Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-22 / 145. szám, szerda
Az SZKP értekezlete előtt A szovjet gazdaság eredményei és reményei A szovjet belpolitika nagy eseménye, az országos pártértekezlet előtt az SZKP vezetése értékelte a szovjet gazdaság eredményeit. A legfőbb eredmény az, hogy sikerült megállítani a 80-as évek elejének válság- helyzettel fenyegető negatív tendenciáit* Tavaly a nemzeti jövedelem emelkedése először származott a munka termelékenységének növekedéséből. Valamelyest nőtt a mezőgazdasági termelés és javult a szociális helyzet. Ugyanakkor a pártkonferencia országos vitára bocsátott tézisei hangsúlyozzák, hogy még nem beszélhetünk gyökeres változásról. Joggal váltja ki a lakosság elégedetlenségét, hogy nem teljesítették a közszükségleti cikkek gyártási tervét, hogy nem kielégítő a minőség, hogy nehézségek vannak az élelmiszerellátásban, hogy hiány mutatkozik az állami költségvetésben. Mindez pedig fékezi a reformot. A népgazdaság alapvető átformálásához természetesen nem elégséges az 1985 áprilisa óta eltelt idő, amikor az ország új vezetése meghirdette a peresztrojkát. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a jelenlegi ötéves terv az elavult árképzés alapján, súlyos hiány- gazdálkodás idején alakult ki és lényegében örökölte az utasításos irányítási rendszer minden hibáját. Ezek kiküszöbölése ma a párt és a társadalom talán legfontosabb célja. A reform, amelynek fő feladata, hogy megteremtse az áttérést a népgazdaság közgazdasági irányítására, tovább halad, megteremtve a jogi alapokat a teljesen más gazdasági modellhez. Ezt gyakran szocialista piacnak nevezik. Három rendkívül fontos törvényi fogadtak el: az állami vállalatokról, a magán- tevékenységről és a Szövetkezetekről. Már megkezdődött a népgazdaság áttérése a teljes gazdasági önelszámolásra, a nyereségre és az önfinanszírozásra, de a reform bevezetésével megnyílt lehetőségeket nyilván nem használjuk ki kellően. A párt vezetése nem titkolja álláspontját, de azt ajánlotta a kommunistáknak, a lakosságnak, hogy mélyrehatóan elemezze most, a pártkonferencia előtt és annak során a helyzetet. Az SZKP Központi Bizottságának téziseiből emeljük ki a peresztrojkát fékező ellentmondásokat és a nehézségeket jellemző alapvető tételeket. A tézisekben az olvasható, hogy különösen életképesek a konzervatív, bürokratikus tudat maradványai. Lassan adják at állásaikat a szocializmusról alkotott dogmatikus elképzelések hívei. Megpróbálják megőrizni a gazdaság és az élet más területein a régi, nyomáson alapuló vezetési módszereket. A tézisek a továbbiakban konkretizálják ezt a következtetést és úgy fogalmaznak, hogy a gazdasági reform megvalósítását jórészt megbénítja egy sor minisztérium és főhatóság, gazdasági szervezet bürokratikus álláspontja. Gyakori, hogy az új irányítási módszer égisze alatt lényegében megőrzik az adminisztratív parancsolgatást. Az ágazati minisztériumok szintjén a peresztrojka jóval elmaradt attól, ami a vállalatoknál történt. A monopolizálás, a tespedés és a konzervativizmus ellen a párt központi bizottsága a versengést, mondhatjuk úgy is, hogy a konkurenciát ajánlja. A párt szükségesnek tartja, hogy a mai helyzetből kiindulva elemezzék és értékeljék a szovjet népgazdaság vezérkarainak munkáját, az állami tervbizottság, az anyagi-technikai ellátási bizottság és a pénzügyminisztérium tevékenységét, beleértve az ágazati minisztériumok működését is. Levonva a tanulságokat a reform kezdeti - mondhatni - átmeneti időszakából, gyorsítani kell az áttérést a nagykereskedelemre, korszerűsíteni kell a hitel- és a finanszírozási rendszert, szükséges végrehajtani az árreformot és az árképzés reformját. A Szovjetunióban nagy reményeket fűznek a következő ötéves tervhez, s nem is alaptalanul. Az új tervben előtérbe kerülnek a szociális prioritások, az, hogy a legrövidebb időn belül legyen elég élelmiszer, a piacot a szükséges választékban lássák el közszükségleti cikkekkel, s korszerű szolgáltatásokat biztosítsanak. Mindehhez fokozni kell a lakásépítés ütemét, meg kell valósítani az egészségügy és a közoktatás már kidolgozott programját. LEV VOSZKRESZENSZKIJ (APN) Szövetkezeti bankok alakulnak? A szovjet köztársasági szótárban új rövidítés jelent meg; a GASZP - Állami Szocialista Részvénytársaság (ÁSZRT). Ez lesz a neve többek között a Ivovi Konvejer termelési egyesülésnek, amely szállítógépsorokat, ipari robotokat és manipulátorokat gyárt. A szovjet gazdasági rendszerben a legutóbbi időig a pénzügyi eszközök gazdasági mozgósításának fő eszköze az adórendszer és a központosított állami beruházások politikája volt. Ezek a beruházási formák a Szovjetunióban majdnem hatvan évvel ezelőtt kerültek túlsúlyba, mert sok tudós - mind Nyugaton, mind a Szovjetunióban - ezeket a formákat tartotta egyedül megfelelőnek a szocialista gazdaság számára. Egy adott történelmi szakaszban ez a forma valóban hatékony volt. A beruházási politika túlzott centralizálása azonban nem lehet állandó stratégiai vezéreszme az irányítás rendszerében, mivel számos lényeges fogyatékossága is van. A legfontosabb; a rugalmasság hiánya a gazdasági rendszer középső és mikro- szintjén felmerülő gazdasági feladatok megoldásánál. Ezek a fogyatékosságok leküzdhetőek a beruházási erőforrások változatos formákban való egyesítésének útján, többek között részvénytársaság-vállalatok létrehozása révén. A részvénykibocsátást elsősorban a szövetkezeti mozgalomban szándékoznak széles körben felhasználni. A szövetkezetek és szövetségeseik részvényeket bocsáthatnak ki. Az eladandó részvények összértéke rendszerint nem haladja meg a bruttó évi bevétel nagyságát. A részvény- és értékpapírpiac szervezése és szabályozása a bankrendszer széles hálózatán keresztül történik majd. Többek között felvetik annak lehetőségét, hogy önkéntes alapon szövetkezeti bankokat hoznak létre. Az ilyen bankok, a szövetkezetekkel kötött szerződés alapián, vállalják majd a részvények és más értékpapírok eladásának és vásárlásának, az osztalékok kifizetésének a feladatait A szövetkezeti bankok igénybe vehetik más vállalatok (az állami vállalatokat is beleértve) anyagi eszközeit is, és szükség esetén kölcsönöket kérhetnek a Szovjetunió Állami Bankjától. A széles körű önigazgatás viszonyai között az állami vállalatok jogot kaptak arra, hogy önállóan rendelkezzenek a nyereség egy részével, amelyet saját beruházásokra fordítanak. Ha megengedik azt, hogy a vállalatok beruházási alapjait (az úgynevezett fejlesztési alapokat) a résztulajdon elvei alapján egyesítsék új vállalatok létrehozása céljából, akkor logikus, ezeknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy részvényeket bocsássanak ki további anyagi eszöközök bevonására, a lakosság és más állami és szövetkezeti szervezetek részéről egyaránt. Mint a Ivovi Konvejer gyár tapasztalai bizonyítják, az új csírái már megmutatkoznak. Ennél a vállalatnál három és félezer dolgozó lesz résztulajdonos. Már kibocsátották a különböző értékű részvények mintapéldányait. Az egyiken anyagi létalap, a másikon személyes hozzájárulás felirat látható. A két részvény közötti különbség lényege az, hogy az első esetben mindazoknak, akik legalább három évet dolgoztak a gyárban, a vállalat kéthavi fizetésnek megfelelő összegű részvényt adhat. Ez a kollektív anyagi ösztönző alap pénzeszközeinek számlájára történik. Fontos az ügy merőben lélektani alapja; mindenki a saját megélhetésének biztosítására szerzett tőkerész tulajdonosának érzi majd magát. A másik fajta részvényt a dolgozók egyhavi fizetésük összegéig saját pénzükön vásárolják meg. A fizetett évi kamat azonban mindkét esetben egyenlő. Nehogy kialakulhasson a járadékosok rétege, a következő feltételt szabták; az első értékpapírok megszerzése után a dolgozók csak tizenöt év múlva kaphatnak jogot, hogy ismét vásárolhassanak. Húsz év múlva megint lehetőség nyílik erre, de ekkor már két fizetés összegét is meghaladhatja az értékpapír összege Az üzemi fegyelem durva megsértése esetén a vétkest megfoszthatják az évi kamat összegétől N. PETRAKOV, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja Az egészségügy fejlesztése A Szovjetunióban a jelenlegi ötéves tervidőszakban 5,4 milliárd rubelt irányoztak elő az egészségügy fejlesztésére. Ezt Jevgenyij Csazov, a Szovjetunió egészségügyi minisztere közölte a Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatában. A következő években az egészségügyi kiadások megduplázódnak. A 13. ötéves tervidőszakban az állami költségvetésből 36 milliárd rubelt fordítanak az orvosi ellátásra és további 25 milliárdot egészségügyi intézmények építésére. A miniszter szólt az átalakítás során a szovjet egészségügyben végbemenő változásokról is. Mint mondotta, a leningrádi, a keme- rovszki és kujbisevi kerületekben olyan kísérlettel próbálkoznak, hogy az egészségügyet átállítsák az önelszámolásra. Minden egyes egészségügyi intézmény a kapott pénzeszközökkel saját belátása szerint gazdálkodhat. A Szovjetunióban szóba került a fizetett egészségügyi szolgáltatások bővítése - tájékoztatott Jevgenyij Csazov -, de a közvéleménykutatások szerint az orvosi ellátásnak ezt a formáját csak kevesen támogatják, ezért további fejlesztésével nem is számolnak. A szovjet szociálpolitika alapja továbbra is az ingyenes orvosi ellátás marad. Csazov akadémikus bírálóan szólt a szovjet orvosok szakmai felkészítéséről. Mint mondotta, az elmúlt 12 hónap alatt az orvosok egy- harmada tette le a szakorvosi vizsgát - a 350 ezer orvos közül 30 ezernek ez csak feltételesen sikerült, ezer orvost pedig eltanácsoltak a munkahelyükről. A gyenge munkaeredmények miatt az orvosokat három évre megfoszthatják diplomájuktól. Erről egy olyan országos szakorvosi bizottság fog dönteni, amely független lesz az egészség- ügyi minisztériumtól. (ČSTK) KOMMENTÁLJUK Kettőn áll a vásár Közismert mondás, hogy fából nem lehet vaskarikát csinálni. Ez a megállapítás jutott eszembe, amikor az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának múlt évi költségvetését, illetve azt tanulmányoztam, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban miként teljesítették a bevételek és a jövedelmezőség növelésének tervét. Az adatok sok probléma okára fényt derítenek és a túlteljesítést vagy lemaradást indokló mondatokból is sok tényre lehet következtetni. Ha mindezt kiegészítjük a gazdasági értekezleteken elhangzott véleményekkel, arra a megállapításra jutunk, hogy a vitathatatlan eredmények ellenére a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés között nincs meg a szükséges összhang. Jól hangzik a költségvetés eredményeinek értékelésében, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági szolgáltatási szervezetek, valamint a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat nyereségképzési tervének teljesítése, illetve túlteljesítése mérsékelte az élelmiszeripar bevételeinél észlelt kiesést. Ez persze csak a mérleg egyik serpenyője. Sajnos, épp a kiemelt vállalatok egy része idézte elő az élelmi- szer-ipari termelésben tapasztalt kilengéseket és kieséseket. Ugyanis a vállalatok az évek óta jellemző globális tervteljesitésre törekedtek, így a feldolgozó vállalatok nem kapták meg a nélkülözhetetlen alapanyagokat. Állításunk igazolására felhozhatunk néhány konkrét példát. A feldolgozó vállalatok - amint a költségvetés eredményeinek értékeléséből is kitűnik - például nem vásárolhattak fel elegendő cukorrépát, zöldségfélét, gyümölcsöt, burgonyát, szőlőt és más terményt. Tetőzte a gondokat, hogy sok esetben a minőség sem felelt meg a követelményeknek. Ezek után felmerül a kérdés, megalapozottak-e az élelmiszer-ipari termékek minőségének javításával kapcsolatos fokozott elvárások? A valóságot jobban tükröző adatok és elemzések elsősorban annak köszönhetőek, hogy a mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban szintén egyre jobban érvényesül az átalakítás szelleme. Úgy látszik, hogy a párt- és gazdasági szervek egyre bírálóbban értékelik mind a saját munkájukat, mind pedig a hatáskörükbe tartozó szervek és vállalatok munkáját. Egyre kevésbé nézik el a nyilvánvaló mulasztásokat és gyakrabban kerül sor felelősségrevonásra. Ezen az úton haladva végeznek összehasonlításokat országrészek, kerületek, járások, körzetek és vállalatok között. A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának 16. ülésén több képviselő hangsúlyozta, hogy Szlovákiában kedvezőbb feltételeket kell teremteni az élelmiszer-ipari termeléshez. Egyrészt jobb minőségű alapanyaggal kell ellátni a feldolgozó vállalatokat, másrészt a vállalatok korszerűsítésével meg kell teremteni a világszínvonalnak megfelelő termékek előállításának feltételeit. Tűrhetetlen állapot, hogy a cseh országrészekben például a tej zsír- és szárazanyag-tartalma, a cukorrépa cukortartalma, a marhahús minősége évek óta jobb, mint Szlovákiában. A tejipar termékei szintén a cseh országrészekben szereztek nagyobb hírnevet a fogyasztók között. Igaz, hogy például a sörárpatermesztésnek a cseh országrészekben nagyobb hagyománya van, mégis aránytalanul nagyok a minőségi különbségek. Az élelmiszer-ipari termelésben gyakran komoly gondot okoz az idényjelleg. Sok probléma származik abból, hogy a feldolgozó vállalatok nem kapják meg az igényelt mennyiségben a hízóállatokat. A húsipar 2,2 százalékkal több hízómarhát kapott a szlovákiai mezőgazdasági vállalatoktól, ugyanakkor - főleg az év elején - sertéshúsból a szükségesnél kevesebb állt rendelkezésükre. Ennek következtében kevesebb volt az első minőségi osztályba sorolható húskészítmények mennyisége. A mérlegnek két serpenyője van. Tagadhatatlan, hogy az élelmiszer-ipari vállalatok munkájában sok a javítanivaló, de az élelmiszerek minőségének javításához és a választék bővítéséhez az alapanyag-ellátásnak szintén hozzá kell járulni. Kettőn áll a vásár. Ha jobb lesz a mezőgazdasági alaptermelés és a feldolgozóipar közötti összhang, akkor valószínűleg jobban kielégíthetjük a fogyasztók növekvő igényeit, és az élelmiszeripar nem marad el a nyereségképzésben. BALLA JÓZSEF Egyre nagyobb szerepük van a levegő nitrogénjét megkötő gyökérgumó- baktériumoknak (Rhizobium) a mezőgazdaságban. A lóhere és a hüvelyesek vetőmagját Rhizobin nevű készítménnyel oltják be. Ez segít megfelelő szinten tartani a növények nitrogénfelvételét, s ezáltal 5-7 százalékkal növeli a hektárhozamot, miközben műtrágyát is megtakarít. A prágai Oseva stránčicei területi vetőmagtisztító állomása által évente készített oltóanyaggal 125 ezer hektárra elég vetőmag kezelhető A képen: Dagmar Vránová levegőszúrőt szerel a baktériumtenyésztésre szolgáló hengerekre. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK)
