Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-02 / 51. szám, szerda

számára nagy csalódás. Az izraeli vezetők azonban remélik, hogy az amerikai külügyminiszternek Lon­donban sikerül rávennie Husszein királyt egy ,,konstruktivabb“ állás­Shultz közel-keleti körútja nem hozta meg a várt eredményt Nem aratott sikert az amerikai „béketerv“ • Az izraeli fegyveresek kegyetlenkedései (ČSTK) - George Shultz ameri­kai külügyminiszter tegnap befejezte ötnapos közel-keleti körútját és Izra­elből Londonba repült. Itt találkozik Margaret Thatcher brit miniszterel­nökkel és Husszein jordániai király- lyal. Elutazása előtt Shultz beismerte, körútja nem hozta meg a várt sikert, senki sem helyeselte javaslatát a palesztin autonómiáról szóló tár­gyalásokra vonatkozóan. Kijelentet­te azonban, továbbra is dolgozni fog ezen a problémán. Shultz két ízben járt Izraelben és Jordániában, ellátogatott Egyiptom­ba és Szíriába. Mindenütt igyekezett elfogadtatni tervét, hogy a térség helyzetét egy szimbolikus nemzet­közi konferencián vitassák meg, amely végül is csak kerete lenne Izrael és az egyes arab országok közvetlen tárgyalásainak valamiféle önrendelkezésről Ciszjordánia és a Gázai-övezet számára. Izraelben a koalíciós kormányon belüli ellentétek miatt voltak ered­ménytelenek Shultz erőfeszítései, Szíria, Jordánia és Egyiptom pedig egyértelműen elavultnak minősítette a Camp David-i megállapodásokból kiinduló amerikai tervet. Főleg Jor­dánia szilárd álláspontja volt Shultz Ezt a palesztin lányt lőfegyver sebesítette meg (Telefoto: ČSTK) foglalásra és egyetértésre a meg­szállt területek autonómiájával. Az amerikai diplomácia vezetője abban is reménykedett, hogy sikerül találkoznia a megszállt területeken élő „mérsékelt“ palesztinokkal, de Az EWSZ-közgyúlés felújított 42. ülésszaka Az USA tartsa meg az ENSZ*szel szemben vállalt kötelezettségeit (ČSTK) - New Yorkban az ENSZ- közgyűlés hétfőn felújított 42. ülés­szakán Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár nyitotta meg a vitát, amely az Egyesült Államoknak azzal a lépésével foglalkozik, hogy az ENSZ-szel szemben vállalt kötele­zettségeivel szöges ellentétben be­zárja a PFSZ ENSZ-megfigyelőjé- nek New York-i irodáját. Nyitóbe­szédében az ENSZ-főtitkár hangsú­lyozta, a PFSZ megfigyelőjének missziója a Közgyűlés döntésével összhangban működik. Hogy a misszió munkatársai eleget tehes­senek hivatalos funkcióiknak az ENSZ-ben, az Egyesült Államok kö­teles engedélyezni beutazásukat az USA-ba és ott-tartózkodásukat. A vitában felszólalók sorra elítél­ték az Egyesült Államok tervezett lépését. Karim Sakir, az arab or­szágok szóvivője állást foglalt az ENSZ függetlenségének és intenzi­tásának megőrzése mellett, s hang­súlyozta, a tagországoknak határo­zottan szembe kell helyezkedniük az USA döntésével. A világszervezetet nem lehet alárendelni az USA belső törvényeinek: az ENSZ-nek tiltakoz­nia kell és a hágai nemzetközi bíró­sághoz fordulnia, ha a vendéglátó ország nyomást gyakorol rá, vagy ha önkényesen változtatni akar jogi statútumán. Ugyanilyen szellemben nyilatkozott Zehdi Labib Terazi, a PFSZ ENSZ-megfigyelője, Mo­hammed Abdái Hasszan kuvaiti képviselő az Iszlám Konferencia ne­vében, s a hétfő esti vitában felszó­laló összesen 21 delegátus, köztük több nyugati ország képviselője is. Evžen Zápotocký, hazánk ENSZ-nagykóvete szintén hangsú­lyozta, hogy a PFSZ missziójának bezárása ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, melyeket az USA, mint a világszervezet vendég­látó országa magára vállalt. Támo­gatta a javaslatot, hogy a Közgyűlés vigye az ügyet nemzetközi bíróság elé. Alekszandr Belonogov szovjet képviselő ugyancsak követelte, hogy az Egyesült Államok biztosítsa a szükséges feltételeket a palesztin diplomaták munkájához. Bulgária A választások eredményei (ČSTK) - A vasárnapi helyhatósági választásokon a több mint 6,5 millió vá­lasztásra jogosult állampolgár 99,15 szá­zaléka vett részt. Az új választási törvény alapján minden választási kerületben több jelölt is indulhatott. 333 esetben egy jelölt sem szerezte meg a szükséges szavazattöbbséget, így ezekben a vá­lasztókerületekben megismétlik a válasz­tásokat. Panama Nincs sikere az ellenzék sztrájkfelhívásának Washington nem nyugodott bele a fejleményekbe ÚJ SZÚ 1988. III. 2. (ČSTK) - A panamai reakciós pártok koalíciójának hétfői sztrájkfel­hívása a vártnál lényegesen kisebb hatású. Panamavárosban hétfőn csak az egyes magáncégekben szüntették be a munkát, a közleke­dés zavartalan volt. Vidéken a felhí­vás még ennél is sikertelenebb volt. Pedig a sztrájk célja az ország hely­zetének destabilizálása és annak ki- nyilvánítása lett volna, hogy a lakos­ság nem ért egyet az elnökcserével. Ugyancsak rá kellett volna kénysze­rítenie Manuel Antonio Noriega tá­bornokot az amerikaiak által is kí­vánt lemondásra. Leonidas Macias ezredes, a rendőrség parancsnoka közölte, a rendőralakulatok eddig egyáltalán nem tartották szükségesnek, hogy beavatkozzanak bizonyos reakciós körök provokatív próbálkozásaiba. Eddig a kormányellenes sztrájk egyetlen szervezőjét sem tartóztat­ták le. Egyes források szerint Eric Del­valle volt elnök Panamavárosban tartózkodik egyik barátja házában, nem pedig - mint azt korábban felté­telezték - a csatornaövezet valame­lyik amerikai támaszpontján. Phyllis Oakley, az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője közölte, Washington kapcsolatban áll a megbuktatott el­nökkel. Manuel Solis Palma, az új állam­fő bírálta az Egyesült Államokat Pa­nama elleni rágalomhadjáratáért és fenyegetőzéseiért, hogy kereskedel­mi embargóval sújtja az országot. Megfigyelők szerint nemcsak gaz­dasági szankciók fenyegetik Pana­mát az Egyesült Államok részéről. A csatornaövezetben állomásozó amerikai katonákat harckészültség­be helyezték, s tartani lehet attól, hogy az amerikaiak diverzáns akció­kat hajtanak végre a csatorna be­rendezései, sőt egyes külföldi keres­kedelmi hajók ellen, hogy azután a „kereskedelmi hajózás biztonsá­gának garantálása“ ürügyén jelen­tősen megerősíthessék katonai ere­jüket Panamában. minden palesztin vezető elutasította a találkozást az amerikai külügymi­niszterrel. Shultz közel-keleti körútja idején az izraeli katonai masinéria - a hiva­talos adatok sze­rint is - vagy 11 palesztin életét ol­totta ki. A meg­szállt területekről érkező hírek elké­pesztő kegyetlen­kedésekről szól­nak. Egy jordániai napilap szerint egy tüntetésen le­tartóztattak három palesztin fiút, majd jelentős ma­gasságból egy he­likopterből kidob­ták őket. 11-24 évesek voltak. Kalkilija közelé­ben az izraeli tele­pesek benzinnel leöntöttek 14 pa­lesztin fiatalt, majd meggyújtották őket. A helyi lakosságnak nem sike­rült mindegyiküket megmenteni. , Iraki támadás Teherán ellen (ČSTK) - Az iraki légierő rakéták­kal lőtte Teheránt. A bagdadi katonai szóvivő szerint hétfőtől összesen 11 rakétatámadás érte az iráni fővárost. Hozzáfűzte, az iraki gyártmányú föld-föld ^típusú rakétákat az iráni határról lőtték ki. Az ÍRNA iráni hírügynökség sze­rint keddre virradó éjjel több iraki vadászbombázó intézett támadást Teherán polgári célpontjai, többek között egy kórház ellen is. A táma­dásoknak halálos áldozatai és sebe­sültjei vannak. Hétfőn Bagdadban is becsapó­dott két iráni föld-föld rakéta, mint­egy válaszként a Teherán ellen inté­zett bombázásra. Megfigyelők sze­rint a szembenálló felek felújították a „városok háborúját“. Az SDI két évet „csúszik“ (ČSTK) - Valószínűleg két évvel el kell halasztani az amerikai úrvé­delmi rendszer első elemeinek tele­pítését, miután a washingtoni tör­vényhozás csökkentette a katonai kiadásokat. Ezt James Abraham- son altábornagy, a hadászati védel­mi kezdeményezés (SDI) igazgatója jelentette ki tegnap az amerikai fő­városban megtartott sajtókonferen­ciáján. Szerinte csak a 90-es évek második felében tudják megkezdeni a telepítést. Caspar Weinberger egykori had­ügyminiszter azzal számolt, hogy az űrvédelmi rendszerek telepítését már 1994-ben megkezdhetik. Utód­ja, Frank Carlucci, tekintettel a költ­ségvetés csökkentésére, elrendelte az SDI-kutatásokra szánt összegek felülvizsgálatát. Az 1989-es pénz­ügyi évre a hadügyminisztérium 4,6 milliárd dollárt, tehát az eredeti ter­vektől eltérően 1,7 milliárd dollárral kevesebbet kér a kutatásokra. események margójára? K ét csúcs - a rakétaszerződést eredményező decemberi és a május végén - június elején esedékes moszkvai Gorbacsov-Reagan találkozó - között zajlanak a világpolitika létfontos­ságú kérdéseivel összefüggő diplomáciai események, magas szintű tárgyalások ezekben a hetekben-hónapokban; e két esemény alapvetően meghatározza mindkét oldalon a döntéseket. S egyelő­re még semmi sem biztos, minden kérdés nyitott, még azoknál is, amelyeknél a leg­szembetűnőbb az előrelépés, feltételes módot kell használni az esélyek latolgatá­sakor, ki kell tenni a „ha“ szócskát. Ez pedig még akkor is igaz, ha George Shultz amerikai külügyminiszter múlt heti moszkvai tárgyalá­sait mindkét fél pozi­tívan értékelve úgy nyilatkozott, hogy több területen is haladásról lehet beszél­ni, tisztázták az álláspontokat. Különösen érvényes ez akkor, ha a NATO-országok állam- és kormányfői­nek ma kezdődő kétnapos tanácskozá­sát, s azt vesszük figyelembe, amit a na­pirendről már hetek óta folyamatosan ki­szivárogtattak. A decemberi legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozó előtt Reagan személyesen nem kérte ki a szö­vetségesek véleményét, s utána is csak külügyminisztere tájékoztatta őket az ered­ményekről, úgy hogy a mostani NATO- csúcs valamiféle bocsánatkérö gesz­tusnak is felfogható a Fehér Ház részéről. Másrészt pedig a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakétákról aláírt szerződés lényegesen megváltoztatta a helyzetet. Igaz, a nyugat-európaiak nemcsak kíván­ják, hanem sürgetik is, hogy az amerikai szenátus változatlan formában ratifikálja a szerződést - ebben egységesek. Ami megosztja a tömb országait, az a szerző­dés megvalósításának eredményeként ki­alakuló helyzet megítélése, a jövőbeni katonapolitikai döntésekkel, prioritásokkal kapcsolatos véleménykülönbség. E tekin­tetben a nézetek egyrészt az egyes nyu­gat-európai országok között, másrészt néhány nyugat-európai és az amerikai kormányzat között is ütköznek. Ezeknek az elsimítása, a kompromisz- szumkeresés volt az elsődleges célja Hel­mut Kohl nyugatnémet kancellárnak, aki közvetlenül Shultz moszkvai útja előtt járt Washingtonban. A nyilatkozatok szerint megszületett az egyetértés, de hogy mi­lyen mértékben, arról csak két nap múlva kaphatunk pontosabb képet. Washington, London és Párizs mindeddig egyértelmű­en elvetette azt a szovjet javaslatot, hogy kezdjenek tárgyalásokat a harmadik nul­láról, vagyis az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú harcászati nukleáris raké­ták felszámolásáról. Sót, az 1983-as NATO-döntés szerint ezeknek a korszerű- tését szorgalmazzák. Bonn a korszerűsí­tés ellen van, igaz, teljes felszámolásukat szintén nem kívánja, inkább csak limitálni szeretné ezeknek az eszközöknek a szá­mát, vagyis valamilyen elfogadható pla­font megszabni mindkét oldalon. Egyér­telműbben fogalmazott nemrégiben Pa­pandreu görög kormányfő, amikor kijelen­tette: a NATO-tábornokok a kettős nulla­megoldás eredményeként megsemmisí­tendő rakéták kompenzálásával, az új fegyverkezési programokkal lényegében semmissé akarják tenni a szovjet-ameri­kai rakétaszerzódést. Visszatérve az NSZK álláspontjának okaihoz, ezeket jól szemléltetik Franz Josef Straussnak, a CSU elnökének szavai, aki érezhető sajnálkozással állapította meg a minap: „A harcászati atomfegyverek korszerűsí­tését jelenleg sem a nyugatnémet közvé­leménynél, sem a parlamentben nem le­hetne keresztülvinni.“ Érthető tehát, Bonn azt várja a ma kezdődő tanácskozástól hogy ösztönözze a nyugati szövetség átfogó leszerelési és biztonságpolitikai koncepciójának kidol­gozását. így fogalmazott a kancellár a múlt csütörtöki parlamenti vitában, s ez­zel a többi párt is egyetértett. Korábban az ellenzéki SPD is üdvözölte, hogy Kohl­nak Washingtonban végül is sikerült meg­állapodnia a harcászati atomeszközök korszerűsítésének elnapolásáról. Viszont az sem lehet vitás, a tömbön belül van­nak, akik inkább a kettős nullamegoldás után átfogó fegyverkezési koncepció ki­dolgozását várják a NATO-csúcstól. Említettük már a kiszivárogtatásokat. Egy brüsszeli lapvélemény szerint várha­tó, hogy az állam- és kormányfők meg­erősítik: a NATO-nak a nukleáris elretten­tésre, a rugalmas nukleáris válaszadásra épülő doktrínája változatlan. További köz­Stratégiát, de milyet? ponti téma lesz természetesen a szovjet -amerikai párbeszéd jelenlegi állása, a decemberi rakétaszerzódés ratifikálása, valamint Reagan moszkvai útjának előké­szítésével kapcsolatban a hadászati atomfegyverek ötven százalékos csök­kentése. Nehezen képzelhető el, hogy ne kerüljenek szóba azok a fő témakörök, amelyekről Shultz Moszkvában tárgyalt, beleértve a regionális problémákat, Afga­nisztánt, a Perzsa-öblöt, az Izrael által megszállt területeket - már csak az ame­rikai külügyminiszter jelenlegi kőrútjára való tekintettel is. Rendkívül tanulságos dolog még egy­két példával érzékeltetni, hogy az egyes fővárosokban milyen érzelmekkel és alap­állásból közelítenek ezekhez a kérdé­sekhez. Február 21-én, tehát amikor Shultz megérkezett a szovjet fővárosba, elhangzott egy rádiónyilatkozat Genscher nyugatnémet külügyminiszter részéről; egy londoni lap, a The Sunday Times pedig ismertette Thatcher brit kormányfő új stratégiáját, amelyet a lap szerint a mostani tanácskozáson szeretne a nyu­gati katonai szövetség hivatalos irányvo­nalaként elfogadtatni. Gensher kijelentet­te, hogy a Szovjetunióban pozitív bel- és külpolitikai változások mennek végbe, a gorbacsovi politika tettekre váltotta a szavakat, s mindezt csak propagandá­nak tekinteni merő ostobaság lenne. Majd hozzáfűzte: „A Nyugatnak saját javasla­taival kellene elmélyítenie a Szovjetunió által elindított folyamatokat Ami pedig a londoni lapértesülést illeti: a The Sunday Times után hétfőn már a The Independent is ismertette annak a titkos beszédnek a részleteit, amelyet Thatcher pár nappal korábban Brüsszel­ben mondott. E szerint a kormányfő abból indult ki, hogy Gorbacsov új vezetési stílusa mindinkább aláássa a „szovjet fenyegetés“ hitelét a nyugati közvéle­mény szemében, s ezt nevezte a NATO legsúlyosabb problémájának. Thatcher nagyon veszélyesnek tartotta „a mostani megtévesztően vonzó szovjet politikát, amely ésszerűnek és rugalmasnak tűnik a nyugati közvélemény számára, olyan politikának, amelyet a feszültség enyhíté­sének és az atomfegyvermentes világ elérésének vágya vezérel". B efejezésül illet volna utalni a Szov­jetunió álláspontjára az említett kérdésekkel kapcsolatban, megemlítve az olyan konkrét lépéseket is, mint példá­ul a szovjet rakéták hazánkból és az NDK-ból való kivonásának megkezdése, vagy pedig a Miloš Jakeš által a múlt héten ismertetett csehszlovák javaslatok voltak. De mindezeknek az eszenciáját a lehető legtömörebben már Thatcher megfogalmazta. MALINAK ISTVÁN Ma kezdődik Brüsszelben a NATO-tagorsiágok rendkívüli csúcstalálkozója REAGAN ELNÖK VÁLTOZATLANUL AZ ERÖPOLITIKÁT DICSŐÍTI (ČSTK) - Ronald Reagan elnök a háborús veteránokat egyesítő Amerikai Légió nevű szervezet évi konferenciáján Washingtonban hét­főn beszédet tartott. Kijelentette, a NATO csúcstalálkozójára abban az időben kerül sor, amikor a szö­vetség sok tekintetben erősebb, mint bármikor korábban. Hangsú­lyozta, az USA kül- és nemzetbiz­tonsági politikájának alapja a többi NATO-tagországgal való partneri kapcsolat. Szövetségeseink és ba­rátaink érdekeit sosem áldozzuk fel semmilyen szerződésért a Szovjet­unióval - jelentette ki Reagan. A fegyverzetellenőrzési kérdé­sekről szólva az elnök elmondta, Washington továbbra is törekszik a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatko­zó szovjet-amerikai szerződés meg­kötésére, ennek azonban ugyan­olyan prioritást kell élveznie, mint a hagyományos erők terén az euró­pai egyensúlyra vonatkozó megálla­podásnak. Véleménye szerint e fegyvereknél az egyensúlyhiány „elfogadhatatlan fenyegetést“ jelent a Nyugat számára. A Washington­ban decemberben aláírt szovjet­amerikai rakétaszerzódést a nyugati szolidaritás győzelmének minősítet­te a szovjetek erőfeszítései felett, hogy békejavaslataikkal megosszák a szövetséget. Szóban ugyan állást foglalt a vegyi fegyverek teljes betil­tása mellett, viszont kijelentette, szemtől szemben a szovjet veszély- lyel, az USA-nak korszerűsítenie keli vegyi fegyvereit. Ismét azt állí­totta, az erőpolitika az egyedüli ha­tékony tárgyalási eszköz a Szovjet­unióval szemben. Védelmébe vette az SDI-programot és élesen bírálta a Kongresszust, amiért korlátozta a Pentagon által kért katonai kiadá­sok összegét. A NATO-tagországok állam- és kormányfőinek rendkívüli ülése ma és holnap lesz Brüsszelben. Ezen várhatóan jóváhagyják az USA kato­nai stratégiáját az idei év első felére tervezett szovjet-amerikai csúcsta­lálkozó előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom