Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-27 / 149. szám, hétfő

Milyen változásokat hoz az új Társadalombiztosítási Törvény? Bővül a jogosultak köre, emelkednek a juttatások Az új Társadalombiztosítási Törvényt az elmúlt napokban hagyta jóvá a Szövetségi Gyűlés. Arról, hogy mit tartalmaz ez a törvény, s milyen változásokat vezet be a társadalombiztosítás jelenlegi rend­szerébe dr. Peter Rusiňákkal, az SZSZK Egészség- és Szociálisügyi Minisztériumának munkatársával beszélgettünk. ÚJ SZÚ • Kikre vonatkozik az új Társada­lombiztosítási Törvény?- A törvény személyi hatálya lé­nyegében változatlan maradt, tehát továbbra is a munkaviszony, a föld- müves-szövetkezetek, ipari szövet­kezetek tagjainak tagsági viszonya s az ezekkel rokon jogviszonyok azok, melyek alapján valakinek jog­igénye keletkezhet a törvény által említett ellátásokra. A törvény sze­mélyi hatálya azonban kiterjed azok­ra is, akik betöltötték 65. életévüket és saját munkájuk alapján nem ke­letkezett jogigényük nyugellátásra, vagy akik különleges körülmények közt elszenvedett baleset vagy meg­betegedés következtében váltak rokkanttá esetleg részlegesen rok­kanttá. Az egyénileg gazdálkodó földművesek, s más egyénileg gaz­dálkodó személyek társadalombiz­tosításáról viszont továbbra is vég­rehajtási jogszabályok rendel­keznek. • Milyen nyugellátások megítélé­sét és folyósítását szabályozza ez a tön/ény?- Az ellátások a következöek: öregségi és az arányos öregségi nyugdíj, rokkantsági és részleges rokkantsági nyugdíj, a leszolgált évekért járó nyugdíj, özvegyi nyug­díj, árvaellátás, a házastársi, a szo­ciális és a személyi nyugdíjak. A nyugellátás alapján folyósítják a magatehetetlenség címén járó nyugdíjemelést, a nevelési pótlékot és a nevelési pótlék kiegészítését. A törvény a nyugellátások körén kí­vül szabályozza azonban a szociális gondoskodásról szóló fejezetében egyes további juttatásokat is. • A felsorolt nyugellátások köre tehát nem változott?- Lényegében három fontosabb változásról beszélhetünk. Az első: megszűnik a leszolgált évekért járó részleges nyugdíj, amelyet a 121/1975. sz. törvény vezetett be. Kiderült, hogy ennek a nyugdíjnak nincs gyakorlati jelentősége, érvé­nyesülési lehetősége. Az elmúlt évek során csak egyetlen egy eset­ben ítélték meg. A második változás már valamivel lényegesebb; a törvény hatálybalé­pését követően nem fogják megítél­ni a nevelési pótlék emelését maga­tehetetlenség címén, melyet eddig ötszáz korona összegben adtak meg minden magatehetetlen rok­kant gyermekre. Ezt a juttatást he­lyettesíti azonban a nevelési pótlék differenciált, 500-700 korona össze­gű kiegészítése, melyet azokra a gyermekekre ítélnek meg és folyó­sítanak majd, akik hosszantartó és súlyos egészségkárosodásban szenvednek. A korábbi, egységesen ötszáz korona összegű emelés ugyanis nem tette lehetővé annak figyelembevételét, hogy a gyerme­kek egészségkárosodásuk mértéké­től függően, különböző gondosko­dásra szorulnak. A harmadik lényeges változás a nevelési pótlékra jogosultak köre. Az új törvény hatálybalépését köve­tően a nevelési pótlékra elvesztik jogigényüket a részleges rokkantsá­gi nyugdíjasok, akik a továbbiakban családi pótlékra szerezhetnek jog­igényt. Látni kell, hogy a társada­lombiztosításban a nevelési pótlék ugyanazt a szerepet tölti be, mint a dolgozók betegségi biztosításában a családi pótlék. Nevelési pótlékra és családi pótlékra egyidejűleg azonban nem keletkezhetett jog­igény, mivel a nevelési pótlékot - kedvezőbb feltételei miatt is - a jo­gi rendelkezések előnyben részesí­tették a családi pótlékkal szemben. Bár a részlegesen rokkant személy gyakorlatilag dolgozhatott, nem vesztette el teljes mértékben mun­kaképességét. Ezeknek a rendelke­zéseknek alkalmazása a gyakorlat­ban nem ritkán visszás helyzetek­hez és a dolgozók bizonyos körének felháborodásához vezetett. Ä rész­leges rokkantsági nyugdíjasok bizo­nyos csoportja ugyanis nem dolgo­zott, vagy ha munkaviszonyban volt is, nyugodtan halmozhatták minden egyes hónapban az igazolatlan tá­volmaradásokat, amit más dolgo­zóknál a családi pótlék megvonásá­val sújtottak az idevonatkozó rendel­kezések. A munkából való igazolat­lan tábolmaradás címén nem lehe­tett megvonni a nevelési pótlékot. Az említett intézkedés tehát meg­szünteti a társadalombiztosítási kedvezményekkel való visszaélés lehetőségét. Ugyanakkor viszont az új rendelkezések értelmében jogigé­nye keletkezik nevelési pótlékra an­nak az özvegyi nyugdíjasnak, aki legalább egy ellátatlan, hosszantar­tó egészségi károsodásban szenve­dő s rendkívüli gondoskodásra szo­ruló gyermekkel törődik. • Ha már az özvegyeknél tar­tunk, gyakran találkoztunk olyan el­várásokkal, hogy be kellene vezetni az özvegyi nyugdíjat a férfiak szá­mára is, esetleg a nőknél ismeretes kedvezményes nyugdíjkorhatárt azok számára, akik férfi létükre egyedül nevelték fel gyermeküket.- Az özvegyi nyugdíjra továbbra is csak a nők jogosultak, s a nyugdíj- korhatárt is csak a nők esetében differenciálja a törvény a felnevelt gyermekek számától függően. A tör­vény azonban új szociális juttatás­ként bevezeti az özvegyi hozzájáru­lást. Ez azonban nem tartozik a nyugellátások körébe, mint az öz­vegyi nyugdíj. Lényeges jellemzője ennek a hozzájárulásnak, hogy pe­relhető jogigény keletkezik rá, ha a férfi legalább egy ellátatlan gyer­mekről gondoskodik, mégpedig a havi jövedelmétől függően 300 koronától 500 koronáig terjedő összegben. A 300 korona az özve­gyi hozzájárulás havi összege ak­kor, ha a férfi jövedelme nem halad­ja meg a 2000 koronát, ám ha meg­haladja a 4000 koronát, már nem keletkezik jogigénye erre a hozzájá­rulásra. • A jövedelemtől függ a nyugdí­jak összege is. Előzetes tájékoztatá­sok szerint éppen itt számíthatunk a legjelentősebb változásokra.- Valóban jelentős változások azok, melyek a jövedelmek figye­lembevételét, illetve a nyugdíjak ki­számítását érintik, ám a nyugdíjak végső összegét befolyásolja az is, hogy a dolgozó milyen munkakate­góriába tartozó munkát végzett, és hány évig dolgozott. Ám maradjunk egyelőre a jövedelemnél, pontosab­ban a havi átlagkereset kiszámítá­sánál, mivel a nyugdíjat ebből szá­mítják ki a ledolgozott éveknek meg­felelő százaléknyi összegben. A jelenleg hatályos jogi szabályo­zás szerint pl. nem lehet figyelembe venni az 5000 koronát meghaladó jövedelmet, mivel ebből a jövede­lemből kétezer koronát számítanak be korlátozás nélkül az ún. átlagos havi jövedelembe, s a kétezer koro­nát meghaladó összegből egyhar­mados de legfeljebb ezer koronát. Könnyű kiszámítani, hogy a kétezer koronát meghaladó összegből há­romezer korona az, ami még „szá­mít“ a havi átlagkereset kiszámítá­sánál. így a nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló havi átlagkereset háromezer korona annál, aki havi ötezer koronát keresett, és annál is, aki mondjuk havi nyolcezret kapott. Amikor 1957-ben bevezették ezt a korlátozott számítási módot, a dol­gozók alig tíz százalékának jövedel­me haladta meg a 2000 koronát - azt az összeget, melyet korlátozás nélkül számítanak be a havi átlagke­resetbe. Az elmúlt három évtizedben viszont jelentősen emelkedett a bér- színvonal, s ez a szabályozás - mint látható - egyenlősdit teremtett. A nyugdíjakban nem tükröződnek kellőképpen a munkaérdemek, vagyis az elvégzett munka minősé­gét és mennyiségét kifejező mun­kabér. Az új szabályozás enyhíti az emlí­tett korlátozásokat. Az eddig kétsá­vos (0-2000; 2001-5000) rendszer­rel szemben háromsávos rendszert vezet be. 2500 koronáig számítják be a keresetet korlátozás nélkül; 2501 koronától 6000 koronáig egy- harmaddal; a 6000 koronát megha­ladó jövedelmet 10 000 koronáig pe­dig egytizeddel. • A havi átlagkereset kiszámítá­sát azonban megelőzi azoknak az éveknek a kiválasztása, melyeket az átlagkereset számításánál alapul vesznek. Eddig ez a nyugdíjigény megnyílta előtti utolsó egymást kö­vető öt vagy tíz év volt.- Itt is változás áll be. A döntő időszak általában a nyugdíjigény megnyíltát megelőző tíz naptári év. Ebből a tíz évből választják ki egyenként azt az öt naptári évet, melyekben a dolgozó a legmaga­sabb jövedelmet érte el. Tehát nem feltétlenül egymást követő évekről lesz szó - lehet az például minden második év. • Az új törvény olvasása közben fennakadtam még egy apróságon. A korábbi törvény úgy rendelkezett, hogy öregségi nyugdíjra annak ke­letkezik jogigénye, aki alkalmazása idején tölti be a nyugdíjkorhatárt, s teljesíti a további feltételeket. Az új rendelkezés pedig csupán azt álla­pítja meg, hogy úgy az öregségi, mint az arányos öregségi nyugdíjra a ledolgozott idő és az elért életkor szerint keletkezik jogigény. Ennek az eltérő fogalmazásnak nyilván gyakorlati jelentősége is van.- De még mennyire! Részben ez a rendelkezés törli az alkalmazás szünetelése következményeinek szabályozását. A korábbi törvény szerint ugyanis a dolgozónak - aki, tegyük fel 35 évet dolgozott le - csak akkor keletkezett jogigénye öregségi nyugdíjra, ha a nyugdíjkorhatár be­töltésekor alkalmazásban volt, vagy ha legalábbis nem telt el két évnél hosszabb idő alkalmazása megszű­nésétől a nyugdíjkorhatár betöltésé­ig. Az a dolgozó azonban, aki több mint két évvel a nyugdíjkorhatára el­érése előtt szakította meg alkalma­zását, a nyugdíjkorhatár betöltésé­vel nem szerzett jogigényt öregségi nyugdíjra. Újabb öt évig kellett dol­goznia, hogy a már ledolgozott 35 évet figyelembe vegyék, beszámít­sák. Ez most megszűnik. Ha valaki 54 éves korában hagyja abba a munkát, a nyugdíjkorhatár betölté­sével jogigénye keletkezik öregségi nyugdíjra, ha legalább 25 beszámít­ható éve van. A nyugdíjat ilyen eset­ben az ún. meghosszabbított döntő időszakban elért keresetéből szá­mítják ki. Az új szabályozás rendkí­vül nagy vívmány, melynek jelentő­ségét még egy példán is bemutatha­tom. Tegyük fel, hogy a dolgozó két évvel a nyugdíjkorhatára elérése előtt szüntette meg munkaviszonyát. A korábbi rendelkezések szerint is jogigénye keletkezhetett öregségi nyugdíjra, mivel a megszakítás nem tartott két évnél hosszabb ideig, ám a nyugdíja rendkívül alacsony volt. Ilyen esetben ugyanis a nyugdíjkor­határ elérését közvetlenül megelőző öt vagy tíz évben elért átlagkerese­tét vették figyelembe, s ha két évig nem dolgozott, ez nagyon lerontotta az átlagot. Október 1 -tői az ilyen évek már nem rontják a kereseti átlagot, mert mint említettem, egyrészt az öt „leg­jobb" évet választják ki a tíz évből, másrészt ha ebben a döntő időszak­ban nincs öt kiválasztható év sem, akkor a döntő időszakot meghosz- szabbítják egy-egy évvel mindaddig, amíg öt olyan évet nem találnak, melyekben a dolgozónak keresete volt. Ha a dolgozó 1991-ben tölti be a nyudíjkorhatárt, a döntő tíz évet 1980-től kell számítani. Ám tegyük fel, hogy 1983-ban befejezte mun­kaviszonyát, többé már nem is he­lyezkedett el: kiemelik tehát az 198Ô-1983-as éveket, meghosz- szabbítják a döntő időszakot; ha a dolgozónak 1978-ban és 1979- ben volt keresete, úgy ezzel a két évvel együtt lesz meg az öt év. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ennél a további két évnél már nem a kereset szempontjából legjobb éveket emelik ki, hanem a naptárilag soron következő éveket. Persze, an­nak a dolgozónak, aki jóval nyugdíj- korhatára elérése előtt szakítja meg véglegesen munkaviszonyát, szá­molnia kell azzal, hogy hátránya származhat pusztán csak a bérszín­vonal fejlődésében bekövetkezett változásokból is. • A nyugdíj összegét azonban, mint már utalt rá, befolyásolják a le­dolgozott évek is.- Ebben is megnyilvánul az a mind erősebben jelentkező irány­zat, hogy az ellátások színvonalát a szociális szempontokon kívül be­folyásolnia kell a jogosultak munka­érdemeinek is. Leegyszerűsítve, mi­nél többet dolgozott valaki, minél nehezebb és veszélyesebb munkát végzett és minél többet keresett, annál magasabb legyen a nyugdíja. Kizárólag a szociális szempontok két nyugellátásnál, a szociális nyug­díjnál és a házastársi nyugdíjnál ér­vényesülnek. Ezek megítélése nem függ semmiféle munkaérdemektől, ledolgozott évektől, stb. Az öregségi, arányos öregségi, rokkantsági stb. nyugdíjaknál a le­dolgozott évek beszámításáról rövi­den annyi mondható el, hogy a tan­köteles kor befejezésétől minden egyes ledolgozott évet beszámíta­nak, amíg a nyugdíjigény alapvető feltételének (25 beszámítható év) teljesítését vizsgálják. A harmadik munkakategóriában ez alapozza meg az említett módon kiszámított havi átlagkereset 50 százaléknyi összegére való jogigényt. Minden további évért egy százalékkal nö­vekszik a nyugdíjnak a havi átlagke­resetből kiszámított mértéke. Ennél az egy-egy százalékos emelésnél azonban csak a 18. életév betöltése után ledolgozott éveket veszik figye­lembe. Itt lényegében nincs válto­zás. Nem változik a nyugdíj százalé­kos alapjának évi 7 százalékos emelése sem, ha a dolgozó nyugdíj- korhatára betöltése után úgy dönt, hogy tovább dolgozik és nem kérvé­nyezi nyugdíjának folyósítását. Vál­toznak azonban az öregségi nyugdí­jak maximális határai. A leggyako­ribb, 3. munkakategóriában ez 2800 korona, illetve ha a dolgozó a nyug­díjkorhatár betöltése után is folytatja munkáját és évi 7 százalékkal növeli nyugdíját 3800 korona (az eddigi háromezer koronával szemben). Fontos szabály azonban az, hogy a dolgozó nyugdíja sohasem halad­hatja meg a jogszabályok alapján kiszámított, korlátozatlan havi átlag- keresetének 90 százalékát. • Az öregségi nyugdíj maximális összegéről nekem elsősorban az egyes juttatások minimális össze­geinek emelése jut eszembe.-Az új törvény valóban emelte szinte minden egyes ellátás minimá­lis összegét. Az öregségi nyugdíj esetében ez a minimum havi 400 korona helyett 550 korona. Van azonban még egy jelentős újítás - a korábbi 400 koronás minimum még korlátozás alá is esett. Az öreg­ségi nyugdíj sohasem haladhatta meg az ún. nem redukált havi átlag- kereset 90 százalékát. Ilyen megkö­tést az új rendelkezések már nem tartalmaznak - akinek jogigénye ke­letkezik öregségi, esetleg arányos öregségi nyugdíjra, az legalább ezt a havi 550 koronát megkapja. Ha ráadásul a nyugdíja képezi megél­hetésének kizárólagos forrását, úgy a nyugdíját ezer koronára emelik. 400 koronáról 550 koronára emelkedik a rokkantsági nyugdíj leg­alacsonyabb összege, az özvegyi nyugdíj minimális összege pedig 360 koronáról 450 koronára, ám nem lehet magasabb, mint az el­hunyt nyugdíja volt. 300 koronáról 400 koronára emelkedik az árvaellátás minimális összege a félárvák, és 500 koroná­ról 600 koronára azoknak az árvák­nak esetében, akik mindkét szülőjü­ket elvesztették. 300 koronáról 400 koronára emelkedik a kötelező katonai szol­gálatra behívott dolgozók gyerme­keinek folyósított ellátási pótlék. A házastársi nyugdíjat eddig 100-300 korona összegben lehetett folyósítani, ám október 1 -tói egysé­gesen 200 korona lesz. Lényeges különbség azonban, hogy eddig ez a nyugdíj „csupán“ a megítélhető ellátások körébe tartozott, október 1 -tői viszont a dolgozó 65 éves vagy rokkant felesége a törvényben meg­állapított feltételek teljesítése eseté­ben perelhető jogigényt szerez a há­zastársi nyugdíjra. A korábbi szabályozással szem­ben jogigénye keletkezik a katonai szolgálatra behívott dolgozónak a lakbéréhez való hozzájárulásra a végrehajtási rendelkezésben meg­állapított feltételek mellett és ösz- szegben. Emelkedik a magatehetetlenségi pótlék összege is - havi 300 koroná­ról 400 koronára a túlnyomórészbeni magatehetetlenség, és 400 koroná­ról 600 koronára a teljes magatehe­tetlenség esetében. Az új törvény itt is eltöröl egy jelentős korlátozást. Jelenleg a nyugdíj és a magatehe­tetlenségi pótlék együttes összege nem haladhatja meg a 2000 koronát. Előfordult ezért, hogy a magatehe­tetlenségi pótlékot nem lehetett fo­lyósítani, bár egyébként indokolt lett volna. • Gyakran megtörtént, hogy a továbbdolgozó részleges rokkant­sági nyugdíjasok megrövidítve érez­ték magukat. Egészséges munka­társaiknak az évek során jelentősen emelkedett a fizetése, az ő munka­béreiket azonban nem emelték, arra hivatkozva, hogy elveszthetnék nyugdíjjogosultságukat. Ez lecsapó­dott az amúgy is csökkentett kerese­tükből később kiszámított teljes rok­kantsági nyugdíjukon is. Kevesen tudtak arról, hogy a törvény szigorá­nak enyhítése címén kérvényezhe­tik, hogy az évekig folyósított részle­ges rokkantsági nyugdijat is figye­lembe vegyék a havi átlagkereset kiszámításánál, s hogy ezzel növel­hetik a számukra megítélt rokkant­sági nyugdíj összegét.- A jövőben az ilyen beszámítás nem a törvény szigorának enyhíté­se, illetve kérelmezés alapján törté­nik meg, hanem „automatikusan“, a törvény erejénél fogva. A részle­ges rokkantsági nyugdíjnál még egy jelentős módosítás történt. Bővül a részleges rokkantsági nyugdíjra jogosult személyek köre azokkal, akiknek hosszantartó kedvezőtlen egészségi állapotuk jelentősen megnehezíti az életvitelt, önként eddig is megítélhették számukra ezt a nyugdíjat, a jövőben azonban jog­igényük lesz rá. Újdonságnak szá­mít az a rendelkezés is, hogy az ilyen személyeknél nem vizsgálják, nem feltétel a szociális szempont, a kereset lényeges csökkentése, mint a részleges rokkantság egyéb eseteiben. • A korábbi és az új Társadalom- biztosítási Törvény rendelkezéseit összehasonlítva jelentős különbsé­gek vehetők észre az özvegyi nyug­díj és az árvaellátás feltételeinek szabályozásában.- Valóban sok minden változik az említett ellátásoknál. Érvényét veszti több korlátozás, s gyakorlatilag bő­vül a jogosultak száma is. Az özve­gyi nyugdíjnál az egyik legjelentő­sebb és a legtöbb özvegyet érintő változás az özvegyi nyugdíjra való jogigény megújulására vonatkozik. Eddig, mint ismeretes, két év volt az a határidő, melyben az özvegy telje­sítette a nyugdíj egy évet meghala­dó folyósításának valamelyik feltéte­lét, például betöltötte 50. életévét, a korábban megszűnt jogigénye megújult. Az újdonság most az, hogy ha az özvegy bármikor, tehát a korábbi jogigénye megszűnése után akár 10 évvel is gondoskodni kezd egy ellátatlan gyermekről, az özvegyi nyugdíjra való jogigénye megújul. • Ez az ellátatlan gyermek lehet az unokája is?- Ezt a kérdést a végrehajtási jogszabályok rendezik majd. Az irányzat azonban az, hogy a gyer­mekek mind szélesebb körét vegyük figyelembe. Érvényesül ez például a nők öregségi nyugdíjkorhatáránál is (53-57. életév), ahol figyelembe fogják venni az általuk felnevelt, de nem saját gyermekeiket is, például a férjük gyermekét. A leggyakrab­ban mégis az özvegy saját gyerme­kéről lesz szó. Annak is nyilván sokan örülnek majd, hogy a 65. életévüket betöltött özvegyekkel bővül majd azoknak a köre, akiknek nem rövidítik özve­gyi nyugdíjukat kereső tevékenysé­gük indokából. Az említetteknél is jelentősebb változások következnek be viszont az árvaellátásra való jog­igény szabályozásában. Eddig az árvaellátás megítélése attól függött, hogy az elhunyt szülő (örökbe foga­dó stb.) ledolgozott-e például annyi időt halála napjáig, hogy jogigényt szerezhessen öregségi vagy rok­kantsági nyugdíjra, illetve hogy a tel­jes árvának legalább egyik szülője hazánk területén él-e. Az új rendel­kezések szerint gyakorlatilag min­den árvának jogigénye keletkezik majd árvaellátásra, nem vizsgálják majd, hogy az elhunyt szülő milyen feltételeket teljesített, hány évet dol­gozott le stb. FEKETE MARIAN I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom