Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-05 / 105. szám, csütörtök
Ä CSSZSZK kormányának programnyilatkozata (A kormányprogram első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az irányítás különböző szintjein egyes dolgozók körében bizonyos létbizonytalanság tapasztalható. Ilyen széles körű átszervezés mellett ez előrelátható volt, de ilyen okból nem nézhető el a feladatok nemteljesítése. Az Állami Tervbizottságnak, a nemzeti tervbizottságoknak és a tárcáknak az 1989-1990-es évek tervei kidolgozásának időszakában intenzíven azon kell munkálkodniuk, hogy az ötéves tervidőszak utolsó két évének terveiben a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljenek az új rendszerben feltételezett gazdasági körülmények. A folyamatban levő kísérletek azt jelzik, hogy ez a módja az igényes minőségi mutatók teljesítésének, a gyártmányok innoválása meggyorsításához szükséges feltételek megteremtésének, a választék összehangolásának a megrendelők követelményeivel, a készletekkel, valamint az anyaggal való jobb gazdálkodásnak. A kísérletező vállalatokban kedvező változások mennek végbe főleg a vállalaton belüli szervezés tekintetében, a vezetők valamint a dolgozókollektívák hatékony eredményekben való nagyobb mérvű érdekeltségében. A népgazdaság bonyolult helyzetének van reális kiútja. Ehhez azonban az irányítás minden szintjén le kell küzdeni bizonyos közömbösséget és azt a káros elképzelést, miszerint ezt az időszakot valahogy túl kell élnir s majd az új rendszer mindent csodálatosan megold. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az a tárca vagy vállalat, amely nem teljesíti a 8. ötéves terv feladatait, a következő években nem csekély nehézségekbe ütközik. Vagyis minden vállalat és tárca már ebben az ötéves tervidőszakban meghatározza a jövő időszak gazdálkodásának eredményeit. Az erőforrások gyarapítását tekintve ebben a helyzetben is mindeddig sikerült biztosítani a személyi, s főleg a társadalmi fogyasztás tervben előírt növekményét. A lakosság életszínvonalának megőrzése és további javítása azonban mind nagyobb nehézségekbe ütközik. A kiskereskedelmi áruforgalom tervét jelentősen túlszárnyaljuk, de a piacon hiányoznak a textil, a lábbeli bizonyos fajtái, építőanyagok, a szórakoztató elektronika egyes gyártmányai, mindennemű pótalkatrész és egyéb fogyasztási árucikkek. Szociális igazságosságot Több eszközt a hiányzó áru behozatalára Ezekben a napokban tüzetesen megtárgyaljuk a 8. ötéves tervidőszak hátralevő éveiben a belső piac stabilizálásának kérdéseit. Számolunk azzal, hogy több eszközt szabadítunk fel a hiányzó áru behozatalára s keressük az olyan cikkek exportja csökkentésének módját, amelyekkel piacunk nincs megfelelőképpen ellátva. A legfontosabb azonban az, hogy a belső piacra árut termelő valamennyi ágazat eleget tegyen tervezett szállításának, a megkötött gazdasági szerződéseknek, s a választékot, valamint a minőséget tekintve alkalmazkodjon a fogyasztók igényeihez. Nem lehetünk elégedettek a belkereskedelem munkájával sem. A jobb piackutatás, a megrendelő kívánságainak tiszteletben tartása, szükségleteinek feltérképezése, s a rugalmas reagálás a kereslet alakulására - ezek olyan problémák, amelyeket a belkereskedelmi minisztereknek és alárendelt szervezeteiknek meg kell oldaniuk. A fogyasztási áru kínálatának bővítése érdekében a kormány, együttműködésben a köztársasági kormányokkal, megvalósítja egyes, fogyasztási cikkeket gyártó üzemek korszerűsítésének több esztendős programját. A 8. ötéves tervidőszakban erre a célra 4,5 milliárd koronát szabadítottunk fel. Célunk a nem szocialista országokból csúcstechnika importjával korszerűsíteni a textil-, a ruha- és a bőripar műszaki bázisát. A korszerűsítési programnak meg kell teremtenie annak az előfeltételeit, hogy jobban kielégítsük a piaci keresletet a kötöttáru, a ruha- és a bőripar egyes keresett termékei iránt. Ezeket a korszerűsítési akciókat folytatnunk kell majd további ágazatokban is, például a színes tévékészülékek gyártásában. Ebben a vonatkozásban a hazai termelés és a behozatal aránylag jelentős fellendülése ellenére feltétlenül számolni kell azzal, hogy a kereslet teljes mértékben csak az ötéves tervidőszak vége felé elégíthető ki. Általában megállapítható, hogy a gépiparban és az elektronikában nem szentelnek megfelelő figyelmet a fogyasztási cikkek gyártásának. Elmaradtak a szükséges beruházások, s ezzel a jövő terveiben számolni kell. A szolgáltatások és a szükségletek összhangja 1988. V. 5. Nyomatékos hangsúllyal foglalkozunk a belső piac lehető legjobb ellátottságának jelentőségével és szükségével, és ez teljes mértékben vonatkozik a szolgáltatásokra is, beleértve a közétkeztetést, a közlekedést és a távközlést. Helyzetük közismert, s távolról sem felel meg lakosságunk személyi fogyasztása adott szintjének. A kormány tisztában van azzal, hogy a színvonal emelése feltétlenül megkívánja a szolgáltatások tökéletesebb anya- gi-műszaki ellátottságát, a képzett dolgozók számának lényeges növelését, a jobb felszerelést kisgépekkel és szerszámokkal. A szolgáltatások, az ipari szövetkezetek és a helyi ipar anyagi-mü- szaki ellátását illetően biztosítani kell azt, hogy már a tervben megteremtsék e szféra folyamatosabb ellátásának megfelelő előfeltételeit. A termelő vállalatoknak azonban szintén aktívabban és nagyobb megértéssel kellene reagálniuk ezeknek az ágazatoknak szükségleteire, felkínálva nekik a különféle anyagokat, gépeket és gépi berendezést. Ehhez hasonlóan a nemzeti bizottságok sem ülhetnek ölhetett kézzel, hanem vállalataik számára keresniük kell a megfelelő partnereket, akik elősegíthetik tevékenységük kibontakozását és ezáltal a lakossági szükségletek jobb kielégítését. Az utóbbi időben növekszik azoknak az állampolgároknak száma, akik szolgáltatásokat kívánnak nyújtani a kisüzemekben, illetve egyénileg. Ez jó jelenség, s a nemzeti bizottságoknak határozottabban kellene ezt támogatniuk. Mentesülni kell az előítéletektől, s e téren sem kellene habozniuk. Ezzel egyidejűleg azonban meg kell oldani a szükséges anyag, lehetőleg a megfelelő helyiségek biztosításával összefüggő kérdéseket, s nem utolsósorban szilárdítani kellene az ilyen emberek szociális biztonságérzetét is. A törvényes szolgáltatásnyújtás széles bázisának megteremtése minden ez iránt érdeklődőnek lehetővé teszi az ilyen tevékenységbe történő beilleszkedését. Viszont meg fogjuk tőlük követelni az állammal szembeni törvényes kötelességeiknek rendes teljesítését, főleg az adófizetést. A jövőben is törekedni fogunk azoknak a szervezési és adminisztratív gátló körülmények elhárítására, amelyek bármilyen formában akadályoznák az emberek szükségleteinek jobb kielégítését.* Széleskörűen és bíráló szellemben mutatunk rá a belső piac és a szolgáltatások fogyatékosságaira, annak a kötelezettségünknek tudatában, hogy az állampolgároknak lehetővé kell tennünk az elmúlt két esztendőben több mint 6,5 százalékkal gyarapodott jövedelmük értékesítését. A jövedelem ugyanis, s ennek keretében főleg az átlagbér, a tervezettnél gyorsabban növekszik. A reáljövedelem az említett időszakban 6 százalékkal nőtt meg, ami a létfenntartási költségek viszonylagos stabilitását bizonyítja. Hiányosságnak számít viszont továbbra is az a körülmény, hogy még mindig nem tudjuk eléggé differenciáltan javadalmazni a jó és a rossz munkát, mégpedig nemcsak az egyének, hanem a kollektívák és egész vállalatok viszonylatában is. Újra és újra meggyőződünk róla, hogy még a legmegfontoltabb határozat sem szüntetheti meg a bére- gyenlösdit, s fentről dekrétumokkal nem lehet megteremteni az anyagi érdekeltségnek kedvező igényes légkört. Egyebek között erről tanúskodik a bérrendszerek gazdasági hatékonyságának növelését célzó kormányintézkedésekkel kapcsolatos bírálat, bizonytalanság és az egyet nem értés egyes megnyilvánulása is. Tudunk erről a bírálatról. Meg kell azonban mondanunk, hogy nem reagálhatunk rá valamilyen további tökéletesebb bérátépítéssel. A fogyatékosságok magva ugyanis egyrészt a jelenlegi gazdasági mechanizmusban keresendő, másrészt abban, hogy a belső piacon nincs összhang a kínálat és a kereslet között, és nem utolsósorban abban, hogy a bérpolitika nem igazodik eléggé a tényleges eredményekhez. Csak komplex átalakítással érhető el olyan helyzet, amely a vállalatokat szigorúan kényszeríteni fogja a színvonalas munkára, miközben egyetlen irányítószerv sem hátrálhat meg, még abban az esetben sem, ha a hatékonyság hiánya bércsökkenéshez vezet, illetve amikor a bizonyítható gazdasági eredményesség lehetővé teszi a keresetek jelentős növelését. Csak ilyen igényes gazdasági közegben lehet teljes mértékben érvényt szerezni a szociális igazságosságnak, csak így lehet megszüntetni a béregyenlősdit és általában érvényesíteni a munka javadalmazásának szocialista alapelveit. A képviselők ismerik azoknak a szociális intézkedéseknek tartalmát, amelyeknek célja a nyugdíjasok, a gyermekes családok és a fiatal házasok társadalmi megsegítésének növelése. A kormány teljesíti azt a kötelezettségét, amelyet a CSKP KB Elnökségének, a szövetségi kormánynak, az SZLKP-nak és a SZISZ-nek közös határozata rögzít, miszerint ki kell dolgozni a nyugdíjaknak a bérek növekedéséhez folyamatosan alkalmazkodó rendszerét. A gazdaság fejlődésétől és társadalmunk lehetőségeitől függőviszonyban ez a rendszer alkalmazásra kész lesz ennek az ötéves tervidőszaknak zárórészében. Egyidejűleg számolunk azzal, hogy a fiatal nemzedék egészséges fejlődése érdekében kidolgozzuk a társadalmi szervezetünk alapvető sejtjét képező családdal kapcsolatos állami politika koncepcióját. A kormány figyelmet fordít a külföldre irányuló turizmus fejlesztésére. Ez ugyanis fontos eszköze gazdasági és szociális politikájának, amelynek célja mind több állampolgárnak, s főleg az ifjúságnak lehetővé tenni más országok megismerését. Ezért előkészítünk néhány intézkedést a csehszlovák állampolgárok külföldre utazásának leegyszerűsítésére, beleértve a rokonok közti kapcsolatok megkönnyítését és bővítését. Devizális lehetőségeinktől függőviszonyban foglalkozunk az utazásra szánt eszközök előteremtésének kérdésével is, hogy állampolgáraink ezeket az eszközöket bizonyos időszakban - nyilván háromévenként egyszer - rendszeresen felhasználhassák. Ezeknek az intézkedéseknek zöme már a jövő esztendőben megvalósul. Joggal kerülnek a nyilvánosság figyelmének homlokterébe, főleg köztársaságunk egyes részeiben, a környezeti viszonyokkal összefüggő kérdések. Teljesítsük az ökológiai programot A 8. ötéves terv fontos részét képező ökológiai program teljesítésére törekszünk. Ennek lényege egyebek között a 17 milliárd korona értékű beruházási volumen. E program teljesítésének ellenőrzése azonban nemrég súlyos fogyatékosságokat tárt fel egyes szervezetekben. Néhány beruházás kivitelezése megkésett. Az elmúlt két esztendőben 68 környezetvédelmi építkezést kellett volna megkezdeni, de 17-nek a kivitelezését elodázták. A tervezői és a szállítói felkészületlenség következtében ez a helyzet az idén megismétlődik. Ez tűrhetetlen helyzet. Jelenleg a megoldások különféle változatain dolgozunk, hogy helyenként megoldjuk a helyzetet, elsősorban a tüzelőanyagbázis megváltoztatásával, vagyis a szén gázzal és villamos árammal történő helyettesítésével. Az ökológiai programokhoz szükséges megfelelő technológiai berendezést gyártó gépipari vállalatoknak gyorsabban kellene termelési együttműködésre lépniük azokkal a külföldi cégekkel, amelyek ezt a technológiát már magas színvonalon gyártják. Számos nemzetközi tanácskozáson foglalkoztak ezzel, de az egyezményektől még nem jutottunk el a gyakorlati megvalósításig. A 8. ötéves terv feladatként megszabta, hogy minden formában 482 ezer új lakást kell építeni. Az 1986-1987-es években befejeztek 157 500 lakást. Ebből nyilvánvaló, hogy van mit behoznunk, mivel a kongresszusi feladat változatlan. A helyzet annál kedvezőtlenebb, mivel a viszonylag kevés átadott lakásnál sem sikerült kiköszöbölni a hosz- szú ideje tapasztalt fogyatékosságokat, amelyek a lakásépítésnek velejárói, beleértve a tervezési felkészületlenséget, a komplex jelleg hiányát és a rossz minőséget. Az építőipari minisztériumok és az általuk irányított vállalatok nagyon lassan alkalmazkodnak az új szükségletekhez, elenyésző az építőiparban a szerkezetváltás, az építőipari vállalatok teljesítménye sem növekszik, s nem bírja el az egybevetést a világszinttel. Az építőiparra általában és főleg a lakások karbantartására, illetve a lakásalap korszerűsítésére szüntelenül növekedni fog a nyomás. Egyebek között azért is, mivel felnőtt korba lépnek nagylétszámú korosztályok, úgyhogy rendkívül növekedni fog a fiatal házaspárok lakásigénye. Az adott helyzet alapvető rendezést követel a lakásépítés előkészítésében, szervezésében és anyagi ellátásában, végül pedig a lakásgazdálkodásban is. A kormány az említett problémákkal átfogóan foglalkozni fog már a közeljövőben. A lakáspolitikában nem akarjuk feladni a bevált alapelveket, amelyek bizonyították életképességüket és jellemzői a szocialista társadalomnak A következő és a további ötéves tervidőszakokra azonban olyan koncepciót kell kidolgozni, amely az eddiginél jobban hangolja össze a lakás gazdasági és szociális vetü- letét. Ebben a szellemben már kidolgozás alatt áll a lakásról szóló törvény alapelveinek tervezete. Rendkívül érzékeny kérdés azonban a lakás gazdasági feltételeinek kívánatos összehangolása, illetve a lakások építésében és használatában a lakosság pénzbeli hozzájárulása optimális mértékének meghatározása. Az 1986-os esztendőben jóváhagyták Prága főváros fejlesztésének területi tervét. Számos szándékot sikerült megvalósítani, de a feladatok többsége még előttünk áll Ezért feltétlenül szükséges ellénőr- zésük, időszerűsítésük, kiigazításuk, hogy az erőket összpontosítsuk a legfontosabb akciókra. A cseh építőipar segítsége mellett nyilván kerületi építőipari kapacitásokat is fokozottabban kell átirányítani ennek a célnak elérésére. Az átalakítás minden feladata fontos Két esztendő telt el azóta, hogy a CSKP XVII. kongresszusa jóváhagyta a gazdasági mechanizmus fokozatos átalakításának feladatát. Visszatekintve, tagadhatatlanul jelentős az előrelépés a kongresz- szusi irányvonal értelmezésében és megvalósításában. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi feltételek között elképzelhetetlen az adott irányítási rendszer részletekben történő javítása, mivel korunk és annak problémái átfogó reformot követelnek meg, amelynek velejárója a széles körű demokratizálás és a szocialista önigazgatás kibontakozása. A CSKP KB 7. ülése fontos dokumentumot fogadott el, határozatot hozott a gazdasági mechanizmus komplex átalakításáról s ennek biztosításáról. Ezzel összefüggésben a kormány jóváhagyta az idevágó irányelvet, beleértve az átalakítás 1990-ig szóló ütemtervét. Ez a két dokumentum kiváltotta a nyilvánosság széles körű érdeklődését. A CSKP KB 7. ülésének határozata a kormány számára kötelező feladat, s ezért igyekezete arra összpontosul, hogy következetesen megvalósítsa, ne forduljon elő torzított értelmezése, avagy felaprózása a gazdasági gyakorlatban. Nem szabad lebecsülnünk az előttünk álló átalakítás egyetlen feladatát sem. Ez egyformán vonatkozik a nagykereskedelmi és a felvásárlási árak átfogó átépítésére, a nyereségelvonás és az adórendszer módosítására, főleg a termelési és a kereskedelmi szférában az irányítás új szabályzóinak komplex alkalmazására. A gazdasági mechanizmus alapvető változásai érintik mind az ipart, mind a mezőgazdasági és a terciér szférát. A kereskedelemben és a szolgáltatásokban már ez idén szeretnénk a lehető legnagyobb mértékben alkalmazni az új gazdasági mechanizmus elemeit, mégpedig a fogyasztók és jogos szükségleteiknek kielégítése érdekében. A mezőgazdaságot illetően a reformból következő intézkedések lényegében átfogó módon életbe lépnek a jövő év elején. Ez fontos lépés lesz, amelynek célja jobban hozzájárulni a mezőgazdasági őstermelés hatékonyságának növeléséhez. Az utóbbi években az egységes föld- műves-szövetkezetek és állami gazdaságok nyereségüket elsősorban a teljesítmény növelésével érik el, tekintet nélkül az anyagköltségek növekedésére, főleg a melléküzemági termelésben, s nem pedig azzal, hogy csökkentenék a mező- gazdasági termékegységre eső költséget. A növénytermesztést ismét gyorsabban kell fejleszteni, ha jó eredményeket akarunk elérni az állattenyésztési termelésben. E feladatok teljesítéséhez feltétlenül szükséges a többi népgazdasági ágazatnak, főleg a gépiparnak és a vegyszerek gyártóinak együttműködése. Ehelyett azonban jelentős lemaradásukat tapasztaljuk. A központ munkájának új értelmezése Jelenleg a két legidőszerűbb feladat a központi szervek munkája tartalmának, szervezésének és módszereinek átalakítása, illetve a termelési, a tudományos-kutatási és a forgalmi bázis új elrendezése. A kormány tisztában van azzal, hogy nem lesz egyszerű az átállás a központi szervek munkájának új értelmezésére. Számos más területhez képest a központi szervek apparátusának tevékenységében mélyebb gyökeret vertek a tárcaérdekek, amelyek a különféle jogok és hatalmi kiváltságok megőrzését diktálják. A kormánynak ezért ma és a jövőben is következetesen őrködnie kell az új jogszabályok egyértelműsége és tárgyilagossága, a központi irányító szervek jogkörének pontos meghatározása fölött. Ezzel összefüggésben döntés született az apparátusnak és a vele kapcsolatos igazgatási költségeknek csökkentéséről is. Általában az államigazgatás központi szervei dolgozóinak számát 30 százalékkal kívánjuk csökkenteni. Tekintettel a minisztériumok újonnan meghatározott hatás- és jogkörére, ez a csökkentés differenciált s egyes tárcákban még nagyobb mérvű lesz. Csökken a miniszterhelyettesek száma és a minisztériumok belső tagozódása egységesebbé válik. Lényeges változásokat kell végrehajtani a kormány munkájában is. A tevékenység tartalmi szempontjából a koncepciózus és straté(Folytatás a 4. oldalon)
