Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-28 / 124. szám, szombat
A 19. országos pártkonferencia tézisei ÚJ SZÚ 988. V. 28. (Folytatás a 4. oldalról) közigazgatási szervek munkatársai nem lehetnek egyben a tanács képviselői. Ezt a szabályt ki kell terjeszteni azokra a személyekre is, akik a köztársaságok minisztertanácsainak tagjai, s kevés kivétellel a szövetségi kormány tagjaira, s úgyszintén a bírákra, az állami döntőbírákra és az államügyészekre. A közigazgatási szervek tisztségviselőit a tanácsoknak kell kinevezniük rendszerint az állandó bizottságok ide vonatkozó határozatai alapján. A helyi tanácsoknál (kivéve a községeket és a kisebb egységeket) létre kell hozni a tanácsok elnökségét, amely felvállalná a képviselők tevékenységének szervezését, az állandó bizottságok és a képviselői csoportok munkájának egyeztetését és az ülések közötti időszakban a végrehajtó bizottságok munkájának ellenőrzését. Ugyanakkor célszerű a végrehajtó bizottságok feladatait a gazdasági-adminisztratív és a gyakorlati tevékenységre összpontosítani. A folyamatosság és a képviselői tevékenység eredményessége érdekében valamennyi tanács jogkörét egységesen ötéves időszakra kell meghatározni. Minden hatalom átadása a tanácsoknak alulról felfelé feltételezi az ország legfelsőbb hatalmi szerve szerepének lényeges fokozását is. Felépítésében és tevékenységében teljes mértékben tisztetletben kell tartani a politikai rendszerünk működése során szerzett tapasztalatokat, köztük a tanácsok kongresszusai tevékenységének és a Lenin idejében létrehozott központi végrehajtó bizottságnak a gyakorlatát. Itt különböző változatok és javaslatok lehetségesek. Egy részüket már vitára bocsátottuk. Ezek vonatkoznak a legfelsőbb hatalmi szerv ülésszakának meghosszabítására, a kamarák jogköreinek és felelősségének pontosabb elosztására, s arra, hogy a képviselők egy részét közvetlenül a társadalmunk politikai rendszerébe tartozó társadalmi szervezetek képviseletében válasszák meg stb. Az állami élet lenini elveinek megsértésével szemben jelentős garanciává kell válnia annak a szabálynak, mely szerint egyetlen személy sem tölthet be választott állami tisztséget két egymást követő időszaknál tovább, vagyis tíz évnél hosz- szabb ideig. A harmadik egymást követő időszakra a képviselők kezdeményezésére választható meg, és ehhez a választásokon való jelölés lehetőségére vonatkozó előzetes döntés szükséges. Ezt a döntést a tanácsi képviselők legalább háromnegyede titkos szavazással hagyja jóvá. Szigorúan tiszteletben kell tartani a Szovjetunió alkotmányának azt a cikkelyét, mely szerint ugyanaz az állampolgár nem lehet egyszerre képviselő több mint két tanácsban. A tanácsok szerepének jelentős fokozására való tekintettel végre kell hajtani a választási rendszer reformját. Célja a képviselőjelöltek szabad javaslásának biztosítása, s az, hogy a dolgozók gyűlésein és a tájékoztató eszközökben széles körű és sokoldalú vita folyjon róluk. A választások a szavazók kinyilvánított akarata természetes eredményei kell hogy legyének; a szavazók azokat az elvhű és határozott embereket részesítik előnyben, akik ismerik szakterületüket, képesek megfelelően képviselni a dolgozókat az államhatalmi szervekben és kifejezni szociális, nemzeti és szakmai érdekeik egész skáláját. Az új feltételek között a bel- és külpolitika megvalósítása, az ország irányítása, a gazdasági, szociális és kulturális fejlesztési tervek és távlati programok előkészítése során megnövekszik a szovjet kormánynak mint a legfelsőbb államhatalmi végrehajtó szervnek a szerepe. A konferencián megfelelő figyelmet kell fordítani az államigazgatási rendszer átalakítására, tekintetbe véve a társadalom demokratizálását és a radikális gazdasági reformot. Az állami szervek tevékenysége lényegévé kell válnia a valamennyi szervezet és intézmény hatékony tevékenységéhez szükséges gazdasági és szervezési-jogi feltételek megteremtésének. Ezekkel a funkciókkal összhangba kell hozni az apparátus szerkezetét és létszámát, s fel kell számolni a felesleges láncszemeket. Az utasítások és a nyomás módszereinek, a bürokratizmusnak és a papírmunkának a felszámolása érdekében a tanácsoknak mint a népi ellenőrzés szerveinek és a nyilvánosságnak szigorúan ellenőriznie kell a közigazgatási szervek tevékenységét. Ugyanezeket a célokat kell szolgálnia a közigazgatási apparátus tevékenységében a nyilvános tájékoztatásnak és a nyíltságnak. A szovjet társadalom átalakításának és demokratizálásának feltételei között teljes mértékben meg kell valósítani az ellenőrzés megszervezésének lenini elveit, biztosítani kell, hogy ez az ellenőrzés hatékony legyen, s az ellenőrzést a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségnek, társadalmunk valamennyi rétege képviselőinek az állami és társadalmi ügyekkel kapcsolatos döntésekben való közvetlen részvétele eszközévé kell változtatni. Ezzel összefüggésben célszerű lenne létrehozni a választott szerveknek alárendelt társadalmi és állami ellenőrzés egységes rendszerét. A dolgozókollektívákban és a területi egységekben tevékenykedő csoportjaira támaszkodó ilyen szervezet jelentős mértékben hozzájárulhatna a népünk előtt álló feladatok teljesítéséhez. •m A politikai rendszer átalakí- tása keretében időszerű intézkedéseket kell hozni a szovjet föderáció további fejlesztésére. A lenini nemzetiségi politika érvényesítése terén az októberi forradalom óta eltelt hetven évben elért kiemelkedő eredmények általánosan ismertek. Történelmi jelentőségű munkát végeztünk a nemzetek közötti súrlódások leküzdése és a nemzetek önrendelkezési jogának érvényesítése során, a nemzeti kultúrák megújításában és fejlesztésében és a korábban elmaradott nemzetiségi peremterületek fejlődésének meggyorsítása terén. Kialakult és eredményesen működik az egységes népgazdasági komplexum - a szovjet nemzetek egységének anyagi alapja. Az élet egyben azt mutatja, hogy a nemzetek közötti viszonynak, minden nemzet és nemzetiség fejlődésének állandó figyelmet kell szentelni. E kérdések megoldásának alapja az a politikai irányvonal, amely összeköti valamennyi nemzet érdekeinek kielégítését egymáshoz való közeledésükkel és kölcsönös segítségnyújtásukkal. Másik pillére az internacionalista ideológia, amely összeegyeztethetetlen a nacionalizmussal és a sovinizmussal. A jelenlegi időszakban rendkívül megnőtt a szovjet köztársaságok és az autonóm egységek gazdasági, kulturális és káderpotenciálja, s törvényszerűen fokozódik nemzeti öntudatuk. A nemzetek további fejlődésének, s egyben a köztük levő barátság megszilárdításának, a szovjet társadalom összeforrottságának záloga a szövetségi és autonóm köztársaságok és más nemzeti területi egységek önállóságának szerves összefonódása az össz-szövetségi állami érdekek iránti felelősségükkel. Ebben rejlik erőnk, ez a záloga az egész ország, az egyes nemzetek és nemzetiségek felvirágzásának. A decentralizálás és számos köz- igazgatási funkció átadása a helyi szerveknek teljes mértékben vonatkozik nemzeti államiságunk és autonómiánk valamennyi formájára. Itt feltétlenül tiszteletben kell tartani a Szovjetunió alkotmányának azon cikkelyeit és azokat a szovjet törvényeket, amelyek a szövetségi és autonóm köztársaságok, az autonóm területek és körzetek jogait garantálják. Gyakorlati szempontból a politikai rendszer azon intézményeit kell aktivizálni, amelyek közvetítésével kell megállapítani és egyeztetni a nemzeti érdekeket. Gondoskodni kell arról, hogy azoknak a nemzeteknek és nemzetiségeknek, amelyek nem alkotnak saját állami és területi egységeket, nagy lehetőségei legyenek szükségleteik kifejezésére és kielégítésére. Az SZKP KB úgy véli, hogy a nemzetek közötti viszonyban felmerülő problémákat az átalakítás keretében valóban demokratikus alapokon kell megoldani. A különböző nemzetiségekhez tartozó kommunisták mindig az országunk népei nagy szocialista szövetségének összetartó erejét, lelkét jelentették. Ezt a nagy és felelősségteljes küldetést továbbra is teljesíteniük kell. o A szovjet társadalom követ**■ kezetes demokratizálásának folyamatát a szocializmusnak és a szocialista demokráciának teljes mértékben megfelelő politikai hatalom szervezési és működési formáját jelentő szocialista jogállam létrehozásával kell betetőzni. Fő jellemvonása a szuverenitás és a nép akaratát kifejező törvény győzelme. Szigorúan jogi alapokon kell működniük az állami és pártszerveknek, a társadalmi szervezeteknek, a dolgozókollektíváknak, minden tisztségviselőnek és állampolgárnak. Azzal, hogy össznépi államunk jellemzését a „jog-“ fogalommal egészítjük ki, ismételten hangsúlyozzuk, hogy nemcsak az állampolgárok viselnek felelősséget az állammal szemben, hanem az állam is felelősséget visel az állampolgárokkal szemben. Köteles szüntelenül gondoskodni a szovjet emberek jogi garanciáinak és szabadságjogainak megszilárdításáról. Vonatkozik ez a szovjetek országa által meghirdetett szociális jogok (a munkához, a pihenéshez, a művelődéshez, az egészségvédelemhez, a szociális gondolkodáshoz stb. való jog) további bővítésére és gazdagítására. Vonatkozik ez az alkotmányos szabadságjogok (szólásszabadság, sajtószabadság, gyülekezési szabadság, a felvonuláshoz, az utcai felvonulásokhoz és tüntetésekhez való jog, a lelkiismereti szabadság) érvényesítését elősegítő anyagi és jogi feltételek megteremtése. Vonatkozik ez az állampolgár személyes jogai (a személyiség és a magánlak sérthetetlensége, levéltitok, telefontitok) garanciáinak megszilárdítására. Mindezekben az irányokban tovább kell lépni, fel kell tárni a szocialista társadalom lényegében rejlő lehetőségeket, s határozottan fel kell számolni azokat az elhajlásokat és deformációkat, amelyek a szocialista rendszertől idegen tekintélyuralmi irányítási módszerek, valamint az állami élet lenini elveitől való eltérés eredményei. Ezért végre kell hajtani a széles körű jogi reformot, azzal a céllal, hogy radikálisan tökéletesedjék mindazon szervek munkája, amelyek kötelessége a törvényesség megszilárdítása, az állami élet demokratikus elveinek, az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak a védelme. A jogi reform elsőrendű intézkedései közé tartozik a bíróságok szerepének radikális fokozása, a bírósági eljárások olyan demokratikus elveinek a szigorú betartása, mint tárgyalási elv, a felek egyenlőségének elve, a nyilvános tájékoztatás elve és az ártatlanság védelmének az elve. Figyelmet érdemelnek azok a javaslatok, melyek szerint a legsúlyosabb esetek bírósági tárgyalása során növelni kell a népi ülnökök számát. Új rendszert kell bevezetni az államügyészség munkájába. A lenini felfogás szerint az államügyészségnek hatékonyan kell ügyelnie a törvények egységes érvényesítésére, szilárdan védelmeznie kell a szovjet állampolgár jogait, érdekeit s gondot kell fordítania az állami és társadalmi fegyelem betartására. El kell érni, hogy a bírák, az államügyészek és a vizsgálók védve legyenek bármiféle nyomással és a tevékenységükbe való beavatkozással szemben. A törvénynek és csakis a törvénynek kell elárendelniük magukat. A törvényesség megszilárdítása érdekében lényegesen fokozni kell a milícia felelősségét a bűncselekmények és a közrend megsértése elleni harcban, bővíteni kell az állami döntőbíróságok lehetőségeit és fel kell élénkíteni az ügyvédi tevékenységet. Jelentősen fejleszteni kell a jogi szolgáltatásokat a népgazdaságban és meg kell szervezni a lakosság jogi alapképzését és jogi nevelését. Nagy munka vár ránk a szovjet törvénykezés tökéletesítése és a törvényalkotás során. Az egyik oldalon meg kell szüntetni az elavult törvényeket és azokat a hivatalos irányelveket, amelyek ellentétben állnak a gazdasági és a politikai rendszer reformjának követelményeivel és amelyek a fékező mechanizmus részévé váltak. A másik oldalon létre kell hozni azoknak az új törvényeknek a gyűjteményét, amelyek megfelelnek a társadalom szükségleteinek, a dolgozók, a dolgozók szervezetei és kollektívái érdekeinek. A törvényhozás megújítása során szigorúan kell tartanunk magunkat ahhoz az elvhez, hogy minden megengedett, amit a törvény nem tilt. q A szocializmus politikai rendszere nem működhet teljes mértékben anélkül, hogy ne támaszkodna a társadalmi szervezetek széles hálózatára, amely szervezetek közvetítésével jutnak kifejezésre és valósulnak meg a szovjet lakosság különböző szociális, szakmai és korcsoportjainak érdekei. A szakszervezeteknek, a Kom- szomolnak, a szövetkezeteknek és más társadalmi szervezeteknek, a tudományos egyesüléseknek és az. alkotó szövetségeknek aktívan kellene bekapcsolódniuk az átalakítás folyamataiba és önmaguknak kellene változniuk, s ismét el kellene gondolkodniuk saját helyzetükön, szerepükön, az új feltételek között jobban kellene kihasználniuk lehetőségeiket. Az átalakítás során új egyesületek jöttek létre - nőszervezetek, háborús veteránok szervezetei, a Szovjet Kulturális Alap és a Szovjet Gyermekalap, a társadalmi érdekköri tevékenység számos más szervezete. A dolgozók hazafias érzelmeitől, s attól az igyekezetüktől vezettetve születtek meg, hogy közvetlenül hozzájáruljanak a társadalom forradalmi átalakításához, hogy bővüljenek a szovjet és az egyetemes kultúra értékeihez való hozzájutás lehetőségei, hogy elősegítsék népünk életének javítását, a természet és a történelmi műemlékek védelmét. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni róla, hogy a társadalmi szervezetek tevékenységében még távolról sem küzdöttük le a formalizmust és a bürokratizmust. Tanúi lehetünk olyan törekvéseknek, hogy korlátozzák önállóságukat és parancsolgassanak nekik. A társadalmi szervezetek államosítására kerül sor, ami károsítja az alkotókészség fejlesztését, s tovább burjánzik rendszeresített munkatársaik apparátusa. A társadalmi szervezetek tökéletesítésének legfőbb útja maguknak a dolgozóknak az önálló, alkotó részvétele és a kezdeményezőkészség, az önigazgatás fejlesztése. A társadalmi szervezeteken belüli demokrácia fejlesztésével párhuzamosan át kell gondolni a politikai folyamatban játszott szerepük fokozását célzó intézkedéseket. Reálisan ki kell használni a törvényalkotási kezdeményezés jogát, képviselve kell lenniük a hatalmi szervekben és az állam partnereivé kell válniuk a szociális programok megvalósításában, a lakásépítés, az egészségügy, a munkaügy, a szociális gondoskodás, a művelődés, a pihenés, a kereskedelem, a szolgáltatások stb. problémáinak megoldásában. A legközelebbi időben meg kell teremteni a társadalmi szervezetek, az önkéntes egyesületek és az érdeklődési kör alapján létrejött egyesületek tevékenységének jogi alapját. Itt egyetlen politikai kritérium létezik - elismerést érdemel minden olyan társadalmi tevékenység, amely az alkotmány keretein belül folyik és nem áll ellentétben a szovjet szocialista társadalom fejlődésének érdekeivel. 1O A Szovjetunióban folyó átalakítás egyetemes jelentőségű tényezővé vált. Mivel a világra kedvezően ható belső erővel rendelkezik, olyan külpolitikára volt szüksége, amely megfelelően kifejezné az átalakítás humanista lényegét és megkövetelné nemzetközi kapcsolataink demokratizálását, s országunk új pozícióit a nemzetközi munkamegosztásban. A múlt kritikus elemzése megmutatta, hogy külpolitikánkon is nyomot hagyott a dogmatizmus és a szub- jektivista hozzáállás. Elmaradt a világban végbement alapvető változások mögött, nem érvényesültek teljes mértékben a feszültség csökkentésére és a nemzetek közötti jobb megértésre kialakult új lehetőségek. A katonai-stratégiai erőegyensúly megteremtésére törekedve a múltban nem mindig használtuk ki az állam biztonságának politikai eszközökkel történő szavatolása lehetőségeit, ami szükségszerűen megmutatkozott országunk szociálisgazdasági fejlődésében és nemzetközi pozícióiban. A külpolitika alapjává vált az új gondolkodásmód, a következetesen tudományos, a történelmileg elavult sztereotípiáktól megszabadított gondolkodásmód. Tükrözi a jelenlegi világ realitásait - a sokszínű és ellentmondásos világét, azét, amelyben globális veszély fenyegeti magát az emberi nem létét, és amelyben egyben megtalálható az együttélés, az együttmüködés és a sürgető problémák politikai rendezésének hatalmas potenciálja. Az új politikai gondolkodásmód lehetővé tette számos olyan fontos gondolat felvetését, amelyek az aggódó világ részéről élénk érdeklődést váltottak ki. A legfontosabbak: a nukleáris fegyverek 2000-ig történő fokozatos felszámolásának programja, az átfogó biztonság rendszere, a választás szabadsága, az érdekek egyensúlya, az „európai ház“, a kapcsolatok átalakítása Ázsiában és a csendes-óceáni térségben, a védelemhez elégséges szint megtartása és a nem támadó doktrína, a nemzetközi gazdasági biztonság, a nemzeti és a regionális biztonság erősítése, a fegyverzet csökkentése, a külföldi csapatok kivonásának és az idegen területeken levő bázisok felszámolásának készsége, bizalomerősítő intézkedések és a tudomány tekintélyének közvetlen bevonása a világpolitikába. Ilyen a mi külpolitikai krédónk. Anélkül hirdettük meg, hogy bárkire is valamilyen feltételeket vagy dogmákat kényszeritettünk volna, de felszólítunk mindenkit a közös gondolkodásra és a közös keresésre, figyelembe véve a nemzeti és az egyetemes érdekeket egyaránt. A leszerelés területén messzemenő döntéseket hoztunk és komoly kompromisszum-készséget tanúsítottunk. Mindez olyan jelentős áttörés elérését tette lehetővé a világpolitikában, mint amilyen Genf és főleg Reykjavík volt, amely a tárgyalások folyamatának konkrét formát adott és lényegesen befolyásolta az egész nemzetközi légkört. Alapjaiban változtattuk meg külpolitikai tevékenységünk egész stílusát. Jellemző vonásává vált a párbeszéd. A szovjet vezetés és a külvilág közötti gazdag kontaktusok - államfőktől kezdve egészen az egyszerű állampolgárokig - lényegében a Szovjetunió „újrafelfedezését“ jelentették. Ugyanakkor számunkra is lehetővé vált, hogy jobban megismerjük és megértsük a világot és e szerint fogalmazzuk meg politikánkat, s járuljunk hozzá a korszerű, civilizált nemzetközi kapcsolatok alakításához. A legfontosabb területen - a szocialista országokkal való kapcsolatokban - barátainkkal együtt elvtársi módon láttunk hozzá a formalizmus hordalékainak eltávolításához, a gyakorlatban az egyenjogúság, az önállóság és a be nem avatkozás elvét összekapcsoltuk az objektív realitással - a szocialista társadalom nemzeti formáinak sokszínűségével. Az internacionalista kapcsolatokat a kölcsönös előnyök, az érdekek kiegyensúlyozottsága, a szocializmus sorsa és tekintélye, valamint a világpolitikában betöltött szerepének fokozása elvei alapján építjük. Az átalakítás évei alatt javultak vagy első ízben alakultak ki kapcsolataink számos országgal - a velünk szomszédosokkal és igen távoliak- kal egyaránt. És kapcsolataink nem romlottak senkivel. Újonnan kezdtek kiépülni kapcsolataink a világfolyamat olyan befolyásos erőivel, mint a kommunista, a szociáldemokrata és más politikai pártok, az el nem kötelezettek mozgalma vagy a tudomány és a kultúra tekintélyeit tömörítő értelmiségi körök. Az események megmutatták, hogy az új politikai gondolkodásmód helyesen tükrözi a mai világ idősze- (Folytatás a 6. oldalon)
