Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-25 / 96. szám, hétfő
Mi lesz veled, emberke? Eltűnnek a sportosztályokban felbukkanó tehetségek?- Nekünk a négytusa a nagy hajtóerő - jegyezte meg Gál József tornatanár, s nem is csodálkoztam szavain, hiszen a Galántai (Galanta) Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola leánycsapata 1983 után tavaly is országos bajnokságot nyert, s ráadásul ezüstérmet szerzett Várnában a szocialista országok együtteseinek versenyén.- örökös élmény marad a lányoknak, akik tudták, miért dolgoznak, csakhogy aztán a többségük elkerült tőlünk... Nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a gyerekek az alapiskola végeztével szerteszélednek, sót, ez törvényszerű. Az már kevésbé van rendjén, hogy a miniszteri rendelettel létrehozott sportosztályok felfedezettjei elkallódnak. A jelenség nem csak Galántára jellemző, Szlo- vákia-szerte dívik, sót országos viszonylatban is óriási gondot jelent szinte minden sportágban. Sajnos, megoldást nem nagyon talál egyetlen egy szakvezetés sem.- Tizenegy éve tanítok ebben az iskolában, s ez idő alatt rengeteg tehetséges gyerek volt a kezem alatt. Kezdetben Banská Bystricába, majd Trencínbe irányítottuk őket, most a fővárosba küldjük. Magam sem értem, miért nem lett egyből sem élvonalbeli atléta, pedig Rucz Éva 172cm-t ugrott magasba, annak idején az egyik legjobb volt Szlovákiában, még Brenkusovát is verte. Szepesi Mihály 15 évesen 191 cm-t teljesített. De sorolhatnám tovább a dobóatlétákkal: Erika úa- nová Banská Bystricában tűnt el, a gerelyes Mária Boékayová Ru- žomberokban, ő a bajnok Helena Burgárovánál edzett, de férjhez ment, gyereket szült és vége lett sportolói pályafutásának, úgy, hogy az valójában el sem kezdődött. Vagy említhetem Barczi Erikát, aki a dobónok közül állítólag a legjobb volt a nymburki vizsgákon, de most teng-leng, nem vették föl a testnevelési főiskolára, így Sládkovičovóban a pionírházban dolgozik. Igaz, még mindig edz és versenyez, de kérdezem: meddig...? Hát igen, vajon meddig? Mert az alapiskolákon működő sportosztályok, így a galántai atlétikai is, csak az alapokat képesek megadni a szárnyaikat bontogató tehetségeknek, s annak ellenére, hogy Red- hammer Egon és Gál József, a két oktató-edző, valamint segítőkész kollégáik, Tóth László és Vincent Slíž később is figyelemmel követik a tőlük kikerülő fiatalok sorsának alakulását, sajnos azt nem tudják befolyásolni. Éppen itt, az átmenetnél adódik a probléma. Gál József így látja a helyzetet:- Mi másképp viszonyulunk a gyerekekhez, mint az edző a sportolókhoz. A mi módszereink játékosak, érdekesek, de egyben nevelő hatásúak. A továbbiakban leginkább ezt hiányolom, no meg azt, hogy az egész folyamat nem összehangolt, az edző nem érez úgy a gyerekekkel, ahogy kellene, sok esetben magukra hagyja őket az edzéseken. ÚJ SZÚ 1988. IV. 25.- Az első négy esztendőben mi is csak tapogatóztunk, hogyan is kellene - vélekedik Redhammer Egon, aki szerint az oktatásban töltött hosszú évek tapasztalatai sem voltak elegendőek a sportosztály beindításakor. - Két óra nem elég a tehetség kibontakoztatására, hetente legalább nyolc-tíz kell. Redhammer Egon azzal is tisztáélsportközpontokban is ne tudnának megbirkózni ezzel a problémával. Hiszen a sporttal foglalkozó emberke aligha különbözik más tizenévestől, sőt, talán még öntudatosabbnak célratörőbbnek kellene lennie ahhoz, hogy igazán jó eredményt érjen el valamelyik sportágban.- Nálunk nagy kedvvel csinálják a gyerekek, sót, ha a szünetre hazaban volt, edzői képesítés ide, vagy oda, egyedül képtelen lesz megbirkózni a feladattal. Volt diákját, az éppen végzős Gál Józsefet szemelte ki maga mellé.- Tanárom azt kínálta fel, ami egyébként is érdekelt, hát hogyne jöttem volna szívesen. A munkát nem kellett az alapoktól kezdeni, hiszen a városban voltak hagyományai az atlétikának. Voltak és vannak. Az országos élvonalban mégsem találkoztunk egyetlen innen származó versenyzővel sem. Vajon mi ennek az oka? Azért mindenki mégsem kallódhat el...- Az ember kiérzi, hogy túlhajtja-e a gyereket, vagy sem. Én nyugodt szívvel állítom, soha nem észleltem ennek a legkisebb jelét sem, bátran továbbadtam őket a már említett sportiskolái központokba azzal, hogy ott továbbfejlődnek, mégsem lett belőlük semmi. Szomorú, de legtöbbjüknél nevelési problémák merültek föl. Távolból sem a szülők, sem mi nem tudunk hatni a gyerekek viselkedésére az új környezetben. Hasonló észrevételt többször hallottam a másik féltől, a sportiskolák vezetőitől is. Azért nem hiszem, hogy más középiskolákhoz hasonlóan a sportiskolákban vagy az ifjúsági jönnek, mindig eljárnak ide, s ebből is következtetjük, jól érezték magukat iskolánkban. Szerintem valahol ott a baj, hogy amikor tőlünk elkerülnek, az önkontrolljuk még nem elegendő, az új környezetben viszont nincs elég ellenőrzés. Az iskolában az első osztály végén válogatják ki a gyerekeket, a következő három évben az általános mozgáskészség fejlesztésére törekszenek náluk, ennek befejeztével sorolják be őket a sportosztályokba. Sajnos, a skála nem túl széles, mindössze 80-120 gyerek áll rendelkezésre. Gál József bosszús is emiatt:- A legtöbb helyütt akadályozzák a vidéki iskolák a felbukkanó tehetségek felkerülését, mert azok nekik később konkurenciát jelentenek az iskolák közötti viadalon. Ezt valahogy meg kellene oldani, mert nem az a döntő, mi legyünk az elsők a rátermettségi versenyben, hanem az, hogy eljussanak hozzánk a tehetségek. A másik fontos szempont: a szülők érdekeltsége... És az atlétikai szövetségéé is, mert a jó néhány itt töltött esztendő alatt még egyetlen egyszer sem éltem meg, hogy értékelték volna munkánkat! URBÁN KLÁRA Bajnokcsapat A tehetséges Molnár Andrea nevével remélhetőleg a jövőben is találkozunk majd (Archív felvételek) Az asztalitenisznek szép hagyománya van a Nagykürtösi (V. Krtíš) járásban. A felszabadulást követő években több községben kezdtek foglalkozni versenyszerűen is ezzel a kevés beruházást igénylő érdekes sporttal. Ipolynyék (Vinice) azon helységek közé tartozik, ahol rövid idő alatt népszerűvé vált a kaucsuk- labda, s a pingpongozok közül többen kerületi szinten is képviselték a községet. Az aktív versenyzőkön kívül „műkedvelők“ is akadtak szép számmal, majdnem minden évben rendeztek számukra tornát. Szép sikereket értek el az elmúlt esztendőkben a nyéki asztaliteniszezők: a legértékesebb Szalatnyai Alica nevéhez fűződik: a diákok versenyében Szlovákia bajnoka lett. A sikeres időszak folytatódik napjainkban is, hiszen a község sportolói mindig ott vannak a legjobbak között, a most befejeződött bajnokságban pedig az első helyen végeztek. Ez a siker annál értékesebb, mert a nyolccsapatos mezőnynek alig volt gyengébb csapata, nagyon kiegyensúlyozottak voltak az erőviszonyok, a nyékiek mégis két fordulóval a bajnokság befejezése előtt már biztos bajnokok voltak. Pedig a csapat feltételei egyáltalán nem mondhatók ideálisnak. Edzési lehetőségeik „helyhiány miatt“ nincsenek, a csapat tagjai szinte csak a bajnoki mérkőzések alkalmával ülnek asztalhoz. Hogy ilyen mostoha körülmények közepette is sikeresen szerepelnek, az a tehetséges játékosok hallatlan küzdeni tudásának, győzni akarásának köszönhető. A Petrezsél László játékos edző irányítása mellett a három Dobos, Gábor, Ferenc, László, Tu- hárszky Ferenc, Mészáros Zoltán összetételű csapat az egész bajnokság ideje alatt kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A szép siker felett érzett örömbe azonban nem kis üröm is vegyül: ha a jövőre gondolnak a nyéki asztalitenisz szerelmesei, elszomorodnak Szinte nincs utánpótlás. A diákcsapat alig nyert mérkőzést a bajnokságban, figyelemre méltó tehetség sem tűnt fel a fiatalok között. Egyedül talán Dobos Péter, aki most katonai szolgálatot teljesít. Az idei bajnokság tehát sok örömöt hozott a községnek, de felhívta a figyelmet a hiányosságokra is. Utánpótlás nélkül hosszabb távon nem lehet sikeresen szerepelni. BÖJTÖS JÁNOS HÚSZ NYÁRI OLIMPIA (ST. LOUIS -1904) Rideg üzleti alapon Eredetileg Chicago kapta a megbízást a III. olimpiai játékok rendezésére, de azután, Theodore Rooswelt amerikai elnök személyes közbelépésre - alig fél esztendővel a játékok kezdete előtt - visszalépett a világkiállítást rendező St. Louis javára. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozzájárult a változáshoz, és csak később ébredt rá: ez az olimpia is elsikkadt egy kiállítás árnyékában. Az amerikaiakat éppen olyan kevésbé érdekelte az olimpiai eszme népszerűsítése, mint négy évvel előtte a franciákat. Minden ünnepélyesség nélkül, rideg üzleti alapon bonyolították le a versenyeket. Sok előzetes, csábító ígéretük közül azt sem váltották be, hogy az európai sportolókért külön hajót küldjenek; elég udvariatlan, nemtörődöm házigazdáknak bizonyultak. 1. „HAZARENDEZÉS“. Amint az várható volt, a világkiállítás szervezői reklámcélokra használták fel az első tengeren túli olimpiát; a látogatottság azonban így is jóval várakozáson alul maradt, egy versenyen sem volt 2000-nél több néző. Csaknem három hónapon keresztül 390 különféle versenyt rendeztek „olimpiai“ elnevezéssel, de ezek nagy többségének semmi köze sem volt az olimpiai küzdelmekhez. Ennek értelmében a NOB csak 15 sportág 102 számát tartja nyilván. A nagy távolságok miatt az európai országokat csupán kis küldöttségek képviselték. Anglia és Francia- ország bojkottálta az olimpiát, hiányoztak Svédország, Svájc és Csehország sportolói, így mindösz- sze 123 külföldi (10 országból) s 431(ü) amerikai résztvevője volt a St. Louis-i játékoknak. És a vendéglátók 18 szám kivételével mindent megnyertek. Igaz, ebben a korban még nagyon divatos volt a „hazarendezés“, amikor a vendéglátók a náluk űzött és elterjedt sportokat iktatták műsorra. St. Louisban szerepelt először a női íjászverseny. Hogy miért? Nézzük csak. Kis távolságú verseny: 1. Howel, 2. Coolen, 3. Pollock. Nagy távolságú verseny: 1. Howel, 2. Coolen, 3. Pollock. Csapatversenyben: 1. USA I, 2. USA II, 3. USA III. összesen kilenc érem a rendező országnak... 2. NÉGY MESTERHÁRMAS. Az atlétikai versenyeken a rendezési hibák és a rossz pályák ellenére is hat új világrekord született. Kiemelkedett közülük az amerikai Hahn világcsúcsa a 200 méteres síkfutásban (21,6). Ezt az eredményt csak húsz esztendővel később, az 1924-es párizsi olimpián érte el a győztes, és 28 esztendő elteltével, a Los Angeles-i olimpián javította meg a néger Tolan (21,2). Tolanról jut eszünkbe egy másik néger, Poage. St. Louisban bronzérmet szerzett 200 m gáton, s ezzel az olimpiák történetében először állt dobogóra néger atléta. A helyből ugrások „császára", Ewry ismét három aranyérmet nyert (a helyből távolugrásban 3,47 méterre javította a világrekordot), s rajta kívül még három sportolónak sikerült a mesterhármas: Hahn (60 m - 7 mp, 100 m- 11 mp, 200 m - 21 mp), Lightbody (800 m - 1:56,0, 1500 m- 4:05,4, 2500 m akadályfutás- 9:39,6), Hillman (200 m gát - 24,6, 400 m gát - 53.00, 400 m síkfutás 49,2). TOJÁS ÉS BRANDY. Nagy győzelemre készült Lorz amerikai maratoni futó. „Trükkje" azonban nem sikerült. Elsőnek érkezett ugyan célba, de csakhamar kiderült, mindösz- sze 15 kilométert futott, aztán autóba szállt; 2-3 kilométerrel a cél előtt ismét futni kezdett. Frissen és diadalmasan. Győzött. A csalásra azonban rájöttek és Lorzot megfosztották „bajnoki címétől", örökre eltiltották a versenyzéstől (a következő évben már kegyelmet kapott). Az elsőség tehát a másodiknak beérkezett angol származású hivatásos szórakoztatónak, Hicksnek jutott, aki a kimerültségtől alig tudta ávenni a díjat. Nem is csoda: nehéz terepen, nagy hőségben bonyolították le a versenyt; Hicks 3:28:53 óra alatt tette meg a 40 kilométert. Ma szinte hihetetlen: táv közben tojással és brandyval „doppingolta“ magát. FEJESUGRÁS TÁVOLBA. Két arany-, egy ezüst- és két bronzérem kivételével minden „fémet" az amerikai atléták nyertek. Pedig 24 számban avattak bajnokot. Az összehasonlítás kedvéért néhány korabeli eredmény: magasugrás 180 cm, távolugrás 735 cm, súlylökés 14,80 m, diszkoszvetés 39,28 m. Ne mosolyogjunk az eredményeken, 84 esztendővel ezelőtt születtek. És azon sem, hogy például diszkoszvetésben holtverseny után pótdobás döntötte el az elsőség kérdését, hogy az atlétikai számok között szerepelt az egykaros és a két- karos súlyemelés. De akadtak cifrább számok is. Párizsban volt akadályúszás (ha úgy tetszik, gátúszás), búvárúszás, s mindennek a tetejébe öten úsztak a váltóban! St. Louis is gombostűvégre tűzött egy csodabogarat. A fe- jestávolugrást. Hogy mi ez? Az ember ugrik egy óriási fejest, aztán mozdulatlanul siklik a víz tetején, amíg a lendület viszi. A győzelmet az amerikai Dickey szerezte meg T9,5 méteres teljesítménnyel. 3. VITA ÉS VEREKEDÉS. 1904- ben szerepelt először az olimpián a műugrás, s összesen 11 számban avattak úszóbajnokot. A két legrövidebb távon, az 50 és a 100 yardos gyorson (már volt mell- és hátúszás is) a magyar Halmay Zoltán bizonyult a legjobbnak. Az előbbi távon mintegy karcsapással győzött, de a két célbíró egyike az amerikai Learyt „látta" győztesnek. Erre nagy vita, majd tömegverekedés támadt a medence partján. A zsűri holtversenyt állapított meg, és salamoni döntést hozott: meg kell ismételni a döntőt. Halmay biztosan lett első... TÖBB SÚLYCSOPORTBAN. Az ember lapozgatja a régi eredmény- listákat és szinte nem akar hinni a szemének. St. Louisban például egy-egy ökölvívó több érmet is szerzett. Tévedés lenne? Nem. Néhány győztes ugyanis kedvet kapott arra, hogy sikere után felsőbb súlycsoportban is szerencsét próbáljon. Ezt nem tiltotta a szabály. Egyébként hét súlycsoportban versenyeztek 1904-ben az ökölvívók és minden érmet az amerikaiak nyertek! Akárcsak a vívásban a kubaiak! Még a középkori eredetű botvívásban is, amely St. Louisban szerepelt először és utoljára az olimpia műsorán. A magyarok vívásban nem indultak. 4. AZ ALKALMAZOTTAK IS. A St. Louis-i olimpia mellett, a bevételek növelése érdekében, úgynevezett „etnográfiai olimpiát" is rendeztek. Ezen - mint büszkén hirdették az amerikaiak - „képviselve van a földkerekség minden rangú és színű nációja a dél-amerikai indián törzsektől a kínai kuliig és az afrikai szerecsenig". Hogy kik alkották a mezőnyt. A világkiállítás területén működő mutatványos park alkalmazottai. Nem zavarta a rendezőket, hogy az „olimpikonok" legtöbbje most látott először sportpályát, nyugodtan végigversenyeztettek velük néhány „olimpiai" számot. A jellegzetes amerikai vállalkozás nagy közönséget vonzott, és ha sport szempontból csödött mondott is, az anyagi haszon nem maradt el. És erről volt szó elsősorban a III. nyári olimpiai játékokon. TOMI VINCE Komoly a csata még az iskolai versenyen is