Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-03 / 52. szám, csütörtök
Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát A kommunisták feladata az indokolatlan termelési különbségek kiegyenlítése A Közép-szlovákiai kerület déli részén fekvő Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás több mint 101 ezer hektár mezőgazdasági földterületével, amelynek nagyobbik fele szántó, a kerület legtermékenyebb mezőgazdasági vidékeinek egyike. Éppen ezért igényes célokat tűzött ki a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari termelés fejlesztésére az SZLKP legutóbbi kerületi és járási konferenciája. Az elmúlt években sok szép eredményt értünk el. A CSKP KB 11. ülésén hozott határozat szellemében az állattenyésztés helyett a növénytermesztési ágazat fejlesztésére fordítottuk az elsődleges figyelmet. Az 1985-ös eredményekhez képest 1986-ban az állattenyésztés nem egész két százalékos növelésekor a növénytermesztési ágazat teljesítményei 9,2 százalékkal fokozódtak. Gabonából például tavalyelőtt 23 863 tonnával, tavaly pedig 8804 tonnával többet termeltünk, mint 1985-ben. Sikeres volt az állat- tenyésztők munkája is, hiszen az értékelt időszakban átlagosan 300 literrel megnövekedett a tehenek éves tejhozama, 1808 tonnával több szarvasmarha- és közel ezer tonnával több sertéshúst értékesítettek a mezőgazdasági vállalatok. Bár jóknak tekintjük a felsorolt eredményeket, a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalával mégsem vagyunk elégedettek. Egyaránt sok régi és újkeletű probléma fékezi a fejlődést. Nem kevés a kihasználatlan tartalék sem, ami részben objektív, de főleg szubjektív okokra vezethető vissza. A szubjektív okok arányának megnövekedését elősegítették a kommunisták mulasztásai is. Néhány alapszervezeti pártbizottság tevékenységét következetlenség és tervszerűtlenség jellemzi. Az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok némelyikében helytelenül érvényesítik a párt vezető szerepét a gazdaságirányításban. Ennek következtében kisebb a gazdasági vezetők igényessége, ami negatív hatást gyakorol a dolgozók aktivitására és a feladatok teljesítésénél formális viszonyuláshoz vezet. Sok helyen hiányzik az elvszerű kádermunka is. A vezetők egy részének a fiatal káderekhez való viszonya nélkülözi a következetességet. Nem egyszer túl sokat követelnek a fiataloktól, miközben keveset segítenek nekik. Mi ennek a következménye? Elvándorolnak, más munkahelyet keresnek maguknak a szakképzett és a főleg fiatal káderek. Ugyanakkor olyan gazdasági vezetőket is ismerünk, akik nem igényesek a fiatalokkal szemben, elnézik mulasztásaikat, majd az ebből adódó sikertelenségeket elsősorban objektív tényezőkkel próbálják magyarázni. Természetesen a gazdasági vezetők ilyen magatartása nagyban fékezi a fiatal káderek sokrétű fejlődését. Komoly hiányosságok tapasztalhatók az irányítómunkában is. Sok gazdasági vezető nem rendelkezik kellő mennyiségű valós információval a termelésről. Az ilyen vezetők megelégednek az írott jelentésekkel, nem igyekeznek személyes tapasztalatokat szerezni a dolgozókkal való közvetlen kapcsolat révén. Az esetek többségében még az ellenőrzést sem tekintik az irányító munka hatékony eszközének. Járásunkban e hiányosságokra vezethető vissza a mezőgazdasági vállalatok körülbelül egyharmadának átlagosnál gyengébb gazdálkodása, amivel indokoltan elégedetlen a párt járási szerve. Főleg az bosszant bennünket, hogy az egyforma talaj- és éghajlati viszonyok ellenére különbözőek, sőt nagyon is eltérőek a gazdálkodási eredmények. így van ez például a Királyi (Kráľ), a Rima- szécsi (Rimavská Seč), a Méhi (Včelince) és a Lénártfalvai (Lenar- tovce) Egységes Földműves-szövetkezetekben. A két előbbi efsz már hosszú évek óta a járás legjobb mezőgazdasági eredményeit nyújtja, a másik kettő viszont csak a sereghajtók között említhető. A Méhi és a Lénártfalvai Efsz esetében, de néhány más mezőgazdasági vállalatnál is, abban látjuk a legnagyobb hibát, hogy a vezetőség nem gondoskodik kellő mennyiségű és minőségű téli takarmányról az állatállomány részére. Hanyagul szervezik meg a munkát a szálasok kaszálásakor, és nem tartják be a technológiai előírásokat a takarmányok konzerválásánál, s a tárolásnál sem. E két efsz-ben messze elmaradnak a gabonatermesztés rimaszécsi vagy királyi magas színvonalától is, hiszen hektáronként csaknem egy tonnával kisebb hozamot takarítanak be, mint a közeli szomszédaik. A lemaradást a technológiai fegyelem megsértése, a rossz irányítás és a hiányos ellenőrző tevékenység okozza. A takarmánynövények és a gabona gyenge terméshozamai természetesen kihatnak az állatállomány hasznosságára is. Amíg például Ri- maszécsen a legutóbbi négy év alatt 400 literrel növelték a tehenek éves fejési átlagát és ezzel elérték a 4000 literes fejési átlagot, Lénártfalván a növelés aránya nem haladta meg a 320 litert, miközben az éves fejési átlag 500 literrel maradt alacsonyabb az egyforma fajtájú tehenek ellenére. Lénártfalván és Méhiben 40 dekával kisebb a hízósertések napi súlygyarapodása is, mint Rima- szécsen vagy Királyiban. Nagyok a gazdálkodás jövedelmezőségében tapasztalható különbségek. A Királyi Efsz dolgozói 1986-ban a tervezett 4,2 millió helyett 5,8 millió korona nyereséget könyvelhettek el. Rimaszécsen ugyanakkor 387 ezer koronával teljesítették túl a nyereség három millió koronára szóló tervét. Ezzel szemben Lénártfalván a tervezett kétmillióból csak másfél millió koronát értek el, Méhiben pedig csupán a terv felét sikerült megvalósítani. A gazdasági mechanizmus átalakítása és főleg a gazdálkodás önfinanszírozásának követelménye a jövőben már nem engedi meg az ilyen indokolatlan eltérések megismétlődését. A mezőgazdasági vállalatok helyzetének alapos ismeretében az SZLKP járási bizottsága hatékonyan elő fogja segíteni e fogyatékosságok felszámolását. A járási pártkonferencián kitűzött fő feladatok terve alapján elmélyítjük a pártszervezetekről való megkülönböztetett gondoskodást. Jelenleg nagy figyelmet fordítunk az évzáró taggyűlések és konferenciák előkészítésére. Meggyőződésünk, hogy ezek a tanácskozások a mezőgazdasági vállalatoknál tevékenykedő pártalapszervezetek politikai és eszmei munkájának jobbításához nélkülözhetetlenül fontos, hatékony segítséget nyújtó fórumok lesznek. Az évzáró tagsági gyűlések legfontosabb küldetése a kommunisták aktivitásának és tettrekészségének növelése. Az évzáró taggyűléseken elfogadásra kerülő határozatok teljesítésekor a szociális és gazdasági fejlődés gyorsítását célzó konkrét megbízatásokat kapnak a kommunisták a járási pártbizottságtól. Arra irányítottuk a pártszervezetek és az alapszervezeti bizottságok tagjainak figyelmét, igyekezetét, hogy a konkrét megbízatások elosztásakor az alkotó munka egyetlen döntő fontosságú területéről se feledkezzenek meg. Útmutatásunkban külön kihangsúlyoztuk a tudományos-műszaki haladás legújabb ismeretei mielőbbi gyakorlati érvényesítésének jelentőségét, valamint az újító- és a feltaláló mozgalom eredményei késedelmet nem tűrő, széles körű kamatoztatásának követelményét a termelő munkában. Az SZLKP járási bizottsága már a közeljövőben a helyi viszonyok még jobb megismerése céljából az eddiginél jóval gyakoribb - módszertani útmutatásokkal egybekötött - felméréseket, ellenőrzéseket tervez a pártszervezetekben. Intézkedünk a párt ellenőrző joga hatékony és komplex érvényesítéséről is. Az az elvünk, hogy az SZLKP JB szak- bizottságainak tagjai, de főleg a politikai dolgozók kötelesek sokkal gyakrabban részt venni az alapszervezetek gyűlésein és az alapszervezeti bizottságok tanácskozásain. A politikai dolgozóknak munkaidejük legalább felét kell eltölteniük az alapszervezetek, pártbizottságok tanácskozásain, valamint a nyilvános pártgyűléseken részben a tanácskozások gondos előkészítése, részben pedig annak érdekében, hogy a pártgyűlések hatékonyan segítsék elő további előrehaladásunkat. A CSKP XVII. kongresszusán, majd az azt követő pártkonferenciákon kitűzött célok elérése végett járásunkban tökéletesíteni akarjuk a kommunisták munkáját. JÁN GIBALA, az SZLKP Rimaszombati Járási Bizottságának vezető titkára Az Észak-Csehországban levő zálužíi Győzelmes Február Bányavállalat dolgozói 1963 óta már több mint 137 millió tonna szenet fejtettek. Az első évben a termelés 6,3 millió tonna, 1976-ban - amikor a bányavállalathoz további részlegeket kapcsoltak - a 7212 720 tonna volt. Az elmúlt évben több mint 3,7 millió tonna szenet fejtettek. A jelenlegi időszakban a bányavállalat öt üzemében számos élenjáró kollektíva dolgozik. A képen Ladislav Marek mérnök a lámpákat ellenőrzi. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Nyereséges gazdálkodásunk alapjai Az Agrokomplex nagymegyeri (Čalo- vo) üzemében dolgozom, olyan vállalatnál, amely a gazdasági terveit évek óta magas szinten teljesíti. Gazdálkodási mutatóink adják a bizonyítékát, hogy a két évvel ezelőtt célul tűzött feladatainknak maradéktalanul eleget tettünk, sőt több vonatkozásban a meghatározott szinteket túl is teljesítettük. Például 1986-ban, amikor a mezőgazdasági üzemek többségében gyengébb eredményeket értek el, mi szemesekből 551 vagonnal termeltünk többet a tervezettnél. Növénytermesztésünk dinamikus fejlődése tavaly is folytatódott. A szemesek termesztési tervét 130 százalékra teljesítettük, ami 800 vagon többletet jelent. Átlagos hektárhozamunk 8,34 tonna volt, s ezzel a két évvel ezelőtt megfogalmazott pártfeladatot, hogy 7-7,5 tonna között stabilizáljuk a szemesek hektárhozamát, jelentős mértékben túlszárnyaltuk. A növénytermesztésben dolgozókhoz hasonlóan az állattenyésztők is példás munkát végeztek. Hústermelési, elsősorban sertéshústermelési feladatainkat teljesítettük és tejeladási terveinknek is eleget tettünk. Termelésünk messzemenően hatékony és gazdaságos volt, hiszen az 1987-es évet 23,5 millió koronás tiszta nyereséggel zártuk, ami a tervezettnél 6 millió koronával több. Már többen feltették a kérdést, hogy mi a titka sikereinknek. Hatalmas mezőgazdasági komplexumunkban évente 230-235 millió korona értékű mezőgazdasági terméket termelünk és évről évre javulnak gazdálkodási eredményeink, fokozzuk termelésünk dinamikáját és hatékonyságát. Lényeges és fontos, hogy a termelési feladatokkal teljesítésük feltételei összEREDMÉNYEK ÉS GONDOK A Királyhelmeci (Král. Chlmec) Állami Gazdaság jó eredményeket ért el ugyanakkor sok nehézséggel birkózott meg az elmúlt évtizedek során. A mezőgazdasági dolgozók keményen dolgoztak, lehetetlent szinte nem ismertek. Munkájuk tisztes jövedelmet hozott az országnak. Nem látványosan, de töretlenül ívelt fölfelé a dolgozók életszínvonala. Megszokták, hogy semmi sem hull az ölükbe. A mezőn is, az állattenyésztésben is keményen meg kell dolgozni minden eredményért. Életelemükké vált a munka és a küzdelem. Ez a küzdeni tudás jellemezte munkájukat az 1987-es évben is, mert az elmúlt év gazdasági terve nem tartozott a könnyen teljesíthetők közé. Ha eredményeket akartak elérni, bonyolult problémák egész sorát kellett megoldani, javítani kellett az irányító és a szervező munkát. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, bár az elmúlt gazdasági évben a nehezen kicsikart eredmények mellett kudarc is érte a gazdaság dolgozóit. A zöldségtermesztőknek nem sikerült megtermelniük a tervezett mennyiséget. Mentegetőzni lehet. Objektív és szubjektív tényezők sorát is fel lehet sorakoztatni, de a tényeken nem lehet változtatni. A megtermelt zöldség kevés. Az év végi értékelésnél megpróbálták kideríteni, hogy miért. A párttagok és tagjelöltek munkájának minősítésénél is a zöldség- termesztésben tapasztalható hiányosságok álltak az értékelés homlokterében. Ezzel a témával mindaddig foglalkoznunk kell, míg rendben nem lesz minden, ami a zöldségtermesztéssel összefügg.- A zöldségfogyasztás - szerencsére - egyre nő, javulnak a piaci lehetőségek. A hibákból tanulni kell, s az idei gazdasági évben zöldségfélékből is meg kell termelni a tervezett mennyiséget a bodrogközi homokon. Az állami gazdaság vezetői hatékony intézkedéseket hoztak, s ezek remélhetőleg biztosítják, hogy a jövő gazdasági évben ebben az ágazatban is jobb eredményeket érünk el. A növénytermesztésben ugyanis csak 94,67 százalékra sikerült teljesíteni a terveket, bár az eredmények egész sorát tudják felmutatni ebben az ágazatban. Gabonafélékből, tengeriből, repcéből, napraforgóból és cukorrépából többet is termeltünk a tervezettnél. Gabonafélékből 5,1 tonnát, kukoricából 5 tonnát, repcéből 3,24 tonnát, napraforgóból 2,7 tonnát,' cukorrépából 40,8 tonnát termeltünk hektáronként. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a munka hatékony szervezése, a technológiai fegyelem következetes megtartása, a dolgozók szívós munkája még kedvezőtlen időjárási viszonyok esetében is biztosítja a kiemelkedő eredményeket. Az állattenyésztésben 101,54 százalékra teljesítették az állami tervet. Eladtak 5 millió négyszázezer liter tejet, leválasztottak 19 014 szopósmalacot. Ez egy-egy anyakocára átszámítva 17,5 malacot jelent. Húseladási tervüket is teljesítették, 2270 tonna húst adtak el az elmúlt gazdasági évben. így sikerült 900 ezer korona nyereségre szert tenniük. Ezek a gazdasági eredmények nagyrészt annak köszönhetők, hogy a dolgozók értik az idők szavát. A politikai öntudat náluk azt jelenti, hogy a gazda szemével nézik a jószágot, s felelősségtudattal művelik a földet. Nemcsak a mára és a holnapra, a holnap- utánra is gondolnak. Szeretnék elérni, hogy minden kommunista bekapcsolódjon a társadalom gazdasági és társadalmi fejlesztésének gyorsítási folyamatába. Erre a célra a pártoktatást, a szakszervezeti továbbképzést és a nyilvános pártgyűléseket is felhasználják. MARTA KOCSKOVÁ, a Királyhelmeci Állami Gazdaság dolgozója hangban legyenek, a termelésben vezető szerepet játszó dolgozót pedig megfelelően ösztönözzük. Egyrészt az anyagi érdekeltség elmélyítésével, amit mi a munkabérek 25 százalékos mozgó részével érünk el. Ezzel az üzem-, az ágazat- és a csoportvezetőknek megfelelő lehetőséget adunk, hogy az igyekvőt és jobban dolgozót jobban megfizethessék. Továbbra sem mondunk le az ösztönzés és a serkentés olyan hagyományos formáiról, mint amilyen a szocialista munkaverseny és a szocialista munkabrigád-moz- galom. A vállalások elsődleges célja a minőségi és a hatékonysági mutatók javítása. Egy pillanatra sem feledjük, hogy az igényes feladatok teljesítésében szakmailag képzett és eszmeileg fejlett dolgozókra van szükség. Ez a tény oktató-nevelő munkánk meghatározója, de az elismerést jelentő statisztikán túl ezen a téren is komplex a szemléletünk. A közelmúltban végeztünk egy felmérést, hogy hány oktató-nevelő célú óra jut egy dolgozónkra, Évente személyenként átlagosan két hét, de egyeseknél a húsz munkanapot is kiteszi. Tehát egyrészt fontos, hogy az eszmei nevelésre és a szakmai ismeretek bővítésére nagy gondot fordítsunk, de ugyanakkor azt is meg kell nézni, hogy a ráfordított idő mennyiben volt hatékony, az időpontokat pedig körültekintően kell megválasztani. Elsősorban akkor kell oktatnunk és nevelnünk, amikor a természet erre maga is kínálja a. lehetőséget. Saját gyakorlatunk példájával azt is érzékeltetni szeretném, hogy az üzemi pártbizottságban és a szakszervezet üzemi bizottságában is milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a demokrácia kiszélesítésének. Nemcsak a feladatok teljesítésébe, hanem azok körvonalazásába és meghatározásába is bevonjuk a dolgozókat. A kapcsolat közvetlen, nem adminisztratív formákon, hanem megbeszéléseken, vitákon és eszmecseréken alapul. Valamennyi lényeges kérdésről mindenkit tájékoztatunk és a javaslatokat is figyelembe vesszük. Értékeléseink bírálóak és önbírálóak, az elhangzó kritikai észrevételekkel nagyon felelősségteljesen foglalkozunk és a megoldások, valamint megfelelő intézkedések módjáról is tájékoztatjuk a kollektívák tagjait. Amikor a kezdemén/ezésról, az egyéni felelősség átérzéséről és a tudatos munkáról beszélünk, sosem felejtjük el hangsúlyozni, hogy ezek a követelmények mindenkire egyformán vonatkoznak, a legegyszerűbb termelő munkát végzőtől egészen az igazgatóig. Igényünkből, hogy az új vezető beosztású dolgozó mindig egy minőségileg magasabb szintet képviseljen, sosem engedünk. A vezetőktől azt is elvárjuk, hogy megfelelő szakmai ismereteik mellett megfelelő irányító- szervező képességekkel is rendelkezzenek, és ezeket elfogadható emberi kapcsolatok formájában tudják érvényesíteni. Az a vezető, akinél az ilyen képesség hiányzik, az újszerű elvárásoknak, az önelszámoláson alapuló vállalati gazdaságpolitika igényeinek aligha lesz képes eleget tenni. LENGYEL ERNŐ, az üzemi pártbizottság elnöke
