Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-11 / 34. szám, csütörtök
A „titkos egyház“ az antikommunizmus szolgálatában (2) Ki is az a Pavol Čarnogurský? Az előző cikkekben röviden már szót ejtettünk arról, ki is az a Pavol Čarnogurský, de az olvasók többet akarnak tudni a Szlovákok Vílágkongresz- szusa „nemzeti díjának“ kitüntetettjéről, az „átlagon felüli tudású történészről“, az „igazságért küzdő harcosról“, a „legendás személyiségről“, akiről az emigránsok szerint valamikor regényeket és eposzokat fognak írni. (F. Vnuk: Paľko Čarnogurský 75. születésnapjára, Kanadský Slovák 1983. 4. szám, 3-4. old.) Hlinka-párti, gárdista, árjásító Pavol Čarnogurský katolikus gimnáziumot és tanítóképzőt végzett. Fiatal tanítóként kapcsolódott be a politikai életbe. A Szlovákiai Katolikus Fiatalok Szövetségének titkára volt, amíg a szövetség nem csatlakozott Hlinka ifjúsági szervezetéhez. A München előtti időszakban aktívan azon munkálkodott, hogy a Hlinka párt egyre nagyobb befolyást gyakoroljon a Magura vidékén. A katolikus papokkal, főleg Jozef Vojtas kanonokkal egyházi összejöveteleket szervezett, amelyeket arra használt ki, hogy agitáljon Hlinka programja, a szlovák állam megalakítása mellett. A hívők egyik ilyen összejövetelén Spišská Stará Vesben közvetlenül Andrej Hlinkának, a szlovák klerikális fasizmus megalapítójának védnökségével lépett fel. Tevékenységével 1938-ban képviselői mandátumot érdemelt ki, amelyet a klerikális fasiszta rendszer bukásáig megtartott. A politikai életbe komája, Karol Sidor, élenjáró ludák ideológus, politikus és publicista vonta be. 1938 októberében Karol Sidor lett a Hlinka gárda főparancsnoka és rövid időre Pavol Carnogurskýt nevezte ki a szervezet főparancsnokságának vezérkari főnökévé. Pavol Čarnogurský az illegális egyházi struktúrák egyik pamfletjében el is dicsekedett ezzel a tisztségével. Naivan valószínűleg úgy vélekedett, elfelejtették már, hogy a Hlinka gárda a klerikális fasiszta rendszer fegyveres alakulata volt, részt vett a zsidók deportálásában és a fasisztaellenes harc résztvevőinek meggyilkolásában. Pavol Čarnogurský, a politikai és az egyházi összejöveteleken sok mindent ígért a Magura vidéke népének, de főleg szülőfaluja, Malá Frankova lakosainak. így például munkalehetőségeket a vasúton, a,dohány- és textilgyárban, a Malá Frankovából Ždiarba vezető út építésén. ígéretei közül semmit sem váltott be Ugyancsak puszta szólam maradt az az ígéret, hogy vizi erőmüvet épít, ennek építését egyébként Vojtas kanonokkal együtt szervezte. Az építkezésre a lakosságtól összegyűjtött pénz elköltéséről a járásbíróság tárgyalt. Pavol Čarnogurský mindenekelőtt személyes érdekeit és saját családja gazdagodását tartotta szem előtt. Nagyvonalúan elintézte, hogy hozzátartozói megkapják a zsidóktól kisajátított, árjásított vendéglőket, éttermeket, kocsmákat, bornagykereskedelmi vállalatokat stb. Testvérei, sógorai és komái egyik napról a másikra vállalkozókká és a zsidók vagyonának tulajdonosaivá váltak. Jozef testvére kocsmát kapott Spišská Stará Vesben, Valent testvére pedig szarvasmarha-felvásárló lett. Annak ellenére, hogy Pavol Čarnogurský magas színvonalon élt, nem riadt vissza attól, hogy kizsákmányolja földijeit, akiknek életszínvonala meg sem közelítette az átlagot. Fizetség nélkül fát vágatott a községi erdőben és ingyen munkát követelt a lakosoktól emeletes villája építésén, amelyet a mai napig nyaralóként használ. Bizonyos szolgáltatásokért a lakosoknak dolgozniuk kellett Pavol és Valent Čarnogurský magánbirtokán. A szlovák parlament képviselőjeként több bank (a Morva és az Union Bank stb.) gyárak (a slavošovcei papírgyár, a ružomberoki gyufagyár stb.) igazgatótanácsának tagja lett. Ebből jelentős bevétele származott. A zsidó vagyon árjásítása révén is gazdag zsákmányhoz jutott. Bratislavában a zsidó hitközség levéltárában megtalálható Goldber- ger és Schwartz, volt auschwitzi foglyok 1957. december 9-i levele, amelyben felhívják a. figyelmet a Bratislavában élő bűnözőkre. Elsőként említik: „Pavol Čarnogurský, a Tiso köztársaság volt szenátora, a Hlinka gárda vezérkari főnöke, a központi állambiztonsági szervek munkatársa, Tido Gašpar, Franz Karmazin, Hanz Ludin és társaik barátja, árjásította és kirabolta egy zsidó család lakását, kisajátította a Palisády utca 62 szám alatti házat, amely Popper Rózsika és Alica Neu- manová tulajdona. 1942-ben dr. Va- šekkal együtt aktívan részt vett a zsidó állampolgároknak a sered'i és auschwitzi táborba való deportálásában. Jelenleg a Klobúčnicka utca 2 szám alatt lakik és csalás útján meg akarja venni a volt SS legény, Balogh Zoltán által konfiskált épületet, aki Linzben, Ausztriában él.“ Hasonló figyelmeztetést küldtek a volt állami ellenőrzési megbízotti hivatalnak arról, hogy Pavol Carno- gurský a Palisády 62 szám alatti háromemeletes házat gázkamrákban elpusztult zsidó állampolgároktól sajátította ki, és a ház 1951-ig az ő tulajdonában volt. A figyelmeztetés többek között leszögezi: „Pavol Čarnogurský úr ma azzal leplezi magát, hogy „dolgozó embernek“ nevezi magát. Ez a volt Tiso-barát sok pénzt rejtett el és házat akar vásárolni a Balogh családtól... A volt árjásitók, Hlinka-gárdisták, SS-ek, gestapósok, a központi állambiztonsági szervek bizalmasai ma ismét szemtelenül hallatják hangjukat, nő az antiszemita és csehellenes hangulat...“ Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy miért nem Pavol Čarnogurský, hanem fia Ján írta alá az említett nyilatkozatot a zsidók deportálásának 45. évfordulója alkalmából. A klerikális emigráció munkatársa A második világháború után Pavol Čarnogurský nem akart lemondani arról a politikáról, amely oly sok hasznot hozott neki. Ezért cinkosaival 1945 végén és 1946 elején intenzíven azon dolgozott, hogy megalapítsa a klerikális pártot, amely programjával megnyerné a papokat és a hívőket, de főleg a volt ludáko- kat. Pavol Čarnogurský Spész professzorral együtt kidolgozta ennek a pártnak a programját, amelyben reformokat javasolt a pápai encikli- kák értelmében. A programot a párt megalapítására vonatkozó javaslattal együtt - a pártot keresztény republikánus mozgalomnak nevezték volna - K. Kmet'ko érseknek adták át, aki 1946. január 10-én átadta volna Eduard Benešnek a szlovák püspökök fogadása alkalmával. A párt elnöke A. Cvinček kanonok, a Demokrata Párt akkori alelnöke lett volna. Az új klerikális párt megalapítására vonatkozó javaslat nem valósult meg, mivel már kevés idő maradt arra, hogy a választásokig politikai tevékenységet fejtsenek ki és megalapítóinak antikommunista céljait a reakciósok tervei szerint a demokrata párton belül akarták megvalósítani. Miután nem valósultak meg Pavol Čarnogurský pártalapítási ambíciói, figyelmét arra összpontosította, hogy megszervezze Jozef Tiso védelmét a nemzeti bíróság előtt zajló perben. A. Škrabík (Jozef Tiso hozzátartozója) és a vádlott testvérének kérésére ügyvédeket keresett és pénzt gyűjtött a védelem költségeinek fedezésére. Egyes adatok szerint a védelem fél millió koronába került. A Katolické noviny szerkesztői tisztségén kívül 1945-től a Központi Katolikus Hivatalban, az antikommunista akciók központjában iskolaügyi előadó is volt. Dr. Anton Botek igazgató legközelebbi munkatársa volt. Azoknak a barátainak és munkatársainak döntő többsége, akikkel Pavol Čarnogurský egyes klerikális körök és Karol Sidor utasítására együttműködött a klerikális politika megvalósítása során, emigrált és tisztségeket töltött be a Csehszlová- kia-ellenes emigráns szervezetekben. Pavol Čarnogurský nem szakította meg kapcsolatait cinkosaival. 1967-1969-ben négyszer utazott Nyugatra. Ellátogatott a szlovák klerikalizmus központjába, a római Szent Cyril és Metód Szlovák Intézetbe, meglátogatta Š. B. Románt, I. Kružliakot, F. Vnukot, Karol Sidor özvegyét és másokat. Hogy miről tárgyaltak, arra fény derült a következő évek folyamán annak az együttműködésnek az alapján, amelyet Pavol Čarnogurský a klerikális nacionalista emigráció vezetőivel folytatott. F. Vnuknak alapanyagokat küldött azoknak a könyveknek és cikkeknek a megírásához, amelyekben magyarázni próbálta a klerikális fasiszta ideológiát és politikát, védelmezte a ludák vezetőket, Hlinkát, Sidort, Tisót és másokat. Štefan Romántól Pavol Čarnogurský támogatást kért állítólag a „szlovák katolikusok“ számára és segítséget Pavol fiának, aki 1968-ban diákként Kanadába emigrált és jelenleg a Szlovákok Világkongresszusa emberi jogok bizottságának elnöke. A Szlovákok Világkongresszusának politikája tehát lehetővé teszi, hogy a Hlinka gárda volt vezérkari főnökének fia, a vezető gárda fiatalítása keretében ilyen tisztséget töltsön be a szervezetben. Apja és hozzátartozói nyilván megbízható forrást jelentenek, hogy hamis híreket szerezzen „az emberi jogok megsértéséről“ Csehszlovákiában. Az elmondottak alapján felvetődik a kérdés, hogyan beszélhet Pavol Čarnogurský az emberi jogok megsértéséről, amikor a klerikális és ludák politikusként elkövetett tetteiért lényegében semmi bántódása nem esett, öt gyereke közül négy 1950 után főiskoláinkon végzett és ötödik fia, Pavol, valószínűleg szintén befejezte volna tanulmányait, ha nem emigrál. Negyvennégyéves Ján fia jogász, az utóbbi években sehol sem dolgozik, mivel állítólag nem kap megfelelő munkát, ami nem igaz. Apja nyomdokaiban akar haladni. a burzsoá propaganda központoknak küldött álhírekért kapott honoráriumokból és azokból a gyűjtésekből akar megélni, amelyeket egyesek az illegális egyházi struktúrákban szerveznek azért, mert jogi tanácsot ad nekik azokban az esetekben, ha megsértik a csehszlovák jogrendet. Hogy milyen elvetemült ez a klerikális harcos, azt bizonyítja, hogy tavaly decemberben szerepelt az osztrák televízióban O. Hőrmann Szlovákia kistestvér (Kleiner Brúder Slowakei) című műsorában, amelyben propagálni próbálta a titkos egyházaknak nevezett illegális struktúrák tevékenységét. Teljes mértékben egyetérthetünk vele, hogy „ez a titkos egyház azt szervezi, amit a hivatalos egyházaknak nem engednek meg“. Nyilvánvaló, mit rejtenek ezek a szavak - a szocialista rendszer ellen irányuló államellenes tevékenységet. Elegendő tényt közöltünk. Sajnáljuk, hogy az adás szerzője eltitkolta az osztrák nézők előtt az illegális struktúrák ideológiájának genézisét, valamint a Čarnogurský apa és testvérek szerepét. Ez bizonyára érdekelné az osztrák nézőket. „Nem akarjuk azt, ami ma van“ Pavol Čarnogurský sohasem volt és nem is lehetett az antifasiszta ellenállás résztvevője, amint azt Stefan Roman a Szlovákok Világkongresszusa nemzeti díjának odaítélésekor mondotta. Malá Frankova lakosai mitsem tudnak arról, hogy zsidókat rejtegetett volna. Ellenkezőleg. Arról beszélnek, hogy egy bizonyos niedziecai zsidó nála tett látogatása után rövidesen eltűnt. 1944 decemberében meghívta villájába Tropiak cipészt, akit partizánokként fellépő fegyveres férfiak letartóztattak és kivégeztek. Senki sem tud arról, hogy Pavol Čarnogurský élelmiszerrel látta el valamelyik partizánosztagot, sót épp az ellenkezőjét beszélik. A Mala Frankovába szállított élelmiszert saját villája pincéjében rejtette el. Pavol Čarnogurský mindig gyűlölte a kommunistákat és a szocialista rendszert. Ezt tavaly is kifejtette az illegális egyházi struktúrák „szamizdatjának“ szerzőjével folytatott beszélgetésében. Szerinte a kommunistákat a Jegalantasabb emberi ösztönök“ jellemzik. Arra ösztönzi a hívőket, utasítsák vissza a kommunistákkal folytatott együttműködést. Spekuláns módon mérlegeli, mit hozhatna a katolikus klerikalizmus számára a társadalom átalakítása a Szovjetunióban és nálunk. A beszélgetést antikommunista hitvallással fejezte be: „Nem akarjuk azt, ami ma van." ANDREJ DOBRÝ A kormány február 10-én újabb rendkívüli ülést tartott. Napirendjén egyedül az állampolgárok szociális biztosítására vonatkozó törvényjavaslatok ismertetése szerepelt. Előterjesztőjük a miniszterelnök, Klement Gottwald volt. Mivel a javaslatok ismertetése elhúzódott, a vitát elnapolták. A vitára viszont másnap sem került sor, mivel Drtina igazságügyminiszter - a januári kétszeri kommunistaellenes kirohanása után - újból megtámadta V. Nosko belügyminisztert, a CSKP tagját. Drtina Nosko és a kommunisták bűnéül rótta fel azt is, hogy a prágai Nemzetbiztonsági Testületből február 12-én elbocsájtottak nyolc parancsnokot. Drtina fogalmazásában: íme újabb kommunista támadás a demokrácia ellen. Arról persze hallgatott, hogy az elbo- csájtásokra a fasisztákkal való kol- laborálás és fegyelmi üggyel szolgáltattak okot. Az elbocsájtások azonnali visszavonását, s a betegsége miatt távol levő belügyminiszter felelösségrevonását követelte. A miniszterelnök javaslatát, hogy várják meg, míg az érintett miniszter is kifejti álláspontját, az ellenzék szótöbbséggel leszavazta. Drtina és harcostársai mosolyogva hagyták el a parlament épületét. Természetesen, a rendőrtisztek elbocsájtása elleni tiltakozás csak ürügy volt számukra, hogy minden áron kormányválságot idézzenek elő. Abban az illúzióban ringatták magukat, hogy ebből Beneš köz- társasági elnök támogatásával csak győztesen kerülhetnek ki.-vaKelendő a raktártechnika A növekvő termelés, a kereskedelem, a szervizszolgáltatás a gazdaság számos területén automatikusan hozza magával a termékek raktározásának a gondját. Egy-egy vállalat sikeres gazdálkodását ma már közvetlenül befolyásolják az információk arról, hogy mennyi kész és félkész termék, nyersanyag található az adott pillanatban raktáron, meddig elég a készlet, mi az, ami túlságosan fogy és miből van fölösleg. Mindez természetesen kihat a raktározási technika fejlődésére is, hiszen a felsorolt információk begyűjtése, a gyors manipuláció és a pontos nyilvántartás progresszív technikai berendezéseket is igényel. A raktározási technika és a raktározási módszerek jelenlegi nemzetMagaspolcos Transports gyártmányú raktár állványszerkezetének része a felrakóberendezéssel és a görgőpályával a brnói raktározástechnikai kiállításon. (Lőrincz János felvétele) közi fejlődési irányát a nagy kapacitású 30-40 méter állványmagasságú raktárak képviselik, amelyek teljesen automatizált árumozgatást, számítógépes készletfeltöltést és vételezést, n illetve nyilvántartást nyújtanak a felhasználó számára, több raktár és lerakat esetén pedig lehetővé teszik a központi irányítást és ellenőrzést. Hazánkban a raktári berendezések legnagyobb gyártója a Trans- porta Chrudim, a Vítkovice konszern vállalata. Gyakorlatban már bevált raktárrendszerét állandóan tökéletesítik, újabb műszaki berendezésekkel szerelik fel és új típusokat is fejlesztenek. Az első időkben 1 tonna teherbírású felrakószerkezetekkel szerelték fel a raktárakat 10 méteres polcmagasságig, amelyekben még minden gépet kézzel irányítottak. A hazai és külföldi igényekkel összhangban évek során nagyobb teherbírású felrakódarukat fejlesztettek ki. Nőtt a polcok magassága is, és megkezdték a raktár feltöltését és az anyagkiadás gépesítését szolgáló eszközök kifejlesztését. Ez utóbbiakat építőelemes rendszerű görgőpályákból állították össze úgy, hogy lehetővé tegyék a rakodóalapok szállítását az emelőszerkezetekig és onnan vissza az árukiadó részlegbe. A kézi irányítást a ČKD Praha által gyártott MARK és SÁR típusú irányító rendszerek váltották fel, amelyek a raktárak teljesen automatizált üzemeltetését is lehetővé teszik. A Transporta gyártási programjában jelenleg megtalálhatók a 320 kg-tól egészen 5 t teherbírású rakodóberendezések is, amelyek akár 30 méter magas polcokra is képesek felrakni a terhet. A Transporta 15 évvel ezelőtt szállította első raktárát, berendezését a Szovjetunióba, mégpedig a KAMAZ autógyár építéséhez. Azóta a szovjet Avtoimport külkereskedelmi vállalat állandó megrendelőként szerepel ügyfelei között. Az egyre növekvő szállítási mennyiségek végül is a kapcsolatok egy új formájának kialakításához vezettek, mégpedig olyan formában, hogy mindkét fél képviselőiből egy állandó szakértői kollektíva alakult, amely képes gyorsan és jó minőségben, megfelelő műszaki és gazdasági megoldást találni egy-egy igény kielégítésére. Lehetővé tette azt is, hogy az eddigi legnagyobb volumenű szerződés értelmében a VÁZ autógyár számára területi pótalkatrész raktárak hálózatát építsék ki. Ez a területi raktárrendszer új feladatokat jelentett a Transporta számára. Három alapvető típust fejlesztettek ki. Ezek az úgynevezett „nagyraktárak“, amelyekből 500 ezer személygépkocsi számára lehet pótalkatrészeket raktározni, a „közepes raktárak", amelyek 250 ezer és ,,kis- raktárak“, amelyek 150 ezer személygépkocsi alkatrészigényeinek megfelelően tölthetők fel árukészlettel. Mindhárom típust az épületekkel együtt kulcsrakészen szállítja a csehszlovák partner, a megrendelő csak az alapok lerakását biztosítja és a szerelést végzi, a csehszlovák szakemberek irányítása alapján. A raktárak teljesen automatizáltak, nem igényelnek közvetlen beavatkozást és egy központból is irányítható a raktárkészletek pótlása. Minden raktárat úgy terveznek, hogy az teljes mértékben igazodjon a megrendelő igényeihez, s hogy maximálisan kihasználja az alkalmazott berendezések nyújtotta lehetőségeket. A chrudimi tervezőrészleg állandó kapcsolatot tart a megrendelővel a tervezés befejező fázisáig. A raktározási módszerek és a raktározás technikai biztosításának ez a magas színvonala a Transporta számára azt is lehetővé tette, hogy bekapcsolódjon a KGST-or- szágok 2000-ig szóló komplex tudományos és műszaki fejlesztési programja azon feladatainak megoldásába, amelyek a raktározás progresz- szív módszereinek kidolgozásával és biztosításával foglalkoznak. sz. gy.
