Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-27 / 149. szám, hétfő

A zajos forgatagban könyveket árulnak. Emberek jönnek, mennek. Kezükbe vesznek egy-egy kötetet, belelapoznak, majd vissza­teszik. Néhányan pénztárcájuk után nyúlnak, a könyvkereskedők csoma­golnak, számláznak, visszaadják az aprópénzt... Gombaszög évenként fei-felcsa- pó jókedvéhez sokáig nem tartozott hozzá a könyv. Néhány glossza, jegyzet helyszíni beszámoló hiá­nyolta és sürgette a könyvsátor fel­állítását a lacikonyhák, borozók, sör­mérések, vásári csecsebecsék sát­volt, hogy mindig álltak a sátor pultja előtt. Szándékosan kerülöm a „ponyva“ kifejezés használatát, mert valakit másfajta képzettársítás­ra ragadtat. Bár ki tudja, hogy a ma szórakoztató irodalomnak mondott krimik, kalandregények zsebkönyv formában megjelentetett tucatjai kö­zül melyik emelkedik felül a régi ponyvairodaimon? Meg aztán a jó öreg „ponyvákon“ az egykori vásá­rok könyvkereskedői és házalói Fa­zekas Mihály Ludas Matyiját is kí­nálták. Mit vehet ma az olvasni vágyó vásárló a mai sátrak alatt? Farkasovszky Márta - a másik eladó - szerint egyre kevesebbet.- Ha ilyen nagy rendezvényre jö­vünk, akkor ennek megfelelően kel­lene összeválogatni az ide hozott könyveket is. A teljes igazsághoz tartozik, hogy az üzletünkben sem sokkal nagyobb a választék. Egyre kevesebb és egyre drágább a ma­gyar könyv. Mostanában már a Ma­gyarországból behozottakéval Könyvek a sátorban rai között. Majd megtörtént a kisebb­fajta csoda. Először a könyv, majd a népi kismesterségek egy-egy még ma is alkotó művelője is helyet ka­pott a „sátorosok“ között. Majd ért­hető módon különvált a könyv a népművészet, a másfajta élveze­tek helyszíneitől. Felköltöztek a sza­badtéri színpad nézőterének pere­mére, miközben az évekig ott is felállított sátoros csapszékek, kony­hák végleg a gombaszögi völgy aljában tele­pedtek meg. A könyvsátor­ban idén is a rozs- nyói (Rožňava) könyvesbolt dol­gozói kínálták a legkényesebb portékát. Cso- bády Mária már az első próbálko­zás alkalmával is itt volt.-1975-től áru­lunk könyvet a gombaszögi kulturális ünnepé­lyen. Kezdetben alig volt keletje a portékának. Kö­rülöttünk minden­félét kínáltak, így a könyvsátrat ke­vesen vették ész­re. Ma megváltozott a helyzet, többen vesznek itt is könyvet. A két nap alatt négyezer korona értékű olvasnivalót vittek el tőlünk.- Sok ez vagy kevés? - teszi fel magában a kérdést, aki hallja. A szabadtéri színpad felől a könyv­sátorra pillantva többször is látható együtt a Madách kiadó könyvárai is felfelé kúsznak. Nemcsak itt tapasz­taljuk, de általában is kimutatható, hegy nincs annyi gyerekkönyv, amennyit meg ne vennének a szü­lők. Egyébről nem olvas a szülő a sajtóban, mint az irodalom, a kép­zőművészet fontosságáról. Eljön hozzánk, s alig talál lapozgatót, le­porellót, kisebb gyerekeknek való Farkasovszky Márta és Csobádi Mária a könyvsátor­ban (Lőrincz János felvétele) mesekönyvet. Itt, Gombaszögön is csupán Andersen meséit tudtuk kí­nálni. A hazai gyerekkönyvekből sem adnak ki eleget. Rövid ideig kaphatók, aztán elfogy, s utánpótlás nem érkezik. Két verskötetet fedezek fel a „ponyva alatt“: Rácz Olivér Feke­te angyal című néhány éve megje­lent gyűjteményes kötete és Cselé- nyi László Téridő szonáta című két éve kiadott verskompozíciója.- Volt-e olyan, aki verset kere­sett?- Igen, de a magyar klasszikuso­kat, vagy a Nyugatosokat keresték. Sajnos ebből nem tudjuk a keresle­tet kielégíteni.- Viszonylag kevésnek tűnik a kí­nálatukban a csehszlovákiai magyar irodalom.-Amink volt, azt elhoztuk. Na­gyon vitték Lovicsek Béla nemrég megjelent regényét. Fábry Zoltán összegyűjtött műveinek 7. kötete mind elfogyott. Grendel Lajos most megjelent regénytrilógiáját és Zala- bai Zsigmond végre egy kötetben is kiadott falumonográfiáját sokan megvették. Ma már mindegyik országos Cse- madok-rendezvényen árulnak köny­vet. így az is találhat egy-egy köte­tet, aki a lakóhelyéhez közeli köny­vesboltban olykor nem találja a ke­resett művet. Ehhez azonban az is kellene, hogy az illetékes könyves­boltok a rendezvé­nyek * helyszínein felállított sátrakban a becsült keres­lethez igazítsák a kínálatot. Ha emlékezetem nem csal, vala­mikor írók, költők is meghívást kap­tak a gombaszögi ünnepélyre. Le­het, hogy a dedikálások nem hozták meg a várt eredményt. Csakhogy mire megszokhatta volna a közön­ség az alkalomszerű találkozást egy-egy íróval, költővel, addigra megszűntek a dedikálások. Ebben az egész dologban mintha nem len­ne eléggé érdekelt sem a Madách kiadó, sem a Szlovákiai írószövet­ség magyar szekciója. Jó példát idén is találhatott az, aki a zárómű­sorban nemcsak az elhangzó poé­nokra figyelt. Az országos kulturális ünnepély kétórás záróműsorában legalább ötször hangzott el, hogy Szuhay Balázs humorista-színész könyvet írt, amit meg lehet vásárolni. Minimum kétezer darabot adhatott volna el a szerző, ha teherautóval lépi át a határt. Azt azonban senki sem állíthatja, hogy rossz reklám- szakember. Tudja mikor, hol kell kínálni a könyvét. Igaz, hogy nem avantgárd verseskötetet írt, dehát éppen ezért figyelemreméltó a do­log. Az amúgy is eladható könyvet reklámozta, minden szégyenérzet, szerénység nélkül. Csupán mert megjelent. M eg kellene keresni a cseh­szlovákiai magyar irodalom helyét az egyre inkább a szórakoz­tatás kerékvágását mélyítő kulturális ünnepélyen, úgy is, hogy az írók, a költők könyvsátorbeli időnkénti megjelenését újra meg kellene szer­vezni. DUSZA ISTVÁN UJ KÖNYVEK Irodalomtörténetünk vázlata Bizonyára sokan tudnak a Cse- madok KB kiadásában megjelenő Közművelődési Kiskönyvtár sorozat­ról. Mivel a különböző intézmények, tömegszervezetek „házi kiadói­ban", megjelentetett dokumentu­mokból mások csupán véletlensze­rűen, esetleg a szerzők megtisztelő jóindulatából juthatnak hozzá a könyvkereskedelmi forgalomba nem kerülő kiadványokhoz, ez a fel­tételezhető esetlegesség tenné szükségessé, hogy a sorozat egyes füzeteit számokkal is jelöljék. így nem kellene bizonytalanságban ma­radnia az olvasónak, hogy Szeberé- nyi Zoltán irodalomtörténeti vázlata, az Arcok és müvek - Negyven arc­kép a szlovákiai magyar irodalomból című füzet hányadik darabja a soro­zatnak. Mindez azonban csupán kí­sérője annak a ténynek, hogy a Cse- madok olyan hiányt kitöltő publikáci­ót adott a népművelők, a pedagógu­sok és a diákok kezébe, amelynek ha nem is a rendszerezés, de a számbavétel volt a célja. Szeberényi Zoltán olyan kritikus, aki főiskolai tanárként dolgozik. Ne­velői elhivatottsága - mind a lényegi összefüggéseket feltáró tanulmá­nyaiban, mind felfedező esszéiben, mind pedig a zsurnálkritika műfajá­ban - meghatározza írói módszerét, írói módszert emlegetek, holott az Jegyzet egy Csemadok-kiadványról ó esetében elméleti és irodalomnép- szerüsítő szakemberről van szó. Kri­tikáiban is az irodalomtörténész szemlélete, a jövő számára rend­szerező, a ma olvasójának értéket kereső és kínáló szakember véle­ménye kerül előtérbe. Ugyanakkor sohasem hallgatja el a-különböző alkotókat jellemző értékeket. Az Arcok és művek című iroda­lomtörténeti vázlata egy-egy kisport- réból kerekedett ki. Nagyban hozzá­járult ehhez a kiadvány elején helyet kapott, de tartalmából ítélve valójá­ban a negyven író- és költőportrét kerétbefoglaló „tájékoztató össze­foglalás“. Úgy vélem, hogy Szebe­rényi Zoltán hat nemzedék irodalmi munkásságára úgy irányítja a cseh­szlovákiai magyar irodalmi és szel­lemi élet történésein kívül élők fi­gyelmét, hogy a társadalmi háttérre, a politikai mozgásirányokra is fény derül. A füzetben olvasható dolgo­zatok egyetlen rendezőelvének a tárgyalt irodalmárok életkorát tart­hatjuk. Mégcsak nem is a felszaba­dulás utáni antológiák csoportosítá­sait követi. Ezért is tudott megma­radni az enciklopédiák, lexikonok sajátosságai közé tartozó méltató objektivitásná\. Ugyanakkor nem tesz engedményeket. Nem emel ki, vagy hallgat el érdemtelenül alkotói jelenségeket. Úgy minősít, hogy megkeresi az érintett alkotó életmű­vének jellegzetességeit. így az effaj­ta tankönyvszerű kiadványok leg­jobb hagyományainak megfelelően, nem ó értékel, hanem a tárgyalt alkotó műveinek olvasójára hagyja a végső konklúzió levonását. Mint jó pedagógus hisz abban, hogy iroda­lomnépszerűsítő füzetének elolva­sása után olvasója kedvet kap a mű­vek elolvasására is. Ezt nagymér­tékben szolgálja az a naprakész fi­gyelem, aminek jelét azok az új művek adják, amelyek Szeberényi Zoltán kéziratának nyomdába küldé­sekor még alig voltak kaphatók. Olyan irodalomtörténeti vázlatot írt tehát, amelyben a csehszlovákiai magyar irodalom változása, gyara­podása és sokszínűsége elsősorban a laikus olvasó számára jelenik meg konkrét formáiban. Innen szemlélve az irodalmunk legújabb jelenségeit: hiányérzetet kelt, hogy csupán a „bevezetővé“ lett „tájékoztató összefoglaló“ közli az olvasóval az immár negyedik, ötödik és hatodik nemzedékként irodalmunkat gazda­gító írók, költők munkásságát. Egy- egy portré erejéig az objektivitás megkövetelte volna, hogy a füzet­ben jelen legyen Kovács Magda, Grendel Lajos, Tóth László, Varga Imre, Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc pályaképe is. (d-n) HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS 1 Csehszlovákiai magyar esszéírók 1948-1988 Ivan Olbracht: KÁRPÁTALJAI TRILÓGIA ÁTOK VÖLGYE NIKOLA SUHAJ HEGYEK ÉS SZÁZADOK-Az emberben kielégíthetetlen az igazság utáni vágy. És sokszor lázadozik magában az ellen, amely ezt megtagadja tőle, mindegy, hogy azt a társadalmi rendszert vádolja-e, amelyben él, vagy esetleg magát az anyagi világ alapjait. - Ezeket a gon­dolatokat írta le Ivan Olbracht, ami­kor műveit jellemezte. A nagy cseh proletár író három ismert regénye ezúttal önálló kötetben jelent meg. A két kötetre tervezett összeállí­tás lényegében a CSMÍ sorozatban megjelent Szlovenszkói küldetés (Csehszlovákiai magyar esszéírók 1939-1945) című antológia időrendi folytatása. Az első kötet a felszaba­dulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom esszéiből, tanulmányaiból, publicisztikai jellegű írásaiból ad vá­logatást, és a hagyomány, a gyöke­rek keresésének kérdéskörére össz­pontosít szülőföld és csehszlovákiai magyar irodalom vonatkozásában, de a fordításirodalom kapcsán a cseh és szlovák irodalom kisebb­ségi létünkre, irodalmunkra tett ha­tását is vizsgálja a közeledés szán­dékával. Számítógép-tulajdonosoknak Ha a környező országokhoz képest késedelemmel is, de napjainkban már mind több otthonunkban kap helyet a sze­mélyi számítógép. Legtöbbször a fiatalab­bak használják: játékra. Azonban ezt a szerepkört korántsem szabad lebecsül­ni, hiszen ez alapjait képezheti a géppel való komolyabb munkának. Nem is szólva arról, hogy vannak igen komoly játékok is. Hazai felmérések adatai szerint ná­lunk legtöbben - kb. 80-100 ezren - a ZX Spectrum géppel rendelkeznek. Ez az a típus, amely olcsósága és igen jó programellátása miatt hamar nagy nép­szerűségre tett szert. Ki a hazai üzletháló­zatban, ki magánúton jutott hozzá. Első­sorban játékprogramok futtatására ké­szült, de nagy mennyiségű más felhasz­nálói program is készült már hozzá (kü­lönböző fordítóprogramok, oktatási se­gédprogramok stb.). E gépcsalád tulajdo­nosainak számát feltehetőleg bővíti majd a skalicai gyár Didactic Gama típusú, otthonokba szánt számítógépe, melynek technikai és programozási alapjait a ZX- Spectrum képezi. Tehát a Spectrumra készült programok különösebb átalakítá­sok nélkül futtathatók rajta. Sőt több is, mert például a RAM területének nagysá­ga a Spectrum 48 kB-jával szemben 80 kB-os. A személyi számítógépek teljes értékű használatához elengedhetetlenül szüksé­ges a szakirodalom: e berendezések használatának, programozási-nyelvének és a hozzájuk készült programok leírása, alkalmazási lehetőségei. Ligeti Gábor-Szervánszky György A ZX Spectrum programozása szinte tel­jesen helyettesíti a Spectrum német vagy angol nyelvű - s épp ezért sokak által kevésbé értett - gépkönyvét. Első három fejezete a gép felépítését, használatát valamint programozását, s ezzel kapcso­latban a Basic nyelvet mutatja be. Részle­tesen ismerteti az egyes utasításokat a példaprogramok segítségével. Külön értéke a könyvnek a 4. fejezet, amely a gépi nyelvvel foglalkozik - ennek itt tárgyalt részletessége hiányzik a géphez mellékelt könyvből. Gyakorlatilag csak a gépi nyelvvel fog­lalkozik dr. Ada-Winter Péter és Dávid A ZX Spectrum. Hardwerleirás. Gépi kó­dú programozás című könyve, amelyben a szerzők szinte elemeire szedik a gépet. Részletesen ismertetik belső felépítését, egyes egységeinek szerepkörét - s ezen ismeretekből kiindulva tárgyalják a gépi nyelvét, s annak utasításait. A könyv részét képezi egy hosszú, gépi kódban írt rajzolóprogram teljes listája, s a gépi kódú utasítások sok szempontú osztályozása is. A szerzők tanácsokat adnak a billen­tyűzet, a hangszóró, a kazettás magneto­fon programozásához is. E könyvtől függetlenül íródott, de a té­mához szorosan kapcsolódik Rucz Lajos Rutinról rutinra című könyve, amely első­sorban a gépi kódú segédprogramok (ru­tinok) bemutatására és elemzésére össz­pontosít. Olyan kérdésekre kapunk vá­laszt, mint például: hogyan működtethető a gép belső órája, hogyan irányíthatóak a képernyőn megjelenő sorok (az ún. scroll rutinok), milyenek a PRINTY (meg­jelenítő) utasítások lehetőségei. A progra­mok soraihoz írt részletes magyarázatok igen megkönnyítik a gépi kódú programo­zás jó megértését. A BASIC nyelvben megírt programok meglehetősen lassúak, míg a gépi nyelvű programok írása sok munkát igényel. Még akkor is, ha rendelkezésünkre áll egy fordítóprogram. Valahol a két nyelv között helyezkedik el a PASCAL nyelv. Könnyű megtanulni, s használatával meglehető­sen gyors programokat lehet írni. A PAS­CAL fordítóprogram Spectrum változatát a Hisoft cég készítette el. Részletes leírá­sát és használatát Varga Imre Pascal című könyve tartalmazza. Ebben a Com­modore 64'tulajdonosok is találnak ma­guknak valót. Az V. rész ugyanis a C-64 Pascal változatait ismerteti. A Spectrum gépekre ezidáig több mint ezer játék- és felhasználói program ké­szült. Ezek nagyobbik része másolással terjed. A tájékozódásban és a használat­ban nyújt hasznos segítséget az LSI Al­kalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálat Sinclair Spectrum Játék és program cimú könyve, melyből ezidáig három kötet je­lent meg. Az első a legismertebb játék- programok illetve felhasználó programok lexikonszerű ismertetését, sok játékprog­ram részletes leírását, használatát mutat­ja be. Legértékesebb része a negyedik fejezet, amely segédprogramok leírását és sok hasznos tanácsot tartalmaz. Töb­bek között itt találjuk meg a fentebb már említett gépi kódú programozást segítő programok leírását. Hasonló tartalmi szerkezete van a további köteteknek is, azzal hogy ezek már csak az érdekesebb játékokra és főleg a felhasználói segéd- programok leírására összpontosítják a fi­gyelmet. Gyakran esett szó a játékokról. Szinte mindenkiben, aki géptulajdonossá vagy programozóvá válik, felmerül az igény, hogy ő maga is írjon játékprogramot. Ez a feladat azonban nem egyszerű, de türelmes tanulással, fantáziával megvaló­sítható. F. Dacosta A kalandprogram írá­sának rejtelmei című munkája ebben nyújt nagy segítséget. A szerző két já­tékprogram elkészítését ismerteti az ele­mi tervezéstől a program megírásáig. Közzétéve a program listáját is. Meg kell azonban jegyezni, hogy azok a HT-1080Z típusú gépekre íródtak. Aki Spectrumon akarja futtatni, annak a prog­ramok néhány utasítását át kell írni a Spectrum Basic-jének megfelelően. Az ismertetett lista korántsem teljes. , De elegendő ahhoz, hogy az érdeklődő olvasók-programozók az ahhoz szüksé­ges munkával és türelemmel szinte telje­sen ki tudják használni a gépcsalád lehe­tőségeit. Ha tudat alatt is, de betartva Murphy „Dolgozzanak a gépek, gondol­kozzanak az emberek“ sok igazságot magában rejtő törvényét. PUNTIGÁN JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1988. VI. 27

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom