Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-25 / 148. szám, szombat

Közös elhatározás Negyven éve egyesült hazánkban a kommunista és a szociáldemokrata párt A februári eseményeket történel­münk úgy tartja számon, mint a dol­gozó nép politikai harcának kicsú- csosodását. Helytelen lenne azon­ban ebből a tényből arra következ­tetni, hogy Február politikai téren mindent megoldott. Ha figyelemmel kísérjük a hatalom átvétele utáni időszakot, láthatjuk, hogy az igazi harc csak akkor vette kezdetét. A politikai hatalom megszilárdítása olyan komoly feladatot jelentett, amelyet csak fokozatosan, nagyon következetesen, lépésről lépésre valósíthatott meg az új gottwaldi ve­zetés. Ezen az úton kiemelt fontos­ságú eseményt jelentett a szociálde­mokrata és a kommunista párt egye­sítése. Maga a folyamat rendkívül hosszadalmas és bonyolult volt. Szinte természetellenes, hogy a lé­nyegében azonos érdekeket képvi­selő két legerősebb munkáspárt csaknem 30 évig külön utakon járt. Szlovákia területén az egyesítésre még a felkelés idején, 1944. szep­tember 17-én került sor, összállami viszonylatban csak négy évvel ké­sőbb, a Nemzeti Front megszilárdí­tásának részeként. Elevenítsük fel ezt az időszakot, hogy világosabbá váljék az esemény jelentősége. A Nemzeti Front létrejöttének fel­tételei a fasizmus elleni harc idősza­kába nyúlnak vissza. Ekkor merült fel a lehetőség a küzdelemben részt vevő politikai pártok új alapokon nyugvó, szoros együttműködésére. A kommunista párt tudatában volt annak, hogy a politikai viszonyok további alakulása elsősorban attól függ, sikerül-e elérni a három lege­rősebb politikai párt érdekeinek azo­nosítását, együttes föllépését. Csak abban az esetben válhatott valószí­nűvé, hogy a felújított köztársaság­ban alapvető, mély változások jöjje­nek létre a politikai, a gazdasági és a kulturális élet szakaszán. A felszabadulás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti szocialisták nem hajlandók teljesíte­ni azon kötelességeket, amelyeket a szocialista blokk formálódása ide­jén vállaltak. Csatlakozott hozzájuk a szociáldemokrata párt jobboldala is, egyre inkább elutasítva és leszű­kítve a kommunistákkal való együtt­működést. Méginkább súlyosbította a helyzetet az a tény, hogy a szo­ciáldemokrata pártban a jobboldali vezetők kerültek fölénybe. így a Kassai Kormányprogramot és a Nemzeti demokratikus forradalom további programját nemcsak a hata­lomtól megfosztott burzsoázia sza­botálta, hanem a nemzeti szocialista és a szociáldemokrata párt is. A szocialista blokk pár hónap múlva lényegében szétesett. A kommunisták igyekezetének eredményessége együttműködni a szociáldemokrata párttal attól füg­gött, hogy a jobb, vagy a baloldal volt-e fölényben. Közvetlen a hábo­rú utáni időszakban, amikor a szoci­áldemokrata párt élén Zdenék Fier- linger állt, az együttműködés sikeres volt. Támogatták az új népi demok­ratikus rendszer alapjainak megszi­lárdítását, egyetértettek a kommu­nisták által javasolt rendeletekkel, sőt a szocialista pártok egy pártba való tömörítésének gondolatával is. Az 1947-es év politikai válságának időszakában viszont előtérbe jutott a jobboldal, amelynek élén V. Majer állt és a centristák, B. Lausman vezetésével. 1947 novemberében a szociálde­mokrata párt XXI. kongresszusán sikerült elérniük, hogy Zdenék Fier- lingert megfosszák a párt elnökének funkciójától. Ez a nemkívánatos vál­tozás érzékenyen érintette a belpoli­tikai élet további alakulását. Az új vezetés az opportunizmus vizeire hajózva megszakította a kapcsolatot a kommunista párttal. A baloldal viszont nem adta fel a harcot. 1948 januárjában önálló csoportot alkotva kivált a szociálde­mokrata pártból, továbbra is szoros együttműködésben folytatta a harcot a szocialista forradalom gondolatá­nak valóra váltásáért. A baloldal ve­zetői már akkor elhatározták, hogy nyílt politikai harc esetén szervezeti­leg is kiválva a szociáldemokrata pártból a kommunistákhoz csatla­koznak. Az a tény, hogy a vereség után nem vonultak passzivitásba, ellenkezőleg, éles harcot folytattak továbbra is a jobboldal ellen, nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a februári politikai válság előidézői végül is kudarcot vallottak. Ettől az időtől kezdve az egyesítési folyamat is meggyorsult. 1948. április 17-én közös nyilatkozatot adtak ki a kom­munistákkal, melynek értelmében a szociáldemokratákat egyénenként vették föl a kommunista pártba, majd június 27-én mindkét párt egyesült, illetve a szociáldemokrata párt^szervezetileg megszűnt létezni. A válságos évek idején ugyan ismételten tanúi lehettünk újraéledé­sének, amiben a hazai ellenforradal­mi erőkön kívül nagy szerepe volt éppen azoknak a volt jobboldali ve­zetőknek, akik február után felismer­ve a tényt, hogy a szocialista irányú fejlődés visszafordíthatatlan, el­hagyták hazánkat. Az antikommu- nizmus szolgálataiba szegődve hal­latják hangúkat, de nem törhetnek utat ott, ahol a munkásosztály és az egész dolgozó nép élén politikailag, eszmeileg és szervezetileg fejlett marxista-leninista párt áll. Dr. GARAJ ETELKA, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára Hittel, meggyőződéssel Hol itt, hol ott tűnik fel az üzem­ben, a legtöbbször éppen ott, ahol a legkevésbé várják. Első dolga, hogy meggyőződjön, a dolgozók be­tartják-e a dohányzási tilalmat, a tűzrendészeti előírásokat. Majoros ödön immár másfél évtizede a gö- mörhorkai (Gemerská Hôrka) Cellu­lóz- és Papírgyár tűzvédelmi elő­adója és egyúttal tagja a Népi Milícia üzemi egységének is.- A polgári iskola utolsó osztályát Vyšší Brod ban, a Šumavában vé­geztem el, ott lettem ipari tanuló is - eleveníti fel ifjú éveit. - Nemcsak az esztergályos szakmát tanultam ki, hanem megismerkedtem a sport- repüléssel és motocross versenye­ken is részt vettem. Aztán behívtak tényleges katonai szolgálatra... Amikor leszerelt, édesanyja már újra Pelsőcön (Plešivec) lakott. Csa­ládi házat építettek, rá is szükség volt, így hát hazajött, bár tudta, hogy ezen a vidéken nehezen tud a szak­májában elhelyezkedni. Mivel meg­volt a gépkocsivezetői jogosítványa a šafárikovói egészségügyi intézet­ben lett mentős. A sportrepülésnek szülővárosában, Losoncon (Luče­nec) hódolt tovább, de miután meg­nősült, az élete teljes egészében összekötődött a gyárral, a köz­séggel.-A munkaidő felét mérőműsze­rek javításával, a másik részét az autójavító műhely dolgozójaként töl­töttem el, amikor ide kerültem. Hét évet dolgoztam a szállítási részle­gen, mint autójavító és gépkocsive­zető. A gyárban vettek fel a pártba. Később baggerra tettem vizsgát, de két év múlva már a munkavédelmi előadó teendőivel bíztak meg, há­rom évre rá a tűzvédelmi feladatkör is hozzám került. Ezt követően há­roméves tűzvédelmi iskolát végez­tem el. Azóta nem sok változott az életemben, csupán az, hogy a mun­kavédelmi teendők máshoz kerültek, így jelenleg a tűzvédelemre össz­pontosíthatom erőmet. Látszólag nem igényes munkakör ez, de aki közelebbről ismeri, tudja, milyen felelősséggel jár. Oda kell figyelni a legkisebb fogyatékossá­gokra is, javasolni a szabálysértők megrovását, büntetését, akár a havi fizetésük két-három százalékának megfelelő bírságolást. Természete­sen a megelőzésen van mindenkor a hangsúly. Időbe tellett, amíg elér­ték, hogy például a hegesztők addig nem fognak munkához a gyár terü­letén, amíg az előadó és a mester helyszíni szemle alapján meg nem győződik arról, hogy nem áll fenn tűzveszély. Minden esemény, dicsé­ret, de fogyatékosság is bekerül a tűzvédelmi naplóba.- Amióta itt vagyok, nagyobb anyagi kárral járó tűzeset nem for­dult elő. A felsőbb szervek által vég­zett ellenőrzések sem tártak fel olyan nagyobb fogyatékosságokat, amelyekért bírságot kellett volna ki­(A szerző felvétele) róni, csupán figyelmeztetésben ré­szesültünk. Ez természetesen nem­csak az én érdemem, hanem a gyár gazdasági vezetőié, valamint a ti­zenhárom fős hivatásos tűzoltóegy­ség tagjaié, akik a közelmúltban megtartott járási versenyen hét raj közül a negyedik helyet szerezték meg. A gyárunkban több mint ötven önkéntes tűzoltó tevékenykedik. Jó felkészültségük tette lehetővé, hogy az idén már nyolc esetben vettünk részt gyáron kívüli tűz oltásában. A Népi Milícia egységében is kü­lönböző beosztást töltött be. Volt lövész, egészségügyi beosztott, hír­adós. Ó vezeti az egység krónikáját. Igyekszik mindenütt és mindenkor helytállni. Éveken keresztül tagja volt a sajóvölgyi énekkarnak. Az agi- tációs központ vezetője. Volt ereje ahhoz, hogy egészségi állapota miatt leszokjon a dohányzásról, de társadalmi funkcióiról nem mondott le. Tisztséget tölt be a Honvédelmi Szövetség alapszervezetében. Azt mondja, a legközelebb a Népi Milícia egysége áll hozzá. Erről tanúskod­nak szavai is.-Eredményes volt a vashulla­dék-gyűjtési akciónk, tagjaink jelen­leg a szénakaszálásban és betaka­rításában segédkeznek. A kiképzés­ben sincs lazítás, jó helyezést aka­runk elérni a járási versenyben. Megszólal a gyár kürtje, véget ért a műszak. Ennek kapcsán kerül szóba a munka utáni elfoglaltsága. Azt mondja, a kertben szeret dol­gozni, segít a ház körüli munkában, mivel a felesége is elfoglalt ember, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Aztán a gyerekekre terelődik a szó. A fia a néphadsereg főhadnagya, a lánya tizennégy éves.-A nyugdíjkorhatárig nyolc év van hátra, korai még erről beszélni. Ha egészségem engedi, a Népi Milí­cia egységétől, amíg dolgozom, nem válók meg. Úgy érzem megbe­csülnek. A közelmúltban kaptam meg A haza szolgálatáért kitünte­tést. Arra külön büszke vagyok, hogy egyszerre kaptam meg a fiam­mal. Hazafelé veszi az útját, de több munkahelyre is benéz közben, ellenőrzi, hogy a műszakváltás után is minden rendben van-e, betartják-e a tűzvédelmi előírásokat. Azt vall­ja, hogy aki vét az előírások ellen, annak a következményeket is visel­nie kell, még akkor is, ha barátjáról van szó. Jobb megelőzni a bajokat, ezért szigorú a gyáron belül, de jó barát a kapun kívül, olyan ember, aki a gyárért, a közösségért igyekszik mindent megtenni. Feladatait hittel, meggyőződéssel végzi, mert tudja, felelősségteljes munkát bíztak rá. NÉMETH JÁNOS A Mimohi gép- és Traktorállomás dolgozói arra törekednek, hogy egyre több alkatrészt újítsanak fel, s gazdasági szempontból hatékony felújítási módszereket vezessenek be. Munkapadjaikról s a doksyi és a jablonnéi üzemből évente mintegy 60 ezer alkatrész kerül vissza a mezőgazdasági vállalatokhoz. Hazánkban egyedül Mimoňban vállalják az IFA és a UAZ típusú járművek kardántengelyének felújítását. A képen Vladimír Ráčnik könyöktengelyt szerel (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) Kérdőjelek a rokkantság körül A jövő a védett műhelyeké? A rokkantakról való gondoskodás terve, amelyet az 1982-1991 -es időszakra a szövetségi kormány hagyott jóvá, átfogóan foglalkozik az egészségkárosodott állampolgárok helyzetével. Annak ellenére, hogy 1982 és 1986 között számos pozitív eredményt értünk el ezen a téren, az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége és az SZSZK kormánya megállapította, hogy Szlovákiában a minisztériumok és a nemzeti bizottságok több kérdést nem oldanak meg elég következetesen. Előtérben a megelőzés Nem véletlen, hogy megkülön­böztetett figyelmet szentelnek a megelőzésre. A Szlovák Szocia­lista Köztársaságban ugyanis éven­te mintegy tízezer ember kerül rok­kantsági nyugdíjba és mintegy hét­ezer részleges rokkantsági nyugdíj­ba. Az egészségügyi programok megvalósítása ellenére nő az egészségkárosodott gyerekek rész­aránya, amely 1976-ban 1,7 száza­lék volt, tíz évvel később már meg­közelítette a 2 százalékot, vagyis számuk elérte az 1700-at. Ezért is Szlovákiában kiépül az orvosi gene­tikai szakrendelők hálózata. Egyelő­re kilenc működik. Már folynak az előkészületek a központi genetikai nyilvántartás bevezetésére, itt össz­pontosítják majd a genetikai rendel­lenességekre vonatkozó adatokat. Az utóbbi években nő a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az ideg- és daganatos betegségek okozta rokkantság aránya. Viszony­lag sok a mozgásszervi betegségek­ben szenvedő rokkant. 1984 és 1986 között egyes járásokban a 30-60 éves lakosok szűrővizsgá­latokon vettek részt, összesen 700 ezer személyt vizsgáltak meg. Töb­bek között megállapították, hogy az alacsonyabb korosztályokban nő a szív- és érrendszeri betegségek­ben szenvedők száma. Minden tize­dik állampolgárnak magas a vérnyo­mása. Sok az elhízott, amiben sze­repet játszik az egészségtelen táp­lálkozás, a dohányzás és a mozgás hiánya. Továbbra sem sikerült csökkente­ni a veszélyes munkahelyeken dol­gozók számát. Ez okozza a foglalko­zási betegségek előfordulását és következésképp a rokkantságot. Több mint 122 ezer személy, vagyis a veszélyes munkahelyeken dolgo­zók 45 százaléka zajos környezet­ben dolgozik. A vegyi anyagok mint­egy 50 ezer embert veszélyez­tetnek. Visszatérni a munkafolyamatba Ennek feltétele az idejében meg­kezdett hatásos gyógyítás és a munkahelyi rehabilitáció. Ameny- nyiben az egészségkárosodott sze­mély nem térhet vissza eredeti he­lyére, új munkaalkalmat kell neki keresni. Ehhez az szükséges, hogy az egészségügyi intézmények jól és rugalmasan együttműködjenek a nemzeti bizottságokkal és a gaz­dálkodó szervezetekkel. Célszerű­en ki kell használni a rokkantak szaktudását, képességeit, esetleg lehetővé kell tenni, hogy átképzés útján új szakmát sajátítsanak el. A megváltozott munkaképességű dolgozók elhelyezésével kapcsola­tos tapasztalatok szerint a munkál­tatók rendszerint gondoskodni tud­nak dolgozóikról, nem túlzottan örül­nek azonban olyan egészségkáro­sodottaknak, akiket a járási nemzeti bizottság szociális osztálya küld ‘ hozzájuk. A megfelelő munkahelyek kiválasztását leegyszerűsítve értel­mezik. Rendszerint igénytelen, kise­gítő beosztásokat (portás, rendész stb.) ajánlanak fel nekik. A gazdasági mechanizmus átala­kításával kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon elvárható-e a mun­káltatóktól, hogy az új viszonyok között is foglalkoztassák ezeket az állampolgárokat. Ilyen összefüggés­ben hangsúlyozni kell, hogy társa­dalmunk szavatolja minden egyes állampolgár, így tehát a megválto­zott munkaképességű állampolgá­rok munkára való jogát is. Olyan emberekről van szó, akik ugyan be­tegek, de nem olyan mértékben, hogy ne dolgozhatnának. Tekintettel arra, hogy az új feltételek között a munkáltatók esetleg egyáltalán nem tanúsítanak majd érdeklődést foglalkoztatásuk iránt, keresik annak módját, hogyan lehetne érdekeltté tenni őket abban, hogy adjanak munkát nekik is. Az egyik mód például az ún. vé­dett műhelyek vagy munkahelyek létesítése. Az ezekkel kapcsolatos tapasztalatok egyelőre nem a leg­kedvezőbbek, annak ellenére, hogy azok a szervezetek, amelyek ilyen munkahelyekkel rendelkeznek, bi­zonyos kedvezményeket kapnak a béreszközök képzésében. Szlová­kiában összesen 12 ilyen munka­hely van. Az egyik a piešťanyi Teslá­ban, ahol tolókocsis testi fogyatéko­sok is dolgoznak. Az olyan súlyosan károsult emberek számára, akik dol­gozni akarnak, a rokkantak ipari szövetkezeteiben és a rokkantszö­vetség Integra vállalatánál kell mun­kaalkalmat biztosítani. Ezeknek az embereknek nincs szükségük saj­nálkozásra, azt akarják, hogy éle­tüknek értelme legyen. Ezt pedig a munka adja meg. JANA ČASNOCHOVÁ

Next

/
Oldalképek
Tartalom