Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-06 / 80. szám, szerda

Kifullad-e az átalakítás? Egyik külföldi újságíró-kollégám­tól egyszer ilyen megjegyzést hallot­tam: az önök átalakítása kifullad, energiája puszta indulattá válik. A párt beszámolási kampányából például, ugyancsak a szovjet újsá­gok alapján ítélve, szintén nem hiányzott a szócséplés... Nos, talán valóban túl sokat be­szélünk az átalakításról: a szavak áradatában nyilván olyanok is akad­nak, amelyek nem pusztán fölösle­gesek, hanem üresek is. Ez bennün­ket is bosszant, meg azokat is, akik megértik, hogy lehetetlen egy csa­pásra megszabadulni attól az évti­zedek során meggyökeresedett szo­kástól, hogy mindent „helyeselni és támogatni kell". De annál hasznosabb, ha azt, ami azelőtt volt, megpróbáljuk elfogulat­lanul összehasonlítani azzal, ami most van, személyes megfigyelése­inket egybevetni a különböző évek­ben a pártban rendezett beszámolá­si kampányokkal. Az SZKP-ban néhány hónapig folytak azok a gyűlések és plenáris ülések, amelyeken húszmillió kom­munista meghallgatta az arról szóló beszámolókat, miként irányítják az átalakítást a különböző szintű, vá­lasztott pártszervek - egészen a szövetségi köztársaságok kom­munista pártjainak központi bizott­ságáig. Ennek eredményeként több mint 4800 pártbizottság és pártveze­tőség munkáját ki nem elégítőnek minősítették, és a választott párt­szervek iöbb mint 89 000 tagját vál­tották le. Hogy azoknak a helyére, akik nem igazolták elvtársaik bízal­Közvélemény-kutató központ A Szovjetunióban nemrégiben fogad­ták el az országos közvélemény-kutató központ megalakításáról szóló határoza­tot. Ez újabb lépést jelent a szovjet társa­dalom demokratizálása terén; a politikai vezetés kész figyelembe venni a lakosság véleményét, érdekeit, szükségleteit- mondotta sajtókonferenciáján Tatyjana Zaszlavszkaja akadémikus, az újonnan alakult központ igazgatója. A központ a Szakszervezetek Össz- szövetségi Központi Tanácsa, valamint munkaügyi és szociális kérdésekkel fog­lalkozó állami bizottság mellett alakult. Mintegy 180 szakember - szociológus, programátor, újságíró kap itt munkahe­lyet. Legtöbbjük az egyes szövetségi köz­társaságok fővárosaiban és több más nagyvárosban létesített fiókintézetben fog dolgozni. Évente körülbelül 20 országos méretű közvélemény-kutatást tartanak. A felmé­rések elsősorban az irányítással, a csa­láddal, a munkával, a népesedéssel kap­csolatos kérdéseket fognak tartalmazni A jövőben várhatóan több hasonló jellegű- szociális, politikai, nemzetközi és ideo­lógiai kérdésekkel foglalkozó közvéle­mény-kutató központot létesítenek a Szovjetunióban. (č) A magánjellegei munkavállalás Észt­országban is elsősorban a szolgálta­tások területére összpontosul. Jelen­tős hiány mutatkozott többek között a szabómühelyek kapacitása terén is, ezért - rövid ideje tartó tevékenysége ellenére - Joszif Rahelcsik szabó úgy érzi, nem választott rosszul, amikor szabóműhelyet nyitott ílelefoto: ČSTK) mát, mindenütt valóban tevékeny embereket választottak, akik szívü­kön viselik az átalakítás sorsat és hajlandóak azt maximális hozzájáru­lással elősegíteni - ez majd elválik. Egyelőre csak arról lehet szilárd meggyőződéssel beszélni, hogy a pártszervek és vezetőik országos jellegű beszámolói fontos szerepet játszottak - mint olyan kollektív köz­pontok véleménynyilvánítása, ame­lyek feltárják a változások útján levő konkrét akadályokat, és az új szem­lélet, az új eszmék vidéken is történő érvényesülésének katalizátorait. A legutóbbi mondatban levő „vi­déki“ szót azért hangsúlyozom, mert a régi éppen a fővárostól távol különösen feszült ellenállást fejt ki az újjal szemben, szívósan ragasz­kodik a magáéhoz. Sok éven keresztül a Pravda tu­dósítója voltam, és ebben a minő­ségben nemegyszer vettem részt a kerületi, határterületi vagy köztár­sasági pártbizottságok plénumain. A „kedves fővárosi vendégeket“ ott nem kényeztették őszinteséggel, és a látszólagos rend mögött nem min­dig sikerült azonnal észrevenni a va­lódi helyzetet. Ez pedig olykor elke­serítő volt. Egyfelől az „első számú vezető" teljhatalma és a hozzájuk közel álló hízelgő klikkszellem, más­felől pedig az egyszerű végrehajtók­nak az önkénnyel szembeni védte- lensége és politikai apátiája. Még amikor választóik előtt tartottak be­számolót, a párttitkároknak akkor is sikerült néha a nyomás, a megro­vás, a megalázás eszközévé változ­tatni előadói beszédüket. Valameny- nyire komoly, alulról jövő kritikáról, vitáról nem volt szó A nép körében ez a keserű tréfa terjedt el: én főnök vagyok - te ostoba vagy, te főnök vagy - én ostoba vagyok. Három évvel ezelőtt még eszem­be se jutott, hogy eljön az idő, ami­kor valamelyik pártbizottságnak az az ötlete támad, hogy az újságon keresztül a közvéleményhez fordul: „Súgják meg, hogy mit csinálunk rosszul“. Manapság az ilyen nyílt felhívás, az éles párbeszéd - min­dennapos jelenség. Az Észt Kom­munista Párt KB nemrég tartott plé- numa előtt például annak a vezető­sége az újságokon keresztül azzal a kéréssel fordult az egész köztár­saság lakosságához, hogy fejtse ki véleményét a KB munkájáról. A leginkább elvhű, olykor éles hangú értékeléseket közölték. „Bíráljanak bennünket - ettől nem félünk, ez hasznunkra válik!" - az ilyen nyílt felhívásokban a pártnak nemcsak azt a törekvését látom, hogy kive­zesse a vezető kádereket a sok éves elzárkózásból: ebből az a kí­vánság is kitűnik, hogy ezeket az egész közvélemény szigorú felügye­lete, a törvény feltétele nélküli ellen­őrzése alá akarják helyezni. Nagyon óvatosan, de mégis vál­tozik a káderek kiemelésének me­chanizmusa is. Módom volt jelen lenni olyan kerületi és városi pártbi­zottságok plénumain, ahol közvet­len, titkos szavazással választották ki a titkárt néhány jelölt közül. Egyre aktívabban tért hódítanak, sőt talán divatossá válnak azok a szociológiai vizsgálatok, amelyek módot nyújta­nak annak meghatározására, hogy egy tisztség jelöltjei élvezik-e kör­nyezetük bizalmát. Egyszóval ma­guk a kommunisták igyekeznek egy­re több és változatosabb eszköz segítségével új dinamizmussal felru­házni a párton belüli életet, megszi­lárdítani benne a valódi pluralizmust. Ami különösen szembetűnő ma- napsag: az az emberek felszabadult magatartása a plénumokon és a gyűléseken. Ez még abban is megnyilvánul, hogy bátran, úgyszól­ván valamilyen személyes érdekelt­séggel tárgyalják a politikai rend­szer, a történelem, az ökológia az­előtt tilos kérdéseit. És a személyek­re, a heves szóbeli összecsapások­ra való tekintet nélkül, ma mindenre futja a kritikájuk. Nyilván a Szovjet­unióban kell születni és élni ahhoz, hogy valaki igazán értékelje, meny­nyire jelentős esemény ez az egye­lőre ugyan kicsi lépés, amely a kö­zömbösség felöl a társadalmi aktivi­tás felé történt. És ez a lépés bizo­nyára a fő tünete annak, hogy a de­mokrácia fejlődése a pártban va­lóság. A beszámolók maguknak a kom­munistáknak is segítséget nyújtottak ahhoz, hogy észrevegyék az átala­kítás igazi panorámáját: sikereivel, komoly zavaraival, aránytalanságai­val együtt. Azokkal az országos problémákkal együtt, amelyeknek a megoldása nem túr halasztást. A népgazdaságban ilyen probléma az adminisztratív és a gazdasági irányítási módszerek huzamos ket­tős hatalma. A törvényesség és a rend megszilárdítása terén - ilyen a lakosság öntudatosságának elég­telen színvonala; mellesleg szólva, ennek körzeti sajátosságai is van­nak. Vannak olyan köztársaságok, amelyekben különösen nehéz kiirta­ni a rossz gazdálkodást, az élősdi mentalitását. Ez pedig természetes elégedetlenséget kelt más körzetek­ben. A Baltikum vagy Szibéria lakói semmiképpen sem értik meg példá­ul, hogy Türkméniában miért virág­zik a korrupció, a protekcionizmus. Nyíltan megmondjuk, nem volt alap­talan Szaparmurad Nyijazovnak, a Türkmén Kommunista Párt KB első titkárának ez a kijelentése: „Fá­radhatatlanul harcolni fogunk a kor­rupció ellen, bár ez sokfejü sárkány­hoz hasonlít". Ugyanaz a korrupció szívós harcok árán vonul vissza Ka­zahsztánban, Üzbegisztánban. A pártszervek beszámolóiból vilá­gosan kicsendült ez a következte­tés: a kommunisták nincsenek meg­elégedve az átalakítás ütemével, ezentúl nyilván fokozzák a nyomást a bürokráciára, mindarra, ami aka­dályozza a normális életet. Ezt a sa­ját szememmel látom. Úgyhogy az átalakítás nem fullad ki, hanem új, bonyolultabb menete kezdődik. Az­tán pedig, mint mondani szokás, ha élünk - majd meglátjuk. MIHAIL POLTORANYIN, az APN politikai szemleírója Vallás és ateista propaganda a Szovjetunióban A szocializmus építése során a Szov­jetunióban gyorsan gyengült a vallás be­folyása. de ez még távolról sem jelenti azt. hogy a szovjet társadalom minden ezzel összefüggő problémát megoldott - írta a moszkvai Pravda napilap cikké­ben, amelyet az államnak és az iskolák­nak az egyháztól való elválasztásáról szóló lenini dekrétum elfogadásának 70. évfordulója alkalmából közölt. A vallás nemcsak a múlt csökevénye, hanem az emberi korlátoltság, az elégte­len fejlettség megnyilvánulása. Sok vallási szervezet már többé-ke- vésbé alkalmazkodott társadalmunk je­lenlegi életfeltételeihez - írta a Pravda. Igyekeznek gondoskodni az emberek föl­di dolgairól és létük reális feltételeiről Nagy szerepet játszanak a vallási szerve­zetek a békemozgalomban és aktívan támogatják a szovjet állam békepolitiká­ját. Ezt a tevékenységet nagyra becsüli a szovjet nép. Az utóbbi időben azonban az egyház feladta a szociális semlegesség elveit és társadalmi jelentőségének eszméit igyek­szik propagálni Fokozza tevékenységét, gyakran kihasználja az ateista nevelés iránti közömbösséget Mindez különös­képpen most, a kereszténység felvételé­nek 1000, évfordulóján nyilvánul meg Nem csoda, hogy az egyház politikai tevékenysége, a különböző problémák­hoz való hozzáállása a társadalomban betöltött ideológiai pozícióinak megerősö­déséhez vezet. Éppen ezért fokozni kell az ateista nevelést a lakosság és főleg a fiatalság körében. Jelenleg az ateista propaganda nem veszi figyelembe azokat a nagyszabású változásokat, amelyekre a társadalmi életben, a vallási szervezetek tevékeny­ségében, a hivök életében és magatartá­sában kerül sor. Az ateizmus propagálása magas színvonalú kultúrát igényel, nem­csak elutasításokat. Feladataink pozití­vak: a materialista világnézet és a huma­nizmus terjesztése - hangsúlyozta a Pravda. (č-f)­KOMMENTÁLJUK ' Küldöttek küldetése Pártunk fennállásával egyidős gyakorlat, hogy a CSKP Alap- szabályzata szerint s a központi pártszervek mindenkori utasítá­sainak megfelelően a különböző pártszervek és -szervezetek az időszerű pártéleti feladatok megtárgyalása céljából kiemelke­dőbb párttanácskozásokat, tehát hosszabb időszakot értékelő taggyűléseket, plenáris üléseket, konferenciákat tartanak. E tanácskozások fontos napirendi pontjaként az illetékes párt­szervek és pártszervezetek kijelölik, illetve megválasztják kül­dötteiket, akik képviselik őket a további párttanácskozásokon. Miként most is az évzáró pártalapszervezeti taggyűlések és plenáris ülések után a rövidesen megtartandó járási pártkonfe­renciákra. Következésképp a küldöttek kijelölése, jóváhagyása és felké­szítése jórészt már megtörtént, vagy éppen ez idő tájt megy végbe. Ahogyan erről oly követésre érdemes módon gondos­kodtak már például a hodosi (Vydrany) Dukla Egységes Földmű­ves-szövetkezet üzemi pártszervezetében is, ahol a február második felében tartott évzáró taggyűléseiken megválasztották küldötteiket a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártkon­ferenciára. Jelölésük s választásuk igen célszerű volt, mivel a négytagú küldöttség egyszersmind a szövetkezet egészét is képviseli. Nyilvánvaló, hogy a küldöttek kiválasztásához minden párt- szervezetben eltérőek a feltételek, vagyis nem mindenütt alakul­nak az említett példához, illetve kedvező adottsághoz hasonlóan. Más pártszervezetekben - s ezek alkotják a többséget - a kül­döttek határozott felkészítésére van szükség. Annál inkább is, mert a mostani időszak a korábbiaknál jóval magasabb igénye­ket támaszt mind a pártszervezetek, mind a hatáskörükbe tartozó munkahelyek teljesítőképességével szemben. Ez egyébként vilá­gosan kitűnt már az évzáró pártalapszervezeti taggyűlések egész lefolyásából, eredményességéből is. E tekintetben igen fontos követelmény tehát, hogy az alap­szervezeti pártbizottságod nagyon alaposan tanácskozzék meg küldötteikkel: miként fogják képviselni pártszervezetüket, milyen tartalmi mélységben szükséges tájékoztatniuk a járási pártkon­ferencia résztvevőit pártszervezetük tevékenységének eredmé­nyeiről s egyben munkahelyi feladataik állásáról, valamint a további terveikről. Egy dolog mindenesetre már eleve tisztázható. Nevezetesen, hogy az illető alapszervezeti pártbizottságok küszöböljenek ki minden formális elemet a küldöttek felkészítéséből, főleg ami a vitában szándékolt felszólalásuk tartalmát illeti. Hogy tehát a küldöttek feltétlenül kerüljék ki az olyan korábban, sajnos, elég sok helyen tapasztalt sablonos eljárást, mint amilyen az évzáró alapszervezeti taggyűlések beszámoló jelentéseiből kivonatolt szövegek lélektelen, gépies felolvasása, valamint a hasonló formális megnyilvánulásokat. Magától értetődik, hogy mindehhez lényegéből következően nem lehet receptet adni, az eljárások mikéntjének sajátságos megoldásait kell megtalálni mindenütt, aminek a lényege, hogy a küldötteknek méltóképpen kell képviselniük pártszervezetüket s hogy fellépésük is tényleges hozzájárulást jelentsen a kommu­nisták járási szintű tanácskozásához. Hiszen ezúttal köztudottan olyan nagy horderejű gazdasági, társadalomfejlesztési és párt- politikai célok elérésének, megvalósítási módjainak megtanács- kozásáról van szó, mint a XVII. pártkongresszus határozataiból s a 8. ötéves népgazdasági tervből egy-egy járás feltételeire is lebontott feladatok teljesítésének értékelése, valamint további megvalósítása kérdéseinek eldöntése. MIKUS SÁNDOR Átgondoltabb településfejlesztést! Duna menti község vagyunk. Mindennapi életünket 31 tagú helyi nemzeti bizottság, annak 9 tagú ta­nácsa és 5 szakbizottság irányítja. Izsának (lža) hosszúra nyúlt telepü­lésszerkezete van, főutcája kes­keny, ezáltal nagy a zajártalom, lég­szennyeződés. Igazi fejlődése a fel- szabadulás után kezdődött. Megin­dult a járdák s utak portalanítása, javult a közvilágítás, hangosanbe­szélő váltotta fel a kisbírót, tataroz­ták az épületeket, kerítést kapott a temető, helyi gazdálkodási mun­kacsoport gyarapította pénzeszkö­zeinket. Az ígéretes fejlődés 1959-ben megtorpant. Az engedélyezett új művelődési ház nem épült fel. pedig itt lettek volna a hnb irodái, a könyv­tár és tűzoltószertár. A tanácstagok javarésze arra hajlott, hogy régi gaz­dasági épületet alakítsanak át erre a célra. Rossz választás volt a sivár környezetben felépült korszerűtlen „kulturális otthon", melyben lehetet­len klubtevékenységet és könyvtár­munkát kifejteni, színvonalas képző­művészeti és színházi bemutatót tartani. Ilyen téves nézetek alapján szüle­tett a harminc személyes korszerűt­len óvoda is, melyben ma kétszer annyi gyermeket nevelnek az óvónők. Az 1965-ös árvíz okozta remény­telenséget eloszlatta a gyors állami és baráti segítség. A tervezők nagy­szerű rendezési tervet készítettek az újjáépítéshez, amit a károsultak egy része nem fogadott el, így csak redukált terjedelmű rendezési terv keretén belül épült az új iskola, az orvosi rendelő, a vegyesbolt és a vendéglő, rendezettebb utcasorok és rangos faluközpont nélkül. A 70- es évek elejéig felépült a ravatalozó, tűzoltószertár, sportöltözö, elkezdő­dött a gázvezeték lefektetése, de ezt követően napjainkig a falu lényegé­ben nem fejlődött. Más. környékbeli falvaktól eltérő­en nem készült egy központi épület, jelenleg a fodrászat, a mosodai be­gyűjtő s a posta szétszórtan üzemel, a hnb pedig egy kisméretű családi házba költözött, melynek azért sincs középület jellege, mert mellé épült az esketőterem. Komoly hiány, hogy a tervezett új utca megnyitása évről- évre elmarad s az új óvoda építése is már több éve húzódik. Szembeötlő, hogy a templom kör­nyéke elhanyagolt A legszembetű­nőbb fogyatékosságok azonban a Fő-utcán tapasztalhatók. A busz­megállók állapota elszomorító, szennyezett az úttest s a járdák hosszú sora megrongálódott. Majd­nem félszázra tehető a romos szer­kezetű, ápolatlan külsejű épület szá­ma, ilyen a Jednota élelmiszer-rak­tára, és a régi szlovák iskola stb. Nagyfokú felelőtlenségről árulkodik a Fő-utcára kapcsolódó, Duna felé vezető lejáróban összegyűlt hulla­dék és szeméthalmaz. Örvendetes látvány viszont az új tűzoltószertár szépen parkosított előtere. Talán ez a példa az említett fogyatékosságok felszámolására ösztönözhetne! Járási hetilapunk, a Dunaj 1986. október 11-i számában olvastuk: „...nyilvános gyűlést tartett az Izsai Hnb, .. megválasztották a polgári bizottságokat, amelyek tagjai... fel­derítik a problémákat s ellenőrzik a közös feladatok valóra váltását". Vajon felderítették-e azóta a leírt állapotokat, az évtizedes mozdulat­lanságot? Ha igen, akkor nagyon sokan szeretnénk végre ismerni a megoldáshoz vezető tanácsi el­képzeléseket. KURUCZ NÁNDOR ÚJ SZÚ 4 1988. IV. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom