Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-13 / 86. szám, szerda
VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK il ttVlíÁ jj^iföll Gondolatok a munkaviszonyra vonatkozó, módosított jogszabályokról A gyakorlat szempontjából üdvözölni kell azokat a Munka Törvény- könyve módosításának alapelveiben szereplő jogi változtatásokat, amelyek a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére vonatkoznak. A javasolt módosítások lehetővé teszik a társadalmilag hasznos munkaerőmozgás meggyorsítását és rugalmasabbá a népgazdaság szükségletei szerinti munkaerő-mo- bilitást. Az egységes, mind a szervezetek, mind a dolgozók részére javasolt kéthónapos felmondási idő, az, hogy a dolgozók jogosultak lesznek felmondással megszüntetni munka- viszonyukat, bármilyen indokból, vagy akár az indok megjelölése nélkül, mégpedig a meghosszabbított 6 havi felmondási idő nélkül, jelentősen hozzájárul a munkaviszony megszüntetésének és a vele járó igényes ügyintézésnek a leegyszerűsítéséhez. Nyíltan ki kell mondani, hogy a felmondásra vonatkozó, jelenleg érvényes jogszabály - főleg az idősebb dolgozók esetében - a kívánt munkaerőmozgás fékjévé vált. A megalapozatlannak minősített felmondás alkalmával a munkaviszony megszűnéséhez szükséges 9 hónapos várakozás (3 hónap felmondási idő + annak 6 hónapos meghosz- szabbítása) a dolgozó számára bizonyos kockázatot jelentett, hiszen egy új, szabad munkahelyet nehéz valaki számára ilyen hosszú ideig fenntartani, tehát a munkahelyváltoztatás bizonytalansággal járt. Márpedig egy olyan jelentős szférában, mint a munkahelyi érvényesülés, jogszabállyal kell szavatolni egy másik munkahelyre való folyamatos átlépés lehetőségéhez a dolgozó jogi biztonságát. A hosszan tartó felmondási idő egyébként gyakran előnytelen volt a szervezet számára is. Azzal a dolgozóval szemben, aki felmondási idejét tölti egy szervezetben, már nem lehet kellő igényeket támasztani, helyesebben a jövőt tekintve neki A fegyelem szilárdítása javítani fogja a teljesítményeket A Munka Törvénykönyve módosításának alapelvei nagyon is időszerű változásokat ígérnek a vállalatok és a dolgozók viszonyának jobbításához, mert az utóbbi években egyre nehezebbnek bizonyult a jogok és a kötelességek kölcsönös egyensúlyának megtartása. Az egyenlősdi megszüntetése, a tényleges munkaeredmények szerinti javadalmazás: a szocialista szervezetek gazdálkodási irányításának demokratikus jellege, a fegyelmi eljárás leegyszerűsítése, valamint a felmondás feltételeinek átértékelése jelentősen elő fogja segíteni mind a munka, mind a technológiai fegyelem oly szükséges megszilárdítását, majd ezzel együtt a termelési tervek mennyiségi és minőségi követelményeinek megtartását. Helyeslem, hogy az új szabályozás lényegesen megkönnyíti a szervezeteknek az elvárt eredmények felmutatására nem képes, fegyelmet megsértő felelőtlen dolgozók munkaviszonyának gyors megszüntetését. Félő azonban, hogy a 23. cikkely értelmében egységesen két hónapra lerövidülő felmondási idővel vissza fognak élni azok, akik eddig a nagyobb kereset, a rendszerint szép összegű toborzási díj vagy egyéb előnyök reményében már szinte menetrendszerűen vándoroltak az újabb munkahelyekre. Előre várhatóan főleg a fiatal dolgozók körében lesznek még gyakoribbak a munkahely-változtatások, ami például a mezőgazdasági termelés irányítóinak is komoly gondokat okozhat a mindennapi kemény helytállást követelő feladatok elvégzésének megszervezésekor. Ezzel Mérlegelni kell a lehetőségeket A szabadságok kiadása határidejének a kővetkező naptári év végéig való meghosszabbításához szeretnék hozzászólni. A szabadságok kiadásának tervét ugyan a szervezet állapítja meg, ám csak ritkán teljesítik következetesen ezt a tervet. Ha tehát lehetőség lesz arra, hogy a dolgozók évi szabadságukat a következő naptári év végéig vegyék ki, nyílván tömegesen élnek majd ezzel a lehetőséggel, ami egyebek között növeli az adminisztrációval szembeni igényeket is. Egyúttal problémák keletkezhetnek akkor is, ha a dolgozók az egyik évben nem veszik ki a szabadságukat, a következő évben azonban kiveszik az azévi szabadságukat is - így jelentős kiesések keletkeznek a ténylegesen ledolgozott műszakokban. Éppen ezért ilyen lehetőséget csak azoknak a dolgozóknak kellene biztosítani, akik egészségügyi okokból nem mehettek szabadságra a kijelölt időben, esetleg azok számára, akik hosszabb ideig külföldön dolgoznak ŠTEFAN MICHALECKO a Kassai (Košice) Kohászati Építővállalat személyzeti osztályának vezetője szemben jó, hogy munkába lépéskor egyről három hónapra hosszabbodik a próbaidő, hiszen a korábbi gyakorlat sem a dolgozóknak, sem a vállalatoknak nem tette lehetővé az elvárások és a teljesítőképesség, a munkahelyi körülmények és a személyes tulajdonságok, valamint a szakmai rátermettség és az érvényesülés módjainak kellő megismerését. A munka javadalmazásával kapcsolatban nagyon fontos a 9. cikkely megállapítása, amely szerint a szervezetek majd önállóan dönthetnek a munkabér formáinak megválasztásáról. Nálunk például az egyes tevékenységeknél megszabott 8 korona 20 filléres órabér senkit sem ösztönöz kiemelkedő teljesítményekre. A jelenlegi - éves szinten 10 millió 600 ezer koronás - béralapunk új szempontok szerinti elosztása azonban sokkal érdekeltebekké fogja tenni a dolgozókat, teljesítményeik fokozására és a minőségi munka végzésre. KAJTOR TIBOR agrármérnök, az Ipolyvarbői (Vrbovka) Efsz elnöke már nem érdeke a jó eredmények elérése, a feladatok maradéktalan teljesítése. A felmondások javasolt módosításának további pozitívuma, hogy általuk szűkül a munkajogi viták köre, vagyis azoké, amelyeket a Munka Törvénykönyve 52. §-a alapján a felmondási okok megalapozottságának, kérdése váltott ki. Ezek a viták gyakran abból is adódtak, hogy a munkaviszony mielőbbi megszüntetésére törekvő dolgozók kénytelenek voltak élni, illetve sok esetben visszaélni a megalapozott felmondási okokkal, amelyekkel szemben a szervezetek egyedüli, bár hatástalan védekezési módja az volt, hogy bírósági pert indítottak ezek tényleges fennállásának bizonyításáért. További nagyon jelentős változás, hogy a Munka Törvénykönyve módosításának alapelvei kétéves, meghatározott időtartamú munkaviszony létrehozásának lehetőségével számolnak, de felújítását már korlátozzák. Ezzel alapvetően megváltozik a jelenlegi állapot, amelyben egyebeken kívül ellentmondás van a jogszabályzat és a bíróságok döntési gyakorlata között. Sok, még ma is érvényes jogi előírás megköveteli, hogy a dolgozó tíz, esetleg több éven át dolgozzon egy szervezetnél, ha az bizonyos szolgálatot nyújtott számára. A gyakorlatban az ilyen kötelezettséget, úgy biztosították, hogy a munkaviszonyt határozott időre létesítették, illetve arra változtatták. A határozott időre létesített munkaviszony érvényességét tárgyaló bírósági perek során viszont gyakran nyilvánították érvénytelenné a rájuk vonatkozó megegyezéseket, mert a dolgozóknak nyújtott előny nem volt arányban a megegyezett, határozott időre létesített munkaviszony időtartamával. Különösen az előnyösen lakáshoz juttatott dolgozók esetében éleződött ki ez a helyzet. A lakáskérdés megoldásának jelenlegi lehetőségei mellett ugyanis olyan előnynyújtásról van szó, amelynek nehéz megállapítani a megfelelő ellenértékét. A meghatározott időre létesített munkaviszony egyike volt a dolgozók stabilizálására szolgáló eszközöknek. Ezért felmerül a kérdés, hogy vajon milyen eredményt hoz a Munka Törvénykönyve módosításának alapelvei 26. pontjának érvényesítése, amely-a dolgozónak lehetőséget ad arra, hogy a meghatározott időre létesített munkaviszonyát felmondással felbontsa, még a törvénymódosítás hatályba lépése előtt? ŠTEFAN MIZERA. a bratislavai Doprastav nemzeti vállalat káder- és személyzetügyi igazgatóhelyettese Szükség van a munkafegyelem megszilárdítására A Munka Törvénykönyve módosítását előreláthatólag az üzemek és vállalatok pozitívan értékelik majd. A módosítást igen időszerűnek tartom, hiszen a gazdasági mechanizmus átalakítása szükségessé teszi a munkafegyelem megszilárdítását az összes munkahelyen. Az igazat megvallva az eddigi törvénykönyv jobban megfelelt a dolgozóknak, s sok esetben éppen az ún. lógósok vissza is éltek ezzel. Ezért a módosításra már régen szükség lett volna. Helyesnek találom a javaslat harmadik fejezetét, amely a munkahelyváltoztatással, foglalkoztatással foglalkozik. Lehetőség nyílik a mobilis munkahelyváltoztatásra, vagy például arra, hogy a vállalat minél előbb megszabaduljon a rossz dolgozótól. A 23. pont szerint két hónap lesz a maximális felmondási idő. A gyakorlatból tudjuk, hogy az a dolgozó, aki felmondási időszakban van, sajnos már nem végzi munkáját kellő odaadással. Megfelelőnek tartom a próbaidő meghosszabbítását is, mert az egy hónap rövid idő volt arra, hogy az új dolgozót megismerjük, a három hónap már mindkét félnek elegendő idő lesz. A javaslat IV. fejezetében, amely a munkafegyelem és a szocialista vagyonvédelem megszilárdításával foglalkozik, szerintem még nagyobb lehetőségeket kellene adni az üzemeknek a kihágások megtorlására, elsősorban ami a munkaviszony azonnali megszüntetését illeti. A 49. pont megemlíti a selejtet gyártó, alkohol vagy más narkotikum hatása alatt lévő dolgozó megtorlását. Az alkoholfogyasztás tilalmával foglalkozik a 70- es pont is. Sajnos azonban a javaslat nem konkrét. A munkahelyi alkoholfogyasztás és az ittas állapotban való munkábalépés ellen szigorúbban kell fellépni. Naponta vonattal utaztam munkába. Az utazó dolgozók nagy része már utazás előtt felhörpintett néhány sört, vagy pedig a vonatban előkerült a táskából a pálinka és bor. Legtöbbjük építőipari üzemekben dolgozott, s bizony épp az építkezéseken történik a legtöbb üzemi baleset alkoholfogyasztás miatt. Épp ezért jobb volna, ha ezzel a problémával konkrétabban foglalkozna a törvényjavaslat, no meg a felsőbb irányítási szervek is. Meg kellene teremteni a feltételeket a következetes ellenőrzéshez. Az üzemek ugyanis nem jutnak hozzá az ellenőrzéshez szükséges alkoholszondákhoz, mivel a Labora n. v. még a közbiztonsági szervek igényeit sem tudja teljes mértékben kielégíteni. Egyelőre a prágai Mechanika által gyártott alkohol- szintméró sem kapható. Mindenkinek többet kell tennie az alkoholfogyasztás ellen, s ezzel nemcsak a rossz minőségű munkát, az üzemi baleseteket előzhetjük meg, hanem gyakran a munkahelyi légkör rosz- szabbodását is. Hasonlóan kell eljárni a dohányzás korlátozásában, ez is a dolgozók egészségvédelmének egyik követelménye. A gazdasági átalakítás megvalósításának a munkafegyelem megszilárdítása elválaszthatatlan része. Az alkoholfogyasztással, dohányzással járó betegségek, de a munkaidő be nem tartása, az igazolatlan mulasztások is nagy termeléskiesést okoznak népgazdaságunknak. Meg vagyok győződve arról, hogy az új Munka Törvénykönyve jobb lehetőségeket teremt a zavartalan, biztonságos munkavégzéshez. A jó munkát kellőképpen kell megfizetni és a rosszul dolgozóknak a javadalmazásban is érezniük kell, hogy hanyagságukat nem hagyják figyelmen kívül. OLÁH GYULA mérnök, a Galántai (Galanta) Járási Útkarbantartó Üzem ökonómusa Döntő fordulatra van kilátás a cukorrépa-termesztésben Szorosabbra fűzik a termelők és a feldolgozó vállalatok kapcsolatát Július Varga, az SZSZK mező- gazdasagi és élelmezésügyi minisztere a lapunk március 16-án megjelent vezércikkben többek között a következőket irta: „Tavaly a tervezettnél egyötödével kevesebb cukorrépánk termett, és az sem titok, hogy hosszú évek, sőt évtizedek óta gondjaink vannak ezen a szakaszon“. Értékelése szerint, az idén a tervet csak úgy teljesíthetjük, ha 56 ezer hektáron 36,5 tonnás hektárhozamot érnek el a mezőgazda- sági vállalatok, ami közel 4 tonnával több a múlt évi valóságnál. Első pillanatra úgy tűnik, hogy a feladat könnyen teljesíthető, hisz a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság történetének első éveiben a mezőgazdasági vállalatok jelentős része 40-50, sót 60 tonna cukorrépát termelt hektáronként. Joggal teszik fel sokan a kérdést, miért ilyen kicsi most a hektárhozam? Többen hangoztatják, hogy következetesebben kellene kamatoztatni a régi tapasztalatokat. Ebben van némi igazság, viszont figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdaságban most kevesebb a munkaerő, és a feldolgozó vállalatok nagy cukortartalmú alapanyagot igényelnek. Ebből következik, hogy más utakon kell járnunk. Az év eleji gazdasági értekezleteken és sajtótájékoztatókon az illetékesek ígéretes elképzelésekről és kísérletekről, valamint a termelők és felvásárlók kapcsolatainak javítására tett erőfeszítésekről beszéltek. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy az évtizedek óta tartó egy helyben topogás után végre döntő fordulatra van kilátás a cukorrépatermesztésben. Például Ladislav Sárvári, a Cukor- és Édesipari Konszern vezérigazgatója a közelmúltban megtartott sajtóértekezleten foglalkozott a múlt évi gyenge cukorrépatermés okaival, majd kiemelte, hogy a konszern a jövőben mindent megtesz a termelés színvonalasabbá tételéért, illetve a termelők és a felvásárlók kapcsolatainak javításáért. Talán hihetetlennek tűnik, de tények bizonyítják, hogy a 8. ötéves tervidőszak első két évében a termelők a tervezettnél 20 százalékkal kevesebb cukorrépát értékesítettek. Feltehetjük a kérdést, hogy ilyen feltételek között a cukorgyárak miként teljesítették a cukorgyártás tervét? A fogyasztók szükségleteit a cukor- és édesipar csak csehországi segítséggel elégíthette ki. A párt- és gazdasági szervek keresik a helyzet javításának lehetőségeit. Elsősorban tanulmányozzák a jövedelmezőségi mutatókat. Nagy szükség van erre, mert évtizedek óta napirenden szerepel, hogy a cukorrépa felvásárlási árát emelni kellene Átmenetileg a gazdasági szervek célprémiumokkal és egyéb gazdasági szabályzókkal ösztönzik a termelőkedvet. A felmérések szerint, ha a jelenlegi feltételek között a mezőgazdasági vállalat eléri a 40 tonnás hektárhozamot, már nyereségesen termelheti a cukorrépát Az egyelőre minimális nyereség csak kevés vállalatot ösztönöz, ezért a jövőben lényeges változásokra kerül sor a cukorrépa felvásárlásában. A hektárhozamok alakulására több tényező kedvezőtlenül hatott. A múlt évben a vetőmag nagyobb hányadának csíraképessége még a 90 százalékot sem érte el, így sokhelyütt „foghíjas“ volt a növényzet. Meg kell említenünk, hoqy az optimális csíraképesség 90-95 százalék. Az anyagi-műszaki felkészültség tehát nem volt kielégítő. A mezőgazdasági vállalatok többségénél kevésbé hatékony gyomirtó és növényvédő szereket használtak, a betakarító gépek pedig átlagosan több mint 20 százalékos veszteséggel dolgoztak. Több járásból jelezték, hogy egyes mezőgazdasági vállalatoknál a termésnek mintegy 50 százaléka a földben maradt. Sorolhatnánk tovább az okokat, amelyek oda vezettek, hogy a cukorgyáraknak kevés alapanyag állt rendelkezésükre. Az okokat ismerjük, tehát inkább arra kell választ adni, hogy az idén vajon javulnak-e a feltételek a cukorrépa-termesztésben? Reménykeltő, hogy nagyon sok biztató ígéret hangzott el. A gazdasági szervek, többek között a Slovosivo, valamint a Cukor- és Édesipari Konszern vezérigazgatósága felelősséget vállalt azért, hogy a mezőgazdasági vállalatok csak kiváló minőségű vetőmagot kapjanak, amelynek a csíraképessége több mint 90 százalékos lesz. A távlati tervek szerint, ezen a téren kedvező változás várható. A sládkoviőovói Major István Cukorgyárban vetőmagtisztitó és előkészítő üzemrészleget létesítenek. A Cukor- és Édesipari Konszern integrációs szerződést kötött a légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Efsz-el a cukorrépa-termesztési rendszer kialakítására. A megállapodásban a szaktanácsadáson, pénzügyi segítségnyújtáson és a jó minőségű vetőmaggal való ellátáson kívül a színvonalas növényvédelmi munkák biztosításáról és korszerű gépek előnyös vásárlási lehetőségeinek megteremtéséről is szó esik. A tervek szerint az idén Szlovákiában a termőterületnek 12-13 százalékán, tehát mintegy hatezer hektáron fogják a légi termelési rendszer útmutatásai szerint termelni a cukorrépát. Az elképzelésekről nap mint nap hallunk. Felmerül a kérdés, hogy a Szlovákiában 150 éves hagyományokkal rendelkező cukorrépa-termesztést a gazdasági szervek eddig miért kezelték ilyen mostohán? Miért nem dolgozták ki már korábban az átfogó fejlesztési programot? A felmérések azt bizonyítják, hogy ezen a téren jelentős mulasztások történtek, s még most is elég nehéz körülmények között születnek meg az új intézkedések, melyekre egyelőre a félmegoldások a jellemzőek. Nem törekszünk kellőképpen a termelés gazdaságosságának növelésére és összpontosítására. Pedig a szakemberek tudják, hogy valamikor a cukorgyárak közvetlen közelében termelték meg a szükséges alapanyagot. Például az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyár körzetében ipari vasúton szállították a cukorrépát a határból egyenesen a mosóba. Ez a megoldás önmagában jövedelmezővé tette a termelést. Ezzel szemben ma mit tapasztalunk? Sokszor a cukorgyáraktól legtávolabb fekvő területeken, nem megfelelő parcellákon termelik a cukorrépát. Pontosabban szólva az évi cukorrépatermelésnek 70 százalékát nem a répatermesztési körzetekből szállítják a feldolgozó üzemekbe. Nagyon sok a visszásság, az ellentmondás. A termelési fegyelem annyira meglazult, hogy például 1987-ben a korábbi időszakhoz viszonyítva több mint 7 ezer hektárral kisebb területen termeltek a mező- gazdasági vállalatok cukorrépát. Egyes gazdasági szervek - köztük az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának növénytermesztési osztálya, valamint a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok - arra számítottak, hogy a mezőgazdasági vállalatok csak fenyegetőznek, de nem csökkentik a cukorrépa termőterületét. Elszámították magukat, mert figyelmen kívül hagyták, hogy az érdekeltség hiánya egyszer tényleg kedvét szegheti a termelőknek. Márpedig a cukorrépa egyelőre nem tartozik az atraktív növények közé, hisz nem sok pénzt hoz a mezőgazdasági vállalatok kasszájába. Legfőbb ideje, hogy a gazdasági szervek alapos felmérést végezzenek és a tapasztalatok alapján olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek kellő szintre emelik a termelők anyagi érdekeltségét és biztosítják a cukorgyárak alapanyag-ellátását. BALLA JÓZSEF
