Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-28 / 73. szám, hétfő

Hogy ismét sikeresek legyenek Mérlegvonás a Slovan egyesületében Liszt gyönyörüszép művének, a Szerelmi álom hangjainak hallatán most az egyszer prózaibb gondola­tok kavarogtak a fejünkben - vajon ez a Slovan testnevelési egyesület évzáró közgyűlésének kezdetén fel­hangzó zenemű címe nem szimboli­zálja egy kicsit a legnagyobb szlová­kiai klub jelenlegi helyzetét. Túlka­pás lenne egyértelműen azt állítani, hogy a 6105 tagot számláló bratisla­vai egyesület téli álmát alussza, de nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, egyes szakosztá­lyokban igencsak sántít a munka. A „kékek“, ahogy a Slovan együtteseinek tagjait országszerte ismerik, évzáró közgyűlésének ko­mor és bíráló (helyenként nem ártott volna, ha a kritika névre szóló lett volna!) hangvétele is ezt tükrözte. A leköszönő egyesületi elnök, An­ton Krútil beszámolójában az ered­mények említése mellett épp ezek a hiányosságok kaptak teret. Kezd­jük a két legnépszerűbb sportággal, a labdarúgással (ez a legnagyobb a szakosztályok között 1710 tagjá­val) és a jégkoronggal; ezek az utóbbi időben sok-sok fejfájást okoztak nemcsak a klubvezetésnek, hanem a szurkolóknak is. Az esz­tendőkkel ezelőtt szép napokat megélt futballcsapat két éve lecsú­szott a nemzeti ligába, s az idén, harmadik nekifutásra mindenképpen vissza szeretne kerülni az I. ligába (tavaly az utolsó pillanatban ütötte el a rivális Inter Slovnaft ZŤS a felju­tástól). A szakosztály vezetés min­dent megtesz a siker érdekében, a csapat felkészülési modelljét Jozef Vengloš dolgožta ki, s ez láncszem­ről láncszemre felöleli az ifiktől egész a feinőttgárdáig az edzés­munka egyes szakaszait. Sok szó esett a ,,jegesekről“. A hokisták (617 a taglétszám) ugyan a focistáktól eltérően ott vannak az I. ligában, de annak igencsak a pere­mén tanyáznak. ,,S mindez annak ellenére van így - hangsúlyozta az elnök hogy a játékosok mögött alapos nyári felkészülés van. A for­dulók során rá kellett döbbennünk, hogy komoly bajok vannak a csapat­tal, a játékosok hozzáállásával, egy­szerűen nem képesek vállalni a fele­lősséget a mérkőzés eredményének alakulásáért. A hiba természetesen nemcsak a játékosokban keresendő - a gyökerek jóval mélyebbre hatol­nak -, méghozzá a szakosztály és csapatvezetés munkájába..." A baj tehát ismeretes, csak éppen orvosolni kell. S ez a nehezebb. Hisz a műkorcsolyázók például lassan már segítségért kiáltanak, annyira elviselhetetlen a helyzetük abban a patinás klubban, amely világ- és Európa-bajnokokat nevelt egykor! A téma nem újkeletű, régóta teríté­ken van nemcsak a Slovanban, or­szágszerte is, sajnos, a hanyatlást ebben a nagy hagyományokkal ren­delkező sportszervezetben sem si­került megállítani. Ebben nyilván lu­das az is, hogy rosszul értelmezték az élsportközpont és az ifjúsági edzóközpont küldetését, s ezek egyáltalán nem szolgálták azt a célt, amit tőlük elvártak. Elrettentő példa­ként szolgáljon egyetlen adat: a szlovák fővárosban jelenleg egyet­lenegy (!!!) olyan műkorcsolyázó akad, aki besorolható az élsportköz­pontba. Tény, az objektív helyzetkép kialakításához nem elég az, amit föntebb felsoroltunk, a hanyatlást nagyban ,,elősegítette“, hogy az edzők nem voltak eléggé aktívak, s még ennél is inkább az: a magukat hozzáértőknek képzelő szülők köz­vetve vagy közvetlenül rendre bea­vatkoztak az edzésmunkába. S még egy fontos dolog: a téli stadion felújí­tása folyik, azóta is gond a jéghiány, s a sportlétesítményeket fenntartó gondnokság pedig nem veszi figye­lembe a versenyzők, illetve a szak­osztály követeléseit az edzésidő­pontokat és a jég használatát ille­tően. A Slovan egyesületében 15 sport­ágat tartanak nyilván: 106 csapatot 568 versenyzővel. Nem akarjuk az olvasót további számadatokkal fá- rasztaríi, de annyit azért megjegy- zünk, szép számú az edzők, okta­tók, játékvezetők és az egészség- ügyi dolgozók tábora is. Ezért is elégedetlen a klubvezetés a végzett munkával, amely nincs arányban ‘ a ráfordításokkal, főleg kevés a klubból kikerülő válogatottak szá­ma. Márpedig az átalakítás idősza­kában sok minden megváltozik majd. A Slovan eddig hétmillió koro­na támogatást élvezett a Csehszlo­vákiai Testnevelési Szövetség Szlo­vákiai Központi Bizottságától, ennek ellenére 730 000 koronás ráfizetés­sel zárta az évet. Az új önfinanszíro­zási rendszer rövidesen a sport­egyesületekben is életbe lép, úgy tű­nik, sok más sportszervezethez ha­sonlóan, a Slovanban is fejtörést fog okozni. Nem lenne helyes, ha a vázoltak alapján valaki olyan képet alakítana ki a legnagyobb szlovákiai klubról, hogy abban csak gondok, bajok lé­teznek. Vannak ám sikerek és ered­mények is, de ezekről kevesebbet hallottunk a tanácskozáson, amit pedig örömmel nyugtáztunk. Hisz a jó bornak nem kell cégér... Nem kell a teniszezőknek, a vitorlázók­nak, a kosárlabdázónőknek és még sorolhatnánk. Például a szabadidő- sport szakosztályát is, amelynek ak­ciói városszerte ismertek és népsze­rűek. Elég, ha a különböző tanfolya­mokat említjük (tenisz, műkorcsolya, jégkorong, kosárlabda). Vagy a ha­gyományos Devín-Bratislava tava­szi tömegfutóversenyt, amelyen leg­utóbb több mint 4000 futó vett részt. URBÁN KLÁRA Pezsgő vidéki sportélet A több mint 4000 lakosú Nagyfödémes (Veľké Uľany) a Galántai (Galanta) járásban a lakosok szorgalmáról és vállalkozó kedvéről ismert. De az itt élő emberek munka mellett rendszeresen szakítanak időt az aktív pihenésre, sportolásra. Ehhez a helyi Slovan sportegyesület és a helyi nemzeti bizottság teremti meg a feltételeket. Nemrégiben a Nemzeti Front választási programja keretében elkészült a labdarúgóstadion lelátója és a hozzá tartozó helyisé­gek A létesítményt, melynek értéke 2 773 000 korona. 1985 szeptemberé­ben kezdték el építeni, és nyolc hónappal a tervezett határidő előtt készült el A falu lakosai szívügyüknek tekintették az építkezést, bizonyítja ezt a társa­dalmi munkában ledolgozott több mint 22 000 óra. ÚJ SZÚ 1988. III. 28. Az ünnepélyes stadionavató után a sportegyesület életéről, múltjáról és jövőjéről Múcska Lászlóval, a nagyfödémesi sportegyesület el­nökével beszélgettünk.-Községünkben 1931-ben ala­kult meg a sportegyesület. Eleinte csak a labdarúgó-szakosztályból állt. majd később más sportágak is meghonosodtak a faluban. A helyi focisták kezdetben csupán barátsá­gos mérkőzéseket vívtak a környező falvak csapataival, de 1933-ban már beneveztek a járási bajnokságba Az egykori alapító tagok közül Dom­bos Ferenc, Gasparek Ferenc és Renczés János még ma is aktívak - kezdte a beszélgetést az elnök. A háborút követő években két labdarúgó-együttese is volt Nagyfö- démesnek, az RH és a Munkás. A labdarúgók legjobban a 70-es években szerepeltek, amikor a kerü­leti I. B. osztályban játszottak. Nem kis meglepetésre bejutottak a kerü­leti kupadöntőbe is. Azóta visszae­sés következett be, s jelenleg a gár­da a járási bajnokságban szerepel. Már évek óta jó eredményeket érnek el a diákok. Rájuk nagyon büszke az elnök:- Mind az ifjúsági, mind pedig a diákcsapat évek óta a járási baj­nokság élmezőnyében tanyázik, most is az első helyen állnak. Egy évvel ezelőtt elsők lettek, ám a kerü­leti bajnokságba jutásért rendezett osztályozón nem volt szerencséjük. A diákokat Tornyai János, az ifiket Haris Gyula irányítja, mindkettőjük legfőbb célja, hogy jól felkészítsék a fiatalokat a felnőttek közötti sze­replésre. Tavaly is nyolc fiatal tehet­ség került a nagycsapatba. Ez az edzők tervszerű, céltudatos munká­ját dicséri. A Jarábek-Veselý edzői páros által irányított felnőtt csapat számá­ra adott a feljutás lehetősége, ám nem esnek kétségbe, ha ez nem sikerül A fő cél az, hogy jó játékkal visszacsalogassák a lelátóra az utóbbi időben kissé elpártolt közön­séget. Hol vannak azok az idők, amikor közel ezer néző volt kiváncsi egy-egy hazai mérkőzésre? Ma már jó, ha kétszázan kimennek a meccsre. Faluhelyen általában a foci a leg­népszerűbb sportág. Nagyfödéme- sen a sportegyesület nemcsak egy szakosztályból áll. Az asztalitenisze­zők is a járási bajnokságban küzde­nek a pontokért. Húsz évvel ezelőtt a kerületi bajnokságban vívtak nagy csatákat neves ellenfelekkel. Három­éves szünet után felújította tevé­kenységét a lovasszakosztály. Őket az állami gazdaság külön is támo­gatja. A nagyfödémesi lovasnapok­nak nagy a népszerűsége a környé­ken. A szabadidősport szakosztá­lyon belül az öregfiúk focicsapata, a röplabdázók és a teniszezők a leg­aktívabbak. Télen a lányok és az asszonyok számára aerobic-tanfo- lyamot rendeztek, melyet Rosen­berg Ágnes, a helyi alapiskola taní­tónője vezetett. A 60-as években súlyemelő-szak­osztállyal is rendelkezett a sporte- gyesüíet. Az akkori idők nagy egyé­niségei a Szlovák Nemzeti Ligában versenyeztek. Borovszky József szlovákiai bajnoki címet szerzett, Kovács László pedig tagja volt ■a bővebb válogatott keretnek. Saj­nos, ez a szakosztály fokozatosan leépült, s ma már csak a sikerekre emlékeznek... A nagyfödémesi sportegyesület célja az, hogy a lakosság minél nagyobb része bekapcsolódjon a sportmozgalomba. Több tömeg­sportrendezvény - újévi futás, tavaszi futóverseny, az iskolával közösen rendezett honvédelmi sportnap - is ezt a célt szolgálja. Még az idén szeretnék befejezni a szaunát, ezen kívül egy minigolfpályát is akarnak építeni. Ezek az épülő és a már meglévő létesítmények a helyi für­dővel együtt vidéki sportcentrummá avatják Nagyfödémest, s megte­remtik a feltételeket ahhoz, hogy a falu lakosságának sportolási igé­nyeit egyre magasabb szinten elé­gítsék ki SZILVÁSSY LÁSZLÓ A nagyfödémesi labdarúgó-stadion új fedett lelátója (A szerző felvétele) HÚSZ NYÁRI OLIMPIA Mi volt előtte? A sportban és általában a nemzetközi életben talán nincs nagyszabásúbb, periodikusan ismétlődő ese­mény az olimpiai játékoknál, melyeknek nagyságához semmi sem fogható a világon. Egy-egy olimpia küszö­bén fokozódik a sportkedvelők és az egész emberiség érdeklődése a játékok előzménye, története iránt. Ezektől a gondolatoktól vezérelve kezdjük meg sorozatunkat a húsz nyári olimpiáról. 1. MÁR 776-BAN. Amikor a nyári játékokról van szó, a krónikások is rendszerint csak 90 esztendőre te­kintenek vissza. Vagyis az újkori modern olimpiákra. Eredete azon­ban sokkal messzebbre nyúlik Csaknem 3000 éves ez a ma is időálló „intézmény“. Az olimpiai játékok eredetét a val- lásos-kultikus tárgyú ősi görög mon­davilággal hozzák összefüggésbe. Történelmi szempontból ugyan nincs nagy jelentőségük ezeknek a legendáknak, de érdekesek. Az egyik mondakör szerint Zeusz alapí­totta a játékokat; a görögök legfőbb istene Olümpiában birkózott apjával a trónért és a felette aratott győzel­me emlékére rendezte meg az olim­piát. Hogy mikor került sor Olümpiá­ban először a játékokra, nehéz meg­állapítani. A mítosz és a történelem között évezredeken át ugyanis nem ismertek határokat. A legáltaláno­sabban elfogadott dátum az időszá­mításunk előtti 776. év. Ettől kezdve az egyik krónika már a győztesek nevét is tartalmazza. LETETTÉK A FEGYVERT. Olümpia sosem volt igazi város, csak néhány pap és hivatalnok lak­ta, akiket hivatásuk állandóan a hí­res szentélyhez kötött. Az olimpia idejen megélénkült a forgalma, és a göröglakta világ minden tájáról sereglettek ide az emberek. Úgy tekintették a játékokat, mint a béke és barátság jelképét. Az egymással rendszerint harcban álló csoportok erre az alkalomra letették a fegyvert. Az olimpia meghozta a szent békét, és amíg a küzdelmek folytak, félre­tettek minden haragot, testvéri sze- retetben éltek együtt. A sajátosan hellén (görög) verse­nyeken egyébként csak kizárólag szabad születésű és feddhetetlenül görög polgárok vehettek részt. A barbárokat kizárták Már az antik játékok is esküvel kezdődtek és utá­na következett a felvonulás. A részt­vevők csoportokban álltak fel a sta­dionban, csaknem ugyanúgy mint napjaink olimpiai játékain. Trombiták adtak jelt a versenyszámok kezde­tén és végén, a győzteseket pálma­ággal tüntették ki. De nemcsak ezzel! A bajnokok tiszteletére a költők ódákat írtak, szülőhelyük minden jóval elhalmozta őket. Nagy kedvezményeket kaptak államuktól vagy városuktól, esetleg a gazdag szomszédoktól és egész életükben különös kegyekben ré­szesültek. Például adómentességet biztosítottak nekik. Ez nem volt akármilyen ajándék. A tehetősebb emberek évi adója akkoriban példá­ul egy teljes csatahajó fenntartását is jelenthette! 2. KALOKAGATHIA. Eleinte az olimpiai játékok egyetlen számból, a stadionfutásból álltak (192,27 mé­ter). A görögök a futást, a gyorsasá­got a hős elengedhetetlen erényé­nek tartották. Ezért nem is csoda, hogy a sportolók először éppen a leg­ősibb és legtermészetesebb test­gyakorlatban mérték össze tudásu­kat az olimpián. Később a kétszeres stadionfutást, majd a hosszabb távú (4000 m) és a fegyveres futást is bevezették. Idővel a programba került a pen­tagon (öttusa), amely távolugrásból, gerelyhajításból, 200 méteres futás­ból, diszkoszvetésből és birkózásból állt. Egyszermind ezzel vonult be. a játékok történetébe a birkózás. Az győzött, aki háromszor „földhöz vágta“ ellenfelét. Az ökölvívás a 23. olimpiával kezdődött és addig tartott egy-egy mérkőzés, amíg az ellenfe­lek közül az egyik a földre nem került, vagy felemelt kézzel vesztes­nek nyilvánította magát. A négyévenkénti versenyek érde­kes színfoltja volt a szellemi élet kiválóságainak találkozása Olümpi­ában Úgynevezett művészeti ver­senyeket nem rendeztek az ókor­ban, de tudósokat, filozófusokat- köztük elsőnek Hérodotoszt, aki felolvasta a görögök dicső harcairól szóló munkájának egy részét- megkoszorúztak és olimpiai baj­nokként tisztelték. A kultúra és a művészet nagyjainak e találkozá­sai teremtették meg annak az alap­ját, hogy idővel a kalokagathia lett a görögök nevelési ideálja. Ez azt jelentette: a szépet és az erkölcsöst minden tekintetben egymással összefüggőnek tartották. Vagyis a görög ifjakat testileg és szellemileg egyaránt egészségessé igyekeztek nevelni. SZEXVIZSGÁLAT. Ismert dolog, hogy a nők - Demeter papnő kivéte­lével - még nézőként sem vehettek részt az olimpián. A gyengébb nem egyik képviselője azonban nem hagyta annyiban a dolgot... A rhodoszi Kallipatria (egyes le­gendák Pherenikét emlegetnek) fér­firuhában kísérte el fiát az olimpiára. A legényke mindenkit legyőzött a szorítóban, bajnokságot nyert. Kallipatria felpattant helyéről, hogy fiához siessen. Balszerencséjére beakadt a köntöse, végigrepedt, s a következő pillanatban a napnál is világosabban kiderült: a rövid haju edző - nagyon is férfi! A törvények értelmében (akárcsak asszonytár­sára, Pherenikére) halálbüntetés várt volna rá. Helyette azonban min­denki megtapsolta. Kallipatriának megbocsátottak, mert családjában több olimpiai bajnok volt. A bíróság viszont hasonló esetek megelőzésé­re legott elrendelte a szexvizsgála­tot. Méghozzá tudományossága el­lenére is igen egyszerű formában. Kimondták, hogy a jövőben minden sportoló és edző csakis - meztele­nül léphet az arénába! 3. A BÉKE KERTJE. Kétségtelen, hogy az olimpia volt a legnagyobb sportesemény az ókori Görögor­szágban. öt napig tartottak a játékok és sok-sok „turista“ vándorolt Olúmpiába, amelyet a világ és a bé­ke kertjének, a jóakaratú emberek városának tartották. Később a versenyekbe a száza­dok során bekapcsolódtak a római­ak, a karthágóiak, az egyiptomiak, s a négyévenkénti ünnepségeken gyakran elfajultak a versengések. Az ökölvívó-mérkőzéseken, a kocsi- versenyeken, a pankrációs birkó­zásban nemegyszer életre-halálra küzdöttek. A görögországi fellendülés kor­szaka után hanyatlott a testkultúra és ez az olimpiákat is visszavetette. Már abban az időben is sokan sport­szerűtlen eszközöket vettek igény­be. Volt, aki pénzt adott ellenfelé­nek, hogy engedje át neki a győzel­met, mások különböző juttatások miatt nem küzdöttek teljes erejükből. Az antik olimpiák lassan-lassan el­vesztették régi fényüket... BETILTOTTÁK. írásos emlék van róla, hogy az utolsó ókori olimpi­ára időszámításunk után 393-ban került sor, s 394-ben Theodosius római császár dekrétummal végleg be is tiltotta. Az olimpiai játékok megszűnésének valódi okát azon­ban a görög társadalom politikai és gazdasági hanyatlásában kell ke­resnünk. Az ókori olimpiáknak igazságta­lan szociális és osztályjellege mellett is nagy volt a jelentősége, mert a bé­ke gondolatát, a testkultúra fejlesz­tését, a becsületes versengést tar­tották szem előtt. A béke és a köl­csönös megértés gondolata jellemzi az újkori olimpiai mozgalmat is. Bár amint azt később látni fogjuk, a há­ború szörnye, a kiélezett nemzetközi helyzet nemegyszer erősebbnek bi­zonyult a legnemesebb és leghumá­nusabb olimpiai eszméknél is. TOMI VINCE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom