Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-11 / 34. szám, csütörtök

A barátság és a kultúra ünnepnapjai A csehszlovák kultúra napjai a Szovjetunióban • Kulturális kapcsolataink kiemelkedő eseménye • Hivatalos küldöttség és 1400 főnyi művészdelegáció • Operaelőadások, hangversenyek, kiállítások, irodalmi estek, filmbemutatók, könnyűzenei rendezvények A közeljövőben, február 24-én, amikor itthon a győzelmes február 40. évfordulóját ünnepeljük, a Szov­jetunióban megkezdődnek a cseh­szlovák kultúra napjai. A kiemelkedő esemény egyben szemlélteti azokat az eredményeket, melyeket kultú­ránk mutathat fel a CSKP XVII. kongresszusa után. Az ötévenként sorra kerülő kulturális napok egyik fő célja, hogy hatékonyan hozzájárul­jon a csehszlovák és a szovjet nép közötti hagyományos barátság és együttmüködés elmélyítéséhez. A rendezvénysorozat szervezői a Cseh és a Szlovák Kulturális Mi­nisztérium, a művészeti szövetsé­gek, a fővárosi szervek, a filmválla­lat, a rádió és a televízió, de közre­működnek az oktatási minisztériu­mok és a Nemzeti Front egyes szer­vezetei is. Az áprilisig tartó kulturális napok keretében mintegy 1400 cseh és szlovák művész és kulturális dolgo­zó utazik a Szovjetunióba. Az ünne­pélyes megnyitó, melyen a CSSZSZK hivatalos kulturális kül­döttsége is részt vesz, a moszkvai Nagyszínházban lesz, műsorán pe­dig Eugen Suchoň Svätopluk című operája szerepel, a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának előadá­sában. A szovjet főváros közönsége ugyancsak az ő előadásukban lát­hatja Janáček Jenufa, s Verdi Álar­cosbál című operáját. A társulat március első napjaiban a vilniusi Állami Opera- és Balettszínházban is fellép. A Cseh Filharmonikusok zeneka­ra és énekkara a moszkvai Csaj­kovszkij hangversenyteremben, il­letve a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában ad koncertet Műsorukon Dvorák, Janáček-, Mar- tinű-, Smetana- és Mozart-művek szerepelnek. A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata és a brati­slavai Állami Bábszínház, valamint az ostravai Állami Színház opera­együttese a szovjet fővároson kívül fellép Vilniusban, Rigában és Lvov­ban is. Pavel Šmok prágai kamara balettegyüttese Moszkvában és Le- ningrádban mutatja be műsorát. Márciusban az Olšava amatőr ének­és táncegyüttes Harkov, Belogorod és Szokolov közönségének nyújt ízelítőt a dél-morvaországi népmű­vészet gyöngyszemeiből. A csehszlovákiai könnyűzene képviselői szintén részt vesznek a nagyszabású kulturális esemé­nyen. A moszkvai Dinamo-sport- csarnokban négy együttes ad kon­certet, köztük a bratislavai Elán és a prágai Dalibor Janda együttese. Ezenkívül diszkóműsorok, tánc- és divatbemutatók, videómüsorok ér­zékeltetik majd, hogyan szórakozik szabadidejében ifjúságunk. A kulturális napok jelentős ese­ményeinek Ígérkeznek a kiállítások. A moszkvai Képcsarnokban meg­nyíló Művészet és kor című tárlat a februári győzelem 40. évfordulójá­nak jegyében nyílik. Mintegy száz festmény, kisplasztikák, faliszőnye­gek, kerámia - a hazai és külföldi kiállításokon is elismerést kivívó al­kotások - adnak ízelítőt képzőmű­vészetünk eredményeiből. A kínála­tot fiatal művészek alkotásai is kie­gészítik. Ugyancsak a februári év­forduló jegyében nyílik meg Szuho- miban a cseh és a szlovákiai könyv­kiadókban az utóbbi két-három év­ben kiadott könyvek kiállítása. A több mint kétezer műből álló tárla­tot, amely egyben tükrözi a cseh­szlovák könyvművészet színvonalát, illusztrációk bemutatója is kiegészíti. A moszkvai Melogyija hangle­mezkiadó reprezentatív üzlethelyi­ségeiben a Supraphon és a Panthon hanglemez- s zeneműkiadó mutatja be legújabb termését. Egy másik kiállítás a múlt század 90-es évei­nek Prágáját idézi Václav Jansa mü­veivel. A leningrádi Néprajzi Múze­umban szlovák hímzéseket és csip­kéket bemutató kiállítás nyílik. A prágai Színháztudományi Intézet a csehszlovákiai díszlettervezők al­kotásaiból állított össze egy kollekci­ót, ezt a Bahrusin Múzeumban lát­hatja majd a közönség. A csehszlovák kultúra napjainak műsorát gazdagítják a két ország művészeti szövetségei együttműkö­désének alapján megvalósuló ren­dezvények: szemináriumok, tapasz­talatcserék, kiállítások, irodalmi es­tek, hangversenyek stb. A kulturális intézmények közti együttműködés keretében a Szovjetunióban ven­dégszerepei például a prágai karlíni zenés színház és a bratislavai Új Színpad operettegyüttese. A kijevi operettszínházban a prešovi Jonáš Záborský Színház szólistái barátsá­gi hangversenyen lépnek fel. A csehszlovák népnek a reakció fölött 1948 februárjában aratott győ­zelmét a moszkvai Forradalmi Mú­zeumban szemlélteti az a kiállítás, melyet a Banská Bystrica-i SZNF Múzeum és a prágai Klement Gott- wald Múzeum állított össze. A Pus­kin Színházban Karéi Čapek színhá­zi munkásságát bemutató tárlat nyí­lik. A moszkvai Kisszínházban Jirí Hubač-darabot mutatnak be. A kerületeink, valamint a szovjet területek közti testvéri kapcsolatok alapján zenekarok, szólisták, amatőr együttesek vendégszerepeinek a szverdlovi, a voronyezsi, a tulai és a Kárpáton túli körzetekben. Moszkvában és a szövetségi köz­társaságok fővárosaiban csehszlo­vák filmheteket rendeznek. Azokat az alkotásokat mutatják be, melye­ket a szovjet filmforgalmazó vállalat 1987-ben vásárolt meg Csehszlová­kiától. Több film bemutatóján cseh­szlovák filmművész-küldöttség is je­len lesz. Gazdag zenei és szórakoz­tató műsorokkal járul a kulturális napokhoz a Csehszlovák Rádió és a Csehszlovák Televízió. A felsőok­tatási intézmények rendezvényei közül megemlítjük a Szlovák Műsza­ki Főiskola félévszázados történetét szemléltető fényképkiállitást, melyet a moszkvai elektrotechnikai főisko­lán rendeznek, s a két intézmény közös szemináriumait a mikroelekt­ronika, a robottechnika és az anyag­kutatás időszerű kérdéseiről. A kas­sai (Košice) Šafárik Egyetem az ungvári Állami Egyetemen képző- művészeti kiállítást rendez a prešovi Pedagógiai Kar képzőművészeti tanszéke tagjainak munkáiból. SOMOGYI MÁTYÁS Új utakon Jegyzetek a martini politikaidal-fesztiválról Még tavaly találgatások tárgya volt, hol tartják meg a legközelebbi politikaidal-fesztivált. Martinban, ahol eddig, vagy Žilinában? Maradt az előbbi város. A szervezők jól ismerik a martini közönséget, nem csökkenő lelkesedését, mellyel a fesztivál három napján kíséri az eseményeket. így kísérte most is, immár 16. alkalommal. Milyen volt az idei dalfesztivál? Eltűntek a szokványos frázisok, a dallamot és tartalmat sok decibe­les hangerővel pótló szerzemények. Egy-két kivételtől eltekintve, színvo­nalas amatőr együttesek szerepel­tek. Úgy látszik, a könnyűzene hiva­tásos művelőinek mindinkább meg­mutatkozó igényessége „átragad“ az amatör zenészekre is. Jó dalokat, jó szövegeket hallhattunk. Az elmúlt két évben Jozef Ciller érdemes művész díszletei határoz­ták meg a fesztivál színhelyéül szol­gáló sportcsarnok hangulatát. Ezút­tal Gabriel Erdélyi dekorációi nyúj­tottak méltó keretet a rendezvény­hez. Az együttesek ambíciója, igé­nyessége erősítette a fesztivál ver­senyjellegét. A zenészek és előadók tudásuk legjavát igyekeztek nyújta­ni. Volt, akinek sikerült, volt akinek kevésbé, mindenesetre nyilvánvaló­vá vált, hogy a szlovákiai könnyűze­ne új utakra lépett, a szokványostól eltérő formákat, tartalmat keres, s hogy a martinihoz hasonló találko­zók, a megmérettetés lehetősége mindenkit jobb teljesítményre ösz­tönöz. A fesztivál legfiatalabb együttese a Dereš volt. A kemény rockot játszó fiúk színvonalas szövegeket énekel­tek, egész produkciójuk meggyőző volt. Ha továbbra is így folytatják, jó együttes válhat belőlük. Teljesítmé­nyüket értékelte a közönség is, ók lettek a fesztivál kedvencei. Az eddigi rendezvényeken főként szólistákat hallottunk, nagyobb ze­nekar kíséretében. Most a kis együt­tesek domináltak. Az összeszokott zenészek kiegyensúlyozottabb pro­dukciót nyújtottak, mint az alkalmi társulásban szereplők, jobban érvé­nyesült sajátos stílusuk, egyéni hangjuk. Több együttes hiányzott a fesztiválról; felbomlottak vagy ép­pen alakulófélben vannak, új felál­lásban szerepelnek. Mint Marián Greksa együttese, a Demikát. A csoport Greksa nélkül és új névvel - Konvoj - érkezett a versenyre, és a Monika Kozelová szövegére írt dalával a legjobbak közé küzdötte fel magát. A zenészek ezúttal is a tőlük megszokott, professzionális szinten játszottak, de hiányzott Greksa erős egyénisége, kitűnő mozgással párosuló hangja. Az amatőr zenészek olyan együt­tesekkel mérhették össze tudásukat, mint a Gravis, az A Conto és az YPS, valamint olyan szólistákkal, mint Peter Lipa érdemes művész, Richard Müller vagy Robo Grigorov. És éppen az összehasonlítás, meg­mérettetés lehetősége az, ami ezt a rendezvényt már tizenhat éve élet­ben tartja. Sajnálatos, hogy ezúttal a külföldi együttesek nem sok színnel gazda­gították a fesztivál műsorát. Kivétel mindössze a chilei Victor Jara együt­tes, amely szokatlan hangszereivel, ritmus- és melódiagazdag zenéjével elnyerte a közönség tetszését. Az első díjat az YPS együttes kapta a Peter Brhlovič szövegére szerzett daláért. Már ez a tény is érzékelteti az idei martini zenei talál­kozó színvonalát. Valamennyi díjat nívós előadók és együttesek nyer­ték, s ami még ennél is fontosabb, jó zenék, tartalmas szövegek. Ezek a dalok érzékenyen reagálnak nap­jaink problémáira, egyéni hangjuk, mondanivalójuk van. A martini politi- kaidal-fesztivál, a hazai könnyűze­nei élet rangos seregszemléje, ezút­tal is érdekes és tanulságos volt mind a szakma, mind a közönség IVANA HAVRANOVÁ A mozi és a televízió Nagy apparátussal, hat hóna­pon keresztül figyelték nyugatnémet kutatók a televízió hatását a mo­zik látogatottságára, elsősorban a 14-29 évesek körében. A kutatás eredményeként megállapították, hogy hétköznapokon alig-alig jelent konkurenciát a tévé. Más a helyzet hét végén, amikor többnyire kaland­filmeket és egyéb népszerű produk­ciókat tűznek műsorra a televíziók; ilyenkor a mozik nézőtere üresebb­nek tűnik. „Nézőelvonó“ hatású a labdarúgó-mérkőzések közvetíté­se is. Az igazán jó, cselekményes mozifilmek viszont a tévé nézettsé­gét csökkentik. November és január a mozik „legsötétebb“ hónapja: a kedvezőtlen időjárás miatt sokan az otthoni tévézést választják, (jk) H amar bemagolta, s már fújja is a verset. Mit fújja?! Darálja, hogy szinte nem érteni a szavakat, elveszik rím, ritmus, dallam: „Nyári napnak alkonyúlatánál / Meg­állók a kanyargó Tiszánál / Ott, hol a kis Túr siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére. / / A folyó oly símán, oly szelíden / Ballagott le parttalan medrében, / Nem akarta, hogy a nap sugára / Megbotoljék habjai fodrába'.“ Da-da-da, da-da-da, da-da-da. Állj már meg, hová rohansz, szól az apja. Hogy lehet így verset mondani, különösen egy ilyen verset? Hát nem veszed észre benne a csodát? A leheletfinom hasonlatokat például? Úgy siet a kis Túr a Tiszába, mint a gyermek anyja kebelére. Gondolj csak bele! Vagy a másik: nem akarta a Tisza, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrába. Azért ballagott simán, szelíden. Szinte látod, magad előtt az egészet, sót még azt is felidézi a kép, mi történik akkor, ha megbotlik a napsugár a ha­bok fodrában. Csillog a folyó, a megannyi apró hullám. Ez Petőfi! Az apa még folytatná, miként készíti elő a költő azt a pillanatot, amikor a „föld legjámborabb folyója", „Mint az őrült, ki letépte láncát“, vágtatott a rónán át - de a gyerek közbevág: apu, ne magya­rázz, hagyd végigmondani, nincs nekünk ilyesmire időnk. Meg holnapra van még egy csomó tanulnivalóm. Az apa eltöpreng. Mi marad a versből a gyermekben? Megérinti-e így őt valami a versben rejlő varázslatból? Mi értelme van így a verstanulásnak? Lehet-e így költőt megismerni? Versszeretővé nevelni a gyereket, egyáltalán, fogékonnyá a szépre? És gondolkodó emberré? Elég, ha elhadarja a verset - egyes. Más. Ismerősöm kiváló matematikus, noha nem ez a hivatása. Jár hozzá néhány gyerek, akikkel különórákon foglalkozik. Nem házi vagy iskolai feladatokat, számtanpéldákat ol­danak meg, hanem logikai feladatokat ad nekik, például ilyeneket: Egy embernek van egy farkasa, egy kecskéje és egy táska káposztája. Hogyan szállítja át őket egy csó­nakban a folyón, ha a csónakban egyszerre csak az ember, valamint a farkas, a kecske és a káposzta közül csupán az egyik fér el? Vagy egy másik, talán kevésbé ismert feladat: Hat gyufaszálból készíts négy egyenlő oldalú háromszöget úgy, hogy egy oldala egy gyufa­szál hosszával legyen egyenlő. Ismerősöm módszerének és céljának az érzékeltetése végett hadd írjam ide ez utóbbinak a megol­dását. A legtöbb ember - amiként e sorok írója is - síkban próbálkozna, rakosgatná ide- oda a gyufaszálakat, eszébe nem jutna, hogy térben gondolkozzon, pedig ezt a feladatot csak így lehet megoldani, tetraédert képezve a hat gyufaszálból. Kolombusz tojása. Ma­Az immár több mint egy évtizede tapasztal­ható új, számos jó, hellyel-közzel eredményt is hozó pedagógiai-didaktikai törekvések elle­nére - rohan az iskola, továbbra is. Függetle­nül az iskola tanítási nyelvétől, olyan a tan­terv, annyi a tananyag még mindig, nincs mód arra, hogy a pedagógus elidőzzön a gyere­kekkel egy-egy matematika példánál, fizikai jelenségnél. Ha mondjuk száz vers helyett csak harminc lenne, és annak csak a felét kellene megtanulni fejből, a másik felét pedig közösen elemezné az osztály a tanító irányí­tásával, miért szép alapon feltárva a versben „Nincs nekünk ilyesmire időnk“(?) gyárán, a logikus gondolkodás kialakításáról és fejlesztéséről van itt szó, a sematikussal szemben, mely oly gyakran gátol bennünket abban, hogy az ismerttől, a megszokottól, a szokványostól eltérő megoldási lehetősé­gek felé is kilépjünk egy-egy probléma felme­rülésekor. Sablon, séma, képlet szükséges és hasznos, munkát könnyítő, de nem min­den helyzetben alkalmazható eszközök sem az iskolában, sem az élet különböző területe­in. Persze, mondhatná valaki, könnyű így nevelni, tanítani - néhány gyerek, és ha csupán hatvan percet vannak együtt, akkor is több idő jut egyre, mint egész héten a har­mincnál gyakran jóval magasabb létszámú osztályokban. Hát ez az! Maradva még itt egy pillanatra, nem állít­hatom, hogy az iskolában nem találkoznak olykor a gyerekek az idézettekhez hasonló feladatokkal, de azt igen, ami egyébiránt köztudott: elképesztően rövidek az e „találko­zásokra“ kiszabott percek, vagyis arra, hogy alaposan körbejárjanak egy-egy feladatot, próbálkozzanak, fontolgassák a megoldási lehetőségeket. Pedig gondolkodásra nevelni, ami különben mostanában erősebben hang­súlyozott célja az oktatásnak, másként nem lehet. rejlő eszmei-esztétikai értékeket - meggyő­ződésem, többet érnénk el, mint az eddigi gyakorlattal. Mikor született a költő, ki volt az apja, hol mindenütt járt iskolába, versesköte­teinek címe, mikor halt meg, és tanuld meg ezt a versét fejből. Kész. Hogy aztán három­négy nap múlva mi marad meg mindebből, vagyis a költőről a gyermekfőben?! Különö­sen, hogy a következő órán újabb tények, adatok, a harmadikon számok vagy geomet­riai fogalmak, a negyediken földrajzi ismere­tek, az ötödiken hangjegyek áradata zúdul rá. Egy délelőtt egy lexikonnyi anyag, összefüg­gések feltárása, tehát gondolkozás, gondol- koztatás helyett - feladatok az emlékezetnek, emlékezetcsiszolás. Tehetség, rendkívüli adottságokkal megáldott az a gyerek, aki ilyen körülmények között, ilyen rohanásban ki tud emelkedni a középszerből, és nemcsak akar, hanem képes is magasabb szintű gon­dolkodásra. Tűnődöm e jelenségeken gyermekrovat- szerkesztöi tapasztalataim nyomán is. Éve­ken át hétről hétre különböző jellegű rejtvé­nyeket adtam fel a gyerekeknek. Százával érkeztek a helyes megfejtések azokra, me­lyeknek a megoldásához csupán egyszerű számtani műveletre, megfigyelőképességre vagy bizonyos szintű, könyvekben könnyen megtalálható földrajzi, biológiai ismeretekre volt szükség. Szívesen oldottak meg kereszt­rejtvényszerű feladatokat. Ugyanakkor alig néhány megfejtés érkezett az elvont gondol­kodást, asszociációs készséget vagy több időt követelő logikai feladatokra, köztük a nyelvi jellegűekre, továbbá a betű- és képrejtvényekre. Külön szólhatnék itt a meg­fejtések közlésének külalakjáról, a szép- és helyesírásról, mely bizony ugyancsak magán viseli a rohanás nyomait. Gyors tempóban nemhogy szépírást tanítani - szépen írni sem lehet. Mindezt, tudom, jobban tudják nálamnál a pedagógusok, akiknek egyébiránt éppen e kérdésekkel kapcsolatban is kikérték a vé­leményét az elmúlt években, elősegítendő, hogy az oktató-nevelő munka szerkezete és tartalma az átépítés, valamint az időközben végrehajtott módosítások végeredményekép­pen a lehető legjobban igazodjék a társadalmi haladás jelen követelményeihez és a gyer­mek teherbiróképességéhez egyaránt. Saj­nos, szembetűnő javulásról egyelőre nem beszélhetünk A tempó nem lassult, a feszült­ségek nem oldódtak. (Igaz, ebben szerepet játszik a hosszú ideje égető gondként jelent­kező tanteremhiány is.) A helyzetről egyéb­ként mindennél többet mond, hogy a gyere­kek zöme bevallottan nem szeret iskolába járni. És nem azért, mert a tanulás helyett jó lenne játszani vagy valami mást csinálni, hanem az iskola miatt nem szeret. Nem vonzó hely a számára. Ha élményt nyújtana ott a tanulás, a megismerés folyamatai, ha jutna elég idő a legnagyobb emberi csodára, a gondolkozásra és a gondolkoztatásra - ak­kor igen. E zt kellene mihamarabb elérni. Ahhoz teremteni meg a lehetőséget, hogy a tanító valóban tanítója lehessen a gyerek­nek. Az órán és azon kívül. Időzavarral nem küszködve, lazán, könnyedén, természetes emberi formákban és tartalmakkal. BODNÁR GYULA ÚJ szú 6 1988. II. 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom