Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-25 / 148. szám, szombat
Közös elhatározás Negyven éve egyesült hazánkban a kommunista és a szociáldemokrata párt A februári eseményeket történelmünk úgy tartja számon, mint a dolgozó nép politikai harcának kicsú- csosodását. Helytelen lenne azonban ebből a tényből arra következtetni, hogy Február politikai téren mindent megoldott. Ha figyelemmel kísérjük a hatalom átvétele utáni időszakot, láthatjuk, hogy az igazi harc csak akkor vette kezdetét. A politikai hatalom megszilárdítása olyan komoly feladatot jelentett, amelyet csak fokozatosan, nagyon következetesen, lépésről lépésre valósíthatott meg az új gottwaldi vezetés. Ezen az úton kiemelt fontosságú eseményt jelentett a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesítése. Maga a folyamat rendkívül hosszadalmas és bonyolult volt. Szinte természetellenes, hogy a lényegében azonos érdekeket képviselő két legerősebb munkáspárt csaknem 30 évig külön utakon járt. Szlovákia területén az egyesítésre még a felkelés idején, 1944. szeptember 17-én került sor, összállami viszonylatban csak négy évvel később, a Nemzeti Front megszilárdításának részeként. Elevenítsük fel ezt az időszakot, hogy világosabbá váljék az esemény jelentősége. A Nemzeti Front létrejöttének feltételei a fasizmus elleni harc időszakába nyúlnak vissza. Ekkor merült fel a lehetőség a küzdelemben részt vevő politikai pártok új alapokon nyugvó, szoros együttműködésére. A kommunista párt tudatában volt annak, hogy a politikai viszonyok további alakulása elsősorban attól függ, sikerül-e elérni a három legerősebb politikai párt érdekeinek azonosítását, együttes föllépését. Csak abban az esetben válhatott valószínűvé, hogy a felújított köztársaságban alapvető, mély változások jöjjenek létre a politikai, a gazdasági és a kulturális élet szakaszán. A felszabadulás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti szocialisták nem hajlandók teljesíteni azon kötelességeket, amelyeket a szocialista blokk formálódása idején vállaltak. Csatlakozott hozzájuk a szociáldemokrata párt jobboldala is, egyre inkább elutasítva és leszűkítve a kommunistákkal való együttműködést. Méginkább súlyosbította a helyzetet az a tény, hogy a szociáldemokrata pártban a jobboldali vezetők kerültek fölénybe. így a Kassai Kormányprogramot és a Nemzeti demokratikus forradalom további programját nemcsak a hatalomtól megfosztott burzsoázia szabotálta, hanem a nemzeti szocialista és a szociáldemokrata párt is. A szocialista blokk pár hónap múlva lényegében szétesett. A kommunisták igyekezetének eredményessége együttműködni a szociáldemokrata párttal attól függött, hogy a jobb, vagy a baloldal volt-e fölényben. Közvetlen a háború utáni időszakban, amikor a szociáldemokrata párt élén Zdenék Fier- linger állt, az együttműködés sikeres volt. Támogatták az új népi demokratikus rendszer alapjainak megszilárdítását, egyetértettek a kommunisták által javasolt rendeletekkel, sőt a szocialista pártok egy pártba való tömörítésének gondolatával is. Az 1947-es év politikai válságának időszakában viszont előtérbe jutott a jobboldal, amelynek élén V. Majer állt és a centristák, B. Lausman vezetésével. 1947 novemberében a szociáldemokrata párt XXI. kongresszusán sikerült elérniük, hogy Zdenék Fier- lingert megfosszák a párt elnökének funkciójától. Ez a nemkívánatos változás érzékenyen érintette a belpolitikai élet további alakulását. Az új vezetés az opportunizmus vizeire hajózva megszakította a kapcsolatot a kommunista párttal. A baloldal viszont nem adta fel a harcot. 1948 januárjában önálló csoportot alkotva kivált a szociáldemokrata pártból, továbbra is szoros együttműködésben folytatta a harcot a szocialista forradalom gondolatának valóra váltásáért. A baloldal vezetői már akkor elhatározták, hogy nyílt politikai harc esetén szervezetileg is kiválva a szociáldemokrata pártból a kommunistákhoz csatlakoznak. Az a tény, hogy a vereség után nem vonultak passzivitásba, ellenkezőleg, éles harcot folytattak továbbra is a jobboldal ellen, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a februári politikai válság előidézői végül is kudarcot vallottak. Ettől az időtől kezdve az egyesítési folyamat is meggyorsult. 1948. április 17-én közös nyilatkozatot adtak ki a kommunistákkal, melynek értelmében a szociáldemokratákat egyénenként vették föl a kommunista pártba, majd június 27-én mindkét párt egyesült, illetve a szociáldemokrata párt^szervezetileg megszűnt létezni. A válságos évek idején ugyan ismételten tanúi lehettünk újraéledésének, amiben a hazai ellenforradalmi erőkön kívül nagy szerepe volt éppen azoknak a volt jobboldali vezetőknek, akik február után felismerve a tényt, hogy a szocialista irányú fejlődés visszafordíthatatlan, elhagyták hazánkat. Az antikommu- nizmus szolgálataiba szegődve hallatják hangúkat, de nem törhetnek utat ott, ahol a munkásosztály és az egész dolgozó nép élén politikailag, eszmeileg és szervezetileg fejlett marxista-leninista párt áll. Dr. GARAJ ETELKA, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára Hittel, meggyőződéssel Hol itt, hol ott tűnik fel az üzemben, a legtöbbször éppen ott, ahol a legkevésbé várják. Első dolga, hogy meggyőződjön, a dolgozók betartják-e a dohányzási tilalmat, a tűzrendészeti előírásokat. Majoros ödön immár másfél évtizede a gö- mörhorkai (Gemerská Hôrka) Cellulóz- és Papírgyár tűzvédelmi előadója és egyúttal tagja a Népi Milícia üzemi egységének is.- A polgári iskola utolsó osztályát Vyšší Brod ban, a Šumavában végeztem el, ott lettem ipari tanuló is - eleveníti fel ifjú éveit. - Nemcsak az esztergályos szakmát tanultam ki, hanem megismerkedtem a sport- repüléssel és motocross versenyeken is részt vettem. Aztán behívtak tényleges katonai szolgálatra... Amikor leszerelt, édesanyja már újra Pelsőcön (Plešivec) lakott. Családi házat építettek, rá is szükség volt, így hát hazajött, bár tudta, hogy ezen a vidéken nehezen tud a szakmájában elhelyezkedni. Mivel megvolt a gépkocsivezetői jogosítványa a šafárikovói egészségügyi intézetben lett mentős. A sportrepülésnek szülővárosában, Losoncon (Lučenec) hódolt tovább, de miután megnősült, az élete teljes egészében összekötődött a gyárral, a községgel.-A munkaidő felét mérőműszerek javításával, a másik részét az autójavító műhely dolgozójaként töltöttem el, amikor ide kerültem. Hét évet dolgoztam a szállítási részlegen, mint autójavító és gépkocsivezető. A gyárban vettek fel a pártba. Később baggerra tettem vizsgát, de két év múlva már a munkavédelmi előadó teendőivel bíztak meg, három évre rá a tűzvédelmi feladatkör is hozzám került. Ezt követően hároméves tűzvédelmi iskolát végeztem el. Azóta nem sok változott az életemben, csupán az, hogy a munkavédelmi teendők máshoz kerültek, így jelenleg a tűzvédelemre összpontosíthatom erőmet. Látszólag nem igényes munkakör ez, de aki közelebbről ismeri, tudja, milyen felelősséggel jár. Oda kell figyelni a legkisebb fogyatékosságokra is, javasolni a szabálysértők megrovását, büntetését, akár a havi fizetésük két-három százalékának megfelelő bírságolást. Természetesen a megelőzésen van mindenkor a hangsúly. Időbe tellett, amíg elérték, hogy például a hegesztők addig nem fognak munkához a gyár területén, amíg az előadó és a mester helyszíni szemle alapján meg nem győződik arról, hogy nem áll fenn tűzveszély. Minden esemény, dicséret, de fogyatékosság is bekerül a tűzvédelmi naplóba.- Amióta itt vagyok, nagyobb anyagi kárral járó tűzeset nem fordult elő. A felsőbb szervek által végzett ellenőrzések sem tártak fel olyan nagyobb fogyatékosságokat, amelyekért bírságot kellett volna ki(A szerző felvétele) róni, csupán figyelmeztetésben részesültünk. Ez természetesen nemcsak az én érdemem, hanem a gyár gazdasági vezetőié, valamint a tizenhárom fős hivatásos tűzoltóegység tagjaié, akik a közelmúltban megtartott járási versenyen hét raj közül a negyedik helyet szerezték meg. A gyárunkban több mint ötven önkéntes tűzoltó tevékenykedik. Jó felkészültségük tette lehetővé, hogy az idén már nyolc esetben vettünk részt gyáron kívüli tűz oltásában. A Népi Milícia egységében is különböző beosztást töltött be. Volt lövész, egészségügyi beosztott, híradós. Ó vezeti az egység krónikáját. Igyekszik mindenütt és mindenkor helytállni. Éveken keresztül tagja volt a sajóvölgyi énekkarnak. Az agi- tációs központ vezetője. Volt ereje ahhoz, hogy egészségi állapota miatt leszokjon a dohányzásról, de társadalmi funkcióiról nem mondott le. Tisztséget tölt be a Honvédelmi Szövetség alapszervezetében. Azt mondja, a legközelebb a Népi Milícia egysége áll hozzá. Erről tanúskodnak szavai is.-Eredményes volt a vashulladék-gyűjtési akciónk, tagjaink jelenleg a szénakaszálásban és betakarításában segédkeznek. A kiképzésben sincs lazítás, jó helyezést akarunk elérni a járási versenyben. Megszólal a gyár kürtje, véget ért a műszak. Ennek kapcsán kerül szóba a munka utáni elfoglaltsága. Azt mondja, a kertben szeret dolgozni, segít a ház körüli munkában, mivel a felesége is elfoglalt ember, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Aztán a gyerekekre terelődik a szó. A fia a néphadsereg főhadnagya, a lánya tizennégy éves.-A nyugdíjkorhatárig nyolc év van hátra, korai még erről beszélni. Ha egészségem engedi, a Népi Milícia egységétől, amíg dolgozom, nem válók meg. Úgy érzem megbecsülnek. A közelmúltban kaptam meg A haza szolgálatáért kitüntetést. Arra külön büszke vagyok, hogy egyszerre kaptam meg a fiammal. Hazafelé veszi az útját, de több munkahelyre is benéz közben, ellenőrzi, hogy a műszakváltás után is minden rendben van-e, betartják-e a tűzvédelmi előírásokat. Azt vallja, hogy aki vét az előírások ellen, annak a következményeket is viselnie kell, még akkor is, ha barátjáról van szó. Jobb megelőzni a bajokat, ezért szigorú a gyáron belül, de jó barát a kapun kívül, olyan ember, aki a gyárért, a közösségért igyekszik mindent megtenni. Feladatait hittel, meggyőződéssel végzi, mert tudja, felelősségteljes munkát bíztak rá. NÉMETH JÁNOS A Mimohi gép- és Traktorállomás dolgozói arra törekednek, hogy egyre több alkatrészt újítsanak fel, s gazdasági szempontból hatékony felújítási módszereket vezessenek be. Munkapadjaikról s a doksyi és a jablonnéi üzemből évente mintegy 60 ezer alkatrész kerül vissza a mezőgazdasági vállalatokhoz. Hazánkban egyedül Mimoňban vállalják az IFA és a UAZ típusú járművek kardántengelyének felújítását. A képen Vladimír Ráčnik könyöktengelyt szerel (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) Kérdőjelek a rokkantság körül A jövő a védett műhelyeké? A rokkantakról való gondoskodás terve, amelyet az 1982-1991 -es időszakra a szövetségi kormány hagyott jóvá, átfogóan foglalkozik az egészségkárosodott állampolgárok helyzetével. Annak ellenére, hogy 1982 és 1986 között számos pozitív eredményt értünk el ezen a téren, az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége és az SZSZK kormánya megállapította, hogy Szlovákiában a minisztériumok és a nemzeti bizottságok több kérdést nem oldanak meg elég következetesen. Előtérben a megelőzés Nem véletlen, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelnek a megelőzésre. A Szlovák Szocialista Köztársaságban ugyanis évente mintegy tízezer ember kerül rokkantsági nyugdíjba és mintegy hétezer részleges rokkantsági nyugdíjba. Az egészségügyi programok megvalósítása ellenére nő az egészségkárosodott gyerekek részaránya, amely 1976-ban 1,7 százalék volt, tíz évvel később már megközelítette a 2 százalékot, vagyis számuk elérte az 1700-at. Ezért is Szlovákiában kiépül az orvosi genetikai szakrendelők hálózata. Egyelőre kilenc működik. Már folynak az előkészületek a központi genetikai nyilvántartás bevezetésére, itt összpontosítják majd a genetikai rendellenességekre vonatkozó adatokat. Az utóbbi években nő a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az ideg- és daganatos betegségek okozta rokkantság aránya. Viszonylag sok a mozgásszervi betegségekben szenvedő rokkant. 1984 és 1986 között egyes járásokban a 30-60 éves lakosok szűrővizsgálatokon vettek részt, összesen 700 ezer személyt vizsgáltak meg. Többek között megállapították, hogy az alacsonyabb korosztályokban nő a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők száma. Minden tizedik állampolgárnak magas a vérnyomása. Sok az elhízott, amiben szerepet játszik az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás és a mozgás hiánya. Továbbra sem sikerült csökkenteni a veszélyes munkahelyeken dolgozók számát. Ez okozza a foglalkozási betegségek előfordulását és következésképp a rokkantságot. Több mint 122 ezer személy, vagyis a veszélyes munkahelyeken dolgozók 45 százaléka zajos környezetben dolgozik. A vegyi anyagok mintegy 50 ezer embert veszélyeztetnek. Visszatérni a munkafolyamatba Ennek feltétele az idejében megkezdett hatásos gyógyítás és a munkahelyi rehabilitáció. Ameny- nyiben az egészségkárosodott személy nem térhet vissza eredeti helyére, új munkaalkalmat kell neki keresni. Ehhez az szükséges, hogy az egészségügyi intézmények jól és rugalmasan együttműködjenek a nemzeti bizottságokkal és a gazdálkodó szervezetekkel. Célszerűen ki kell használni a rokkantak szaktudását, képességeit, esetleg lehetővé kell tenni, hogy átképzés útján új szakmát sajátítsanak el. A megváltozott munkaképességű dolgozók elhelyezésével kapcsolatos tapasztalatok szerint a munkáltatók rendszerint gondoskodni tudnak dolgozóikról, nem túlzottan örülnek azonban olyan egészségkárosodottaknak, akiket a járási nemzeti bizottság szociális osztálya küld ‘ hozzájuk. A megfelelő munkahelyek kiválasztását leegyszerűsítve értelmezik. Rendszerint igénytelen, kisegítő beosztásokat (portás, rendész stb.) ajánlanak fel nekik. A gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon elvárható-e a munkáltatóktól, hogy az új viszonyok között is foglalkoztassák ezeket az állampolgárokat. Ilyen összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy társadalmunk szavatolja minden egyes állampolgár, így tehát a megváltozott munkaképességű állampolgárok munkára való jogát is. Olyan emberekről van szó, akik ugyan betegek, de nem olyan mértékben, hogy ne dolgozhatnának. Tekintettel arra, hogy az új feltételek között a munkáltatók esetleg egyáltalán nem tanúsítanak majd érdeklődést foglalkoztatásuk iránt, keresik annak módját, hogyan lehetne érdekeltté tenni őket abban, hogy adjanak munkát nekik is. Az egyik mód például az ún. védett műhelyek vagy munkahelyek létesítése. Az ezekkel kapcsolatos tapasztalatok egyelőre nem a legkedvezőbbek, annak ellenére, hogy azok a szervezetek, amelyek ilyen munkahelyekkel rendelkeznek, bizonyos kedvezményeket kapnak a béreszközök képzésében. Szlovákiában összesen 12 ilyen munkahely van. Az egyik a piešťanyi Teslában, ahol tolókocsis testi fogyatékosok is dolgoznak. Az olyan súlyosan károsult emberek számára, akik dolgozni akarnak, a rokkantak ipari szövetkezeteiben és a rokkantszövetség Integra vállalatánál kell munkaalkalmat biztosítani. Ezeknek az embereknek nincs szükségük sajnálkozásra, azt akarják, hogy életüknek értelme legyen. Ezt pedig a munka adja meg. JANA ČASNOCHOVÁ
