Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-22 / 145. szám, szerda

Josef Kempný felszólalása a berlini konferencián (Folytatás az 1. oldalról) ja a kölcsönösen előnyös együttmű­ködésre, a politikai, katonai, gazda­sági, ökológiai és humanitárius kap­csolatokra épülő bizalom. Úgy vél­jük, hogy a jószomszédi viszony erősítése a két katonai-politikai tö­mörülés érintkezési vonalán konti­nensünk békés fejlődésének egyik alappillérévé válhat. Ezért logikus­nak tartjuk, hogy az ebben az öve­zetben levő valamennyi ország gya­korlati lépéseket tesz a kapcsolatok minőségileg új szintjének elérése, a helsinki folyamat továbbfejleszté­se érdekében. A katonai területen amolyan „fel­hígított" övezet megteremtését in­dítványozzuk, ahonnan kivonnák a legveszélyesebb támadófegyvere­ket, s egyben kiegészítő bizalome­rősítő intézkedéseket hoznának a stockholmi konferencia eredmé­nyeinek megfelelően. Ebben a zó­nában konkrét lépéseket kell tenni a váratlan támadás veszélyének csökkentésére is. Ezt az indítvá­nyunkat a Varsói Szerződés számos más, jelentős külpolitikai javaslatai­nak egészét figyelembe véve kell megítélni. Indítványunk továbbfej­leszti az SPD, az NSZEP és a CSKP korábbi közös javaslatát az atom- és a vegyi fegyverektől mentes közép­európai folyosó létrehozására. Mindez nem jelenti azt, hogy a fo­lyamatot éppen katonai területen kell megkezdeni. Meggyőződésünk, hogy a politikai, gazdasági, humani­tárius vagy ökológiai téren meglevő potenciál kiaknázása kedvezően be­folyásolná az egész európai helyze­tet és ösztönzést adna a katonai konfrontáció csökkentését célzó in­tézkedésekhez. Ezért javasoljuk a politikai, gazdasági, kulturális és humanitárius kapcsolatok új szintjé­nek elérését. A kölcsönösen előnyös együttműködés széles spektruma magában foglalhatná például a ter­melési kooperáció, a kereskedelem, a szolgáltatások, a turisztika, a köz­lekedés a komoly ökológiai kérdé­sek terén az új, nem hagyományos formákat is. Ehhez kedvező feltéte­leket teremt a több szocialista or­szágban folyó átalakítás, valamint a Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatok normalizálása. Javaslatunk fontos összetevője a humanitárius terület, amely elvá­laszthatatlan része a bizalomerősí­tés folyamatának. Nemcsak a kultu­rális, tudományos, oktatási és egészségügyi kapcsolatok elmélyí­tését, hanem az emberek közötti kontaktusok bővítését, a nemzetközi turisztika fejlesztéséhez szükséges körülmények javítását is feltételezi. A kölcsönös bizalom építésének fo­lyamatában tehát közvetlenül embe­rek milliói vennének részt, ami egy­ben garanciát adna e folyamat visz-., szafordíthatatlanságára. Kezdeményezésünk egyik kiindu­lópontja a jószomszédi kapcsolatok elve. A civilizált társadalom eme ele­mentáris elvének a megsértése vagy aláásása a múltban gyakran számos nemzet tragédiájához és megpróbáltatásaihoz vezetett. Meg­győződésünk, hogy éppen a jó­szomszédi kapcsolatok képezhetik az összekötő kapcsot a legkülönbö­zőbb problémák közös megoldása során. Az európai stabil kapcsolatok épí­tése terén pótolhatatlan szerepet játszik a helsinki folyamat keretében vállalt kötelezettségek következetes teljesítése. Reméljük, hogy a bécsi utótalálkozó az európai biztonság és együttműködés minden területén minőségileg új eredményeket hoz. A nemzetközi kapcsolatok de­mokratizálása, ami egyebek között a kis és közepes országok fokozott aktivitásában is megnyilvánul, új ösztönzéseket ad a biztonság meg­szilárdításához és az együttműkö­déshez szükséges infrastruktúra ki­alakításához. A szocialista orszá­gok, köztük Csehszlovákia külpoliti­kájának fokozott dinamikája az áta­lakítás és a demokratizálás folyama­tából táplálkozik. Ezek a folyamatok kedvező feltételeket teremtenek ah­hoz, hogy Csehszlovákia tovább fo­kozza erőfeszítéseit az atommentes világért, a nemzetek közötti békés együttműködésért vívott küzdelem­ben - mondotta végezetül Josef Kempný. Iráni—brit tárgyalások (ČSTK) - A Teheránban tartózko­dó négy brit parlamenti küldött hét­főn este találkozott Mahdi Karrubi- val, az iráni parlament elnökével. A látogatásnak az a célja, hogy javítsák a két ország közötti hűvös kapcsolatokat. Az ÍRNA hírügynök­ség szerint Mahdi Karrubi a találko­zón arra szólította fel Nagy-Britanni- át, hogy tartsa magát távol az Egye­sült Államok Irán-ellenes politikájától. Tavaly az ellentétek kiéleződése után minimális szintre csökkentették a brit-iráni kapcsolatokat. Az elmúlt napokban valamelyest javult a hely­zet és a brit képviselők mostani látogatása újabb előrelépés. Az anglikán egyház és a brit közvéle­mény szerint az irániak nagyban befolyásolhatják a Libanonban fog­va tartott brit túszok jövőjét. Számokban ki sem lehet fejezni... Monográfia Sztálinról: Győzelem és tragédia (ČSTK) - A moszkvai Pravda hétfői száma bő terjedelemben közölt szemelvényeket Dmitrij Volkogonov vezérezredesnek, az ismert szovjet történésznek a most készülő könyvéből. A Győzelem és tragédia című mű a Szovjetunió és a szovjet hadsereg háború előtti helyzetével és elsősorban Sztálin személyével foglalkozik. A szerző a monográfia bevezető ré­szében szól arról a bizalmatlanságról, amellyel Sztálin fogadta a szovjet hírszer­zés beszámolóit a náci Németország ké­szülő támadásáról. Megállapítja: a téve­dések és a megbocsáthatatlan hibák a diktátori egyeduralomból fakadtak. A sztálini személyi kultuszra jellemző „egyöntetűség“ az oka számos olyan hibának, amelyek befolyásolták a háború kimenetelét, elsősorban a kezdetét. Nagy politikai tévedés volt 1939. szeptember 28-án a barátságról és a határokról szóló szovjet-német szerződés aláírása. Már egy hónappal korábban, augusztusban, a megnemtámadási szerződés aláírása után meg kellett volna állni. A megnem­támadási paktumot gazdasági szerződé­sekkel lehetett volna alátámasztani. Min­den korábbi ideológiai és antifasiszta té­zis mellőzése azonban túl sok volt. Molo- tovnak egy egész sor kijelentése kavaro­dást idézett elő a szovjet emberek és külföldi barátaik tudatában. Volkogonov leszögezi: Sztálin és Mo­lotov hibája szemmel látható. Azt az igye­kezetei, hogy mindenáron elhárítsák a háborút, elvi ideológiai engedmények kisérték. További nagy hibának nevezhe­tő a védelmi és a mozgósítási terv. Sztálin úgy vélte, a náci haderő csapásának fő iránya délnyugat felől várható, s nem számolt a szovjet védelmi vonal áttörésé­nek lehetőségével. A háború kezdetén Sztálin elővigyázatos és magabiztos poli­tikus volt, de nem volt katonai stratéga. Nem rendelkezett az előrelátás képessé­gével, intellektusa gyakorlati beállítottsá­gú volt. Sztálin ahhoz a dualista koncep­cióhoz tartotta magát, hogy ,,a béke le­hetséges, de a háború valószínű“, még­pedig abban az időben is, amikor ez a dilemma már nem létezett. Ha katonai stratégiai szempontból Sztálin tevékenységét hibásnak nevez­zük, akkor a káderpolitikája egyenesen bűnös. Volkogonov megemlíti azokat a megtorlásokat, amelyek a 30-as években történtek a hadsereg vezetői ellen. E megtorlások hevességét, terjedelmét a tartós szociális erőszak hívta életre, s ez szülte a feljelentgetéseket, besúgá- sokat, rágalmazásokat, elvtelenséget, a tömeges hazugságokat. Az értelmetlen véres terror olyan méreteket öltött, hogy veszélybe került a katonai rendszer mű­ködése is. Két évvel a háború előtt az ország védtelen volt. S nemcsak a túlzsú­folt táborok és amiatt, hogy emberek százezrei tűntek el nyomtalanul, hanem elsősorban azért, mert kinevették a nagy gondolatokat. A politikai hatalomnak egy ember ke­zében való összpontosulása ahhoz ve­zethet, hogy az erkölcsi és intellektuális fogyatékosságok, amelyek az emberek­nél az egyéni gyengeség megnyilvánulá­sai, sorsdöntő jelentőséget kapnak. Sztá­lin óvatossága Hitlerrel szemben ellenke­ző következményekkel járt. Ami a háború kezdetének időpontját illeti, Hitler becsap­ta Sztálint. Az óvatosság azzá a mániá­kus meggyőződéssé változott, hogy el lehet halasztani a háború kezdetének idő­pontját. Ezért a meggyőződéséért keser­vesen meg kellett fizetni. A szerző befejezésül megállapítja: a földi istenek hibákat vétenek, s ezek árát számokban ki sem lehet fejezni. események margójára? Haiti: hatalmi harc Múlt pénteken Henri Namphy tá­bornok, a haiti fegyveres erők főpa­rancsnoka leváltásáról érkező hírek még nem szolgáltak semmilyen szenzációval. Az ország alig két nap leforgása alatt mégis a figyelem kö­zéppontjába került. Az ok: a me­nesztett tábornok hétfőre virradó éj­szaka vértelen katonai puccsot haj­tott végre, melynek eredményeképp távozni kényszerült a januári mani­pulált választások győztese, Leslie Manigat elnök. Úgy látszik, Haiti a furcsa helyze­tek országa. Mert például már a ja­nuári szavazás is rendhagyó ese­mény volt: választók nélküli voksolá­son kapta a legtöbb szavazatot a most megbuktatott elnök. A sors iróniája, hogy az elnöki bársony­széktől épp azok fosztották meg, akik januárban segédkeztek annak megszerzésében A tábornokok lo­gikája szerint ugyanis így festett a képlet: tégy elvárásaink szerint- posztod biztosítva van, viszont egyetlen ellenünk tett lépés, és esé­lyed a nullával egyenlő. Manigat pe­dig - bizonyítja ezt mostani helyzete- rosszul mérte fel lehetőségeit Az előzmények azonban mesz- szebbre nyúlnak vissza. A „rettene­tes doktor" az öreg Duvalier diktátor hatalomra kerülését követően mint­egy harminckét, s fia - a nagyra nőtt Übü-gyerek, azaz, Baby Doc- elűzése után két esztendővel vég­képp szertefoszlottak a reménytelje- sebb jövőről szőtt álmok. Namphy tábornok, Duvalier fegyveres erői­nek egykori főparancsnoka, aki a diktatúra megbuktatása után 1986 februárjától két évig állt az országot irányító katonai junta élén, gyakorla­tilag semmit sem teljesített ígéretei­ből. Az új alkotmány ugyanúgy nem született meg, mint ahogy a demok­ratikusnak szánt választások is messze elmaradtak a várakozások­tól. A diktatúráktól megszabadult más államok gondjai Haitiban is megjelentek, s ismét bizonyították, a zsarnokot nem elég elűzni, a for­dulatot végig kell vinni. Haiti viszont nem tudott megszabadulni a letűnt hatalom képviselőitől. Hiába távo­zott a diktátor családja, rendszeré­nek lényege megmaradt. Namphy tábornok ugyan kevésbé kegyetlen módszerekkel, gyakorlati­lag azonban mégis Duvalier politiká­ját folytatta. A hatalom „nyavalyája" rajta is kifogott, s feledékennyé tette őt. Új pozíciójával túlságosan meg­barátkozott ahhoz, hogy könnyű szívvel megváljon tőle. Igaz ugyan, hogy a januári úgynevezett „válasz­tásokon" támogatása nélkül aligha kerülhetett volna ki győztesként Ma­nigat, személye viszont teljes mér­tékben megfelelt Namphy elképzelé­seinek. A baj ott kezdődött, amikor Manigat szintén élni szeretett volna pozíciójával, s megelégelte, hogy csak másodlagos szerepet játszhat az ország irányításában. Egyre ke­vésbé volt ínyére, hogy a hadsereg mindenbe beleszól, s nyíltan a fegy­veres erők pozícióinak meggyengí­tésére törekedett. Múlt pénteken pe­dig úgy döntött, hogy harcba indul a tábornok ellen. Elképzelése azon­ban kudarcot vallott. A tisztikarral szemben, amely különben sem néz­te jó szemmel erőfeszítéseit, nem bizonyult elég erősnek. A fegyveres erők ugyanis azonnal készek voltak a visszavágásra. Az első, áttekint­hetetlen órák után már ismert az eredmény: Namphy közölte, átvette a hatalmat, Manigat pedig azóta már a Dominikai Köztársaságba távozott családjával. Haitiban vasárnap óta tehát ismét kísért a diktatúra szelleme. A fejlődő államok sorában is az utolsók közt kullogó országban a demokrácia va­lószínűleg sokáig megint nem kap szemernyi esélyt sem. FÓNOD MARIANNA Pakisztán továbbra is akadályozza a menekültek hazatérését (ČSTK) - Az Afganisztánban levő korlátozott szovjet kontingensnek ed­dig hozzávetőleg az egyharmada tért haza - mondotta tegnapi kabuli sajtó­értekezletén Ghafur Dzsavsan, az afgán külügyminisztérium képviselő­je. Az afgán fél sokoldalúan támogat­ja az ENSZ-megfigyelök munkáját, a kormánycsapatok leállították a har­ci tevékenységet a Pakisztánnal ha­táros körzetekben, tekintet nélkül ar­ra, hogy a másik fél sorozatosan támadásokat kezdeményez Az Af­gán Köztársaság még a genfi megál­lapodások érvénybe lépése előtt in­tézkedéseket hozott azok megvalósí­tása érdekében. Egyes határ menti területekről visszavonták a csapatokat, s így fegyverek nélküli békeövezeteket hoztak létre, különbizottságok fog­.aiKoznak a menekültek letelepítésé­vel, a kormányrendeletek biztosítják a menekültek számára vagyonuk visszaadását, vámkedvezményeket, munkalehetőséget, a társadalmi és politikai életben való részvételt is szavatolják számukra, vagyis meg­kapják mindazokat a jogokat, ame­lyek az Afgán Köztársaság állampol­gárait megilletik. A korábban állam­ellenes tevékenységet folytató sze­mélyek amnesztiában részesül­tek. Mindezzel szemben Pakisztán azonban nem járul hozzá a genfi megállapodások életbe léptetésé­hez, akadályozza a menekültek ha­zatérését. Több olyan provokatív lé­pést is tett, amelyeket az afgán bel- ügyekbe való beavatkozásnak lehet tekinteni. A pakisztáni hivatalok az ENSZ-megfigyelőkkel sem hajlan­dók együttműködni. M oszkvában tetőznek a 19. országos pártkon­ferencia előkészületei. Ma már nehezen állapítható meg, hogy tulajdonképpen mikor is kez­dődtek, egyes politikai megfigyelők úgy vélik, a köz­ponti bizottság tavaly júniusi ülésével, mivel akkor döntöttek az összehívásáról. Mások viszont azt állítják, mindez már sokkal korábban kezdődött, rögtön az SZKP XXVII. kongresszusa után, s emel­lett azzal érvelnek, hogy már akkor kibontakozott a vita a párt és a társadalom életének demokratizá­lásáról. S mint tudjuk, a konferencián éppen ez a problémakör áll majd a figyelem homlokterében. Bárhogyan is volt, egy dolog vitathatatlan: a szovjet kommunisták e jelentős fórumának - a maga nemében 48 év után az első! - előkészü­letei új minőséget, intenzitást és szilárd szervezési keretet kaptak egy hónappal ezelőtt, a konferencia küldötteinek a megválasztásával és az SZKP KB téziseinek a közzétételével. E tézisek alkotják a ta­nácskozás eszmei-politikai platformját. Közben a szovjet sajtóban olyan vélemények is elhangzottak, hogy egy hónap kevés egy ilyen fontos dokumentum tanulmányozásához. Ennek el­lenére a központi bizottságra levelek tízezrei érkez­tek párttagoktól és pártonkívüliektól egyaránt, akik lényegében egyetértenek a tézisekkel, ugyanakkor megjegyzéseket, javaslatokat, kiegészítéseket fűz­nek hozzá. Nyilvánvaló, hogy ezek közül sok az elfogadhatatlan, vagy az olyan, amelyek messzebb­re hatnak, mint amit a konferencia jogköre megen­ged. Figyelembe vételük ugyanis beavatkozást je­lentene a párt programjába és szervezeti szabályza­tába, erre azonban csupán a legfelsőbb szerv, a kongresszus jogosult. De még ezek a levelek sem Az erők egyesítésének fóruma kerülnek a papírkosárba, hiszen hasznosíthatók lesznek a XXVIII. kongresszus előkészítése során. A fő az - s ezt az SZKP KB illetékes vezetői is szüntelenül hangoztatják -, hogy a közelgő pártkon­ferencia iránt senki sem közömbös. S nemcsak a fővárosban, hanem gyakorlatilag minden köztár­saságban és kerületben megfigyelhető a közvéle­mény szembetűnő aktivizálódása. A leginkább ez talán a küldöttek kiválasztása során mutatkozott meg, hiszen ezek a választások helyenként egé­szen szokatlan formában zajlottak: bekapcsolódtak a dolgozókollektívák, a tömegtájékoztató eszközök, s találkozni lehetett az aláírás-gyűjtésekkel és más utcai akciókkal is. Moszkvában is ily módon, a közvé­lemény nyomására mentek keresztül a válogatás sűrű rostáján egyes tudósok és művészek, Jarosz- lavlban és a Szahalinon a közvélemény nyomására kellett kihúzni az eredeti jegyzékből két kompromit­tált pártfunkcionárius nevét. Csaknem 20 millió kommunistát képvisel majd a konferencián a több mint 5 ezer küldött, akik ezekben a napokban találkoznak a dolgozókollektí­vák tagjaival, a közvélemény képviselőivel. Leg­gyakrabban azt a kérdést teszik fel nekik, hogy mit fognak mondani a konferencián, ha szót kapnak. A válaszokból kiderül, a küldötteket is leginkább a politikai rendszer reformjával kapcsolatos kérdé­sek érdeklik, főleg a párt vezető szerepével, a taná­csok és a társadalmi szervezetek reális jogköreinek bővítésével összefüggő témakörök. Napirenden szerepel a tervbe vett jogi reform, s mindaz, ami a pártnak a szocialista jogállam kialakításával kapcsolatos elképzeléseivel össze­függ. Olyan jogállamról van szó, amely garanciákat nyújtana az állampolgári és emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartására. „A törvény előtt min­denki egyenlő", ,,Az alkotmány mindenkire egyenlő mértékben vonatkozik",,,Minden megengedett, ami nincs tiltva" - ezek ma a legnépszerűbb jelszavak a Szovjetunióban. Az elmondottak alapján az a benyomás alakulhat ki, hogy a 19. pártkonferencia csupán a felépítmé­nyen belüli viszonyokra lesz kihatással. Ez nem így van. A korábban bejelentett programban ott szere­pel ugyanis az alapvető gazdasági reform folyama­tának az értékelése is. Várható - s ezt jelzi a jelenle­gi vita is -, hogy éppen ezt a napirendi pontot vetik majd rendkívül kritikus elemzés alá. A küldöttek többségét a szovjet közvéleményhez hasonlóan komolyan aggasztják azok az akadályok, amelyekbe a párt új gazdaságpolitikája ütközik. Nagyon gyakran megsértik az állami vállalatról szóló törvényt. A minisztériumok továbbra is az irányítás utasításos-adminisztratív módszereit alkalmazzák. Az átalakítás elsőrendű feladatainak megvalósítása lassan megy. A fogyasztói piacon feszült a helyzet. Egy moszkvai újságíró nemrégiben megjegyezte: az átalakítás és a glasznoszty iránti szeretet is az emberek hasán keresztül valósul meg, de az üzle­tekben egyelőre nem tapasztalhatók nagyobb válto­zások. Mindezen túlmenően a konferenciára a 12. öté­ves tervidőszak félidejében kerül sor, úgyhogy ez jó alkalom mind a kedvező, mind a negatív tapasztalatok értékelésére, a jelenlegi helyzetből kivezető utak keresésére. Jelenleg valóban nagyon kevesen kérdőjelezik meg az átalakítás stratégiájá­nak a helyességét. A taktikát illetően lehetnek külön­bözőek a vélemények. Vita folyik a kitűzött reformok megvalósításának üteméről, formáiról és módszere­iről. A pártban és a társadalomban vannak erők, amelyek kétségtelenül lassítani szeretnék az átala­kítás folyamatait - attól való félelmükben, hogy azok kicsúsznak az ellenőrzés alól. De a fejlődés mester­séges úton való meggyorsításának és az egyes fejlődési szakaszok átugrásának is vannak hívei. Az első csoportot az itteni politikai zsargon „konzervatí­voknak" nevezi, a másikat „avantgardistáknak". Az emberek többsége azonban tudatosítja: a forradalmi megújuláshoz egyaránt szükség van merészségre és megfontoltságra. Épp ezért növekednek annyira a pártszervek és -szervezetek, minden kommunista munkájával szemben a követelmények. A 19. konferenciának hozzá kell járulnia ah­hoz, hogy a párttagság felsorakozzon a kö­rül a platform körül, amelyet a központi bizottság tézisei vázoltak. Csak így lehet növelni a párt akcióképességét, szilárdítani kapcsolatát az embe­rekkel, létrehozni a kedvező légkört ahhoz, hogy a szavak és szándékok energiája a tettek erejévé változzon. VLADIMÍR JANCURA Moszkva, június 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom