Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-25 / 148. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Június 18-tól 24-ig Merényletet kíséreltek meg Turgut özal török miniszterelnök ellen Haitiban vértelen katonai puccsot hajtott végre a fegyveres erők menesztett főparancsnoka • Simon Peresz politikai rendezést sürgetett a megszállt területeken pártja, az Izraeli Munkapárt gyűlésén Berlinben megnyílt az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáról szóló nemzetközi értekezlet • Nicaragua újabb javaslatot tett a tűzszüneti tárgyalások felújítására Zárónyilatkozat elfogadásával Torontóban befejeződött a tőkés csúcs • Acchile Ocheto lett az OKP új főtitkára Do Muoit választotta meg a vietnami parlament az ország miniszterelnökévé • Szófiában tanácskoztak a balkáni külügyminiszter-helyettesek II. János Pál pápa megkezdte ausztriai látogatását • Párizsban összeült az újonnan megválasztott francia parlament Brüsszelben aláírták a Közös Piac és a KGST kölcsönös elismerésének okmányát A berlini övezet-konferencia szerdán befejezte munkáját. A 111 ország több mint ezer képviselője kilenc munkabizottságban foglalkozott a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásával. A résztvevők az atomfegyvermentes övezetek megteremtését szorgalmazták (Telefoto: CSTK) Torontói témák A hét legfejlettebb tőkés állam vezetőinek évenként sorra kerülő értekezlete általában nem is annyira az időszerű gazdasági problémák megoldására, mint inkább a maga- mutogatásra, optimista egységnyilatkozatokra szokott szolgálni. A torontói - immár 14-edik - tőkés csúcs sem volt kivétel, ugyanakkor nem hagyható fiegyelmen kívül két körülmény, amely rányomta bélyegét a háromnapos tanácskozásra: Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan moszkvai találkozójának eredményei, valamint az, hogy az amerikai elnök hét hónap múlva távozik hivatalából. „Gazdasági“ - ezt a jelzőt viseli mindig a hetek értekezlete, persze elképzelhetetlen, hogy a katonailag, gazdaságilag legerősebb tőkés államok vezetői ne foglaljanak állást politikai kérdésekben is. Nos, Torontóban külön nyilatkozatot fogadtak el, amely egyrészt üdvözli a szovjet -amerikai rakétaszerződést, illetve támogatja a hadászati felezőegyezmény megkötésére irányuló erőfeszítéseket, sőt, azt hangoztatja, hogy az így felszabaduló eszközök könnyítenének a világgazdasági gondokon és elősegítenék a biztonságosabb, stabilabb világ megteremtését. A másik oldalon azonban - az „igen, de...“ elve alapján - a hetek szerint továbbra is „a nukleáris elrettentés garantálja a szabadságot és a békét". Ez a kettősség jellemezte a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos álláspontot is: a hetek síkraszálltak a kelet-nyugati együttműködés bővítéséért, ugyanakkor a diszkriminációs intézkedések felszámolásáról egy szót sem ejtettek. A Washington Post „körültekintőnek“ nevezte a torontói csúcsot, s igazat lehet neki adni. Hiszen Reagan elnök közelgő távozására való tekintettel egyik résztvevő sem mert vagy akart jelentősebb kezdeményezéssel előállni, érthetően mindenki az új elnökre vár. De ha tekintettel is akartak lenni Reaganre, kissé „ünneprontóak" voltak, amikor az egyik legfontosabb napirendi pontban - a mezőgazdaság állami dotálása megszüntetésének kérdésében - nem engedtek. Az Egyesült Államok és a Közös Piac között éles a konkurenciaharc az élelmiszerpiacon, s ezért mindenki igyekszik túlszárnyalni a másik szubvencióit. Reagan elnök azt indítványozta, hogy 2000-ig teljesen szüntessék meg a dotációkat, de senki sem reagált erre pozitívan. A másik gazdasági témát a fejlődök adósságterhei képezték Torontóban. Erre vonatkozóan is különbözőek voltak a vélemények, de Reagan végül engedett a nyugat-európaiaknak, s lényegében elfogadta a Mitterrand francia elnök nevéhez fűződő javaslatot. E szerint leírják az adósságok egy részét, vagy csökkentik a kamatokat, vagy meghosz- szabbítják a törlesztés határidejét. Ám itt is van egy sor „de". A kedvezmények csupán a legszegényebbek közül is a legszegényebbekre vonatkoznak, azokra az államokra, ahol az egy főre jutó évi jövedelem nem haladja meg a 425 dollárt, s ahol a hitelek törlesztésére fordított összeg túllépi az exportbevételek harminc százalékát. Már kiszámították, hogy mintegy húsz ország jöhet számításba - mindegyik Afrikában (Mitterrand-nak tehát lesz náluk egy „piros pontja“), a latinamerikai adósok kiesnek a szórásból. A „kedvezményezettek“ tartozásai egyébként a fejlődő világ adósságterheinek tíz százalékát teszik ki. A tizenhét legnagyobb hitelezőt tömörítő ún. Párizsi Klub az év végéig dolgozza ki a segélycsomagokat Számos gazdasági szakértő azonban kétségbe vonja, hogy ez a segítség tényleg hatékony lesz, ugyanis a legfrissebb adatok szerint a fejlődő államoknak juttatott segélyek reálértéke 1987-ben legalább 10 százalékot veszített... P. G. Ankarai merénylet Történelmi jelentőségű görögországi látogatását követően alig három nappal egy hajszálon múlott Turgut özal török miniszterelnök élete. A Haza Pártjának az ankarai Atatürk sportcsarnokban megtartott kongresszusán, csaknem ötezer ember előtt sült el az első világháborús fegyver, s csak a véletlen műve, hogy a miniszterelnök komolyabb baj nélkül megúszta. A magát magányos ordasnak nevező, valójában azonban a szélső- jobboldali betiltott Szürke Farkasok soraiba tartozó merénylő indíttatása azonban mélyebb volt. Akciója nem pusztán özal személye ellen irányult, sokkal inkább azt a politikai szándékot vette célba, melynek köszönhetően Ankara és Athén között végre enyhülni látszik a sokéves feszültség. Görögország és Törökország - szomszédos államok évszázados ellentétekkel, újkeletű nézeteltérésekkel, melyeken még az azonos szövetségi rendszerhez való tartozás sem segít. A görög és török vezetők szintén csak mostanában döbbentek rá, hogy az egymásra utaltság megköveteli a kölcsönös viszony rendezését. S hogy tényleg komolyan gondolták, bizonyítja a januári, davosi találkozón elért nagy áttörés is. Nevezetesen, hogy a külső és belső szempontokat figyelembe véve képesek voltak felülkerekedni a kölcsönösen elutasító magatartáson, s a feszültség további szítása helyett a kompromisszumkeresés, és a kapcsolatrendezés útját választották, özal múlt heti athéni látogatása pedig - 36 év után az első kormányfői szintű - kézzel fog- hatóan bizonyította, Ankara is politikai úton, párbeszéd révén kívánja megoldani a problémákat. Igaz ugyan, hogy látványos áttörés nem történt, nem szabad azonban elfelednünk, hogy a találkozó már önmagában is jelentős eredménynek számít. A megannyi történelmi sérelem tisztázása, a kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése pedig aligha remélhető egy párnapos találkozótól. A tény, hogy jelenleg csupán a problémák feltárásáig jutottak, az ellentétek bonyolultságát bizonyítja. Megoldandó kérdés jócskán akad. A területi felségvizekről, a kontinentális talapzatról, valamint az Égei-tenger szigeteinek hovatartozásáról folyó viták mellett a két ország nézeteltéréseinek első számú forrását, a legnagyobb gordiuszi csomót jelentő ciprusi probléma megoldása nem is kapott teret. Ennek ellenére nincs szó visszalépésről. Igaz ugyan, hogy tárgyalásaik során özal és görög kollégája, And- reasz Papandreu egyaránt a minimálisra csökkentette a várakozásokat, dehát mindkettejükre jelentős nyomás nehezedik. Ankara a közöspiaci teljes tagság megszerzése érdekében igyekszik emelni a kapcsolatok szintjét, hogy Athén elegendő biztosítékot lásson belépésének támogatására. Tekintve, hogy Görögország csakhamar átveszi az EGK elnöki tisztét, a kapcsolatrendezés csak növelheti Ankara csatlakozási kérelme kedvező elbírálásának esélyét. Athént elsősorban belpolitikai meggondolások irányítják: a közelgő választásokon túl - melyekhez Papandreu békülékeny álláspontjával próbál híveket szerezni - felismerte a szomszédjában rejlő gazdasági lehetőségeket is. Mindezen túlmenően pedig nem utolsó szempont a katonai rivalizálás kérdése. A jelenlegi, korántsem rózsás gazdasági helyzetben ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a kölcsönös veszély ürügyén milyen összegeket fordítanak fegyverkezésre. A jég, úgy látszik, megtört. Egyes szélsőséges politikai erőknek a jelek szerint mégsem érdeke a rendezés. Mert nem kétséges, hogy az özal elleni merényletkísérlet hátterében szélesebb körű politikai összeesküvés áll. Csak remélhetjük, hogy az ilyen és ehhez hasonló akciók nem tudják megakadályozni a kapcsolatok normalizálását célzó folyamatot. (fonod) Turgut özal merénylőjét, a 32 éves Karthi Demiragot (a földön) tettét követően azonnal lefegyverezték (Telefoto: CSTK) Egy asszony átcsoportosítása? Idétlen tréfának, bárgyú viccnek tekintjük, ha valaki - fényképezni akarván jó ismerősét vagy barátját - így szól hozzá: Gyere, készítek rólad egy csoportképet! A fényképezendő személy szintén nemigen honorálja mosollyal az ilyen „szellemességet“. Ez az idétlen vicc jut mindig eszembe, ha arról hallok vagy olvasok, hogy ezt vagy azt a személyt „átcsoportosították“. A minap is így tette fel egyik lapunk riportere a kérdést egy szövetkezeti dolgozó asszonynak, akit más részlegre, más munkakörbe helyeztek: „Mikor szerzett tudomást arról, hogy három hónapra egy másik részlegre csoportosították át?" Nézzük meg, miért nem alkalmas az átcsoportosít igének a használata ebben a jelentésben! Az átcsoportosít azt jelenti: új csoportokba rendez valakiket vagy valamiket. Tehát az ige használhatóságának az a feltétele, hogy olyan több személyről, dologról, jelenségről legyen szó, akik vagy amelyek már eddig is valamilyen szempont alapján csoportokba, kategóriákba voltak sorolva. Ezeknek az újracsoportosítását fejezik ki az átcsoportosít igével. Ezt különben maga az igealak is elég érthetően és szemléletesen kifejezi; a csoportosít önmagában azt jelenti: csoportokba, esetleg csoportba oszt. Márpedig csoportokba- sőt még egy csoportba is - csak több személyt vagy dolgot, jelenséget lehet osztani. Az átcsoportosít ige használata meg egyenesen feltételezi azt is, hogy több csoportról legyen szó, amelyeket valamilyen új szempont szerint, kritérium alapján átrendezünk. Ezért nem helyes ezt az igét akkor használni, ha egyetlen személyt vagy dolgot helyezünk át egyik csoportból a másikba, esetleg személyt, egyik munkahelyről a másikra. Ezt egyszerűen így mondhatjuk: más csoportba vagy részlegre tették, más munkakörbe helyezték. Ezért valakit átcsoportosítani nem is lehet, csak valakiket. Valamit már inkább lehet! Mondhatjuk például: átcsoportosították a hadsereget, átcsoportosította az osztályt stb. De ez az egyes számú szó ilyenkor gyűjtőfőnévi értékű, s olyan gyűjtőfogaimat nevez meg, amely csoportokba sorolt egyedekből áll. Mi okozta a fogalmazás félresiklását? Valószínűleg a választékosságra vagy talán a szakszerűségre való törekvés. Az átcsoportosít ugyan nem tekinthető szűkebb szakmai körben használt szónak, hiszen a köznyelvben is ismeretes és használatos, mégis más hangulata van még a saját jelentésében alkalmazva is, mint például az újonnan csoportokba sorol rokon jelentésű s elég hosszú kifejezésnek. S az újságíró is szívesebben választja a rövidebb, pontosabb szót, kifejezést, mint a terpeszkedöt. Ez esetben is ezt tette, csakhogy nem ügyelt arra, hogy itt nem valakiknek vagy valamiknek az újracsoportosítását kell kifejeznie, hanem egy embernek más csoportba helyezéséről van szó. S bizonyára másoktól is hallotta már ennek a műveletnek a megnevezésére a jól hangzó átcsoportosít igét, tehát gondolkodás nélkül alkalmazta ő is, mert választékosabbnak érezte, mint a más részlegre helyez kifejezést. JAKAB ISTVÁN Mi a szőttes és mi a falikárpit? Szlovákból magyarra fordított szövegben találkoztam ezzel a jelzős kifejezéssel: szőttes falikárpit. A szlovák szövegben a francia eredetű tapiséria szó szerepelt, melynek helyes magyar megfelelője: szövött kárpit. Ennek anyaga lehet gyapjú vagy selyem, többnyire mintás szövésű, és lehet falat díszítő, azaz falikárpit, de lehet szabadon felfüggesztett díszítőelem is. A népművészethez azonban vajmi kevés köze van. Ezzel szemben a szőttes főnevünk éppen a házi szövőszéken készült, rendszerint népművészeti motívumokkal díszített, erős, gyakran durva tapintású vászon - vagy más szövött anyagot jelenti. Szőttes melléknevünk jelentése: szőttes anyagból való. Például: szőttes kendő, szőttes abrosz, háziszóttes takaró stb. Létezhet szőttes falikárpit is, csakhogy a szőttes szlovák megnevezése domácky vyrobená tkanina, nem pedig tapiséria. Azonkívül az adott esetben egy XVIII. századi barokk palota berendezéséről volt szó, már csak ezért sem kétséges, hogy ott a termeket szövött kárpitok díszítenék, nem pedig szőttesek. MAYER JUDIT Terpeszkedő kifejezések Addig takaródzál, ameddig a takaród ér! - tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogy céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar, mint amennyi erejéből futja, vagy amennyit a körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis- mesterkélten szólva - ráfázhat. Vonatkozik ez a népi megfigyelés a nyelv használatára, a nyelvi magatartásra is: addig nyújtózkodunk, ameddig gondolatunk ér! Mégis találkozunk mindennapjainkban olyan szóbeli vagy írásos megnyilatkozással, amely hosz- szabbra nyúlt annál, amennyit a mondanivaló igényel. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb például, ha nem kifogás tárgyává tesznek valamit, hanem kifogásolják. A küldöttség kitűzött céljai is határozottabban hat, ha rövidebb: a küldöttség céljai. Néha a hivataloskodás teszi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést nyer. Ez a mondat talán természetesebb így: Az ügy hamarosan elintéződik; vagy ekképp: Az ügyet hamarosan elintézik. Helyenként a stílusosságra, a pontosságra való túlzott törekvés nyújtja meg a mondatot. Az értelmiségnek föltétlenül van funkcionális szerepe; Műveit sok idegen nyelvre lefordították. Hagyjuk ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, illetőleg az idegen jelző: Az értelmiségnek föltétien van szerepe (vagy feladata, rendeltetése, akár funkciója és így tovább); Müveit sok nyelvre lefordították. A sportnyelvben sem ritkák a szóburjánzások: Végezzünk törzsdöntési gyakorlatot kétszer előre, kétszer hátra!; A verseny vasárnap kerül lebonyolításra, íme, a fölösleges elemek nélküli változatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra!; A verseny vasárnap lesz (esetleg: A versenyre vasárnap kerül sor.; A versenyt vasárnap bonyolítják le, vagy rendezik meg). Néha egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató iránt a szakemberek részéről, sőt érdeklődött a sajtó, a rádió, a televízió is. Ne ismételjük meg az érdeklődni szó alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a bemutató iránt a szakemberek, sót a sajtó, a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdeklődéssel fogadta a bemutatót a szakmai közönség, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogy a szabatos és természetes fogalmazás védőgátját széttörjék a terpeszkedő kifejezések. Inkább eléjük kell újabb és újabb korlátot állítanunk tudatosabb nyelvi magatartással. Azért, hogy ne híguljon föl a beszéd és az írás, hogy a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. És hogy ne idézhessük - egy-egy körülményes megnyilvánulás kapcsán - a bevez^ő közmondás szólásváltozatát:,,rövidebb a pokróc, mint az ágy“. MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS
