Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-30 / 101. szám, szombat

S A LEGJOBBAKNAK pedig még változatosabb. Szinte minden traktorunk más típusú. Nem mondom, kellenek az erősebb, meg a kisebb, könnyebb és kevesebbet fogyasztó gyengébbek is, de nem túlozzuk el a dolgot? A gyártó nem ügyel arra, hogy az egyes alkatré­szek több fajta gépbe, traktorba is pászoijanak. Vagy szándékosan te­szi ezt a gépipar?! Lehet, hogy neki ez kifizetődő, viszont nekünk egyáltalán Kendi István (A szerző felvétele) annyi ideje ncs olyan tkezetnek, /etett vagy ára“ ültet- •ra ügyelt, , amikor <kor azzal i a földet, m váloga- I dolgozik, nakkor az ahordásig tten ,,ked- yan sem, azt mond- 'ém, akkor \zzai indu- ?n például ■kiroveccei i ha nincs :kor leállí- másiknak úök. Apro- T) túl nagy ban is, ma jnokám és i derül fel 1 olyankor gondomról, li munka is v egymás- gdijkorha- • gyorsan! , hogy mi- oitőmunka i is nagyon )erc, hogy >r kérdően it mondjon jára tekint i, jelezvén, a munka. >rábban ki- lagasépító ga, illetve zója címet ilista mun- ■ megillető nyt, ekkor ;dén május ■i áldozat­ai és társa- sjtett tevé- A Kiváló it is. Al LAJOS nem, hiszen ez csak növeli a terme­lési költségeket... Jó lenne, ha ezen az illetékes ágazatok vezetői is el­gondolkodnának, s még jobb lenne, ha meghallgatnának minket. Elvégre a gazdaságosabb termelés közös ‘ érdekünk. Takarékosság, gazdaságosság, pontosság, becsületesség... Ezek a szavak ugyan nincsenek gépjének műszerfalára írva, viszont ott van­nak a gondolkodásában, az életfel­fogásában és a cselekedeteiben. Ki- érződnek szavaiból, meglátszanak kommunistához és igazi mezőgaz­dasági dolgozóhoz méltó tettein. Tárgyilagosan ítélte meg a bod­rogközi mezőgazdaság helyzetét.- Szép a Bolyi (Boí) Egységes Földműves-szövetkezet határa, ám nehéz is. Jártam a Latorcán túl is, dolgoztam a vajáni (Vojany) és nagykaposi (Vefké Kapušany) földe­ken. Ott sem mindig virágoskert a határ, hiszen ha esik, vagy nagy a szárazság, akkor rossz megmű­velni azt, ám nem olyan kötött az ottani talaj, mint a miénk. No persze, ezen nem lehet változtatni, nekünk ott kell gazdálkodnunk, ahol élünk. Zétényben, Bolyban és Vékén is sokat kihozhat az ember a földből, csak okosan kell vele bánnia. Amió­ta például rendszeresen fellazítjuk a szántóterületek altalaját, azóta a terméseredményeink is jobbak. Ennek az egyszerű műveletnek is köszönhető, hogy szövetkezetünk ma a Tőketerebesi (Trebišov) járás legjobb mezőgazdasági üzemei kö­zé tartozik. S mi tagadás, egy jól menő üzemnek a határában nem­csak a gabona érzi jól magát, hanem a földműves is. A ki a mezőgazdaság fellendíté­sén fáradozik hosszú éveken át, azt kétségkívül örömmel tölti el a szépen termő földek látványa. Az olyan dolgozó megérdemli az elis­merést is, mint ahogy Kendi István is A Kiváló Munkáért kitüntetést. GAZDAG JÓZSEF Juhász István (balról a második) munkaértekezletet vezet (Peter Lenhardt - ČSTK felvétel) A hősök köztünk élnek Tizenkét éven keresztül egy fia­tal, rokonszenves üzemgazdász szorgoskodott az egykori hanvai (Chanava) földmüvesszövetkezet „vezérkarában“. A járási irányító szervben hamarosan észrevették rátermettségét. Szorgalma és megbízhatósága mellett ugyanis a közügyek, az emberi sorsok iránt is rendkívüli érdeklődést, fogé­konyságot és segítőkészséget ta­núsított. Nagy feladatát 1976-ban kapta meg Juhász István, akit harminc­két éves korában választottak a 4100 hektáron gazdálkodó Ri- maszécsi (Rimavská Seč) Efsz el­nökévé. Szinte lobogott benne a munka tüze azokban az időkben, s a lángot azóta sem fogta taka­rékra egyetlen napra, egyetlen percre sem. A nyolcvanas évek elejéig visszaemlékezése szerint elsősorban az alapokat kellett Igényes másokkal és önmagával szemben is Munkakezdéskor pontosan érkezik. Először szétnéz a műhelyben, hogy tizenkét társának van-e munkája. Soóky József, aki harminckét éve dolgozik a Csehszlo­vák Autójavító Vállalat érsekújvári (Nové Zámky) üze­mében, csoport- és brigádvezető. Azt mondja, kollektí­vája összeszokott, tervüket minden hónapban 110 százalékra teljesítik. Igyekeznek reklamáció nélkül dol­gozni, s ha mégis adódik, a hibát díjtalanul eltávolítják. Nézetük szerint így van ez rendjén.- Gépészeti szakközépiskolába jártam, de családi okok miatt abbahagytam. Úgy gondoltam, hogy majd távúton befejezem, de nem így történt. Nem akartam viszont szakma nélkül maradni, így autóvillanyszerelő- nek tanultam, s nem bántam meg. Szeretem ezt a munkát, mással fel nem cserélném-mor\d\a magáról. Nem változtatott munkahelyet, pedig voltak nehéz helyzetek is, amikor ugyancsak vékony volt a boríték. Tudta, ha jobban megy majd az üzemnek, minden megváltozik. Neki lett igaza. Az évek múlásával érezte, hogy egyre jobban megbecsülik, pedig sohasem rejtet­te véka alá a véleményét. Mindig kitartott mellette, ha úgy érezte, igaza van. Amikor a villanyszerelői részle­gen elhatározták, hogy versenyre kelnek a szocialista munkabrigád címért, ő lett a csoport vezetője. Azóta már a bronzjelvényt is megszerezték.- Szakszervezeti vonalon is egyre több megbízatást kaptam. Voltam műhelybizalmi, az üzemi bizottság alelnöke. Jelenleg az üzemi bizottsági tagság mellett a szakágazat kerületi szakszervezeti bizottságában is tisztséget töltök be a munkavédelmi albizottságban, örömmel mondhatom, hogy részlegünkön nincs üzemi baleset. Ez az egész kollektíva érdeme. Márciusban 51, áprilisban 47 tehergépkocsi hagyta el a műhelyt. Igyekeznek, és sikerül úgy dolgozniuk, hogy folyamatos legyen a teherautók javítása. Tudják, hogy minden üzemben szükség van a rendre tett szállítójárműre.- Fiatal koromban futballoztam, később edzósköd- tem. Teltek-múltak az évek, s most már, hogy öt­venegy éves vagyok, az aktív sportolást a kertbeli munka helyettesíti. Szeretek olvasni, a brigád tagjaival eljárunk közös kirándulásokra, s ha a szükség úgy hozza, az egyéni életben is segítjük egymást. Azt modhatom, hogy félszóból is megértjük egymást... Két alkalommal javasolták külföldi kirándulásra, de nem fogadta el. Azt mondta, adják oda másnak, olyannak, aki tőle is jobban megérdemli, ő majd legközelebb megy. S ha már a jutalomról, az elisme­Soóky József résről van szó, az elmúlt évek során számos kitüntetést kapott, többek között a Csehszlovák Autójavító Tröszt legjobb dolgozója címet, a vállalat fejlesztésében szer­zett érdemekért, a szakszervezeti munkáért kitüntetést stb. Most május elseje alkalmából A Kiváló Munkáért kitüntetést tűzik fel a mellére. Amikor ez szóba kerül, csak ennyit mond:- A kitüntetés úgy érzem nemcsak engem illet meg, hanem az egész kollektívát. Munkatársaim nélkül nem vittem volna sokra. Úgy szoktuk mondani, hogy nálunk közös az öröm és a gond is... Ennek ellenére jóleső érzés tudni, hogy felfigyelnek az ember munkájára. Ez arra kötelez, hogy a jövőben még jobban dolgozzak, még jobban kivegyem a részem a szervező munkából. Kézfogással búcsúzik, siet haza átöltözni, mert ő is tagja annak a küldöttségnek, amely a vállalat nevében - tavalyi eredményeiért - átveszi az ágazati szakszer­vezet és a belügyi tárca vándorzászlaját. Elvégre az előző évben az általa vezetett munkaközösséget érté­kelték ki az üzemben a legjobbnak. NÉMETH JÁNOS (A szerző felvétele) megszilárdítani ahhoz, hogy a fel­építmény is erős és biztonságos legyen. Elkerülhetetlenné váltak a nagyobb beruházások, mint aho­gyan az elöregedett tagság felfris­sítését sem lehetett már elodázni. Égető szükség volt szakképzett mezőgazdászokra, agrármérnö­kökre is. Munka közben ó maga is tanult, diplomát szerzett a nyitrai (Nitra) főiskolán, majd egy neves külföldi egyetemen gyarapította is­mereteit. S menet közben lassan talpra állt az ezer gonddal-bajjal küszködő szövetkezet is. A fejlő­dés üteméről, a megtett útról íme néhány tény. Az elmúlt évtizedben felépítettek számos gazdasági épületet, átépítették a sertéshizlal­dát és a baromfineveidét. Az új kertészeti központ kialakítása több mint 14 millió koronát igényelt, s tőkeigényes vállalkozás volt a la­boratórium felépítése is, amelynek növénytermelési és állattenyész­tési részlege már működik, a bio­technológiai és a számítástechni­kai munkahelyeket azonban még nem alakították ki. Az egész évi és a teljes foglalkoztatás megterem­tése érdekében két melléküzem- ági termelési részlegben kezdték meg a termelést. A számítástech­nikai üzemben száznyolcvanan, a fafeldolgozó műhelyben pedig százan dolgoznak. A gazdaság 740 állandó dolgozójának többsé­ge 45 évnél fiatalabb, közülük hu­szonheten rendelkeznek főiskolai végzettséggel, százhetvenen pe­dig középiskolai érettségivel. A gazdasági fellendülést legjob­ban mégiscsak a számok érzékel­tetik. Míg például 1981-ben kalá­szosokból 3,95 tonnás hozamot értek el, addig a legutóbbi eszten­dőkben már a hat tonna fölé kerül­tek. A szemes kukorica 4,06 ton­nás termésátlaga megduplázódott, nyolc tonna fölé került. A meleg­kedvelő zöldségfélékre szakosított kertészetben a paradicsom hek­tárhozama az utóbbi öt esztendő­ben 500 mázsa fölött volt. Az állat- tenyésztés is dinamikusan fejlő­dött. Az egy tehénre eső fejési átlag ugyanezen időszak alatt 2726 literről 4067 literre emelke­dett. A sertéshúseladás is csak­nem megkétszereződött, 57 va­gonról 102 vagonra emelkedett. Hogy mi rejlik a számok, az ered­mények mögött? Munka, munka és még egyszer munka. Persze dolgozni sem lehet hit és meggyő­ződés nélkül. Juhász István egyik nagy érdeme, hogy munkatársai­val elhitette, csak így érdemes dol­gozni. S a kis csoport megszállott­sága és ügybuzgósága lassan az egész kollektívára kiterjedt. Ma büszkék a szécsi, iványi (Ivanice), zárodi, jénei (Janoce) és a hármá­éi (Chrámec) emberek, hogy má­jus elsején a Munkaérdemrenddel kitüntetett szövetkezet zászlajai- val, transzparenseivel a kezükben menetelhetnek. Persze ahhoz, hogy a közöst valójában mindenki magáénak érezze, a vezetők ré­széről sem elég csupán a győzkö- dés, a munkára buzdítás. Meg is kell hozzá teremteni a szükséges feltételeket, a kollektívák és egyé­nek érdekeltségi rendszerét. Az elnök meggyőződéssel vallja, dol­gozóitól nem követelhet megfelelő teljesítményt anélkül, hogy ne te­remtsen mindenki számára meg­felelő életkörülményeket, lakást, bölcsődét, óvodát, művelődési, sportolási és szórakozási lehető­ségeket. Kisebbfajta legendák keringe­nek a környéken arról, hogy a szé­csi elnök mennyire pártfogolja a kultúrát és a sportot. A szövetke­zet messze földön híres zenekar­ral, esztrádcsoporttal, képzőművé­szeti alkotóműhellyel, versenylóál­lománnyal, autóversenyzővel és labdarúgócsapattal rendelkezik. Ami a munka szervezettségét illeti, hét-nyolc éve járják már a maguk kitaposott, kipróbált útját. Azokban az időkben, amikor a leg­több gazdaság az emberek és az eszközök koncentrációjában látta a fejlődés útját, a Rima-parti gaz­daságban decentralizáltak. A nagyvállalaton belül tulajdonkép­pen apró szövetkezeteket, jól átte­kinthető és teljesen önálló gazdál­kodó egységeket hoztak létre. Az önállóság persze soha nem jelen­tett függetlenséget, sót, nagyfokú kooperációt és együvétartozást eredményezett. Olyan verseny- szellem alakult ki, mely mindenki hasznát szolgálja. Modellként is megállná a helyét az itt kialakított munkaszervezési és gazdálkodási forma. A brigádrendszerű önelszá­molást továbbfejlesztve meghatá­rozták minden egyes dolgozó fela­datát. A gépeket és traktorokat például szerződéses alapon öt év­re személyi tulajdonba adták. Bi­zony nem élne meg ebben a rend­szerben az a traktoros, aki csak vezetni tud, s nem végezné el a szükséges javításokat, nem bán­na jó gazda módjára az egész évre kiutalt üzemanyaggal. És ez így van a többi ágazatban is. Az elmúlt két évtizedben e so­rok írója abban a szerencsés hely­zetben volt, hogy nagyon sokat találkozhatott Juhász Istvánnal, s nemcsak a gazdaság dolgairól, hanem számos egyéb közérdekű kérdésről is eszmét cserélhetett vele. Humánumát, segítókészsé- gét és elkötelezettségét a családi, a politikai és a társadalmi élet egyes területein, köztisztségek­ben, az SZLKP JB elnökségének tagjaként, az SZLKP KB póttagja­ként is kamatoztatta. Mindig kész­séges, mindig udvarias volt, min­denkihez volt néhány közvetlen, kedves szava. Nem is tagadja, hogy hisz a jó szó gyógyító erejé­ben és a kollektív bölcsességben. Az elmúlt napokban Rimaszé- csen nagy volt a vendégjárás. A közeli és távoli vidékekről érkező újságírók, rádió- és tv-riporterek szinte egymásnak adták át az el­nöki dolgozószoba ajtajának kilin­csét, hogy megismerkedjenek az­zal az emberrel, akit az idei május elsején a szocialista munka hőse­ként köszönt az ország. HACSI ATTILA ■■ en bármi­in, esetleg iti mezőn sül, meg­yék földjé- g növény- darak bé- sendjét... ii munkát, a zétényi csalta őt esen hagyná ott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom