Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-28 / 99. szám, csütörtök
A szovjet kormány nyilatkozata az afganisztáni rendezésről A genfi megállapodásoktól nem szabad eltérni (ČSTK) - Javier Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára New Yorkban közölte, Diego Cordovezt, a különleges politikai ügyekért felelős helyettesét az Afganisztán körüli politikai rendezésről szóló megállapodások teljesítését ellenőrző csoport munkájának koordinálásával bízta meg. Cordovez, mint ismeretes, már korábban jelentős szerepet vállalt az Afganisztánnal kapcsolatos genfi megállapodások kidolgozásában. Az IPS hírügynökség közölte, a genfi megállapodások értelmében 50 diplomatából és katonai szakértőből áll az ENSZ felügyelő csoportja. A különböző országokból delegált személyiségek egy része Kabulban, másik része pedig Iszlama- badban fog tevékenykedni. Feltételezhetően Finnország, Ausztria, Kanada, Dánia, a Fidzsi-szigetek, Ghana, Írország, Svédország és Lengyelország képviselői kapnak helyet az ellenőrző csoportban. A szovjet kormány kedden nyilatkozatot adott ki az Afganisztán körüli helyzet rendezéséről április közepén Genfben aláírt megállapodások végrehajtásának fontosságáról. Sikerült áttörést elérni korunk egyik legsúlyosabb regionális válságában. A genfi megállapodások jelentősége - mutat rá a kormánynyilatkozat - nem marad el a Washingtonban decemberben aláírt rakétaszerződéstől. A sikert mindkét esetben az tette lehetővé, hogy a felek készek voltak figyelembe venni egymás érdekeit. A genfi megállapodások bizonyítják, hogy az új politikai gondolkodásmóddal felül lehet emelkedni a lélektani konfrontáción. A Genfhez vezető út nem volt egyszerű, de végül is győzött a realitásérzék és az egészséges gondolkodás, a rendezésben részt vevő valamennyi fél erőfeszítése. A dokumentum felidézi Mihail Gorbacsov és Nadzsibullah február 8-i nyilatkozatait és a két vezető április 7-i taskenti találkozóját. A nyilatkozat külön méltatja az ENSZ főtitkárának és a tárgyalásokon részt vevő személyes képviselőjének nagy szolgálatait. A genfi megállapodások a kötelezettségek és érdekek egyensúlyára épülnek. A kötelezettségek közé az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háború beszüntetése, e háború pakisztáni területen levő fészkeinek haladéktalan felszámolása, valamint az ezekhez szükséges nemzetközi garanciák megadása tartozik. Meg kell oldani az afgán menekültek hazatérésének kérdését. A megállapodások értelmében május 15-én megkezdődik és 1989. február 15-ig befejeződik az afgán kérésre Afganisztánban tartózkodó szovjet csapatok kivonása. Az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezése most már attól függ, hogy milyen felelősséggel, következetességgel tesznek eleget a felek az általuk vállalt kötelezettségeknek. A dokumentum emlékeztet rá, hogy - noha jószerével még a tinta sem száradt meg a megállapodásokon, bizonyos körök a genfi megállapodások szellemével és betűjével ellentétes kijelentéseket tesznek. Mindenfajta eltérés a szerződésben rögzítettektől árt az afganisztáni rendezés ügyének. A sandinista forradalom igazi ereje a nép Daniel Ortega nyilatkozata ÚJ SZÚ 1988. IV. 28. (ČSTK) - A végleges tűzszünet megkötésére most jobbak a feltételek mint egy évvel ezelőtt, jelentette ki Daniel Ortega nicaraguai elnök a Prensa Latina hírügynökség számára adott nyilatkozatában. Mint mondotta, a nicaraguai kormány arra törekszik, hogy a sandinista népi forradalom elveinek betartása mellett a lehető legkevesebb áldozattal érje el a békét. Törekvései azonban akadályokba ütköznek. Washington elutasítja a tavaly Guatemalában aláírt közép-amerikai béketervet, és arra akarja rábírni a kontrák vezetőit, hogy utasítsák el a tűzszüneti megállapodásokat. Ugyanakkor a fegyveres ellenzék meg van győződve arról, hogy katonai vereséget szenvedett. A vezetés pragmatikus része a tárgyalások folytatása mellett foglalt állást és olyan megoldást keres, amely lehetővé tenné, hogy „emelt fővel“ adják fel a fegyveres harcot. Ebben az esetben az Egyesült Államoknak már csak egy lehetősége marad a sandinista forradalom megdöntésére: a fegyveres beavatkozás. Új-Kaledónia Folytatódó összecsapások (ČSTK) - A Franciaországhoz tartozó Új-Kaledónián már egy hete tartanak a szigetcsoport függetlenségéért küzdő mozgalom hívei és a rendőrség közötti összecsapások. Néhány helyen a kanak őslakosság ellenállását a kivezényelt karhatalom letörte. Szerdán 14 személyt tartóztattak le, a vád ellenük: gyilkosság, fegyveres lázadás, túszejtés. A rendőrség szerint mindnyájan részt vettek az egyik sziget csendőrőrse elleni múlt pénteki támadásban, amely során négy ember halt meg. Ezzel a szigettel egyébként megszakadt a légi összeköttetés, s ezért újságírók nem tartózkodnak a helyszínen. Hivatalos források szerint azonban mintegy 500 rendőr fésüli át a bozótot, hogy megkísérelje kiszabadítani a fellázadt kanakok által túszul ejtett 16 csendőrt. A Kanak Szocialista Nemzeti Felszabadítás! Front nevű szervezet korábban már 11 túszt szabadon engedett. Noumeában, Új-Kaledónia fővárosában szünet nélkül ülésezik a „válságstáb“. Itt közölték, hogy a keleti partvidéken fekvő Canala falu közelében ugyancsak rendőri hadműveletet indítottak. A nicaraguai államfő elmondta továbbá, ha a tűzszünet véglegesítéséről szóló tárgyalások kudarcot vallanak, akkor a nicaraguai nép offen- zívát indít, hogy a somozistákat mielőbb felszámolják. Elutasította az ellenzéki pártok és a kontrák követeléseit, hogy alakítsanak „apolitikus“ hadsereget. Nicaraguában nem lehet átadni a hatalmat, mert a forradalom igazi ereje a nép, amely fegyverrel a kezében védi a forradalmat. Daniel Ortega hangsúlyozta, a sandinista vezetés egységes, és elutasította azt a nézetet, miszerint az országban a gazdasági válságot a sandinista kormány rossz irányítása idézte elő. Még a háború feltételei között sem dőlt romba a nicaraguai gazdaság - állapította meg az elnök. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a Nicaragua ellen érvényben levő amerikai gazdasági embargó- amelyet Ronald Reagan hétfőn hosszabbított meg - sem töri meg a nicaraguai népet. Közben az ellenzéki politikai pártok egyoldalúan felfüggesztették a nemzeti megbékélésről folytatott párbeszédet a nicaraguai kormánynyal. Állítólag így kívánnak tiltakozni az ellen, hogy a kormány elodázza az ellenzék ellenőrzése alatt álló szakszervezetek által előidézett munkahelyi konfliktusok megoldását. Megfigyelők szerint ez okot adhat arra, hogy a kontrák felfüggesszék a tűzszüneti tárgyalásokat, amelyek újabb fordulóját már ma meg kellene kezdeni Managuában. Ezek a megállapodások megteremtik a feltételeket az afganisztáni belső problémák rendezéséhez - külső beavatkozás, további vérontás nélkül. Mint a kormánynyilatkozat emlékeztet rá, az afgánok túlnyomó többsége jóváhagyólag és reménykedve fogadta a genfi dokumentumok aláírásának hírét. Döntő szava van most Pakisztánnak, amelynek kormánya kötelezte magát arra, hogy nem engedi meg az Afganisztán ellen területéről kiinduló háború folytatását, felszámolja az ehhez szükséges tárgyi, anyagi feltételeket. Az afganisztáni nemzeti megbékélési politika már a megállapodások előtt meghozta első eredményeit. Az ország vezetése készségét nyilvánította, hogy párbeszédet kezd az ellenzéki erőkkel, beleértve azokat is, akik egyelőre továbbra is fegyverrel harcolnak. E politika megvalósítása - mutat rá a szovjet kormánynyilatkozat - magukra az afgánokra tartozik. Csak ók találhatják meg az ország egésze számára elfogadható, az össznemzeti megállapodáshoz elvezető utat. Természetesen ehhez a folyamathoz hozzájárulhatnak mások is. A szovjet kormány úgy véli, hogy a genfi megállapodások tiszteletben tartása fontos feltétele a sokat szenvedett afgán föld békéjének helyre- állításához. A Genfben aláírt megállapodások minőségileg új szakaszt nyitnak nemcsak a szovjet-afgán kapcsolatokban, de az egész afgán probléma megoldásában. Az afganisztáni békés élet megalapozásához nyújtandó segítség minden államférfi, politikai és közéleti személyiség feladata - állapítja meg a szovjet kormány nyilatkozata. Kudarcba fulladt az afgán szélsőségesek próbálkozása, hogy kedden megzavarják Kabulban az áprilisi forradalom 10. évfordulójának ünnepségeit. A Bahtar hírügynökség szerint a szélsőséges csoport tagjai a Kabul közelében fekvő hegyekből föld-föld rakétákkal akarták lőni a fővárost. Ezt akadályozta meg a biztonsági erők idejében történt közbelépése. Amerikai küldöttség Noriega tábornoknál (ČSTK) - Michael Kozak, a washingtoni külügyminisztérium tisztviselője vezetésével amerikai küldöttség tárgyalt kedden Panamában Manuel Noriega tábornokkal, a fegyveres erők főparancsnokával. A Prensa Latina hírügynökség panamai kormányforrásokra hivatkozva közölte, hogy az elmúlt két hét alatt ez volt már a harmadik ilyen találkozó. A tárgyalások célja a két ország viszonyában beállt feszültség enyhítése volt. Ismeretes, az USA megszorító intézkedései súlyos gondokat okoztak a panamai gazdaságnak. Emellett Washington Noriega tábornok eltávolítását követeli és nem ismeri el Solis Palma elnököt. Hírügynökségek felhívják rá a figyelmet, hogy az amerikai küldöttség jelenléte Panamában már önmagában azt bizonyítja: Washington elismeri a közép-amerikai országgal szemben követett politikájának kudarcát. DÉL-KOREAI VÁLASZTÁSOK = A kormánypárt súlyos veresége (ČSTK) - A Dél-Koreában kedden megrendezett parlamenti választások első eredményei azt mutatják, hogy a kormányzó Demokratikus Igazságpárt súlyos kudarcot szenvedett. A leadott szavazatok 90 százalékának megszámlálása alapján Ro Te Vu elnök pártja csupán Légiszerencsétlenség (ČSTK) - A tajgai Muja faluból a Burját ASZSZK Bagdarin járási székhelyébe tartó L 410-es típusú repülőgép a csökkent látási viszonyok miatt a leszállásnál nekiütközött egy sziklának. A hírt a moszkvai Pravda napilap tegnapi száma közölte. A szerencsétlenség során 15 utas és a személyzet két tagja életét vesztette. A katasztrófa okait és körülményeit vizsgálják. 124 mandátumot szerzett, ami a 299 tagú parlamentben messze van a többségtől. Maga az államfő a választási kudarcra reagálva felhívta az ellenzéket, működjön együtt a kormánypárttal, s a „politikai stabilitás fenntartása“ érdekében lojalitást követelt tőle. A parlamenti választások megerősítették Kim De Dzsung és az általa vezetett Béke és Demokrácia Pártja pozícióit. Ez a párt most Dél- Koreában a legbefolyásosabb ellenzéki erő. Öt követi a Demokratikus Újraegyesítés Pártja, amely élén a másik ismert ellenzéki vezető, Kim Jong Szám áll. Kettejük együttműködésének hiánya a hírügynökségek kommentárjai szerint megakadályozta, hogy az ellenzék még nagyobb politikai győzelmet arasson. Áttörésre várva Egy mondatban jellemezve Shultz amerikai külügyminiszter múlt heti moszkvai tárgyalásainak eredményeit: tárgyszerű, nyílt, hasznos megbeszélések bizonyos haladással, de áttörés nélkül. Nagyon sok problémát kell még megoldani a moszkvai csúcstalálkozóig hátralévő öt hét alatt. Éppen a sok nyitott kérdés miatt találkozik még egy alkalommal - immár huszonhatodszor - Sevardnadze és Shultz. A megbeszélések most is a már hagyományos négy fő témakörre összpontosultak, s próbáljuk meg legalább vázlatosan összefoglalni, hogy mit végeztek most a szovjet fővárosban. 1. EMBERI JOGOK. Shultz értékelése szerint ebben a kérdésben született a legnagyobb előrehaladás. A külügyminiszteri tárgyalások előtt szakértői megbeszélést is folytattak, ezen egyebek között a politikai okokból elítélt személyek szabadon bocsátásának problémájával is foglalkoztak. A közös közlemény azt szögezi le, a felek megállapodtak abban, hogy a kézzelfogható előrelépéshez minden szinten szükséges a párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Sevardnadze sajtóértekezletén kijelentette, a szovjet felet az érdekelte, milyen választ ad az amerikai partner azokra a javaslatokra, amelyeket Washingtonban terjesztettek elő, azt ajánlva, hogy a törvényhozó szervek és társadalmi szervezetek vonalán is hozzák létre a rendszeres véleménycsere csatornáit. Mint mondotta, tárgyszerű konzultációkat folytatnak ez ügyben, s a felek szeriózusan viszonyulnak a humanitárius területre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások megtartásának kérdéseihez. 2. REGIONÁLIS KONFLIKTUSOK. A szovjet diplomácia vezetője az afgán rendelkezéssel kapcsolatos genfi okmányok aláírásának jelentőségét méltatva azt emelte ki, hogy ezzel nem csupán Afganisztán további fejlődésének új irányát tűzték ki, hanem a szovjet-amerikai kapcsolatok javulásához is hozzájárult. „ Reál is lehetőség nyílt arra, hogy megtaláljuk a regionális konfliktusoknak, a világ e krónikus betegségének a gyógyítását szolgáló hatékony eszközöket. Erősödött az ENSZ lehetőségeibe vetett és az a hit, hogy a diplomáciai folyamat igenis meghozhatja a kívánt eredményeket. "Természetesen minden helyi válság napirenden volt. A közel-ke- leti rendezéssel kapcsolatban még elég nagyok a véleménykülönbségek, de szovjet részről kiemelték: az USA már elismerte a nemzetközi konferencia létjogosultságát, s azt, hogy átfogó rendezésre van szükség, melynek alapjául az ismert BT- határozatok szolgálhatnak. Ugyanakkor Washington változatlanul a kétoldalú megállapodásokat részesíti előnyben, szerinte a konferencia csak valamilyen keretet adna ezekhez. Főleg a nyugati sajtóban jelent meg több találgatás a szovjet külügyminiszter lehetséges izraeli útjá- val kapcsolatban. Egy kérdésre válaszolva Sevardnadze kijelentette: ehhez még nem értek meg a feltételek. A két ország között nincsenek diplomáciai kapcsolatok, s Tel Aviv- ban is jól tudják, melyek a viszony rendezésének a feltételei. A Szovjetunió mindig védelmezte és védeni is fogja a palesztinok jogait. Közép-Amerikára vonatkozóan a Szovjetunió már korábban javasolta, hogy mindketten szüntessék be az ide (tehát nem csak Nicaraguába) irányuló fegyverszállításokat. Az USA ebbe nem ment bele. Akkor a Szovjetunió azt ajánlotta, hogy legalább hirdessenek moratóriumot a szállításokra, de Washington ezt az elképzelést sem támogatja. 3. KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOK. Mindkét fél részéről megnyilvánult a fejlesztést célzó akarat, ezt erősíti meg az is, hogy amerikai kereskedelmi és gazdasági szakemberek, vállalkozók népes, több száz fős csoportja járt nemrégiben Moszkvában. A külügyminiszterek most azt állapíthatták meg, hogy jelentős mértékben sikerült bővíteni az együttműködést, újabb szerződéseket és egyezményeket előkészíteni, s több közös tervezeten jelenleg is folyik a munka. Példaként meg lehet említeni az atomerőművek biztonságos üzemeltetésére vonatkozó, tegnapelőtt aláírt megállapodást. 4. HTF-SZERZÖDÉS. A hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről a szovjet és az amerikai küldöttség Genfben négy dokumentumot készít elő: az egyezmény tervezetét; az ellenőrzéssel kapcsolatos jegyzőkönyvet; megállapodást a rakéták megsemmisítéséről, illetve más célra történő átalakításáról; memorandumot az adatcseréről. S természetesen még egy okmányt a rakétaelháritó rendszerek korlátozásáról (ABM) 1972- ben kötött szerződés értelmezéséről, egyeztetett ideig történő megtartásáról. Washingtoni külügyi források szerint amikor Shultz Moszkvába utazott, még ezerkétszáz eltérő megfogalmazás volt a dokumentum- tervezetekben. Egy részük köny- nyebben megoldható, csupán technikai jellegű, a többi viszont lényeges, alapvető problémákkal függ össze. Nos, ez utóbbiakra vonatkoztatva mondotta Sevardnadze, hogy még öt fő területen vannak olyan komoly nézeteltérések, amelyek megoldása nélkül a szerződés nem köthető meg. Ezek: az ABM-szerződés megtartása; a tengeri telepítésű robotrepülőgépek; a bombázókra telepített robotrepülőgépek; a mozgatható indítóállású interkontinentális ballisztikus rakéták; az ellenőrzési rendszerek nyitott kérdései. Ezek bonyolultságát egy olyan példával lehet szemléltetni, amelyet egy hónappal ezelőtt Viktor Karpov szovjet szakértő is elemzett. A nehézbombázókon elhelyezett robotrepülőgépekkel kapcsolatban az USA mindeddig kitért annak a meghatározása elől, hogy a gépek milyen hatótávolságától kezdődjön a hadászati jelleg. A Szovjetunió a korábban meghatározott hatszáz kilométert tartja helyesnek, az amerikaiak ezt szeretnék megnyújtani, arra hivatkozva, hogy a légvédelmi eszközök állandóan korszerűsödnek. Más probléma: egy szovjet bombázóra hat ro- botrepülógép telepíthető, az amerikaiakra tizenkettő. Az USA viszont azt javasolta, minden bombázóra csak hatot számítsanak, függetlenül attól, hogy mennyi szerelhető fel. Annyira bonyolultak ezek a kérdések, hogy nem biztos, elkészül-e a szerződés a moszkvai csúcstalálkozóig. Sőt, a szakértők valószínűtlennek tartják. Sevardnadze azt mondotta, ha megtalálják a megoldás helyes módjait, akkor már gyorsan előre lehet lépni, majd hozzátette: „Még nem leltük meg a megoldás kulcsát, de már tudjuk, milyennek kellene lennie." Shultz úgy nyilatkozott, az USA is akarja a szerződést, de elsősorban jó szerződést akar, ehhez pedig idő kell. Ha a moszkvai csúcstalálkozón nem írják alá a HTF-szerződést, akkor a szovjet külügyminiszter szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az eddig végzett munka értékeléséről és a további tennivalók kijelöléséről szóló, úgynevezett közbülső egyezményt láthatna el kézjegyével. Tekintettel a kérdés fajsúlyára, ez is rendkívül fontos politikai eredmény lenne. A genfi küldöttségek természetesen tovább folytatnák a munkát az okmányok kimunkálásán. Ezzel összefüggésben került szóba, hogy akkor mikor írnák alá a szerződést, esetleg még egy ízben találkozna-e az idén a szovjet főtitkár az amerikai elnökkel? Sevardnadze szerint ezt a kérdést még nem tűzték napirendre. Mindkét külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a fegyverzetellenőrzés egyéb kérdéseiben született bizonyos előrelépés, így például a vegyi fegyverekkel, a nukleáris robbantási kísérletekkel és a hagyományos eszközökkel kapcsolatban is. Ez utóbbira vonatkozóan szovjet részről bírálták ugyan, hogy az USA nem hajlandó az adatok cseréjére sem az európai haderőkről, sem a konvencionális fegyverzetekről, de a hét elején jó hír is jött: a huszonhármak bécsi konzultációin megegyeztek abban, hogy a majdani fórumot az összeurópai folyamat keretében, a huszonhárom ország részvételével tartják. Rengeteg tehát a még nyitott kérdés. Remélhető, hogy a két külügyminiszter két hét múlva esedékes találkozójáig több minden tisztázódik, s kevesebb lesz a találgatás. MALINÁK ISTVÁN