Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-27 / 98. szám, szerda
Hogyan viszonyulnak a szovjet emberek a peresztrojkához? Egyesek azt szeretnék, ha gyorsabban haladna, és elkeserednek, ha a megújulás folyamata késedelmet szenved. Mások még mindig a régi szemlélet foglyai, és várnak. Mindez természetesen vegyes érzelmeket és hangulatokat ébreszt. Türelmetlenség /^QÍIIapult-e a teljes igazság vb iránti szomjuk, aziránt, hogy végre valahára valódi nevén nevezzünk sok kellemetlen dolgot? Nem, korántsem. Erről tanúskodik az, ahogyan az újságokat szétkapkodják. Egy-két óra alatt az újságosbódék teljesen kiürülnek. Nem tudom, ki hogy van vele, de én a napot most is azzal kezdem, hogy átfutom az újságokat, ahogy a háborús években tettem, a fronthírekre várva. Honnan ez a türelmetlenség? Mi táplálja? A múlt keserű tapasztalatai fokozták fel ennyire. Mert mi van, ha a peresztrojka nem valósul meg, és ismét félbemarad, amit elkezdtünk, akárcsak 1953-ban vagy 1965-ben? Vajon lehet-e gyorsan mozgásba hozni egy akkora gépezetet, mint a mi országunk? Hiszen ez hihetetlenül nehéz dolog, nem kevés időt igényel, és a peresztrojka hívei, akik nem feledték a múltat, már ma haladéktalanul valamiféle csekély bizonyságát szeretnék látni annak, hogy a múlthoz nem lesz visszatérés. De ha az egész dolog csak a múlttal lenne kapcsolatos! A jelen szintén táplálja a türelmetlenséget. A peresztrojka vonatát nem lehet A magántevékenységről szóló törvény, a fogyasztási szövetkezeti mozgalomban tapasztalható megélénkülés, kisipari szövetkezetek, a kolhozpiacokról szóló legújabb rendelet, a mostanság sok városban megrendezésre kerülő vásárok, a kolhozoknak az a joga, hogy az általuk megtermelt zöldség és gyümölcs egyharmadát közvetlenül a lakosságnak eladhatják, a családjogi rendelet - mind éppen ilyen intézkedések. És ezek még a hitetlen Tamásokat is megnyerik. Tudat alatt nemcsak gyors, hanem hibátlan peresztrojkát is várunk - egyfajta steril „homunkuluszt“, a pártdöntések lombikjából. Egyrészt ez tisztán emberi törekvés az ideál felé, másrészt viszont annak az eredménye, hogy a társadalom- tudományok évtizedeken át kitartóan rózsaszínűre festették a szocializmus képét, annak még a gondolatát is elvetették, hogy ellentmondások is létezhetnek az új társadalmi rendben. Ennek következtében pedig még azok is, akik leginkább a valóság talaján állnak, tündöklő csodát remélnek. Egyelőre azonban a peresztrojka hatalmas hulláma éppen hogy emelkedőben van, de a taréján már gyülemlik a hab. Várjuk a mindent megtisztító özönt, az pedig nem kevés hordalékot is felhoz a fenékről. Ez mellékhatás ugyan, de a kínos valóság elől nincs hová elmenekülni, a kellemetlen tényeket valamiképpen meg kell emészteni. Moszkvában a Kropotkinszkaja utcában az idén tavasszal nyílt meg a szovjet főváros első szövetkezeti kávéháza (Telefoto: CSTK) megállítani egy esztendőre, hogy alaposan meghányva-vetve a dolgot, a helyes vágányra állítsuk. Ezért is van, hogý a hivatali gépezet kerekei, amelyek serényen és gond nélkül forogtak, amíg a vonat más irányba haladt, még ma is mozgásban vannak. Azok pedig, akiket ezek a kerekek egyszer elgázoltak, türelmetlenül meg kívánnak bizonyosodni arról, hogy a vonat valóban a kívánt irányba indult-e meg, és nem siklik-e ki a hibás kerekek miatt. A peresztrojka olyan mérvű kádermozgással jár együtt, ami egészen bizonyos, hogy veszteségek nélkül nem megy. Ki tudja, mekkora árat fizetünk meg minden elhibázott lépésért. Sokaknak az, amivel még tegnap kénytelen-kelletlen megbékéltek, mára már, ha kisebb ügyről is van szó, elviselhetetlen. A dolgok megváltoztatására, a gazdasági és a politikai élet megújulására vonatkozó követelések teljes erővel jelentkeznek. A változások híveinek türelmetlensége, a többség legjobb érzésektől vezérelt türelmetlensége új erőket ébreszt, de veszélyeket is rejt magában. Ezeken érdemes elgondolkozni, mert felsejlik a társadalomban felkeltett várakozások és a tényleges előrelépés közötti disszonancia lehetősége. Itt azokról az első apró változásokról van szó, amelyekben a peresztrojka legkezdetén bizakodunk. Néhány átmeneti évre minden bizonnyal különleges programok szükségesek, hogy az emberek határozott javulást észleljenek. És hogy a türelmetlenség talaját veszítse. Természetesen nem arról van szó, hogy megbékéljünk a felkavart hordalékkal és a habbal, hanem arról, hogy elsajátítsuk a megújulás körülményei közötti viselkedés számunkra eddig kevéssé ismeretes szabályait. S szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy kék-zöld foltok nélkül nemigen ússzuk meg. A jelenlegi helyzet bonyolultsága világosan tükröződik az újságírásban. Egyes toliforgatók, akik hallgatásukat hosszú időn keresztül fegyelmezettségnek tüntették fel, a megcsontosodott nézeteket pedig elvhűségnek, kivárva, hogy merről fúj a szél és eldöntve, hogy a további halogatás kockázatos, most a gyorsítás buzgó szószólói lettek. Ami a bírálatot illeti, azzal ugyanez a helyzet. Ez csak látszatra bírálat, valójában pedig gyakran a szociális mimikrinek egy különös válfaja. Nincs benne sem állampolgári felelősség, sem a dolgok alakulása felett érzett aggodalom, egyszerűen csak zavarja a tisztánlátást. Szerfelett nehéz feladat: visszatartani azokat a szorgoskodókat, akik bajainkon megsütnék a maguk kis pecsenyéjét, megakadályozni az ügyeskedőket, hogy diadalt arassanak felettünk, a megújulás őszinte hívei felett. r rc végül azoknak a türelmetLD lenségéről pár szót, akik a forradalmi átalakítások kormány- rúdjánál állnak. Rájuk szintén jellemző az események sürgetése. Lenin is türelmetlen volt. Volt olyan idő, amikor azt hitte, hogy a pénz már elavult. És nemcsak Lenin gondolta így. A Népbiztosok / Tanácsa és a pénzügyi népbiztos még a pénzadókat is eltörölte, és előkészületeket tett a rubelnek nyilvántartási munkaegységgel (orosz rövidítéssel TRED-del) való helyettesítésére. De ahogy az ország pénzügyeinek teljes ziláltsága által kiváltott torz helyzet elmúlt, s a gazdasági kapcsolatokban az áruviszonyok megint szerephez jutottak, Lenin nem késlekedett a beismeréssel: az árucsere kudarcot vallott, gyökeresen meg kell változtatni a politikát. Utolsó munkáiban állhatatosan óvta a pártot az elhamarkodottságtól és a sietségtől, és sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a köztársaságban szükségtelen bürokratikus intézmények sokaságát hozták létre. Lenin annak idején hihetetlenül gyorsan megszabadult a forradalmi türelmetlenségtől, és másokat is igyekezett megóvni attól. Azt írta, hogy a pártnak nem lesz könnyű dolga, hogy megszüntesse azokat a károkat, amelyeket a bürokratikus főbizottságok és központok okoznak.. „Azt nem megszüntetni kell, hanem megtisztítani, gyógyítani és megint megtisztítani, százszor és ezerszer. És nem szabad csüggedni. “ ,, Mindannyiunk fő hibája az volt, hogy mindig jobbra számítottunk, és emiatt bürokratikus utópiákba estünk - mondta a forradalom vezére. Terveink jelentéktelen hányada valósult meg. - Terveinken nevetett az élet, nevetett mindenki. Ezt gyökeresen meg kell változtatni. A rosz- szabbra kell számítani. “ Ez a türel- meltenségén úrrá levő politikus hangja. Megtanultuk-e azóta, hogy türelmes realisták legyünk? A peresztrojka sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint azt kezdetben elképzeltük. De lehetett-e mindent pontosan kiszámítani, amikor a gazdaságtudományok, a szociológia és a politológia hosszú éveken át a skolasztika és a dogmatizmus hálójában vergődött? Mi maradt más hátra, mint várni, amíg a tudósok pótolják a mulasztásokat? Vagy, ahogy Napóleon tanácsolta, belevetni magunkat a küzdelembe, aztán majd meglátjuk? íme, belebonyolódtunk, és becsületesen megvalljuk: nem olyan sebességgel haladunk, mint szeretnénk.. . Bármilyen politikának a folytatásához többé vagy kevésbé szemléltető példára van szükség. Ha pedig a problémák olyannyira bonyolultak, hogy látványos sikereket nem sikerül felmutatni? Kétségbe vonjuk akkor a peresztrojkát, újra kezdjük belegyömöszölni a makacs valóságot? Az elsietett lakkozás, még ha a megújulást támogatni kívánó legnemesebb szándékok sugallják is, számunkra öngyilkos lépés volna. Úgy mondják, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Akár akarjuk, akár nem a társadalom türelmetlensége, összefonódva a konzervatív erőknek elvesztett pozícióik visszaszerzésére irányuló törekvéseivel, rendkívül erős nyomást fejthet ki a peresztrojka vezetőire. A felgyülemlett nehézségek és ellentmondások ellen intézett sikeres „lovassági támadás“ lehetőségében hinni a legkártékonyabb illúzió. Az objektív törvényszerűségeket és folyamatokat nem lehet gyorsan átformálni, néhány merész kihívást odavetve. Az egyedüli kiút a felkészülés a konzervativizmussal, a szürkeséggel és a kapzsisággal, vívandó hosszadalmas pozícióharcra. És teljes erővel dolgozni a megkezdett nagy ügy sikere érdekében. MARIJA PAVLOVA-SZILVANSZKAJA, a történelemtudományok kandidátusa (A LITYERATURNAJA GAZETA című lapból, rövidítve) KOMMENTÁLJUK A veszély csökkenthető A mai gazdasági helyzetben mindenütt arra kell törekedni, hogy nagyobb legyen a haszon és kevesebb a veszteség. Éppen ezért senki számára nem lehet közömbös, hogy a különböző balesetek évente több milliárdos kárt okoznak népgazdaságunknak. A közúti balesetek is sok kárt okoznak, arról nem is beszélve, hogy évente annyi ember leli halálát közutainkon, mint egy közepes nagyságú település lakossága. Igaz, évről évre növekszik az autók száma, de ez nem fogadható el magyarázatként. A közúti balesetek többségénél ugyanis szerepet játszik a figyelmetlenség, a fegyelmezetlenség, vagyis az ember mulasztása. A karambolok évente mintegy tízmilliárd korona kárt okoznak társadalmunknak. A munkából való távolmaradás, a gyógykezelések, a rokkantsággal járó költségek teszik ki ezt az összeget. Tavaly például 1209-cel több (összesen 27 622) közúti baleset történt, mint egy évvel korábban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezek következtében 31-gyei kevesebben vesztették életüket, mint az előző évben, de így is 424 áldozatot tartanak nyilván. Ha az európai átlagot szeretnénk azonban elérni, jelentősen csökkenteni kellene a halálos kimenetelű balesetek számát. Amennyiben mindnyájan többet tennénk a megelőzésért, ez bizonyára elérhető lehetne. A motoros járművek vezetői okozzák a szerencsétlenségek nyolcvanhét százalékát, a legtöbbet a személygépkocsik vezetői. Sajnos, az utóbbi években a hivatásos gépjárművezetők sem állnak úgy helyt mint azt tőlük elvárhatnánk. A gyalogosok által okozott balesetek 5,5 százalékot tesznek ki, de európai viszonylatban ezen a téren a legrosszabb országok közé tartozunk. A közúti szerencsétlenségek több mint hatvan százaléka lakott területen fordul elő. Főleg az idősebb emberek és a gyerekek fizetnek rá figyelmetlenségükre. Nem biztató, hogy a Nyugatszlovákiai kerületben az első két hónapban már huszonkét ember lelte halálát útjainkon, ami tizeneggyel több, mint a múlt év hasonló időszakában. A balesetek mintegy felét a helytelen vezetés okozza. November 6-án például a Hlohovec-Bojnička közti útszakaszon egy 33 éves gépjárművezető elvesztette uralmát a jármű fölött a gyorshajtás, illetve ittassága miatt. Karambolozott és hárman életüket vesztették. A gyorshajtás, az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan előzés ugyancsak sok szerencsétlenséget okoz. Nem mondhatjuk, hogy a rendőrség nem elég szigorú, hiszen tavaly csaknem 517 ezer szabálysértésért szabtak ki bírságot és több mint 29 ezer gépjárművezetői jogosítványt vontak be, csaknem a felét ittas vezetésért. A gépjárművek rossz műszaki állapota miatt közel kilencvenezer esetben vonták be a forgalmi engedély igazoló lapját. Mindez azt bizonyítja, hogy közutainkon baj van a fegyelemmel, az előírások betartásával, a gépjárművezetőknél éppúgy, mint a gyalogosoknál, vagy a kerékpárosoknál. Itt a tavasz, főleg a hétvégeken benépesülnek az országutak és hamarosan megindul a turistaforgalom is. Tovább növekszik tehát közutainkon a balesetveszély, ám a veszély csökkenthető. Közös érdekünk, hogy fegyelmezetten, figyelmesen közlekedjünk, szigorúan megtartsuk a közlekedési szabályokat. NÉMETH JÁNOS 130 millió korona költséggel új poliklinika létesül Léván (Levice) a város és a környék lakosainak egészségügyi ellátására. Jelenleg a technológiai berendezések szerelése folyik. A tervek szerint május elsejétől fogadják itt az első betégeket. A bal oldali képen: a zvoleni Chirana dolgozója, Ján Záturecký a fogászati rendelő műszaki berendezését szereli; a lenti képen: Rudolf Baláž, a piešťanyi Chirana aranyérmes November 7. szocialista munkabrigádjának vezetője a röntgenberendezés működését ellenőrzi. (Vlastimír Andor felvételei - ČSTK) ÚJ SZÚ 4