Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-19 / 116. szám, csütörtök

Az átalakítás céljai megvalósításának útján Május elején a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 9. együttes ülése - a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény 69. cikkelyé­nek megfelelően - megvitatta az áprilisban kinevezett új szövetségi kormány programnyilatkozatát. A társadalom életének szinte min­den területét érintő kormányprogram vitájában felszólaló képviselők a választókerületeikben szerzett tapasztalataikról számot adva fej­tették ki álláspontjukat az előterjesztett programmal kapcsolatban. A vita tükrözte, hogy legfelsőbb népképviseleti és törvényhozó testületünk tagjai felelősségük teljes tudatában kívánnak hozzájá­rulni a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításához, a társadal­munk átalakítását és demokratizálását célzó program megvalósítá­sához. Az alábbiakban részleteket közlünk néhány felszólalásból. A Szövetségi Gyűlés ellenőrző szerepének elmélyítése az átalakítást segíti ZDENÉK ČEŠKA, a Népi Ka­mara képviselője, a Károly Egyetem rektora örvendetes, hogy állampolgáraink számára nem közömbös a törvény- alkotás, a törvények minőségének kérdése. Az állami vállalatról szóló törvénytervezetről, illetve a szövet­kezeti törvények tervezetéről folyta­tott társadalmi vita a széles nyilvá­nosság élénk érdeklődését tanúsí­totta, s nem kétséges, hogy hasonló érdeklődés fogja kísérni a Munka Törvénykönyve módosításával kap­csolatos nyilvános vitát is. Az állam­polgárok észrevételei, hozzászólá­sai elősegítik, hogy a törvényeket végleges formájukban a társadalom teljes egyetértésben elfogadja. Ezért fontos az érzékeny reagálás a la­kosság véleményére. A nyilvános vita a képviselők számára szélesebb teret nyújt az új, különösen fontos törvények kormányjavaslatainak megvitatásához. Jelenleg azonban kiemelt figyelemben kell részesíte­nünk a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos törvény- tervezeteket, ugyanakkor nem szo­rulhatnak háttérbe a lakosságnak a lakástörvény módosításával, az alkoholizmus és a kábítószer-élve­zet elleni harccal, a levegő tisztasá­gának védelmével összefüggő ja­vaslatai sem. Az irányítás adminisztratív és uta­sításos formáinak elhagyásával egyidejűleg elő kell segíteni az ága­zati jogszabályalkotás elburjánzásá­nak korlátozását is, mert ez a jelen­ség, szemben az átfogó törvényes szabályzással, komoly akadályt je­lenthet a születő állami vállalatok önigazgatásának és önállóságának kibontakozása előtt. Ebben az eset­ben különösen érvényes a törvény- alkotás szabálya, miszerint új elő­írásokat csak akkor érdemes kiadni, ha azok hasznossága meghaladja Nyílt szavak a lakásépítés hiányosságairól MEDE GÉZA, a Nemzetek Ka­marájának képviselője, a Cseh­szlovák Állami Gyógyfürdők beruházási ügyvezetője, Sliač Felszólalásomban a komplex la­kásépítés néhány sajátosságával is szeretnék foglalkozni. Az átlagos építkezési idő ezen a téren kilenc év, s ez egyben a befejezetlen épít­kezések magas arányáról is tanús­kodik. Ezen kívül az utóbbi időszak­ban a lakásépítést az átfogó, komp­lex munkavégzés hiánya jellemzi, így például a 8. ötéves tervidőszak­ban 202 ezer lakás számára nincs biztosítva a szennyvízelvezetés. Növekszik a komplex lakásépítke­zés kiterjedtsége és a műszaki ellá­tottságra fordított eszközök közti kü­lönbség, vagyis: rosszabbodik az emberi környezet. A lakások minősége terén is van­nak gondok. Az építőiparban már 1982-ben bevezették az átfogó mi­nőségirányítás rendszerét, a Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította, hogy ezen a téren hiányosan és késve teljesítik a feladatokat. Példá­ul Krásna nad Kysucou-ban a žilinai építőipari vállalat által épített 42 la­kásegység átadásánál, több mint 200 helyiség átvételénél, az egyes lakásokban 20-30 hibát fedtek fel. Ugyanakkor a szóbanforgó épületet az átvevő bizottság az elsó minőségi kategóriába sorolta. Egyes esetekben a beruházások­ra közvetlenül kiható irányítási hi­bákkal is találkozunk. Például a munkatermelékenység alakulása az átlagkeresethez viszonyítva már régóta az építőipar káros kísérő je­lensége. Választókerületemben- a Rimaszombati (Rim. Sobota) és a Losonci (Lučenec) járás déli része- az aktív, kereső férfilakosság nagy része az építőiparban dolgozik. A közöttük végzett egyéni felméré­sek alapján elmondható, hogy a het­venes években a jó teljesítményt elérő munkabrigádok többet keres­tek. Ma, amikor az építőiparban a havi átlagkereset hozzávetőlege­sen 3300 koronára nőtt, a jó teljesít­ményt nyújtó dolgozók keresete né­mileg csökkent, ám az átlagos és átlagon aluli teljesítményt nyújtóké viszont emelkedett! A bérek és a munkatermelékeny­ség közti aránytalanságot ez év első negyedének teljesítményei is tükrö­zik. Az időjárás kedvező volt, tehát számos építőipari vállalat már janu­árban túlszárnyalhatta volna tervfel­adatait. A béralapból azonban nem meríthettek a teljesítmények szerint, mivel a terv túlteljesítése esetében a bérek kifizetését külön előírás sza­bályozza. Tehát hiányzott a központ rugalmas reagálása. Az átalakítás idején az új gondolkodásmódnak valóban nem ez az útja! Nem jár sikerrel az új létesítmé­nyek határidőn belüli, s a tervben megjelölt paramétereknek megfelelő üzembehelyezése sem. 1987-ben az állami tervben kötelező feladat­ként előirányzott száz létesítmény közül csupán 82-t sikerült próbaüze- 'meltetésbe helyezni. Folyamatban van az új gazdasági mechanizmus feltételeinek kialakítá­sa, több új törvényt hagyunk jóvá. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A CSKP KB 7. és 9. ülése felhívta a figyelmet a döntő fontosságú elő­feltételekre: a gondolkodásmód megváltoztatásának szükségszerű­ségére, s arra is, hogy minden ál­lampolgár hozzáállásában és elkö­telezettségében is változásnak kell bekövetkezni. A CSKP XVII. kong­resszusa határozatainak teljesítése, társadalmi és gazdasági fejlődésünk céljai megvalósításának során senki számára sem könnyíthetók a fela­datok. Megfelelő mozgásteret a közvetlen kapcsolatok kialakításához a jogrendben bekövetkezett változá­sok negatív következményeit, scsak­is olyan mennyiségű jogszabályt érdemes kiadni, amennyit igazán meg lehet valósítani. Mi, képviselők, teljesen osztjuk választóink vélemé­nyét és aggodalmát az esetleges jogszabály-elburjánzással kapcso­latban. Ha nagy célokat tűzünk ki, akkor keresnünk kell azok megvalósításá­nak megfelelő garanciáit. A föderá­ció végrehajtó szerveinek viszonyla­tában - összhangban a CSKP XVII. kongresszusa határozataival - ismét a Szövetségi Gyűlés ellenőrző sze­repe az egyik legfontosabb eszköz az átalakítás irányvonala érvényre juttatásában, s annak ellenőrzésé­ben, hogy ez a Szövetségi Gyűlés törvényeiben is kifejezett irányvonal miként érvényesül az államappará­tus és a gazdasági szféra tevékeny­ségében. Ezzel összefüggésben megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ennek az igénynek teljesen tudatában vannak a végrehajtó szervek, élükön a kormánnyal. A Szövetségi Gyűlés ellenőrzési felhatalmazása kiteljesítésének az eddigieknél jobban hozzá kell járul­nia a gazdasági fejlődés meggyorsí­tása céljainak eléréséhez, társadal­munk élete valamennyi szakaszá­nak demokratizálásához. Az ellenőr­ző szerep érvényesítését a szocia­lista demokrácia egyik megnyilvánu­lásának tartjuk. A Szövetségi Gyűlés a dolgozók, nemzeteink és nemzetiségeink kép­viseleti szerve. Szerepének és összetételének összhangban kell lennie az ellenőrzés jellegével és módjaival. Alkotmányos, politikai jel­legű ellenőrzésről van szó, amelyet egyedül a választóiknak az üzemek­ben, a lakóhelyen és a Nemzeti Front szervezeteiben kifejtett aktivitására támaszkodó képviselők láthatnak el. ANTON HLAVÁČ, a Nemzetek Kamarájának képviselője, az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának vezető titkára Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatban közvet­lenül a vállalatoknál tapasztalhatjuk, hogy növekszik a dolgozók - válasz­tóink - érdeklődése a nemzetközi együttműködés, a szocialista mun­kamegosztás kérdései iránt, ideért­ve a KGST-tagországok gazdálkodó szervezetei közti közvetlen kapcso­latokat is. A Nyugat-szlovákiai kerületben a csehszlovák és szovjet vállalatok közti közvetlen kapcsolatok konkrét tapasztalatairól is számot adhatunk. A mezőgazdasági üzemek közti közvetlen kapcsolatok mellett érté­kes tapasztalatok születtek a kerület iparvállalatainak a szovjet vállala­tokkal kialakult együttműködése te­rén is. Választókerületemből, példa­ként, legalább két vállalatot említe­nék. Az első esetben távlati, sok­oldalú együttműködésről van szó, mégpedig a komáromi Steiner Gá­bor Hajógyár nehézgépipari üzem­ről. Itt a hajók 90 százalékát a Szov­jetunió számára építik. A szovjet szakemberek részt vesznek szak­embereink felső- és középfokú el­méleti s gyakorlati felkészítésében. Elmélyül a mi hajóipari kutatóintéze­tünk és leningrádi partnerintézete közti együttműködés. Nem csupán a vízi járművek előtervezési és ter­vezési szakaszában kerül sor ta­pasztalatok cseréjére, de a szovjet és csehszlovák szakemberek köz­vetlenül részt vesznek a vizijármű- vek építésében, ami jelentős mér­tékben hozzájárul a hajógyár termé­keinek magas színvonalához. A szovjet vevő elégedettsége állan­dó biztonságot jelent a termelési programban, hosszú távon - jelen­leg szerződésben rögzítve 1995-ig - biztosítja az értékesítést. Ez azon­ban nem jelenti, hogy a kapcsolatok­ra nem a hajók minősége, s haszná­lati és hajózási tulajdonságuk iránti magas igényesség lenne a jellemző. A konkurencia és más nyugati cégek ajánlata ma már ugyancsak kiszéle­sedett. Másik példát egy fiatal, alig három éve önállósult vállalatból, a kolárovói gördülőcsapágy-gyárból említenék. Ez az üzem, jóllehet, még küszködik termélési tervének teljesítésével és a gazdasági mutatókkal, de ugyan­akkor távlatilag is keresi helyét a nemzetközi munkamegosztásban. S rá is talált, mégpedig a rigai motor­kerékpár-gyárral kialakított termelé­si kooperációban és szakosításban. Ezzel a szovjet üzemmel még az idén közösen gondoskodnak a kisfo- gyasztású Stella motorkerékpár gyártásáról. Ez a motorkerékpár-tí­pus a Szovjetunióban és nálunk is gazdagítja e népszerű jármű válasz­tékát. Egyúttal hangsúlyozni szeretném, hogy az ehhez hasonló, a közvetlen kapcsolatok iránti megfelelő vi­szonyt a jövőben is támogatni és fejleszteni kell, hiszen mindkét or­szág gazdasága számára haszon­nal jár. Ugyanakkor előbbre kell jut­nunk egyes jogszabályok és irányel­vek módosításában, hogy a vállalati szférában megfelelő mozgásteret biztosítsunk a közvetlen kapcsolatok megteremtéséhez. Másrészt azon­ban meg kell akadályozni, hogy a közvetlen kapcsolatokkal egyes vállalatok különféle ügyeskedései­ket leplezzék, s a vállalatok a belpia­con hiánycikként jelentkező készter­mékek cseréjére irányítsák figyel­müket. Mezőgazdaságunk nem fél az új feltételektől FRANTIŠEK PROCHÁZKA, a Népi Kamara képviselője, a Chvojnice egyesített mező- gazdasági vállalat igazgatója, Kralice nad Oslavou A gazdasági mechanizmus átala­kításával kapcsolatos kérdések na­gyon időszerűek a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok dolgo­zókollektíváinak körében. Ez érthető, hiszen a mezőgazdasági-élelmi­szer-ipari komplexumban az átalakí­tás átfogó bevezetéséig - amint ezt a CSKP KB 7. ülése meghatározta - alig nyolc hónap van még hátra. Ezt az időt a központban, de főleg a vállalatoknál és a dolgozókollektí­vákban az előkészületek befejezé­sére kell fordítani. Mezőgazdasági körökben talán a legvitatottabb kérdések közé a mezőgazdasági vállalatok új kate­gorizálása tartozik, azaz e vállalatok besorolása egyes termelési-gazda- sági csoportokba. Az érdeklődés érthető, hiszen a besorolás fontos gazdasági kérdésekről dönt, így pél­dául a földadó magasságáról és a differenciált pótlékok tarifájáról. A besorolás megváltozása többszáz­ezer, sót, millió koronában jut konk­rét kifejezésre. Ezért érthető a válla­latok vezető testületeinek érdeklő­dése e kérdések iránt. A kategorizálás előkészületei és megvitatása már több hónapja tart, s még mindig nem ért véget. A me­zőgazdasági termelésre számos té­nyező hat ki, ezek gyökerei és ha­tásfoka azonban különböző. Ezért jelenleg nehéz meghatározni az egyes mezőgazdasági üzemek ter­melési és gazdasági feltételei megí­télésének abszolút objektív módsze­rét. De az átalakítással kapcsolatos további teendők érdekében szüksé­ges, hogy a kategorizálás körüli vitát mielőbb lezárjuk. A gazdasági mechanizmus előké­szítése során a mezőgazdaság gaz­dasági eszközeinek meghatározása az egész népgazdaság számára ér­vényes alapelvek szerint történik. A termelési alapok viszonylatában a nyereségráta 4,5 százalékos, a bér­adó 50 százalékos, a nyereségadó ugyancsak 50 százalékos. Ezzel azért is egyetértek, hogy érjenek véget a mezőgazdaság gazdasági előnyökben való részesítéséről, a mezőgazdaság hatékonysági szintjéről a viták. A mezőgazdasági dolgozók nem félnek az új feltételek­től, mert az efsz-ek megalakulásuktól kezdve az önelszámolás és az önfi­nanszírozás légkörében dolgoznak. Ezért, ha változatlanul fennmarad az állami költségvetés iránti viszony, akkor csupán az egyes vállalatok aktivitásának és tehetségének igaz­ságosabb megítélésére kerül sor. A népgazdaság többi ágazatához hasonlóan, a mezőgazdaság is a le­hető legkisebb üzemanyagfogyasz­tásra törekszik. A képviselők is ér­deklődéssel tekintenek az új, kisebb üzemanyag-fogyasztású, a harma­dik unifikált gépsorba tartozó traktor­típus gyártásának előkészületeire. A brnói Zetor gyárban szerzett ismereteim alapján elmondható: an­nak ellenére, hogy a CSŠZSZK kor­mányelnöksége többször - így 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben és 1985-ben - határozatot hozott a gyár és a traktorgyártás fejleszté­séről, a határozatok közül egy sem valósult meg maradéktalanul. For­dulat csak azután következett be, amikor e probléma megoldásába a CSKP brnói városi bizottságával az élen bekapcsolódtak a pártszer­vek is. A brnói Agrozet vezérigazga­tóságától kapott tájékoztatás szerint jelenleg már a prototípus-sorozat összeszerelésén folyik a munka, s ha a technológiák szállítói a kor­mányhatározatokból rájuk háruló kötelezettségeiket teljesítik, akkor, előreláthatólag, az eredeti 1986. évi időpont helyett a sorozatgyártást 1990-ben megkezdhetik. A környezetvédelem mindannyiunk kötelessége JOZEF ŠIMÚTH, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a Szlovák Megújhodás Pártjának elnöke Nagyra értékeljük a kormány ha­tározottságát, amellyel a környezet védelmének kérdését kezeli. A kör­nyezetvédelem mindannyiunk alap­vető kötelessége, mert az életszín­vonal értékei közé az emberi kör­nyezet minősége éppúgy odatarto­zik, mint például a tej- vagy a húsfo­gyasztás. A kormány azonban még többet tehet a környezetvédelem te­rén; már a beruházásokról, a beru­házási elképzelésekről való dönté­sek során. Ahogy nem engedélyezik a megfelelő statikai alapot nélkülöző objektum építését, éppúgy nem kel­lene megkezdeni olyan beruházást, amely megkárosítja az emberi és természeti környezetet. A környezet javítása érdekében iparunk műszaki színvonalát és a kutatómunka lehe­tőségeit még mindig nem aknáztuk ki teljes mértékben. Például szenny­víz-tisztítóink gépiberendezéseinek energiafogyasztása - egybevetve a külföldi csúcs-berendezésekkel - kétszeres, s a hatékony szabályo­zó és mérőtechnika hiányában üze­meltetési költségeik is feleslegesen magasak. Továbbá hangsúlyoznunk kell: ahhoz, hogy a kutatás és a műszaki fejlesztés gazdaságunk hajtóerejévé váljon, önmagának is korszerűnek és fejlettnek kell lennie, s el kell érni a világszínvonalat. A Népi Ellenőr­zési Bizottság vizsgálatai ugyanis feltárták a műszer-ellátottság nagy fokú elavultságát, a lassý és korláto- ?ott tájékozottságot egyes szakmai kérdésekről. Ha a tudományos-mű- szaki feladatok megoldása során csupán a már közzétett szakiroda- lom adataiból indulunk ki, ez annyit jelent, hogy arról szerzünk tudo­mást, ami volt, s nem arról, amit jelenleg versenytársunk kutatásai a termelés számára előkészítenek. A dolgok egyik oldala, s ez termé­szetes, a határozatok, az előrejelzé­sek és a törvények, a másik, a lé­nyeges oldala pedig azok gyakorlati megvalósítása. Ahhoz, hogy az alapkutatás megfelelő előnnyel fej­lődhessen, manőverezési szabad­ságra van szüksége. Elsősorban olyan rendszert kell bevezetni or­szágos viszonylatban, amely az épí­tés és az anyagi-műszaki ellátottság kérdéseiben bizonyos könnyítések és kedvezmények útján lehetővé tenné a szükséges eszközök előte­remtését. Ez nem új megállapítás. Újak azonban a feltételek, amelye­ket ma a kormány elénk állított. Attól sem kell tartani, hogy ezek a könnyí­tések és intézkedések valamiképp veszélyeztetnék a népgazdaságot. Mert az alapkutatás az erőforrások­nak csupán néhány tized százalékát veszi igénybe. Az alapkutatás képes az egész gazdaság hatékonyságá­nak kifejező javítására. Olyan helyzetben vagyunk, ami­kor az egész világ hatalmas moz­gásba lendült, amely az emberisé­get a tudomány és a technika útján viszi előre. Néha úgy tűnhet, hogy ez a gyorsulás ködbe borítja életün­ket, s elpusztítja elsődleges értéke­inket. Ha nem térünk időben észhez, ha ez a fejlődés az eddigihez hason­ló módon folytatódik, akkor a fejlő­dés ökológiai katasztrófával végződ­ne. S ez a Földön az atomrobbanás­nál ugyan lassabban pusztítaná el az életet, de az eredmény azonos lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom