áll, hogy a területi fejlesztés tervéből adódó 'igényeket átértékelje, és a kormány programnyilatkozatából induljon ki. A pontosított területfej­lesztési tervben csak azok a beruhá­zások fognak szerepelni, amelyek­nél garantált a gyors visszatérülés. Ezeket fontosságuk és a létszük­ségletet tekintetbe véve rangso­roljuk. Tudjuk, hogy e nem könnyű dön­tést követően nézeteltéréseink tá­madnak a járásokkal. De építeni • csak annyit építhetünk, amennyire eszközeink vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel kell várni. Ellenkezőleg, keresni kell a fejlesztés saját lehetőségeit. Fel kell újítani a régi épületeket, és főleg a termelőeszközöket kell korszerű­síteni. Erre példaként a sviti Che- mosvitet hozhatom föl, ahol a veze­tés kihasználta a hitelpolitika új lehe­tőségeit, és új technika beszerzésé­vel szilárd kiindulási alapot teremtett a gazdasági mechanizmus átalakí­tásához. Felmerül a kérdés, miért nem teszik ugyanezt a többi vállala­taink is, amelyek nehézségeiket az elavult gépi berendezésekkel indo­kolják. Nyilván azért nem, mert hi­ányzik hozzá a bátorságuk, a szo­cialista vállalkozószellem. Hasonló­an, a pénzeszközök egyesítésével kell megoldani a hiányzó járulékos beruházások problémáját is, főleg a bölcsődék, óvodák, bevásárlóköz­pontok, kulturális létesítmények épí­tését. önbírálóan be kell ismerni, hogy több helyi és városi nemzeti bizottság nem tanulta meg a szerve­zés feladatát. Ha a gazdasági szer­vek részéről a legkisebb meg nem értésre találtak, lemondtak elképze­léseikről. Azt jelenti ez, hogy nem használták ki hatáskörüket és a meggyőző érvek erejét. Mindenki­től, aki kinyújtja a kezét az állami pénzeszközökért, először azt kér­dezzük, mit tett falujában vagy váro­sában azért, hogy saját erőből, saját forrásokból építsék föl azt, amire szerintük oly nagy szükség van. Nemegyszer tanúi lehetünk an­nak, hogy a faluban vagy a kisváros­ban gyakorlatilag minden megvan, ennek ellenére kopottnak tűnik, nem él teljes életet. Az utak, a járdák elhanyagoltak, hiányzik a füves terü­let, és ellentétben a magánházakkal, a középületek omladoznak, mintha nem volna gazdájuk. Erre figyelmez­tet a kormány programnyilatkozata is. Hangsúlyozza, hogy a Nemzeti Front választási programja megal­kotásának és végrehajtásának eddi­gi módját meg kell őrizni, mert ennek alapján az emberek mindennapi szükséglete szempontjából számos fontos dolgot oldottak meg. Az új szabályoknak ezért tágabb teret keil nyitniuk az emberek kezdeménye­zésének, a város- és faluszépítés terén az emberek életkörülményei javításának. A beruházások korlátozása és a Kelet-szlovákiai kerület területfej­lesztési tervének redukálása ellené­re a nemzeti bizottságok aktivitásá­nak elsősorban a saját források ki­használására kell irányulnia és a már meglévő létesítmények javítá­sára. Ez igényesebb és bonyolul­tabb, de elkerülhetetlen. Amire azonban meg kell hogy legyenek a pénzeszközök, az a kör­nyezetvédelem. Már csak azért is, mert az SZSZK hét olyan területe közül, amelyeken romlott az emberi környezet, négy a Kelet-szlovákiai kerületben van: mégpedig a Közép- Szepesség, Kassa (Košice), a Mu- rányi-völgy és Strážske környéke. Nemcsak azért, mert problémáinkat az átalakításban és társadalmunk demokratizálását osztályellensé­günk ki akarja használni és becsmé­relni igyekszik mindazt, amit a gaz­daság és a környezetvédelem terén elértünk, hanem egészségünk és a jövő nemzedékek egészsége szempontjából is. A nemzeti bizott­ságokról szóló törvény megújításá­val közvetlenül felelősek leszünk a környezetvédelemért, s már ma teljes felelősséggel kijelenthetjük, hogy szigorúan büntetni fogunk min­den szervezetet, amely szennyezni fogja a vizeket és a levegőt. Eddig csak fenyegetőztünk, hogy hatáskö­rünkkel élve, leállítjuk az olyan üze­meket, amelyek szennyezik a kör­nyezetet. Tennünk kell, mert több üzemet és vállalatot csak Így kény- szeríthetünk arra, hogy a környezet- védelmi berendezésekre ugyano­lyan gondot fordítsanak, mint a ter­melésre. Egyetlen létesítmény épí­téséhez sem járulunk hozzá, ha az építtető hitelt érdemlő garanciát nem ad arra, hogy nem károsítja a kör­nyezetet. Szeretném, ha ezt nem megfélemlítésként fognák föl, mert ez csak létszükséglet. Noha kisebb-nagyobb folyókkal rendelkező kerület vagyunk, sokan elevenen emlékezünk rá, mibe ke­rült számunkra, míg elegendő tiszta és ártalmatlan ivóvizet találtunk, hogy megoldjuk nemcsak Kassa és Prešov, hanem más városok és já­rások katasztrofális vízellátási gond­jait. Számunkra ez sok mindenben tanulságos. Elsősorban nem szabad megengednünk, hogy a kerületben újabb vizek szennyeződjenek, ha­nem a legnagyobb erőfeszítést kell tenni a tervezett 51 szennyvíztisztító idejében történő befejezésére. Nem szabad egyetlen lakótelep építését sem elkezdeni, amíg nincs biztosítva ivóvíz-ellátásának forrása. Keresni fogjuk és kihasználjuk a kis vízforrá­sokat is, kutak építésével vagy a fel­színi vizek felfogásával. Ezekre az akciókra kell kapcsolódniuk megfe­lelő tervezési és építési előkészüle­tek után az erdő, vízgazdálkodási és fafeldolgozási minisztérium által jó­váhagyott vízmüvek építésének. El­sősorban a Csendes-patakon és a Bodván épülő víztározót kell elké­szíteni, ennek tisztítója és a hozzá csatlakozó vízbevezetők már meg­épültek. A nemzeti bizottságok mellett mű­ködő pártszervezetekre hárul a ká­derek kiválasztásának és széthelye- zésének fontos feladata. A tapaszta­lat már nem egyszer igazolta, hogy egyetlen kádercserével a köz­ségben vagy kisvárosban a helyzet gyökeresen megváltozott: megélén­kült a képviselők, a nemzeti bizott­ság tanácsának és az egyes bizott­ságoknak a munkája. A járási nem­zeti bizottságoknak ezért az eddigi­eknél jobban együtt kell működniük az egyes községekben tevékenyke­dő pártalapszervezetekkel, hogy az elnöki tisztséggel olyan embereket bízzanak meg, akiknek tekintélyük van, politikailag és szakmailag ráter­mettek. Az állampolgárokkal fönntartott kapcsolatok módját is igyekezünk egyszerűsíteni, több javaslatot küld­tünk a minisztériumoknak és a köz­ponti hivataloknak az adminisztrá­ció egyszerűsítésére és csökkenté­sére. A járási nemzeti bizottságok tevékeny közreműködésével 50 százalékkal csökkentettük a tőlük beküldendő jelentések, kimutatások és statisztikák számát. Alapvető for­dulatot sikerült elérnünk az elfoga­dott határozatok számának csök­kentésében is. A járási nemzeti bi­zottságokkal tartott kapcsolatunk­ban teljes 70 százalékkal csökken­tettük, ezzel több időt biztosítottunk a határozatok tárgyszerűbb teljesí­tésének. Nem sikerült azonban kikü­szöbölnünk a határozatok formális teljesítését, számuknak még ilyen jelentős csökkentésével sem. Ez szintén a beidegződések visz- szahúzó erejét mutatja, és figyel­meztet kötelességünkre, hogy töb­bet törődjünk a nemzeti bizottságok dolgozóinak politikai és szakmai fel­készítésével; követeljük meg a sze­mélyes felelősséget a határozatok teljesítéséért, jobban mérjük föl tel­jesítésük hatékonyságát. RUDOLF SCHUSTER, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke- A vonzalom és az érdeklődés a tűzvédelem iránt nagyon korán kezdődött. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi befolyásolt jobban a pályaválasztásnál, a szak­ma korai megismerése, az érdeklő­dés vagy az apai példa? Lehet, hogy gyermekkoromban bizonyos roman­tikát is láttam benne. Édesapám szülőfalumban, Tornán (Turňa nad Bodvou) az önkéntes tűzoltók szer­vezetének parancsnoka. Már egé­szen kis koromban magával vitt a gyakorlatokra, a szertár rendezé­sére, a gépek karbantartására. Tag­ja lettem a pionírszervezet tűzoltó őrsének, s alap- és középiskolás koromban is részt vettem a kiképzé­seken, a szervezeti munkában. Azt hiszem, hogy sokat tanultam ott. Elsősorban fegyelmezettséget, mér­téktartást, rendszerességet s nem utolsó sorban közösségi szellemet. Érdekes és mozgalmas volt a gyer­mekkorom. Az alapiskola elvégzése után Kassára kerültem a Schönherz Zoltán Ipari Szakközépiskolába. Ott érettségiztem az elektro szakon. Jó iskola volt. Nemcsak a szakma rej­telmeibe vezettek be, hanem bőví­tették általános látókörünket, megta­nítottak látni, emberségre neveltek. Mindezekre támaszkodhattam a hadseregnél is, és ez ad szilárd alapot mai munkámban. Meggyőzően és lelkesen beszél i munkájáról, mint az olyan ember, aki megtalálta helyét az életben.- Fő feladatunk - mondja - a megelőzés, a tűzvédelmi szabá­lyok megtartásának ellenőrzése. Évente hetvenkét ipari és mező- gazdasági üzem teljes tűzvédelmi ellenőrzését végezzük el. Fokozzuk az ellenőrzést az aratás idején, ami­kor megnövekszik a tűzveszély. Ilyenkor szükség van a rendszabá­lyok betartásának fokozottabb ellen­őrzésére.- Mely szempontokra összponto­sítják a legnagyobb figyelmet az ellenőrzések során?- A legelső lépés a tűzvédelmi dokumentáció áttekintése. Ez nem fölösleges bürokratikus kukacosko­dás. Számunkra ezek az iratok sok mindent elárulnak, felhívják a figyel­münket a hiányosságokra, a tűzvé­delem színvonalára, a dolgozók munkavédelmi tájékozottságára. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy azokban az üzemekben, ahol jók a munkaeredmények, nincsenek problémák a munkafegyelemmel, ott rendszerint a tűzvédelmi szabályo­kat is betartják. Azt is tapasztaltuk, hogy óriási különbségek vannak az egyes részlegek, a mezőgazdasági üzemekben egyes gazdaságok kö­zött. Egyik helyen nem találunk sza­A szövetkezeti lakások és a jog Nagyobb figyelem és fegyelem Oravecz Attila érettségi után hivatásos tűzoltóként dolgozott, majd a katonai szolgálat letöltése után a tűzvédelmi szövetség Kassa (Košice)-vidéki járási bizottságának munkatársa lett. Milyen indítékok vitték erre a nem könnyű, de humánus és védelmi szempontból jelentős munkára? Az ötvenes és a hatvanas évek­ben az állampolgárok lakásszükség­leteit túlnyomórészben a társadalom anyagi eszközeinek felhasználásá­val épített ún. állami lakások elégí­tették ki. A lakásszükségletek kielé­gítésének súlypontja a későbbiek­ben főként a szövetkezeti lakásépí­tésre tolódott át, amely az állampol­gárok bizonyos anyagi vagy szemé­lyes munkarészvételével számol la­káshelyzetük megoldásában. Az újonnan épülő lakások többsége manapság szövetkezeti lakás, ezek költségeinek egy részét a szövetke­zet tagja viseli, főként azzal, hogy befizeti a szövetkezeti tagrészt es fokozatosan hozzájárul annak az ál­lami hitelnek a törlesztéséhez, mely­nek segítségével a lakásszövetke­zet építkezett. A lakásépítő szövetkezet tagjá­nak személyi lakáshasználati joga a szövetkezeti tagsági viszonyával áll kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az állampolgárnak előbb a szövet­kezet tagjává kell válnia, azaz be kell fizetnie a belépési díjat és a tag­sági alapbetétet. Csak ezt követően vehetik fel a szövetkezeti lakáskiuta­lási sorrendbe. A szövetkezet a lakásokat elvben a tagság keletkezésének sorrendjé­ben utalja ki, ám létezik egy ún. szociális lakáskiutalási sorrend is, melynek keretében elsősorban azoknak juttatnak lakást, akiket szo­ciális helyzetük miatt előnyben kell részesíteni. A szövetkezeti lakáso­kat az állami lakáspolitika elvei alap­ján utalják ki úgy, hogy a kiutalt lakások a nagyságukat tekintve megfeleljenek a lakásigénylő és családja szükségleteinek, A szövet­kezeti lakás kiutalásának előfeltéte­le, hogy a lakásigénylő befizesse a szövetkezeti tagrészt. A lakásépítő szövetkezet tagjának csak a szövet­kezeti tagrész befizetésével keletke­zik jogigénye lakáskiutalásra, és a szövetkezeti lakás kiutalásával ke­letkezik jogigénye arra, hogy a szö­vetkezet megkösse vele a lakás áta­dásáról és átvételéről szóló megál­lapodást. A szövetkezeti lakás sze­mélyi használatának joga ennek a megállapodásnak a megkötésével jön létre. Ha a szövetkezet tagja a megállapodás megkötésének ide­jén házasságban él, a törvény alap­ján a házastársaknak közös lakás- használati joguk keletkezik. Rend­szerint a törvény alapján jön létre a házastársak közös szövetkezeti tagsága is. A szövetkezeti lakás kiu­talásához való jog ugyanis a szövet­kezeti tagrész befizetésével jön lét­re, s ezért igazságos az, hogy, ha ezt az összeget a házastársak vala­melyike a házasság fennállása alatt fizeti be, a házastársak közösen le­gyenek a szövetkezet tagjai. bálytalanságot, a másikon magunk is csodálkozunk, hogy ilyen hanyag­ság mellett régen nem égett le az egész. Ezért hozták azt a döntést, hogy az előírások betartásáért sze­mély szerint az üzem, vagy az üzemrészleg vezetője a felelős. Az elmúlt évben a járás területén negyvenhét tűzeset történt. A sze­rencsétlenségek következtében ti­zenegyen szenvedtek komolyabb sérüléseket, egy haláleset is volt, s az anyagi kár megközelíti az egy­millió koronát. Ez esetek nagy része nagyobb körültekintéssel, fegyelme­zettséggel, óvatossággal elkerülhe­tő lett volna.-A tűzesetek egyharmad részét gyerekek okozták - mondja. - Nem győzzük hangsúlyozni a szülők fele­lősségét, a pedagógusok szerepét a tűzvédelmi oktatásban, de sokat segíthetnek a társadalmi szerveze­tek is. A meggondolatlanság, a könnyelműség a fő forrása a tűz­eseteknek. Az üzemi tüzeseteket fő­képpen a tiltott helyen való dohány­zás, a gyúlékony anyagok szaksze­rűtlen tárolása, a hanyagul, szak­szerűtlenül felszerelt villanyvezeték okozza. A villámhárítók hiánya is okozott már komoly károkat. Sok üzemben csupán formálisan végzik a tűzvédelmi oktatást, s ez nemegy­szer már megbosszulta magát. Az előírásokat nemcsak ismerni kell, ha­nem szigorúan be is kell tartani. Ez a háztartásokra is vonatkozik, mert az utóbbi időben elszaporodtak a la- kástüzek. óriási értékeket, épsé­günket és életünket menthetjük meg egy kis figyelemmel és fegyelem­mel. FECSÓ PÁL Annak a körülménynek, hogy a házas­társaknak közös szövetkezeti tagságuk van, vagy csupán a szövetkezeti lakás közös használati joga illeti meg őket, főként a házasság felbontásakor van je­lentősége. Ha a házastársaknak közös tagságuk volt, egyenlöek az esélyeik arra, hogy a lakást a válás után megszerezzék. Lehetőségük nyílik ugyanis arra, hogy megállapodjanak, ki marad a lakásban. Amennyiben nem egyeznek meg, bárme­lyikük javaslatára a bíróság dönt ebben a kérdésben, s a döntéshozatal során figyelembe veszi, melyikük gondoskodik a kiskorú gyermekekről. Ha viszont a há­zastársakat csupán közös lakáshasznála­ti jog illeti meg, a válást követően az a házastárs van kedvezőbb helyzetben, aki kizárólagos tagja a szövetkezetnek, mivel csak neki marad lakáshasználati joga. A másik házastárs a lakásból azon­ban csak akkor köteles kiköltözködni, ha pótlakást utalnak ki számára, hacsak nem elég pótelszállásolást biztosítani számára (ez abban az esetben elégséges, ha a vá­lást követően nem adtak a gondozásába kiskorú gyermeket). A szövetkezeti lakások között különle­ges helyet foglalnak el az ún. szövetkezeti stabilizációs lakások, melyek bizonyos meghatározott szervezetek dolgozóinak stabilizálását szolgálják. Ezek a szerve­zetek bizonyos lakáskeretet kapnak dol­gozóik számára. A meghatározott kereten belül a stabilizáló szervezet kiválasztja a szövetkezeti stabilizációs lakás kiutalá­sára megfelelő jelölteket lakásszükségle­tük sürgőssége szerint és bejelenti őket az illetékes lakásépítő szövetkezetnek, amely kiutalja számukra a szövetkezeti stabilizációs lakásokat. A szervezet dol­gozójának, akinek ily módon utaltak ki lakást, feltétlenül teljesítenie kell a lakás­szövetkezeti tagság létrejöttének és a szövetkezeti lakás kiutalásának vala­mennyi feltételét (tehát főként a szövetke­zeti tagrészt kell befizetnie). Néhány kiválasztott szervezet úgyne­vezett stabilizációs hozzájárulást is nyújt­hat dolgozójának a szövetkezeti tagrész befizetéséhez, ha a dolgozó kötelezi ma­gát tíz év ledolgozására a szervezetben. Amennyiben a dolgozó nem teljesíti ezt a kötelezettségvállalását, a hozzájárulást vissza kell fizetnie. Ha a dolgozó elment a szervezettől, a szervezetnek nem áll jogában indítványozni, hogy a bíróság szüntesse meg volt alkalmazottjának szö­vetkezeti lakáshasználati jogát. Tudni kell ugyanis azt, hogy aki szövetkezeti stabili­zációs lakást kapott, elvben ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, mint a szövetkezet bármely más tagja. Lakáshasználati jogának létezése tehát a tagsági viszonyának meglététől függ. Amennyiben rendesen teljesíti kötelezett­ségeit a szövetkezettel szemben, nem lehet megszüntetni a lakáshasználati jo­gát. Sőt, a lakását ki is cserélheti a stabili­záló szervezet (azaz a volt munkáltatója) hozzájárulása, beleegyezése nélkül. A szövetkezet azonban köteles erről a stabilizáló munkáltatót értesíteni. Csak ha a szövetkezeti stabilizációs lakás anél­kül ürülne ki, hogy a szövetkezet tagjának jogutódja (cserepartner stb.) folytatná a lakás használatát, áll jogában a stabili­záló szervezetnek, hogy rendelkezzen a lakással. Dr. KAROL PLANK egyetemi tanár Védnökségi szerződést kötött 1984- ben a Prága VIII. városkerületében levő 2-es számú alapiskola és a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia Fizikai Intézete a fizika és a ma­tematika iránt érdeklődő tehetséges tanulók kiválasztásáról és felkarolá­sáról. Az intézet munkatársai gon­dosan tájékoztatják a tanulókat az intézet tevékenységéről, s megtanít­ják őket a számítástechnika alapjai­ra. A képen dr. Alexandra Bartoéová (jobboldalt) a VIII. B osztályos tanu­lók szakköri foglalkozását vezeti. (Petr Matička felvétele - ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom